Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

1979. JANUAR 7., VASÄRNAP Kfim(SP Foga wan — de ei az igaz!! Kissé elszoktunk az igazi te­lektől. Ez a mostani tartja ma­gát, bár már szelídebb, mint amilyen az esztendő elején volt. Milyen az élet a vonatokon, autóbuszokon, hogyan gyür- kőznek meg a zimankóval mindazok, akiket ilyenkor is munkába szólítanak a regge­lek, akiket a pályaudvarokon talál a hajnal? A váci autó­busz-pályaudvarra a nógrádi dombok felől is jönnek me­netrendszerű járatok, velük a város üzemeinek Nógrád me­gyei dolgozói. A /legutóbbi na­pokban — a mostoha időjárás ellenére is — pár perces elté­réssel pontosan érkeztek, köz­lekedési akadály miatt senki sem késett a munkából. Az utasok szerint csak a megál­lókban volt hideg. A régi tí­pusú Ikarusok kivételével minden kocsi fűthető, erről tájékoztatott bennünket az ügyeletes forgalmi szolgálatte- yő is. Fáznak az utasok , Váci vasútállomás. Élénk a forgalom, hiszen sorra futnak be a fővonalhoz csatlakozó, il­letve helyi vonatok. A vil- lanyvontatású szerelvények fűtésére nem panaszkodnak az utasok a fővonalakon, annál inkább a szárnyvonalakon közlekedő gőzösökre, amelyek­nek kocsijait nem tudják elő­re, időben felfűteni. — Velünk veszekednek — mondják a jegykezelők —, pe­dig mi az egészről nem tehe­tünk. Ráadásul, aki például Galgamácsán száll á't, annak hideg váróteremben kell ácso- rognia. — Honnan érkeztek? — szó­lítunk meg két embert. — Budapestről. Az Egyesült Izzó váci gyárában dolgo­zunk, az üveghúzó üzemben gépeket szerelünk. Most ép­pen külső munkánk van, hi­degben, de megszoktuk. Eszes Gézáról az is kiderül, hogy tizenöt éve edződik a külső szereléseken, Hollósi Aladár valamivel rövidebb ideje. Nem panaszkodnak az egészségre, pedig néha har­minc méter magasban fújja őket a szél. Jó vastag a pufaj- ka. _ Vonaton — Budapestig. A Balassagyarmatról Vácra ér­kező vonatok utasainak több­sége arra a szerelvényre száll át, amely Szobról jön 6 óra 10 perckor, s a fővárosba megy tovább. Viszi az embereket a dunakeszi járműjavítóba, il­letve Újpestre. — Hetenként többször is ké­sik a vonatunk — panaszolják kórusban —, ilyenkor fél órá­val később érünk a munka­helyünkre. — Vác és Budapest között általában jó a közlekedés — vélekedik BUzási Péterné kór­házi asszisztens az egyik ko­csiban —, csak a hatharmin­cas helyi vonat hideg regge­lenként. Állításából aztán vita kere­kedik, a jobb oldali ülésen fúj­ják, hogy azon a járaton is fű­tik a kocsikat. Az alvégen Bu- zásinénak adnak igazat. A többség véleménye szerint he­ti négy alkalommal fűtetlen az a'bizonyos hatharmincas, ami egyébként szombaton nem közlekedik. S a várótermek? Dunakeszi Gyártelepen olyan kicsi, hogy csak a várakozók negyede férne el benne, tájékoztattak a peronon állók. Hogy fűié­nek, vagy nem fűtenek? Űk azt nem tudhatják, mindig kí­vül ácsorognak, lesik a vona­tot. Erre a kérdésre a Nyugati pályaudvaron kapunk választ Dévényi Géza főfelügyelőtől: — A vonal több állomásán megszüntették a fűtői munka­köröket, a fűtés például Du­nakeszin is a váltókezelő dol­ga. Pedig ezekben a napokban éppen a váltókezelőknek a legnehezebb. Egy váltókar ugyanis negyven kiló, amit naponta körülbelül kétszázszor kell felemelni. A 10—12 fokos hidegben ez dupla erőfeszítést igényel. Csendes híjnál Kipróbáltuk az országutat is, az E 5-öst választottuk. Szá­raz, tiszta aszfalton futott ve­lünk a gépkocsi, csak a szán­tásokon világítottak fehér hó­foltok. Hiába, foga van a tél­nek, néptelén volt a határ. Könnyen, gyorsan jutottunk vissza Dabasról Budapestre, feledtük a pörlekedő benzin­kutast is, aki fázósan dörzsöl­te kezeit a tankolásnál, sür­gette a gépkocsivezetőket. Kosztolányi Dezső tér. A főváros legforgalmasabb autó­busz-pályaudvara reggel öt órakor éled. Szombat hajnal­ban a forgalmista Szántó Fe­renc, a negyed ötös járattal érkezett Érdről, hogy elkezdje a szolgálatot. A forgalmi iro­dában a kinti mínusz tíz fo­kot csak ajtónyitáskor lehet éxezni. — Csendes napnak ígérke­zik a mai. Eddig minden já­rat pontosan beérkezett, sze­rencsére nem csúszik az út — magyarázza, miközben az ér­kező és induló buszokat a for­galmi naplóba jegyzi. Ma 360 busz indul erről a pályaudvarról. A statisztika szerint naponta 22 ezer 680 ember fordul meg itt. (Az En­gels téren mindössze 15 ezer!) A hajnali órákban kevesen vannak az állomáson. Még a pénztár sem nyitott ki. Az Érdre készülődő gyorsjárat­nak, melyet Kovács András vezet, nyolc utasa1 van. Több­ségük az éjszakai műszakból tér haza, így Bocsi Bálintné is, aki nemrégen fejezte be a munkát a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalatnál. — Máskor többen vagyunk — szól q fiatalasszony, csak a szombati napok ilyen csen­desek. — A szombat és a hideg az oka annak, hogy most ilyen tágasan férünk — mondja a busz vezetője, miközben biztos kézzel vezeti járművét. — Könnyen lehet kormányozni a kocsit, nem csúszik az út. Hasonlóan vélekednek kol­légái is, köztük Bakos And­rás, az érdi forgalmista, aki­nek igazán van összehasonlí­tási alapja, hiszen állandóan éjszakás. — Minden járatunk időben indult és érkezett. Reméljük, az egész napunk úgy telik el, ahogyan-ez a reggel ígéri. Megelőzik a Napot Érdi buszpályaudvar. Az autóbuszok most ötpercenként gördülnek ki, ez a legforgal­masabb pályaudvar Pest me­gyében. Azok a buszvezetők, akiknek később indul a jára­tuk, az emeleti pihenőszobá­ban várakoznak. A sárgára festett Ikarusok vezetőinek — idősek vagy fiatalok — egy közös vonásuk mindenképpen van: az ébredéssel valameny- nyien megelőzik a Napot. Ez persze télen nem is annyira nehéz, hiszen' a Nap ezen a szombaton 7 óra 32 perckor kelt. Ám ők nyáron is meg­előzik, hiszen sokan közülük már reggel négy óra előtt úton vannak. Cziáki László például 3 óra 20 perckor ült a volán mögé Pusztazámoron. Németh Gá­bor pedig, aki húsz éve jár az érdi vonalon, 5 órakor kelt, bár a munkaideje csak fél nyolckor kezdődik. Mielőtt a vezetőfülkébe szállnak, nekik is fel kell készülni a munka­napra. A szombat és a hideg együt­tes hatását a szerelőcsarnok­ban is érezni lehet. Bakos Mi­hály műszerész egy lerobbant autóbuszt vizsgál, miközben megérkezik a garázsműhely vezetője, Steigerwald Ottó. — Ha rosszabb az idő, több kocsi vár javításra a szerviz­ben — mondja a műhely ve­zetője. — Most nálunk is csend van. A január első napjaiban dúló viharon szerencsére túl vagyunk. Ismét Budapest felé már valamivel többen utaznak a buszon. Ülőhely azonban még bőven akad, ami ritka ezeken a járatokon. Faragó István, az autóbusz vezetője négy óra­kor kezdte a munkát, de nem látszik fáradtnak. Jóindulatá­nak köszönhető, kevesen ma­radnak le erről a kocsiról: a száz méterről loholót is be­várja, van idő, mosolyog, nem vagyunk késésben. A Kosztolányi Dezső térre érkezőt ugyanaz a látvány fo­gadja, mint hajnalban. Válto­zás csak annyi, hogy a pénz­tár már kinyitott. — Elsejétől hatodikéig hosszabbítjuk meg a bérlete­ket — mondja Ödry Miklósné pénztáros — ilyenkor mindig több a dolgunk, a hideget nem érezzük. Most nincs késés, nyugodtabbak az emberek, mi is. Késő reggeli Széna tér. A pályaudvaron a Zsámbék felé indulók vára­koznak. A forgalmi irodában Baranyi Istvánná szeme a pá­lyaudvaron. — Ez egy nyugalmas nap, a hideg miatt, aki csak teheti, otthon marad. A szerencse az, hogy megszokták már a „sár­gák” a hideget — válaszol, amikor a forgalomról érdek­lődünk. A pihenőszobában itt már a reggeli-ebédjük mellett ülnek a pilóták. Mert ugyan minek is nevezze Kollár Gábor az ennivalóját? Reggelinek késő, mert 3 óra 30 perckor már a volán mögött ült, ebédnek még korai, csak kilenc óra van. A rövid pihenő után aztán útra kelnek valamennyien hogy szeljék a már ismert ka­nyarokat, és vigyenek minket az állomásokra. Most nyugod- tabban fogják a kormányt, hi­szen sima az út. Holnap, ha is­mét síkos lesz, óvatosabban, nehezebbeh hagyják maguk mögött a kilométereket. Koffán Éva — Kovács T. István Újabb lendület a pártmunkához Beszámoló taggyűlések előtt Verőcemaroson Ezekben a hetekben meg­pezsdül, megélénkül a párt- szervezetek kommunistáinak élete. Beszámoló taggyűlése­ken értékelik a párttagok az elmúlt esztendő mozgalmi munkáját, s egyben meghatá­rozzák a soron következő ten­nivalókat, megvitatják a gaz­daságpolitikai cselekvési prog­ramokban összefoglalt felada­tokat. Tavaly már sok helyütt újszerű formában számoltak be Pest megyében a kommu­nisták. Főként a pártvezető­ségek irányította területeken az alapsizervezieiti taggyűlése­ket a pártvezetőségek beszá­molója előzte mieg. Kárpáti Kamillái, a verőcemarosi párt- bizottság titkárával az elmúlt év mozgalmi életéről beszél­gettünk, amelyről hamarosan a beszámoló taggyűléseken ad­nak számot. Ülőképes közösségek — Hogyan fejlődött a szer­vezeti élet tavaly, mi jelle­mezte a tagfelvételi munkát? — Elöljáróban mondom el — kezdte Kárpáti Kamill —, hogy pártbizottságunk megle­Határon innen és túl... Lengyelországban a szabad szombat ellenére milliók áll­tak munkába, segítenek az utak megtisztításában és az erőműveknél a szén kirakodá­sában. Az ország nagy részére és Varsóra pénteken újabb hó­zápor zúdult, de 'a forgalom­ban komolyabb fennakadáso­kat nem okozott. Emberfeletti teljesítménye­ket követel a Német Demok­ratikus Köztársaságban is az országot nyolcadik napja bé­nító nyomás alatt tartó rend­kívüli időjárás. Péntekre vir­radóra az NDK egész terüle­tén újból mindenütt mínusz 10 fok volt a legmagasabb hő­mérséklet. Sokfelé 8 centimé­teres új hó borította az autó­pályákat. A legfrissebb adatok sze­rint legalább 132 halálos áldo­zata van a Nyugat-Európát sújtó ítéletidőnek. Pénteken különösen súlyos helyzet ala­kult ki Franciaországban, ahol eddig 25-en haltak meg a fagyban, a havazásban. Hideghullám árasztotta el a hét elején a trópusi klímájú Guatemalát. A fagyhullám­nak eddig 11 halálos áldozata van. Hazánkban az Európa többi részén dühöngő ítéletidőhöz képest kedvezőbbre fordult a tél. Jeget hizlal a Duna, húsz centiméteresre vastagodott a Balaton jege és a révkapi­tányság pénteki szemléje után a kijelölt helyeken szombaton engedélyezték a tavon a téli sportolást. A Tiszán és mellékfolyóin asz árhullámok levonulóban vannak. hetősen nagy területen irá­nyítja a munkát. Hozzánk tartozik ma már Szokolya s hamarosan Kóspallag is.’ Ha­sonlóan változatos munkahe­lyeken — porcelángyárban, fűrészüzemben, erdészetben, pedagógusiként — dolgozik nyolc alapszervezetünk 180 kommunistája. Az elmúlt esz­tendőkben kiegyensúlyozottá vált a pártmunka, tavaly nyolc fiatalt vettünk fel so­rainkba, akik közül hatan munkások. — Ügy tartottuk, hogy ak­kor érhetünk el csak sikere­ket, ha alapszervezeteink ösz- szekovácsolódott, ütőképes kö­zösségekké válnak. Ma már arról adhatunk számot, hogy taggyűléseink aktívak, olyan őszinte vitafórumok, amelye­ken valamennyi kérdés terí­tékre kerül. Sok az idős, a nyugdíjas párttagunk is, akik­kel a foglalkozás megkülön­böztetett figyelmet, több meg­értést követel. Tavaly — ép­pen a szervezeti élet fejlődésé­nek következtében — keve­sebb esetben kellett fegyelmi ügyekkel foglalkoznunk. Óvoda összefogással — Hogyan kapcsolódtak be a kommunisták a község po­litikai életének alakításába, a helyi feladatok megvalósítá­sába? — Községünkben nagy a hagyománya a társadalmi munkának — folytatta Kár­páti Kamill — Az emberek többségét nem kell kétszer kérnünk, hogy segítsenek. En­nek bizonnyal asz az oka, hogy a helybeliek megértették: sa­ját életüket teszik gazdagab­bá, ha összefognak a közsé­gért. Különösen a mozgósítás­ban, a feladatok tudatosításá­ban számítunk a kommunis­tákra. Hozzákezdtünk pél­dául egy 100 gyermeket befo­gadó óvoda építéséhez. A ta­nács költségvetéséből 4 millió 700 ezer forintot biztosított er­re a célra. Ma már a munká­latok felénél tartunk, mintegy 9 millió forintnyi értékű az építmény, amelyhez a tanács Szodográfus és könyvtáros Száz éve született Braun Róbert Az Aradon 1879. január 7-én született Braun Róbert, a századfordulón feltűnt sokindítású és sokfelé tartó úgynevezett má­sodik magyar reformnemzedék egyik tiszte­letreméltó tagja volt. Ez a nemzedék — főleg polgári származású és alapállású, radikális, a 70-es 80-as években született értelmiségeiek sűrű szálakkal egymáshoz kapcsolódó köre — a hazai polgári radikalizmusnak, szociálde­mokráciának és kommunista mozgalomnak is elsőrangú teoretikusokat, politikusokat adott. Korszerű, a „művelt” Nyugaton is ak­kortájt kibontakozó társadalomtudományos diszciplínákat honosítottak meg Magyaror­szágon és nem is akármilyen eredménnyel: élénk szociális érdeklődésük egyben a hazai progresszió kiemelkedő képviselőivé is tette ezt a nemzedéket. Nyilvánvaló, hogy tagjai közül a legjobbaknak — Lukács Györgynek, Szabó Ervinnek, Jászi Oszkárnak, Kunfi Zsigmondnak, Mannheim Károlynak és má­soknak — a neve történészeink és társada­lomtudósaink tevékenysége nyomán egyre inkább elnyeri méltó helyét hazai köztuda­tunkban. Braun Róbert is ennek a nemzedéknek a legjobbjai közé tartozott. Egyetemi tanulmá­nyait Budapesten és Párizsban végezte, majd a század első évtizedében az Arad megyei Lippán, majd Marosvásárhelyen kereskedel­mi iskolai tanár volt. A nemzetiségi nyelv- terület határvárosa a nemzetiségi problémák iránti fogékonyságát fejlesztette ki, míg a Székelyföld gyorsan iparosodó fővárosa a munkásság szociális problémáira irányította a figyelmét, s mindkét problémakört kor­szerű, felvilágosodott gondolatokkal, vizsgá­lati metodikával gazdagította. A vidéki lét nála különben sem jelentett valamiféle el- szigeteitséget. Szinte indulásától aktív szere­pet játszott a budapesti Társadalomtudományi Társaságban és egyik vezető munkatársa volt ennek folyóirata, a Huszadik Század szerkesztőségének? Gyakran publikált, ám mégis vidéki társadalomtudományi szociográ­fiai munkássága a meghatározó és a jelentős ebben az időben. Lippai tartózkodásának és egy hosszabb olaszországi útjának eredmé­nye a Lippa és Sansepolcro című szociográ­fiája, amelyben két, bizonyos fokig hasonló kisváros társadalmát vizsgálja párhuzamosan. Mindenfajta magyar előzmény nélkül ala­pos, újszerű és komplex elemzést olvasha­tunk egy olyan embertől, aki nem annyira a hangzatos és divatos elméletek, mint az empirikus gyakorlat tudósának számít. Ez a műve az első tudományos igényű, korszerű, magyar szociográfia, s egyben a hazai falu­vizsgálatok későbbi ihletője is. Marosvásár- helyi ténykedését — ahol részt vett a szer­vezett munkásságot oktató szabadiskolai te­vékenységében is — Adatok a vidéki mun­kásság életéhez című szociográfiájának meg­írására is felhasználta. A város majdnem egész szervezett munkásságát, mintegy 260 háztartást keresett fel saját maga, kérdőívvel a kezében és feltárta a korabeli urbanizáció, kétlakisáig, lakásviszonyok és tudati-ideológiai színvonal állapotát, a módszertanilag akkori­ban lehetséges mélységgel. Mint a Társadalomtudományi Társaság szociográfiai szakosztályának elnöke értékes tanácsaival támogatta a galileista diákok 1909-es felmérést a budapesti diákság társa­dalmi körülményeiről. Fontos kísérlete volt, hogy 22 év után, 1935-ban újra megvizsgálta Maroscsicsér román falu társadalmát, miután 1913-ban már egyszer dolgozott a témán. Braun Róbert azonban nemcsak a hazai szociográfiát teremtette meg, hanem modern könyvtárügyünknek is egyik úttörője lett, 1911. és 1918. között Szabó Ervin helyettese­ként dolgozott a városi nyilvános könyvtár (a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jogelődje) élén. Szabó Ervin európai szintű gárdát gyűj­tött maga köré, amely európai szintre emel­te a főváros könyvtárügyét. Braun Róbert egyéves amerikai tanulmányútjának tapaszta­latai alapján az ottani közkönyvtárak (Public Library) rendszerét kívánta itthon meghono­sítani. Itt sem annyira elméleti, mind inkább gyakorlati szakemberként, szervezőként mu­tatta meg képességeit. A forradalmak bukása után börtön, és üldöztetés volt a része. Lektorként, for­dítóként, lexikonok szerkesztőjeként kereste meg a kenyerét, névtelenül jóformán, de háttérbe szorítva is jelentősei és pontosat nyújtva. Jászi Oszkártól tudjuk, hogy ebben az időben optimizmussal szemlélte az általa nagy kísérletnek tekintett Szovjetunió fejlődé­sét. 1937-ben halt meg, a mind erősebben csend­re intett haladó magyar közvélemény tisz­teletétől és fájdalmától övezve. Dérer Miklós — eddig 2 millió forintért — főként anyagot adott. A többi társadalmi munka. Szokolyán a sportúltözöt fejeztük be, a társadalmi munka értéke itt 75 ezer forint volt. Hasonló összefogásra számítunk a haj­dani Kismaroson felépítendő szakorvosi rendelőintézet mun­kálatainál is. A tervek szerint 2 millió forintos munkát vég­zünk itt el, amelyhez a tanács 600 ezer forintot biztosít — Persze, nemcsak izmos munkáskezekre van szükség. Akadnak olyan tennivalóink is, ahol a dolgok miértjét kell megértetnünk az emberekkel. Ezekben az esetekben kom­munista tanácstagjaink tapasz­talatára támaszkodunk leg­inkább. Néhány évvel ezelőtt megalakult a börzsönyligeti víztársulás, amely 1980-ra megoldja a társközségek ivó­vízellátását is. A verőcemaro- siak ma már tudják — s ezért a pártszervezet sokat tett —, hogy o mintegy 52 millió forintos beruházás —. saját érdekük. — Az agitációban, a propa­gandában, a felvilágosító munkában a világ dolgait jól értő, képzett párttagokra van szükségünk. Pártoktatásban 208 ember vesz részt közsé­günkben. Három politikai vi­takört indítottunk, a szemi­náriumokban világnézeti, eti­kai és gazdaságpolitikai kér­désekkel, valamint a magyar munkásmozgalom történetével ismerkedhetnek meg a párttá- gok. — Az a célunk, hogy minél több, megalapozott világnéze­tű, elkötelezett fiatal nőj jön fel Verőcemaroson, aiki akar tenni közös feladatainkért, s megtalálja az utat a párttagok közé. A faluban 140 tagú KISZ-szervezet működik. Gondjaink közé tartozik, hogy kevés még az olyan párttag fiatalunk, akinek a pártmeg­bízatása az ifjúsági szervezet erősítése, támogatása. Fejlődő kádemunka — Milyen elvek érvényesül­tek az elmúlt időszakban a verőcemarosi pártszervezet kádermunkájában ? — Ez talán munkánknak asz a területe, amely legszemléle­tesebben mutatja fejlődésün­ket. Összehasonlításként: alap­szervezeti párttitkárjaink kö­zül 1975-ben a pártbizottság megalakulásának idején egy rendelkezett alapfokú és egy középfokú politikai képzett­séggel. Hozzá kell tennem, hogy a gazdasági vezetők né­melyikénél is voltak kifogásol­nivalók abban az időben. Él­tünk jogunkkal, s kezdemé­nyezésünkre egyes posztokra új vezetők kerültek. Alapszer­vezeti párttitkárjaink közül pedig ma már mindegyiknek alapfokú, kettőjüknek pedig középfokú politikai képesítése van. Ügy gondolom, a káder- képzés hosszú folyamat, kitar­tó munkát követel. Napjaink­ban már nem elég a párt­munkában pusztán a vezetői rátermettség. — A hátralevő napokban legfontosabb feladatunk a be­számoló taggyűlések előké­szítése. Egy évvel ezelőtt az MSZMP Központi Bizottsága egyetértésével — kísérletkép­pen — a beszámolás új rend­szerét vezették be Pest me­gye egyes pártszervezeteiben. Ennek megfelelően először pártbizottságunk kibővített beszámoló taggyűlését tartjuk meg. Itt értékeljük az elmúlt éves munkát, az alapszerveze­tek tevékenységét. Egyben meghatározzuk az elkövetkező időszak feladatait. Ezután kö­vetkeznek az alapszervezeti beszámoló taggyűlések, ame­lyeken a pártbizottságunk döntéseit bontják le, s dolgoz­zák fel a helyi sajátosságok­nak megfelelően aiz intézmé­nyek kommunistái. A beszá­moló taggyűlések mozgalmi életünknek olyan eseményei, amelyek újabb lendületet, öt­leteket és javaslatokat adnak a későbbi gyakorlati munká­hoz — mondta befejezésül a verőcemarosi pártbizottság tit­kára. Virág Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom