Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-25 / 20. szám

1979. JANUAR 25., CSÜTÖRTÖK «**«» V xrMatav Afrikában gyógyított A Pest megyei Hírlapban két évvel ezelőtt jelent meg írá­som Rácz Antalnak, az egyik legnevesebb magyar vadász­nak tanzániai útjáról. Egyebek között arról is írtam, hogy a lelkes vadász 1974 nyarán Arusha városában több alka­lommal felkereste az egykori isaszegi orvost, dr. Sáska Lász­lót, aki akkor már negyven- harmadik esztendeje élt Afri­kában. ö nemcsak az afrikai betegségek kutatója és gyógyí­tója volt, hanem szenvedélyes fotós és vadász is. Felesége az Isaszegen élő Merényi Mária, kiváló botanikus hírében áll. Lakásuk köré olyan tündér­kertet varázsolt, hogy minden látogatót ámulatba ejt. Virá­gait még a távoli országokból is érdeklődéssel keresik. A napokban kaptuk azon­ban a szomorú hírt, hogy dr. Sáska László 88. évében meg­halt és a Kilimandzsáró árnyé­kában az arushai temetőben temették el. Életének több mint felét, 47 évet töltött Afrikában. Évtize­deket áldozott a rák elleni küzdelemre, a trópusi betegsé­gek orvoslására. Munkásságát az angol rákkutató intézet is elismerte, amikor levelező tag­gá választották. 1970-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem aranydiplomával tün­tette ki, melyet a magyar nagykövettől, Arushában vett át. Í972-ben Bukarestben ven­dége volt a román orvostudo­mányi akadémiának, ahol elő­adást is tartott, majd az aka­démia tagjai közé fogadta. Emlékeit Életem Afrika cím­mel 1969-ben adta ki az Ifjú­sági Könyvkiadó. Vadászati trófeáit a buda- pest Természettudományi Mú­zeum és á nagyenyedi Bethlen Kollégium őrzi. Több miint hatezer színes diát készített. Értelmes életet szakított fél­be a halál. Iszlai Albert Gödöllő A válasz nem megnyugta tó Az elmúlt hetekben több írást olvastam lapjukban a váci vasútállomással és az aluljáróval kapcsolatban. A vitához az illetékesek is hoz­zászóltak, válaszuk azonban számomra nem megnyugtató. Azt írták ugyanis, hogy a vas­útállomás rendezésére csak a VIII. ötéves tervben kerül sor. Pedig sürgős intézkedésre lenne szükség, mert az állo­más már igen veszélyes. Köz­tudott, hogy az épület több mint 125 éves. Végig a váci vonalon: Vác-Alsón, Szob-Al­són és Gödön is mindenütt van már aluljáró. Kivétel csak ez a lassan 50 ezer lélekszámú város, ahol naponta sok ezren megfordulnak. Félelmetes lát­vány a két ellentétesen hala­dó szerelvény közé behúzódó várakozó utasok tömege. A hajnali sötétségben munkába indulók beszorulnak két-három szerelvény közé, mert a vo­natok nem egymás után, ha­nem gyakran egy időben, egy­mással szemben haladnak és a vágányok között csak alig egy méter a távolság. A vá­ciak jól tudják, hogy hány ha­lálos baleset történt már ezen az állomáson. Velem együtt sok-sok váci lakos úgy érzi, hogy előbb kellene sort keríteni egy alul­járó építésére, mint a VIII. öt­éves tervben. Ehhez a társa­dalmi munkások sokasága já­rulna hozzá. Ifj. Fejér Ferenc Vác Csellengő fiatalok? A pátyi ifjúság körében gyakran hallani elégedetlen hangokat, ha arról esik szó, hogy miként lehet szórakozni és kellemesen eltölteni a sza­bad időt a községiben. Jogos az elégedetlenség. A múlt évben például az ifjúsági házban egyetlen említésre ér­demes rendezvény sem volt. A vezető anyagi okokra hivatko­zik. A KISZ községi alapszer­vezete tagjainak száma el­enyészően kevés. Nagy a szer­vezetlenség, így a munka is formális. Az egyik KISZ-tag elmondta, hogy két éve nem fizet tagdíjat, és az utolsó tag­gyűlés időpontjára sem emlék­szik már. Hogy mégis tagja a szervezetnek, az a KISZ-titkár „jóindulatán” múlik, aki saját zsebéből fizet a többiek he­lyett. Válasz cikkünkre NEM SZERZŐDÉS SZERINT PIRKAD Sötétben bukdácsolva cím­mel december 28-i Postabon­tás rovatunkban Bereczki Gá­bor pátyi olvasónk azt kifogá­solta, hogy a községben reggel hat órakor megszűnik a köz- világítás, pedig ebben az idő­ben még sötét van. így az ÉDÁSZ takarékossága miatt a lakók kénytelenek — beton­járdák hiányában is — pocso­lyákban bukdácsolni. A levélre az Észak-Dunán­túli Áramszolgáltató Vállalat üzemigazgatójától a napok­ban érkezett meg a válasz. Ezt írja: — A panaszt kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy 1979. január 10-én 6 óra 45 perckor kapcsolt ki a közvilágítás. Er­re az időpontra még december 23-án állították be a kap­csolóórát, s kiderült, hogy az rosszul működik. A községi tanácsokkal kö­tött közvilágítási szolgáltatási szerződés — úgynevezett közvi­lágítási naptár szerint — üze­meltetjük a világítást. A szer­ződésben hónapra és napra bontva pontosan rögzítve van a be- és kikapcsolás időpont­ja. Például december 11-től 20-ig a kikapcsolás ideje 6 óra 30 perc, december 21—31-ig 6 óra 45 perc, január 1-től 10-ig 6 óra 50 perc, január 11-től 20- ig 6 óra 40 perc és január 21- től 31-ig 6 óra 30 perc. Et­től eltérni csak az illetékes ta­nács külön kívánságára lehet. Utasításunkra egyébként ja­nuár 11-én a kikapcsolás ide­jét 7 óra 20 percr^ állította be kirendeltségünk, a hosszú, sötét reggelek miatt. Sok községben az elmúlt években áttértünk az úgyne­vezett alkonykapcsolós rend­szerre. Ez azt jelenti, hogy a kapcsoló „észleli” a természe­tes világosságot és sötétséget és ennek alapján automatiku­san ki- és bekapcsolja a köz- világítást. A műszerek pon­tatlansága, meghibásodása miatt sajnos előfordul a téves kapcsolás. A jelenlegi súlyos munkaerőhelyzetünkben ez igen sok kellemetlenséget okoz mind a lakosság, mind Válla­latunk részére. Célunk az, hogy figyelem­be véve az energiatakarékos­ságot, az Áramszolgáltató Vál­lalat pontosan ellássa felada­tát. Kérjük a lakosságot, hogy a hasonló panaszokat közöl­jék minél előbb a helyi kiren­deltségünkkel, ahol azonnal intézkednek. VIGYE MÁSHOVÁ Lapunk múlt év október 26-i Postabontás rovatában Lengyel László ceglédi olva­sónk panaszos levelét közöl­tük. Olvasónk arról számolt be, hogy Zsiguli személygép­kocsiját vizsgáztatás előtti ja­vításra vitte a ceglédi AFIT kirendeltségére. A hibafelvé­tel és árajánlat annak rendje és módja szerint meg is tör­tént. Megállapították, hogy többek között ki kell cserélni a bal hátsó kerék csapágyát is, majd olvasónk kérte a ke­rekeik centírozását, amit 135 forintért vállaltak. A kocsi határidőre elkészült. De Lengyel Lászlót a számla átnézésekor meglepetés érte. A raktári anyagkivételezési jegy tanúsága szerint a csap­ágyat nem adták ki, de a cse­rét nyolcvan forintért felszá­molták. A kerekeket pedig egy kisiparossál újra kellett centí- roztatni. Amikor panaszával felkereste az AFIT átvevőhe­lyét, ott azt mondták, hogyha nem tetszik a munkájuk, vi­gye máshová a kocsiját. Nemrégiben az AFIT III. számú Autójavító Vállalat igazgatója, Pollák László ar­ról értesített bennünket, hogy a levél elolvasása után utasí­totta a központi meót, hogy vizsgálják ki a panaszt, a javí­tással kapcsolatos körülmé­nyeket és bizonylatokat. Az ellenőrzés után bebizo­nyosodott, hogy Hornyák Ta­más minőségellenőr és Krizs- gán László szerelő csoportve­zető nem tartotta be a 4/1976-os számú vezérigazgatói utasítást. Ezért a két dolgozót az üzem vezetői fegyelmileg felelősségre vonták. Lengyel Lászlónak pedig 364 forintot visszatérítettek. Ilyen helyzetben természete­sen a KISZ-esek nem is vál­lalhatják a fiatalokkal való foglalkozást. Az általános is­kolából kikerült fiatalok több­sége Budapesten tanul tovább, tehát ingázó, és általában az iskolában, vagy- munkahelyén lesz tagja az ifjúsági szerve­zetnek. Ezek a fiatalok több­nyire fárasztó utazás után, ké­ső délután érkeznek haza, és joggal igénylik a színvonalas szórakozási lehetőséget. De mivel is tölthetik szabad idejüket a pátyi fiatalok? Az igényesebbek ki sem mozdul­nak hazulról. De van, aki ba­ráti összejövetelt szervez- ott­hon, legtöbbjük azonban célta­lanul cselleng az utcán. Az is előfordul, hogy egyesek buszra ülnek, és a budapesti perem­kerületek discó klubjaiban ke­resnek -társaságot. Az itthon maradottaknak még két választásuk van: az alsó és a felső kocsma. Mind­kettőt a Budai Járási Áfész üzemelteti. Légkörük, hangu­latuk olyan, mint a kocsmáké általában. A közelmúltban azonban az egyikben vezető- és személyzeti változások vol­tak. A fiatalok hamarosan ost­romolni kezdték kéréseikkel az új vezetőt, engedje meg, hogy heti három alkalommal gépzenét hallgatva táncolhas­sanak. A vezető bátortalanul ugyan, de hajlott a kérésre. Néhány hét leforgása alatt a kocsma kellemes ifjúsági prész- szóvá alakult át. Lám, így is lehet! De most hogyan tovább? Ad­dig is, amíg nem születik más döntés, kérjük az Áfész veze­tőit, hogy legyenek a fiatalok segítségére. Elsősorban azzal, hogy ne az alkoholfogyasztás növelése legyen a fő cél, ha­nem a jó példa követése. Nem tartom kizártnak, hogy előbb- utóbb sor kerülhet a tárgyi fel­tételek javitására is — és a beatzene mellé majd értékes és érdekes művészeti, irodalmi programok társulhatnak. De esetleg más lehetőség is adó­dik arra, hogy a község fia­taljai hasznosan tölthessék sza­bad idejüket. Wiedermann Gábor Páty Elkerülöm a Kossuth Lajos utcát Szeretek sétálni a szép po- mázá utcákon. Egy-egy ház, kapu, vagy faragott kő év­százados emlékeket idéz. Sé­táim során azon bán lehetőleg elkerülöm főutcánkat, a Kos­suth Lajos utcát. Pedig az itt sorakozó házak többsége szintén a régmúltból való. összhangjukat csak itt- ott töri meg néhány modem épület. A házak fala, ablaka azonban sáros, piszkos, pedig gazdáik rendszeresen tisztít­ják, festik. A Kossuth Lajos utca macskaköve ugyanis esős időben, vagy hóolvadáskor agyagos, sáros lesz. A járdák keskenyek, az útpadka rende­zetlen. Az erre haladó jármű­vek a gyalogjáróra, a házak falára csapják az út sarát. És jaj anak a járókelőnek, aki úti Igazgatósága. Budapesttől Dobogókőig kifogástalan a fő közlekedési út, csupán Po- máz legsűrűbben lakott terü­letén ilyen áldatlan a hely­zet. Kérem az illetékeseket, figyeljenek fel gondunkra. Balogh Gyula Pomáz Van gipsz és még sincs Január 18—i Postabontás ro­vatunkban Kelemen János gö­döllői olvasónk arról panasz­kodott, hogy a városban sem gipszet, sem samottport nem lehet kapni, már hónapok óta. Somogyi Ferencné, a Buda­pest Környéki Tüzép osztály­vezetője telefonkérdésünkre akkor elmondta, hogy a gödöl­lői telepen 250 mázsa gipsz van. Január 25-ig pedig újabb szállítmány érkezik. Kelemen János újból leve­let küldött szerkesztőségünkbe, és ezt írja: „Az igaz lehet, hogy a Tüzép telepen 250 má­zsa gipsz van, csakhogy 50 ki­logrammos csomagolásban kapható. Az. emberek többsé­gének azonban általában csak néhány kiló kell, a félmázsás csomagokat pedig nem bont­ják meg. így tehát hiába van gipsz, mégsem tudunk vásá­rolni. Valamikor a háztartási bolt­ban kilós csomagolásban is le­hetett kapni, de ez az utóbbi hónapokban eltűnt. Attól fé­lünk, hogy a jelzett időben ér­kező samottporból sem fogunk tudni vásárolni, ha félmázsás csomagokban árusítják majd. Nem tudom, van-e valami akadálya annak, hogy min­denki annyit vásároljon, amennyire szüksége van. Kelemen János Gödöllő SzerkesztőI üzenetek L. I„ Csemő: Levelét átadtuk lapunk Jogtanácsosának. Kérjük, kísérje figyelemmel a szerdánként megjelenő jogi oldalunkat. Sz. L., Nagykovácsi: Megkap­tuk panaszos levelét. Utánajárunk problémájának, és jövő heti Pos­tabontás rovatunkban beszámolunk a kapott tájékoztatásról. I. A., Gödöllő: Már régóta hiá­nyoltuk leveleit, és örülünk, hogy új lakóhelyéről ismét jelentkezett Írásaival. Kérjük, hogy minél gyakrabban számoljon be a Gö­döllőn élő emberek örömeiről, gondjairól. éppen erre jár. Gyakran lá­tok ltot sáros ruhában embe­reket, akik nem éppen dicsé­rő jelzőkkel emlegetik az utak felelőseit. A Kossuth Lajos utca gaz­dája egyébként a KPM Köz­Alkatrész — levél ellenében Nagyszerű találmány az automata mosógép. Meg kell hagyni, nem olcsó, de ez az az eszköz, amely valóban könnyít a nők házi munkáján, s gyara­pítja a hasznosabb dolgok­ra fordítható szabad időt. Emiatt keresik sokan, még ha megszerzése fokozott ta­karékosságra is szorítja a vásárlók többségét. Persze a gép csak akkor segít, ha működik. Más szerkezettel is előfordul, hogy javítani kell, de a mosógép esetében a vára­kozás azzal jár, hogy visz- sza kell térni a fárasztó kézi mosásra. Mégpedig a már könnyen megszokott kényelem után. Mi is így jártunk tavaly december 7-én: a majd 10 ezer forin­tos masina egy húszforin­tos, pár perc alatt házilag is kicserélhető alkatrész hibája miatt megtagadta a segítségnyújtást. Keserves keresés kezdődött az alkat­részboltokban: mindenütt egybehangzó volt a válasz: nincs. — Hónapok óta na­ponta sokan keresik, higy- gye el, nekünk js jobb lenne, ha tudnánk adni — vála­szolta például a Ravill al- katrészáruház eladója. S még hozzátette, már év vé­ge van (!), nem szállítanak árut. Talán majd jövőre... Ekkor kaptam oz ötletet egy kollégámtól: én is úgy kaptam, hogy írtam a gyár­nak Debrecenbe. December 17-én feladott levelemre szabályosan (!), harminc napon belül válasz is érkezett: keressem meg a Hajdúsági Iparművek al­katrészboltját és vegyem át az alkatrészt. Hiteles részlet a bolti párbeszédből: — Kérek egy centrifuga- szivattyúlapátot. — Levele van? — Miért, enélkül nincs? — Kérem a levelet és akkor lesz... Természetesen átadtam és megkaptam az árut. De azóta is nyugtalanít, hogy akinek nem jut eszébe a gyárnak irni, az továbbra is csak nézegetheti, kerül­getheti otthon a drága ma­sinát. Hiszen a levelezés ötlete csak szájról szájra terjed. Bár lehet, hogy én most kifecsegtem a titkot és a gyár a levelezés he­lyett a folyamatos alkat­részellátás kézenfekvő — és több mint elvárható — módszerét választja? M. J. Kosdi panaszok nyomában Ahol félnek közlekedni A Dunakanyar felett 650 méterre magasodó Naszály- hegy tövében, Váctól mindösz- sze nyolc kilométer távolság­ra fekszik Kösd. A faluba keskeny bekötő út vezet „Ennek az útvonalnak van egy 500 méteres szakasza, ahol már félünk közlekedni” — ír­ja Villányi Pál kosdi lakos, a Hazai Fésűsfonó váci gyár­egységének dolgozója. Ez a szakasz a kosdi Lenin Tsz területén, a cselőtei ha­tárrészen, lakott területen ve­zet keresztül. „Az útszegélyt sűrűn " be­nőtte az akácos, talán soha le nem kaszált embermagasságú fű, gaz — borítja. A főútvo­nalra sok — a töltésbe vágott — út torkollik. A főúton nincs lakott területet jelző tábla. A járművek maximá­lis sebességgel közlekedhet­nek. A közelmúltban két gyermeket . ért itt baleset, s lelte kis híján halálát.” Láthatatlan ember Az út túloldalán van a tsz irodája is. A régi majorsági épületekben 20—30 család la­kik, s jár erre. Ezen az útvo­nalon közlekednek az autó­buszmegálló és a munkahe­lyek között a tsz könyvkötő­üzemének a dolgozói. „Külö­nösen sötétedés után veszélyes ez a szakasz, mert az utat nem világítják meg, s alig lát­hatók az úton járó emberek” — mondják azok a kosdiak, akik gépkocsival közlekednek, s azt kérik, hogy az autóbusz- megállóknál fessenek zebrát az úttestre és világítsák ki ezt a területet. S amit az autósok még panaszolnak: Vác előtt, egy mély bevágás között emelkedő szakaszon valaha darabos kövekkel bur­kolták az utat. Veszélyes, csúszós és tönkreteszi a jár­műveket — vélekednek a köz­ségbeliek. Táblák zebrával Ritzl Ferenc, a községi ta­nács építési előadója és mű­szaki ügyintézője maga is egyetért ezekkel a panaszok­kal. Közölte, hogy a világítás ügyében rövid időn belül in­tézkedni fognak. A tsz terü­letén elrendelik, hogy a csat­lakozó földutak elé — noha ezek eleve alsóbbrendű útvo­nalak — tegyék ki a kötelező megállást elrendelő táblákat. A termelőszövetkezet irodá­jában beszélgetünk Papp Ár­pád főkönyvelővel, valamint Sziki Péterrel, a KPM 5. szá­mú Üzemmérnökség váci iro­dájának művezetőjével. — Az utat szegélyező, a ki­látást akadályozó bozótost az ősz folyamán kétszer is kiir­tottuk — mondják —, és ter­mészetesen, ha ismét szükség lesz rá, a munkát megismé­teljük. Véleményük szerint nincs akadálya annak, hogy a cse­lőtei szakaszon lakott terüle­tet jelző, sebességkorlátozó táblát tegyenek ki és zebrát fessenek az úttestre. Erről azonban csak az üzemmér­nökség vezetői dönthetnek. A Vác előtti emelkedő ügye nem egyszerű, mert az útvo­nal felújítását a közeljövőben nem tervezik. Mindenesetre ezt is meg akarják oldani. Emberéletről van szó! A termelőszövetkezet veze­tősége nevében Papp Árpád megígérte, hogy a könyvkötő­üzem dolgozóinak figyelmét felhívják a kellő körültekin­tésre, s arra, hogy a gyalogo­soknak a járműforgalommal szemközti padkán kell közle­kedniük. A községi tanácshoz egyéb­ként már benyújtották jóvá­hagyásra a könyvkötőüzem­hez vezető bekötő út tervét. — Gyalogjáró is épül mel­lette? — Sokba kerülne — mond­ta a főkönyvelő. — Mennyibe? — Talán 250 ezerbe — szá- mítgatta a KPM munkatársa. Sok ez? Vác felé haladva a gépkocsi ablakából jól láthat­juk, amint a munkaidő vé­gén az utat teljes szélesség­ben elfoglalva igyekeztek a buszmegálló felé az üzem dol­gozói. Akár megfogadják majd a munkavédelmi felelős intel­meit, akár nem, célszerű vol­na mégis megtalálni a mód­ját annak, hogy a bekötő út­tal együtt gyalogjárót is épít­senek. Emberéletekről van szól Kovács T. István 1 1 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom