Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-30 / 24. szám

1979. JANUAR 39., KEDD •Sem W Kfímm) Mi volt a Sarló? Erre ad feleletet a Kossuth Könyv­kiadó gondozásában most megjelent Ez volt a Sarló cí­mű dokumentumkötet. Az egykori sarlósok emlékeznek vissza a mozgalom alakulásá­ra, értékelik fejlődését, szere­pét. A mozgalom fél évszázad­dal ezelőtt alakult, mégpedig a csehszlovákiai haladó ma­gyar diákság és fiatal értel­miség körében. 1928-ban a Rozsnyó melletti gombaszögi cserkésztábor maroknyi cso­portja határozta el, hogy szervezetten küzd a haladá­sért, tárja fel az ott élő magyarság problémáit. Vállal­kozásuk bátorságát növelte, hogy Magyarországon az ellen- forradalom tombolt, a mun­kásmozgalom próbálkozásaira a rendszer urai lesújtottak, s minden haladó mozgalmat elfojtottak. Ilyen körülmények közepet­te jelentős volt a csehszlová­kiai magyar fiatalok kezde­ményezése. Szakítottak a so­viniszta, nacionalista felfo­gással és a felemelkedést a haladás oldalán képzelték el. Mit is csinált ez a mozgalom? A többi között megszervezte a fiatalok szociográfiai falu­kutatását, megjelentette Győ- ry Dezsőnek az Vj arcú ma­gyarok című verseskötetét, emigráns magyar íróknak iro­dalmi esteket szervezett. Bu­dapesten Martinovics-emlék- napot, és a főiskolások, az értelmiségiek számára Ady- kongresszust tartott. Tudjuk, hogy abban az időben mind­ez nagy politikai tettnek szá­mított. A mozgalom tagjai felvették a kapcsolatot a Duna-meden- ce népeinek haladó íróival, művészeivel, többek között Móricz Zsigmonddal, Balázs Bélával, József Attilával, Ju­lius Fucikkal, továbbá a Sze­gedi Fiatalokkal, az Erdélyi Fiatalokkal és másokkal. 1931-ben megrendezték Po­zsonyban a sarlósok országos kongresszusát. A mozgalom legjobbjai eljutottak a tudo­mányos szocializmus tanainak vállalásáig, a munkásmozga­lomba való aktív bekapcsoló­dásig. A mozgalom hatása hama­rosan túlterjedt Csehszlovákia határán. Bizonyára része volt benne, hogy Magyarországon megalakult a Szegedi Fiatalok csoportja, s hogy Erdélyben is szervezkedtek a haladó fiata­lok és keresték a kapcsolatot a kommunistákkal. Erről e kötet oldalain a leghitelesebb tanú, az alapító Balogh Edgár A regősjárástól a munkásmoz­galomig címmel számol be. Értékeli az akkori helyzetet, s megállapítja, hogy szükség­szerűen jöttek létre az utód­államokban a haladó ifjúsági mozgalmak, s ezek sorába tartozott a Sarló. Viszonylag kedvező körülmények kö­zött dolgozhatott. Ugyanis a csehszlovák állam a polgári demokráciát igyekezett meg­valósítani: legálisan működött a kommunista párt, amelynek soraiban magyarok is dolgoz­tak. A Magyar Tanácsköztár­saság leverése után sokan Csehszlovákiában kerestek menedéket, Károlyi Mihály is egyideig itt talált otthonra. Az is hozzájárult a haladó mozgalom működésének lehe­tőségéhez, hogy táplálkozha­tott azokból a forradalmi ha­gyományokból is, amelyek a csehszlovákiai magyar értel­miséget már abban az időben jellemezte. Ez a réteg ugyan­is nem élte át a magyar el­lenforradalmat, és kulturális kibontakozásában fogékony volt az 1918—19-es emigráció kisugárzására. A sarlósok kezdeményezését Móricz Zsigmond örömmel üdvözölte, azt látta benne, hogy nemcsak a csehszlovákiai magyarság ügyét, hanem egé­szének haladását is szolgál­ják cselekvéseikkel, hiszen példát adnak arra, hogy mi­ként lehet a magyar nép fel. emelkedéséért küzdeni. A Nyugatban cikket írt, amely­ben megfogalmazta a mozga­lom értelmét: ...már idegen iskolában nőttek fel — utalt a sarlósokra —, olyan nyel­ven tanulták a tudományokat, amelyen szüleik ma sem ér­tenek, nekik tehát szükség­szerűen egy új magyarságot kellett kitermelniük maguk­ból. Egy szociális és kulturá­lis magyarságot. Európaibb magyarságot. Ok már semmit sem tudnak az extra Hungá­riám jelszaváról, ök már nem mondják, hogy Magyarorszá­gon kívül nincs élet, s ha van élet, az nem élet. ők már úgy látják, hogy a magyar világon kívüli élet okosabb, emberségesebb élet. És ha magyar meg akar állni ebben a rája kényszeritett életben, okosabbnak és eredményesebb­nek kell lennie, mint régen volt. Móricz ezzel a hazai fiata­lokat akarta ébreszteni, hogy vegyék észre: csak a néptöme- gek felemelése, a nacionaliz­mus elleni harc hozhat ered­Vélemények és vallomások Négy könyv, megannyi té­ma: gazdagságuk ellenére mégis csak a zenei világ egy- egy szeletét nyújtják. Jobbá­ra kóstolót régi és újabb ízekből, kedvet klasszikus és modem hangzásokhoz, de leg­inkább a zene folytonosságát reprezentálják. Legyen az opera, szimfónia, vonósnégyes, song, mozgalmi dal vagy ki­LAPOZGATÓ ményt az országnak. S ebben a csehszlovákiai magyar fia­talok mozgalma segített. Ak­koriban mozgalmak jöttek létre Magyarországon is, ame­lyek szintén a változást, a demokratizálást tűzték ki célul. Gondoljunk csak a Györffy Kollégiumra, a Már­ciusi Frontra, a népi írók fa­lumunkájára, a Válasz, a Ke­let Népe és a Szabad Szó te­vékenységére, a Bartha Mik­lós Társaságra, a Kassák-féle Munkakörre, amelyek külön­böző indíttatásúak voltak ugyan, de végül is eljutottak az antifasiszta helytállásig. Per­sze, ehhez tartozott az illegá­lisan dolgozó kommunista párt, a kommunista ifjúsági mozgalom, amelynek számos tagja éppen a haladó mozgal­makban tevékenykedett, legá­lisan. A Sarló szerepét ezért is •nagyra kell értékelnünk, ha­gyományait megőriznünk, ta­pasztalatait a mai és a jövő ifjúsága számára átadnunk. Ehhez segítették hozzá az alapítók, az egykori sarlósok visszaemlékezései. A kötetben szerepel Balázs András, Ba­logh Edgár, Berecz Kálmán, Boross Zoltán, Dobossy László, Drien Károly, Ferenc László, Győry Dezső, Horváth Ferenc, Jöcsik Lajos, Kovács Endre, Morvay Gyula, Nagyidai Er­nő, Sáfáry László, Sándor László és Varga Rózsa írása, Sándor László és Varga Ró­zsa az anyaggyűjtésben és a szerkesztésben is fáradhatat­lan munkát végzett. E gyűjte­ményes kötet is hozzájárult, hogy e haladó örökséget kel­lően tudjuk értékelni és meg­becsülni. Gáli Sándor sérőzene: a muzsika bármilyen köntösbe is bújik, őszinteségé­hez aligha férhet kétség. A leírt hangjegyek megszólal ta­tója is ezt várja a hallgatók­tól: tudjanak elmerülni a hangok áramában. Ehhez nyújt segítséget A hét zeneműve című rádióműsor, amelynek előadásait (kottapéldákkal szemléltetve) negyedévenként adja közre a Zeneműkiadó. A tegnap kezdődött új héten An­ton Webern két művét hall­hatják az érdeklődők, s akik szeretnek előbbre is tekinteni, Gustav Mahler hatodik szim­fóniájára hegyezhetik majd fülüket február ötödikéből. S nem is akárhogyan, mert tet­szésük, elhatározásuk szerint már a mű felhangzása előtt elolvashatják a róla szóló előadást. Vagyis előre infor­málódhatnak, felkészíthetik magukat egy-egy darabra. Vagy éppenséggel kijelenthe­tik: számukra az előre jel­zett mű az adott héten kö­zömbös. Akár így van (amit ke­vésbé remélünk), akár úgy (az előbbit példamutatóan kí­vánatosnak tartjuk), A hét ze­neműve sorozat telitalálat, méghozzá olyan, amiből bárki bármikor meríthet. Az éven­kénti ötvenkét mű ugyanis felér két-három hangver­senybérlet programjával. S ha ehhez eltehető, megőrizhe­tő (újabb hangversenykalauz­zá terebélyesedő) magyarázat, előadás is párosul, akkor a dukciót. De ez aligha a szer-; kesztők gondja. Sokkalta in­kább azoké, akik hagyták, hogy az épület harmincegyné- hány évig üres maradjon.' Azaz helyreállítása, átadása egyre csak késik. Könyvünk már van az egykori Vigadó­ról, de Vigadónk még nincs.' Lehet, hogy a közeljövőben a létét is megéljük? Hanns Eisler kortársunk volt és mégis keveset tudunk ró­la. Hogy lehet az, hogy Brecht songjainak világhírű komponistája hol reflektor- fényben tündökölt, hol pedig a tükör mögé volt szorítva? Miért nem tudtunk jóidéig Lukács Györggyel folytatott vitájáról, s írásait is miért csak egy esztendeje jelentet-; ték meg magyarul? Egyáltalán, mit jelent Eisler alkalmazott zene-koncepciója ? Az az elv, amely a muzsikát a színház, a film, a politikai szövegek és dalok szolgálatára alkal­mazza? Csupa izgalmas kérdés, amelyre Albrecht Betz próbál választ adni Egy formálódó kor zenéje alcímű könyvében Hanna Eislerrők A fiatal nyugatné­met muzsikus-szociológus mo­nográfiája történelmi keretbe ágyazva világítja meg Eisler művészetében zene és politika összefüggését. Az olvasó a XX. századi társadalmi és kulturális összfolyamatok ré-, szeként ismeri meg e nagyba-;, tású művészegyéniség mun­kásságát. Annak az embernek' az életét, aki Bécsben Schön-’ berg tanítványa volt, a Wei- mari Köztársaságban forra­dalmi művek írója, majd Európában és Amerikában emigráns, hogy hazatalálva az NDK-ba, kiteljesítse művé­szetét. , A filmiparról Eislerrel kapj csolatban is olvashatunk, de a filmzenéről leginkább Ke- nedi János válogatása ad át­fogó képet. A Film-i~zene==» filmzene? című gyűjtemény —• szintén a Zeneműkiadó gon-; dozásában — a század ki-; emelkedő szaktekintélyeinek a véleményét tükrözi: írókét, muzsikusokét, esztétákét, ren­dezőkét A jól megválasztott fejezetcímek megannyi okos gondolatot tartalmaznak. Al­kalmasint, ellent is mondanak egymásnak, de ezzel is mint­egy az eligazodást segítik, fel­térképezve ennek a csöppet sem mellékesnek tartott mű­fajnak a történetét és jele­nét. Abban a reményben, hogy elolvasva ezeket a ta­nulmányokat és vallomásokat, egy kicsit a nézők is máskép­pen értékelik majd a naponta bemutatásra kerülő filmek ze­néjét. Molnár Zsolt Korok, emlékek, emberek Remekbeszabott, pompás kötettel gyarapodott a Magyar Helikon Biblio­theca Historica sorozata: Thuróczy Já­nos A magyarok krónikája című köte­tének kiadásával. A könyvet az 1486- ban Augsburgban nyomtatott, az Or­szágos Széchényi Könyvtárban őrzött ősnyomtatvány színezett fametszetei­nek hasonmásával illusztrálva adta közre az Európa Kiadó bibliofil osztá­lya Históriai ritkaságok Az utóbbi években megszokhattuk, hogy könyvkiadásunk nagy gondot for­dít a régi magyar irodalom, valamint a történelmi és művelődéstörténeti örökségünkkel foglalkozó művek meg­jelentetésére. A Bibliotheca Historica sorozat a honfoglalástól a Rákóczi-ko- rig terjedő időszak nagybecsű emlé­keinek ad helyet. A ritkaságok között — többek között Galeotto Marzio írása, Mindszenti Gábor diáriuma, Anonymus Gesta Hungaroruma, László király em­lékezete, Szamosközy István Erdély története című munkája után — így került sor eleink krónikájára is, Thu­róczy János mester tollából. A történeti előzmények, melyeket a szerző korának okulására előad, igen csak körültekintő alaposságra utalnak. A szkíták leírásában különösen jeles­kedik, nem beszélve az Attiláról szóló történetekben, amelyek — mai mércé­vel is mérve! — vetekednek a legjobb beszámolókkal, tudósításokkal. A to­vábbi szemelvények pedig — Az első kapitányról, a fehér lóról, az aranyos nyeregről és az aranyos fékről; Gellért püspök vértanúhalála; Az útközben el­veszett királyi korona megtalálása; Zsigmond király megkoronázása; A tö­rökök császára Nándorfehérvárt ostro­molja stb. — olyan mesésen előadott remeklések, amelyek a fiatal olvasók­ban is kedvet ébresztenek a történe­lemhez. Csataképek Aligha csak a hadtörténet kedvelői nézegetik majd szívesen Than Mór csatajeleneteit, amelyek az 1848—49-es szabadságharc kilenc nagy ütközeté­nek egy-egy jelenetét örökítik meg. A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában őrzött tizenhárom víz­festmény és egy litográfia az egyetlen hiteles magyar csataképsorozat törté­nelmünk eme két esztendejéből. Than Mór, mint hivatásos tábori fes­tő, közvetlen szemtanúja volt az ütkö­zeteknek. Ábrázolása tehát autentikus, nem szépít, a valóságból építkezik. Kü­lönös művészi, egyben agitatív erővel jeleníti meg a honvéd fősereg hőstet­teit. A Helikon kiadványának értéke, hogy nemcsak a festményeket reprodu­kálja, nemcsak magyarázó leírást és művészettörténeti tanulmányt közöl róluk, hanem egyben mellékeli kora­beli hivatalos lapban, a Közlönyben megjelent hadijelentéseket is, valamint minden ütközetről egy-egy szemtanú leírását közli. A kápolnai, a nagysallói és az első komáromi csatáról Klapka György honvéd tábornok számol be, a szolnokiról és a tápióbicskeiről Leinin- gen-Westerburg Károly honvéd tábor­nok, a későbbi aradi vértanú. A máso­dik komáromi és a júliusi váci csata krónikása Görgey István honvéd szá­zados. Budavár bevételét Máriássy Já­nos ezredes, a döntő rohamot végre­hajtó seregtest irányítója írja le, az isaszegi diadalt pedig maga a fővezér, Görgey Artúr. A diákok bizonyára gyakran forgat­ják ezt a könyvet. Legalábbis azok, akik nemcsak történelmi, hanem hon­ismereti, helytörténeti ismereteiket is gyarapítani akarják. A Pest megyeiek bővelkednek tallóznivalóban: a sza­badságharc emlékei márcsak ezért is becsesek számukra. De túllépve a me­gyei horizonton, a könyv mind kiállí­tásával, mind tartalmával megérdemli megelőlegezett bizalmunkat. Kézirattár Művelődéstörténeti tallózónkban ez­úttal különösen fontos szerepet játsza­nak az eredeti kiadványok, festmények, kéziratok. A Magyar Helikon Kézirat­tár elnevezésű sorozata a Petőfi Iro­dalmi Múzeummal közös kiadásban je­lenik meg. Egyszerre kettős örömet szerez: biztosítja az eredeti kézirat ha­sonmásának az olvasását, valamint be­avat a hozzá fűződő titkok, rejtélyek megfejtésébe. A Kézirattár kötetei úgy hasonmás kiadások, hogy utánozva a papír jellegét, tónusát, az eredeti mé­retben jelennek meg. A kísérő tanul­mányokat dokumentumok, fényképek, metszetek, levelek illusztrálják. A könyvekben található könyvjelző­kön olvasható: nem kell a grafológia, szakértőjének vagy éppen hívének len­ni ahhoz, hogy egy nagy író, költő, esetleg jelentős politikus kézírása lát­tán elkapjon a kutató kedv, és furcsa elfogódottsággal hajoljunk az esetleg jól ismert szöveg első fogalmazványá­nak halványuló sorai fölé. Valójában így van: az emberi élményen túl a kézirat bepillantást enged az író mű­helyébe. Ilyen volt a sorozat első kö­teteként Ady Endre írása, Az elhagyott kalózok — Baráti Dezső kísérő szöve­gével. A közelmúltban napvilágot lá­tott Kossuth-levél: Uram barátom kép­viselő úr! a nagy államférfi politikai meggyőződésének, hitvallásának hű tükre. A Csanády Sándorhoz 1874-ben írt sorok megjelentetése a kor meg­értéséhez nyújt támpontokat. A Kézirattár kötetei, amelyek egy- egy vers, novella, levél hasonmását tartalmazzák, fontos adalékai művelő­déstörténetünknek. M. Zs. nyitottság, a fülek érzékeny­sége hovatovább állandóan ébren tartható. Az agyon nem magyarázható zene és a józan, megfontolt szavakból építkező előadás végtére is ezen a ponton találkozik: ked­vet ébreszt, zenehallgatásra serkent. S mindez a lehető legátlátszóbb módon, trükkök nélkül történik. Bízva az elő­adók okos érvelésében, vala­mint a zene megs zakítha tat- lan, állandósuló varázsában. Csupán oda kell figyelni és a kapuk megnyílnak. De addig is, míg odáig eljutunk, mer­jünk bízni mások ítéleteiben. Így hát nyugodtan elfogad­hatjuk a szakemberek véle­ményét az adott zenedarabok­ról, végtére is hozzánk szól­nak, a zene gazdagodásra ser­kentő erejével. Feszi Frigyes épülete a pes­ti Duna-parton a magyar mű­velődéstörténet egyik bás­tyáját jelenti. Elődjében, a ré­gi Redoute-ban tartotta 1848- ban Kossuth híres megajánlá- si beszédjét, s itt koncertezett 1837-ben a világjáró hegedű- művész, Vieuxtemps. Liszt két évvel később lépett a pó­diumára, amelyről a Hon­művész így írt: öt hallani kell, hallani a hangok ama tengerét, melyet tíz ujjának szinte megfoghatatlan ügyes­ségével teremt elő. Az első Vigadó tizenhat évig állt, ugyanennyit kel­lett várni az újabb épületre. De — tudósít a Vasárnapi Új­ság 1865-ben —: Nincs feje­delem, legyen az még oly hatalmas, kinek szégyenére válnának a térmek... S kez­detét veszi i A Vigadó története amelyről hasonló című köny­vében Gábor István ír. Liszt szerepléseiről, a Filharmóniai Társaság koncertjeiről, neves művészek és zenekarok ven­dégjárásáról. Micsoda névsor! Emil Sauer, Huberman, Ku­belik, Dohnányi, Bartók, De­bussy, Pablo Casals, Paul Robeson, Saljapin, Failoni, Kleiber, Charles Münch, hogy csak párukat említsük a hí­rességek közül. Az épület he­lyet adott báloknak, társasá­gi-társadalmi eseményeknek is. 1919-ben itt volt előadó Kun Béla, s Ady Endre és József Attila verseit is szaval­ták a falai között. Gábor Ist­vánnak sikerül bemutatni a Vigadó helyét-rangját nyolc­van év történelmében. Zené­vel, sok színnel és kuriózum­mal — 1895-ben itt tartották meg az első magyar osztály- sorsjáték húzását, 1925-ben az FTC ülte meg helyiségeiben jubileumát —, ahogy a min­denkori idők megengedték, s amit a krónikás avatott kéz. zel felderített. A könyvet sok-sok fény­kép illusztrálja. Egyetlen ne­gatívuma, hogy az újjáépülő Vigadóról nem közöl repro­Mindörökké — fotógyűjtemény begyűjtötte ezeket, s Mind­örökké címmel válogatást adott ki fotóinak gyűjtemé­nyéből a Magyar Helikon Ki­adó. hozzáillő szövegek kísé­retében — Károli Gáspár bibliafordítását is felhasznál­va. Az útszéli szobrok, teme­tők, kálváriadombok kereszt­jei, a falu patrónusainak, vé­dőszentjeinek szobrai a végle­ges pusztulás előtt állnak —■ egy részük e kötet lapjain marad csak meg az utókor számára. A kötetet összeállító­ja Nagy László költő emlé­kének ajánlja. Z. F. Vidéki kirándulásaink so­rán — főként a Dunántúlon — sokszor suhanunk el útszé­li szobrok mellett. Jó részük rongált, korhadó, elhanyagolt, nem sokáig bírja már az idő­járás viszontagságait. Témá­juk többnyire Krisztus a ke­reszten vagy Mária, térdén a halott Krisztussal (Pieta). A néprajztudomány a művé­szettörténet birodalmába utal­ta őket, az pedig provinciá­lisnak ítélve nem foglalkozott velük. Az útszéli pléh, fa vagy kő szobrok rendszerint ismeretlen művész vagy falu­si mesterember alkotásai. Olasz Ferenc kamerája egy­Ez volt a Sarló Dokumentumkötet a fél évszázados mozgalomról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom