Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

Kereskedelem Rendszeres ellenőrzés Az idén is rendszeresen el­lenőrzik a járás kiskereske­delmi és vendéglátóipari egy­ségeit a járási hivatal keres­kedelmi és élelmiszergazda­sági osztályának munkatársai. A hatósági ellenőrzéseken nemcsak a fogyasztói érdek- védelem szempontjaira figyel­nek majd, hanem megvizsgál iák azt is, hogy betartják-e az üzletköri szabályokat az üzle­tek, a boltok, a büfék. TANGAZDASÁG Számítógépes irányítás Korszerűsítik a telepet Alig készült el a Tangazda­ság nagygombosi kerületében a szakosított tehenészeti telep: amely tovább javítja a kör­nyék tejellátását, de máris korszerűsítésen törik a fejü­ket az új létesítmény gazdái. A termelésirányítás számító- gépes rendszerét szeretnék bevezetni s már tárgyaltak a MÉM Műszaki Intézetének munkatársaival, akik közre­működnek a terv megvalósí­tásában. Válasz cikkünkre Pótjárat a 15-ös vonalon A Pest megyei Hírlap 1978. december elsejei gödöllői kü­lönkiadásában megjelent Csúcsforgalom című cikkel kapcsolatban az alábbiakat közöljük: Vállalatunk Gödöllőn 1978- ban — a helyi forgalomban — a reggeli csúcsidőben jelent-* kezö zsúfoltságon egy-két autóbusz beállításával kívánt enyhíteni. Fejlesztési lehető­ségeink korlátozottak. A meg­levő járműparkkal a 15-ös vo­nalon csak a vasútállomásról 7.30-kor és a Hegy utcából 7.48-kor induló járatát tudjuk kisegíteni. Ez az autóbusz de­cember 27-étől munkanapo­kon közlekedik. Nagy László forg. feji. oszt.-vez. Sohár István forg. ir. oszt.-vez. Volán 20-as számú Vállalat A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM. 1979. JANUÁR 7., VASÁRNAP Tataroznak, újakat építenek Gyors ütemben nő a termelési érték A városok és a községek fejlesztése folyamatos feladat. A munkák rendkívül szerte­ágazók: a köztisztaság napi teendőitől a közintézmények fenntartásán át egészen az építkezésekig tarthatnak. A nagyközségekben és a váro­sokban a munkák zömét a mind hatékonyabban működő költségvetési üzem vagy vá­rosgazdálkodási vállalat látja el, de nem ritka az sem, hogy a kisebb települések, közsé­gek, falvak tanácsai mellett építő, karbantartó vagy köz- tisztasági brigád működik. Persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy sok helyütt a lakosság társadalmi segítése jelent — vagy áz imént fel­soroltakkal együtt — olyan erőt, amely elősegíti a lakóhe­lyek gazdagítását. A cél min­denképpen aiz, hogy ezekben a kisebb vagy nagyobb közös­ségekben előteremtsék a la­kosságot szolgáló létesítmé­nyeket. Igen, pontosan arról van szó, hogy a lakóhelyi szo­ciális, kommunális igények magasabb szintű kielégítése révén közelíteni lehessen a falut a városhoz. Környező községek Jó példa lehet az elmon­dottakra az aszódi nagyközsé­gi közös tanács mellett mű­ködő építőipari költségvetési üzem és különösen az utóbbi években bekövetkezett fejlő­dése. Neve azt sejteti, mintha pusztán építő jellegű tevé­kenységet folytatna, munkája azonban ennél sokkal széle­sebb körű. — Költségvetési üzemünk feladata elsősorban a köztisz­taság fenntartása, az állami házak kezelése, karbantartása, tatarozása és új létesítmények építése — tájékoztatott Gelen­csér István főkönyvelő. — Éves termelési értékünk 1976- ban meghaladta a 31 millió forintot, 1977-ben 37 millió volt, tavaly pedig valamivel túllépte a 40 millió forintot. Tevékenységünknek több mint hetven százalékát az alapító, aszódi nagyközségi tanács ré­szére, e tanács felügyeletével Aszódon, Ikladon és Domony- ban végezzük, de számos eset­ben megbíznak munkával a környező községek tanácsai is. Tizenkét tanterem — 1978-ban a legnagyobb munkáink egyike egy 24 la­kásos háznak a felépítése volt az aszódi Falujárók útján — folytatja a tájékoztatást Kiss Mihály, a költségvetési üzem műszaki vezetője. — Munka­társaimat dicséri, hogy a mű­szaki átadást követően egy héten belül már beköltözhet­tek a lakók, s az is örvende­tes, hogy a garanciális időben ez ideig még alig volt szükség javításokra, hiánypótlásra. Ugyancsak a községi tanács költségvetési üzeme építi az új, tizenkét tantermes iskolát. Az alapokat 1978 tavaszán kezdték lerakni a Csengey ut­cában. Az első évre tervezett feladataikat itt is maradékta­lanul teljesítették: tető alatt van a gazdasági szárny min­den épülete, az új iskola konyhája, étterme, személy­Gödöllő és Vidéke Áfész Fejlesztés - gyorsan, okosan Az elnöki irodában, szem­ben a bejárattal, hatalmas vörös zászló, az ajtótól jobbra oklevelek függenek a falon. Aki ebbe a szobába belép, an­nak tekintete elkerülhetetlenül rávetődik a zászlóra. Az elnö­ki asztal mögül minduntalan az oklevelekre téved a pillan­tás. Aki naponta itt dolgozik, nyilvánvalóan megszokja őket, de mint a szövetkezet ta­valyi eredményei is bizonyít­ják, nem feledkezik meg arról a mércéről, amit a díszes zászló és a szépen bekerete­zett oklevelek jelképeznek. Múlt és jövő Színhelyünk a Gödöllő és Vidéke Áfész irodája. Ma­gyaróvári Pál igazgatósági el­nök dolgozószobája. Nem a nyugalom birodalma, sokkal inkább a fejtörések, nehéz döntések, töprengések, élénk viták terepe. Itt beszélgetünk az elillant 1978-ról, forgalom­ról, bevételről, hálózatfejlesz­tésről, felvásárlásról, szakcso­portokról, a szocialista brigád­mozgalom hatásáróí, egyszó­val a járás nyolc községét és Gödöllőt is ellátó szövetkezete mindennapjairól. S ha erről szólunk, 40—45 ezer ember közérzetéről is beszélünk, hi­szen ennyien kerülnek kap­csolatba valamilyen formában az áfész boltosaival, vendég­lőseivel, kiszolgálóival, pincé­reivel, felvásárlóival. Az oklevél és a zászló rendszerint a múltat fémjelzi, de hatással van a jövőre is. Mivel a szövetkezet tagsága és vezetősége, ha valamit is ad magára, a következő évben is szeretné elnyerni, még többet kell produkálnia, többet elad­ni, felvásárolni, jobban gaz­dálkodni, takarékosabban bán­ni eszközzel és vagyonnal, mert a zászló fő jellegzetessé­ge, ugyanazért az eredményért kétszer nem adják oda. Gondos statisztikusok is munkálkodnak a városi áfész- ban, nemcsak saját eredmé­nyeiket rögzítik, ismerik a megyei és az országos adato­kat is, teljesítményüket ama­zokkal is összevetik. Elége­detten közük, forgalmuk ta­valy a megyei és az országos átlagnál gyorsabban növeke­dett. A megelőző esztendőben 583 millió forint volt a bevé­telük. 1978-ban majdnem száz­millióval több, 673. Százalék­ban kifejezve 15,5 a. növek­mény, a megyei átlagosan 11,2. A részközgyűléseken és a falugyűléseken elhangzott vé­lemények ismeretében mond­ják, kisebb hiányosságoktól el­tekintve körzetüket jól ellát­ták kiskereskedelmi cikkek­kel. Mindaz náluk is kapható volt, ami általiban a belke­reskedelem bobjaiban. Törvényes határ Emellett belső helyzetük is tovább szilárdult, amiben nagy szerep jutott a szocialista brigádmozgalomnak. Egészen kiugró eredményt értek el a leltárhiány csökkentésében. Néhány esztendeje erre moz­galmat indítottak, amely év­ről évre sikeresebb. Valaha 100 forintra 20 fillér hiány is esett, a 8-*10-et mindenütt jónak fogadják el, náluk 1978-ban 3 fillér volt. Hogy ne fessük a menyasz- szonyt hibátlanra, említsük meg ennek bizonyos ellenté­tét, a káló valamelyest emel­kedett, de természetesen a törvényes határokon belül maradt. Az olvasónak és a vásárló- közönségnek ennéd érdeke­sebb, hogyan érik el eredmé­nyeiket, hiszen abból képet aákothat arról is, mire számít­hat az ellátásban. Az egyik legfontosabb, hogy nem vár­ják ölbe tett kézzel az esemé­nyek alakulását. Onkiválasztó . A másik a hálózatfejlesztés és -bővítés. Tavaly két új üz­letet avattak. Szilasligeten egy 600 négyzetméter alapterüle­tűt, amelynek a fele ABC, a másik része vendéglő, Veres­egyházon egy 800 négyzetmé­ter alapterületű ABC-áruhá- zat. Ami ez esetben figyelem­reméltó: a gyorsaság és az ol­csóság. Egy-egy négyzetmétert általában 16—20 ezer forintért készítenek el, nekik Szilasli­geten 5100-ba, Veresegyházon nem egészen tízezerbe került. Saját építőbrigádjuk és a tár­sadalmi munka a megoldás kulcsa. Veresegyházon például legalább ezer társadalmi mun­kaórát dolgoztak a helybeliek. Tovább folytatták az elavult boltok korszerűsítését. Ennek lényege, hogy az egyszemélyes boltokat fokozatosan önkivá­lasztóvá alakítják át, miáltal javul a kiszolgálás és csökken az. itt dolgozókra nehezedő teher. Ha jól jegyeztem meg, a Gödöllő és Vidéke Áfész erre az évre 728 milliós bevételt tervez. A lényeg azonban, hogy még jobb ellátásra, ki­szolgálásra törekednek. Ne­künk, vásárlóknak ez a fontos. K. P. zeti helyiségei és kazánháza. Ezekben a szakipari munkák vannak még hátra. Mint Kiss Mihály elmondotta, az iskola- építés első szakaszában hasz­nos segítséget nyújtott szá­mukra a Közép-magyarorszá­gi Közmű- és Mélyépítő Vál­lalat, amely az ács- és vas­szerelési munkákat végezte. A KKMV jó partnernek bizo­nyult. Mint ahogy dicsérettel illették az aszódi fiúnevelő intézetet is. Hozzátartozik ugyanis az új iskola, létesíté­séhez, hogy amikor az építés megkezdődött, összehívták az aszódi üzemek, intézmények, szövetkezetek képviselőit: el­mondták nekik a munkálatok ütemezését, s ennek ismereté­ben kérték a társadalmi segít­séget. Állami lakás Nos, ebben a munkában járt élen tavaly a fiúnevelő intézet kollektívája, amelynek tagjai hét közben és a hétvégeken is nagy értékű földmunkát vé­geztek, s a betonozásban se­gítettek. Hasonló, mintegy 54 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel és teljesí­tett a Galgamenti Víztársulat, amelynek dolgozói gépekkel együtt jöttek. Talán túlságo­san szerényen, de megemlítet­ték, hogy a költségvetési üzem szocialista brigádjainak tagjai ugyancsak támogatták az iskolaépítést társadalmi munkával. Azért is példamu­tató lehet a társadalmi segít­ség, mert közben olyan jelen­tős közintézmény elkészültén is fáradoztak ezek az embe­rek, mint a kerepestarcsai kórház. A költségvetési üzem fel­adatai közé tartozik az állami kezelésű lakások tatarozása is. Mint elmondották: ez a tevé- kenyeségük évről évre na­gyobb. 1978-ban 1,6 millió fo­rint értékű munkát végeztek. Tavaly 15 tanácsi lakást újí­tottak fel. Ebben az évben 2,3 millió forintot fordítanak la­kóházak tatarozására. Fehér István Beszámoló taggyűléseken — a cselekvési programokról Az év végi beszámoló taggyűlések napirendjének fontos része a gazdasági eredmények értékelése és a legfontosabb feladatok meghatározása. Ezzel a taggyűlések vezérfonalat adhatnak az 1978. évi gaz­daságpolitikai cselekvési program végrehajtásának vizsgálatához, valamint az 1979. évi program megvita­tásához és jóváhagyásához. Vizsgálni keld az értéke­lés során a gazdasági, fej­lesztési és beruházási tevé­kenységet mint gazdálko­dási folyamatokat és ezek eredményeit. A kitűzött cél és az eredmények összeha­sonlítása minősítési lehe­tőséget ad, amelynek alap­ján megállapítható az elő­relépés, a fejlődés és föl­tárhatók a hibák, hiányos­ságok. A következtetések levonása korrigáló intézke­dések megtételére vagy kezdeményezésére ösztönöz. Nemcsak a közgazdasági, műszaki adatokra, muta­tókra tér ki a pártszervek és -szervezetek értékelése, hanem a döntések, a szer­vezés és az ellenőrzés elemzésére is és főleg arra, hogy a végrehajtást milyen hatásfokkal segítette saját gazdaságpolitikai munká­juk. Az értékelés tehát a pozitívumok és negatívu­mok tükrében vizsgálja a gazdaságpolitikai munká­nak, a gazdaság helyi párt­irányításának, szervezésé­nek és ellenőrzésének ta­pasztalatait, s azt, hogy a. különböző tervek teljesíté­sét miiként segítették elő politikai eszközökkel. Az értékelés tartalmazza azt is, hogy a cselekvési program milyen hatékony­ságú helyi politikai eszköz­nek bizonyult, melyek a továbbfejlesztés területei. Az 1979. évi cselekvési programok megvitatása és jóváhagyásakor is érvénye­síteni kell egyebek között a következő elveket és szempontokat: A program elsősorban az illetékes pártszerv és pártszervezet saját gazdaságpolitikai munkájának vezérfonalát adja, de más szervekre és szervezetekre is van orien­táló hatása; tartalmazza a helyi gazdaságpolitikai cé­lokat és feladatokat, azok végrehajtásának eszközeit. De nemcsak a célok gyűj­teménye, hanem a párt- szervezet gazdaságirányító, szervező és ellenőrző tevé­kenységének éves felada­tait, a politikai cselekvés módjait is megfogalmazza; elősegíti a tervek sikeres végrehajtását, alapot te­remt az egységes cselek­véshez, mozgósít a felada­tok végrehajtásához. Kidolgozása során alap­vető feiadat az általános (népgazdasági, megyei, já­rási) gazdaságpolitikai kon­cepciók adaptálásai a helyi adottságoknak, feltételek­nek megfelelő konkretizá­lása és a végrehajtás pon­tos meghatározása. Ehhez a többi között ismerni kell az MSZMP Központi Bizott­sága 1978. március 15-i, december 6-i, valamint az 1977. október 20-i határo­zatait, a megyei és a járá­si pártbizottság e kérdések­ben hozott döntéseit, a he­lyi terveket, körülménye­ket stb. Receptet adni a gazda­ságpolitikai cselekvési program tartalmára, a sok­rétű és eltérő helyi ténye­zők miatt sem lehet. Van­nak azonban olyan általá­nos és közös elemek, ame­lyeket minden cselekvési programnak tartalmaznia kell. Ilyenek: összehangolt helyi konkrét célok és fel­adatok például a termelés ütemére, arányaira; az ér­tékesítési viszonyokra, a hatékonyságra és a terme­lékenységre; a takarékos­ságra, a beruházásokra; a készlet- és munkaerő-gaz­dálkodásra; a bér- és jöve­delempolitikára; az üzem- és munkaszervezésre. A cé­lok és feladatok tudatosítá­sának, elfogadtatásának kérdéseit; az értelmező, indokoló tájékoztatások he­lyeit, időpontjait és fóru­mait. Biztosítani kell, hogy a tudatosult célokért egysé­ges legyen a cselekvés. Ma­gában kell foglalnia a szer­vezés és a mozgósítás teen­dőit; a szocialista' munka­verseny- é s brigádmozga­lom célirányos orientálásá­nak eszközeit; a helyes munkamegosztás kialakítá­sának és az erők koordiná­lásának feladatait; a szak- szervezetek, a KISZ-, a Hazafias Népfront és más szervezetek teendőit. Mivel a cselekvési prog­ram bevált politikai esz­köz, a gazdaságpolitikai feladatok megoldásának se­gítésében, készíteni kell ilyet minden olyan párt­szervnek és alapszervezet­nek, amelynek működési területén ipari, mezőgaz­dasági, kereskedelmi, beru­házási, községfejlesztési te­vékenység folyik. Dr. Szabó Gyula, a járási pártbizottság titkára /"’sizmát venni voltam Gö- döllőn. Dolgom végezté­vel busszal igyekeztem haza­felé. Máriabesnyőn, a gimná­ziumi megállóban, sok diák szállt fel. A jármű szelte a kilométereket, az utasok né­zelődtek, gondolkoztak, vagy beszélgettek. A közelemben ülő diákok arról panaszkod­tak, hogy mennyire kifáradtak a tornaórán. Még most is alig állnak a lábukon. Persze, már ültek. Amikor a tornaszere­ket emlegették, hirtelen visz- szarepültem a múltba. Láttunk tornaszereket mi is, az intéző gyerekeinek voltak felszerelve az udvaron. Amíg ők kénytelen-kelletlen tor­náztak, mi vágyakozva néz­tük és sóvárogtunk: csak egy­szer. egyetlen egyszer látsz­hatnánk azokon a szereken. De minekünk csak a házsar­kokat elkerítő korlát jutott, ami a tehenek elől zárta el akiket úgy kifárasztott a tor­na. — Még futottunk is — tette hozzá az egyik, az még ku­tyább volt. Mi is futottunk Sorakozó, megyünk a rétre! — hangzott* a tanító szava, az osztályon meg az öröm moraja futott. végig. Ki az Abrecán-rétre, fgy hív­tuk Versegen a bikaistálló mellett elterülő legelőt. Volt ott körben áll egy kislányka, gyertek ludaim, meg verseny- futás is. fiúk-lányok egyszer­re. Dehát egyszer csak vége- szakadt az örömnek, nagy bá­natunkra hazaindultunk, vagy­is az iskolába. A hogy nagy dalolva men- tünk befelé, egyszer csak repülőzúgás töltötte be a le­vegőt, majd három gép tűnt fel a napsütésben. Még mon­dogattuk is: ezek nem ellen­séges gépek, hiszen olyan ala­csonyan szállnak és nem lőnek senkire. Beérve az iskolába, a tanító feladta a másnapra va­ló leckét és ki-ki hazaindult Mi, tanyasiak, akikért kocsi jött, mivel még nem érkezett meg, az osztályban várakoz­tunk. Mint ahogy lenni szo­kott. ha sok gyerek van együtt felügyelet nélkül, ren­detlenkedtünk. veszekedtünk. Ki gondolt már a csillogóan zúgó repülőgépekre. De hirte­len megremegett a föld, cső­a bejövetelt. Ez volt a mi tor­naszerünk. Átforogtunk rajta, lábunkkal fogózkodtunk, meny­nyire jólesett ezt csinálni. Pe­dig. ha anyánk meglátta,, volt nemulass. Már megint a ruhá­tokat koptatjátok! — hangzott számtalanszor. Igaza volt, ahogy forog­tunk, a durva gömbfán. kidör- zsölődött a ruhánk, leszakad­tak a gombok. Végignéztem a fiatalokon. römpöltek az ablaküvegek, mint a hideglelős ember fo­gai. Majd zúgás, recsegés: az öreg iskola falai beleremeg­tek. Mi meg sivalkodtunk. a padok alá bújtunk, mintha azok megvédtek volna. Az is­kola mellett lakott az öreg igazgató, bejött hozzánk. — Hatvant bombázzák, gyere­kek, nem minket — mondot­ta. Végül megérkezett a kocsi,' de az is az iskola előtti fák alá állt. míg el nem csendese­dett az oly hirtelen jött ítélet­idő. Sírva, szipogva szálltunk fel, majd a fák árnyékában haladtunk, amikor sima terep­re értünk, futásnak eredtünk. Mintha örökké tartana, olyan hosszúnak tűnt az idő, amíg beértünk az erdőbe. A kocsis beállt a fák közé, csendre in­tett és a bokrok közé terelt. Fejünk felett elhúztak a gé­pek. A busz Aszódon járt. A meg­állókból jól öltözött, békés, jókedvű emberek szálltak fel. A még álló fiatalok is elfog­lalták a leszállók helyét, hogy a torna és a futás fáradalma­it kipihenjék. Beértünk a vasútállomásra, ott is futot­tak az emberek, de csak azért,' hogy legyen ülőhely, itt is a fiatalok voltak az elsők. IV/Ianapság sok ember ideges,' Netán azért, mert nem tornászik és nem fut eleget? Békésen, saját hasznára. Bakos Mária • S « Kétféle futás az életért

Next

/
Oldalképek
Tartalom