Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
Zupás gazda szürke emléke A n agy lehetősé# „Zupás,így csúfolják, de csak a háta megett. Nagyharagú ember. Tekintélyén kívül, a reges rég múltból majdnem semmije maradt. Hát, a háza. Addig-ameddig. Mintha látnám, amint a kertre fordulóban még felnéz a nádieresz alá: megreped végig lassan a szellemfa. Fenyő. Nem tűri az időt. Azért még tart, hisz fogják a faékek és ha megázik, jól bedagad. Csak hát korhad. Ügy is mulatóban áll; nem akad több így megcsinált ház a faluban. Ez meg itt gubbaszt az öreg soron kevés híján száz éve. Sokan mondják, Zupással nehéz szót érteni — azt kevesen tudják, hogy mitől, ö már csak ilyen — bólintanak rá Van, aki hozzáteszi: a jász volta miatt. Azok ennyire konokok, meg nemfel ej tősek, mert nekik külön törvény jutott. Itt még ma is mesélik, hogy a jászok Mária Teréziától vették ötszázezer arany forint lefizetésével a kiváltságaikat. De ezt már elfújta az idő. A rátar- tiság azért a vérükben maradt. Különösen a Jászság szélén, beékelődve a Galga és a Táptó közé. Zupás az igazi jászparaszt.” Talán más is, több is, sorsa más sorsokat is példáz — gondolom. A mesélő vadamat veregeti, jól értesül ten rám kacsint: mondana többet is, ha elballagnánk az ivóba, és persze, ha a neve rejtve maradhat. Megered az eső és jótékonyan befer a nádieresz alá „Gazda volt már az apja is. Aztán, hogy a háború alatt megörökölte a földet, ala'posan elnótázták a húsz holdja miatt. Azért visszaharcolt magának vagy négy láncnyit. Volt egy nagy háza is a felső dűlő mellett, de azt végleg elvették, így költözött ebbe a nagyon öreg viskóba. Látta? Igaz, hogy szép, van abban valami szívmelengetően ősi: már nem építenek ilyen ágasfás nádáal vont nyeregtetőt. Szoba, konyha, kamra az egész és a hozzátámaszkodó istálló. Nem csinált azon a házon Zupás semmit a negyedszázad alatt, legföljebb kívülről meszelte, mintázta. kétévenként. Meg az oszlopos, mellvé- des tornácba ütött egy-egy szöget. Hát mitagadás: kutya nehéz magyar volt az öreg, ezért beszélnek róla mindenfélét. Amikor a kis földdel maradt, talán évekig sem szólt senkihez. Eldolgozgatott és sokat ivott. Ö, az érdekes történet: az ötvenhatos felforduláskor a kocsmában hangoskodott az egyik paraszt. Az öreg odaballagott hozzá és úgy vágta pofon, hogy felborult a székkel. Aztán szóval is megtoldotta: Az anyádnak pofázol?! Neked ebből a rendszerből csak jó jutott. Na, hát akkor nevezték el Zupásnak.” Zupás... az öreg jász-magyar becsületes nevét húsz év alatt csaknem elfelejtették még a szomszédai is. „Szürke folt maradt nekem Zupás, de tudja, olyan kopott ezüstszürke, aminek még fénye van. Mert a szemében mindig ég valami csillogás. A háza előtt járok el naponta többször és be is kell mennem néha hozzájuk. Látom, amint ott ül a sámlin, hátát a sarokoszlopnak vetve, lába mellett mindig teli demizson, tölcsérrel, előtte pedig a zöld literes üveg nyakára borított bögre. Nem köszön nekem soha. Ha mellette megyek is el, csak néz egy pontra, hol az ereszhéjra, a tornácra, az istállóajtóra, kilincsre, zárra. Mintha csak töprengene: hogyan kell javítani. Mesélik róla, hogy a téeszszerve- zés idején elsőként kacsingatott a közös felé. Nem szólt. Talán neki sem mertek szólni. Később még hibát látott mindenben: Ha volna csöpp esze az el* nökötöknek, oda nem kukoricát vetne, vagy: lusta népség vagytok, ha traktoron ültök, akkor is, Zsörtölődik magában és közben a falu minden eseményére elmegy, de ott inkább csak le- gyintget. Otthon aztán alaposan ki- veszekszi magát a feleségével. Tudja, ez a Zupás mindent későn értő ember, közben múlik felette az idő, s mikor rájön, hogy mi volna a helyes, akkor meg saját makacsságával küszködik.” Mindegy is, hogy anyakönyve sze• ■ .* . . :-.i -i j isi.r»!« uój rxnt mi volt,a nejve.. Lehetett volna. Kiss, Kovács, Varga, Szabó vagy éppen Tóth. „Emléke ? Ja, ezek a képek. Én jól ismertem: ez a Zupás innen a faluból. Meghalt az őszön. Nem volt beteg, vagy ha volt is, arról ő maga se tudhatott. Hanem hallja, ez megérezte, hogy vége. Utóbb már soha sem hozta teli a demizsont, akkurátusán, mindig csak félig. Ült a tornácon és ivott. Egyszer mondtam neki: Hallod, te, miért nem csinálod meg a leszakadt istállóajtót? — Minek? — válaszolta —, nincs abban senki. A nevetséges az volt, hogy esténként mégis bezárt minden ajtót. Október tájt még felfűzte a. paprikát, kitette száradni a homlokdeszkára, napokig kint szellőztette az ünneplőjét a naftalinszagtól. Akkoriban már inkább csak a földet nézte, néha rosszallóan csóválta a fejét, máskor meg bólogatott. Aztán egyszer elment.” Ennyi, alig több Zupás gazda szürke emléke. Tőle nem kérdeztük meg, hogy mit fogott fel a megváltozott világunkból. Pedig végül csak önmagával birkózott. Ki tudja, miért csóválta a fejét? És mi volt, amire rábólintott? A népi építészet szép emlékeként bukkant a házra a Pentax objektív je. Mire őt akartuk kérdezni, már elment. De itt van még Kiss, Kovács, Varga, Szabó, vagy éppen Tóth. írta: KRISZT GYÖRGY Fotó: BARfjZA ZSOLT Beszélgetés Tasnádi Emillel, az Országos Találmányi Hivatal elnökével az íijiíómozgalomröl • Hosszú és meglehetősen éles hangú viták, már-már az egész újítómozgalmat elparentáló aggályoskodások és egy valóban aggodalomra okot adó mélypont után némileg megnyugodtak a kedél5rek, évről-évre emelkedik a benyújtott és hasznosított újítások száma. Egyszóval, úgy látszik, rendbejöttek a dolgok. De: valóban rendbejöttek? így indult a beszélgetésünk Tasnádi Emillel, az Országos Találmányi Hivatal elnökével. — Való igaz, évről-évre körülbelül 3—4 százalékkal több a benyújtott és elfogadott, illetve hasznosított újítások száma. Két éve, az újításokból származó gazdasági haszon — a tiszta haszon — 5 százalékkal növelte a vállalatok nyereségét, s hasonló adat várható 1978-ra is. S maradva még néhány mondat erejéig a számoknál: minden 100 munkavállaló közűi nyolcán ki~ lencen valamilyen módon részt vesz. nek az újítómozgalomban; ezen belül a műszakiak aránya 30 százalékra tehető. A fizikai munkások aránya kedvezőtlenebb, mindössze 7 százalék. S még egy örvendetes adat: az újítómozgalomban tevékenykedők 60—70 százaléka szocialista brigádok tagja. • Száz munkavállaló közül nyol- can, kilencen .. ■ Nem kevés ez? — Az adat átlagos arányt jélez, ágazatonként persze jelentős a differencia. A kohó- és gépiparban ugyanez a szám 20 százalék, de például a belkereskedelemben hiába is remélnénk a jelenlegi 3—4 százaléknál lényegesen magasabb arányt; az ágazat technikai felszereltsége, és sok egyéb körülmény érthetővé teszi, hogy itt nincs olyan sok lehetőség ' az újításra ... Arrii viszont elgondolkodtató: az egyre inkább iparosodó mezőgazdaságban, jelesül a tsz-ekben, az állami gazdaságokban bizony nagyon alacsony színvonalú az újítómozgalom. • Aligha kell külön és hosszasan bizonygatni, hogy az újítói tevékenységnek milyen fontos szerepe van a népgazdaságban; különösen manapság, amikor a gazdaságfejlesztés legfontosabb hatóereje ... mondjuk így: lenne ... a racionalizálás, a lehetőség monstre beruházások nélküli műszaki, technológiai fejlesztés, a létszám- növelés nélküli termelésbővítés, egyszóval a lehetséges tartalékok felkutatása és hasznosítása. — Lehetőségeink érzékeltetésére mondom: az NDK-ban, figyeiambe- véve az ország lakosságát, a foglalkoztatottak számát, az ország gazdasági fejlettségét, a gazdasági egységek számát, s egy sor egyéb jellemzőt, s mindezt egybevetve a Magyarországon jelenleg ismert mutatókkal. évente körülbelül 300 ezer körül kellene mozognia a benyújtott Újítások számának, tehát kb. háromszor annyinak, mint nálunk. De az NDK-ban évente 900 ezer újítást dolgoznak ki és nyújtanak be, s ennek megfelelően lényegesen magasabb — mintegy 600 ezer — az elfogadott és hasznosított újítások száma is. Ez a hazánkban hasznosított 70 ezer újításhoz képest lényegesen nagyobb és jobb eredmény. A példával csak azt akartaim jelezni, ' hogy az említett 3—i százalékos növekedés ellenire sincs semmi okunk az elégedettségre, mert a lehetősé- ■ geink érméi sokkal nagyobbak. A ; népgazdaság, ha úgy tetszik az ál- ; lamvezetés igen magas igényeket ál- < lított az újítómozgalom elé. Ezek i az igények, konkrét módon az is- \ mert gazdasági tennivalókban fogalmazódnak meg: technikai fejlesztés, a termékszerkezet átalakítása, a versenyképesség és hadd ne soroljam tovább. Ezek az igények azonban csak akkor lehetnek kielégítve, ha a vállalatok határozottan, fegyelmezetten végrehajtják a számukra megszabott feladatokat, és fordulat történik az újítómozgalmat segítő munkájukban. • S egyáltalán abban, hogy komolyan veszik-e az újítómozgalmat, gazdasági, sőt: gazdaságossági tényezőként értékelik-e az újítók munkáját. — Pontosan! Az újítómozgalom jelenlegi fejlődési üteme még nem mutat arra, hogy a vállalatoknál az újítómozgalom értékelése, kezelése tekintetében végbement volna a szükséges szemléletbeli változás. Számítunk arra, hogy már ez évben, jelentősebb mértékben pedig jövőre kedvező fordulat történik. • Mikre gondol? ________ — A KI^EB országos vizsgálatot végzett az újítómozgalomról, s régi tapasztalat, _ hogy egy-egy KNEB vizsgálat után, ha átmenetileg is, de élénkül a vizsgált terület tevékenysége. Aztán: élénkítő hatást jelenthet a Tudománypolitikai Bizottság határozata is, többek között arról, hogy az újítómozgalomban meghonosodott ösztönzési gyakorlaton változtatni kell, éppen a mozgalom fellendítése érdekében. Továbbá rövid időn belül javaslatot kell elkészíteni a mozgalom egész irányításának módosítására, mert ez is megoldatlan kérdés. Vagy: határozat született arról, hogy az Iparjogvédelmi oktatást — s ide tartozik az újítási szakemberek képzése is — az állami oktatási rendszerbe kell beépíteni. Ismétlem: ezek az események csak később éreztethetik, remélhetően kedvező, hatásukat. • Jelenleg mik a legsúlyosabb gondók? " . — A beruházási újítások száma —■ az itt alkalmazott rendkívül nehézkes és merev szabályok miatt — évek óta stagnál, s ez is késlelteti a beruházások megvalósítását Továbbá: Megoldatlan a bevált újítások széles körű hasznosítása. A vál- lalatoknak nincs érezhető érdekük abban, hogy egy-egy jó megoldást elterjesszenek. Régi javaslat, hogy szükség lenne az újításokat kivitelező és „árusító” vállalatra, vagy vállalatokra, ám ez mind máig csak javaslat maradt, jószerével senki sem veszi komolyan. Azzal, hogy ä Tudománypolitikai Bizottság erről fs határozott, most ismét megcsillant a remény. Változatlanul nem veszik komolyan az újítási feladattervek készítését. — Lehetőség van arra, hogy egy- egy különösen fontos műszaki feladat megoldására pályázatokat írjanak ki a vállalatok, ám ezzel a lehetőséggel is csak elvétve élnek. Pedig a pályázatok esetében nem okozhat gondot az egyébként sok vitára okot adó „munkaköri kötelesség” megítélése. — A legnagyobb gondot azonban az újítások anyagi elismerése, az újítási díjak megállapítása és kifizetése körül látom. Szomorú tapasztalatunk, hogy a gazdasági haszon és az újítási díjak közötti „olló” év-' ről-évre nagyobbra nyílik. Ez mindennek nevezhető, csak ésszerű takarékosságnak és hatékony ösztönzésnek nem... — Nem volt szerencsés a közreműködői díjazás gyakorlati megszüntetése sem. Igaz: a jogszabály nem zárja ki ennek lehetőségét, de nem is foglal egyértelműen állást mellette. Így aztán a közreműködők díjazása lényegében megszűnt, illetve illegálissá vált: az újítók az esetek nagy részében zsebből fizetik a közreműködőket. S végül: az egész újítőmözgalom irányítása is aggodalomra ad okot! Az Országos Találmányi Hivatalba!! összesen nyolc munkatárs foglalkoi. zik — egyéb feladataik ellátása mellett — az egész ország újítási ügyeivel, mindenféle hatósági jogkör nélkül, szinte csak agitátorként. Központi irányítás tehát nincs, a tárcairányítás, jelenlegi formájában és módszereiben hatástalan, lényegében tehát a vállalatok vezetőinek magatartásától, lelkiismeretétől függ, hogy az újítók milyen körülmények között dolgoznak és milyen eredményeket produkálnak. • Mi tagadás, ez a helyzetmegít lés reális és bizakodással együtt elégedetlenséget tükröz. Feltehetően azért, mert a szakembereket az évről-évre tisztes szerénységgel növek- vő eredmények nem nyugtatják meg. Jól tudják, hogy a mai eredményeket nem a néhány évvel ezelőtti mélyponthoz kell viszonyítani, hanem az újítómozgalomban rejlő lehetőségekhez; mely lehetőségek jó kihasználása — e beszélgetés alapján is úgy tűnik — még várat magára. VERTES CSABA
