Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-30 / 24. szám

1979. JANUAR 30., KEDD t^wfop Ne frázisokat: alkatrészt Amikor üzemelni kezdett a Művelt Nép Könyvter jesziő Vállalat százhalom­battai könyvszclgrálata, elé­gedetten állapították meg a szakemberei és a króni­kások: kevés könyvkeres­kedelmi egység büszkélked­het ilyen gépesítéssel. Szálllítószalagok, kötöző­gépek és főleg: elektromos, emelővillás targoncák segí­tették az itt dolgozókat, főleg az asszonyokat. Segí­tették, sajnos múlt időben. A mintegy 2000 négyzet- méteres könyvmagyüzem- ben naponta könyvek má­zsáit, tonnáit kell megmoz­gatni. A munkafolyamat során gyakran nem is ke­veset — 40—50 méteres utakat kell könyvekkel pa­kolva megtenni. Nem a gé­peknek — az asszonyoknak. A két bolgár targonca ugyanis hónapok óta üzem- képtelen. Még tavaly jú­niusban megszemlélték a gépeket a szakemberek, megállapították a hibát, ám kijavítani nem tudták. Al­katrész ugyanis nincs. Az­óta sem, sehol sem. A munka gépesítéséről, hatékonyságnövelésről, a nők helyzetének javításáról sokat beszélünk. Bizonyára azok is, akiknek a targon­caalkatrészek beszerzése a feladatuk. Ha lehet: ne csak beszéljenek. A. Gy. Falugyűlés Nagy kát án A varázsszó: várossá lenni Dr. Bozó István, Nagykáta nagyközség tanácsának vt>- titkára éppen indulni készült. — Gondoltam, a gyűlés előtt kifújom magam egy ki­csit — mondta. A kigondolt pihenőből beszélgetés lett, az­zal ütöttük el a várakozás egy óráját. — Huszonöt éve dolgozom a tanácsban, de még ma sem tudom legyűrni azt a várako­zást, ami megelőzi a találko­zást az emberekkel. Érdekes dolog szembesülni saját mun­kánkkal. — Idevalósi? — Nem, ötödik éve, hogy Kátára jöttem. Húsz évet dol­goztam Csongrádban: odatar- tozónak vallottam magam. De már nem vagyok idegen itt sem: megszerettem a közsé­get, s úgy érzem, a helybeliek is elfogadtak. — Mit vár a falugyűléstől? — Aki benne él egy közös­ségben, ismeri a gondokat. Így vagyok én is: előre meg tud­nám mondani, mit sérelmez­nek majd az emberek; s azt is, hogy ki mi mellett szól. Dehát nem is baj, ha több­ször halljuk a bajokat: erősö­dik bennünk a tevés vágya. Figyelje csak meg: hányán panaszolják majd az utakat! Igaza lett a tanácstitkár­nak: a felszólalásokból úgy tűnt, mintha nem is lenne más gondja a községnek. Meghívás kapára Rada Aladár gimnáziumi tanár — a Hazafias Népfront Társadalmi munkában Tervezői közösség Jelentős megtakarítás A monon járásban az utób­bi időben a szocialista össze­fogás számos jelével találkoz­hatunk. Brigádok, kollektívák közös munkája révén, óvodák, iskolák készültek el határidő­re, parkok, közterek szépültek meg, új járdák és közművek teszik kényelmesebbé életün­ket. A gyárakban, üzemekben, termelőszövetkezetekben tevé­kenykedő szocialista brigádo­kon kívül a járásban élő mű­szaki értelmiség is, sajátjának érezve a gondokat, bekap­csolódik a munkába. Ennek köszönhetően ké­szültek el például társa- da|ni munkában a Mono- ron tavaly átadott, nyolc­tantermes iskola tervei is. A múlt év szeptemberében, a járási hivatal műszaki osz­tályának ösztönzésére, a Ve- csésen tevékenykedő szakem­berek is felajánlották segítsé­güket. A Petőfi téri iskola bő­vítéséhez szükséges tervek el­készítésére társadalmi terve­ző kollektívát alakítottak. A 12 tagú közösségben, amelynek Molnár Imre statikus mérnök a vezetője, csupa olyan magas képzettségű szakember vesz részt, aki az alapozástól a közművek tervezéséig, minden feladatot képes megoldani. Igen nagy jelentőségű a kollektíva megalakulása, hi­szen a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat, kapacitás hiányában, nem tudta vállal­ni a munkát. Nem kevésbé fontos, hogy a tervezői közösség ezzel a felajánlással 350 ezer fo­rint megtakarítását teszi lehetővé. A munka nemrégiben elkez­dődött, s a tervezők elgondo­lásai alapján, a jelenlegi nyolctantermes iskolát a jö­vőben 16 tantermes, korsze­rűen felszerelt intézmény váltja fel. A kivitelezés, az anyagi le­hetőségeikhez igazodva, több ütemű lesz. K. L. Azonnali (elvételre keresünk forgácsoló, lakatos és gápbeállító szakmunkásokat, férfi és női betanított munkásokat, anyagmozgató segédmunkásokat, gyakorlott gépészmérnököt. Egy műszakos és váltóműszakos munkarend. Jelentkezés személyesen: MGM DIÓSD1 GYÁRA Diósd. Gyár u. 2. Munkaerőgazdál kodás. Telefon: 669-822/101-es mellék. nagyközségi bizottsága elnök­ségi tagja — a Dózsa György utat kifogásolta: világítása ki­tűnő, de maga az út sokszor járhatatlan. Dr. Zakal Zoltán ügyvéd a vasút utcájának ja­vítását sürgette: tizenkétezer­ből háromezer az eljáró dol­gozó, sokan utaznak naponta Nagykátára is: ezrek taposnak a sárban. Horgyik Mátyás, a Kőbá­nyai Sörgyár dolgozója a Viola utcát panaszolta: a ma- masabb részekről idefolyik a víz. Legtöbben annyi fáradt­ságot sem vesznek, hogy el­vezessék. — Én a magam portájánál megcsináltam — mondta Hor­gyik Mátyás —, s amikor szóltam a szomszédnak, meg­hívott kapára... Nagy derültség fogadta a szemléletes elmondást, de ab­ban mindenki megegyezett: nem elintézési mód, hogy megfenyegetik azt, aki hajlan­dó szerszámot a kézbe venni a községért... Pedig hát útügyben nem áll rosszabbul a nagyközség, mint a többi hasonló helyzetű, le­hetőségű település. Az ötéves tervben 3,5 millió forintot for­díthatnak újak építésére, a korszerűsítésre pedig 10 mil­lió áll rendelkezésre. Már ed­dig is sokat szépült a község, de igaza volt Zakal ügyvéd­nek, amikor azt mondta: — Meglepve hallottam, mi pénzbe kerül egy kilométer út! Én ezt nem tudtam, s mostantól talán más szemmel látom a dolgot. De tudják, amikor az emberek belelép­nek a vízbe, nem gondolnak a milliókra, s ilyenkor bizony első gondolatukkal a tanácsot szidják. Majális a Homokerdőn Szűcs Nándor, a Klíma Ipa­ri Szövetkezet szentmárton- kátai üzemének dolgozója udvarias hölgyeim és uraim­mal köszöntötte a jelenlevő­ket. Megszólítása nagy tetszést aratott, javaslata még inkább. — Az ENSZ a gyermekek évének nyilvánította 1979-et. Egy nagykátai ötlettel gazda­gítanám a hazai gyermekün­nepet. Túl a községen, a falu­tól nem messze, ott van a Homokerdő. A gyönyörű kör­nyezet szinte kínálja magát egy szabadtéri kulturális és sportközpontra. El tudok kép­zelni kispályákat, kocogóhe­lyet, telente nagyszerű lehető­ség van szánkózásra. Egy kis szervezéssel oda vihetnénk a május elsejei ünnepségeiket. Talán vissza tudnánk lopni a régi majálisok hangulatát. Szűcs Nándor ötlete vissz­hangra talált. Igaza van — mondta a hátsó sorokból valaki. Kár ezt a lehetőséget ki­hagyni — erősítette egy má­sik. Szűcs Nándor továbbvitte gondolatát: — Először vagyok falugyű­lésen és jó dolognak tartom ezt a találkozást. Ha a gyűlés­! ről hazamenve mindenki to­vábbadja a szomszédjának a hallottakat, nem lesz akadá­lya, hogy megvalósítsuk ezt az elképzelést. Hiszen a jó célnak nem kell sok magya­rázat, inkább cselekednünk kell. Látvány és valóság Egy szó újra meg újra föl­bukkant a nagykátai falugyű­lés hozzászólásaiban. S ez a szó: város. Rada Aladár azt mondta: városi világítás már van; vá­rosi út is kellene. Gulácsi Adárné a sportcsarnokot hiá­nyolta. — Egy leendő városnak — mondta — nemcsak szellemi­leg kell művelni gyerekeit. Inges Györgyné, a PEVDI helyi részlegének brigádveze­tője a nyilvános illemhelyet panaszolta. — Én szégyellem magam — mesélte —, jönnek a vidékiek és kérdezik: aranyoskám, hol van... és nem tudok mit mondani. Hát így akarunk mi város lenni? Zakal Zoltán azt mondta: Ha az ember a magasból nézi Kátát: a látvány valóban vá­rosi. De ha lejjebb megyünk, megnézzük az utcákat, a jár­dákat, akkor látjuk: sok kell még ahhoz, hogy rangot köve­teljünk. Dr. Bozó István megértő mosollyal hallgatta a lelke­sedést : — Igazuk van az emberek­nek: a központunk, az áruhá­zunk, a bútorellátásunk tény­leg városi. Tiszteletre méltó az az igyekezet is, ahogy tenni akarnaK. a lakosok a válto­zásért. Jó dolog, hogy az egyéni gazdagodás, boldogu­lás igényesebbé tette az em­bereket Amit otthon megte­remtenek, azt várják el tő­lünk is. S nemcsak elvárják: tenni is hajlandók érte. Major Árvácska Vágjuk, ne vágjuk? Érvek — ellenérvek a pócsmegyeri fák ügyében A pócsmegyer-surányi üdü­lőtelepen békés csend honol. Annái hangosabb az évek óta húzódó vita az üdülőtelep fái­nak ügyében. — Nincs egy nyugodt pil­lanatom sem miattuk — pa­naszkodik Jahner Vilmos, a pócsmegyeri tanács vb-titkára. Levelek tömkelegét kapom, tucatnyi aláírással az üdülők tulajdonosaitól," hogy az elkor­hadt, kiöregedett, veszélyessé vált fákat minél előbb vágjuk ki. De ott az ellentábor is, akik szót emelnek a fák vé­delmében. Sajnos, nem is jog­talanul. Fényképek, emlékek A hosszú históriában, az ér­dekek harcában a tények az arany középút igazságát erősí­tik meg. A kerítésekre, utak­ra dőlt fák miatt már több ezer forintos kár keletkezett. — Érthető, hogy bántja az embereket, ha zöldben sze­gény környezetünkben a faki­vágásról esik szó — véli Tojásból oltóanyag Az Országos Közegészségügyi Intézet víruskutató osztá­lyának influenza-laboratóriumában évente mintegy százezer tyúktojást használnak fel oltóanyag készítéséhez. Bár az or­szágban jelenleg nincs influenzajárvány, mégis készítik az oltóanyagot. Most csak az önkéntes jelentkezőket oltják be, valamint azokat, akiknél az esetleges megbetegedés élet­veszélyt jelenthet. Jahner Vilmos. Némi túlzás­sal azt mondják, ezek nélkül a fák nélkül Surány nem iga­zán üdülőtelep. De egyedül nehezen boldogulunk. A ter­vek szerint az Elektromos Mű­vek még az év első negyedé­ben a vezetéket az utcán a kérdéses helyeken leengedi, hogy könnyebben mozogjanak a favágók. Akkor a legveszé­lyesebbeket eltávolíthatjuk. Helyettük hársfákat szeret­nénk ültetni. Miért kellett várni? Az említett helyen Balázs István erdészeti, vadászati és természetvédelmi felügyelő a pócsmegyer-surányi fák kál­váriájának jó ismerője: — A helyszíni szemle alkal­mával erdésztechnikusunk megjelölte a kivágásra érett fákat. Sajnos, a helybeli ta­nács nem volt elég körülte­kintő, nem ügyelt eléggé a vágásnál, s ezért történt a baj. A szerződés be nem tartá­sáért eljárást indítottunk azok ellen, akik ezt a munkát végezték. — Néhány éve talán tiz fa koronáját törte ki a vihar — magyarázza a vb-titkár. Fény­képeket, ingerült hangú leve­leket küldtek hozzánk a kör­nyéken lakók. Kártérítést kö­veteltek, de mi sajnos, ezt megadni nem tudjuk. Továb­bítottuk a leveleket a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyára. Olaj a tűzre A józan ész azt diktálja te­hát, hogy az üdülőszezon kez­detére eltávolítsák a veszélye» fákat. — Próbálkoztunk is vele, de nem járhatunk sikerrel. Ta­valy az ev végén is történt egy kínos eset. A kivágással megbízott vállalkozó nem a megjelölt fákat döntötte ki, hanem azokat, amelyekhez könnyen hozzáfért, kevesebb munkával kiszedhetett. Érthe­tő volt a felzúdulás. Olaj volt az amúgy is lobogó tűzre! Megfelelő eszközök híján valóban nehéz az elszáradt ágakat a koronából kivágni, de ehhez a munkához mi tu­dunk segítséget adni. Ezen a területen a kedvező természeti adottságok, a Duna közelsége miatt a fák — a fekete és szürke nyár — életkora meg­hosszabbodik, tehát valóban csak a sérült, menthetetlen példányokat kell kivágni. A pótláshoz is adhatunk támoga­tást, többféle keretből is biz­tosíthatunk csemetéket. Ügy tűnik, végül is érvek — ellenérvek vihara szűnőben van. Legfeljebb egyetlen kér­dés marad válasz nélkül: miért kellett évekig várni a kedélyeket megnyugtató ren­dezésre? Gáspár Mária TTgy látszik, a gyógyszerfo- gyasztásban is figyelem­re méltó eredményeket érünk el. A gyógyszerrendelés két éve bevezetett új módja, a vény nélkül is kapható orvos­ságok skálájának bővítése mintha fékezte volna a fo­gyasztás növekvő tendenciá­ját. Legalábbis az első év ta­pasztalatai erre vallottak. Bár 1978-ra vonatkozó átfogó ada­tokkal még nem rendelke­zünk, annyi azonban máris látható, hogy a fogyasztást is­mét a korábbi növekvő irány­zat jellemezte. Merőben helytelen lenne ebből bármiféle népegészség­ügyi következtetést levonni. Pontosabban: olyasmit felté­telezni, hogy a gyógyszerfo­gyasztás növekedése holmi ál­talános egészségromlást tük­röz. Erről természetesen szó sincs. Éppen ellenkezőleg: a különböző mutatók javulásá­ról tanúskodnak. A gyógyszer ugyanis csak akkor használ, ha rendeltetés­szerűen használjuk. Ha kizá­rólag orvosi útmutatásra, nem pedig a szomszédasszony ja­vallatára szedjük be hol ezt, hol azt. Hiszen a legbanáli- sabb szer is árthat, ha nem az előírásnak megfelelően élünk vele. A C-vitamin túladagolá­sa ugyan csak a pénztárcát terheli, mert a felesleg termé­szetes úton távozik a szerve­JEGYZET Antibiotikum a divat zetbőü, de akármelyik másik vitamin esetében a szaksze~ rűtlen alkalmazás is súlyos egészségkárosodást okozhat. Marékszámra nyelve, az ár­tatlannak hitt Kalmopyrin is megárthat, orvosi utasítás sze­rint viszont kiváló gyógyszer nátha, lázas meghűlés esetén. Ám Kalmopyrint szedni nem sikk. Manapság az anti­biotikum a divat. Náthára, köhögésre, influenzára egy­aránt. Ha használ, ha nem. Pedig ilyenkor valójában ágyúv^ lövünk verébre. Sú­lyosan visszaélünk saját tűrő­képességünkkel. Mert az a szervezet, amelyet minden meghűlésre, influenzára Tet- ránnal terhelünk, lassan, de biztosan hozzászokik a haté­kony orvossághoz, és amikor egyszer valóban erre lesz szüksége a betegség leküzdé­séhez, meg sem kottyan neki. Szaknyelvep szólva, rezisz- tenssé válik, ami magyarán azt jelenti, hogy nem segít már az egyébként méltán mindenhatónak hitt. antibioti­kum. Amely éppen ezért ki­zárólag orvosi receptre kapha­tó. De a könnyebb megoldást választva — sokszor maga az orvos is enged a beteg nyo­mósának ... Jóllehet a gyógyszerrendelés az orvos kiváltsága, ugyan ki ne ismerne példát az ellenke­zőjére. Az orvosságlistával ér­kező képzett betegre, aki nemcsak <azt tudja, hogy mi a baja, hanem a jelek szerint azt is, hogy mivel gyógyítha­tó. De ugyan mivel gyógyítható az ilyen kóros gyakorlat? Egyedül és kizárólag az orvos határozott, erélyes . fellépésé­vel. Amelynek hatásosságára legalább annyi a példa, mint az előbbire. Nem beszélve ar­ról, hogy az orvos elidegenít­hetetlen feladata az egészség- ügyi felvilágosítás, amelynek viszont feltétlenül ki kell ter­jednie a helyes gyógyszerfo­gyasztás ismertetésére is. A helyzet kulcsa változatla­nul az orvos kezében van. Akkor is, ha a gyógyszerek egy részéhez recept nélkül is hozzájuthatunk. Hiszen ezek sem minősíthetőek savanyú­cukornak. Nem véletlenül ne­vezik őket orvosságnak. Lukács Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom