Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-11 / 8. szám
PEST MEGYEI Vilii PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Mérleg és az év tennivalói Országos mexő&axdaságfi tanácskozás GödoESóm XXIII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM mmt-wnnm ,,,, AHA 80 FILLÉR 1979. JANUÁR 11., CSÜTÖRTÖK Részek P est megye iparában az országos átlagnál jóval magasabb arányban részesedik a termelési költségekből az anyagok ellenértéke. Amíg országosan a termelés minden száz forintnyi kiadásából hatvankilencet kell anyagokra .fordítani, addig a megyében ez az arány 77,6 forint. Ami azzal egyenlő, hogy a megye iparszerkezete anyagigényes területekre alapozódik. Ez objektív tény, változtatni nem lehet rajta. Az azonban már korántsem objektív vonása a termelésnek, miként használják fel a rendelkezésre álló anyagokat, azaz miként alakul az árukibocsátás fajlagos anyagszükséglete. Könnyen beláthatjuk: egy tonna acéllemez akkor is terheli a költségeket, ha abból csak hétszáz kilogramm válik hasznossá a feldolgozáskor, s a többi hulladékba jut, s akkor is jelen van a költségekben, ha az optimális lemezle- szabás segítségével a hulladékot mindössze ötvenhatvan kilogrammra csökkentik. A kiadás mindkét esetben ugyanannyi, ámde a bevétel?! A kézenfekvő példa ismeretében már megérthetjük, hogy a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárában külön anyagelőkészítő-, lemezleszabó műhelyt alakítottak ki, s maga ez a koncentráció nyolc-tíz százalékkal csökkentette a fajlagos anyagszükségletet, azaz ennyivel javította az anyagfelhasználás mérlegét. További eredményeket hozott a különféle célgépek, eszközök alkalmazása, annak az optimumnak a keresése, ahol hulladékba csak az kerül, ami valóban semmire sem jó már. Tágította az ésszerű gazdálkodás útját az is, hogy anyagnormákat dolgoztak ki, illetve meglevőket felülvizsgáltak, azaz a technikai, technológiai források mellett az ügyviteli, elszámoltatási, ellenőrzési lehetőségeket sem hagyták parlagon heverni. Mondhatnánk, mindez természetes. Elvben valóban az, hiszen — papíron — a termelőnek érdeke, hogy anyagköltségei csak a szükséges határig növekedjenek. A valóságban azonban az anyagokkal gazdálkodás nagyon kevés figyelmet kapott a termelőhelyeken; az anyagok olcsók voltak. M últ időben ma sem beszélhetünk az olcsó anyagárakról, bár kétségtelen, a legutóbbi évek hoztak némi változást, a korábbiaknál jobban közvetítették a gyártóknak a világgazdaságban végbemenő változásokat, s azokon belül az árviszonyok átrendeződését. Ennek ellenére még mindig ott tartunk, hogy jó néhány iparterületen — az állami támogatásoknak köszönhetően — a termelői árak nem fedezik a termelési költségeket. Ezt a feje tetejére állított világot azonban alig érzékelték a vállalatoknál, mert védte, óvta a cégeket az állami pénzügypolitika gátrendszere. Ennek a gátrendszernek a fönntartása egyre nagyobb terheket hárított a költségvetésre, ugyanakkor a megyében működő iparvállalatok nyeresége egyetlen esztendő alatt hétszázmillió forinttal növekedett. Hozzátartozik persze az igazsághoz, hogy a nyereség ilyen gyors gyarapodásában a hatékonyabb gazdálkodás sokféle eleme is közrejátszott, ám legalább ilyen, ha nem nagyobb mértékben a már szóba hozott, mesterséges védelem. Aminek természetszerű következménye, hogy — évtizedek alatt beidegződés lett belőle — az anyagoknak, s általában a termelés költségtényezőinek nem sok a becsülete. Még azoknál a vállalatoknál is, ahol gondot fordítanak minderre — így például a Cement- és Mészműveknél, a Csepel Autógyárban, a Forte Fotokémiai Iparnál —, a vezetők elismerik: vannak kiaknázatlan tartalékaik. S mekkorák ott a tartalékok, ahol a legkézenfekvőbb intézkedéseket sem tették meg?! Ez utóbbira bizonyíték az a tapasztalát, hogy a gyárak, vállalatok többségénél az utókalkuláció dominál; nincs előzetes és részletes költségelemzés, lényegében vaktában látnak neki egy- egy új termék készítésének, anélkül, hogy pontosan tudnák, annak költségei milyenek lesznek. E rre az általánosan követett gyakorlatra mond nemet az MSZMP Pest megyei Bizottságának 1979. évi gazdaságpolitikai cselekvési programja', amikor megállapítja: „A takarékosabb anyag- és energiafelhasználást eredményező technológiai megoldások előtérbe helyezésével mérsékelni kell a termelés fajlagos költségeit." Ezt teszi mások mellett a Cement- és Mészművek, amikor folyamatosan csökkenti az egy tonna cement előállításához felhasznált tüzelőanyag mennyiségét — ma ez körülbelül tíz százalékkal kisebb, mint az évtized elején —, a Nagykőrösi Konzervgyár, amikor olyasmire is kiterjed a figyelme, mint a gőzfogyasztás, vagy az import lakkanyagok helyettesítése hazai készítményekkel. Szó sincs tehát arról, hogy nincsenek, csak elvétve lelhetők törekvések az anyag- és energiafelhasználás ésszerűbb kereteinek kialakítására. Ezeknek a törekvéseknek azonban az a legnagyobb baja, hogy részekre szakadnak, hol az importanyagok ügyét veszik elő, hol az energiafelhasználást, s nem a folyamat egészét vizsgálják, elemzik. Sajnos, csak kivételként említhetünk olyan termelőhelyeket —» így a Ganz Műszer Művek Árammérőgyárát —, ahol polgárjogot kapott az értékelemzés, ahol egy-egy terméktípus vagy -család előállításának teljes folyamatát helyezték, helyezik nagyító alá, egyszerre és összefüggéseiben vizsgálva az anyag-, az energia- és az élőmunka-szükségletet, az eszközigényt, mindazt, ami hatással van a termelés gazdaságosságára. A részek összekapcsolása egésszé: valójában a gazdálkodás magasabb színvonala. A külföldi piacokon szerzett tapasztalatok — s egyre inkább a belföldi értékesítés is ezt az utat járja — nagy nyomatékkai figyelmeztetnek e magasabb színvonal szükségességére. Az anyag- és energiafelhasználás a legutóbbi években gyorsabban nőtt, mint maga a termelés, s e kedvezőtlen vonásnak lényeges szerepe van az egyensúlyi gondok tartósságában. Mészáros Ottó Csökkentik a készleteket Gyorsul a termékszerkezet- váita's a gépiparban A gépipari termelés ebben az évben 4,5 százalékkal bővül. Ez a tervezett növekedési ütem valamivel lassúbb, mint az elmúlt esztendőben, mivel kevesebb a beruházás és csökken a belföldi felhasználás. A gépipar idei terve szerint a hazai felhasználóit és a kereskedelem ellátásán túl fokozottan növelik az iparilag fejlett országokban is gazdaságosan eladható termékek arányát, aminek eredményéként a gépipar ágazatai átlag 10—12 százalékkal növelhetik nyereségüket. Az évi feladatok során a legfontosabb a gyártmányszerkezet korszerűsítése. A szelektív fejlesztés alapján gyorsabb ütemben fejlődik a szerszámgépek, az elektronikus alkatrészek, a járműrészegységek, a kábelgépek, a megmunkáló-berendezésék, az erősáramú egységek, az orvosi műszerek és a mezőgazdasági gépek termelése. Ugyanakkor az olajkályhák, egyes transzformátor típusok, az elektroncsövek, a központi fűtési kazánok és fémszerelvények előállítását gyorsabb ütemben csökkentik, s korlátozzák egyebek között egyes forgácsoló szerszámgépek, villamymozdo- nyok, tejfeldolgozó gépek és autórádiók gyártását. Célul tűzték ki a gazdaságtalan export megszüntetéséit is. A KGM-vállalatok továbbra is kiemelten foglalkoznak a készletgazdálkodással. Körülbelül 40 vállalatnál jelentősen csökkenteni fogják a készleteket, erre a KGM az MNB-vel közös intézkedést dolgozott ki. A termelékenység növekedésével szorosan összefügg a létszámhelyzet is. A minisztérium a napokban irányelveket ad vállalatainak a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának javítására. Db. Soós Gábor államtitkár megnyitó beszédét tartja (a képen, balról jobbra) = fefvétefe^ Borbély Sándor és dr. Romany Pál. Halmágyi Péter felveteie tanácskozás bevezető előadásában. Az elmúlt esztendő munkáját értékelő és az idei feladatokat megvitató értekezleten, amelyen a mezőgazdasági, az élelmezésügyi és az erdészeti ágazat területén dolgozó vezetők, valamint párt-, állami és társadalmi szervezetek, a MÉM és a társtárcák képviselői vesznek részt. Megjelent és felszólalt Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Részt- vett a tanácskozáson Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára is. Eredményes esztendőt zártunk Romány Pál a múlt esztendő eredményeiről szólva megállapította: a mezőgazdaság a tervnek megfelelően növelte termelését a leglényegesebb ágazatokban. Emlékeztetett arra, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés együttes, évi bruttó termelési értéke mintegy 4 milliárd forinttal haladta meg az eddigi legmagasabb termelési értéket, vagyis 180 milliárd forintot számlál 1976. évi változatlan áron. Jellemző ebben az állattenyésztés növekedése, amely az évtized legalacsonyabb — 1970. évi — állattenyésztési termelési értékét tavaly már több mint 20 milliárd forinttal haladta meg, ez mintegy 40 százalékos növekedésnek felel meg a 8 esztendő alatt. Szólt a miniszter a gondokról is, egyebek között arról, hogy a hatékonyság javulása az elmúlt évben sem volt kielégítő ütemű, a szántóterület — pótolhatatlan veszteségként — az elmúlt évben is gyorsabban csökkent a tervben számítottnál. A terméshozamok és a ráfordítások kedvezőtlen alakulása miatt a vállalati eredmények az állami gazdaságok és a szövetkezetek egy részénél várhatóan alatta maradnak az 1977. évinek. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar előtt álló feladatokról a miniszter elmondotta: A mezőgazdaság további fejlődésében nélkülözhetetlen az ipari eszközök és anyagok mennyiségének növelése, gazdaságosabb felhasználása. Ez utóbbi szükségességét aláhúzza, hogy a hazai gyártás nem fedezi a mezőgazdasági gépszükséglet felét sem, s _ hasonló az arány a kemikáliák, a műtrágyák, a növényvédő szerek, a keveréktakarmány fontos komponensei, a folyékony energiahordozók esetében. A miniszter hangsúlyozta, hogy a termelés fejlesztésében erőteljes szelekcióra van szükség, a műszaki-gazdasági kritériumok, a versenyképesség alapján, felkészültségünk, lehetőségeink szerint. Gazdaságosan, jobb módszerekkel Az idei teendőkről szólva emlékeztetett rá, hogy az 1979- es tervben a mezőgazdaság 3—3,5 százalékos termelésnövekedéssel szerepel. A növénytermesztésben 5, az állat- tenyésztésben 2 százalékos emelkedést kell elérnünk. A többi között szólt arról, hogy a kukorica vetésterülete az elmúlt négy évben egyszer sem érte el a tervezettet. Ezt az elmaradást a szántóterületek csökkenése nem indokolja, a takarmánymérleg pedig megsínyli az elfordulást a kukoricától. Az idén csak 1,4 millió hektáron, a tavalyinál mint- ! egy 10 százalékkal nagyobb j területen kell a kukorica mag- I ját a földbe tenni, s hektáMinden jelentkezőt felvesznek Új tantermeket avattak a solymári iskolában — A budai járás ötödik ötéves tervében 75 új tanterem építése szerepel. Bár ezt a számot 100-ra növeljük, és egy tantermet sem szüntetünk meg: a növekvő igények miatt így is nehéz az iskolahelyzet — mondotta tegnap Krasznai Lajos, az MSZMP budai járási bizottságának első titkára azon a kis ünnepségen, melyen Solymár hat új tantermét adták át. — Ezért is örülünk annak, hogy a solymáriak, lehetőségeiket kihasználva. rekordidő alatt építették fel a gyermekek új otthonát. Kívánom, hogy az itt folyó oktatás majd olyan világos, tiszta szellemi életet teremtsen, mint amilyenek maguk a tantermek. A nagyközség pártbizottsága és tanácsa irányításával és segítségével tavaly áprilisban ^kezdődött el az építkezés. A régi óvodára új emelet került, Birtokba vették a gyerekek az új szárnyat Barcza Zsolt felvétel« az immár kétszintes épületet két szárnyra bontották. Az egyik rész földszintjén és emeletén a fölújított, korszerűsített óvoda kapott helyet, a másik szárny öt új tanteremnek és egy politechnikai műhelynek ad otthont. A tervezés, a felújítás és az átépítés a helyi költségvetési üzem feladata volt. A munka mintegy 3,6 millió forintba került. Solymár új oktatási intézményében központi fűtés, hideg-meleg víz, tágas, minden követelményt kielégítő tantermek szolgálják az oktatás zavartalanságát. Építettek nevelői, tanári szobákat, új mosdókat, orvosi elkülönítőt. Az átadáson, melyen részt vett dr. Köllner Ferenc, a járási hivatal elnöke is, örömmel mondták el a község vezetői, azt, . amit kevesen a megyében: Solymáron többé nincsenek óvodagondok, ezután minden jelentkezőt fel tudnak venni. Az új tantermekkel visszaáll az egyműszakos tanítási rend az iskolában, így a napközisekkel is zavartalanul foglalkozhatnak majd. Reméljük, a Tanért most már hamarosan leszállítja azokat az iskolabútorokat, szekrényeket, melyekre sürgősen szükség van. A. Gy. ronként fél mázsával nagyobb átlagtermést tervezünk. A szarvasmarha-tartásban a húshasznú tehénállomány gyorsabb ütemű növelésére, a szaporulat eredményének javítására, az elhullások csökkentésére van szükség. Fontos, hogy a kistermelők tehénállományának tenyésztési feladataival is törődjenek az irányító szervek. Sok gazdaságban még nem használták ki kellően a nagyüzemi sertésállomány termelési kapacitását, ezért az idei feladatok közt alapvetően fontos a jó húsfajták eddiginél gyorsabb elterjesztése, a szaporulat növelése, a korszerű tartástechnikai rendszerek elterjesztése, s a takarmányhasznosulás javítása. Romány Pál bevezető előadásában egyebeit között beszélt arról is, hogy a termelő- szövetkezetek egyesülése nyomán kialakult tendenciák ösz- szességükben kedvezőek, a nagyüzemi méretek lehetővé teszik a korszerű gazdálkodást. A termelőszövetkezetek egyesülésének folyamata lényegében lezártnak tekinthető. A támogatási elvről szólva, hangsúlyozta: a megtervezett és elköltött támogatást még célszerűbben, a termelésfejlesztésben jobban és tartósan jelentkező eredménnyel kell felhasználni. A tudomány és a gyakorlat közötti jobb kapcsolatok nélkül — hangsúlyozta végül a miniszter — sem a struktúrafejlesztést, sem a műszakitechnikai haladást nem tudjuk a szükséges mértékben meggyorsítani. Ebből oktatási-képzési rendszerünknek is többet kell vállalnia. Az országos tanácskozás első napján Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke a gazdasági együttműködések helyzetéről és feladatairól tartott előadást. Váncsa Jenő miniszterhelyettes előadásában a gazdaságos hozamnövelés termelésszervezési tartalékairól szólt. A három előadást ma vita és konzultáció követi. ! — Mezőgazdaságunk jövője az élelmiszeriparban van, abban, hogy iparunk milyen minőségben, megjelenésben, milyen ütemben és mennyiért tudja szállíthatóvá, eltartható- vá és raktározhatóvá tenni a növényi és állati termékeket. Az élelmiszeripar jövője pedig a mezőgazdasági termeléssel, az agrárkereskedelemmel — bel- és külföldivel — kialakított összhangtól függ és attól, hogy milyen termelőeszközhöz jut, azt miképpen használja — mondotta Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerdán kezdődött kétnapos
