Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-24 / 46. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1979. FEBRUÁR 24., SZOMBAT Nagy volt a betakarítási veszteség Az intenzív gazdálkodás feltétele Megalakulása óta tavaly érte el a legjobb eredményt az ikladi Galgaparti Tsz. Zár- számadási mérlege szerint a tiszta nyereség 11,3 millió forint. Hogy ezt a szintet tartani vagy emelni tudják-e ebben az évben, az még sok körülménytől függ. Ahogy nemrég tartott közgyűlésük hangulatából megítélhető, az biztos, hogy a tagság törekvése, szorgalma előrehaladásuk egyik fontos tényezője lesz. GBBR-recept A másik, bizakodásra okot adó tény, hogy a szövetkezet vezetősége azokra az ágazatokra, termékekre fordít nagyobb gondot az idén, amelyekből jobb eredmény várható. A gazdaság a kedvezőtlen adottságúak sorában van, így viszonylag jelentős az ipari ágazata, ettől függetlenül a nagyobb termelésfejlesztő beruházásokat — csakúgy, mint tavaly — az idén is az elsőrendű feladat, az élelmiszer- termelésre fordítják. — Vetésszerkezetünkben, adottságainkhoz még jobban igazodva, a jövedelmezőbb növényi kultúrák kapnak előnyt. Amelyiknél az szükséges, csökkentjük a vetésterületet, de egy-két növényt el is hagyunk, mert előre látható, hogy ilyen kis területen egyáltalán nem lenne gazdaságos — kezdte idei tervük bemutatását Juhász József főmezőgazdász. — A legnagyobb területet az őszi búza foglalja el szántóinkból, 875 hektáron termeljük, s 40 mázsás termésátlagot terveztünk. A fajtaváltás tavaly is jól sikerült, a választékot az ősszel tovább bővítettük. Étkezési és takarmánybúza vetésterületünk aránya 87—13 százalék. — Tavaszi árpát száz hektárral kisebb területen vetünk, mert minden évben megdőlt, emiatt nagy volt a betakarítási veszteség — pedig műtrágyát a talajvizsgálatok után előírt mértékben adtunk. Zabot és cirkot nem vetünk ebben az évben, helyette 200 hektárra növeljük a kukorica vetésterületét, amire ösztönzést ad, hogy tavaly, a nem túl kedvező termőterület ellenére, 51,2 mázsás átlagot sikerült elérni. Elsősorban a rövid tenyészidejű fajtákat vetjük. A cukorrépa termesztésével felhagynak a szövetkezetben, a legutóbb elért 250 mázsás átlag, bármekkora cukortartalom esetén sem kecsegtetheti őket komoly haszonnal. Viszont a GBBR-recept szerinti búza-borsó termelés növelésére 25 százalékkal nagyobb területen, 200 hektáron vetnek borsót. A fejtett zöldborsóból 60 vagon átadására szerződtek a Hatvani Konzervgyárral. Takarmány borsót 100 hektáron vetnek el, amelyből 16 mázsás átlagot terveztek. Nagyobb terület bevetésére a betakarítás és az értékesítés nehézségei miatt nem vállalkoznak. Több tej Takarmányfélét 318 hektáron termelnek, amiből 188 hektár a lucerna, vöröshere és Különös csillagok Azt tartja a néphit, hogy ha valaki meghal, lehullik az égről egy csillag. Ha ez igaz, akkor Túra felett alig egy év alatt három fényes csillaggal lett sötétebb az égbolt. Különös csillagok voltak ezek. Nem hivalkodók, büszkék, hideg fényűek, hanem olyanok, amelyek nem csak világítottak, hanem melegítettek is. Nótázott az egyik. Lágy, mély tónusú hagja átjárta az ember valamennyi sejtecské- jét. Virágokat alkotott a másik, amelyeket drukkolófára kényszerített, hogy a fehér ruhaanyagokon keljenek életre újra. Mindkettőjüket a múlt évben vesztettük el örökre. Szaszkó József az utolsó volt azok közül, akik 1960. augusztus 20-án az országban elsőként kapták meg a népművészet mestere kitüntetést. Most ő is eltávozott közülünk. 1923-ban szerzett mesterlevelet. Szagos szárú csizmái, amelyek készítésének nem volt nála nagyobb mestere, büszkén feszültek vasárnap délelőttönként a templomba siető lányok és fiatalasszonyok lábán. Nagyon szerette szakmáját. Ha érdeklődőre akadt, órákig beszélt mestersége szépségeiről. Volt egy másik nagy szenvedélye is, a citera. Így is hívták őt a faluban, a citerás Szaszkó Józsi bácsi. Amikor letette öléből a csirizestálat, a faszeges dobozt és a suszterkalapácsot, mert odakint esteledett, hóna alá kapta hangszerét, hiszen a közeli fonóban már 20—30 fiatal várta. Hamarosan felcsendült a nóta a jól hangolt húrokon és táncra perdült nemcsak a fiatal, legtöbbször az idősebbje is. Hangszereit maga készítette. Csak a saját készítésű ci- terákban bízott, ezekből tudta előcsalni azokat a soha el nem felejthető dalokat, amelyek a Galga völgyében ma is élnek és ezreknek szereznek gyönyörűséget. Később a művelődési ház kérésére népi zenekart szervezett, ez kísérte azt a túrái tánccsoportot, amely eljutott a televízió képernyőjére is a Ki mit tud műsorában. Híre hamarosan túljutott a járás és a megye határain. Hívták szerepelni, kérték, csináljon több ilyen utánozhatatlan hangú citerát. Körülbelül ötven darabot készített, nem egy eljutott külföldre is. Igényt tartottak pedagógiai munkásságára is. Hévízgyör- kön, Veresegyházon és Kiste- renyén is vezetett citerazene- kart. Tervezte, hogy a jövőben Boldogon, Heréden és Tápió- szecsőn is szervez hasonlót. Amikor januárban kórházba került, valamennyien megijedtünk. De egy hónap után hazaengedték, mondván, pihennie, gyógyulnia kell otthon. A munkát nem tudta abbahagyni. — Soha nem voltam beteg — mondogatta —, elmúlik ez hamarosan. Egy hete ismét kórházba kellett szállítani, szervezete egyre inkább visszavonult a kór számadása elől. Élet- és emberszeretetét még most sem vesztette el. Üjra és újra azzal vigasztalta látogatóit, hogy hamarosan hazatér. Ezt az ígéretét már nem válthatta be. Nagy részvéttel temették el tegnap Túrán a 71. életévében elhunyt Szaszkó József citeraművészt, a népművészet mesterét. A község lakossága, párt- és állami vezetése nevében Sára Ferenc, az aszódi 2-es számú iskola igazgatója vett végső búcsút az elhunyttól. X. P. a somkóró, 70 a zölden hasznosító egynyári szálas és 60 lesz a silókukorica. Rét-legelő gazdálkodásuk rekonstrukcióját is elkezdik ebben az évben. Az intenzív gazdálkodást előmozdító fejlesztési tervet már megrendelték, s várják, hogy mielőbb kézhez kapják, mert a kivitelezést még az idén megkezdenék. A rétek hozamainak növelése lehetővé teszi, hogy a szántóföldi takarmányok vetésterületét csökkentsék, helyette árunövényt vetnek majd. A szarvasmarha- és a juh- tartásban több éves fejlesztést valósítanak meg, az előbbiben a holstein-friz fajta bevonása folytatódik, így az idén 60, ilyen keresztezésből származó üsző ellése gyarapítja az állományt, az anyaállatoktól pedig nagyobb tejhozamot várnak, összesen 225 borjú születésére számítanak. A szövetkezet értékesítési tervében 6 ezer 641 hektoliter tej szerepel. Hízómarhából 220 darab eladásával számolnak, 1174 mázsa összsúlyban. Juhhodályt építenek A leggyorsabban juhászatu- kat fejlesztik. Az állomány létszáma most 1463, ebből 640 az anyajuh. Az idén 1100 bárány születésére számítanak, az év végére 800-ra, 1980-ra 1000-re növelik az anyajuhok számát. A férőhelybővítést egyelőre a 600-as juhhodály építésével oldják meg. Mindent együttvéve az ikladi Galgaparti Tsz 1979-ben 59 millió 490 ezer forint árbevételt akar elérni, hogy jövő ilyenkor legalább 9 millió 870 ezer forintos nyereségük legyen. Fehér István Felvilágosítás és ismeretterjesztés Egy évtizede a nőbizottságban Üzemek segítenek játszóterek építésében A több mint három évtizedes múlttal rendelkező vérségi nőbizottság — a felszabadulás után a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, a hatvanas években Nőtanács — megalakulásától kezdve fontos szerepet tölt be a község életében. Az évtizedek folyamán, különösen a termelőszövetkezet megalakulása után, a szervezet munkája alaposan megváltozott, lelkes, odaadó, a közösség ügyét szolgáló tagokban azonban régen sem volt és ma sincs hiány. Bizonyítja ezt a többi között az is, hogy 1970-ben özvegy Rádóczki Mihályné a nőmoz- galomban kifejtett munkájáért kitüntetést kapott, ö még a felszabadulás utáni években lépett be az MNDSZ-be, melynek később egy ideig a vezetője is volt. Öregek napja A nőbizottság élére csaknem egy évtizede Kalmár Jánosáé tanárnő került, s az azóta elért' sikerekről terjedelmes listát lehetne összeállítani, a szervezet eredményei és a vezető tapasztalatai biztosítékul szolgálnak a jövőbeni feladatok elvégzéséhez is. Milyen célokat tűzött maga elé az idén a szervezet? Figyelmük középpontjában természetesen a nők állnak. Gyűléseiken rendszeresen vizsgálják az őket érintő problémákat, foglalkoznak a kereskedelem és szolgáltatás alakulásával, s a hiányosságokra felhívják az illetékeseik figyelmét. Tegyük hozzá: eddig többnyire nem eredménytelenül. Időnként felmérik az igényeket, összegyűjtik a kívánságokat. Egy ilyen tájékozódás után indult meg a múlt hónapban a szabás-varrás és a kötőtanfolyam. A bizottság munkatervében hagyományos feladatként szerepel az öregek napjának megszervezése, újdonság viszont a lakberendezési és lakásfelszerelési kiállítás, melyre a művelődési házban kerül sor. A kicsiknek öröm Orvosok és védőnők bevonásával egészségügyi felvilágosító, a szülői munkaközösséggel karöltve ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Az elsőnek dr. Horváth Anna gyermekorvos volt az előadója. A gyermekek éve alkalmából a kicsiknek is szeretnének örömet szerezni, azt tervezik, hogy játszóterek építéséihez az üzemekhez fordulnak anyagi segítségért A társadalmi munkásokról természetesen a bizottság gondoskodik. B. M. A megemlékezés koszorúi Koszorúzási ünnepséget rendeztek a szovjet hadsereg és hadiflotta napja alkalmából tegnap délután a városi temetőben levő szovjet hősök emlékművénél. Elhelyezték a megemlékezés koszorúit a járás és a város párt- és állami vezetése, a társadalmi szervezetek és a nagyüzemek, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői. Farsang Veresegykázon Az idei farsangi idényben ismét két bált rendez a község szülői munkaközössége. Az első, o menyecskebál január végén volt, ma, szombaton este a hagyományos álarcosbálban szórakozhatnak a veresegyháziak. Farsangi bált tartottak a kisiparosok is, s ezen elhatározták, hogy májusban a szabadban folytatják a KIOSZ által rendezett szórakoztató programokat Galgahévíz Jótékonysági rendezvény A bevételből felszerelés Sportbál lesz ma, szombaton este, hét órai kezdettel a galgahévízi művelődési otthonban. Előtte sporttárgyú filmeket vetítenek. Nyugdíjasklub ZsámMon Zsámbokon is megalakult a nyugdíjasok klubja. Alig egy hónap alatt a tagság létszáma hatvan fölé emelkedett. Szép műsortervet állítottak össze, melyben orvosi és ismeretterjesztő előadások, filmvetítés és kirándulás szerepel. Kréz Sándor elnök vezetésével Szabó István klubgazda és Makádi Mihály kultúrfelelős fáradhatatlanul szorgoskodik, hogy minden összejövetel érdekes és színes legyen. A baráti beszélgetések mellett különböző társasjátékok szolgálják a klub tagjait. S hogy a hangulat még jobb legyen, arról Gönczöl István gondoskodik, aki citeráján régi dalokat szólaltat meg. Fűtött helyiségről a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet gondoskodik. írta és fényképezte: Czangár Gyula Munkálkodik a citerás. Mi legyen a következő lépés? Vasárnap, holnap jótékony- sági rendezvényt tartanak, amelynek bevételét az ifjúsági klub felszerelésének megvásárlására fordítják.' A műsorban a művelődési otthon művészeti csoportjai lépnek fel. A citera- és a furulyaegyüttes, a kis és a nagy Pávakör. A műsor kezdési ideje délután három óra. Este a P. Mobil együttes ad koncertet, utána disco. Ipari szakmunkásképző Szalagavató Szalagavató bált rendeznek a 202-es Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjai az Agrártudományi Egyetem ebédlőjében ma, szombaton délután öt órai kezdettel. ÁLLATORVOSI ÜGYELET Gödöllőn és környékén vasárnap, 25-én dr. Rédling Tibor, Kerepestarcsa, Templom u. 3. Aszódon és környékén vasárnap, 25-én dr. Varró Imre, Túra, Dózsa György u. 2. — Győré Zoltán komolyzenei összeállítását hallhatják a diákklub tagjai a járásivárosi Petőfi művelődési házban ma, szombaton este hat órai kezdettel. — Gólyakalifa címmel lesz műsor a Meseszínház sorozatban a járási-városi művelődési házban vasárnap, 25-én délelőtt tíz órai kezdettel. Fellép: Herczeg Mária, Móricz Ildikó, Pádua Ildikó és Üjlaki Károly. — Vidám zenés hétvégét tartanak az aszódi helyőrségi művelődési klubban szovjet családok részvételével ma, szombaton este hat órai kezdettel. Szombati jegyzet Közönség Akinek Gödöllőn a Szabadság térről a Palotakert felé visz az útja, láthatja, hogy a tavalyi hosszabb szünet után szorgos munka folyik a moziiskolával szembeni telken. S vajon ki ne tudná, hogy mi épül ott, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat gondozásában. A város eljövendő büszkesége, a kultúra otthona, sőt fellegvára. A tervek ismeretében még ez a pátoszbeli megállapítás sem tűnik túlzásnak, hiszen a ház körkupolájában kap helyet a színházterem. Annak idején, a tervezés időszakában sokat vitáztunk a házról. Nemcsak a döntésre illetékes testületekben folyt a polémia: milyen legyen, hol legyen; a szélesebb fórumokon is sokan elmondták vágyaikat, kívánságaikat, azt, hogy ők hogyan képzelik el a város művelődési központját. Egy valamiben nem volt vita, abban, hogy kell, hogy szükséges. Az egyöntetű állásfoglalást mi sem bizonyította jobban, mint a sikeres akció, a téglajegye/ vásárlása. S hogy az akarat egyöntetűségét minek köszönhettük? Sorolhatnánk az okokat. Kezdve a lokálpatriotizmustól, a város fejlődésének igenlésén át egészen a jelenlegi, s valljuk meg, ugyancsak kiszolgált kis művelődési ház hovatovább tarthatatlan állapotáig. Időzzünk gondolatban egy kicsit ennél az öreg épületnél. Azért gondolatban, mert mitagadás, a város lakóinak többsége legfeljebb így kerül kapcsolatba vele, vagy még így sem. Példa erre a nemrégiben megrendezett két Pódium-est. Az egyiken a többi között Baranyi Ferenc kői- tő, a másikon Pécsi Ildikó színművésznő volt a vendége a foszlott függönyü nagyteremnek^ S akik ott voltak, nem győzték dicsérni az estek nagyszerűségét, a művészi élményt, az elgondolkodtató, tartalmas, közösségi együttlétet. Ott, abban a régi, omladozó házban, ahol azért mégis történik valami, amire érdemes figyelni. Mindenesetre jobban, mint azt a közönség gyér száma mutatja. Persze magyarázat akad bőven. Ember legyen a talpán, aki vállalja, hogy sáron, vizen, árkokon átkelve elmegy a Kossuth Lajos utca közepére. Vagy hogy a rohanó élet nem hagy időt a szórakozásra, hogy örülünk, ha végre este hazaérünk, hogy hiszen ott a televízió, s azt papucsban, hálóköntösben is lehet nézni. S még egyszer mondom, ma itt, Gödöllőn, az elsőrangú indok: a művelődési ház alkalmatlansága. Maradjunk tehát ennél az utóbbinál, amit azért az említett két, élményt adó este, legalábbis a Pódiumszerű rendezvények esetében megkérdőjelez. Hiszen az alkalmatlanság valóban egyértelmű, ha arra a soksok szakkörre gondolunk, amit egy-egy, az épülőhöz hasonló kultúrpalotában szervezhetnek. Ámbátor itt is igaz, hogy Gödöllőn, a szakkörökben, a különféle foglalkozásokon sem lehet kitenni a megtelt táblát. Egy biztos, az építőkön kívül már most akad teendője a közművelődési szakembereknek, a közönségszervezőknek. Hogy megteljen majd az a nagy ház. Az átadás után egy-két hétig, vagy hónapig biztosan nem lesz nagyobb baj, az újdonság varázsa pótolja majd a ma még hiányzó alapokat. De későbbre is gőzölnünk kell, hogy ne járjunk úgy, mint amit nemrégiben a mi leendő házunk ikertestvérében, Vácott tapasztaltam. A nagyszerű színházteremben a szigligetiek társulata vendégszerepeit, a négyszázszemélyes nézőtéren jó ha het- venen-százan ültünk. Pedig ott sincs minden nap színház, s a városban kétszer annyian laknak, mint itt. Gáti Zoltán
