Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-24 / 19. szám

MONOMntin A PEST-M EGYE I, HÍR LA P K ÜLŐ N K I A DAS XXI. ÉVFOLYAM, 19. SZÄM 1979. JANUÁR 24., SZERDA Előtérben a megelőzés Akik csak dicséretet érdemelitek A járás tűzvédelmének értékelése Fülöp József tűzoltó száza­dossal, a monori járási tűzol­tóparancsnokkal beszélget­tünk. — Hogy értékeli a községek, vállalatok, szövetkezetek tűz­védelmi munkáját? — Erősödött a megelőző tűz­védelem, mindjobban előtér­be került a fegyelem megszi­lárdítása. A létesítmények többségében azt tapasztaltuk, hogy a vezetők többet törőd­tek a tűzvédelemmel, javult a szervezeti élet, emelkedett a tartalmi munka színvonala. Az is biztató, hogy több pénzt fordítottak anyagi, műszaki ellátásra, a kárelhárítási felté­telek megteremtésére. Oktatás — Mindenütt? — Egészen magas a tűzvé­delmi munka színvonala a monori MEZÖGÉP-ben, a ve­tőmag vállalatnál, a mezőgaz? dasiági szövetkezetek közül a Rákosmezeje és a gombai Fáy András tsz-ben és még so­rolhatnám tovább, ahol pél­dás a vezetők magatartása, aktívan, jól tevékenykednek a tűzvédelmi bizottságok, megkövetelik, ami fontos, egy­ben hatékonyan közreműköd­nek a tűzvédelmi előírások megtartásában. — Miben szükséges még javítani? — Tovább kell fokozni a tűzvédelmi felkészültséget, a tűzvédelmi képzést, a vezetők, a dolgozók oktatását, a tiszt­ségviselők ismereteinek bőví­tését, az időszakos szakvizsgá­ra kötelezettek, például a he­gesztők, villanyszerelők le- vizsgáztatását, ami nem rend­szeres és folyamatos minde­nütt. Például a pilisi Arany­kalász, a monori Kossuth tsz-ben, az ipari szövetkeze­tek közül a Monori Vasipari Szövetkezetben és a Monori Járási Szolgáltató Szövetke­zetben van még pótolni való. — Mi okozott és mi okoz még gondot? — A mentő tűzvédelemben, sajnos, hátráltatja a munkát, hogy egyes vállalatoknál, szö­vetkezetekben, de még egyes községekben sem rendelkez­nek üzemképes, hatékony tűz­védelmi felszereléssel, egye­ljek között a Monori Állami Gazdaság külső területeiben, a Tápióvölgye, a pilisi Arany­kalász tsz-ben, a maglódi ISG- ben és néhány ipari szövet­kezetben. Igaz, ebben a ke­reskedelem is ludas, de nem lehet mindent rá hárítani. Igénylik — Említette, szilárdult a tűzvédelmi fegyelem. — Jelentősen előtérbe ke­rült a tűzvédelmi Szabályok megtartása, az ismeretek bő­vítése. Különösen elmondható ez a technológiai előírások, a létesítmények építése kap­csán, mert kikérik a tűzoltó­hatóságok véleményét, igény­lik már a tervkészítésben. Az ipari üzemekben szervezet­tebb a tűzvédelmi munka, ki- építettebb a hálózat, a munka- feltételek kedvezőbbek. A ke­reskedelmi létesítményekben is javult a tűzvédelem, pél­dául a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi, a Cegléd és Környéke Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalatnál és az Al­só Tápiómenti ÁFÉSZ-ben. — Hogyan értékeli a taná­csi intézmények tűzvédelmi munkáját? — A községekét a tanácsok irányítják és intézik, a közsé­gi tűzoltóság bevonásával. Ál­talában aktívan, lelkesen dol­goznak a társadalmi tűzoltók, minden dicséretet megérde­melnek. Nem mindenütt ki­elégítő azonban a tűzvédelmi felkészültség. Rendszeres el­lenőrzés hiánya tapasztalha­tó a kulturális, oatatási, egész­ségügyi és gyermekintézmé­nyekben. Nem kielégítő a köz­ségi tanácsok tűzvédelmi bi­zottságainak tevékenysége, de a tanácsi intézmények rend­szeres tűzvédelmi ellenőrzése sem megnyugtató, sőt több helyen meg sem szervezték. Csupán Vecséssel vagyunk elégedettek. Sok községben nem gondoskodnak az anyagi feltételekről a jó és zavartalan működéshez, pedig indokolt lenne már kicserélni az el­használt, elavult tűzvédelmi felszereléseket, vagy legalább­is gondoskodni kellene felújí­tásukról. Akad még tehát bő­ven tennivaló. Gondatlanság — Hogyan alakult a járás tűzkárstatisztikája? — Az ipari üzemekben ket­tővel több tűzeset fordult elő, mint 1977-ben, nem emelke­dett a személyi tulajdont ká­rosító tűzesetek száma, a ha­lálos áldozatoké azonban há­rom volt, jobbára emberi fe­lelőtlenség, gondatlanság okozza a tűzeseteket. A men- dei és monori-erdei tűzeset következtében csaknem 109 ezer forint volt az anyagi kár: Monori-erdőn a bitu­menolvasztó gyulladt ki, Men- dén pedig, dohányzás követ­keztében, a festéktároló edény okozott tüzet, eljárás indult előidézőik ellen. A tüzekből eredő kár 1978-ban mintegy tíz százalékkal emelkedett. li. J. FOTÓKLUB PILISEN Színes képeket állítanak ki Április I-^én lesz 7 éve, hogy a pilisi könyvtárban megalakult a fotóklub, mely az amúgy is szűkös helyiség­gel rendelkező könyvtárból, hamarosan átkerült a művelő­dési házba. — Az utóbbi hat évben há­rom fotókiállítást rendeztünk — mondja az alapító klubve­zető. — Vendégkönyveinkben több mint ezer látogató be­jegyzése található. Kíváncsian várjuk, hogy színeskép-kiállí- tásunkról is elismerők lesz­nek-e a vélemények? — Régi laboratóriumunknak sem a mérete, sem a technikai felszerelése nem tette lehető­vé színes film vagy papírkép kidolgozását. A múlt év vé­gén, a művelődési ház vezető­sége segítségével, sikerült a színes eljáráshoz való leg­szükségesebb technikai felsze­relési tárgyakat beszereznünk, de továbbra is megmaradt a labor kis méretének problé­mája. Szerencsére, közöttünk van Surányi János építésve­zető, aki nemcsak a fotóklub­nak, de a Monorvidéki Áfész Dobi István szocialista brigád­ja- k is tagja. A brigád fel­ajánlotta a labor társadalmi munkában való megnagyobbí- tását. — A felajánlást, érthetően, nagy örömmel fogadtuk s azt is, hogy pár nap múlva, Su­rányi Jánossal és Földvárszki Mihállyal az élen, megkezdték a labor' megnagyobbítását. Az év első napjaiban el is készül­tek vele. — Már semmi akadálya a színes filmek és képek kidől­A nap kulturális programja Gombán, 18-tól 21-óráig: a népi tánccsopart próbája. Gyömrőn, 16-tól a kerámia szakkör, f 8-tól az ifjúsági klub foglalkozása és a népi tánccsoport próbája. Menőén, 17- től: a gyermek pávakör próbája, az ifjúsági klub ösz- szejövetele, ismeretterjesztő előadás, Baromfibetegségek, azok megelőzése, gyógyítása "ímmcl, előadó d:r. Laczkó Pál állatorvos, 18-tól: ismeretter­jesztő előadás, Latin-Amerika és a világpolitika címmel. Mo- noron, 15-től a cigánygyerek-, 18- tól a felnőtt-klub foglalko­zása és szabás-varrás tanfo­lyam, négy csoportban. Nyár­egyházán, 18-tól 22-ig: az if­júsági klub foglalkozása. Pé­teriben, 18-tól az ifjúsági klub összejövetele. Pilisen, 10-től 11.45-ig: logopédia tanfolyam (a telepi iskolában), 17-től 20-iig: a kertbarátkor foglalkozása, 18-tól: ismeret­terjesztő előadás A borkezelős alapjai címmel. Üllőn, 14-től a honismereti szakkör, 18-tól az ifjúsági klub foglalkozása. Úriban, 16-tól: a gyermek népi tánccsooort próbája, 17-től: ismeretterjesztő előadás, Csa­lád a szocializmusban címmel (az általános iskolában). gozásának, melyhez, persze, nagyobb ismeretekre van szükség, mint a fekete-fehér képekéhez, ezért hamarosan egy alapfokú és egy haladó színeskép-fotótanfolyamoT in­dítunk, melyen régi és új klubtagok egyaránt részt ve­hetnek. Bognár Józsefné Piros retek — már márciusban A korai piros retek hazája Szeged körzete: a Mihály- telek nevű városrész és az azzal határos Röszke község, ahol a kiskert-tulaidonosok már a tavaszra készülődnek. Egyelőre a fűtött szobákban alapozzák meg a primőrter­mesztést. Már több mint ezer család vetette selyempapír- ívekre a magot, vagyis pon­tosan kijelölt távolságra' ra­gasztotta a papírlapokra a szaporító anyagot. Az évtize­dek során alakult ki ez a sa­játos kertészeti módszer. Amint kedvezőre fordul az idő, a fóliasátrak alá teregetik a magokkal tele selyempapír íveket. Homokot hintenek rá, jól meglocsolják, s a finom papír elázik, a magok pedig megerednek. Ezzel az ügyes módszerrel gyorsítják, köny- nvítik meg a vetést, és a nö­vény ritkításával sem kell ké­sőbb bajlódniok. Azonban a legfőbb előny, hogy teljesen azonos nagyságúak az így ne­velt primőrök. Márciusban és áprilisban, a ZÖLDÉRT Vállalattal kötött szerződés alapján, több mint 12 millió cschnó piros retket szállítanak a hazai és külföldi piacra. Segítik a rászorulókat A vecsési nagyközségi ta­nács tavaly 331 ezer forintot fordított szociális célokra, elsősorban rendszeres segélye­zésre. Havonta átlagosan 940 forint jutott egy-egy rászo­rulónak. Az összeg az idén emelkedik. Jegyzet A lakótelepen különösen fontos "I anuár 6-i, szorpbati szá­** murikban jegyzet jelent meg Az együttélés szabályai címmel. A monori Schönmann utcai lakótelep szürke épüle­tében uralkodó áldatlan álla­potokról írtunk, arról, hogy egyesek képtelenek tudomá­sul venni: nem egyedül él­nek a házban, s minden le­hetséges módon zavarják a körülöttük lakók életét, nyu­galmát. Feltettük a kérdést: mi lenne, ha lakógyűlést tar­tamainak, melyen békésen meg­egyezhetnének az együttélés szabályaiban ? A lakógyűlés azóta lezajlott. Kár, hogy nem tudtunk róla, szívesen hírt adtunk volna a szövetkezeti bizottság elnöké­nek elhatározását követő kö­zös beszélgetésről, ami saj­nos, korántsem azt eredmé­nyezte, amire mindenki szá­mított. A lakók ismét arra kényszerültek, hogy hozzánk forduljanak tanácsért — Ezt azért mi sem hittük volna... Tudtuk, hogy a szí­nes épületekben, melyekben jobbára tanácsi bérlakások vannak, már régóta sok a baj, s azok szinte orvosolhatatla­nok, mert a legtöbben nem érzik sajátjuknak a lakást. Nálunk viszont, mint kiderült, a szövetkezeti lakásokat na­gyon is sajátjuknak érzik. Any- nyira, hogy a lakógyűlésen többen is közölték, minősíthe­tetlen hangnemben: az ajtók mögött igenis azt csinálnak, amit akarnak. S ha eddig a békésebb emberek helyzete ne­héz volt a házban, hát most már, a gyűlés után, szinte po­kollá vált. — Majd mi megmutatjuk, hogy csak azért is nekünk lesz igazunk! — kiáltozták a reni­tens lakók, s útszéli hangon utasították rendre azt, aki ma­gyarázni próbálta, házirend is van a világon. B-nét megfenyegették, szá­mítson rá, , hogy megjárja, amiért az újságban emelt pa­naszt. K. Z.-f leintették, fogja be a száját, őt leszázalékolták, ne szóljon bele a dolgokba. Dúlt a szócsata. A kapu előtt kíváncsiak kér­dezgették, mi történik oda­bent. Lakógyűlés volt. tó azóta is zajlik az élet. ^ Rigó Lászlót, a monori nagyközségi tanács szabálysér­tési főelőadóját kérdeztük meg, mi hát a teendő, ha így alakult a helyzet? — Sajnos, nem ez az első esetem a lakóteleppel kapcso­latban — válaszolta. — Bár a szürke ház nem tanácsi ke­zelésű, mégis van hatáskörünk rendcsinálásra, ha már más­képp nem megy. Azt vallom, hogy először mindenképpen a békés megoldást kell keres­nünk. Volt már lakógyűlés az én irodámban is ... Számtalan oka lehet a feljelentésnek, csendháborítás, a lakás, az épület nem rendeltetésszerű használata. S ha a bírság se­gít megteremteni az együtt­élés szabállyait, hát bírságo­lunk. IV em tudjuk, hány felvond- 1 sa lesz még a Schönmann utcai színjátéknak. Azt sem, hány kiló akta tornyosul majd egymásra, mire egyesek meg­értik: a lakótelepen különösen fontos egymás életének, nyu­galmának tiszteletben tartása, a normális emberi együttélés. Hogyan lehetséges, hogy ezt éppen azok nem veszik tudo­másul, akik a nagyközség la­kásprogramjának megvalósí. tása során elsőnek jutottak új otthonhoz? K. Zs. Erdőirtás — engedély nélkül Monori-erdőn egyre keve­sebb a fa. Nem ritka látvány, hogy irtják az erdőt, mert kell a faanyag gerendának, osz­lopnak. A favágók engedély nélkül dolgoznak, s mivel őr nincs, nem vonja felelősségre őket senki. A tanácskirendeltség veze­tője a lakosság segítségére számít elsősorban az erdőir­tás megfékezésében. Hasznos lenne rründen bejelentés, hi­szen a monori-erdeieknek sem lehet érdeke, hogy településük a Monori-puszta nevet kapja. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Merre folyik a dombról a víz? Gomba utcasorai festő ecset­jére kívánkozó látványt nyúj­tanak. Egymás fölé magasodó házai már nem egy alkotómű­vésznek voltak ihletői. A dom­bos vidék tájain, úgy mond­Egy kihaló szakma utolsó képviselője Csizmáit országszerte ismerték Nyugdíjasként is a lakosság szolgálatában A csizmadia szakmának fél tucatnyi képviselője volt Ve- csésen a századforduló körül, de az életmód Változásával a csizmadiák is változtattak ko­rábbi, megszokott munkájukon. Többen közülük amolyan susztermunkának beillő cipő-, csizmafelújításokat, -reparálá­sokat vállaltak, ha egyáltalán iparosok akartak maradni. E manapság már-már fele­désbe vesző szakma utolsó ve- csési képviselője Tóth Sándor nyugdíjas csizmadia, aki a Kossuth utcai műhelyében ma is a lakosság szolgálatában áll. Torkos láb, magas boka — Jászkara jenőn, 1922-ben szereztem csizmadia-segédleve­let. Nem mondom, sokat kel­lett tűrnöm az inasévekben. Az agyafúrt mesterné asz- szonyság megkövetelte, hogy vasárnap is elmenjünk kita­karítani, bevásárolni. Reggel öt órától este kilencig tartott a munkaidőnk, s bizony, több­ször csak lefölözött savanyú tejet vagy éppen egy kis sós kenyeret kaptunk ebédre, va­csorára. Még a mester tehe­nének szánt napraforgó-pogá­csát is csak lopva tudtuk maj­szolni, mikor hazafelé bandu­koltunk, munka után. — Segédként már nem tűr­tük a tortúrát, nyakunkba szedtük az országot. Több száz pár csizmát készítettem a nagykőrösi, debreceni, békés­csabai csizmád: aműhelyekben, s annak ellenére, hogy ak­kor 35 ezer korona volt egy pár rogyos szaru csiz­ma, nekünk csaik pár száz korona volt a heti bé­rünk. Egy időre még Sátoral­jaújhelyre is elszegődtem. Ak­kor már ismertem az alföldi, felvidéki tájegységek jellegze­tes. csizmadivatjait, a paraszti népviselethez illő, lakkos szá­rú csizmák készítésének for­télyát. A 30-as évek elején a kereslet megcsappant, gazda­ságtalan volt a lábbelik gyár­tása. Akkor a sátoraljaújhelyi richtereket, vagyis a felsőrész­készítőket otthagyva, visszake­rültem szülőfalumba, gazdál­kodó embernek. Egy idő után a Jászságban csizmadiáskod- tam, de jártam az alföldi vá­rosokat, piacokat, mondhat­nám, a fél ország ismerte jó minőségű csizmáimat. Akkor jól ment az üzlet, 45 pár is elkelt a rogyós, lakkos szárú lábbelikből egy-egy piacon. Persze, érteni kellett a vevő nyelvén, s tudni kellett, me­lyik csizma jó a torkos lá­bakra, melyik a magas bokájú vásárló lábára. A ktsz-ben Nem sokáig tartott a bé­kés csizmadiamunka, jött a háború, elvitte Tóth Sándor minden vagyonát. Egy rőfös iparostársa révén került, csa­ládjával, Vecsésre, s felesége hirtelen halála után, maga ne­velte fel két gyermekét. Egy évig magánkisiparosként dol­gozott, majd belépett a ktsz- be. — Még szerencse,, hogy az ínséges 30-as években megta­nultam a cipőkészítés és -ja­vítás fortélyait is, mert a ktsz-be a háború után egyre kevesebb csizmát hoztak. Megváltoztak a szokások, a mi szakmánk alkonya is elér­kezett. Tizennégy éve, 1964- ben mentem nyugdíjba, a ktsz-ből. Ezt a világot nem is lehet egy napon említeni a mi gyerekkorunkkal. Ma egy se­géd annyit keres havonta, mint mi fél év alatt kerestünk fia­tal csizmadiaként. Igaz, hogy nem kemény szárú, görbe szá­rú csizmákat készítenek már a gépeken, hanem szalagszerű a gyártás\mindenütt. Azért a mai csizmák, cipők minősége nem olyan jó, mint a miénk volt, valahogy a bőrök sza­básában nem elég következe­tesek a mai szakemberek — mondja az idős mester. Fő a minőség Kossuth utcai műhelyében egymás mellett sorakoznak a különböző kaptafák, vasalá­sok, egy-kettő még a régi csiz­mákon gyakori sarokpatkóból is akad, de csak emlékként. Ma már esetleg spiccvasat kérnek a megjavított cipőkre, hiszen újra nincs megrende­lés. Átalakultak a szokások, át­alakult a divat, s az utolsó vecsési csizmadia is csak ci­pőkbe üti be az agyonhasz­nált kaptafát. Idős kora elle­nére, a helyi lakosok elége­dettek: munkája minőségével, amire ma is úgy vigyáz, mint fiatal korában. O. K. ják, régen senki nem törődött azzal, hogy a víz lefelé folyik, ám ma már nemcsak a festő­nek, de a bíróságnak is témá­ja, néhány dombvidéki lakos miatt. Ugyanis épp az a bajok forrása, hogy az egyik ház feljebb, a másik alant épült, a víz pedig, akár eső, akár hóié, lefelé siet. — Zúdul! — így mondja a haragos alsó szomszéd a fen­tebb lakónak. Haragjában már-már hegyeket mozgatna meg igazáért. Megy a tanács­hoz, fordul a bírósághoz. — Könnyű annak, ott fenn! Már ezerszer kértem, igazítsa a vizet. Lejtős az udvara, mind ránk zúdul a víz. Az ö vize! Ez pedig mi más, mint birtokháborítás! A bírósági tárgyaláson sem mutatkozik hajlandóság a bé­kés megegyezésre. A bíróság az ügyben igazságügyi szakér­tőt rendel ki. Szemle. A mérés szerinti számadatok alapján eső-, víz­levezető igazítása rendeltetik el. A felperes alsó szomszéd megelégedését még ez az in­tézkedés sem váltja ki. A második bírósági tárgya­lás után, újabb, ismételt hely­színelés következik. A szakér­tő személyes meghallgatását is szükségesnek látja a bíró­ság. A szakértői előadás meg­egyezik a feljegyzéssel. Az alsó szomszéd nem akar belenyugodni abba, hogy a víz lefelé folyik. — Akármit teszek, ö bele­köt — mondja türelmét veszt­ve a felső szomszéd. — így megy ez, kérem, mióta ő a há­zigazda. Azóta itt nincs béke. Ha innen kimegyünk, már újra kezdi. A Monori Járásbíróság meghozta ítéletét. A peres fe­lek meghallgatása, a szakértői vélemény alapján, a kifizetett és a még felmerült perköltsé­gek kiszámítása után, a fel­perest a szakértői díj költség- viselésére, az alperest, a felső szomszédot pedig arra kötelez­te, hogy felperesnek fizessen meg 460 forint perköltséget. MI sem természetesebb, mint hogy az ítélet kihirdeté­se utáni percben, máris újra kezdték a vitát. F. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom