Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-06 / 4. szám
Korszerűbb a termékszerkezet MunkásgyűBés a Mechanikai Művekben Ezerötszázan fértek be a Mechanikai Művek kultúrtermébe. A többiek csak állva, a folyosóra szorulva, vehettek részt a tegnap délután összehívott munkásgyűlésen. Érthető volt a nagy érdeklődés, hiszen az eddigi hagyományokhoz híven, ezúttal is az év első demokratikus fórumán kaphattak tájékoztatást a vállalat tavalyi munkájáról, illetve az idei tennivalókról. Hasznosnak és eredményesnek nevezte az 1978-as esztendőt dr. Sátor János vezérigazgató, s néhány számadattal illusztrálta, miként teljesítették terveiket. Amellett, hogy sikerült szinte teljes egészében korszerűsíteni a gyártmányszerkezetüket, 1 milliárd 400 millió forint értékű termék hagyta el a gyárkaput. Ezen belül, a számítottnak megfelelően exportfeladataikat is teljesítették: közvetlen szocialista exportjuk meghaladta a 170 millió forintot, tőkés piacokon pedig 3 és fél millió dollárt fizettek árucikkeikért. S ha ehhez hozzátesszük, hogy Arányosan TVagyon szerény mértékA ' ben ugyan, de 1978- ban (valamelyest növekedett a megye iparában a teljesítmény szerint elszámolt munkaórák aránya. Több évet átfogó időszak ért ezzel — remélhetően — véget; a korábbi esztendőkben csökkent a teljesítmény alapján bérben részesülők táborának létszáma, A változáshoz — ne övezze csend — kemény erőfeszítések kellettek, mert általános tapasztalat: sok a híve az egyerilősdinek, a megszokottnak. Látszatra elég lett volna egy vezérigazgatói utasítás a Mechanikai Művekben ahhoz, hogy az olajkályhák és a szerszámosládák készítésénél tovább növelje a teljesítményben dolgozók arányát. A cégnél, ahol annak is hagyományai vannak, hogy nem termelő munkakörökből időről időre átirányítanak dolgozókat termelő területekre, az utasítás előtt nagy gonddal vizsgálták a lehetőségeket; nem elrendelték a változást, hanem fölkutatták, hol és hogyan bővíthető a teljesítményalap. Az erőfeszítés miértjére sokféle magyarázatot adhatunk, ténylegesen azonban arról van szó, hogy az olajkályhák előállítása a Mechanikai Művek számára ráfizetéses, az 1978- ban készített mennyiség körülbelül ötmillió forintot vitt el a nyereségből. Az ellátásért érzett felelősség azonban a gyártás fenntartását diktálja, de ugyanakkor megköveteli azt is, hogy minél ésszerűbbé formálják a termékkibocsátás környezetét. Ennek egyik eleme a teljesítménybérezés alapján elszámolt dolgozók arányának növelése. Most annak a stílusfordulatnak kellene következnie, hogy a vezetés szándéka összetalálkozott azokéval, akik az olajkályhákat előállítják. A legnagyobb jószándékkal sem mondhatjuk ezt. Azt annál inkább le kell írnunk, hogy ismétlődő győzködésbe, kemény vitákba került, míg elsőnek a poltiikai aktivisták, majd a többi érintett is belátta: a köz érdekének érvényesítése nem séri az egyéni érdeket, mód van az addig élvezett jövedelmi szint megtartására, illetve növő1 ó^ére. II a csupán egyetlen he■*"* lyen hallunk ilyesfajta gondokról, akkor azt mondhatnánk, kivétel erősíti a szabályt. Sajnos, sokkal inkább magáról a szabályról van szó, hiszen szinte minden mozzanatában azonos folyamat zajlott le a Csepel Autógyár hajtóműgyárá- ban, amikor új — a teljesítményt fő helyre állító — bérezési formát vezettek be. A kommunisták, a szakszervezeti aktivisták közül sem értette mindenki. miért kell háborgatni a megszokott „verklit”, s a vélemények így foglalhatók ö'sze: először több nénz, azután nagyobb teljesítmény. Ami nemcsak közgazdasági képtelenség, hanem az üzemi gyakorlatnak is ellentmondó óhaj; a többletbér mögött többletárunak kell állnia. S még mindig nincs vége a sornak, mert a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál ugyancsak megpróbálkoztak a teljesítményt ösztönző — a mennyiséget és a termékminőséget ösz- szevető, a kettő együtt tes növekedését fokozottan elismerő — bérezéssel. Óvatosak voltak: először csak egy-egy termelőrészlegben, s ott is kísérleti jelleggel vezették be az új formát, s bizony, hallgathatták a kifogásokat, a panaszokat. Ennek ellenére — a jó tapasztalatoknak is, a társadalmi követelményeknek is utat adva — most, január elsejétől széles körben bevezették az új bérezési rendet Igaz, az üzemi közvélemény erőteljes megdolgozása kellett ehhez, ám illúzió lenne úgy vélekedni: most már mindenki tapsol. INem tapsolnak, bár ismert tény, hogy a kísérleti szakasz fél esztendejében voltak olyanok, akiknek a keresete héiszáz, ezer forinttal emelkedett, s iha nem is ennyivel, de a többségé szintén növekedett ajon miért akkor az ” ódzkodás, az ellenkezés? Ahogy itt a Lenfonónál, úgy a Csepel Autógyár említett termelőegységében is, a keresetek korábbinál nagyobb differenciáltsága: szokatlan. S mert szokatlan, jó néhány dolgozó számára igazságtalannak látszik, olyasminek, ami nem egyeztethető ösz- sze az egyenlő munkáért, egyenlő bért elvével, hiszen ő is ugyanannyit dolgozik, mint társa, időben. Időben! S itt bukkantunk rá a félreértések és félreértelmezések sarokkövére, a munkaidő mindenhatónak vélt elsődlegességére. Hiszen való igaz, a hajtóműgyárban is, a lenfonói szövödékben is egy munkaóra ugyanannyi idő az egyik és a másik dolgozónál; hatvan perc. S ha ráadásul mindketten a gép, a berendezés mellett töltik el azt a hatvan percet, akkor miért jut az egyiknek órakeresetként 23 forint, a másiknak meg 14,40? Pontosan azért, mert teljesítményük nem azonos az azonos időn belül. csakhogy ennek elfogadtatása föltételezi: mindenki egyformán támaszkodhat a folyamatos anyag-, szerszám-, alkatrészellátásra, mindenkinek egyformán sietnek a gépéhez a karbantartók, azaz, a munkafeltételek megteremtése zavartalanul igazodik a teljesítménykövetelményekhez. S ebben kétségtelenül még sok a tennivaló. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának 1979. évi gazdaságpolitikai cselekvési programja — lápunk 1978. december 19-i számában publikáltuk —, ezért fogalmazza meg, hogy: „kapjon jelentősebb szerepet a teljesítményhez és a minőséghez kapcsolódó bérezési gyakorlat.” Ahhoz ugyanis, hogy az 1978-ban kitapintható, kezdeti változás fölerősödjék, a folyam mindkét partján tenni kell. Az irányításban a feltételét! megteremtésével, a végrehajtásban pedig a lehetőségek minél jobb hasznosításával. A teljesítménnyel arányosan növekvő bér a társadalom számára a legcélszerűbb befektetés. Forrása a holnapi többnek, annak elismerése. bizonyítása, hogy ezt a többet a társadalom nemcsak köszönömmel honorálja. Mészáros Ottó a dev: zakitermelés is jobb az országosnál: egy dollárt 38 forintérti egy rubelt 30 forintért termeltek meg, még imponá- lóbbak az eredményeik. Megfogalmazódott az is, milyen tényezők segítettek mind- ehhe^. Elsősorban a munka hatékonyságának nagyarányú növekedését emelte ki a vezérigazgató: 1978-ban 26 százalékkal emelkedett a termelékenység. A vállalat is tett természetesen egy sor intézkedést. Többek között felmérték azokat a munkaterületeket, ahol bevezethették az ösztönzőbb teljesítménybérezést, vagy a belsőszállítás gépesítésével termelőüzemekbe irányíthattak 25 embert. Korszerűsítettek több munkafolyamatot is az olajkályha gyártásánál, és minden üzemben felülvizsgálták a szervezési lehetőségeket. Elismerőleg szólt dr. Sátor János a vállalat szocialista és munkabrigádjairól is, számuk már 153-ra szaporodott. Így, több mint 2100 dolgozó kapcsolódott be a munkaversenybe, és felajánlásaikkal hozzájárultak a célkitűzések megvalósításához. Vállalásaik közül sok az említésre méltó, ezúttal egyetlen is jellemzi munkájukat: a vállaltnál 1 millió forinttal több, 8 millió 300 ezer forint értékű az általuk megtakarított anyag és energia. A múlt év értékelése után a mindenkit érdeklő és érintő kérdés került terítékre: melyek az 1979-es év fő feladatai? Idén csak az a vállalat tud eredményesen gazdálkodni, amely erőteljesen javítja gyártmányai minőségét, tovább növeli a munkaidő kihasználását, csökkenti az importanyag felhasználását. Ezt hangsúlyozta dr. Sátor János, s azt, hogy kulcsév lesz a Mechanikai Művek életében is az idei. 2 milliárd forint értékű terméket kell gyártaniuk — létszámnövekedés nélkül —, amelyből 400 millió forint értékű szocialista, 4 millió dollár értékű pedig tőkés exportra kerül. Ha feszítettek is a tervek, nem teljesíthetetlenek. Ez csendült ki azoknak a munkásoknak a szavaiból, akik sorra a mikrofon elé léptek. A kondenzátor üzem szocialista brigádjai felajánlották például, hogy két százalékkal túlteljesítik termelési tervüket, úgy, hogy egyúttal 20 ezer normaórát megtakarítanak. És ami még lényegesebb talán: erőteljesen javítják termékeik minőségét, öt százalékkal csökkentik a selejtet. A fejlesztési főosztály munkásközösségének küldötte szintén nagy jelentőségű bejelentést tett: vállalták, hogy szükség esetén esztergályosaik és marósaik 1700 órát besegítenek a festőaggregát üzemnek. Ezenkívül, az eddiginél gondosabban gazdálkodva, 3 és fél millió forint értékű anyagot és energiát is megtakarítanak a vállalatnak, a népgazdaságnak. D. Gy. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIII. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM. Ali A 80 FILLER 1979. JANUÁR 6 , SZOMBAT Sikereik buzdító példák Ünnepi nagygyűlés a kubai forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából A Kubai Köztársaság nagy nemzeti ünnepe, a kubai forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést rendezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, pénteken a BHG Híradástechnikai Vállalat kultúrtermében. Részt vett a nagygyűlésen Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, továbbá a kormány több tagja, a főváros párt-, társadalmi és gazdasági életének számos jeles személyisége. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára elnöki megnyitójában köszöntötte a testvéri kubai népet, amely az amerikai földrészen elsőnek vitte győzelemre a munkásosztály ügyét, lépett a fejlődés szocialista útjára. Ezt követően az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, az egész dolgozó nép nevében Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott, ünnepi beszédet. — A forradalom győzelme óta eltelt két évtized alatt a hős kubai nép — kommunista pártja vezetésével — kiemelkedő eredményeket ért el a társadalom életének kialakításában, a korszerű szocialista ipar és mezőgazdaság létrehozásában, a nép anyagi jóInjekciózzák a palotát Az Általános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat kis- tarcsai telephelyének szakemberei különleges technológiával szigetelik a vizes, régi házfalakat. A falba fúrt lyukakba víz- szigetelő anyagot juttatnak. Jelenleg Budapesten, a Károlyi Mihály utcában az Irodalmi Múzeum épületén dolgoznak. A nagygyűlés elnöksége. létének és kulturális színvonalának emelésében — kezdte beszédét Szekér Gyula. — Ezek a sikerek őszinte elismerést váltanak ki az egész világ haladó erőinek körében, buzdító példaként szolgálnak a nemzeti felszabadulásukért, a társadalmi haladásért küzdő népeknek. — Amilyen nehéz és bonyolult feladat volt a szabadság kivívása, legalább olyan nagy tett volt megtartása is — hangsúlyozta Szekér Gyula, majd részletesen ismertette a testvéri népnek a szocializmus építésében elért kiemelkedő eredményeit, kiemelve: a gazdasági építőmunkában a Kubai Köztársaság történelmileg rövid idő alatt évszázadok felgyülemlett tartozásait egyenlítette ki. Ismerve a kubai nép ki nem apadó lelkesedését, elszántságát, nincs kétségünk afelől, hogy pártja vezetésével a jövőben is teljesíteni fogja országépítő feladatát. Ebben a nagyszerű munkában bizton számíthat a szocialista közösség baráti, internacionalista segítségére. — A Kubai Köztársaság a , szocialista országok közössé- | gének megbecsült tagja — mutatott rá — a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával szorosan együttműködve tevékenykedik a társadalmi haladásért, a szocializmusért, a béke és a biztonság erősítéséért, a nemzetközi enyhülésért. Az együttműködés fejlődésében minőségileg új szakaszt jelentett, hogy Kuba 1972-ben belépett a KGST-be, s a tagországok Kubával kö- I zösen meghatározták az együttműködés leggyümölcsözőbb területeit. Erőfeszítéseink egyesítésére jó példa a kubai nikkel-kobalt termelő- ' vállalatok létesítésében való együttműködés, amelyben hazánk is részt vesz. — Pártunk és kormányunk nagyra értékeli a Kubai Kommunista Pártnak, a kubai kormánynak azt a következetes, marxista irányvonalát és bátor elviségét, amellyel az el nem kötelezett országok mozgalmában közös ügyünket képviseli. Maguk az el nem kötelezett országok is elismerik a szocialista Kuba következetes elvi politikáját. Kifejezésre jut ez abban is, hogy a mozgalom tagországai állam- és kormányfőinek soron következő. 1979-es csúcstalálkozójára Havannában kerül sor. — A kubai és a magyar nép barátságát eszméink és céljaink azonossága teszi szilárdabbá és megbonthatatlanná. Együtt haladunk a szocializmus építésének útján, a egy nagy családnak, a szocialista országok közösségének tagjaiként együtt harcolunk az imperializmus ellen — zárta beszédét Szekér Gyula. A Minisztertanács elnökhelyettesének beszédét követően Jósé Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete emelkedett szólásra. Részletesen beszámolt azokról a mély és nagyfontosságú változásokról, amelyek a forradalom győzelme óta mentek végbe a szocializmust építő kubai nép életének minden területén. Hangsúlyozta: a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országának, köztük Magyarországnak, valamint az egész haladó emberiségnek a szolidaritása tette lehetővé, hogy nemcsak kivívni, hanem megvédeni és megszilárdítani is tudták a forradalmat. A kubai kommunisták és dolgozók továbbra is büszkén emelik magasba azt a zászlót, amely a szocializmus, a béke, s a népek közötti barátság és együttműködés fényes jövőjének jelképe — fejezte be beszédét a nagykövet. A nagygyűlés a magyar néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének ünnepi műsorával ért véget. Fogadás a nagykovefségen A kubai forradalom győzelmének huszadik évfordulója alkalmából Jósé Antonio Ta- bares del Real, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete pénteken fogadást adott a magyar néphadsereg művelődési házának nyári helyiségében. A fogadáson ott volt Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, Maróthy László, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, Pozsgay Imre kulturális miniszter, Soltész István kohó- és gépipari miniszter, valamint a politikai, a gazdasági, a kulturális élet sok más vezető személyisége. KÖZELET Selmán Dawud, az Iraki Szakszervezetek Általános Szövetségének főtitkára vezetésével pénteken iraki szakszervezeti küldöttség érkezett Budapestre. Az iraki delegáció, amely a SZOT meghívására egy hétig tartózkodik hazánkban, tanulmányozza a magyar szakszervezetek munkáját, tárgyalásokat folytat a Szaktanács vezetőivel a két szervezetet kölcsönösen érintő kérdésekről, az együttműködés további fejlesztéséről. i 1
