Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 5. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PESX MEGY El. BÍZQTTSÁCíÁ'ÉS A MEGYE ('TAN ÁCS LÁPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM. ÁRA 1 FORINT 1979. JANUÁR 7., VASÁRNAP T avaly a megyében az építőipari tevékenység növekedése — mint már hosszú évek óta t— nagy iramú volt, meghaladta az országos átlagot, az előzetes adattok szerint a gyarapodiás hét-kilenc százalékot tett ki. A haladásnak minden ténye örvendetes, ám ezeknek a tényeknek a reális értékeléséhez már elengedhetetlen az összefüggések, részelemek mérlegelése. Nevezetesen az, miből táplálkozott a bővülés, ' párhuzamos úton járt-e a hatékonyság javulásával ? A kérdésre nem adható egyértelmű válasz. Voltaik ugyanis olyan építőszervezetek, ahol a termelés növekedése — elsősorban a minisztériumi vállalatoknál tapasztalhattuk ezt — teljes egészében, vagy majdnem teljes egészében a termelékenység fokozódására támaszkodott, ugyanakkor a kisebb épí- tőszervezieteknél — itt is a szövetkezeti építőipari közös vállalkozásoknál — a fő forrás a létszám gyarapodása volt. S olyannyira ez, hogy a termelési többletnek. töredékét, fél-egy százalékát fedezte a termelékenység javulása, sóit, jó néhány cégnél kimondottan csökkent az egy foglalkoztatottra jutó termelés, azaz a létszám gyorsabban bővült, mint maga az elvégzendő feladatok értéke. Ha mindössze ennyit írnánk le, az is eléggé nyomós ok arra, hogy jogos figyelmeztetésnek tartsuk az MSZMP Pest megyei Bizottsága cselekvési programjában foglaltakat A testület 1978. december 18—i ülésén elfogadott dokumentum ugyanis kimondja, az építőiparban gyorsítani kell a termelékenység növekedését, s a nagy feladat egészén belül 1 „különösen az építőipari szövetkezetek, az építőipari közös vállalkozások és a mezőgazdasági üzemek építő ágazatai fordítsanak erre megkülönböztetett figyelmet.” Amit ugyanis az előző bekezdésben fölvázoltunk, nem egyszeri eset, nem egyetlen esztendőre jellemző fejlődési, változási irány, hanem évek óta tartó folyamat. H uszonöt szövetkezeti építőszervezet — tíz szövetkezet és tizenöt közös vállalkozás — dolgozott a megyében az évtized elején'. Számuk azóta folyamatosan apadt, míg az építőipari szövetkezeteké változatlan maradt, a szövetkezeti közös vállalatoké csökkent. Hat egység szűnt meg, illetve olvadt be más szervezetekbe, ám ez a folyamat a kívánatosnál kevésbé segítette a hatékonyság javítását, az élőmunka és az eszközök célszerűbb — koncentráltabb — felhasználását. A megyei székhelyű kivitelező építőipar teljes saját termelésének 45,6 százalékát adta a legutóbbi esztendőben a szövetkezeti építőipar, ehhez azonban a létszámnak ötvennégy százalékát kötötte le! A két adat közötti különbségben persze közrejátszanak objektív okok — így a munka jellegéből, a technológiából következő eltérések —, de kizárólag ezekre hivatkozni nem lehet. Nagy része van a termelés és a létszám összevetése kedvezőtlen végeredményében annak, hogy a szó- banforgó építőipari vállalatoknál szembetűnően alacsony a munka szervezettsége, s annak ellenére alacsony, hogy a fizikai foglalkozásúak és az egyéb alkalmazottak aránya itt a legrosszabb! Gondolhatnánk ugyanis, s nem alaptalanul, hogy a sokféle, s nagy létszámú alkalmazott szükségességét a koncentráció fokozása, az üzem- és munkaszervezés javítása indokolja. Ezzel szemben az az igazság, hogy az alkalmazotti létszám gyarapodását nem követte a termelékenység emelkedése, sőt, vannak olyan cégek, ahol a nem fizikai foglalkozásúak csoportjának felduzzadását a termelés egészének zsugorodása kísérte! S ez annál is figyelemreméltóbb, mert a hetvenes évtizedben — 1978-at kivéve — valamennyi esztendőben gyorsabb volt az alkalmazotti létszám bővülése az építőipari közös vállalkozásoknál, mint a fizikai foglalkoztatottaké. Véletlenről, egyszer megtörtént és soha többé nem ismétlődő esetről tehát aligha beszélhetünk. K épet kaphatunk a termelékenység emelésének jelentőségéről, ha tovább tágítva ■ látóhatárunkat, leírjuk: a közös vállalatoknál 1975-ben az egy foglalkoztatottra jutó termelés értéke kisebb volt, mint 1970-ben, s némi javulás csak 1976-tól kezdődött. A némi szócskát azért , tettük hangsúlyossá az eltérő szedésmóddal, mert bár korábbi önmagához képest a szövetkezeti építőipar e része 1977-ben és 1978-ban növelte a termelékenységet, annak mértéke s abszolút mennyisége is jóval elmarad az építőipari szövetkezetekétől, s még inkább az állami építőiparétól. Gyakorta az a benyomása támad az embernek, hogy az építésnek e le nem becsülhető fontosságú területén — mert hiszen igaz, olyasfajta munkákat vállalnak el, s hajtanak végre, amilyenekre máskülönben aligha találni jelentkezőt — berendezkedtek a manufakturális színvonalra. S erre „indok” — a - beszélgetésiek alkalmával elsőként mindig erre hivatkoznak az érintettek —, hogy nagyon szerény az eszközállomány, azaz nincs más lehetőség a fejlesztésre, mint új s még újabb munkaerők felvétele. Való igaz: nyolc esztendő alatt sem lett nagyobb a közös vállalatok részesedési aránya az építőipar teljes eszközállományából, csakhogy nem fejlesztési lehetőségek híján, hanem a már említett szemléleti tényező következettében. Valójában ugyanis az építőiparnak ezen a területén a termelékenység huszadrangú szerepet játszott, a munka hatékonysága csak az illem kedvéért szerepelt a beszámolókban és a jelentésekben. A társadalmi érdekek most már azonban tarthatatlanná teszik az eddig követett gyakorlatot: főszerepet kell kapnia a termelékenység alakulásának, s éppen ezért a számonkérésnek is ez legyen az első tétele. Mészáros Ottó Ptafa frigyes Líbiába utazott Púja Frigyes külügyminiszter dr. Ali Abdussalam Treiki líbiai külügyminiszter meghívására szombaton hivatalos látogatásra a Líbiai Arab Szocialista Népi Államba utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent a Külügyminisztérium tcjbb vezető munkatársa. Ott volt Mohamed T. Bugaighis, Líbia budapesti nagykövete. A magyar külügyminiszter tegnap megérkezett Tripoliba. Dolomit, homok, kavics Jól trissgásiak a Pest megyei hányassak — Igazán bányászoknak csak tavaly érezhettük magunkat mi is — fogad Dávid Dezső, az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Müveinek főmérnöke, pilisvörös- vári főhadiszállásukon. — Hogy miért? 15 millió forint állami bérpreferenciát kapott a művek, s juttatott belőle a vállalatunknak is. Négy lépcsőben hajtottunk végre bér- fejlesztést fizikai dolgozóinknak 16,2 százalékltal nőtt a jövedelmük. — Bizonyára munkájukkal is kiérdemelték a magasabb fizetést. — Sikeres évet hagytunk magunk mögött — feleli — akkor ík ezt kell mondanom, ha voltak gondjaink bőséggel. Zebegényi bányánkban egyik fontos tevékenységünk a barit feldolgozása. Ezt a kőzetet Jugoszláviából importáljuk, hazánkban nem található. Miután a baritport az olajkitermelő ipar a gázkitörések megelőzésére használja föl, függőviszonyban állunk velük. Ha kevésbé gázos Városavató ünnepségek Németh Károly Lentiben, Szekér Gyula CeFdömöikön Szombaton várossá avatták Lentit, a hetósi tájegység köz-, igazgatási, kulturális és gazda-' sági központját. A városi tanács ünnepi ülésén részt vett Németh Károly, az MSZMP Poliifíkai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. Az ünnepi tanácsülésen Németh Károly mondott ünnepi beszédet. Utalt aura, hogy immár 2 évtizede töretlen hazánkban a szocialista építés útja, fejlődik népgazdaságunk, emelkedik népünk életszínvonala, javulnak az életkörülmények. Ez tette lehetővé azt is, hogy 1979. január elsejével kilenccel gyarapodjék hazánk városainak száma. A Központi Bizottság titkára ezután a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízásából átadta a városalapító oklevelet Lenti város tanácselnökének, ★ Szombaton ünnepelte várossá avatását Celldömölk, Kemenesalja központja. Az ünnepi tanácsülésen részt vett dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes, dr. Gosztonyi János oktatási minisztériumi államtitkár, az új város országgyűlési képviselője, Buda Gábor, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese. Dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes mondott ünnepi bestédet. Tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány üdvözletét, átadta a városi tanács elnökének a vá- rosailapíitó okiratot. Korszerűbb feltételek között Tanműhelyt avattak Pallagi Pál, a tanműhely vezetője, már az új műhelyben oktatja a fiatalokat Halmágyi Péter felvétele Szombat délelőtt tanműhelyt avattak a Telefongyár bugyi gyáregységében. Az avatóünnepségen, amelyen a járás és a nagyközség számos vezetője is részt vett, Baglyas Mihály, a Telefongyár termelési igazgatója méltatta az új intézmény jelentőségét. A beruházás — mint mondta — része a vállalatnál az V. ötéves tervben végrehajtandó rekonstrukciónak. A bugyi üzemben évente 35—40 szakmunkást képeznek mechanikai és elektroműszerész, forgácsoló, és lakatos szakmákban. A fiatalok kilencven százaléka a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után is a gyárban marad. A régi tanműhely már szűknek bizonyult, nem nyújtott megfelelő feltételeket a korszerű gyakorlati oktatáshoz. A három új, tágas helyiségben, amelyet a régi gyári öltözők és fürdő helyén alakítottak ki, hatvan tanuló dolgozhat egészséges körülmények között. A tanműhely közepén írásvetítővel vetítik ki a falra a munkadarab részletrajzát, sőt, egyéb audiovizuális eszközöket is alkalmazhatnak az eddiginél hatékonyabb oktatás érdekében. Az új tanműhely, s a gyár oktatási központjának feladatát is ellátja majd, s tervezik, hogy az új eszközökkel az általános iskolai politechnikai oktatást is ■ segítik, érdekesebbé, szemléletesebbé teszik a pályaválasztási tanácsadást. Mint Csukrán István személyzeti vezető és Kalapács József, a tanulókat elméletre oktató kiskunlacházi 222. számú Szakmunkásképző Intézet igazgatója elmondták, az építkezésen felhasznált anyagok és az oktatási eszközök értéke csaknem félmillió forint. Mivel az intézet és a gyár már korábban szocialista szerződést kötött, az építkezésen a kiskunlacházi építőipari tanulók dolgoztak társadalmi munkában. A következő években — a korábbinál nagyobb arányú jelentkezésre számítva — évi 60—70 szakmunkástanuló képzését tervezik a gyár profiljának megfelelő szakmákban. Szeretnék, ha a szakmunkás- gárda teljes utánpótlása helyben nevelkedne. K. I. olajmezőkön dolgoznak, mint például 1978-ban, kisebb az igényük. Tavaly 13 400 tonnát értékesítettünk, az összes mennyiséget zsákolt formában. A tervezettnél viszont több mészkövet bányásztunk és dolgoztunk föl; 30 ezer tonnát. Főként hegyikrétaként és bécsi fehérként adtuk el. fgy sikerült csökkenteni a barit miatti árbevétel-kiesést. — Pilisvörösváron két bányája és egy üzeme is van a vállalatnak. Elérték-e céljaikat? — Egy üzemvezetőség alá tartozik az úgynevezett osztályozható dolomit és a dolomit-liszt bányánk. Előbbi kőzetből nyerjük a nemesva- kolat, az őrlemények, valamint á vegyipari és a kohászati dolomitok alapanyagait, utóbbit, főként magas rnagné- ziumoxid tartalma miatt, az üvegipar használja föl. összes termelésünk meghaladta az 500 ezer tonnát, pedig munkánkat már októbertől szállítási nehézségek akadályozták. A vagonellátás javulására idén sem számíthatunk, ezért az őrleményekből kell többet előállítanunk 1979-ben. Ezeket ugyanis nem vasúton, hanem gépkocsikkal szállítjuk. Tavaly 1400 tonna tisztítószer, 16 700 tonna őrlemény, valamint 482 ezer tonna ömlesztett dolomit hagyta el a bányát. Ebből 128 ezer tonnát tett ki a dolomitliszt. — Évközben, figyelembe véve a vállalattal szemben támasztott követelményeket exportot is vállaltunk — mondja Dávid Dezső. Az NDK- ba és Lengyelországba 21 ezer tonna nyers és 11 865 tonna szárított dolomit-lisztet értékesítettünk, valamint egy kisebb mennyiséget nyugatnémet megrendelésre. ’Előreláthatóan a tervezettnek megfelelően 90 millió forint árbevételt könyvelhetünk a pilisvö- rösvári bánya javára. — Ebben az eredményben már új termékük, a nemesvakolat is közreműködött? — Télen nem használható fel a nemesvakolat, ezért csu. pán próbaüzemelést folytattunk. Így is elkészítettünk mintegy 600 tonnát. Az idén szeretnénk elérni, hogy meg is kedveljék a terméket. — A vállalat 11 egysége közül legkisebb bányájuk a megyénkben sóskúti. Helytállt-e az ott dolgozó nyolvan ember? — Túl is teljesítették a tervüket; az előírtnál 4 millió forinttal. 275 ezer tonna úgynevezett bánya-nyers, valamint 45 ezer tonna előkészített homokot és kavicsot szállítottak ki. Folyamatosan, jő tempóban dolgoztak, pedig a jelenlegi műszaki színvonal igen alacsony. Talán idén megkezdhetjük az előkészítősor rekonstrukcióját. D. Gy, • • Ötezer vagon tüzelő Folyamatosan szállít a TÜZÉP és az ÁFOR A hidegre fordult időben természetes, hogy sokkalta többen akarnak tüzelőt vásárolni, mint enyhe téli napokon. Salamon László, az AFOR Közénmagyarországi Központjának kereskedelmi vezetője elmondta, hogy Pest megye négy elosztótelepán, Csepelen, Cegléden, Öcsán, Százhalombattán gyakorlatilag korlátlan mennyiségű tüzelőolaj várja a vásárlókat. A tartálykocsik Csepelről és Százhalombattáról éjjel-nappal, míg a másik két telepről reggel 6-tól este 10 óráig folyamatosan szállítják az olajat a megye 250 eladóhelyére. Az ellátás az ugrásszerűen megemelkedett kereslet miatt nem volt mindenütt zökkenő- mentes, Szentendrén és Vácott volt rövidebb ideig fennakadás. Tegnap reggel újabb tartálykocsikat indítottak útnak a két városba és Pest megye összes tüzelőolaj-eladóhelyére is. A Pest környéki TÜZÉP a hozzátartozó telepek zökkenő- mentes ellátására operatív ellenőrző szolgálatot létesített januártól kezdve — mondta Szebeni Antal, a vállalat ke« reskedelmi igazgatója, összesen mintegy 5 ezer vagon szén, brikett, koksz és tűzifa áll a megyei telepeken, ebből 3490 vagonnyi közvetlenül a lakosság számára. Ez olyan kedvező, hogy a hirtelen bekövetkezett tél semmi fennakadást nem okozott. Előfordul ugyan, hogy a vásárló tatai helyett dorogi brikettet kap, a német brikett az NDK- beli időjárási viszonyok miatt késlekedik. Lengyel kazánszénből december közepén jelentős mennyiség érkezett, igaz, hogy a diószén helyett 6—8 százalékkal nagyobb portartalmú szenet küldtek, de a gyakorlatban ez is kitűnően bevált. A telepek ellátása folyamatos, egyes telepekre naponta 10—20 vagon érkezik. Budaörsre, Ceglédre, Gyálra, Mo- norra, Nagykátára, Pomázra, Szigetszentmiklósra, de a megye mintegy 250 felvásárlóhelyének szinte mindegyikére elegendő mennyiségű tüzelőanyagot szállítottak. P. Z. Korszerűbb HÉV-szereSvények Gyorsvasát — először a szentendrei vonalon A Budapesti Közlekedési Vállalát mintegy 110 kilométernyi HÉV-hálózatán tavaly 108 millióan utaztak, de 1985- re ez a szám meghaladja a 120 milliót. A növekvő forgalom lebonyolítására már a IV. ötéves terv óta készül a BKV, s NDK-járműveket is vásárolt. Az V. ötéves tervben járművekre például összesen 650 millió forintot fordít. Kiss József, a BKV fejlesztési osztályának vezetője elmondta, hogy az első számú gyorsvasúti vonal a szentendrei lesz. Itt már korszerűbb járművek közlekednek, és a vonalon építik a biztosítóberendezéseket. Megépülte után az ötperces követési idő három percre, a tízperces pedig kilenc percre csökken. A korszerű szerelvények nagy teljesítményű hajtómotorjai miatt ebben az ötéves tervben áramátalakító épül Békásmegyeren. A gödöllői HÉV-vonalon a karbantartóbázis fejlesztését megkezdték, és a VI. ötéves tervben fejezik be. Mivel a gyorsvasúti jelleget itt is meg akarja valósítani, a BKV, menetidő-csökkentést tervez. A ráckevei vonalon jövőre már korszerű járművek közlekednek. A VI. ötéves tervben itt is befejeződik a karbantartóbázisok teljes rekonstrukciója. Gazdaságtalan üzemelés miatt tavaly novemberben megszűnt a Csepel—Pesterzsébet közötti helyiérdekű, és helyette a forgalmat buszok bonyolítják le. Ugyanez a sors vár a Szigetszentmiklós—Taksony HÉV-vonalra is. A BKV jelenleg az autóbusz-fordulókat és -megállóhelyeket bővíti. V. Gy. KÖZELET Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács elnökének vezetésével szombaton hazaérkezett a magyar békemozgalom négytagú küldöttsége, amely a világbékéért küzdő vietnami bizottság meghívására — két hetet töltött a Vietnami Szocialista Köztársoság- ban. A delegáció repülőtéri fogadtatásánál jelen volt Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. Főszerep
