Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-22 / 44. szám
1979. FEBRUAR 22., CSÜTÖRTÖK ES« 4fr « . KSlMnap o B ÁS lUJ • la. Váci eszperan tisták kérik Zamenhof (1859—1917) lengyel orvos 1878-ban fejezte be az eszperantó nyelv megalkotását, abban a reményben, hogy ha elterjed az egész világon, segít a népeknek egymás jobb megértésében. A váci eszperantisták igen büszkék Bénik Gyula nyugdíjas gépszedőre, aki valamikor eszperantó lapot is szedett a váci nyomdában és sokat tett az eszperantó nyelv terjesztéséért. Vácott egyébként a Fürdő utcát valamikor Eszperantó ut_ cának hívták, talán az elmondottak alapján kapta ezt a nevet. A váci eszperantisták szeretnék, ha a fővároshoz, Gyöngyöshöz, Dunaújvároshoz, Szegedhez és a többi kisebb- nagyobb városokhoz, településekhez hasonlóan, a mi városunkban is elneveznének egy utcát a nyelv alapítójáról, vagy magáról a nyelvről. Kérjük az illetékeseket, hogy az Bűnjeli a labda A tanácsi ügyintézők munkájának jelentős része a bir- tokháborítási ügyekből adódik. Ezek között több esetben csupán egy-egy labda „a há- borítás” eszköze. Hiszen, ki tudja miért, de az utcán játszadozó gyerekek labdája előszeretettel száll a környező kertekbe. A kert tulajdonosa legtöbbször tréfás megjegyzéssel újra „játékba hozza” a labdát, sőt esetenként figyeli is a további fejleményeket. Vannak azonban olyan emberek is, akik a „bűnjellel” a tanácsházára sietnek és feljelentést tesznek. A szenvedő alany ilyenkor minden esetben a gyermek. Előfordul, hogy néhány dorgáló szóval megússza a dolgot, de az is megesik, hogy hosszabb időre kénytelen nélkülözni kedvenc játékát. Ezeket látván és tapasztalván felvetődik bennem a kérdés: vajon mit tegyen, hol labdázzon a gyermek? Pomázon ugyanis lassan eltűnnek a grundok; beépítették azokat A határban kultúrnövényeket termelnek, játszótér pedig nincs. így közel ötezer gyermek kénytelen az utcákon játszani. A község lakói összefogtak a gyermekek érdekében. A legsűrűbben lakott terület tanácstagjai Keményfi Károly tanácstag javaslatára együttműködési szerződést kötöttek egymással, a választókerületek lakóival és az úttörőkkel. Vállalták, hogy a Vasvári Pál utcában levő üres területen a gyerekek és a felnőttek közös munkával játszóteret építenek. Dr. Tóth Gáborné úttörő- csapatvezető pedig vállalta, hogy megszervezi a társadalmi munkát. Helyi üzemeink, szövetkezeteink pedig szívesen segítenek a felszerelési tárgyak elkészítésében. Ez az év a gyermekek éve. Méltóbban, maradandóbban talán nem is tudnánk megemlékezni gyermekeinkről, mint azzal, hogy teret, lehetőséget biztosítunk részükre az önfeledt, szabad játékhoz. És ezzel talán azt is elérjük, hogy a labda megszűnik a birtokhá- borítási eljárások tárgyi bizonyítéka lenni. Balogh Gyula Pomáz új városrészek kialakításakor, az új utcák elnevezésekor gondoljanak Zamenhofra és alkotására. Galambos Ferenc Vác Megbecsülik a nyugdíjas pedagógusokat A Pest megyei Hírlapban is megjelent az a pályázati felhívás, amelyet a Pedagógusok Szakszervezete Nyugdíjasokkal a nyugdíjasokért címmel hirdetett meg, abból az elhatározásból, hogy törődjünk többet az idős pedagógusok gondjaival, életkörülményeik javításával. A bíráló bizottság véleménye szerint a beérkező pályamunkák sok hasznos elképzelést tartalmaztak. De a pályamunkák megírása nem elég. A Pedagógusok Szakszervezetének budai járási bizottságán ezért a közelmúltban találkozót rendeztek. A főváirosd Fáklya Klub kiállítótermében terített asztalok várták azokat az óvónőket, tanítókat és tanárokat, akik a budai járás területéin oktatták az ifjúságot, vagy az ország más részén végezték munkájukat, de nyugdíjazásuk után a járásba költöztek. A termekben kiállították a pedagógus képzőművészek festményeit és grafikáit is. Az ismerkedés és a kartársi beszélgetések kedves percei után Gőg Mátyásné, a herceghalmi általános iskola igazgatója köszöntötte a vendégeket. Szeretettel beszélt a nyugdíjas nevelők több évtizedes iskolai és társadalmi tevékenységéről. A bizottság tagjai egyébként társadalmi munkában dolgoznak, és legfőbb feladatuk a nyugdíjas pedagógusok élet- körülményeinek felmérése, javítása. Szeretnék elérni, hogv minél többen kaocsolód lámák ismét be a közösségi életbe. Lénárt József Budaörs A jő munka hire-neve A kedvezményes vásár első napjaiban történt. A Skála Áruház férfikonfekció osztályán közel két méter magas, erős fiatalember keresgélt a fogasra akasztott télikabátok között. Látszott rajta, hogy megviselte már a sok sikertelen próbálkozás, hogy megfelelő felöltőt vehessen magának. Az eladó észrevette tanácstalanságát és segítségére sietett. Végre megtalálta, amit keresett, egy szép szövetkabátot, ami jó volt a méretére. Gondolta, megnézi, melyik cég készítette. A címkén ez állt: Ruhaipari Szövetkezet, Gyömrő. Elégedetten távozott és másnap boldogan mutatta nekem a sikeres vásárlás eredményét, mivel tudta, hogy én is gyömrői vagyok, és arra kért, hogy ezúton is adjak hírt erről a szövetkezetről. Amelyik, lám, az extraméretű férfiakra is gondol. Aszódi László Antal Györorő Volán-dicséret Nemrégiben a Pest megyei Hirlap hasábjain panaszkodtunk o Tdpióság és Nagykáta közötti buszjáratra. A Volán 20. számú' Vállalat vezetői azonban rövid időn belül orvosolták panaszunkat és új járatot indítottak Tápióság— Tápióbicske és Nagykáta között. Most már tehát nem kell a tápiószecsői állomáson fa- gyoskodnunk a nagykátai egészségházba kezelésre járó időseknek, betegeknek és gyerekeknek. Szeretnénk ezért köszönetét mondani a Volán Vállalatnak. Azt is elmondanám, hogy az utóbbi időben örömmel tapasztaltuk az autóbuszsofőrök udvariasságát. Január 10- én például Nagykátára utaztam. Tápióbicske külterületén iskolás gyerekek gyalogoltak az út mellett. Az autóbuszvezetője kedvesen kiszólt: Gyertek gyerekek szálljatok fel! Az autóbuszvezető nevét is megkérdeztem, Lengyel Lászlónak hívják. Ezúton szeretnénk neki is köszönetét mondani utazótársaim nevében is. Kun Istvánné Tápióság Hát ki tudja jobban ? — Halló, vidéki tudakozó? — Igen, parancsoljon. — Egy ceglédi szám után érdeklődnék. (Mondom a pontos címet.) — Kis türelmet... 181. — De kisasszony, Ceglédet már bekapcsolták a távhívási rendszerbe, úgy tudom, az ottani előfizetők ötjegyű számon hívhatók... — Ne tessék vitatkozni, mi ezt jobban tudjuk. — Reccs. Letette. Lehet, hogy a hölgynek van igaza? Tárcsázom a 191-et. Néma csend, majd visszakapom a budapesti vonalat. Egyszer, kétszer, háromszor. Azután újra hívom a tudakozót. Egy másik kisasszony veszi fel a kagylót, és rövid szünet után közli: Cegléd hívószáma 20, majd bediktál egy ötjegyű számot. Azért most már bizonytalan vagyok. Mondom bátortalanul: — Kérem szépen, a kolléga-, nője a 191-es telefont említette ... — Ne tessék vitatkozni, mii ezt jobban tudjuk. H. L Válaszol az Illetékes Január 18-i számunkban Buszos ügyekről című levelében Nagy János újszilvási olvasónk arra kérte a Volán 20. számú Vállalatot, hogy a Cegléd—Újszilvás közötti járat vonalát hosszabbítsák meg Abo- nyig. A napokban választ kaptunk dr. Pártay Tivadar forgalmi főosztályvezetőtől, aki arról tájékoztatott bennünket, hogy mivel a levélben jelzett helyen nincs kiépített autóbusz-forduló, ezért felkérték a Pest megyei Tanács illetékes osztályát, hogy közösen 'intézkedjenek az útvonal meghosszabbításáinak ügyében, természetesen a forgalombiztonsági szempontok szem előtt tartásával. így lehetővé válik több járat útvonalának meghosszabbítása is. A döntésről olvasónkat tájékoztatni fogják. A KPM Közúti Igazgatóságának * '‘"főmérnöke," Oroszlán László több olvasónk panaszára válaszolt az alábbi levelében: Az 1979. január 25-én megjelent Balogh Gyula pomázi lakos cikkével kapcsolatban közöljük, hogy a budakalász —dobogókői út gazdája valóban a közúti igazgatóság, de k község átkelési szakaszán a vízelvezetés, a burkolatra felhordott iszap, sáreltakarítás tanácsi feladat. Ennek hiányossága mutatkozik a HÉV-» állomás és a Hősök tere közötti szakaszon. Az idén a kiskőburkolatos szakasz aszfaltszőnyeggel való megerősítése a vízelvezetési munkákkal együtt elkészül. A kivitelezési munkákat igazgatóságunk a Pest megyei Köz-' úti Építő Vállalatnál az UVA- TERV által készített tervek szerint megrendelte. Kovács T. István „Ahol félnek közlekedni” c. cikkével kapcsolatban azt szeretnénk’ közölni, hogy a 2/1976. (II. 29.) KPM sz. rendelet szerinti forgalomtechnikai felülvizsgálatokat folyamatosan végezzük. Kösd község területének felülvizsgálatát március végé» hajtjuk' végre. Ekkoi* kerül sor annak eldöntésére, hogy a járművezetők és gyalogosok forgalmának, illetve biztonságé-; nak érdekében közös egyeztetés alapján milyen helyszíni intézkedések szükségesek. Addig is szíves türelmüket» kérjük. Mindenki tehetne valamit Csellengő fiatalok a pátyi kocsmákban Vihar egy olvasói levél körül „A múlt évben az ifjúsági házban egyetlen említésre méltó rendezvény sem volt... A községi KlSZ-alapszervezet- ben nagy a szervezetlenség, ezért a munka is formális ... A fiatalok szabadidejüket két helyen tölthetik: az alsó és a felső kocsmában...” — részlet a Pest megyei Hírlap január 25-i számának Postabontás rovatában közölt levélből. Aláírás: Wiedermann Gábor, Páty. ! „Olvastuk a Postabontásban megjelent cikket. Szomorúan értesültünk a lesújtó közlésről. A község állami és pártvezetői nem értünk egyet a leírtakkal, mert nem igaz” — részlet S. Nagy Imrének, Páty tanácselnökének szerkesztőségünkhöz küldött leveléből. ALSÓ KOCSMA. KEDD ESTE NYOLC ÓRA. A helyiség különösebb ismertetést nem igényel. Pódiumba torkolló nagy terem,, mögötte egy kisebb, a kártyá- zóknak ad tanyát. A zenekar magyamótákat vagy éppen slágereket játszik. Az asztalokon bor, sör, pálinka; búra és vigalomra. Körülöttünk fiatalok, Wiedermann Gábornak, a Pest megyei Hírlapban megjelent cikkét olvassák. — Gábor igazat írt — mondja a 22 éves Kalmár István. — Az ifjúsági házban egy-két gyermekprogramtól eltekintve valóban nincs említésre méltó esemény. Pedig jó lenne. Nekem például rettenetesen hiányzik. Budapesten dolgozom, késő este érek haza, marad a „Dodi műhely”. Így hívjuk ezt a kocsmát, ahol most vagyunk. A Dodi muzsikál, mi pedig iszunk. A KISZ- ről nem tudok mit mondani, nem vagyok KISZ-tag. Zentai Adám öt éve él Pá- tyon, Budapesten dolgozik, lakatos. összehúzott szemöldökkel olvassa a levelet — Jogos — summázza a végén. — Mióta itt élek, sokat változott a falu. Épülnek az új házak, sokkal szebb lett, szóval gyarapodik, de valami tényleg hiányzik. Arra gondolok például, hogy 26 éves vagyok, két gyermekem van és a feleségemmel együtt elvágyom esténként szórakozni, művelődni. De hova? Az ifjúsági ház? Ne kérdezze. Hetente egyszer van mozielőadás, néha egy-egy táncmulatság. Van ugyan zongora- és balettoktatás, honismereti szakkör és dalkör, de ezek nem érdekelhetnek mindenkit A 21 éves Czigány Lajos csak részben ad igazat a Postabontásban megjelent levélnek. A leromlott KISZ-életért önmagát is hibáztatja: — Mindenki tehetne valamit, de én azt nem tudom, mit? Kellene, hogy más legyen, hogy jobb legyen — de sajnos úgy érzem, mintha itt Pátyon minden nagyon nehéz lenne. Persze, meg kellene próbálni. Hiszen három évvel ezelőtt még kiváló oklevelet is kapott KISZ-szervezetünk. IFJÚSÁGI HÁZ. KEDD ESTE 1« ÓRA. A filmvetítés még tart Az igazgatói irodába nyitunk be, a szobában lányok ülnek, elhallgatnak jöttünkre. A levél említésére magasba csap az indulat — És ti mit tettetek azért, hogy itt más legyen? Hogy jobb legyen? Hogy ne csak a kocsma legyen? — támadnak Wiedermann Gáborra és barátjára. A legelkeseredettebb azonban Simon László, az ifjúsági ház tiszteletdíjas vezetője, aki egyben a területi KISZ-alapszervezet titkára is. Vele az előadás után a megüresedett nagyteremben sikerült szót váltani. — Miért csak támadnak, miért nem segítenek? Tudja mit fogok most csinálni? összerakom a székeket és ez minden mozielőadás után így megy. Rendberakom a termet, hogy holnap az iskolások tornateremnek használhassák. Ugyanis este hat óráig ez a község tornaterme. Értse meg, nem tudok mit csinálni. Ha én nem vállalom, nem vállalja senki. De már nehezen bírom. És az sem igaz, hogy egy éve nem volt KISZ-taggyűlés. Nem jönnek el! A kocsmába, oda igen! — Hárman vannak körülötte, bólogatnak szavaira, igazat adnak neki. • A TANÁCSELNÖK IRODÁJÁBAN. SZERDA DÉLELŐTT 10 ÓRA. — A KISZ-re vonatkozó kérdésekről én nem tudok nyilatkozni — mondja S. Nagy Imre tanácselnök. — Azonban az nem igaz, hogy csak a két kocsmában lehet szórakozni. Ezelőtt három évvel 280 ezer forintot költöttünk az ifjúsági ház felújítására. Tudja mi a baj? Hogy ott nem lehet inni. Bár néhány alkalommal engedélyeztük az üveges sör fogyasztását, arról azonban nagyon rossz tapasztalataink vannak. — Figyelemmel kísérjük a felső kocsmát is, ahol most gépzenére táncolhatnak a fiatalok. Oda egyes felelőtlen italozók miatt kétszer kellett kihívni a rendőrséget. A kulturált szórakozásra alkalmat advg, januárban a K1SZ- termet ifjúsági klubbá alakítottuk át. Itt lehetőség nyílik játékos összejövetelek rendezésére. A legnagyobb gondunk: nincs főállású népművelőnk. Ha sikerül, a helyi téesz vezetőjével közösen megoldjuk ezt a problémát. Ez persze nem könnyű, pénz is kell hozzá, no és megfelelő szakember. Pátyon 4100 ember él. Egy- harmad részük fiatal. A fiatalok többsége nem a faluban dolgozik, Budapesten vagy a környéken vállalnak munkát, és sokan tanulnak a fővárosban. Ha lesz népművelő, sikerül-e csak az ő révén segíteni a gondokon?... A ház munkaterve egyébként most is szép. Idézzük: „A művészeti nevelés terén elsősorban a szocialista értékű alkotások ismertetését, bemutatását. propagálását tűztük célul. Kiemelt feladataink: az ifjúsági klub színvonalának emelése, az ifjúság szocialista nevelésének, kulturált szórakozásának biztosítása.” Egyelőre a munkaterv szépen formált mondatai és a valóság közötti űr — létező. De talán a fent idézett kiemelt feladatot sikerül majd megoldani, ha azok is tesznek érte valamit, akiket érint Döme Béla, a Zsámbéki-me- dence Tsz üzemi-községi párt- bizottságának titkára: — Az alkoholfogyasztás igen megnövekedett, amióta gépzene van a felső kocsmában. Megpróbáljuk megkeresni azt a lehetőséget, hogy az ifjúsági házban alkohol nélküli dis- cókat rendezzünk. Főállású és szakképzett népművelő hiányában tartalmasabb kulturális, szórakozási lehetőségeket teremteni nemigen tudunk. A KISZ-szel valóban vannak gondjaink, de ezek nem nagyobbak más alapszervezet gondjainál. A ml nehézségeink mellett az alapvető hibát abban is látom, hogy a fiatalok zöme egyelőre még csak kér, de nem találja meg az utat-módot az aktív cselekvéshez. A FELSŐ KOCSMA, SZERDA ESTE 8 ÓRA. Disco hangulat szűrődik ki, bár csak gépzene van. A helyiség rövidesen zsúfolásig megtelik. Megérkeznek a lányok is, akikkel előző este beszélgettünk. — A levéllel egy nagy baj volt, bár igazat írt: nem volt elég diplomatikus. Máshogy kellett volna ezt elintézni. Az nem tudhatja, aki nem itt él, hogy aki Pátyon valamit tenni akar, az gyakran falakba ütközik — magyarázza a hosszúhajú lány, de nevét nem árulja el. — Simon László minden tőle telhetőt megtett — mondja az ifjúsági klub még ki nem nevezett vezetője, aki most még fél, hogy nem tud. mit kezdeni a klubbal. Vezetőt szeretne, egy népművelőt, aki tanácsokkal látja el, s akkor talán igazi élet lehet a klub- ban. A vita folytatódik. Vélemények, indulatok csapnak ösz- sze. 'Az újságíró most egy, valamit nagyon szeretne. Justitia ama bizonyos mérlegét... Mért adott egy község _ a két kocsmájával. Az ifjúsági ház szakképzetlen, de nagyon tisztességes vezetőjével. Az ifjúsági klub kinevezésre váró és bátortalan irányítójával/ aki attól tart, egyedül nem tud mit kezdeni a lehetőségekkel. A tanácselnökkel, aki segített abban, hogy nagy ősz. szeggel felújítsák az ifjúsági házat, és akihez időnként bizony rózsaszínű jelentések fuU nak be. A halódónak mondott KISZ-élettel, amelyről egyesek be akarják bizonyítani,' hogy csak a vádak alapján halódó, mások tisztán látják/ valóban javításra szorulna. Wiedeimann Gáborral, aki pá^ tyi lakos, most másutt igazgat kultúrházat, és akit, mióta megírta levelét, felemás hangulat vesz körül. S amikor közeledik a tíz óm/ a fővárosi discók hangulatát imitálva, piros fényt pislog a körte, még egy utolsót pörög a tekeres. A Rivers of Babylon dallama tölti be a termet, aztán vége a táncnak. Indulunk. Koffán Év»
