Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-09 / 6. szám

1979. JANUÁR 9., KEDD av 5 A világpiacon keresik, mi szállítjuk Kulcsrakész erőművek Partnerek Pest megyéből A győztes csapat Mindhárman szeretünk játszani A Transelektro Külkereske­delmi Vállalat exportjában idén eléri a 35—40 százalékot a komplett berendezések ki­vitele. Ez jelentős előrelépés a tavalyi 22 százalékhoz ké­pest. Különösein az erőművi szállítások bővülnek. Éhre már fővállalkozód jogot is kaptak. Az elmúlt években ugyanis magyas műszaki színvona­lat ért el hazánkban az erőművi berendezések, el­sősorban a kazánok gyár­tása. A kábelipar fejlesztése, re- konstruikciója pedig érezteti a hatását: a kábelimport csök­kenése mellett jelentős ex­portra is vállalkozhatnak. A hazai gyártmányú turbógépek is keresettek a külföldi pia­cokon Pozíciónkat csak erő­síti, hogy a jelenlegi energia- helyzetben nő a széntechnoló­giájú berendelések iránti ke­reslet. Ezekre iparunk specia­lizálódott. A görög, török, finn üzletkötések után máris to­vábbiakról tárgyalnak. A Transelektro ajánlatai most már az erőművekhez szüksé­ges távvezetékek felépítésére is kiterjednek. A külföldi szakemberek pedig máris kedvező benyomá­sokat szereztek a magyar- országi távvezeték-építke­zésnél. A külkereskedelmi vállalat nagy gondot fordít arra, hogy elejét vegye a reklamációk­nak, a minőségi kifogásoknak. Bizonyos mértékben még be­folyásolni is tudja az iparválla­latokat a jobb munkára, rész­ben a leghatékonyabb koope­rációs lehetőségek javaslásá- val, részben nyeresége alap­ján fejlesztési alapok átadásá­val. így a többi között már hozzájárult a VBKM, az ÉVIG, az Ipari Műszer­gyár és a Finommechani­kai Müvek korszerűsíté­séhez. Nyereségének háromnegyedét ilyen célokra fordítja. Több mint egy órája befe­jeződött az ifjúságmozgalmi vetélkedő döntője; a verseny­zők között kihirdették a vég­eredményt. A győztesek — a Csepel Autógyár csapatának három rokonszenves fiatalja — azonban nehezen akarták el­hinni, hogy ők bizonyultak a legjobbnak. Egy kissé megle­petten fogadták a zsűri gratu­lációját, s amikor a játékve­zető, Sánta András, a KISZ Pest megyei bizottságának po­litikai munkatársa is további sok sikert kívánt valameny- nyiüknek, akkor érezték elő­ször : talán mégis igaz... Hogyan érték el ezt a szép sikert? Esték a könyvtárban Mint ismeretes, a KISZ Pest megyei bizottsága még az elmúlt évben felhívással fordult a fiatalokhoz: rendez­zenek ifjúságmozgalmi vetél­kedősorozatot a KMP, és az if­júsági mozgalom születésének 60. évfordulója alkalmából. B Vacogó lakók Pilisborosjenőn Bonyodalmak egy alkatrész körül Féltve őrzött kincs — asztalfiókban Vacogunk a fagyos télben: szívesen húzódunk a fűtött szobába. Már aki telheti... Rosszul kezdődött az új esztendő Pilisborosjenőn, a Dózsa György út 23. szám alat­ti épület lakóinak. Az eme­letes ház szolgálati otthonai­ban helyi pedagógusok, nép­művelők élnek, akik az el­múlt napokban többször is nagykabátban, kesztyűben, sapkában üldögéltek odahaza. Furcsa módon szereztünk minderről tudomást. Érdemes az eseményeket időrendi sor­rendben feleleveníteni. Segítséget kértek Január 4., csütörtök. Csö­rög a telefon a szerkesztősé­günkben: a vonal túlsó végén az egyik lakó, Kispál Mar­git kéri a segítségünket. — Tarthatatlan a helyze­tünk, kérjük járjanak közbe az érdekünkben. Több mint egy hete nincs fűtés ottho­nunkban. Fagyoskodunk, már a hősugárzókat sem tudjuk be­kapcsolni, mert leégett a veze­ték. A tegnap esti tévéhíradó szerint mínusz tizenöt fok lesz. Mondhatom, szépek a ki­látásaink. Hát senki nem tud­ja megjavítani a központi fű­tést?! Január 4., csütörtök. A vo­nal túlsó végén Visontai Já­nos, Üröm—Pilisborosjenő kö­zös községi tanács elnöke. — Azonnal bejelentettük a hibát a Prometheus Tüzelés- technikai Vállalatnak. Szere­lőik már egy hete dolgoznak a helyszínen — sajnos ered­ménytelenül. Elromlott a ka­zán olajégője: azért nem tud­ják megjavítani, mert nincs alkatrészük. Azt mondják, egy mágnesszelepre lenne szükségük, de nem tudnak sze­rezni. S persze a baj nem jár egyedül: ezekben a napokban az óvodai kazán olajégője is felmondta a szolgálatot. A Prometheus illetékesei nem biztattak bennünket semmi jóval: érdeklődésünkre közöl­ték, hogy az lesz a legjobb, ha új olajégőt vásárolunk... (Mindehhez közbevetőleg csak annyit: a központi fű­tés kazánjához szükséges olaj­égő tizennégyezer forintba ke­rül, a hiányzó alkatrész a mágnesszelep pedig mindösz- sze pár százba. Az érintettek eléggé kiszolgáltatott helyze­tükben — s természetesen a panaszok megszüntetése érde­kében — megvették az új olajégőt...) Kálmánt, a Prométheus Tü­zeléstechnikai Vállalat igazga­tóját, s közöltük vele a tör­ténteiket. Válasza így hang­zott: — Azonnal kivizsgálom az ügyet, s holnap visszahívom telefonon... Január 5., péntek. Az előre jelzett időben pontosan jelent­kezik telefonon az igazgató. Gyors intézkedésről kapunk hírt: — Szereztünk egy mágnes­szelepet, s még a mai napon kijavítjuk a hibát: estétől már lesz fűtés a Dózsa György út 23. számú házban. Még csak annyit: az olajégők alkatrész­ellátása rossz, s rendkívül sok gondot okoz nekünk is ... (A Mechanikai Mérőműsze­rek Gyára 8. számú gyárának igazgatója, Konta István: — A mágnesszelepnél ma­radva: mi annyit gyártunk, amennyit a MÜÁRT rendel tőlünk. Tudomásom szerint a MÜÁRT-nál most is kaphatók nyugatnémet licenc alapján gyártott bolgár mágnesszele­pek ...) Január 5., péntek. A vonal túlsó végén ismét Visontai Já­nos tanácselnök. A legújabb fej leményekről táj ékoztat: — A pilisborosjenői Dózsa György út 23-ban már csütör. tökön este megkezdődött a fű­tés. A láncolat a következő­képpen alakult: az újonnan vásárolt olajégőt az óvodába szereltettük fel. A rosszat nem dobtuk ki, hanem kivettük be­lőle a még használható mág­nesszelepet, s ezt helyeztettük el a Dózsa György út 23-ban. Mindez még tegnap este meg­történt. Ma délelőtt viszont beállított hozzám egy fiatal­ember a Prométlheustól, s kö­zölte, hogy reggél mágnessze­lepért elküldték a gyártókhoz, avval a megjegyzéssel: ha megszerezte, azonnyomban ad­ja az ürömi tanácselnök, kezé­be ... Jobb későn... Jobb későn, mint soha. Igaz, a párszáz forintos alkat­rész helyett korábban már megvették az új olajégőt A pénzből talán járdát is épít­hettek volna, s akkor egy utcával több lenne, ahol már nem sárban, hanem szilárd burkolatú úton közelíthetnék meg otthonukat a helybeliek. A történet tehát lezárult. Is­mét meleg van az óvodában és a szolgálati lakásokban egy­aránt. A késve kapott mág­nesszelep féltve őrzött, kincs­ként a tanácselnök kulcsra zárt asztalfiókjába került. Óvatossága helyénvaló: ki tudja, hátha tartogat még kel­lemetlen meglepetéseket az idei tél... F. G. Fonott székek — fűzfából Kivizsgálás után Folytassuk tovább az ese­mények felelevenítését. Január 4.. csütörtök. Fel­hívtuk telefonon Árokszállási A Kosár- és Fonottáru Szövetkezeti Közös Vállalat for­galmazza a hazai piacon olyannyira közkedvelt fűz- és nád- alapanyagbál készült fonott bútorokat és kiegészítő cikkeket. Törökbálinti raktáruk dolgozói éppen c‘gy vidéki bolt részére állítják össze a szállítandó termékeket. Halmágyi Péter felvétele I ekkor döntött úgy Tóth János, a Csepel Autógyár 24 eszten­dős üzemmérnöke. valamint a szigetszentmiklósi nagyköz­ségi KISZ-szervezet két tag­ja, őri Istvánná 27 esztendős helybeli óvónő, valamint huez Ferenc, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tudományszer­vezési csoportjának segéd- munkatársa, hogy szerencsét próbálnak... — Mindhárman szeretünk játszani. Amennyiben időnk engedi, minden lehetséges ve­télkedőn elindulunk. — Esténként a könyvtárban ültünk, s korabeli dokumen-1 tumok után kutattunk. Most, utólag visszagondolva el­mondhatom, hogy ezek a na­pok voltak a legizgalmasabbak: rengeteg új ismeret birtoká­ba jutottunk. A szorgalmas készülődés időszakában nemcsak a múlt, hanem a jelen eseményeit is sorra vették. Tóth János nap­jaink aktuális belpolitikai ten­nivalóit, feladatait elemezte, Lucz Ferenc pedig az ifjúsági mozgalom történetét dolgozta fel dicséretes szorgalommal: a KIMSZ megalakulásáról ép­pen lágy, mint a KISZ IX. kongresszusának dokumentu­mairól. Egyikük sem volt té­vedhetetlen, de azért volt ez a vetélkedő csapatverseny a javából, ha a helyzet úgy kí­vánta, mindig segítették egy­mást. Meggyőző bizonyítás Tizenhét csapat versengett az elsőbbségért, s talán monda­ni is felesleges: valamennyi­en alaposan felkészültek. Ám mint minden vetélkedőben, eb­ben is nem csupán a tudás, hanem a talpraesettség, a ha­tározottság is lényegesnek bi­zonyult. S íme bizonyíték er­re az egyik feladat: közismert fogalmakról kellett okosan ér­velve kifejteni nézeteiket úgy, hogy ugyanakkor egy képze­letbeli vitapartnert is meg­győzzenek állításaik igazáról. Agitálni kellett, nem pedig a leckét felmondani... — Amikor megtudtuk, hogy nekünk a vallásszabadságról kell beszélnünk, egy pillanat­ra meglepődtünk, de aztán gyorsan összeszedtük magun­kat és elkezdtük a felkészü­lést ... — elevenítette fel az eseményeket őri Istvánné. A lelkiismeretes felkészü­lés pedig nem maradt ered­mény nélkül. A Csepel autó­gyári fiatalok meggyőzően bi­zonyították, hogy csakis a ma­terialista világnézetnek van létjogosultsága, ám példák so­rával támasztották alá, hogy a fejlett szocialista társadalmat a hivők és a nem hivők egy­aránt építik. Jegyzetlapukon szerepelt még Kádár János kö­zelmúltbeli franciaországi lá­togatása, párizsi sajtóértekez­letének ide vonatkozó fejeze­te is —, ezt azonban az idő rövidsége miatt már nem tud­ták részletesen kifejteni. Így is hajszál híján maximális pontszámot kaptak. Ami pedig a hat évtizeddel ezelőtti történelmet illette: tudták, hogy Landler Jenő volt a Tanácsköztársaság bel­ügyi népbiztosa, hogy Ligeti Károly internacionalistaként esett el Omszkban a kolcsa- kisták elleni harcban, s hogy Korvin Ottó, a KMP egyik alapító tagja Máramarosszi- geten töltötte fiatal éveit. A vetélkedő végső sorrendje lé­nyegében már az utolsó fel­adat értékelése előtt eldőlt. Végezetül került sor az előze­tesen elkészített riportok ^ér­tékelésére: valamennyi dön­tőbeli csapatnak egy-egy vete­ránnal — a hat évtizeddel ez­előtti események ma is élő résztvevőivel — kellett inter­jút készíteniük. Az autógyári­ak a 73 esztendős Szerényi Sándort, a Központi Ellenőrző Bizottság tagját keresték fel otthonában. Várják a felhívást Riportjukat a zsűri a legjob­bak egyikének tartotta. Ezt követően már csak az ered­ményhirdetés maradt hátra: az első helyezett csapat tagjai összesen négyezer forint pénz­jutalomban részesültek. — Félretettem az összeg ne­kem jutó részét, mivel január végén KISZ-szervezetünk egy­hetes kirándulásra indul a Brassó környéki havasokba. Soha jobbkor nem jöhetett vol­na ez a pénz — jegyezte meg őri Istvánné. A győztes csapat természete­sen nem széled szét. Hallottak arról, hogy a közeljövőben iro­dalmi vetélkedősorozat kez­dődik. Várják a felhívást. . F. G. Lát-e a kaméleon? IVT em szeretem a kaméleo­•* ' nokat. Nem mintha oly sok alkalmam lett volna sze­retni vagy nem szeretni őket: jószerivel a napokban láttam először kaméleont. Hüllősze- roe, gyilkot köpő nyelve ta­szított; miatta ugyan nem ül-' tem volna végig a filmet. Akiért mégis végigültem, az a kutató volt. „Ez a hölgy — mondta a kommentátor — egész életét a kaméleonok kutatására áldozta.” A hölgy fiatal volt és ku­tató létére meglehetősen csi­nos. Cekélyke kis idő jutott rá a filmből, de hát nem ő volt főszereplő, hanem a ka­méleon. így aztán jobbára csak elképzelhettem a kutató­nőt. Azt gondoltam, világéíeté- ben erre készült. Ha nem is éppen a kaméleon kutatására, akkor a biológiára: az állatok életének tanulmányozására. De meglehet, kezdettől csak a kaméleonra gondolt. Egyete­met végzett, természetesen. Elolvasott mindent, amit anyanyelvén talált. Aztán megtanult egy-kót idegen nyel­vet, mert idegenek is írtak a kaméleonról. Vélem, elindult más országokba is, ahol más kutatókkal találkozott. Búcsú­záskor címet cseréltek és azóta leveleznek. A kamé­leonról, persze. Esténként bi­zonyára ő zárja az intézet aj­taját. A munkaidő múltán egyedül maradva lehet iga­zán vizsgálgatni: szemüveg­ben lát-e a kaméleon? Isme­rősei, gondolom, nem veszik egészen komolyan ezt a kuta­tónőt. Még tálén legyintenek is rá. Nem ért semmihez, csak a kaméleonokhoz, azt mondhatják. Magamban megharagudtam a vélt legyintés miatt, vitába szálltam az elképzelt véle­ménnyel. Talán mert naponta talál­kozom munkájukat értő em­berekkel. Ügy igaz, magam keresem ezeket a találkozáso­kat. Adódik ez a hivatásom­ból. A mindenhez értők, sem­mit sem tudók tiszteletével fi­gyelem őket: az egy életen át csak tanító tanárt; álmában volán mögé ülő gépkocsiveze­tőt; a mérnököt, aki új terven töri a fejét. A leghasznosabb közkatonák ők: nincs más fegyverük csak a tudás és munkájuk szeretete. Érték­vesztő napjainkban a legfőbb érték. Miért kérnénk hát szá­mon a máshoz nem értést? Van'egy rossz szavunk. Ügy hangzik: szakbarbár. Lehet, hogy nem a szó a hibás, ha­nem mi magunk, mert rosszul használjuk. Mindesetre akkor mondjuk lekicsinylő szájbigy- gyesztéssel, amikor valaki a szakmájának él. Joggal nem hivatást írtam, mert az azzá nemesült foglalkozásokban már engedékenyebbek va­gyunk. Egy írótól, egy énekes­től, egy festőtől sohasem kér­dezzük meg, miért csak ír, csak énekel, csak fest? Ahe­lyett, hogy ügyesen barkácsol­na, bravúrosan gépkocsit ve­zetne, jogügyekben jártas len­ne... Azért is rossz szó a szak­barbár, mert a barbárság ki­zár mindenféle értelmet: az Brigádok Hernádon Tizenegyezer óra társadalmi munka A hernádi Március 15. Ter­melőszövetkezetben évek óta dinamikusan fejlődik a bri­gádmozgalom. Az első közös­ségek ugyan alig egy évtized­del ezelőtt alakultak, ám ma már kiveszik a részüket nem­csak a közös gazdaság terme ­lési feladatainak a megvalósí­tásából, hanem támogatják a községfejlesztést is. Ma már több mint háromszázötven dolgozó, azaz húsz brigád vesz részt a versenymozgalom­ban. Az aktivitást igazolja, hogy a politikai oktatásokon 13 bri­gád teljes létszámmal gyarapí­totta ismereteit, 52 dolgozó az iskolai rendszerű oktatásba kapcsolódott be. Különösen sokat tettek a brigádtagok munkahelyük termelési fel­adatainak megvalósításáért. A nyári idénymunkák idején, szabad szombatokon és vasár­napokon segítették a gazdasá­got, s a betakarításkor sem kellett senkit kétszer kérni a pluszmunkára. Kiemelkedik a szocialista közösségek közül a Május 1., a Braun Éva és a Gagarin brigád teljesítménye, náluk az egy emberre jutó társadalmi munka értéke 88, 85, illetőleg 58 óra volt. Az elmúlt évi versenymozga­lom értékelése alapján a 20 brigádból 12 érte el a szocia­lista címhez szükséges 1000 pontot. E kollektíva munkásai több mint 11 ezer óra társa­dalmi munkát teljesítettek. Segítették a helybeli sportpá­lya kialakítását, a tiszakécs- kei üdülő építését, ahol úgy­szólván csak az anyag és a faházak kerültek pénzbe. A dolgozók rendszeresen patro­nálják a községbeli általános iskolát is. A további fejlődéshez ter­mészetesen még nagyobb erő­feszítésekre van szükség. Hi­szen előfordult gyakran, hogy fegyelmi vétségek — igazolat­lan hiányzás, munkahelyi bal­eset miatt — értékes pontokat kellett levonni egyes brigá­doktól. Ugyancsak jelentős még azoknak a brigádtagok­nak a száma, akik nem végei, ték el a nyolc általánost. egyetlen szakma ismeretét is. Ami pedig az egyoldalúságot illeti, ez sem áll helyt. Hiszen a tudás — legyen bár egy tű­déről szó — sohasem elzár: kinyit. S amit az ember elve­szít — ha ezt veszítésnek ne­vezhetjük — szélességben; megszerzi mélységben azt. Van egy másik szavunk is, amivel gondom akadt. Ez pe­dig a hobbi. Nem is haszná­lata, társadalmi méretű űzése bántja a szemem. Sosem tu­dok igazán örülni annak, ha valaki gyufaszálakból kirakja az Eifíél-tomyot. S annak sem, ha valakinek a napi nyolc órán, heti öt munkana­pon át csupán a hobbi, a pót- cselekevés öröme jelenti az egyetlen örömöt. Szerencsés az az ember, akinek a leg­kedvesebb időtöltése — saját munkája. Kevesen vannak ilyenek. Eltűntek a mesterek, s az inasok száma is igencsak megcsappant. Űzőik mind ke­vesebbet beszélnek mestersé­gükről, s ki indul ma már azért a világnak, hogy fölku­tassa a rejtőző tudást? Talán nincs is szükség ezekre a nékiindulásokra, he­lyünkbe jön az ismeret. Ked­vünkre válogathatunk, már csak azért is, mert választa­nunk kell. Korunk nem a po­lihisztoroknak kedvez, nincs is tán szükség polihisztorokra. Annál inkább hivatásukat, szakmájukat értő emberekre. ÍVJ erthogy lát-e szemüveg- X'J- gel a kaméleon, valóban nem döntő kérdés. De hogy megtaláljuk a magunk kamé­leonját, s legyen erőnk egy életet szánni egyetlen kamé­leon titkának —, létünk igazi értelme ez. M. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom