Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-09 / 6. szám

1979. JANUAR 9., KEDD Teherán MmmM-ákms Teherán életét csaknem tel­jesen megbénította az általá­nos sztrájk, amelyre az Ellen­zéki Nemzeti Front szólított fel. Az üzletek is kevés kivé­tellel zárva maradtak. Ismét megjelentek az újságok,, köz­tük a Kajhan angol nyelvű nemzetközi kiadványa, első ol­dalán Khomeini síita vallási vezető portréjával. Újabb összetűzésekre is sor került. A kora délelőtti órák­ban a sah- és kormányelle­nes jelszavakat hangoztató tüntetők közé lőttek, s két em­bert megöltek. Katonák és tüntetők csaptak össze egy te- heráni kórház előtt is, ahol meg akarták akadályozni, hogy levetítsenek egy sahellenes dokumentumfilmet. Ezrek gyá­szolták a Teherán külvárosá­ban levő temetőben azt a húsz személyt, akik az elmúlt na­pokban vesztették életüket a fővárosban. Több mint száz­ezren vonultak a Teherántól 130 kilométerre délre fekvő Kum városába, sah- és kor­mányellenes jelszavakat* han­goztatva. A tüntetés amerikai- ellenes jelleget is öltött és a tömeg Baktiar kormányfőt amerikai ügynöknek nevezte. Khomeini ayatollah ismét felhívást intézett az ország né­péhez, s közölte: számít a had­sereg támogatására és „tiszte­li mindazokat a tábornokokat, akik válságos helyzethez mél­tó módon viselkedtek”. Han­goztatta: amennyiben egy el­képzelés szerinti iszlám kor­mány kerül az ország élére, az nem fog fegyverekért cse­rében olajat adni a nyugati államoknak, és nem engedi meg. hogy az Egyesült Államok Iránt saját katonai támasz­pontjává változtassa. Bejelen­tette, hogy mindaddig nem tér vissza Párizsból Iránba, amíg a sahoi nem kényszerítik le­mondásra. Az új polgári kormány bi­zalmi, szavazására csütörtökön kerül sor a parlamentben. Hétfőn egy teheráni kor­mányszóvivő hivatalosan cá­folta az uralkodó azonnali el­utazásának hírét. A sah palo­tájából származó értesülések szerint az uralkodó addig sem­miképpen sem hagyja el Iránt, amíg Baktiar újonnan kijelölt polgári kormánya bizalmat nem kap a parlament mindkét há­zában. Megfigyelők úgy vélik, nyolc­tíz napot is igénybe vehet, amíg az új kormányprogramot a parlament mindkét háza meg­vitatja. és a bizalmi szavazás­ra sor kerül. A hétfői teheráni lapokban központi helyet foglal el az a hír, hogy Irán nyersolajter­melése még mindig nem ha­ladja meg a napi 250 000 bar­relt, miközben — a jelenlegi fűtési idényben — az ország­nak csupán saját szükséglete több mints900 000 barrel vol­na. Bahreinból származó jelen­tések szerint már elhagyta Iránt az iráni olajmezők nagy részét irányító Osco Konzor­Újfasiszta merényietek Olaszországban Olasz újfasiszta rohamoszta­gok a hét végén több város­ban is merényleteket, erősza­kosságokat követtek el. Ró­mában rátámadtak az OKP és más baloldali szervezetek tag­jaira és megpróbálták fel­gyújtani a kommunista párt egyik irodahelyiségét. A rend­őrség tíz terroristát letartózta­tott. Nápolyban egy fasiszta osz­tag vasárnap este gyújtóbom­bát dobott a Paese Sera című, az OKP-hez közelálló esti lap szerkesztőségébe és pokolgé­pet robbantott a RAI rádió és tv székháza előtt, egy par­koló gépkocsiban. A merény­letek személyi sérülést nem okoztak. Triesztben hétfőn az MSI újfasiszta párt ifjúsági szer­vezetének rohamosztaga meg­szállta a RAI ottani épületét, és a szélsőjobboldaili szerveze­tek tevékenységéről szóló köz­leményük beolvasását köve­telte. A rendőrségnek egy óra múltán sikerült eltávolítani a a fasiszta fiatalokat. Követe­lésüket nem teljesítették. Az olasz közvéleményt fel­háborítja, hogy bizonyos kö­rök Olaszországban és külföl­dön — kegyelmet akarnak ki­eszközölni Walter Reder SS- főtiszt, háborús bűnösnek, akit az olasz hadbíróság 1951- beij ítélt életfogytiglani bör­tönre, mert meggyilkoltatta Marzabotto kisváros 1836 pol­gári lakosát, öregeket, nőket, gyermekeket. Marzabotto polgármestere felhívással fordult Alessandro Pertini köztársasági elnök­höz: ne engedje, hogy a tö- meggyilikos szabadon engedé­sével megcsúfolják a fasizmus áldozatainak emlékét. ' CSAK RÖVIDEN... GENFBEN hétfőn újabb megbeszélést tartott a hadá­szati támadó fegyverzetek kor­látozásával kapcsolatos tár­gyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség veze­tője. HATSZÁZ EMBERT tartóz­tattak le a dél-indiai Kerala államban, mert a mezőgazda- sági dolgozók szakszervezeté­nek felhívására magán-, illet­ve köztulajdonban levő földe­ket próbáltak elfoglalni. A PERUI KORMÁNY újabb húsz baloldali szakszervezeti vezetőt vett őrizetbe. Egyes hírügynökségek szerint csü­törtök óta több mint 300 ha­ladó szakszervezeti és politi­kai vezetőt tartóztattak le. INDIRA GANDHI és Szva- ran Szingh volt miniszter a kettészakadt Kongresszus Párt két szárnyának vezetője elvi­leg megállapodott abban, hogy Indiai Nemzeti Kongresszus Párt néven egyesítik a két frakciót. BRÜSSZELBEN ülést tar­tott a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az ülé­sen a központi bizottság ha­tározatot hozott arról, hogy a párt 23. kongresszusát március második felében tartják meg. ÜJABB BOTRÁNY robbant ki az Egyesült Államokban: az energiaügyi minisztérium a bí­rósághoz fordult nyolc hatal­mas olajmonopólium ügyében. A beadvány szerint a Texaco, a Phillips Petroleum, a Stan­dard Oil Of Indiana, a Shell Oil, a Cities Service Oil, az Atlantic Richfield, a Gulf Oil és a Mobil Oil a gáztermékek árának mesterséges emelésé­vel mintegy egymilliárd dol­lárra tett szert a fogyasztók kárára. A végleges összeg még nem ismeretes. HAMAROSAN ŰJRA MEG­NYITJÁK az iraki olajat a Szí­riái Baniasz olajkikötőbe szál­lító csővezetéket és a jövőben iraki forrásokból fedezik Szí­ria kőolajszükségleteit — je­lentette be hétfőn Dzsámit Sa- I ja, gazdasági ügyekben illeté­kes Szíriái miniszterelnök-he­lyettes. A megállapodás a Szí­riái—iraki gazdasági vegyes- bizottság hétfőn Damaszkusz- ban véget ért ötnapos ülésén jött .létre. BEJRŰT keleti fele újabb tűzpárba j színhelye volt vasár­nap: a jobboldali keresztény milíciák és az arabközi erők egységei, nehéztüzérséget is bevetve, lőtték egymást. A halálos áldozatokkal járó ösz- szetűzésről a „zöldsisakosok” az este folyamán közleményt adtak ki. Eszerint a jobbolda­li erők lövöldözéssel provo­kálták az arabközi erőket, amelyek azután válaszoltak a tűzre. cium négyezer nyugati alkal­mazottjának többsége. Az iráni olajsztrájk az Egye­sült Államokban az olajárak fokozott emelkedéséhez fog ve­zetni; ha három hónapnál to­vább tart. elképzelhető, hogy az elosztás állami szabályo­zását és jegyrendszer beveze­tését teszi szükségessé — je­lentette ki James Schlesinger amerikai energiaügyi minisz­ter a CBS televíziós társaság­nak adott, vasárnapi nyilat­kozatában. Honecker Indiában Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke Nilam Szandzsiva Reddi, az Indiai Köztársaság elnökének meghí­vására, Indiába utazott. Kísé­retének tagja Willi Stoph mi­niszterelnök is. Hétfőn Erich Honecker és Moradzsi Desszai indiai mi­niszterelnök megvitatták a kétoldalú együttműködés fej­lesztésével összefüggő kérdé­seket, különös tekintettel a gazdasági kapcsolatokra. A tár­gyalások során napirendre kerültek a nemzetközi helyzet időszerű kérdései is. FÓKUSZ ____________ Az ENSZ főtitkára A Kubai Köztársaság kor­mányának meghívására vasár­nap háromnapos látogatásra Havannába érkezett Kurt Waldheim. Az ENSZ főtitkára, aki első ízben tesz látogatást Kubában, Fidel Castro állam- és kormányfővel folytat majd széles körű megbeszéléseket. A vendéget a havannai repü­lőtéren vendéglátója, Fidel Castro üdvözölte. A megbeszélések középpont­jában az el nem kötelezett országok szeptemberre terve­zett csúcstalálkozója áll, s tár­gyalnak a Kubai Köztársa­ság és a világszervezet együt- működésének kérdéseiről is. Amerikai szenátorok érkeztek Moszkvába Tárgyalások a kétoldalú kapcsolatokról Amerikai szenátusi küldött­ség érkezett vasárnap a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa parlamenti csoportja meghí­vására a Szovjetunióba, Ho­ward Bakerrel, a szenátus köz­társaság párti kisebbsége ve­zetőjével az élén. Az amerikai küldöttség ve­zetője a TASZSZ tudósítójá­nak nyilatkozva kijelentette, hogy az utazásra az amerikai fél számára igen fontos idő­pontban került sor. A látoga­tás célja megismerkedni a szovjet kormány álláspontjá­val a két ország kapcsolatai­nak fontos kérdéseit illetően, köztük olyanokkal, amelyek későbbiekben a SALT—II. ta­nácsi vitájának tárgyát képe­zik majd. . A delegáció hétfőn a lenin- grádi városi tanács végrehajtó bizottságának vendége volt, ma jd több látogatást tett, a vá­rosban, s még a hétfői nap fo­lyamán Moszkvába utazott. A Phnom Penh-i győzelem A kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront csapatai vasárnap dél­ben 12 óra 30 perckor felsza­badították Phnom Penh fővá­rost, elfoglalták az ország leg­nagyobb kikötőjét. A népelle­nes rendszer két vezetője, Pol Pót miniszterelnök és leng Sa- ry pártvezető egyes hírek sze­rint a fővárostól 350 kilomé­terre fekvő Baütambangba me­nekült, s más jelentések sze­rint Pekingbe érkezett. A kambodzsai népi egy­ségfront győzelmét örömmel fogadja az egész haladó em­beriség. Phnom Penh felsza­badítói egy olyan terrorrend­szerre mértek megsemmisítő csapást, amely több mint há­romesztendős uralma idején intézményessé tette a nép­irtást. Miután ugyanis Viet­nam hosszú és véres harcok után győzött az amerikai in­tervenciósok és a dél-vietna­mi bábkormány elleni hábo- borúban, az Indokínai-félszi­geten levő két másik testvér­ország — Laosz és Kambod­zsa — előtt is megnyílt az új szabad élet útja. Laoszban éltek is ezzel a lehetőséggel és a népi hatalom elindította az országot a szocialista fej­lődés, a felvirágzás útján és testvéri kapcsolatokat épített ki a szocialista Vietnammal. Kambodzsában viszont egy olyan népellenes rendszer ra­gadta magához az uralmat, amely Pol Pót és leng Sary vezetésével, az országot telje­sen elzárták a külvilágtól. Kambodzsa belsejében egymást követték a fegyveres irtóhad­járatok a békés lakosság el­len. Milliók estek áldozatul a „tisztogatásoknak” és az úgy­nevezett „vörös khmer” ter- rorlegériyei asszonyokat és gyermekeket sem haboztak le­mészárolni, csakhogy megfé­lemlítsék az embereket és arra kényszerítsék őket, hogy vakon teljesítsék minden pa­rancsukat. E három év alatt azonban néhány szerencsés embernek sikerült elmenekül­A népi erők ellenőrzik Kambodzsa területéi (Folytatás az 1. oldalról.) Azok, akik az ellenség so­raiban harcoltak, Illetve an­nak adminisztrációjában dol­goztak, ugyancsak rendelkez­nek minden állampolgári jog­gal, visszatérhetnek család­jukhoz, ügyüket megfelelő ön- kormányzati szervek vizsgál­ják majd ki és megállapítják, valóban őszinte volt-e csatla­kozásuk a néphez. A dokumentum leszögezi, gondoskodni kell valamennyi nemzetiség — elsősorban a kisebbségek — szokásainak, erkölcseinek, vallásának tisz­teletben tartásáról. Pekingben vasárnap kor­mánynyilatkozatot tettek köz­zé, amely „Kambodzsa elleni nagyméretű agresszióval” vá­dolja a Vietnami Szocialista Köztársaságot. A kormány- nyilatkozat rámutat, hogy Pe- kinget „aggodalommal tölti el a Kambodzsában kialakult sú­lyos helyzet” és Kína támoga­tásáról biztosítja a népellenes Pol Pot-rezsimet. Norodom Szihanuk herceg, aki szombat óta Pekingben tartózkodik, hétfőn sajtóérte­kezletet tartott s azt hangoz­tatta. hogy Phnom Penh eles­te ellenére a harc „a végsőkig folytatódni fog Kambodzsá­ban.” Kenneth Brown, az ameri­kai külügyminisztérium szóvi­vője a legújabb kambodzsai fejleményekről szólva az „or­szág területének megsértésé­ről” beszélt és felszólította a nemzetközi közösséget, hogy az ottani viszály „békés meg­oldásának” elősegítésén mun­kálkodjék. Azt állította, hogy Kambodzsa területét Vietnam sértette meg, s ez „fenyegeti a térség békéjét és egy nagy­arányú összecsapás veszélyét hordja magában.” A Kambodzsai Nemzeti Egységfront kéri, hogy képvi­selője részt vegyen a Bizton­sági Tanács ülésén, ha a fó­rum összeül a Kambodzsában kialakult helyzet megvitatásá­ra — jelenti az AFP Hanoi­ból. A Nemzeti Egységfront rámutat arra, hogy a szerve­Heng Samrln, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront elnöke 1934- ben született. 1959-ben csatlakozott a forradalmi mozgalomhoz. 1976- ban Kambodzsa négyes számú hadosztályának politikai-! biztosa és parancsnoka lett. A Phnom Penh-i klikknek a néppel és a hadsereg­gel szembeni barbár megtorlásai miatt 1978-ban a diktatúra ellen felkelt csoportok egyikének élére állt. Heng Samrin foglalta el ka­tonáival a kambodzsai fővárost, Phnom Penh-t. zet a khmer nép egyedüli és törvényes képviselője. A hanoi lapok hétfőn piros- betűs szalagcímekben, az ese­mény jelentőségével össz­hangban kiemelt helyen, nagy terjedelemben ismertetik és üdvözlik Phnom Penh felsza­badulását, (a Nhan Dán, csak­úgy, mint a néphadsereg lap­ja, a Guan Dói Nhan Dán fényképfelvételeket közöl a kambodzsai forradalmi erők Phnom Penhbe történt bevo­nulásáról és a főváros lakos­ságával való első találkozá­sukról). Heng Samrin távirata az ENSZ-hez Heng Samrin, a Kambod­zsai Népi Forradalmi Tanács (KNFT) vezetője, táviratot in­tézett az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának elnökéhez. A kam­bodzsai kormány vezetője eb­ben leszögezte: „a Biztonsági Tanácsnak a Pol Pót-klikk ál­tal követelt ülése durva be­avatkozást jelent Kambodzsa bal ügyeibe és súlyosan sér­ti az ENSZ alapokmányának elveit”. A távirat a továbbiakban hangsúlyozta: „A Pol Pot-re- zsim vasárnap, helyi idő sze­rint 13.30-kor megszűnt lé­tezni. A Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács Kambod­zsa egész területét ellenőrzése alatt tartja”. Vietnami tiltakozás kína akciói ellen A vietnami külügyminisz­térium szóvivője nyilatkozat­ban hívta fel a figyelmet azok­ra a veszélyekre, amelyek a közös határ térségében való nagyarányú kínai fegyverzet- és csapatösszevonásokból fa­kadnak. A VSZK külügymi­nisztériuma követeli a kínai hatóságoktól, hogy haladékta­lanul vessenek véget az ország szuverenitását sértő akciók­nak. A feszült vietnami—kínai kapcsolatokat érintő másik fejlemény az a hanoi külügy- minisztériumi jegyzék, ame­lyet vasárnap adtak át a KNK nagykövetségének. A vietnami okmány válasz a kínai kül­ügyminisztérium január 5-i jegyzékére, amely — a hanoi okmány szavai szerint azt a képtelen állítást tartalmazza, ho,gy „Vietnam nagy szám­ban űzi lakóit kínai terület­re”. A vietnami külügyminiszté­rium emlékeztette a kínai fe­let arra, hogy a világközvéle­mény erősen bírálta a hoákkal kapcsolatos kínai propagan­dakampányt. Vietnam állás­pontja az, hogy ennek a kam­pánynak a célja a viszály magvának elhintése a két nép között. A vietnami külügymi­nisztérium követeli a kínai fél­től. hogy hagyjon fel hazugsá­gon nyugvó állításaival, egy­szersmind figyelmeztet rá: azok a hoák, akik egyszer már Kínába távoztak, semmilyen ürüggyel nem térhetnek töb­bé vissza Vietnamba. nie az országból és a világ közvéleménye iszonyattal és felháborodással vett tudomást arról, hogy milyen rémségesen véres rémuralom uralkodik eb­ben az indokínai országban. A legkülönbözőbb nemzetközi szervezetekben nemegyszer vetődött fel, hogy a világ nem nézheti tétlenül, hogy a Föld egyik országában milliók essenek áldozatául a terrornak, s hogy ne csak az alapvető po­litikai jogokat vonják meg, hanem még az élethez való puszta jogot is kérdésessé te­gyék az állampolgárok hatal­mas tömegei számára. De a más országok belügyeibe való be nem avatkozás általánosan tiszteletben tartott normája megakadályozott minden nem­zetközi fellépést, túl az elítélő nyila tkozatokom. Amikor a kambodzsai nép elégedetlensége és elkesere­dettsége felkelésekben robbant ki, a haladó emberiség szoli­daritás-nyilatkozatokban fe­jezte ki együttérzését a terror ellen harcolókkal. Ügy tűnt azonban, legalábbis egy ideig, hogy a kambodzsai terror- rendszer, amely élvezte a pe­kingi vezetés támogatását, olyan katonai túlerővel ren­delkezik, amely képes az egy­mástól elszigetelve küzdő, csu­pán primitív fegyverekkel fel­szerelt szabadságharcos cso­portok leverésére. Kambod­zsába, amelynek kormányzata hűen kiszolgálta a kínai ve­zetés óhajait, bőven ömlött a hadfelszerelés és a hadianyag és tömegesen érkeztek kínai katonai tanácsadók is. Megváltozott azonban a helyzet, amikor a szabadság- harcosok egyesítették erőfe­szítéseiket a népelnyomó rend­szer megdöntésére és meg­alakult a kambodzsai Nem­zeti Egységfront, amely köz­pontosította a diktatúraelle­nes harcot. Mind több kam­bodzsai katonai egység állt át a felszabadító erők oldalára és mind a Pol Pót—leng Sary rezsim, mind pedig pekingi tá­mogatóik számára világos volt, hogy a véres rendszer összeomlása csupán idő kér­dése. Ezért Peking sugalma- zására támadásokat intéztek a szomszédos szocialista Vietnam határterületei ellen és sokszor mélyen behatoltak Vietnam földjére, s ott pusztításokat okoztak és békés vietnamia'- kat mészároltak le. Amikor pedig a vietnami néphadsereg egységei újra meg újra visz- szaverték a támadókat, azt állították, hogy Vietnam „meg­sértette a kambodzsai szuvere­nitást” és azt szerették volna, ha ezzel a hamis vádasko­dással a kambodzsai lakosság egy részét sikerülne maguk mögé állítani. A felszabadító erők növekvő népi támogatása azonban megmutatta, hogy a tömegeket nem sikerült meg­téveszteniük. A küzdelem mind általánosabb és teljesebb lett a terror-rendszer ellen, s az események így vezettek el a kambodzsai főváros vasár­napi felszabadulásáig. A megbukott rendszer ve­zetői — csakúgy mint pekingi támogatóik —, most újabb rá­galomhoz folyamodtak. Azt szeretnék elhitetni a világgal, hogy nem a kambodzsai nép szabadságharca aratott fényes győzelmet, hanem „külső ag- ressziós, vietnami erők mér­tek katonai vereséget” reájuk. E vádaskodás alapján össze is hívatták az ENSZ Biztonsági Tanácsát, s Peking pedig azzal fenyegetőzik, hogy a „harc Kambodzsában nem ért véget, sőt csak most kezdődik”. Vilá­gos, hogy a népellenss rendszer megbukott vezetői és pekingi paramcsolóik nem egykönnyen nyugodnak bele a vereségbe és nyilván még nem egy provo­kációra lehet számítani. De mindez nem csökkentheti a kambodzsai nép nagyszerű győzelmének értékét és jelen­tőségét. Joggal írja most a Nhan Dan. a Vietnami Kom­munista Párt központi lapja: Indokína három nemzete ősz. szefoghat az új élet megbe­csülésére, egymás függetlensé­gének, szuverenitásának, egyenlőségének szigorú tiszte­letben tartása szellemében. A. L i t 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom