Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-05 / 3. szám

Fafaragás, kulacs, kerámia Egy óm a Népművészek Háziipari Szövetkezeiében A Népművészek Háziipari Szövetkezete központja Bu­dapesten, a Kecskeméti ut­cában van, itt működik min­taboltjuk is. Tagjai, a Népi Iparművészek és a Népművé­szet Mesterei azonban az or­szág minden részében dol­goznak, s az elkészült tárgyalt szintén számos városunkba, községünkbe jutnak el. A szövetkezet sok szállal kötődik Pest megyéhez is. Például az érdligeti tranzit­raktárral, ahová a népművé­szektől átvett, a forgalmazó vállalatokhoz tartó tárgyak néhány napra kerülnek. Vagy például a szentendrei megyei művelődési központ kiállítá­sain rendszeresen bemutatják a szövetkezet tagjaiként dol­gozó mesterek munkáit. Mi­vel az elkészült darabok nagy részét turisták, utazók vásárolják meg, megyénk, ezen belül is a Dunakanyar, ilyen szempontból is jelentős. Végül — de talán ez a legfon­tosabb— a szövetkezet tagjai közül jónéhányan megyénkben dolgoznak. ’ Mesterek országszerte A Kecskeméti utcai központ az egyénileg, saját műhelyben alkotó mestereket — illetve a Népi Iparművész s a Népmű­vészet Mestere címmel rendel­kezők 70—80 százalékát tö­möríti. Míg élt, itt volt tag Kapóit Antal, Kossuth-díjas faragó. Kántor Sándor, a szin­tén Kossuth-díjas karcagi fa­zekas ma is itt, ide dolgozik. A mintegy ötszáz tag közül ötvenen foglalkoznak szerve­zéssel, adminisztrálással, elő­készítési munkálatokkal, négy- százötvenen pedig valóban al­kotnak: népi fazekasok, fara­gók, szűrrátétesek, kulacso- sok, réz- vagy bőrdíszművesek. Ilyen szempontból a vál­lalkozás hazánkban egyedül­álló. Híres persze a Matyó vagy a kalocsai népművészeti szövetkezet is, de ezekben á l a tájegységek mesterei dol­goznak. A Kecskeméti utcába el­sősorban hazai forgalmazásra készült tárgyak érkeznek az ország minden részéből. A szűrrátétek például elsősor­ban Debrecenből és a Haj­dúságból, valamint megyénk­ből, Érdről, Pécelről, Százha­lombattáról, Ráckeresztúrról, s kisebb mennyiségben Zalá­ból. A motívumok közül a Debrecen környékiéit domi­nálnak, az ottani mesterek ta­nították a Pest környékén élőket is. A fazekasok régi, ismert műhelyei — Mezőtúr, Karcag, nádudvar, Hódmezővásárhely, Mohács — ma is szállítanak, de nem hiányzik a népi ksrá­mia vidékünkről sem: Duna- varsányban egy fiatal népi iparművész alkot. A faragás — a fa,.a csont, a kábáik és a lopótök megmunkálása — ma elsősorban Somogybán élő művészet. Húsz faragójuk a Népművészet Mestere; ötvenen a Népi Iparművész címet kap­ták meg. A kulacsosok a köz­ismert, debreceni csikóbőröst készítik, természetesen itt is a Tiszántúl fővárosa és Nád­udvar jár az élen, megyénk­ben néhány tehetséges, cím­mel még nem rendelkező fia­tal dolgozik. Az ostorkászítés is érdekes mesterség — Diós- dón és Dunavarsányban né- hányan hozzáértéssel műve­lik. A természetes anyagok iránti érdeklődés növekedésé­vel egyre nagyobb a kereslet a bőrmunkák iránt is. Havonta szakmai bírálat Mivel a szövetkezet egyé­nileg — és általában magas színvonalon — dolgozó mes­tereket tömörít, tervezőt nem foglalkoztat. A fiatalok fej­lődését a régi mester—tanít­vány kapcsolat, majd az egyé­ni múzeumi búvárkodás biz­tosítja — Ez így van jól — mond­ja Kelen Béla, a szövetkezet elnöke — a fiatalok először alaposan megtanulják a szak­mai fogásokat, a technikai is­mereteket, csak azután gon­dolhatnak alkotásra. Az ama­tőröket segítő szakköröknél éppen az a baj, hogy már a kezdet kezdetén a produkciót erőltetik. A szakmai, esztétikai szem­pontok azonban természete­sen így is döntő jelentőségűek. A szövetkezet csak olyan alkotásokat hoz forgalomba, amelyeknek egy példányát a Népi Iparművészeti Tanács zsűrije, a mai tárgyi népmű­vészetet jól ismerő szakembe­rekből álló csoport megvizs­gálta és elfogadta. Általában havonta ~kériil erre sör: tavaly 980, egy-egy alkalommal het- ven-száz művet zsüriztettek. Az elfogadott tárgyakat be­mutatják a kereskedelmi vál­lalatoknak, s azok, a vásárlók, gyűjtők igényeit ismerve ren­delnek. Persze, egyféléből nem sok készül. Vannak ugyan olyan mesterek is, akik egy évig egyfajta darabon dol­goznak, de a faragók inkább négy-öt féle művet munkál­nak meg párhuzamosan, a fa­zekasok ötven-hatvan típu­sú edényformát korongolnak. A tárgyak motívumrendszere — az elfogadott alapformán belül — darabonként változik. A Hajdúszoboszlón élő Faze­kas István legutóbb 180 féle edényt zsüriztetett; mint­egy 50-ből 30—50 példány ké­szül egy év alatt, másokból legfeljebb tíz; az utóbbiakat egyedi alkotásokként forgal­mazzák. Itthon és külföldön A szövetkezet az idén ün­nepelheti fennállása negyed- százados évfordulóját. 1954- ben forgalma 594 ezer fo­rint volt, tavaly 40 millió, s ez meg a tavalyelőttihez ké­pest is tíz százalékos növe­kedést jelent. Ha arra gon­dolunk, hogy egyedi, művé­szien megmunkált darabok­ról' van szó, a teljesítmény még nagyobbnak tűnik. Az elkészült munkák kis része a Kecskeméti utcai mintabolt, nagyobb része a partner kis­kereskedelmi vállalatok üzle­tei és az idegenforgalmi hiva­talok útján jut el a lakosság­hoz. A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat egész megyénket behálózó boltrend­szerének, a megyei idegen- forgalmi hivatal fiókjainak köszönhetően az itt lakók és az ide érkező hazad és külföl­di turisták is hozzájuthatnak a karcagi kerámiához, a fa­faragásokhoz, a szűrrátétes munkákhoz. Az alkotások külföldre is eljutnak — a szövetkezet az Artexen és a Hungarocoopon keresztül bonyolítja le export­ját, amely tavaly több mint ötven százalékkal emelkedett és amelyet fokozatosan nö­velnek. A legfontosabbnak azonban azt tartják, hogy a hazai kereslet megfelelő, hogy a vállalatokkal négyéves szer­ződéseket kötnek, s így a tu­ristaforgalom növekedésének, s az egyre korszerűsödő la­káskultúrának köszönhetően szinte minden elkészült tárgy gyorsan gazdára talál. Ez persze a tagok jövedel­mében, életkörülményeiben is megmutatkozik: az érdi kula- csosok és szűrrátétesek átlag- keresete például kétezerhat- száz forint fölött van, s a növekedés csak a bedolgozótól függ. Szociálpolitikai szem­pontból jelentős, hogy a szö­vetkezetek közül először, szerződésben biztosították az állandó foglalkoztatást. A gyakorlatban ez már korábban megvalósult, a szerződést a I dolgozók jelentős részével ta­valy kötöttél: meg. Orökségőrzés A szövetkezet annak idején azzal a céllal jött létre, hogy a népművészeti örökséget foly­tató, gondozó mestereket ösz- szefogja. Lassan huszonöt év bizonyítja, hogy ezt eredmé­nyesen tette. Az utóbbi évek tanulsága szerint pedig a tag­ság elképzelései a népművé­szet iránti egyre erőteljesebb társadalmi igényekkel talál­koztak. P. Szabó Ernő Parti gallér a Dunán JEGESEDNEK A FOLYÓK ÉS A TAVAK Gyors jégképződés kezdődött a Kisalföld folyóin. A Marcal folyó 60 százalékát jég borítja, a Rába erősen zajlik, s helyen­ként összefüggő jégtakaró is kialakult. A Lajtán csaknem teljesen összefüggő már a jég­mező. A Dunán megjelent a parti gallér-jég, a folyó teljes befagyására több hetes mínusz tíz fok körüli hidegre van szük­ség. Ez legutóbb 1963-ban tör­tént a Szigetköznél. A mellék­folyók — a Mosoni-Duna, a Rába, a Marcal valószínűleg ezen a héten befagynak. Az ásványrárói vízügyi kikötő­ben készenlétbe helyezték a kis jégtörő hajókat. Ezeket Győrbe vezénylik, ha a Dunán is fokozódik a jágképződés, és elsősorban a Rába torkolati szakaszán vetik be. A folyók jegesedését az Észak-Dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság területén több mint 50 helyen figyelik folyamatosan. A viharos erejű szél ellené­re már összefüggő jégtakaró borítja a Balaton felületét. Csupán a siófoki öbölben, ahol állandóan törik a jeget, az ott horgonyzó vízi jármű­vek körül hullámzik a víz. A dermesztő hidegnek és az or­kánszerű viharnak sok száz vízimadár esett áldozatul. A' tartós hidegben állandóan hí­zik a Balaton jégtakarója, he­lyenként már eléri a hat cen­timéter vastagságot. A balatoni halgazdaság felkészítette jég­termelő brigádjait, hogy amint 10—15 centiméteres lesz a jég, azonnal hozzáláthassanak a vermek feltöltéséhez. Újabb, korszerűbb — magas termőképességű, a betegségek­kel és a megdőléssel szemben ellenálló, nagy biztonsággal ter­meszthető — martonvásári bú- ' zafajták Kaptak előzetes elis­merést. Az MV7-es és az MV8- as egyaránt középkorai érésű, s a lisztjükből kiváló minőségű sütőipari termékek készíthetők. Az MV8-as ráadásul kiváló tél-, illetve fagytűrő, de a szárazsá­got is jól bírja. Jól termeszthe­tő monokultúrában, s géppel is kiválóan betakarítható. Az új búzafajtákból megfe­lelő mennyiségű vetőmag áll a gazdaságok rendelkezésére. A mikor borotválkozunk, író. " gépen írunk, vagy kézi­munkázunk — gépies a moz­gásunk: az egyik rászmozgás automatikusan kiváltja a kö­vetkezőt, az a harmadikat, és így tovább. A sokszoros is­métlés, és a mozgássorozat sikeressége segíti elő, hogy — szakkifejezéssel élve — dina­mikus sztereotípiák alakulnak ki bennünk, nemcsak a hivat­kozott példákban, hanem a gépkocsi mechanizmusának ke­zelésével kapcsolatban is. Ezek a dinamikus sztereo­típiák nagyon fontosak, mert tehermentesítik a tudatot. A gyakorlott gépkocsivezető nem néz a sebességváltóra, ha­nem gépiesen vált, vagy visz- s rákapcsol. Közben tehát fi­gyelhet a jelzésekre, amelyek a pályáról, az előtte haladó járműről vagy saját jármű­vének szerelvényfaláról ér­keznek: az információkat fel­dolgozhatja, dönthet. Egyszó­val: időt nyer, energiát taka­rít meg az, aki az élet minél több területén dinamikus sztereotípiákkal vezérelheti magatartását. Kivel nem fordult még elő, hogy mélyen elgondolkozva csak lakásának ajtaja előtt döbbent rá: nem emlékszik, hogyan jutott haza, hogyan kelt át forgalmas útkereszte­ződésekben, jelzőlámpák mel­Háztáji gazdaságok a Zsámliáki Medencében A Ziámbéki Medence Tsz (Páty) kürz ‘ ében jól működő háztáji gazdaságok találhatók. A termelőszövetkezet takar­mánnyal, tenyészállatokkal látja el a gazdaságokat, sőt az értékesítést is segíti. Évente átlagosan mintegy négyezer sertés, huszonhárom­éi ler nyúl és kilencvenezer li­ter tej eladására kötnek szer­ződést a tsz háztáji bizottsá­gával. A képen: Polgár László pá- tyi nyugdíjas a nyúltenyésze- tében. Ifjú műszakiak a Sasod Tsz-ben Ötüsafornás villanypásztor Jugoszláviában is sikert arattak A mezőgazdaságban dolgozó Past megyei fiatalok Alkotó ifjúság pályázatán a zsűri el­ső díjjal jutalmazta a Sasad Termelőszövetkezet öttagú kollektíváját. Baranyai Zoltán elektroműszerész, Morva Ká- rolyné műszaki rajzoló, Nagy József és Szántó Dénes üzem­mérnökök, valamint Szakács László villamosmérnök közö­sen olyan mezőgazdasági mű- | szercsaládot konstruált, amely egycsatornás és ötcsatornás villamypásztorból, valamint a i mai igényeknek megfelelő silóhőmérö-rendszerből áll. Ez utóbbi berendezést az országos igények alapján dolgozták ki. Mindeddig tőkés exportból fe­dezték a keresletet. Rendszeres ötlefgyűjtők Rokonszenves, határozattan érvelő fiatalember Szakács László, a Sasad Termelőszö­vetkezet műszerüzemének har­mincegy esztendős fejlesztési csoportvezetőjie. Az alkotó kollektíva rangidőse: immár hét esztendeje dolgozik a műszerüzemiben. S beszélgetés közben gyorsan kiderül, hogy mindenekelőtt a munkahelyi légkörrel elégedett, azért, mert kollégáival együtt — va­lamennyien harminc éven aluli műszakiak — lehetőség nyílik alkotókedvük teljes ki­bontakoztatásához. Vajon mit jelent ez a gyakorlatban? — Elsősorban azt, hogy rendszeresen összegyűjtjük a megvalósításra érdemes ötle­teket, javaslatokat — mondta Szakács László. — Persze, nem kell mindjárt világmeg­váltó találmányokra gondolni, de egészen bizonyos vagyok abban, hogy a látszólag apró észrevételek számbavétele is lett, hiszen gondolatban nem ott . volt, problémájával fog­lalkozott. Nos, ilyenkor is a dinami­kus sztereotípiák vezérelnek bennünket. Ha tudatosan nem is látjuk a fényjelzőkészülé­ket, a piros lámpa fénye be­kerül látómezőnkbe, s ez — az ismétlődések miatt — ki­váltja azt a cselekvéssort, melynek eredményeként meg­állunk, s csak akkor indulunk tovább, ha a látómezőnkbe zöld fény kerül. Ugyanígy las­sít, áll meg a járművezető, ha látómezejébe az Állj! El­sőbbségadás kötelező tábla jut. Azért, mert a járművezetők és gyalogosok között elhara­pózott az öngyilkos szabály­szegés: a tilos jelzésen való áthaladás. Azt nem kell részletezni, milyen tragikus következmé­nyekkel járhat, ha a szabad jelzésen — tehát viszonylag nagy sebességgel haladó — jármű elé hirtelen bevág egy, a tilos irányból érkező jár­mű, vagy belép, beugrik elé egy gyalogos ... Arról be­széljünk inkább, hogy miért hozzájárult az Alkotó ifjúság pályázaton elért sikerünk­höz ... Már jegyzik a nevüket Kétségkívül izgalmas fel­adatot jelent az ifjú szakem­bereknek olyan elektronikus műszerek konstruálása, ame­lyeknek alkalmazásával a me­zőgazdaságban egyre több munkafolyamatban pótolja az élőmunkát az automatika. A Sasad fiataljai egyébként már a korábbi években is ki­tűntek kísérletező, újító ked­vükkel: egyebek között talaj­nedvesség-mérőt, rovarvizs­gálót szerkesztettek, s mind­két termék országosan is elis­merést aratott. A tavalyi pá­lyázaton szereplő munkájuk pedig azt bizonyította: ott is jegyzik már a sasadi műsza­kiak teljesítményét, ahol ed­dig még nem tették le névje­gyüket. Hogyan sikerült e nagy fi­gyelmet keltő berendezése­ket megálmodniuk? . Szakács László válasza így hangzott: — Munkánk rendkívül szer­teágazó, s érdeklődő szakem­bereink sokat, utaznak ország­szerte. Ugyanis a fejlesztéstől az üzembe helyezésig jelen vagyunk egy-egy berendezé­sünk telepítésénél. így lehető­ségünk nyílik arra, hogy a felhasználókkal állandó kap­csolatot tartva, menet közben korrigáljunk, ha a helyzet úgy kívánja. S útjaink során rend­szeresen elbeszélgetünk a gaz­daságokban dolgozó munká­sokkal; ismerjük problémái­öngyilkos. önpusztító ez a sza­bályszegés. Azért* mert gyengíti, s az ismétlődések révén kioltja azt a dinamikus sztereotípiát, amely a tilos jelzés — meg­állás vonatkozásában kialakult és rögződött bennünk. S így mi lesz velünk, ha elgondolkozva megyünk haza? Mi lesz, ha fájdalom, fá­radtság, gyógyszerhatás miaitt tudatunk beszűkül, ha nem tudjuk megosztani a figyel­münket, ha nem vagyunk ké­pesek tartósan koncentrálni, észlelni és dönteni?! Ezért nem szabad soha fe­lülbírálni a fényjelzőkészülé­ket. Ha jön jármű, ha nem, ha van rendőr, ha nincs — amíg a lámpa tilosat jelez, ne lépjünk le a járdáról, ne hajt­sunk be az útkereszteződésbe! Csak a fegyelmezettség, az önuralom garantálja, hogy gé­piesen is helyesen, biztonsá­gosan közlekedjünk. Ez ad tartalékokat, életmentő tarta­lékokat a veszélyes helyzetek megoldására, fáradtságunk, fi­gyelmetlenségünk ellensúlyo­zására. B. L. kát. Tudtuk aizt is, hogy a silóhőroérő-renclszert minded­dig Dániából importáltuk — valutáért. Mi pedig elkezdtünk gondolkozni azon, miként le­hetne idehaza hasonló beren­dezést előállítani... Áram az acélszálban Megannyi kísérletezés, késő estébe nyúló vita után az ötta­gú csapat végleges formába öntötte elképzeléseit. Az álta­luk konstruált silóhőmérő- rendszer huszonnégy feltétele­zett silótoronyba tizenkét mé­rőpontot helyezett el. S mind­ezt olyan kábelek csatlakoz­tatásával oldották meg, ame­lyek pontosan ellenőrzik a tornyok hőmérsékletét, s tűz­rendészen szempontból is ki­fogástalanok. A berendezés prototípusa egyébként a Ma­gyar Tudományos Akadémia martonvásári kutatógazdasá­gának vetőmagüzemében ta­lálható. Ezen a helyszínen kí­vül hat mezőgazdasági nagy­üzemben teljes erővel foly­nak a próbák: az eddigi tapasztalatok rendkívül bizta­tóak. Bizonyára sokan hallottak már a Bábolnai Mezőgazdasá­gi Kombinát korszerű tech­nológián alapuló, zárt rendsze­rű csirkenevelő telepéről: az állatokat mindig pontosan maghatározott időben etetik. Az etető- és itatóvonalak vé­delméhez szerkesztettek vil­lanypásztort: a fölöttük kife­szített acélszálba áramot ve­zetnek, s ha idő előtt rászáll­nak a csirkék, a szárnyasokat elriasztja onnan. E villamos- karámok egész áramkörét a sasadi fiatalok dolgozták ki. Egyetlen csirkenevelő épület­ben öt vonal található: két etető és három itató. Bevált-e a gyakorlatban a berendezés? Olyannyira, hogy Bábolnára nagy sorozatban szállítanak az okos szerkezet­ből. öt villanypásztor már üzemel, s a készítőket úgy tá­jékoztatták a megrendelők, hogy elégedettek munkájuk­kal. Milliókat megspórolnak — A silóhőmárő-rendszer és a villanypásztor konstruálásá­ban rendkívül sok segítséget kaptunk Pintér János telep­vezetőtől és Hiripi Lajos ága­zatvezetőtől — folytatta Sza­kács László. — Akik hasonló területen dolgoznak, jól tud­ják: nem elegendő a kivitelez­hető ötlet, a teljes megvalósu­láshoz elengedhetetlenül szük­séges, hogy az érdekeltek le­hetőséget kapjanak a kivitele­zésre is... Nos, a jelek szerint sokszo­rosan megtérült ez a befek­tetés : a sasadi fiatalok silóhő- m érő-rendszerét bemutatták Jugoszláviában, a Gornja Radgorában megrendezett mezőgazdasági kiállításon, s a külföldi szakemberek máris élénk érdeklődést tanúsítottak. Aligha tévedünk, ha leírjuk: az okos ötleteknek érdemes zöld utat adni. Az így megta­karított milliókról nem is be­szélve ... F. G. EGYÉB VESZÉLY Tilosban Új fajták - búzából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom