Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-11 / 8. szám

VI. ÉVFOLYAM, 8. SZÄM 1979. JANUÁR 11., CSÜTÖRTÖK Bag, Hévizgyörk fiz összefogás szép példái A régi 3-as (ma 30-as) fő­úttól alig egy kilométerre, a tovább épülő, korszerű M3-as autópályától egy karnyújtás­nyira laknak a bagiak. Hévíz­györk messzebb volt a főúttól, az új viszont némileg hozzá­juk is közelebb lesz. Nem vé­letlen, hogy a két községet együtt említjük, hiszen társak: éppen három éve annak, hogy közös közigazgatás alá kerül­tek, s az ott lakók ügyeit a Bagón levő nagyközségi közös tanácson intézik. Hogy milyen örömök és gondok között él­nek, mivel gyarapodtak a múlt évben, arról Könczöl Jánossal, a tanács végrehajtó bizottsá­gának titkárával beszélget­tünk. / Fogorvosi rendelő Bagón jelenleg 4145-en, Hé- vizgyörkön 2943-an laknak, e szerint mintegy 7100 ember köznapi gondját egyengetik a tanács dolgozói. Sok minden­ben előbbre léptek az elmúlt években, de mint másutt, itt is akad még bőven tennivaló. — Hévízgyörkön tavaly ad­tunk át egy kisebb egészség- ügyi kombinátot. Eddig nem volt a községnek saját körzet­orvosi rendelője, az orvos odahaza fogadta a betegeket. Tanácsunk a volt termelőszö­vetkezeti iroda épületét hozat­ta rendbe. Abban kapott he­lyet a körzeti rendelő, az anya- és csecsemővédelmi rendelő, valamint lényegében készen áll a berendezésre a fogorvosi rendelő. Fogorvo­sunk van, de a rendelést még nem tudta elkezdeni, mert a munkájához szükséges műsze­reket, eszközöket beállító szakemberre kell vámunk. — Amire viszont nem vár­tak, főképpen néhány dicsére­tes munkát végző pedagógus, az nem más, mint hogy 1978- ban felújítottak négy hévíz- györki pedagóguslakást. Ket­tőt a Táncsics, egyet-egyet pe­dig a Vörösmarty, illetve a Kossuth utcában. Az előzmé­nyekhez tartozik, hogy a ta­nácsnak szűkre szabott volt a felújítási kerete, s így a négy lakás külső és belső tatarozá­sára összesen csak 200 ezer fo­rintot tudott adni. — Ezt őszintén feltárták, mire a pedagóguscsaládok, egy-két ismerős vagy éppen rokon szakemberrel közösen maguk is hozzáláttak az épü­letek felújításához. Ez még a múlt nyáron történt, a taní­tási szünet idején. Minthogy a tanácstól kapott pénz jószeri­vel csak az anyagokra volt elegendő, a lakások tatarozá­sán ugyancsak körülbelül 200 ezer forintnyi társadalmi munkát végeztek a hévízgyör- ki pedagógusok és segítőik. Társadalmi munka — A községekért és a ben­nük élők kényelméért, a ko­rábbiaknál igényesebb viszo­nyaiért más módon is kapott a tanács segítséget. Sok he­lyütt, így ebben a két köz­ségben is szinte évszázados mulasztást kell pótolni a leg- i szükségesebb közművek meg- | [ építésével. Az utak, járdák, a ' kényelmesebb vízhez jutás mindig is attól a pillanattól megillette volna a dolgos em­bereket, amikor egy-egy utca házsorai kialakultak. Vallhat­juk, hogy a mi korunk az el­ső, amelyben a legtöbb ember feje fő,/ hogy így legyen. Nem­csak azoké, akik jogos igény­ből kérik, követelik az utat, a járdát, hanem a hivatalok­ban dolgozóké is. Az övék azért is, mert nehéz eldönte­ni, mikor, melyik utca köve­zése következzék, hiszen egy­szerre nem futja mindegyikre. Ezért jó hírt adni róla, hogy a tanácsok adta anyagokból, kő­lapokból társadalmi segítség­gel készül járda és út. Az is segítség, ha csupán magunk előtt tesszük ezt... Bagón és Hévízgyörkön is így történt évek óta. Bagón ta­valy 670 méter járda készült el, mintegy 73 ezer forintos társadalmi munka kellett hoz­zá. Hévízgyörkön csaknem 2500 méternyi járdával gya­rapodtak, a többi közt a Béke és a Vörösmarty utca lakói, akik 130 ezer forintnál több értékű munkát végeztek. Portalanított út — És persze, még valami sürget minket. A régi, sáros, kátvús lakóhelyi utak felszá­molása. Erre sem mondhatjuk, hogy újjáépítés volna, hiszen legfőképpen mellékutcáinkhoz Téli gépjavítás három helyen Egész évben sok a tennivaló illett évszázadok óta a sáros jelző. Van mit pótolni, mert a motorizáció örvendetesen be­tört falvainkba, nem beszélve arról, hogy az egészségügy, a köztisztaság, s a többi kom­munális intézfnény járművei­nek is viszonylag jó út kell. Hogy ez meglegyen, sokfajta tennivaló van. Bagón az el­múlt években történt előreha­ladás az útépítésben. A Sza­badság telep utcáinak nagy részében például kockaköves utat építettek. A köveket ingyen kapták a fővárosi tanácstól, például a Bécsi út és a Fóti út régi bur­kolatának bontásakor, mind­össze a fuvarozás költségét kellett a községnek viselnie. Az utak elkészítése ugyan­csak társadalmi munkában történt, amit a lakosság és az autópálya építői végeztek a hétvégeken. A mondottakhoz tartozik, hogy Bagón és Hé­vízgyörkön számosán élnek olyanok, akik a budapesti út­építőknél és az autópálya lét­rehozásán dolgoznak, mint a tanácstitkár mondotta: az út­építő szakma hagyományos, régóta kenyeret adó az ott élők számára. A két községben az elmúlt négy év alatt meg­közelítőleg négy és fél kilomé­ter pesti-köves, portalanított út készült így el, amiért több mint hárommillió forintnyi társadalmi munkát végeztek az emberek. Fehér István A tél a mezőgazdasági gép­javítások nyugodtabb ideje. Igaz, ahol egész évre szóló ja­vítási tervet állítottak össze, ott ezt, a régebben igazi nagy kampánymunkát valamelyest széthúzzák. Erre lehetőséget ad az, hogy bizonyos gépeket nem használnak az év minden hónapjában, másrészt a gép­üzem fenntartásában tevé­kenykedők számára egész év­ben szakmájuknak megfelelő munkát tudnak adni. Műszaki vizsga Valamiképpen ezt bizonyít­hatja az a beszélgetés is, ame­lyet Kondákor Ferenccel, a vácszentlászlói Zöldmező Ter­melőszövetkezet gépészmér­nökévei folytattunk. Mint el­mondotta: náluk egyelőre há­rom helyen történik a gépek javítása. A valkói üzemegy­ségben a 24, többségében IFA- gyártmányú tehergépkocsit és a hozzájuk tartozó ugyancsak NDK-s pótkocsikat, az autó­buszokat és a személygépko­csikat javítják. A műszaki vizsgára is ez a műhely ké­szíti elő a járműveket. A vácszentlászlói üzemegy­ségük műhelyére profilírozták a 60, zömmel szovjet gyárt­mányú MTZ-traktor és az aratócséplőgépek javítását. Itt történik a két Rába-Stei- ger 245-ös és az egy Rába 180- as felújítása is. Zsámbokon az önjáró zöldtokarmány-be ta­karító gépsorok, a paradi­csom- és a cukorrépa-betaka- rítók, valamint a közúti és a felépítményes pótkocsik javí­tásáért felelősek a szerelők. A többi munkagépet, elosztva, azokban az üzemegységekben javítják, amelyekhez tartoz­nak. Konténerek A legfontosabb követel­ménynek azt tartják, hogy a szezonálisan használt gépeket az idénymunkák megkezdésé­ig rendbe tegyék. S bár a gép­udvarok korszerűsítése az el­következő évek feladata lesz, már most törekednek arra, hogy azokba általában azok a gépek kerüljenek, amelyek főbb hibáit elhárították, a ja­vítás kezdetéig a műhely gondjaira bízzák. Erre az esztendőre 10 mil­lió forintos gépberuházást terveztek a szövetkezetben. A Anyakönyvi hírek Született: Petri György és Kovács Gizella: Gábor, Tóth Hunor István és Pálinkás Ho­na: Anita, Csömör András és Leszkovszki Margit: Krisztina, Tar Sándor Zoltán és Veres Éva: Szabolcs Zoltán, Maiina Tibor és Pintér Marianna: Ti­bor, Sápi József és Rédvai Margit: Edina, Suba István és Tóth Rozália: Attila, Kotsis János és Cser Margit: Zsu­zsanna, Szaniszló István és Szénáái Anna Mária: Zoltán, Tihon Jqnos és Bődi Aranka: Erika, Gurányi Kálmán és Zsigiri Mária: Kálmán László, Raffai Nándor és Tatai Erzsé­bet: Melinda, Nyári János és Hoványi Ildikó: Szabolcs, Da­ni Bertalan és Molnár Mária: János, dr. Gyöngyösi Imre Ra­fael és Horváth Ágnes: Ildikó, Reisz Antal Mihály és Borbély Zsuzsanna: Antal, Markel Ist­ván Kálmán és Tihon Mária Katalin: Zsolt, Takács Ferenc és Virok Anna Éva: Kornél, Radics János és Nyerlucz Er­zsébet: Róbert, őszi Géza és Üveges Mária: Henrietta, Czeglédi Sándor és Apáti Aranka: Beáta nevű gyerme­ke. Névadót tartott: Gencsi Im­re és Juhász Ibolya: Attila ne­vű gyermekének. Elhunyt: Tóth Lászlóné Fo­dor Amália, Gödöllő, Strom­feld Aurél sétány 4., Bata Andrásáé Hornyák Ilona, Gö­döllő, Asbóth utca 5., Harsá­ny! János, Gödöllő, Honvéd utca 17., Babó Elek, Gödöllő, Dregonya József utca 19., Kai­ser Ferenc, Gödöllő, Báthori utca 13., Sápi József, Gödöllő kastély, Berczeli István János- né Striskó Erzsébet, Gödöllő, Guszev utca 4. karbantartásban és a gépek szakszerű tárolásában, felüle­tük védelmében is csak akkor tudnak előbbre lépni, ha en­nek feltételei adva lesznek. Ennek érdekében az idén egy forró vízzel működő mosót vá­sárolnak, amire már feladták a rendelést. Mint ahogy előjegyeztettek a KITÉ-nél, amelynek tagjai, egy Herriau cukorrépa-ter­mesztő gépsort, s folytatják a zöldborsó feldolgozó telepek korszerűsítését is. A zöldbor­sót eddig konténerekben szál­lították a Hatvani Konzerv­gyárba. Bíznak abban, hogy ez a gyár is kialakít olyan foga­dórendszert, amelyre a bille­nőplatós IFÁ-kkal ömlesztve hordhatják a zöldborsót. Nem a konténeres szállítási eljárás ellen van kifogásuk, hanem a konténerek minősége nem elé­gítette ki igényeiket. , Új traktorok Traktorparkjukban annyi változás lesz, hogy részben a selejtezésre várók helyett négy MTZ—80 és két DT—75 lánctalpas traktort vásárol­nak. Az AUTÖKER-nél hat IFA tehergépkocsit rendeltek meg. Gépészeti vonatkozású az is, hogy megoldják fóliatele­peiken a palántanevelő sát­rak fűtését. F. L , VERESEGYHÁZ Gyarapodó takarékszövetkezet Eredményes évet zárt a Ve­resegyház és Vidéke Takarék­szövetkezet, amelynek jelen­leg 8278 tagja van, ötszázzal több, mint tavaly ilyenkor Az elmúlt év január 1-én még 38 millió 451 ezer forint volt az induló betétállományuk, amely az év végére 48 millió 807 ezer forintra gyarapodott. Így, a tervezett 6 millió forinttal szemben, csaknem tíz és fél millióval növekedett a betét- állomány. Régi teleket idéztek Száz ember - egy családban Ha megkésve is, december 30. egyik eseményének meg­ismertetésére vállalkozom, arra az estére emlékezem, ami­kor a bagi nyugdíjasklub tag­jai szilveszteri mulatságot ren­deztek. Még tavaszias volt az idő, hiszen az idei tél je­ges. fagyos, viharos bekö­szöntése újév napjához kö­tődik és ezért természetes volt, hogy a gyülekező nyug­díjasok beszélgetése is a szo­katlan időjárás körül forgott. Régi teleket idéztek, ami­kor a hórakások miatt nem lehetett egyik járdáról a má­sikra átlátni, és olyan hideg volt, hogy a verebek meg­fagytak a fán. Névnapok, születésnapok Az asszonyok az erdőre jár­tak egy-egy hát gallyért, ám ezt is csak titokban tehették, mert sokan őrizték az uradal­mi erdő vadjainak nyugalmát, s ha csősszel, erdésszel, vad­őrrel találkoztak, le kellett a hátról tenni a meleget árasz­tó rozsét Emlékszel ? — Emlékszel? — kérdezgették egymást a nyug­díjasok, s az újabb és újabb kérdésekre újabb és újabb történetek hangzottak el a mű­velődési központ kellemesen fűtött nagytermében, ahol fehér asztalok mellett, egy-egy koccintásra is sort kerítve bú­csúztatták 1978-at a bagi nyug­díjasok. Kékesi János, a klub elnö­ke köszönti azokat, akik el­jöttek a hívó szóra, hogy együtt búcsúztassák a távozó esztendőt és együtt tervezzék meg az új esztendő feladatait. Katona Elek klubtitkár a búcsúzó esztendő puttonyából önti ki a tizenkét hónap gaz­dag adattárát. — ötvenkét összejövetel, az összesen 210 együtt töltött óra, sok, nagyon sok emlékkel, élménnyel: Klubtalálkozók Verseggel, Veresegyházzal. Ki­rándulások az ország legszebb helyeire. Egymás meglátoga­tása. Betegek megajándékozá­sa. Névnapok, születésnapok közös ünneplése. Ismeretter­jesztő előadások hallgatása, a hallottak megvitatása. Szín­házlátogatások a művelődési központ segítségével. Második otthon Aztán sorba szót kémek a nyugdíjasok. Farkas István a tanulás jelentőségéről szól. — A tudás elvezet a közös­ségi gondolkodáshoz. És le­het-e szebb, mint száz em­bernek egy családban, jó ro­konként élni? — kérdezi és büszkén néz szét társai kö­zött. Tatai János a társadalmi munkákról ad számot. Pasz­ternák János új munkák vál­lalását javasolja. Katona Sán­dor kétnapos csehszlovákiai kirándulásra tesz javaslatot. Tószegi György az Alföld szép­ségeire hívja fel a figyelmet. Katona Vince, a Hazafias Nép­front bagi elnökségének elnö­ke az emberi összefogásban rejlő erőről beszél. Bodor And­rás több ismeretterjesztő elő­adást sürget. Befejezésül ismét Kékesi János szól. — Nekünk, akik túljutot­tunk a hatvanadik életévün­kön, minden búcsúzó esztendő figyelmeztetés is, hogy gyor­san múlik az idő, sáfárkod­junk bölcsen a még hátralé­vő éveinkkel. Legyünk ott a falu közösségében, adjuk át tapasztalatainkat a fiatalok­nak, szeressük okosan gyer­mekeinket, unokáinkat, mert csak ez biztosíthatja az öre­gedő ember számára a napon­ként szükséges örömet, bol­dogságot. — Ügy legyen! — kiáltja Karácsondi István. A színpadon a Papp Tóth András nyugdíjas által veze­tett népi zenekar csárdást ját­szik. Kezdődik a vacsora. In- nen-onnan hallatszik a poha­rak csengése. Az egész termet betölti a beszélgetés halk za­ja. Minden asztalnál van va­laki; aki a szót viszi. Nagy Sándor és felesége kora, haj­naltól a disznóvágásnál se­gítettek, de a vacsorát nem várták meg. — Amióta a klub megala­kult, még soha nem hiányoz­tam — mondja Nagy Sándor. Második otthonom lett ez a meleg emberi közösség. A fe­lesége bizonyítja a férj sza­vait: — Vasárnap mindig sürgeti az ebédet, mert attól fél, hogy elkésik. Meleg lakás Bevonulnak a művelődési központ citerásai. őket is nyugdíjas vezeti, Svella Pál személyében. Most a 10—12 éves gyerekek nemcsak a ta­nítójukat, hanem a falu min­den nyugdíjasát köszöntik pattogó muzsikájukkal. Jutal­mul nagy tapsot kapnak. Farkas István tanító asztal­tól asztalig jár. A nyugdíja­sok vannak együtt, ám Far­kas Istvánnak ezek a nyug­díjasok a volt tanítványait je­lenítik. Nagyon sokukat taní­totta az írás és olvasás tudo­mányára, de akit nem taní­tott, annak a fia, vagy uno­kája egész biztosan tőle ta­nulta a betűvetést. Minden­kinek az életét ismeri a fa­luban. Most éppen vadásztör­téneteket mesél. — Nem, soha nem voltam tagja vadásztársaságnak. A fa­lusi tanító társadalmi rangja, anyagi helyzete ezt nem en­gedte meg. Rapsickodtam. Volt egy puskám. Téli hajnalokon két-három nyulat is lőttem. Egyet hazavittem. A másik kettőt letettem arra az útra, amelyiken rozséért, gallyért jártak a falu legszegényebb­jei. Valamelyik összefagyott asszony mindig megtalálta és elvitte. Kilestem, tudtam, ki­nek a fazékjába jutott a nyúl. Másnap, amikor találkoztunk, megkérdeztem: — Milyen volt az ebéd? Tagadta, hogy nyulat ettek volna, de én boldog voltam. Boldog, mert egy éhes, nyo­morgó családnak gazdag ebé­det biztosítottam. Nem, nem nevezem meg, kik jutottak így ebédhez. Szégyellenék, letagad­nák, mert a kivilágított, csil­logó karácsonyfa mellett, a jól fűtött meleg lakásban sen­ki sem szívesen gondol a régi idők nyomorúságára. Mindenki táncol A zenekar egymás után játssza a régi bagi nótákat. Halász Mihály és felesége kez­di a táncot. Gádor István Bo­dor Andrásnét viszi táncba. Táncol a 65 éves Nagy Já­nos és felesége is. Táncol az egész terem. Ha nem tudnám, meg a régi emlékeket nem hallottam volna, el sem hin­ném, hogy nyugdíjasok szil­veszteri összejövetelén vagyok. Fercsik Mihály ÁGYNEMŰGARNITÚRÁK, LEPEDŐK, PÁRNAHUZATOK NAGY VÁLASZTÉKÁVAL VÁRJA KEDVES VÁSÁRLÓIT A PRV GÖDÖLLŐI MÉTERÁRUBOLTJA: Gödöllő, Szabadság tér 7. Néhány cikk a választékból: Műszálas dunnahuzat, 3 1/2 szeles 330,- Ft helyett 231,— Ft Színes nagypárnahuzat 60,50 Ft helyett 48,40 Ft Sima, fehér kispárnahuzat 21,30 Ft helyett 14,90 Ft i I I k

Next

/
Oldalképek
Tartalom