Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
1979. JANUÁR 9., KEDD av 5 A világpiacon keresik, mi szállítjuk Kulcsrakész erőművek Partnerek Pest megyéből A győztes csapat Mindhárman szeretünk játszani A Transelektro Külkereskedelmi Vállalat exportjában idén eléri a 35—40 százalékot a komplett berendezések kivitele. Ez jelentős előrelépés a tavalyi 22 százalékhoz képest. Különösein az erőművi szállítások bővülnek. Éhre már fővállalkozód jogot is kaptak. Az elmúlt években ugyanis magyas műszaki színvonalat ért el hazánkban az erőművi berendezések, elsősorban a kazánok gyártása. A kábelipar fejlesztése, re- konstruikciója pedig érezteti a hatását: a kábelimport csökkenése mellett jelentős exportra is vállalkozhatnak. A hazai gyártmányú turbógépek is keresettek a külföldi piacokon Pozíciónkat csak erősíti, hogy a jelenlegi energia- helyzetben nő a széntechnológiájú berendelések iránti kereslet. Ezekre iparunk specializálódott. A görög, török, finn üzletkötések után máris továbbiakról tárgyalnak. A Transelektro ajánlatai most már az erőművekhez szükséges távvezetékek felépítésére is kiterjednek. A külföldi szakemberek pedig máris kedvező benyomásokat szereztek a magyar- országi távvezeték-építkezésnél. A külkereskedelmi vállalat nagy gondot fordít arra, hogy elejét vegye a reklamációknak, a minőségi kifogásoknak. Bizonyos mértékben még befolyásolni is tudja az iparvállalatokat a jobb munkára, részben a leghatékonyabb kooperációs lehetőségek javaslásá- val, részben nyeresége alapján fejlesztési alapok átadásával. így a többi között már hozzájárult a VBKM, az ÉVIG, az Ipari Műszergyár és a Finommechanikai Müvek korszerűsítéséhez. Nyereségének háromnegyedét ilyen célokra fordítja. Több mint egy órája befejeződött az ifjúságmozgalmi vetélkedő döntője; a versenyzők között kihirdették a végeredményt. A győztesek — a Csepel Autógyár csapatának három rokonszenves fiatalja — azonban nehezen akarták elhinni, hogy ők bizonyultak a legjobbnak. Egy kissé meglepetten fogadták a zsűri gratulációját, s amikor a játékvezető, Sánta András, a KISZ Pest megyei bizottságának politikai munkatársa is további sok sikert kívánt valameny- nyiüknek, akkor érezték először : talán mégis igaz... Hogyan érték el ezt a szép sikert? Esték a könyvtárban Mint ismeretes, a KISZ Pest megyei bizottsága még az elmúlt évben felhívással fordult a fiatalokhoz: rendezzenek ifjúságmozgalmi vetélkedősorozatot a KMP, és az ifjúsági mozgalom születésének 60. évfordulója alkalmából. B Vacogó lakók Pilisborosjenőn Bonyodalmak egy alkatrész körül Féltve őrzött kincs — asztalfiókban Vacogunk a fagyos télben: szívesen húzódunk a fűtött szobába. Már aki telheti... Rosszul kezdődött az új esztendő Pilisborosjenőn, a Dózsa György út 23. szám alatti épület lakóinak. Az emeletes ház szolgálati otthonaiban helyi pedagógusok, népművelők élnek, akik az elmúlt napokban többször is nagykabátban, kesztyűben, sapkában üldögéltek odahaza. Furcsa módon szereztünk minderről tudomást. Érdemes az eseményeket időrendi sorrendben feleleveníteni. Segítséget kértek Január 4., csütörtök. Csörög a telefon a szerkesztőségünkben: a vonal túlsó végén az egyik lakó, Kispál Margit kéri a segítségünket. — Tarthatatlan a helyzetünk, kérjük járjanak közbe az érdekünkben. Több mint egy hete nincs fűtés otthonunkban. Fagyoskodunk, már a hősugárzókat sem tudjuk bekapcsolni, mert leégett a vezeték. A tegnap esti tévéhíradó szerint mínusz tizenöt fok lesz. Mondhatom, szépek a kilátásaink. Hát senki nem tudja megjavítani a központi fűtést?! Január 4., csütörtök. A vonal túlsó végén Visontai János, Üröm—Pilisborosjenő közös községi tanács elnöke. — Azonnal bejelentettük a hibát a Prometheus Tüzelés- technikai Vállalatnak. Szerelőik már egy hete dolgoznak a helyszínen — sajnos eredménytelenül. Elromlott a kazán olajégője: azért nem tudják megjavítani, mert nincs alkatrészük. Azt mondják, egy mágnesszelepre lenne szükségük, de nem tudnak szerezni. S persze a baj nem jár egyedül: ezekben a napokban az óvodai kazán olajégője is felmondta a szolgálatot. A Prometheus illetékesei nem biztattak bennünket semmi jóval: érdeklődésünkre közölték, hogy az lesz a legjobb, ha új olajégőt vásárolunk... (Mindehhez közbevetőleg csak annyit: a központi fűtés kazánjához szükséges olajégő tizennégyezer forintba kerül, a hiányzó alkatrész a mágnesszelep pedig mindösz- sze pár százba. Az érintettek eléggé kiszolgáltatott helyzetükben — s természetesen a panaszok megszüntetése érdekében — megvették az új olajégőt...) Kálmánt, a Prométheus Tüzeléstechnikai Vállalat igazgatóját, s közöltük vele a történteiket. Válasza így hangzott: — Azonnal kivizsgálom az ügyet, s holnap visszahívom telefonon... Január 5., péntek. Az előre jelzett időben pontosan jelentkezik telefonon az igazgató. Gyors intézkedésről kapunk hírt: — Szereztünk egy mágnesszelepet, s még a mai napon kijavítjuk a hibát: estétől már lesz fűtés a Dózsa György út 23. számú házban. Még csak annyit: az olajégők alkatrészellátása rossz, s rendkívül sok gondot okoz nekünk is ... (A Mechanikai Mérőműszerek Gyára 8. számú gyárának igazgatója, Konta István: — A mágnesszelepnél maradva: mi annyit gyártunk, amennyit a MÜÁRT rendel tőlünk. Tudomásom szerint a MÜÁRT-nál most is kaphatók nyugatnémet licenc alapján gyártott bolgár mágnesszelepek ...) Január 5., péntek. A vonal túlsó végén ismét Visontai János tanácselnök. A legújabb fej leményekről táj ékoztat: — A pilisborosjenői Dózsa György út 23-ban már csütör. tökön este megkezdődött a fűtés. A láncolat a következőképpen alakult: az újonnan vásárolt olajégőt az óvodába szereltettük fel. A rosszat nem dobtuk ki, hanem kivettük belőle a még használható mágnesszelepet, s ezt helyeztettük el a Dózsa György út 23-ban. Mindez még tegnap este megtörtént. Ma délelőtt viszont beállított hozzám egy fiatalember a Prométlheustól, s közölte, hogy reggél mágnesszelepért elküldték a gyártókhoz, avval a megjegyzéssel: ha megszerezte, azonnyomban adja az ürömi tanácselnök, kezébe ... Jobb későn... Jobb későn, mint soha. Igaz, a párszáz forintos alkatrész helyett korábban már megvették az új olajégőt A pénzből talán járdát is építhettek volna, s akkor egy utcával több lenne, ahol már nem sárban, hanem szilárd burkolatú úton közelíthetnék meg otthonukat a helybeliek. A történet tehát lezárult. Ismét meleg van az óvodában és a szolgálati lakásokban egyaránt. A késve kapott mágnesszelep féltve őrzött, kincsként a tanácselnök kulcsra zárt asztalfiókjába került. Óvatossága helyénvaló: ki tudja, hátha tartogat még kellemetlen meglepetéseket az idei tél... F. G. Fonott székek — fűzfából Kivizsgálás után Folytassuk tovább az események felelevenítését. Január 4.. csütörtök. Felhívtuk telefonon Árokszállási A Kosár- és Fonottáru Szövetkezeti Közös Vállalat forgalmazza a hazai piacon olyannyira közkedvelt fűz- és nád- alapanyagbál készült fonott bútorokat és kiegészítő cikkeket. Törökbálinti raktáruk dolgozói éppen c‘gy vidéki bolt részére állítják össze a szállítandó termékeket. Halmágyi Péter felvétele I ekkor döntött úgy Tóth János, a Csepel Autógyár 24 esztendős üzemmérnöke. valamint a szigetszentmiklósi nagyközségi KISZ-szervezet két tagja, őri Istvánná 27 esztendős helybeli óvónő, valamint huez Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia tudományszervezési csoportjának segéd- munkatársa, hogy szerencsét próbálnak... — Mindhárman szeretünk játszani. Amennyiben időnk engedi, minden lehetséges vetélkedőn elindulunk. — Esténként a könyvtárban ültünk, s korabeli dokumen-1 tumok után kutattunk. Most, utólag visszagondolva elmondhatom, hogy ezek a napok voltak a legizgalmasabbak: rengeteg új ismeret birtokába jutottunk. A szorgalmas készülődés időszakában nemcsak a múlt, hanem a jelen eseményeit is sorra vették. Tóth János napjaink aktuális belpolitikai tennivalóit, feladatait elemezte, Lucz Ferenc pedig az ifjúsági mozgalom történetét dolgozta fel dicséretes szorgalommal: a KIMSZ megalakulásáról éppen lágy, mint a KISZ IX. kongresszusának dokumentumairól. Egyikük sem volt tévedhetetlen, de azért volt ez a vetélkedő csapatverseny a javából, ha a helyzet úgy kívánta, mindig segítették egymást. Meggyőző bizonyítás Tizenhét csapat versengett az elsőbbségért, s talán mondani is felesleges: valamennyien alaposan felkészültek. Ám mint minden vetélkedőben, ebben is nem csupán a tudás, hanem a talpraesettség, a határozottság is lényegesnek bizonyult. S íme bizonyíték erre az egyik feladat: közismert fogalmakról kellett okosan érvelve kifejteni nézeteiket úgy, hogy ugyanakkor egy képzeletbeli vitapartnert is meggyőzzenek állításaik igazáról. Agitálni kellett, nem pedig a leckét felmondani... — Amikor megtudtuk, hogy nekünk a vallásszabadságról kell beszélnünk, egy pillanatra meglepődtünk, de aztán gyorsan összeszedtük magunkat és elkezdtük a felkészülést ... — elevenítette fel az eseményeket őri Istvánné. A lelkiismeretes felkészülés pedig nem maradt eredmény nélkül. A Csepel autógyári fiatalok meggyőzően bizonyították, hogy csakis a materialista világnézetnek van létjogosultsága, ám példák sorával támasztották alá, hogy a fejlett szocialista társadalmat a hivők és a nem hivők egyaránt építik. Jegyzetlapukon szerepelt még Kádár János közelmúltbeli franciaországi látogatása, párizsi sajtóértekezletének ide vonatkozó fejezete is —, ezt azonban az idő rövidsége miatt már nem tudták részletesen kifejteni. Így is hajszál híján maximális pontszámot kaptak. Ami pedig a hat évtizeddel ezelőtti történelmet illette: tudták, hogy Landler Jenő volt a Tanácsköztársaság belügyi népbiztosa, hogy Ligeti Károly internacionalistaként esett el Omszkban a kolcsa- kisták elleni harcban, s hogy Korvin Ottó, a KMP egyik alapító tagja Máramarosszi- geten töltötte fiatal éveit. A vetélkedő végső sorrendje lényegében már az utolsó feladat értékelése előtt eldőlt. Végezetül került sor az előzetesen elkészített riportok ^értékelésére: valamennyi döntőbeli csapatnak egy-egy veteránnal — a hat évtizeddel ezelőtti események ma is élő résztvevőivel — kellett interjút készíteniük. Az autógyáriak a 73 esztendős Szerényi Sándort, a Központi Ellenőrző Bizottság tagját keresték fel otthonában. Várják a felhívást Riportjukat a zsűri a legjobbak egyikének tartotta. Ezt követően már csak az eredményhirdetés maradt hátra: az első helyezett csapat tagjai összesen négyezer forint pénzjutalomban részesültek. — Félretettem az összeg nekem jutó részét, mivel január végén KISZ-szervezetünk egyhetes kirándulásra indul a Brassó környéki havasokba. Soha jobbkor nem jöhetett volna ez a pénz — jegyezte meg őri Istvánné. A győztes csapat természetesen nem széled szét. Hallottak arról, hogy a közeljövőben irodalmi vetélkedősorozat kezdődik. Várják a felhívást. . F. G. Lát-e a kaméleon? IVT em szeretem a kaméleo•* ' nokat. Nem mintha oly sok alkalmam lett volna szeretni vagy nem szeretni őket: jószerivel a napokban láttam először kaméleont. Hüllősze- roe, gyilkot köpő nyelve taszított; miatta ugyan nem ül-' tem volna végig a filmet. Akiért mégis végigültem, az a kutató volt. „Ez a hölgy — mondta a kommentátor — egész életét a kaméleonok kutatására áldozta.” A hölgy fiatal volt és kutató létére meglehetősen csinos. Cekélyke kis idő jutott rá a filmből, de hát nem ő volt főszereplő, hanem a kaméleon. így aztán jobbára csak elképzelhettem a kutatónőt. Azt gondoltam, világéíeté- ben erre készült. Ha nem is éppen a kaméleon kutatására, akkor a biológiára: az állatok életének tanulmányozására. De meglehet, kezdettől csak a kaméleonra gondolt. Egyetemet végzett, természetesen. Elolvasott mindent, amit anyanyelvén talált. Aztán megtanult egy-kót idegen nyelvet, mert idegenek is írtak a kaméleonról. Vélem, elindult más országokba is, ahol más kutatókkal találkozott. Búcsúzáskor címet cseréltek és azóta leveleznek. A kaméleonról, persze. Esténként bizonyára ő zárja az intézet ajtaját. A munkaidő múltán egyedül maradva lehet igazán vizsgálgatni: szemüvegben lát-e a kaméleon? Ismerősei, gondolom, nem veszik egészen komolyan ezt a kutatónőt. Még tálén legyintenek is rá. Nem ért semmihez, csak a kaméleonokhoz, azt mondhatják. Magamban megharagudtam a vélt legyintés miatt, vitába szálltam az elképzelt véleménnyel. Talán mert naponta találkozom munkájukat értő emberekkel. Ügy igaz, magam keresem ezeket a találkozásokat. Adódik ez a hivatásomból. A mindenhez értők, semmit sem tudók tiszteletével figyelem őket: az egy életen át csak tanító tanárt; álmában volán mögé ülő gépkocsivezetőt; a mérnököt, aki új terven töri a fejét. A leghasznosabb közkatonák ők: nincs más fegyverük csak a tudás és munkájuk szeretete. Értékvesztő napjainkban a legfőbb érték. Miért kérnénk hát számon a máshoz nem értést? Van'egy rossz szavunk. Ügy hangzik: szakbarbár. Lehet, hogy nem a szó a hibás, hanem mi magunk, mert rosszul használjuk. Mindesetre akkor mondjuk lekicsinylő szájbigy- gyesztéssel, amikor valaki a szakmájának él. Joggal nem hivatást írtam, mert az azzá nemesült foglalkozásokban már engedékenyebbek vagyunk. Egy írótól, egy énekestől, egy festőtől sohasem kérdezzük meg, miért csak ír, csak énekel, csak fest? Ahelyett, hogy ügyesen barkácsolna, bravúrosan gépkocsit vezetne, jogügyekben jártas lenne... Azért is rossz szó a szakbarbár, mert a barbárság kizár mindenféle értelmet: az Brigádok Hernádon Tizenegyezer óra társadalmi munka A hernádi Március 15. Termelőszövetkezetben évek óta dinamikusan fejlődik a brigádmozgalom. Az első közösségek ugyan alig egy évtizeddel ezelőtt alakultak, ám ma már kiveszik a részüket nemcsak a közös gazdaság terme lési feladatainak a megvalósításából, hanem támogatják a községfejlesztést is. Ma már több mint háromszázötven dolgozó, azaz húsz brigád vesz részt a versenymozgalomban. Az aktivitást igazolja, hogy a politikai oktatásokon 13 brigád teljes létszámmal gyarapította ismereteit, 52 dolgozó az iskolai rendszerű oktatásba kapcsolódott be. Különösen sokat tettek a brigádtagok munkahelyük termelési feladatainak megvalósításáért. A nyári idénymunkák idején, szabad szombatokon és vasárnapokon segítették a gazdaságot, s a betakarításkor sem kellett senkit kétszer kérni a pluszmunkára. Kiemelkedik a szocialista közösségek közül a Május 1., a Braun Éva és a Gagarin brigád teljesítménye, náluk az egy emberre jutó társadalmi munka értéke 88, 85, illetőleg 58 óra volt. Az elmúlt évi versenymozgalom értékelése alapján a 20 brigádból 12 érte el a szocialista címhez szükséges 1000 pontot. E kollektíva munkásai több mint 11 ezer óra társadalmi munkát teljesítettek. Segítették a helybeli sportpálya kialakítását, a tiszakécs- kei üdülő építését, ahol úgyszólván csak az anyag és a faházak kerültek pénzbe. A dolgozók rendszeresen patronálják a községbeli általános iskolát is. A további fejlődéshez természetesen még nagyobb erőfeszítésekre van szükség. Hiszen előfordult gyakran, hogy fegyelmi vétségek — igazolatlan hiányzás, munkahelyi baleset miatt — értékes pontokat kellett levonni egyes brigádoktól. Ugyancsak jelentős még azoknak a brigádtagoknak a száma, akik nem végei, ték el a nyolc általánost. egyetlen szakma ismeretét is. Ami pedig az egyoldalúságot illeti, ez sem áll helyt. Hiszen a tudás — legyen bár egy tűdéről szó — sohasem elzár: kinyit. S amit az ember elveszít — ha ezt veszítésnek nevezhetjük — szélességben; megszerzi mélységben azt. Van egy másik szavunk is, amivel gondom akadt. Ez pedig a hobbi. Nem is használata, társadalmi méretű űzése bántja a szemem. Sosem tudok igazán örülni annak, ha valaki gyufaszálakból kirakja az Eifíél-tomyot. S annak sem, ha valakinek a napi nyolc órán, heti öt munkanapon át csupán a hobbi, a pót- cselekevés öröme jelenti az egyetlen örömöt. Szerencsés az az ember, akinek a legkedvesebb időtöltése — saját munkája. Kevesen vannak ilyenek. Eltűntek a mesterek, s az inasok száma is igencsak megcsappant. Űzőik mind kevesebbet beszélnek mesterségükről, s ki indul ma már azért a világnak, hogy fölkutassa a rejtőző tudást? Talán nincs is szükség ezekre a nékiindulásokra, helyünkbe jön az ismeret. Kedvünkre válogathatunk, már csak azért is, mert választanunk kell. Korunk nem a polihisztoroknak kedvez, nincs is tán szükség polihisztorokra. Annál inkább hivatásukat, szakmájukat értő emberekre. ÍVJ erthogy lát-e szemüveg- X'J- gel a kaméleon, valóban nem döntő kérdés. De hogy megtaláljuk a magunk kaméleonját, s legyen erőnk egy életet szánni egyetlen kaméleon titkának —, létünk igazi értelme ez. M. A.
