Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-05 / 3. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM. ÁRA 80 FILLÉR 1979. JANUÄR 5., PÉNTEK Megfizetik Ö tezer esztendeje ter­mesztik legősibb ipa­ri növényeink egyi­két, a Linum usitatissimu- mot, azaz a házi lent. S mert régóta, bizonyos fogá­sok, megszokások olyannyi­ra természetessé lettek, hogy föl sem merült, lehet­ne másként ezt vagy azt csinálni. így valahogy ju­tott a legmostohább sorsra a lenfeldolgozás első szaka­szának mellékterméke, a pozdorja: eltüzelték. A fel­dolgozó telepek kazánjait fűtötték a hulladékkal, mígnem ... valakinek eszé­be jutott, a melléktermék nem okvetlen értéktelen szemét, hanem esetleg fel­használható. Így alakult ki azután a lenpozdorja bú­torlappá történő feldolgo­zásának technológiája, s al­kalmazták azt eredménye­sen hosszú évek óta — kül­földön. A hazai lenfeldolgozás legjelentősebb cégénél, a Lenfonó és Szövőipari Vál­lalatnál — a vezetés fel- frissítése után — alapvető szemléleti változásoknak kellett végbemennie ahhoz, hogy napirendre kerülhes­sen o len komplex haszno­sításának feladata, s azon belül a pozdorja ügye. Megmásítanánk a valósá­got, ha olyasmit állítanánk, az elgondolásnak, a komp­lex hasznosítás tervének mindenki tapsolt. A válla­lati közösség némely cso­portja, tagja úgy véleke­dett, ami jó volt addig, jó lesz a jövőben is, minek bíbelődik egy textilipari vállalat olyasmivel, ami nem vág a profiljába?! Bármennyire is nyilván­való volt a lenfeldolgozás teljes köre által elérhető eredmény, : feladat elfo­gadtatása .cemény küzde­lemben történt meg. Igaz, lehetett volna puszta utasí­tásokkal í hanőverezni ér­vek és ellenérvek között, csakhogy akkor kétségessé válik r cselekvés azonos iránya. í még kétségesebbé o kö; . eműködés elérése. Ezek pedig elengedhetetle­nek, hiszen hazánkban is­meretlen technológiáról van szó, olyan berendezé­sekről, amilyeneket egy­két szakember látott addig csupán külföldi kiállításo­kon és üzemekben. D ecember 19-i ülésén fogadta el az MSZMP Pest megyei Bizott­sága azt a gazdaságpoliti­kai cselekvési programot, amelynek egyik feladat­pontja a Lenfonó és Szövő­ipari Vállalat bútorlap­gyártásában a termelés ter­vezett szintjének elérését szabja meg teendőként, azaz elkészült a pozdorját feldolgozó üzem, megkez­dődött benne a termelés. Mondhatjuk: így zárult a vita, s jó, hogy ezen a módon történt a nézetek ütköztetése. Mert voltak a nyolcvanmillió forint érté­kű beruházásnak nehéz szakaszai, kisebb-nagyobb kátyúi, s akkor mutatko­zott meg, szemben a koráb­bi tamáskodással, akarja-e a vállalat közössége az új­donságot; akarta, mert az első szóra mozdultak azok, akik tehettek valamit a ne­héz helyzet megváltoztatá­sáért. Évente húszezer köbmé­ter bútorlapot bocsát majd ki az új üzem — Sanopan védjeggyel kerülnek for­galomba —, s ennek két­harmadára hosszabb távon reális exportlehetőség mu­tatkozik. Hétezer köbmé­terre vevő az a belga Mar- recau cég, amely a kulcs­helyet elfoglaló berendezé­seket — kooperációs szer­ződés keretében — szállí­totta, s úgy vevő, hogy a mindenkori világpiaci árat adja a termiékért. A 13—14 ezer köbméternyi pozdorja- bútorlap külföldön történő értékesítésének lehetősége egyben annak is ígérete, hogy a beruházáshoz igénybe vett tőkés import összege fél esztendő alatt megtérül! Hat hónap — mi tagadás, nagy ritkaság a dollár elszámolású beho­zatalit igénylő fejlesztések körében. Az sem mellékes tényezője ennek a beruhá­zási példának, hogy utat nyitott a több irányú nem­zetközi együttműködésre — mert a Lenfonó gyümölcsö­ző kapcsolatokat épített ki a csehszlovákiai rokoncég­gel, a sladkavicovói poz- dorjalapgyárral is, ott tör­tént a kezelőik betanítása, s biztató megállapodások vannak a karbantartások közös elvégzésére. T úlzott jelentőséget tu­lajdonítanánk egyet­len beruházásnak? Természetesen aiz új üzem hatása nem akkora, hogy alapvetően befolyásolja a Lenfonó és Szövőipari Vál­lalat gazdálkodását, csak­hogy éppen arról van szó: ami addig veszendőbe ment, az értékké válik. Olyan forrást nyitottak meg némi fejtörés árán, ami addig is rendelkezé­sükre állt, de észrevétlen maradt, észrevétlen azért, mert nem kedvezett feltá­rásának a vezetői, irányí­tási szemlélet és gyakorlat. Valójában tehát azt kell leírnunk a pozdorja ürü­gyén, hogy a vállalati gaz­dálkodásban rejlő lehetősé­gek nagyobbak, mint amennyit a termelőhelyek ténylegesen hasznosítanak. S a kettő közötti különbség egyben annak eléggé meg­bízható jelzője is, a vezetés mennyiben érzi kötelessé­gének és jogának az ilyes­fajta tartalékok kamatoz­tatását. Eddig ugyanis ál­talában csaik a kötelességek oldaláról közelítettük a fel­adatot, most — nem vélet­lenül — az eltérő szedés­móddal a jogot tettük hangsúlyossá. Mert igenis, joga a vállalatvezetésnek, hogy új próbák elé állítsa a közösséget, addig isme­retlen feladatok elvégzésé­re bírja rá, ha ezek a pró­bált, feladatok egybevág­nak az össztársadalmi ér­dekeltséggel, s ugyanakkor a cégnek sem előnytele­nek. Az új bútorlapüzem­ben az egy foglalkoztatott­ra jutó termelés értéke fö­lötte áll az egymillió fo­rintnak ' évente, ami a vál­lalati átlagnak az ötszörö­se. Semmi hatásvadászat nincs tehát abban, ha azt állítjuk: a nehéz gazdasági körülmények között is megfizeti a piac a fejtö­rést, a tartalékok felkuta­tását, a vevők, a felhasz­nálók megfizetik a gyártó­nak azt, ha töri magát. S itt ez történt; törték magu­kat. Megelégedni a meg­szokottal, a szokványossal annyi, mint föladni a lehe­tőségét annak, hogy új for­rásokra leljünk. S lám, ezek a források olykor ott találhatók a — pozdorját tüzelő kazánházban. Mészáros Ottó Város lett Fehérgyarmat Legújabbkori történelmének legjelesebb eseményét köszön­tötte csütörtökön a 9000 lako­sú Fehérgyarmat: várossá avatták a szatmári síkság köz­pontjában fekvő települést. A Szabolcs-Szatmár ötödik váro­sának avatása tiszteletére ren­dezett ünnepi tanácsülésen részt vett Trautmann Rezső, asz Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára, Raft Miklós, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhe­lyettese és Pénzes János, a megyei tanács elnöke. Az ün­nepség helyszínén, a járási művelődési központ színház- termének széksoraiban helyet foglaltak a megye városainak, társadalmi szervezeteinek kép­viselői. Trautmann Rezső ünnepi beszédében szólt arról a tö­retlen fejlődésről, melyet az új város az 1970. évi nagy ár­víz óta elért, majd az Elnöki Tanács megbízásából átadta a városi tanács elnökének a vá­rossá nyilvánítást tanúsító ok­iratot, s a városi rangra emelt település jelképes kulcsát. Tar Imre, Szabolcs-Szatmár párt- és állami testületéinek nevében üdvözölte a megye legifjabb városát. Új anyagokból expertdeviza Ötvözetek, fényesőffogtók, ferrifek — Ifútról — Termékeinknek mintegy hetven százaléka olyan, ame­lyet csak tőkés importtal le­hetne helyettesíteni. Nem vé­letlen tehát, hogy tavaly sem voltak értékesítési gondjaink, sőt több rendelést el kellett utasítanunk — tájékoztatott a Híradástechnikai Anyagok Gyárának igazgatója Vácott. Lágyferritből több mint 131 millió forint értékűt gyártot­tak, gondot fordítva a minő­ség javítására és a szállítási határidők betartására. Igazod­va az igényekhez, új anyagot is kifejlesztet­tek, amely már világszínvonalú. Űj termékeik: az M 4000-es és az M 5000-es torroidgyűrű az export növelését is elősegítet­te. — A keményferrit készíté­sét a technika fejlődése kény­szeríti ránk. A múlt évben csupán a gyártás lehetőségét teremtettük meg — magyaráz­za ár. Koncz Károly. — A nyomtatott áramkörökből vi­szont az eredeti terveknek megfelelő mennyiséget tud­tunk kiszállítani, 70 millió fo­rint értékben. A vállalat szerelvénygyártó üzemét is a jól dolgozók közé sorolja az igazgató, Nem csu­pán azért, mert négy százalék­kal túlteljesítették termelési előírásaikat. Jelentős lépése­ket tettek a fénycsőfojtó gyár­tás továbbfejlesztése érdeké­ben is. Bár sikerült csökken­teni a nehéz fizikai munkát, az idén tovább automati­zálják a szerelősorokat. — összes termelési érté­künknek több mint egyhar- madát a kohászati cikkek tet­ték ki: egy újabb ötvözőté­gely üzembe állításával 1000 tonnával növeltük a termelést — elemzi munkájukat az igaz­gató. — Kohászati üzemünk­ben javult az ötvözetek és a horganyhüvelyek minősége. Bár egy hónapig szünetelt a horganylemezgyártás — a ke­mence átépítése miatt —, még­is 348 millió forint értékű árut készítettek az üzemben, töb­bet az előírtnál. Romhányban készülnek a higanygőzfojtók és a transzformátorok. Utób­biak között már televízióké­szülékhez alkalmasak is van­nak, amelyek a népgazdasá­got — közvetve — jelentős tő­kés exporthoz segítik. December 23-án teljesítette tervét a HAGY munkásgár­dája. Az évet több mint 945 mil­lió forinttal zártuk — össze­gez Pádár Sándor, műszaki igazgatóhelyettes. Ahol lehe­tett, automatizáltuk a beren­dezéseket, a gyártósorokat. Ennek eredménye, hogy míg 1977-ben egy munkásunk 809 ezer forint termelési értéket termelt, tavaly már 936 ezer forintot. A termelést segítő öt­vennégy elfogadott újításból ötvenöt szocialista brigádok nyújtottak be. Elsődleges feladatuknak a belföldi igények kielégítését tartották, de sikerült növelni­ük az exportot is. Háromszáz- ezer fénycsőfojtót szállítottak Csehszlovákiába — mintegy félmillió rubel értékben —, és kistranszformátorok, ferrit- termékek utaztak az NSZK- ba, Svédországba, Franciaor­szágba. összesen 3 millió 385 ezer dollárral járulhattak az ország tőkésdeviza-bevételé- hez. D. Gy. Olcsóbb álSattelepek — változatlan tejtermelés Módosítottak több hatósági intézkedést Az állattenyésztés nehézipa­rában, a szarvasmarha-te­nyésztésben idén a korábbinál jóval erőteljesebben bontako­zik ki a költségtakarékos beru­házási program. A gazdaságok a beruházásra fordított össze­geket nem a telepek bővítési, építési munkáinak fékezésével, esetleg leállításával igyekez­nek csökkenteni, hanem — ér­telemszerűen — a korábbinál lényegesen gazdaságosabb módszerek alkalmazásával. Az állattartókat erre a kényszer vitte rá; az elmúlt időszakban ugyanis túlságosan sokba ke­rültek a tehenészeti létesítmé­nyek, egy-egy állatra gyakran 90—100 ezer forintos beruhá­zási költség jutott, ami azt je­lentette, hogy a telep építésé­SxéMharra — hóesés Kemény munkában a tél ellen A zordul kezdődött esztendő zordul folytatódik: a szélvi­hart a már előre jelzett hó­esés követte. Nem könnyű ilyen időben helytállniuk a szél okozta károk kijavításán munkálkodóknak, s megsoka­sodott az útjainkat karbantar­tók dolga is. Az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatóságáról, Ko­vács László osztályvezető-he­lyettes: — A szélvihar nyo­mán január 4-ig 716 káreset jutott tudomásunkra, s ezek közül 480-ról a budai járás küldött értesítést. Itt Érden volt a legsúlyosabb a kárté­tel, ezért az Állami Biztosító szakértői csoportja ezen a te­rületen kezdte meg tegnap a kárfelmérést. Az Elektromos Művek dél­pesti üzemigazgatóságának ve­zetője, Müller István: — A szélvihar okozta hibák közül összesen kilencszáz a mi terü­letünkön a dabasi, ráckevei és monori járás 3 ezer fogyasztó­ját érintette. A magas- és kö­zépfeszültségű hálózat sérülé­seit még másodikán délutánra kijavítottuk, de több mint két és fél száz dolgozónk a jeges szélben, s a hóban is folytatta a kisebb szereléseket a szabad ég alatt. Jelenleg 50—60 — a hóesés okozta — biztosítékhiba és elromlott villanyóra ad munkát, nem több, mint más­kor, havazás után. Sajnos a közvilágítás helyrehozatala marad utoljára. A Budapest-vidéki Posta- igazgatóság igazgatója, Szath- mári Géza: — Eddigi mun­kánkban nem jelentett rend­kívüli gondot a hóesés, mert a lehullott csapadék mennyisége nem túl nagy. A váci kábelt a fagyott föld miatt csak ideig­lenesen állítottuk helyre, de a telefon-összeköttetés így is za­vartalan. A sérült kábeldara­bot később cseréljük ki. Attól tartunk, hogy több munkánk akad majd, ha nem szűnik a havazás, ugyanakkor eny­hébbre fordul az idő: a hó ilyenkor a légvezetékekre ra­kódik, odafagy, s a súlyától el­szakadhat a huzal... A KPM Budapesti Közúti Igazgatóság Pest megyei fő­nökségének diszpécsere, Rosta Attila: — Az éjfélkor kezdő­dött hóesés óta elértük, hogy a megye főútvonalain száraz, rosszabb esetben nedves a burkolat, de a sózás után el­olvadt a fagyott részeken a hó és a jég. A síkosság, a csúszás- veszély éjszaka és hajnalban várható, mert a hőmérséklet ekkor a napközbeni 0, —3 fok alá süllyed. Számolni kell a vízátfolyásokkal, helyi fagyá- sokkal is. A mellékutak néme­lyike még hókásás, tisztításu­kon tagnap reggeltől három­száz ember, hetvenöt gép dol­gozik. A KPM Közúti Igazgatóság tárnoki üzemmérnökségének vezetője, Balezer János: — A szentendrei járás északi ré­szén éjfélkor kezdődött a ha­vazás, s déli irányban haladva éjjel 2-re az egész budai já­rásban hullott már. A szaka­szos hózápor változó vastagsá­gú, 2—6 centiméteres hótaka­rót hozott, de a szél helyen­ként lefújta a havat az utak­ról, másutt pedig megduplázta rajtuk a hótakarót. Tizenki­lenc szórókocsi, s négy hóeke segítségével kezdtük meg az utak tisztítását; a szentendrei és budai járás területén 100 tonna só került a főutakra, és kétszer ennyi a mellékutakra. Szili József gépkocsivezető hajnali öttől a budai járásban teljesített szolgálatot: — Bia- torbágy, Sóskút, Pusztazámor, Etyek, Érd-parkváros útvona­lán kezdtünk ma, s a kiszórt sótól aránylag hamar kásáso- dott a hó. Kilenc órára — a forgalom sűrűsödésével, s a hóekék nyomán — már vizes volt az útburkolat. Azóta el­lenőriztük a gépeket, leszerel­tük a hóekét, s most készen­létben várjuk: milyen megle­petést hoz az időjárás ... V. G. P. A MÁV vezérigazgatósága felhívja az utazóközönség fi­gyelmét, hogy a mostoha idő­járás miatt a nemzetközi vo­natok több órás késéssel köz­lekednek, s Magyarországon néhány vonalon megrongálta a vihar a vezetékeket, automata berendezéseket, ezért egyes belföldi vonatok is késnek. A Budapestről külföldre uta­zók számoljanak azzal, hogy az előreváltott helyek nem áll­nak rendelkezésükre, s a MÁV kéri az utasokat: külföldre in­dulás előtt érdeklődjenek az utazás lehetőségeiről. A vasút műszaki dolgozói mindent megtesznek a zavarok elhárításáért. Addig ezúton kéri a MÁV az utazóközönség megértő türelmét. ★ Tiszafoecsnél több mint 4 méterrel, Vásárosnaménynál pedig 1 méterrel apadt a Ti­sza az árhullám tetőzése óta, s ennek megfelelően a víz­ügyi igazgatóságok ezen a sza­kaszon harmadfokúról másod­fokúra mérsékelték a készült­séget. re fordított összegek a gazda­ságok számára 20 év alatt sem térültek meg. A beruházási költségek az elmúlt években egy állatra számítva átlagosan 75 ezer forintot tettek ki a korszerű tehenészetekben. Ahhoz, hogy ezt az összeget csökkenteni le­hessen, egyebek között felső­szintű határozatokra, intézke­désekre volt szükség; változ­tatni kellett ugyanis több ha­tósági előíráson, amelyek in­dokolatlanul növelték az épí­tési-szerelési kiadásokat. Az idevonatkozó rendeletek alap­ján a tervezők az új tehené­szeti telepeken közelebb hoz­ták egymáshoz az épületeket — erre korábban az előírások miatt nem volt lehetőség — s ezzel út-, csatorna- és vízve­zetéképítési költségeket taka­rítottak meg. A tervezők vál­toztattak az istálló külső meg­jelenésén is, az épületek egyik oldalát megnyitották vagy ki­sebb költségű szigetelést al­kalmaztak. Az új telepek be­ruházási költsége 65 ezer fo­rintra csökkenthető egy-egy állatra számítva, s ez nem jár azzal, hogy visszaesik az állo­mány tejtermelése, takar­mányhasznosítása. Az idén várhatóan 15—18 nagyüzemi tehenészeti telepet adnak át. Az új létesítmények zöme már a takarékosság je­gyében készült, _ ugyanúgy, mint a jövőre felépülő 15—20 új létesítmény, amelynek en­gedély okiratát a MÉM-ben folyamatosan bírálják el. Megemlékezés a Chilei KP évfordulójáról A hazánkban élő chilei ha­zafiak csütörtökön megemlé­keztek a Chilei Kommunista Párt megalakulásának 57. év­fordulójáról. Az ünnepségen az MSZMP Központi Bizott­sága nevében dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára köszöntötte a megjelenteket. Huszár István Komárom megyében Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese csütörtökön Komárom megyébe látogatott. A me­gyei pártbizottságon a megye vezetői tájékoztatták a megye gazdasági és politikai helyze­téről. Ezután a 81 ezer dol­gozót foglalkoztató magyar szénbányászati tröszt munká­jával ismerkedett. Huszár István ezt követően ellátogatott Oroszlányba, és le­szállt az épülő Márkus-hegyi bányába. Megismerkedett az­zal a munkahellyel, ahol né­hány nappal ezelőtt — korsze­rű szovjet berendezés segítsé­gével — kimagasló sikert ér­tek el: fél évvel a határidő előtt lyukasztották össze a lejtős és a függőleges aknát. A bányalátogatás után Hu­szár István Tatabányán a megye több gazdasági vezető­jével folytatott eszmecserét az idei feladatokról. KÖZÉLET A Kubai Köztársaság ma­gyarországi nagykövetsége há­lás köszönetét fejezi ki azok­nak a személyeknek és szer­vezeteknek, akik és amelyek a kubai forradalom győzelmé­nek 20. évfordulója alkalmá­ból üdvözletüket küldték a nagykövetségnek. Jókívánsá­gaikat nagyra értékelik. i é

Next

/
Oldalképek
Tartalom