Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-10 / 7. szám
/ PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÄM Ált A RO FILI.ÉIt 1979. JAWUAR 10., SZERDA Mérsékelve E * vek ótá nem sikerül ötről hatra, azaz éppen fordítva, háromról, három és félről háromra, kettő és félre jutni. Pedig bizonyára lehetne, csak éppen ... egyszerűbb, kényelmesebb, megszokottabb így, az objektív okok teremtette helyzetbe köny- nyen belegyömöszölhető mindaz, ami már helyi mulasztás, ballépés, ügyetlenség. Az első mondatban szereplő szám hókusz-pó- kusz magyarázata: esztendők óta a megye iparában a fizikai foglalkozásúak által ledolgozott munkaóráknak három, három és fél százalékát teszi ki a túlmunka, a túlóra. Valamikor azt hajtogatták a munkahelyi vezetők: a túlórát a munkások egyenesen megkövetelik, keresetkiegészítést látnak abban, járandóságot, amire terveznek, amire számítanak. S ebből következett azután a gyakorlat: nem sokat törődtek az érintettek a folyamatos munka feltételeivel, hiszen majd a túlóra... Volt olyan időszak a megyében, amikor a túlórák az összesen ledolgozott munkaóráknak az öt-hat százalékát tették ki, s csak erőteljes beavatkozásra — a párt- és a szakszervezeti szervek együttes fellépésére — enyhült valamit a helyzet. Mostanában azonban megint fölfelé megyünk a létrán. Korántsem azért, mert rengeteg versenyképes terméket kell előállítani, s a gyártók nem győzik a megrendelések teljesítését. Sokkal inkább oka a létrán fölfelé igyekvésnek, hogy tovább romlott a kooperációs fegyelem, akadozik az anyagellátás, s a papíron tetszetős üzem- és munkaszervezési tervekből kevés valósult meg. Külső és belső bajok együttesen vezetnek egy-egy munkahelyen, iparterületen arra, hogy a kiutat a túlórákban keressék, holott — hosszú évek tapasztalata — a túlmunka nem több, mint ideiglenes segítség, áthidalás, annak minden veszélyével és következményével. L ényeges figyelmeztetés húzódik meg tehát abban a mondatban, amelyet az MSZMP Pest megyei Bizottsága 1979. évi cselekvési programjában így olvashatunk: „A folyamatos munka feltételeinek biztosításával csökkenteni kell a túlórafelhasználást.” A rövid mondat egyben válasz arra is, hol kell keresni a túlórafelhasználás ismét kedvezőtlen, mert növekvő arányának okát, s ez nem más, mint a termelés egyenetlensége, a sétálást követő hajrák, majd megint a kényszerűen tudomásul vett állásidők, s vele az állásidőre jutó csökkentett bérek... S ha ezt ellensúlyozza a túlóra, akkor elkerülhetetlen a kérdés: kinek üzlet ez, s főként kinek jó üzlet? Senkinek! A Csepel Autógyárban a kooperációs partnerek — nem első, nem második — késedelme miatt bizonyos gyártási területeken az. esztendő végén megugrott a túlórák aránya. Érdekes módon senki sem tapsolt. Azok a munkások sem, akik többletjövedelemre számíthattak így, mert — megmondták — azt a többletet egész évi folyamatos munkával is összehozták volna, lévén, hogy teljesítménybérben dolgoznak. Csakhogy zavartalan, folyamatos munkáról néhány hétig lehet szó, akkor szünet következik. Szidhatják persze közvetlen, meg közvetett vezetőiket — szidják is —, ámde a dolog nem ilyen egyszerű. Mert ha egy vagy néhány gyáron belüli irányító mulasztása okozná a bajokat, a rendteremtés is viszonylag gyorsan menne. (Amire, amikor bizonyság akadt rá, azonnal lecsapott a gyárvezetés, s attól sem riadtak vissza, hogy ajtót mutassanak a hanyagul dolgozónak.) Mit kezdjenek azonban Szigethalmon olyan akadályokkal, amelyek az ország másik felén, olykor a határon túl tornyosulnak? Jelzik a felsőbbségnek, ettől azonban a műhelyekben még át kell állni más feladatra, s ha majd beérkezik a várt alkatrész, részegység, akkor hajrával és túlmunkával pótolni a szünet miatt elveszetteket. K ényszerűen .ugyan, de abba beletörődhetünk, hogy a megye sütőipari vállalatainál minden más iparterületnél magasabb — hat, tíz százalék között ingadozik — a túlórák aránya. Itt valóban kézzelfogható a munkaerő- hiány, s mert a kemencék egy bizonyos létszámhatár alatt egész egyszerűen nem működtethetők, a túlóráztatáshoz kell folyamodni. (A kilépők jelentős része az állandó túlóráztatásban jelöli meg távozása okát, nagyon is kérdéses tehát az ilyen többletjövedelem vonzereje.) Abba azonban- már korántsem törődhetünk bele, hogy a megye villamosgép- és készülékipari üzemeiben, építőanyag-ipari cégeinél tartósan magas a túlórák aránya, hogy vállalatok soránál szinte berendezkedtek a tízóraira — ahogy azt gúnyorosan jelöli az üzemi szóhasználat —, azaz a tízórás műszakra, s több tevékenységnél, így a forgácsolásnál, a tizenkét órázás sem ritka! Nem akad persze olyan vállalat, ahol nélkülöznék a nyomós indokokat a túlórák szükségességéhez. A varázsszó a népgazdasági érdek, a fontos szállítás emlegetése — lehetőleg külföldre, ha ilyen éppen nincsen, akkor exportra termelő belföldi partnerek —, s aki kívülről jött, az ilyesfajta okokat aligha vonhatja kétségbe. Azok azonban, akik gyárkapun belül tevékenykednek — s elsőként: a szakszervezet —, tökéletesen tisztában vannak a tényleges okokkal. Miért mennek bele a kettős játékba? Tudják, mi terheli saját lelkiismeretüket, mondani azonban csak azt mondják, amiért mások a felelősek. S ez már-már annyira gyakori, hogy szinte feledteti, kapun bélül miben lehet és kell lépni a túlórák mérséklése érdekében. Ez a kettősség, ez a szembekötősdi nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most megint fölfelé megyünk a túlórafelhasználás létráján. Mészáros Ottó V. Mogvédelem, szárításnál Új tudományos eljárások — gyakorlati haszonnal Csökkenthetik a termények szárítási veszteségét, tápanyaggal, növényvédő szerekkel vonhatják be a vetőmagvakat a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Kémiai Intézetének eljárásaival, amelyek most értek be a gyakorlati alkalmazásra. A tudományos intézetben évek óta foglalkoznak a szárítás és a granulálás új módszereivel. Az úgynevezetett gejzires és fluidizációs szárítási módszer kíméletesen, a berendezésekben lebegtetve szárítja a vetőmagokat, és így megakadályozza azok sérülését, károsodását. Az intézet eljárást dolgozott ki a szálas takarmányok ésszerűbb szárítására is, amellyel meg lehet óvni a takarmány valamennyi értékét, a fehérjéket és a vitaminokat egyaránt. Az idén befejeződik Diósdon a csapágygyári rekonstrukció A munkásgyűlés felmérte a lehetőségeket és a feladatokat Jó hagyománynak tanítják az év eleji munkásgyűlést a áiósdiak is. Olyan demokratikus fórumnak, amelyen először kapnak tájékoztatást munkahelyük eredményeiről és gondjairól, valamint az előttük, álló feladatokról. Masszi Tibor, aiz MGM diós- di gyárának igazgatója értékelte tavalyi munkájukat. Az évek óta húzódó, összességében 1 milliárd forint költségű nagyrekonstruikció próbára tette a munkásokat csakúgy, mint a vezetőket, a műszakiakat. A legutóbbi befejezési határidőt sem sikerült tartani: nemcsak mintegy 25 millió forint értékű építési munka húzódott át ez évre, hanem a gépek tucatjait is üzembe kell még helyezniük június végéig. S hogy miként befolyásolta a rekonstrukció a termelést? Huszonnyolc százalékkal többet, 3 millió 733 ezer kúpgörgős és kardáncsapágyat szerelitek össze tavaly, mint 1977-ben, de így is elmaradtak az előirányzattól. Az a körülmény azonban, hogy a csapágyak zöme már új technológia szerint, a magasabb minőségi követelményeknek megfelelően készült, kedvezően befolyásolta a termelési érték alakulását: 483 millió forintot könyvelhetnek el mérlegük bevételrovatába. A gondok közül elsősorban a szerszámellátást említette az igazgató, ami miatt sok időt állni kényszerülitek a nagy értékű berendezések. Az is igaz, hogy a második félévben már javult a kooperációs tevékenység és a gyártási fegyelem. Ugyanakkor sikerült együttműködésit kialakítani a szerszámokat gyártók és a termelőüzemek között. Bár az eredeti tervet nem tudták teljesíteni, mégis jó alapot teremtettek az 1979-es évhez. Most már új úton indulnak : elsődleges feladat a hatékonyság növelése. A termelés lehetőségei megteremtődtek, idén elsősorban minőségi munkát várnak a gyártól. A termelési terv 3 millió 736 ezer kúpgörgöscsap- ágy gyártását irányozza elő, kardáncsapágy ugyanis a debreceni központi gyárban készül. Miután azonban a profilátadást folyamatosan kell megvalósítaniuk, számolniuk kell azzal, hogy az előírtnál mintegy tíz százalékkal több terméknek kell elhagynia a gyárat. Idén megnő a Magyar Vagon- és Gépgyárnak szállítandó nagycsapágyak aránya, s ez pedig ugyancsak nehezíti a kollektíva dolgát. A legfőbb feltéteteket ösz- szegezve Masszi Tibor elmondta : létszámgyarapodásra nem számíthatnak, a termelékenység növeléséhez viszont elsősorban a termelést kell folyamatossá tenniük. Ehhez pedig nemcsak pontos, jó szerszámok kellenek, hanem az eddiginél hosszabb élettár- tamúak is. Mindent meg kell tenniük a veszteségiidők csökkentéséért; feltárni többek között a gyakori gépálíá- sok okait és megszüntetni azokat. Nem utolsósorban: a minőség javításának közüggyé kell válnia a gyárban. Mikánt? Korszerűsítik az ellenőrzési módszereket és, ami lényeges: minden eddiginél szorosabb kapcsolatban kell dolgozniuk az elckésizítők- nek, a gyártóknak és a meó- soknaik. D. Gy. As utasak kényeiméért sr Uj autóbuszjáratok Az utazás nem mindig tartozik a legkellemesebb időtöltéseink sorába. Sokszor bosz- szankodunk a néhány percnyi késés, a piszkos, fűtetlen, zsúfolt jármüvek miatt. A legnagyobb bosszúságot azonban mégis az jelenti, ha a járatok kialakításánál, a menetrend összeállításánál az utazók igényeit nem veszik figyelembe. Ilyen vád ritkán érheti a Volán 20. számú Vállalatát, amely Pest megye autóbusz- közlekedésének gazdája. A rendelkezésükre álló járművek jobb kihasználásával elérték, hogy szaporodott a gödöllői Ganz Árammérőgyárhoz közlekedő, úgynevezett műszakos járatok száma. Többek között Versegről. és Túráról is indulnak buszok. Az iskolák körzetesítése és a szabad szombatok bevezetése miatt a tanulókat szállító buszok menetrendjét is módosítani kellett néhány helyen. Nem gond már a vasadi diákotthonban lakók utaztatása Öcsára, illetve Nyáregyházára. A Róna-telep—nyársapáti iskola körzetesítése kapcsán adódó nehézségeket is megoldották. A Csemő—Ereklyés—Hantháza útvonalon, , a megszűnt kisvasút helyett is Volán-buszok szállítják tavaly szeptember óta az utazóközönséget. S hogy az utazás zökkenőmentes lehessen, a menetrendben is több módosítást hajtottak végre. A Szentendrei-szigeten levő hétvégi telkek tulajdonosainak régi baját enyhítették azzal, hogy Tahi-hídfő és Szigetmonostor között új járatokat indított a Volán 20. Vállalat. Tápióság—Tápióbicske—Nagy- káta útvonalon két járattal igyekeznek a lakosság utaztatását lebonyolítani. A csekély fejlesztési lehetőségeket kihasználva érték el, hogy Szigethalom községben 1978. november 13-tól helyi járat közlekedik. Az ingázók a megmondhatói, milyen zsúfoltak a Budapest—Dunakeszi és az Érd—Százhalombatta között járó buszok. Egy-egy új busz beállításával igyekeztek némiképp enyhíteni a nehézségeken. Szilasliget—Kerepes— Kistarcsa között ugyancsak a Volán járatai viszik a kisdiákokat az iskolába. 1979-ben újabb járatokat indít a megyében a Volán. Erdőkertes—Gödöllő, Pócsmegyer— Kisoroszi, Monor—Gyömrő— Budapest között több busz közlekedik majd 1979-ben. A kistarcsai kórház átadása után helyi járat indul az intézményhez. Qyés-e a műmnyeseg ? Ajtó,, ablak Solymárról Sikeres évet zártak-e a solymáriak, jó alappal indulhat- tak-e az idei esztendőnek? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat faipari gyáregységében. — Július végén kiszállítottuk üzemünkből az utolsó irodabútort is. Ezzel véglegesen búcsút mondtunk egy régi termékünknek — mondja Mártái Károlyné, a gyáregység igazgatója.. — Sikerült tehát bútor árbevételi tervünket teljesíteni; 22 és fél millió forintot könyvelhetünk el. Hagyományos nyílásszerke- zeinek nevezik a fából készített ajtókat és ablakokat. Ezekből 55 millió forint értékben, mintegy 80 ezret adtak át megrendelőiknek. A gyáregység szerencséjére tavaly az ajtók iránt nőtt meg a kereslet, s azokat termelékenyebben tudták előállítani. __Miként befolyásolta eredményeiket, hogy évközben korszerűsítették a termékszerkezetüket? — Vállalatvezetésünk nem átta szükségesnek az eredeti tervünk módosítását. Űj termékünknek, a műanyag ajtónak a gyártását, a szükség kényszerítette ránk. Mivel a gazdaságtalan cikkek megszüntetése nemcsak vállalati, hanem népgazdasági igény is, évközben szükségesnek láttuk, hogy bútor helyett olyan árucikket keressünk, melyre piacot is találhatunk. A műanyag ajtóhoz jó partnerünk a Borsodi Vegyi Kombinát. Ma is ők szállítják nekünk az ajtók profiljait. A tervezettnél több, 21 millió forint értékű műanyag ajtót állítottak össze az új gépsoron, amelyet szintén a BVK adott át a gyáregységnek. Már augusztusban jelezték Kazincbarcikán, hogy szívesen lemondanak a műanyag ablakok készítéséről is. — A gyártás feltételeinek megteremtésére több munkát kellett fordítanunk, mint az ajtók esetében — magyarázza az igazgató. — Így csak év végére alakítottuk ki az új műhelyt. Megindítottuk a próba- termelést, munkásaink összeszerelték az első 160-at az új termékből. — A profilváltozás befolyásolta-e a létszám alakulását? — Kevesebb emberrel dolgoztunk, mint amennyire tavaly év elején számítottunk, ám egyetlen dolgozó sem hagyott itt bennünket azért, mert más munkát bíztunk rá. Sikerült a bérszínvonalat is a tervezettnél nagyobb mértékben emelni; átlag 852 forinttal nőtt a munkások bére. — Idén a munkaerő szempontjából korlátozottak a PEVDI lehetőségei is? — Éves tervünkben háromszázalékos bérszínvonal-emelést irányoztunk elő. A termelékenységnek viszont legalább hat százalékkal kell növekednie. Idén ugyanis nagyarányú termelésnövekedéssel számolunk: 130 millió forint értékű hagyományos, valamint műanyag ajtót és ablakot kell gyártanunk. Az arány szerencsére az utóbbiak javára dől el. — Milyen főbb intézkedések szükségesek a hatékonyság növekedéséhez? — Már az ajtókészítésnél bevezettük a mozdulatelemzésen alapuló 3M munkarend- szert. Ennek lehetőségét kell minél y előbb megteremtenünk a műanyagablak-gyártásban is. Ezenkívül, bár beszereztünk már tavaly néhány céli gépet, legfőbb feladatunk a i rakodás ' gépesítése. Egy-egy j ablak súlya hetven kilogram, i tehát ugyancsak nehéz a moz- | gatásuk, a szállításuk. A kérdésre, hogy vajon si- I kerül-e a műanyag cikkekkel ; versenybe lendülniük, nem tud egyértelmű igennel felelni a gyárigazgató. Az idei év döntő lesz a gyáregység életében: most dől el, helyesen határoztak-e, hogy az építőipar és a kislakásápítők megkedvelik-e a műanyag ajtókat és ablakokat? Az is igaz, jegyezte meg végül beszélgető partnerem, csak akkor tudnak folyamatosan termelni, ha a tavalyinál ütemesebben kapják az alkatrészeket, azaz a műanyagprofilokat D. Gy. Fagyos tájba«, msbjjbáz A nagy hid” 'íren sem fáznak az öbuda Tsz üveg házaiban a virágok és dísznövények. A szokásos evy kaLán helyett három su-ározza a meleget. A kertészek most a mikulásvirággal foglalkoznak. Még mindig ennek van szezonja. i i
