Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-17 / 40. szám

Csaknem ötezer kötet A vérségi művelődési ház klubkönyvtárának állománya a múlt év végére 4950 kötetre bővült. Egyidejűleg a kölcsön­zők tábora is gyarapodott. A téli hónapokban harmincán Iratkoztak be, jobbára felnőt­tek. Sztereo magnetofont is vásároltak tavaly, amit a könyvtári irodalomórákon is jól hasznosítanak. Jobb oldali felvételünkön: a három Fűrész toitvér Weöres Sándor verseit hallgatja. Alsó képünkön: Nem hiá­nyoznak a könyvtárból a játé­kok sem. Papp Sándor és Mé­száros László sakkozik, tár­saik folyóiratokat böngésznek. Bene Mihály felvételei T iizelőellátás VI. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1979. FEBRUAR 17., SZOMBAT SZOKATLAN ELNEVEZES Sikeres kísérletek ménekkel Szerepük a termésátlagok növelésében A szakembereken kívül ke­vesen tudják, hogy a gödöllői Kisállattenyésztő Kutatóinté­zetben jelentős eredményeket mutathatnak fel o méhtenyész­tési osztály munkatársai. Ta­valy a méhanyák fajtajelleg­zetességeit vizsgálták, és si­keres kísérleteket folytattak a méhek szipókájának növelésé­re is. A gödöllői kutatók ír­ták le először a méheket ká­rosító és hazánkban is meg­jelent varró atkát. Az intézet hosszú s a lai­kusok számára szokatlan el­nevezésű csoportja, a kultúr- növénymegporzási osztály is hasznosítja a méhészek fel­fedezéseit és eredményeit. Vizsgálataik és kísérleteik is igazolták, hogy a méhek a növények megporzásában fon. tos szerepet játszanak és hoz­zájárulhatnak a termésátlagok növeléséhez. Galgahévíz Öregek napja öregek napja lesz Galgahé- vízen vasárnap, február lil­án, délután fél 3 órai kezdet­tel a művelődési házban. Este a fiatalokat látják vendégül, akiknek bálján a Szinkron együttes muzsikál. Tavaszt idéző termékek A tavasz közeledtét jelző zöldség szórványosan kapható, s a minősége is kifogásolható. A Pest megyei Zöldért üzle­teiben láttunk piros hónapos retket, napok óta fonnyad a polcokon, leárazták, csomóját 1 forintért kínálják. Udezöld metélőhagymát is láttunk, 8 forintot kértek érte. A fejes saláta sem kelendő, pedig na­gyon szép volt, megérte a hat forintot Most, amikor már nem friss, négyet kémek érte. Néhány üzlet vállalta a koc­kázatot, rendelt uborkát, 60 forintért mérik, öt forint egy kiló sárgarépa, 8,60 a zöldség. Kilenc a zeller, hat a karalá­bé. A vöröshagyma hét, a fok­hagyma 24 forint. Továbbra is jó az ellátás káposztából. A legdrágább a kel, egy forint­tal olcsóbb a vöröskáposzta, 4,50. Kapható fekete retek is, kilója 4,80. A burgonyából a rózsafajtát mérik, kétkilós csomagban és kimérve is. A csomagolt 10,60, a másik 4,70. A savanyított termékek kö­zül a káposzta nyolc, az ubor­ka 16, a paprika 30 forint. Gyümölcsből körte és alma a kínálat. Kissé haragos zöld színű, de igen puha és édes-a körte, kilója tizenkét forint. A jonatánalmáért 9,60-at kér­nek. A Zöldért üzleteiben to­vábbra is százhúsz forint egy kiló dióbél, harmincnyolc a mák. A fehér, illetve tarkabab 27 és 32 forintos áron kapha­tó. igen nagy a választék kerti- magvakból. A piacon változatlanul sze­rény a kínálat, de azért lát­tunk újdonságot is. A sóskát 60 forintos áron kínálják, a saláta 7 forint. A dughagyma kilója 32 forint A storking és a jonatán egyaránt tizenkét forint. Naspolyát is láttunk, húsz forintot kérnek érte. Hétköznap, szokatlanul, ba­romfit is árultak a piacon. A tyúk párja 160—170 forint. Mozgolódtak a virágpiacon is. Igen szép szegfűt kínáltak, szálját 12 forintért Egy-egy cserép jácintot húszért adtak. Silány tavalyi barka csomó­jáért hat forintot kért az árus. M. M. Állatorvosi ügyelet Gödöllő és környékén: feb­ruár 13-án, vasárnap: dr. Bé­kési Béla, Pécel, Isaszegi u. 24. Aszódon és környékén: feb­ruár 18-án, vasárnap: dr. Soós Endre, Aszód, Kossuth u. 51. Elegendő, de nem mindegyikből •• Ülésezett a tanács vb Két fő napirendi pontot tár­gyalt e heti ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága: a Budapest-környéki Tüzép tá­jékoztatóját a gödöllői telep munkájáról, az 1978. évi ellá­tás tapasztalatairól, valamint a Városgazdálkodási Vállalat is­mertetését idei tervéről. Első napirendi pontként Bamber­ger Károly elnökhelyettes szá­molt be a két ülés között tör­tént jelentősebb események­ről, intézkedésekről, illetve a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. A legfontosabb kérdéskör a tüzelőellátás volt, hiszen ez úgyszólván valamennyi lakost érinti. Ipacs László, a vállalat vezérigazgatója tájékoztatása alapján a végrehajtó bizott­ság tagjai részletesen megis­merkedhettek a Tüzép tevé­kenységével, gondjaival, £ a minél zökkenőmentesebb ki­szolgálásért kifejtett erőfeszí­téseivel: Kezdjük a leglényegeseb­bel. Minden, a köz dolgaira figyelő ember évek óta tudja, hogy az energiahordozókkal világszerte gondok vannak, számos fejlett és kevésbé elő­rehaladott országban léptettek életbe korlátozásokat, igyekez­nek mindenféle eszközzel rá­bírni a lakosságot a takaré­kosságra, a szén, brikett, koksz, tűzifa, olaj gazdaságos felhasználására. Megkedvelték Nálunk eddig semmiféle megszorításra nem került sor. Valószínűleg ez is a magya­rázata annak, hogy sokakban él a téves nézet, hogy nyakló nélkül tüzelhetünk, van ener­giahordozó bőségesen. Holott ez nem így áll. Hogy mennyi­re nem, az a Tüzép-telepeken naponta tapasztalható. Jólle­het alapjában véve ezen a té­len is rendben volt az ellátás, s várhatóan ezután is így lesz, ámde ez egyáltalán nem je­lenti, hogy mindenki megkap­hatja a kívánt tüzelőanyagot Ismeretes, hogy évek óta árusítanak, éppen ezért sokan megkedvelték a kiváló minő­ségű külföldi brikettet kok­szot S ha ez nem kapható, so­kan hajlamosak üresnek lát­ni a telepet még jó, ha jó­kora dombokat raktak is ma­gyar szénből. Tévedések el­kerülése végett: a behozatal­nak nemcsak az ország búk­A tervezettnél nagyobb bevétel szája szab határt, a szállítóik sem rendelkeznek a kedvelt brikettből, kokszból, fából minden szükségletet kielégítő készletekkel. Vegyíteni Köztudomású az is, hogy az évekkel ezelőtt elparentált szán jelentősége mennyire megnőtt A mai energiahely­zetben a gyengébb minőségű szeneket is kénytelenek va­gyunk felhasználni. A hőerő­művekben és a háztartások­ban is. Az átállás nem köny- nyű. Alig szoktuk meg a job­bat, tisztábbat, a könnyebben kezelhetőt máris vissza kell »térnünk a rosszabbra. Mit te­hetünk? Takarékos, gazdasá­gos felhasználással kisebbít­hetjük gondjainkat Ha éssze­rűen tüzelünk, mindenkinek juthat a jobból is, amit persze vegyíteni kell a gyengébb mi­nőségűvel. A végrehajtó bizottság által tudomásul vett tájékoztatójá­ban a vezérigazgató tételesen felsorolta, mely tüzelőanyag­ból, illetve építőanyagból eb­ben az esztendőben hány ezer tonna, darab érkezik váro­sunkba. Néhány szám a nagy­ságrend érzékeltetésére: 8000 tonna szén, 9500 tonna brikett, ebből NDK 6000, a többi ha­zai, 1400 tonna koksz, 5000 tonna tűzifa, 6500 tonna ce­ment, 6,5 millió tégla, 400 ezer darab cserép, 26 ezer mé­ternyi vasbetongerenda. Több lesz a tavalyinál az ajtó-ablak, a pala, a mész, a csempe és a fenyőfűrészáru. Megkezdik a gödöllői telepen a fürdőszoba­berendezések tartozékainak árusítását is. Nyáron A számok sejtetik, mind tü­zelőből, mind építőanyagból elegendőt hoznak a városba. Nem árt azonban újra kiemel­ni, bizonyos fajta szénből, bri­kettből, kokszból nem tudnak kielégíteni minden szükségle­tet S lesznek zökkenők az építőanyag-ellátásban is. Csak példának: manapság a leg­többen az újfajta ablaktokot keresik, amit korábban alig- alig vettek, miközben az' ipar visszaállt a régire... S még valami: manapság még ajánlatosabb a tüzelőt idejében, ha lehet, még a nyáron beszerezni. K. P. Agrártudományi Egyetem Módszer a takarékosságra Sok olyan mezőgazdasági épület van, amelyet fűteni kell. Az állatok hőigénye fa­jonként különbözik, más hőmérsékletet kedvel a szarvasmarha, mást a sertés, a baromfi, a nyúl és a juh. E csoportokon belül a fiatal állatok fejlődésük kezdetén ál­talában igényesebbek. Hogyan fűtik az istállókat, s lehetne-e takarékosabban, ezt vizsgálták a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki ka­rának szakemberei. Megállapításuk szerint az energiatakarékosságnak szám­talan lehetősége van, s ezek olyan esetekre vonatkoznak, amikor nem az élettani felté­telek szabják meg a hőmér­séklet mértékét A túlmérete­zett, rosszul szabályozható fű­tési rendszer például a kelle­ténél nagyobb hőfokra fűt fel, tehát a kalóriák egy része kárba vész. Csak akkora hő­mérsékletet érdemes tartani, amely az állatok növekedésé­hez föltétien szükséges. A mai, általában túlzott energiafel­használást éppen eddig a határig érdemes csökkenteni. Hogy egy-egy adott épület és állatfaj esetében hol ez a ha­tár, annak meghatározására módszert dolgoztak ki az Ag­rártudományi Egyetemen. SPORT - SPORT -SPORT - SPORT-SPORT Emlék- és munkatúrák Mint már megírtuk, január 26-án adták át a Gödöllő és Vidéke Afész működésében levő kis ABC-t Kerepestarcsán, a kórház lakótelepének szomszédságában. Az első hónapban 600 ezer forint bevételt vártak, de ezt az összeget már most túlteljesítettek. Barcza Zsolt felvétele Elnökségi ülést tartott a járási természetjáró szövet­ség amelyen értékelték a ta­valyi munkát és megbeszélték az idei feladatokat. Sári István elnökhelyettes a többi között elmondotta, hogy a szövetségnek hét szakosztá­lya működik, s tagságuk évről évre nő. Aszódon százötven, a GEAC-ban 28, a GSC-ben 204, a szakmunkásképző intézet­ben 104, a péceli Ráday Pál Gimnáziumban 58, a péceli Mezőgazdasági Szakképző Is­kolában 26, a gödöllői Török Ignác Gimnáziumban 80 sze­mély az igazolt és rendszeres túrázó, összesen hatszázötve­nen vannak a járásban, ami annyit jelent, hogy kéttized híján 32 százalékkal többen, mint 1977-ben. A vezetőség persze ezzel sem elégedett. Számos olyan település található járásunk­ban, ahol nincs és ahol ok­vetlenül’ létre kellene hozni a természetjáró szakosztályt. Pél­dául Isaszegen és a Galga völ­gyében. A szakosztályok negyven­négy túravezetővel rendelkez­nek, de legalább tíz kellene még. Szó esett az ülésen a fegyelemről is, e tekintetben még bőven akad tennivaló. Egy példa: a február elején tartott megyei szakosztályi ér­tekezleten csupán a GSC, a gödöllői szakmunkásképző és a péceli gimnázium természet- járói képviseltették magukat A járási természetjárók ta­valy is számos emléktúrát és úgynevezett munkatúrát bo­nyolítottak le, amikor is fel­festették az útvonalat fel­újították a jelzéseket amelyek elengedhetetlen feltételei a barangolásnak. A legtöbb munkatúrán a GSC tagjai vol­tak, huszonhárom alkalommal harminchat igazolt természet- járó és negyvenhárom ven­dég. Mindent egybevetve, a járásban a legjobb természet- járó szakosztály címért, illet­ve a Kovács Gyula vándordí­jért folyó versenyben a követ­kező sorrend alakult ki: 1. GSC 4673 pont, 2. a gödöllői szakmunkásképző 993, 3. Aszód 890 pont Természetjáróink életéhez a kulturális rendezvények is hozzátartoznak. Az aszódiak négy, a GEAC öt, a GSC hét, a gödöllői szakmunkásképző nyolc alkalommal rendezett klubdélutánt Cs. J. Szombati jegyzet Megelőzés Mindannyian ismerjük a torokszoríto érzést, amikor az ablakunk alatt felvisít a mentőautó szirénája. S bár tudjuk, hogy gyakran nem utcai balesethez riadóztat- ják a kékvillogós, piros zászlós rohamkocsikat, többnyire mégis arra gon­dolunk, hogy valahol a kö­zelben karambol történt, valakit elütött egy autó, valahová lehet, hogy már késve érkezik a meg oly gyors segítség is. Hasonlít ez az érzés ahhoz, amikor saját szemünkkel látunk ilyen eseteket, s ökölbe szo­rított kézzel, tehetetlenül állunk: a baj megtörtént, s utólag már hiába mondjuk, ha nem így lett volna, ha előbb közbeléphettünk vol­na. Mert, ahogy a közmon­dás tartja, mindenkit érhet baleset. A motorizáció, unos-iuntalan megállapít­juk, veszélyeket hozott ma­gával, olyanokat, amelyek­hez az emberi szervezet még mindig nem szokott hozzá. A nagy sebesség, a röpke figyelmetlenség, a rossz helyzetfelismerés ép­pen úgy végzetes lehet, mint az elbizakodottság, a rutin hiánya, a szabályok gondatlan vagy szándékos megsértése. A járási-városi rendőrka­pitányságon már összegez­ték a tavalyi baleseteket, s a statisztikát megismerhet­ték a város és a járás la­kói. Tudjuk az okokat is, ismerjük a különösen bal­esetveszélyes helyeket, a bonyolult útkereszteződése­ket, az utak baleseti mérő- számait. A közlekedésren­dészeten, pszichológusok módjára még olyan baleseti okokra is fényt derítettek, mint amit a 3-as főközle­kedési út Aszód utáni sza­kaszán tapasztalhatunk. Aszódig ugyanis szinte le­hetetlen az előzés, legyen valakinek akármilyen gyors gépkocsija is. Utána vi­szont hosszú, egyenes és éppen ezért csalóka útsza­kasz következik, s a lassú bandukolásban, a nagy te­hergépkocsikat araszolva követő cammogásba bele­unt, feszültséggel teli autó­sok itt szabadjára engedik a motorokba zárt lóerőket. S hiába jobb itt dz út, hiá­ba megfelelőbbek a látási viszonyok, mégis sok a baleset. De említhetnénk még sok ilyen példát, konkrét esetek alapján vizsgálhat­nánk a baleseteket előidéző objektív és szubjektív oko­kat. Mint ahogy a közleke­déssel hivatalosan foglalko­zók meg is teszik ezt. Űk azt vallják: akkor dolgoz­nak jól, ha nem kell sokat dolgozniuk. Ez főként a baleseti helyszínelőkre vo­natkozik, ám senkit se té­vesszen meg a dolog; ah­hoz, hogy ne kelljen utólag dolgozni, előtte kell egyre többet. Nevezetesen a meg­előzésről van szó, mert a közlekedésben ma már ez a kulcsszó. Kulcsszó, és sok mindent foglal magába. Állandó fel­világosítást jelent, fokozott ellenőrzést, közlekedési ve­télkedőket, ankétokat. Fel­mérhetetlen a jelentősége a fiatalok, főként az isko­lások körében tartott is­mertetőknek, s nem kevés­bé fontos felhívni a közle­kedésben részt vevők fi­gyelmét arra sem, hogy vigyázzunk az idősekre. A közlekedési és ipari válla­latoknál rendszeresek a műszaki ellenőrzések, a termelőszövetkezetekben évente háromszor is meg­jelennek a közlekedési rendőrök, a társadalmi ak­tívák, a szakemberek, s a helyiekkel együtt a tavaszi munkák, az aratás és az őszi betakarítás előtt is el­lenőrzik a gépeket. A megelőzés e fontos munkája senkit sem hagy­hat hidegen. A közlekedés- biztonság társadalmi ügy és súlyosan tévedünk, ha azt hisszük, hogy a rendőrség­re tartozik. Ellenkezőleg, valamennyiünkre. S ha a megelőzés munkájához mindannyian hozzátesszük a magunkét, kevesebbet kell majd szirénáznia a mentőautóknak. Gáti Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom