Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-25 / 20. szám

KÖNNYELMŰ FELNŐTTEK Figyelmeztetés és példamutatás A közlekedési ismeretek alapelemeinek elsajátítása az általános iskola első osztályá­ban kezdődik, sőt még koráb­ban, az óvodában. A későb­biekben az ismeretek fokról fokra bővülnek. A hatodik és a hetedik osztályban hat-hat órában foglalkoznak az osz­tályfőnökök a KRESZ-szel, némely iskolában ilyen jellegű szakkör is működik. A leg­jobb, legtájékozottabb gyere­kek időről időre különböző vetélkedőkön mérhetik össze tudásukat. A legutóbbin kísérőként magam is részt vettem, s meglepetten tapasztaltam, hogy sok tanuló olyannyira tisztában van a közlekedés szabályaival, hogy KRESZ- vizsgán is sikeresen megállná a helyét. Sajnos a tudás azonban még nem biztosíték arra, hogy a gyakorlatban jól hasznosít­ják. A példákat vég nélkül sorolhatnánk. Látatlanban is meg vagyok győződve róla, hogy azok a gödöllői gyere­kek, akik a Valkó felé vezető utat metsző vasút sínjein piros fénynél átmennek, tisztában vannak a jelzéssel, s tanítójuk is naponta felhívta figyelmü­ket, mire kell ügyelniük haza­felé menet. Talán a szüleik is. Korábban sokáig naponta utaztam ezen a vonalon és sok társammal bosszankodtam a hosszú ideig tartó, olykor ész­szerűben várakozások miatt. Azóta az egész sorompót fél váltotta fel, csökkent a vára­kozási idő. A balesetveszély azonban, amint erre a lap ha­sábjain nemrégen Fehér Ist­ván is felhívta a figyelmet, nem csökkent. Ennek azonban nem a fél sorompó az oka, mert nagyon jól emlékszem arra, hogy annak idején sem a felnőttek, sem a gyerekek nem tisztelték az egész sorom­pót sem. A gyalogosok egyszerűen át­bújtak alatta. Annyi ideig egyetlen gyalogost sem lát­tam várakozni, még időset sem, mint amennyit az autó­sok voltak kénytelenek vesz­tegelni. Ebből a szemszögből teljesen mindegy a sorompó hossza. Hogyan szoríthatjuk rá a közlekedési szabályok megtar­tására a könnyelmű felnőtte­ket és gyerekeket? Okvetlenül figyelmeztessük őket, ahogyan azt Fehér Ist­ván is kiemelte. De kik? Elő­ször is a volán mögött ülők és mindazok, akik felelősséget éreznek mások iránt. Bene Mihály Az i ki ad iák a Videotonnak Gumi alkatrész a rádiókhoz Túlteljesítették tavalyi tervüket Az ikladi Galgaparti Ter­melőszövetkezet ipari ágaza­tának üzemei mintegy félmil­lió forinttal teljesítették túl tavalyi tervüket: 24 millió 400 ezer forint értékben termel­tek. Közülük a lakatos- és a kosárfonórészleg munkája volt kiemelkedő. A gumiüzem a székesfehérvári Videotonnak összesen egymillió forint ér­tékben gyártott a rádiók hangszórójához szükséges gu­mi alátéteket Veresegyházon Megcsappant a pártoló tagság A bevétel alig nyolcezer forint A veresegyházi nagyközségi sportkör tavaly 232 ezer fo­rinttal gazdálkodott, amely­ből egyedül a tanács 223 ez­ret adott számukra. Kívánatos volna, hogy a községben levő egyéb gazdálkodó egységek az eddiginél jobban támogassák. Bevételük nem érte el a nyolcezer forintot, ez nagy­részt a pályagondnak, s más nehézségeknek tudható be, miként az is, hogy pártoló tagságuk megcsappant. A jó szakmai munka azonban tö­retlennek látszik, s a körül­mények javulása visszacsalo­gatja majd a nézőket. A sportkör 1979-ben 285 ezer fo­rinttal gazdálkodik. Felhívás Rí orvosi ügyeletről A gödöllői központi orvosi ügy eletet két napra, január 27- én és 28-án, szombaton és va­sárnap áthelyezik a Strom­feld Aurél sétány 16. szám alatti körzeti orvosi rendelő­be. Telefonja: 82—95. ATS VI. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1979. JANUÁR 25., CSÜTÖRTÖK Hjúsági parlament Jó beszámolók, sok hozzászóló Értékelték a tapasztalatokat A KISZ járási bizottsága összegezte a tavalyi ifjúsági parlamentek tapasztalatait, s meghatározta az ezzel kapcso­latos legfontosabb feladatokat. Az összegezést a járási párt­végrehajtóbizottság is megtár­gyalta. Milyen volt a parlamentek előkészítése? A legrövidebben azt válaszolhatjuk, ilyen is, olyan is. Gondot okozott az újszerű lebnyolítás. Több he­lyen például nem készítettek ifjúságpolitikai intézkedési tervet, nem készítették eiő az ifjúságpolitikai célokra fel­használható pénzeszközök hasznosításának a tervét. Az állami, párt-, szakszervezeti és KISZ-szervezetek közötti munkamegosztás sem volt a legjobb az agitációban és a mozgósításban. Merev értelmezés A munkahelyi és intézmé­nyi KISZ-szervezeteknek kö­telező lett volna a parlament elő terjesztendő dokumentu­mokat előzőleg véleményezni, a tanácskozáson pedig érté­kelni az állami vezetés két­éves ifjúságpolitikai tevékeny­ségét. Néhány helyen ez nem történt meg. Vagy azért, mert nerp készült el idejében a be­számoló és az intézkedési terv, vagy pedig a KISZ-vezetóség mulasztotta el kötelességét: nem nyilvánított véleményt. Az érdekelt szervek rossz együttműködésének számlá­jára írható, hogy igen ala­csony volt a parlamenteken a 30 éven aluliak részvétele. A kartali Petőfi Termelőszövet­kezetben 17, a dányi Magvető­ben 8 százalékuk jelent meg. Dicséretesen nagy volt az érdeklődés a Szilasmenti Tsz- ben, a péceli Lignifer Ipari Szövetkezetben, a Pécel—Isa- szeg Áfész-nál. Néhány vezető nagyon mereven értelmezte az Állami Ifjúsági Bizottság határozatát, nem hívta meg a 30 éven felüli KlSZ-tago- kat, az általános iskolákban a harminc évnél idősebb csa­patvezetőket. Nagyon sok helyen azonban példamutató volt mind az elő­készítés, mind az együttmű­ködés. Jegyezzük ide az ő nevüket is. Péceli Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Intézet, ikladi Ipari Műszergyár, aszódi Petőfi gimnázium, tú­rái Galgavidéke Áfész, Észak- Pest megyei Sütőipari Válla­lat, Lignifer, Szilasmenti Tsz. Tangazdaság. Intézkedési terv Milyenek voltak a beterjesz­tett dokumentumok? Szóbe­liek, illetve előre sokszorosí­tottak. A KISZ-bizottság az utóbbiakat tartja helyesebb­nek, hiszen így a fiatalok előzetesen tanulmányozhatják, értékelhetik a kétéves ifjúság- politikai munkát. A vezetők különben jól felkészültek a parlamentekre; a beszámoló­kat mindenütt elfogadták. Ki­egészítésként mindenütt tájé­koztattak az intézmény gazda­ságpolitikai helyzetéről. Említettük, új elem volt a tavalyi parlamenteken az in­tézkedési terv. Talán ezért nem értelmezték mindenütt helyesen, s építették be a be­számolóba. Ez kisebbik baj, akadt azonban olyan intéz­mény, ahol nem is készítettek ilyen tervet. Válasz a kérdésekre A harmadik kötelező napi­rendi pont, az idei ifjúságpo­litikai célú pénzek felhasz­nálásának megtárgyalása, majdnem mindenütt problé­mákat okozott. Egyszerűen azért, mert a gazdasági év be­fejezése előtt nem mérhető fel, mekkora lehet az összeg. A KISZ járási bizottsága ezért javasolja az ifjúsági bizottságnak, hogy a jövőben Kesztyű nélkül, StyhI-fűrésszel Favágók a téli erdőben Harminckétezer hektár er­dő, harmincezer hektár vadá­szati terület tartozik a Buda- vidéki Állami Erdő- és Vad­gazdasághoz. Az óriás gazda­ság 1977-ben jött létre a telki és a gödöllői erdészet egyesü­lése révén, nyugati határa már a szomszédos Komárom me­gyébe nyúlik. Jelenleg 1860 dolgozót foglalkoztatnak, az évi termelési érték tavaly megha­ladta a 240 millió forintot. A közelmúltban a Dunán inneni részek közül a valkói erdészet­be látogattunk el, hogy megis­merkedjünk az erdő téli mun­kásaival. A havas tájon a sózott asz­falt fekete sávja ki-ki villan a mindent befedő fehérségből. A cserek, tölgyek között a fel­bukkanó szikrázó nap látvá­nyában gyönyörködhetünk. A valkói erdészet központjának közelébe értünk. Királyok útján — Körülbelül tíz kilométert kell az erdőben autóznunk, hogy a favágók mostani mun­katerületére jussunk — tájé­koztat Ádám Ferenc, a valkói erdészet vezetője. A gazdaság gépkocsijába szállunk. Néhány perc múlva már a királyok út­ján fut a terepjáró, azon a nyílegyenes csapáson, amely Gödöllőtől Dányig ér, és sok hírességet hordott a hátán a régi időkben. Mondják, havon­ta kétszer fogasolták, és egy te­nyérnyi területű tócsát sem tűrtek meg rajta. A királyok azóta kifogytak erről a vidék­ről, a fák és az erdőművelők azonban hűségesek maradtak e tájhoz. A favágókat nem ri­asztja el a kemény tél sem munkahelyüktől, amely örök időktől fogva a szabadban van. Tóth Istvánt és öt társát sem igen zavarja a mínusz 13 fokos hideg, a méteres behavazott rönköket kesztyű nélkül rak­ják a lófogat platójára. Vala­mennyien Pécelen laknak, na­ponta járnak ki a gazdaság szállító járművén. Tóth István nemcsak szereti a szakmáját, de anyagi számítását is megta­lálja: jövedelme eléri a havi 5 ezer forintot. S amióta elvé­gezte a motoros fűrészelő tan- folyamot, elmondhatja, hogy szinte mindent tud, a mestersé­géről. Kérdésemen, hogy miért éppen az erdőt választotta ke­nyérkereseti forrásul, látha­tóan megütközik. Minden ma­gyarázatnál beszédesebb, ahogy szerszámait forgatja. Ma sem könnyű A Bedő Albert szocialista brigád pihenőhelyére éppen az ebéd befejezte után érkezünk. Hangodi Pál, a csapat legidő­sebb tagja szólal meg elsőként. Arról beszél, hogyan is jegyez­te el magát egy életre a fák világával. — Valamikor az 50-es évek elején apám, akinek cipész volt a foglalkozása, velem küldött haza egy pár lábbelit a falu erdészének. Szóba elegyedtünk, és ő javasolta, próbálkozzak meg a famunkával. Fiatal vol­tam, bírtam: naponta harminc kilométert is gyalogoltam, vagy kerékpároztam, s a fűré­szelés is kézi erővel ment — idézi a hőskort az idős ember. Ma sem könnyű a dolguk, A fadöntés a bányászattal meg­egyező nehézségi fokú munká­nak számít. A Styhl fűrész ér­rendszeri elváltozásokat idéz­het elő, ha valaki a megenge­dettnél hosszabb ideig dolgozik vele. A védőkesztyű valame­lyest csökkenti a vibrációt, de az igazság az, hogy csak a reg­geli órákban viselik, mert a hótól átnedvesedik és ráfagy az emberek kezére. Mégis, aki el­tölt itt néhány évet, már nem tud innen szabadulni, képtelen a bokrokat, ligeteket, a szabad levegő illatát fölcserélni más­ra. Döntés előtt hajkolnak — S mi valahogy összetar- tóbbak vagyunk másoknál. Ta­lán a veszély miatt is van ez, ami minden fa döntésekor fennáll, meg hogy nincs a kör­nyezetünkben senki, így ma­gunkra vagyunk utalva — véli Soós Sándor, aki kilenc éve dolgozik az erdészetnél és ti­zennégy éves korában vízhor­dóként szegődött a munkások­hoz. A rövid beszélgetés után szedelőzködni kezd a brigád, felvijjognak a motoros fűré­szek. A legügyesebb döntő, Szödi András is munkához lát: csizmája orrával előbb elko­torja a harminc méter magas fa tövétől a havat, azután a várható dőlés irányában bevág a fűrésszel a fatörzsbe. Ezt a fogást nevezik hajkolásnak, így irányítják, merre dőljön a törzs. Utána a másik oldalról az acélpenge néhány perc alatt átvágja a hatalmasra nőtt akác derekát. Az életpályáját befe­jezett szálfa recsegve, ropog­va tör magának utat társai kö­zött, és a havas földig meg sem áll. Valkó Béla a parlamenteken az előző terv értékelése mellett a felhasz­nálás elveit vitassák meg. Milyen volt a fiatalok akti­vitása? A megjelentek közül sokan szólaltak fel, mondták el véleményüket a fiatalok 'közéi etis égéről, a munka- és életkörülményeik alakulásáról, a szakmai továbbképzés lehe­tőségeiről. De: a hozzászólók nagy része a termelési tanács­kozásra tartozó kérdéseket vetett fel. A véleményt nyilvánító fia­talok az esetek túlnyomó többségében választ kaptak kérdéseikre. K. Pécel Sikeres vizsgázók Befejeződtek a marxista— leninista középiskolában a félévi vizsgák. Pécelen a 17 tanuló megfelelő ismeretekről számolt be a vizsgabizottság­nak, köztük néhányan már most magasabb politikai kép­zésben is megállnák helyüket Nemrég a járási pártbizottsá­gon összehívott oktatóérte kez- leten számos olyan javaslat hangzott eJ, amely megvalósí­tása még jobban elősegítené a politikai ismeretek elsajátí­tását. Hasznos időtöltés Szabás—varrás, kötés Nagy érdeklődésnek örven­dett tavaly Versegen a szabás­varrás tanfolyam, amit a fel­tételezett igények alapján szerveztek meg. Az asszonyok kérték, hogy ebben az évben is tartsanak a múlt évihez ha­sonló foglalkozásokat. A nőbi­zottság vezetője, Kalmár Já­nosáé gondoskodott a feltéte­lekről és a tanfolyamvezetők­ről, ezért a kérésnek eleget te­hetnek. A közeljövőben hetente egy- egy alkalommal Valter Meny- hértné irányításával' szabni és varrni, Krizsánné Kalmár Má­ria vezetésével pedig kötni gyűlnek össze a szabad idejü­ket hasznos ismeretek szerzé­sére fordító vérségi asszonyok. Húszéves a múzeum A munkásmozgalom emlékeit gyűjtik Tavaly múlt húsz éve, hogy szerényen induló, de nagybe­csű tájmúzeum nyitotta meg kapuit Aszódon. Feladatául a mindannyiunkat gazdagító Petőfi-kultusz élesztősét, ápo­lását és a Galga menti né­pek történeti, néprajzi emlé­kei gyűjtését jelölték ki. Ak­kor még csupán két kiállítási terem, s mindössze 250 tárgy jelentette a múzeumot. Petőfi iskolájában Nem telt el sok idő, s 1961- ben, életrevalósága bizonysá­gául, az illetékes miniszté­rium magasabl> rangra emel­te az intézményt: nevét Pe­tőfi Múzeumra változtatta, s az egy év múlva megalakult Pest megyei Múzeumok Igaz­gatóságához sorolta. Az új név önként adódott, hiszen — bár ez csak később, 1967-ben következett be — Petőfi Sán­dor egykori iskolája teljes egészében a múzeum céljait szolgálja. — Tevékenységünk azóta bővült: a történeti gyűjte­ményben különös gonddal ápoljuk a munkásmozgalmi emlékeket — tájékoztatott Asztalos István múzeumigaz­gató. — Az 1918—19-es forra­dalmak idején Aszód és kör­nyéke az ország egyik legje­lentősebb forradalmi köz­pontja volt, ezért megkülön­böztetett figyelemmel gyűjt­jük a Galga-völgy munkás- és szegényparaszt mozgalmai­nak emlékeit. Az aszódi gim­názium történetét és egykori diákjainak itteni életét bemu­tató anyagunk is sok látoga­tót vonz. A régészeti gyűjte­mény az 1960-ban megkez­dett ásatások, a rendszeres te­repjárások és leletmentések alkalmával előkerült tárgyak­kal évről évre gyarapszik. Aszódon tárták fel Közép- Európa egyik legnagyobb új­kőkori települését és temető­jét, s fontos ásatásokat végez­tek az elmúlt 20 évben Ba­gón, Hévízgyörkön, Domony- ban és Versegen is. gazdagítják az aszódi múzeu­mot. Tudományos alapossággal dolgozzák fel a hozzájuk ke­rülő anyagokat, s hogy ez szakszerűen történhessen, és hogy a feldolgozás módjának is dokumentuma maradjon, időközönként megjelentetik a Múzeumi Füzetek egy-egy da­rabját. Az 1963 óta kiadott, Asztalos István által szer­kesztett 11 füzet nagy segít­ség egyrészt az aszódi mú­zeumbarátoknak, akik a gyűj­tésben is közreműködnek, másrészt azoknak, akik a mi vidékünk kutatása iránt mesz- szebbről érdeklődnek. Az aszódi Petőfi Múzeum fontos közművelődési tevé­kenysége nem merül ki az elmondottakban. Az állandó kiállítások mellett időszaki és vándortárlatokat is rendez­nek; előadások, tárlatvezeté­sek, helytörténeti szakköri foglalkozások és a fiataloknak szervezett vetélkedők színesí­tik programjaikat. A Petőfi- ünnepséget évente megrende­zik. A múzeum ad helyet a művelődési házhoz tartozó honismereti kör foglalkozá­sainak; itt működik a TIT aszódi csoportja is. A minap hallottam az ikladi tsz köz- művelődési csoportjának veze­tőjétől, hogy szinte alig van olyan tagjuk, aki ne járt vol­na ebben a múzeumban, amely arra törekszik, hogy élő kapcsolata legyen a környék gazdaságaival, intézményeivel, szocialista brigádjaival. Tárgyak sokasága Tizenegy füzet Néprajzi gyűjteményükben megtalálhatók a Galga mente gazdag, még napjainkban is fellelhető emlékeinek jellegze­tes darabjai. A színpompás népi viseletek, a gazdálkodás eszközei, a gyerekek játékai mellett a vidék élő népművé­szeinek alkotásai ugyancsak 1 A múzeum munkatársai az elmúlt húsz év alatt 10 állan­dó, 66 időszaki és 55 vándor- kiállítást rendeztek. Látoga­tóik száma évente átlagosan 16 ezer. Hogy mi mindent őriznek, arról a számok nyel­vén is fogalmat alkothatunk: régészeti gyűjteményük nyil­vántartásban levő darabjai meghaladják a 10 ezret, a néprajzi 3300, a történeti és dokumentációs gyűjtemény együttvéve 4200 tárgyat szám­lál. Fotótárukban mintegy 5700 felvételt őriznek. Mint sok más múzeumban, egyszerre itt sem fér el minden a ki­állítási termekben, s az egé­szet tán senki sem tudná egy alkalommal áttekinteni. Ám amit esetenként megnézhe­tünk, azzal is gyarapodnak is­mereteink a vidékről, s legki­válóbb fiairól. Fehér István

Next

/
Oldalképek
Tartalom