Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-04 / 2. szám

A szakma ifjú mestere vetélkedő Nagy (sikerrel rendezték meg a közelmúltban a Nagy­kőrösi Konzervgyárban a szakma ifjú mestere elmért folyó versenyeket, melynek során gyakorlati feladatokat is meg kellett oldaniuk a pá­lyázóknak. összesen 135-en neveztek be a versenybe, közülük 62 fiatal konzervgyártó szakmun­kás. Az általuk gyártott sokfé­le ízletes készítmény ötletek­ről, hozzáértésről tett tanúbi­zonyságot. A ^bíráló bizottság körülte­kintő döntése alapján végül is Angyal Sándor és ifjabb Csó­kás Mihály bizonyult a leg­jobbnak, 2. Hupka Lászlóné lett, valamennyien a gyár nagykőrösi üzemének dolgo­zói, míg 3. helyre Besze Bor­bála, a gyár ceglédi telepének dolgozója került. A munkavé­delmi különdíjat Kovács Lászlónénak ítélték. Az emlí­tetteken kívül új, finom ter­mékek készítéséért tízen kap­tak jutalmat. A lakatosok versenyében Kasza József került az első helyre, második Susán István lett. A villanyszerelők közül Abonyi László érdemelte ki a szakma ifjú mestere címet, második Surman István, har­madik Németh Attila. A for­gácsoló szakmában is szép számú jelentkező akadt, közü­lük Hengán Ferenc bizonyult a legjobbnak, a 2—3. helyen Regdon Sándor, illetve Ben- csik János végzett. A járműjavító szakma ifjú mestere címet Szecsei Tibor érdemelte ki, második Gáspár László lett. A szakmunkás- képesítéssel nem rend el ezek­nek is szerveztek vetélkedőt Ifjúmunkások versenye cím­mel. A két csoportban Kovács László, illetve Szendi Zsu­zsanna és Lengyel Sarolta végzett az első helyen. A kon­zervgyár iái felkészült fiatal szakmunkásai a városi verse­nyen is megállták helyüket, többen első, második, harma­dik helyet nyertek. Névjegyzék a tanácsi vevőkijelölésű OTP-lakásokra Mint megírtuk, a városi ta­nács igazgatási osztálya, a la­kásügyi társadalmi bizottság­gal közösen, elkészítette az idén év elején OTP-beruhá- zásban megvalósuló tanácsi vevőki jelölésű lakásokra vo­natkozó értékesítési névjegy­zék-tervezetet. Ezt a városi ta­nács épületében a portával szemben függesztették ki, s vele kapcsolatban, a korábban közöltektől eltérően, 1979. ja­nuár 21-ig lehet a lakásügyi hatóságnál észrevételt tenni. Az ezután érkező észrevétele­ket már nem vehetik figye­lembe. NAGYKŐRÖS! JL" A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM. 1979. JANUAR 4., CSÜTÖRTÖK Amatőr alkotók, előadók Nevelésre, irányításra várnak Lelkesedésben nincs hiány Á vaskos iratcsomó 66 dol­gozatot rejt magában. A meg­fakult. néhány évvel ezelőtt készült lapokon középiskolá­sok vallottak ízlésükről, mű­vészeti ismereteikről. A könv- nyebhség kedvéért elsősorban szobrokról írtak. A témavá­lasztásban természetesen, dön­tő tényező volt a tanár akara­ta. Az a felismerés, hogy a mai festők, grafikusok alkotásai­val még úgy-ahogy kibékül­nek a diákok, ám a szobrászok a Repülj pávában jeleskedő Somogyi József kivételével nem lopták be magukat az if­jabb nemzedék szívébe. Per­sze, amikor a felmérés ké­szült, még egyetlen szobrász sem szerepelt a Repülj pává­ban, s a szekszárdi Prometheus szobor vitát is csak sejteni le­hetett. A dolgozatok mégis elkészültek. Hatvanhat írás ar­ról, hogy a nagykőrösi tizen­évesek szerint milyen gyönyö­rű lenne a világ mai szobrok, mai képek, mai művészek nél­kül! Csak számolunk... „Egy kirándulás alkalmával voltam Tihanyban. Az ottani templomban nagyszerű szob­rokat láttam. Az izmok és rán­cok művészien voltak ábrá­zolva. Sokáig gyönyörködtem bennük. A ruhák gyűrődései is művésziek voltaik. Távol­ról is ki lehetett Venni, hoav melyik szoborcsoDort mit áb­rázol. A templomból egy má­sik épületbe, a múzeumba men­tünk. Az ott látható szobro­kat a XX. század szobrászai alkották. Azt elhiszem, hogy haladni keli a korral, de hogy ilyen haladást az isten se lá­tott, arra mérget veszek. .. Hát mi is a véleményem? Rette­netes a mai szobrászat, a fes­tészetről nem is beszélve. Volt ott egy valami. Az volt aláírva, hogy A pásztor. El nem tudtam találni, hogy merről nézzem...” Eddig a 61. sorszámú, dolgo­zat. de idézhetnénk a többit is. Nem érdemes. Csaknem va­lamennyi írás ugyanezen sza­vakból készült. Szegény szobrászok, festők, grafikusok! Kevés a fácán, a vadkacsa Vadászszezon és a gondoskodás Nyulakat fognak — hálóval A vadászat ősi szenvedély. Az igazi vadász a természet szépségeiben is gyönyörködik, s nemcsak lövi, hanem ápol­ja és tenyészti is a vadat. E témáról beszélgettünk a napok­ban dr. Kassay József állat­orvossal, a Szabadság vadász­társaság elnökével. Ő maga 20 éve puskázik. Az ünnepek előtt élő nyulakat fogtak, vajon mi­lyen sikerrel? Sok elpusztul — Az élő nyulak jelentős va­lutát hoznak az országnak. A francia és az olasz vadász- társaságok szívesen és magas áron vásárolják a magyar vad- nyulakat, vadállományuk vér- frissítésére. Vadásztársaságaink is jól járnak: az exportáló vállalat 400 forintot fizet minden nyűiért. Két nap nyolc- vanan kergettük őket a kife­szített hálókba, és 138-at sike­rült befogni. A Kinizsi Vadász- társaság tagjai szintén tartot­tak élőnyúl-vadászatot, és szá­zat fogtak. — Milyen a mostani vadász­idény? — Mi főként nyűlra és fá­cánra vadászunk, ezeknek azon­ban nem kedvezett a tavalyi hűvös, esős időjárás. A múlt nyár eleién a há,rom körösi vadásztársaság több ezer fá­cánt neveltetett és engedett el a vadászterületeken, de a rossz időben a madarak közül sok elpusztult. Az őzek szapo­rodtak, viszont, tavak híján vadkacsa alig van. Téli etetés — A vadállományt külön­ben is számos veszély fenyege­ti. Sok fácán a nagyüzemi lu­cernásokban rakja le tojásait, s ott fial rengeteg nyúl is, s kaszáláskor elpusztítja az iva­dékokat a motoros kasza. Több őz a vegyszerektől pusztul el, és sok kárt okoz a róka is. •Minden évben felmérjük a vadállományt, s ez alapján ál­lapítják meg, hogy milyen és mennyi vadat lőhetünk ki. Sok­szor azonban még a megen­gedett mennyiséget se lőjük. A téli hidegben etetjük a va­dakat, a szokásos helyekre a nyulaknak és az őzeknek lu­cernaszénát, a fácánoknak ku­koricát és gabonaocsút szóra- tunk a határban. Az idén élő fácánokat is fo­gunk majd. Igaz, ez nagyon kö­rülményes, nehéz munka. Hat méter magas hálókat kell ki­feszíteni és ezek közé a hálók közé hajtjuk a fácánokat. Ha ez sikerül, szintén kedvező lesz az eredmény: 150 forintot fizetnek minden élő fácánért. Kopa László Hiába tudjuk, hogy agyunk egyik fele lényegében művé­szetük értésére szolgál. Ezt a féltekét a kutya sem ihasznál- ja. Mostanában agyunk má­sik fele van inkább becsben Azok a tekervények, melyek­kel számolunk, a jövőbe és a múltba látunk, melyekkel okos mondatokat fogalmazunk. Va­lóban okos mondatokat. Egye­bek között a művészetről is. Csak éppen arra vagyunk kép­telenek, hogy képekből, szob­rokból dallamokból, mozdu­latokból értsük meg azt, amit mások fogalmaztak meg ilyen módon helyettünk.. A barátság fonala Füst gomolyog. Gőz fuldokol a kávéfőző gépben. Alkalmas pillanat a beszélgetésre.., '— Nem ismerek művésze­ket. Nem tanultam soha a réz­domborítás technikáját. Nem tanítottak rajzolni sem. Laka­tos voltam. Jó munkahelyem, jó beosztásom volt. Mégis el­szegődtem a konzervgyári de­korációs részleghez. Miért? Egyetlenegy alkalommal látta hivatalosan is elismert művész a munkáimat. Azt mondta, hogy nem ért a rézművessséghez, de szerinte nem jó, amit csinál­tam. Ennek ellenére a zsűri besorolta munkáimat az 1974- es szombathelyi országos kiál­lításra. Ráckevén az ifjúsági találkozón is láthatták az ér­deklődők amit készítettem. Egyébként rosszul fogalmaz­tam, mert Szombathelyen, ezen az amatőr és népművész-kiállí­táson senki sem látott a mű­veimből egyetlen darabot sem. A rendezők elvesztették a hi­vatalosan zsűrizett munkái­mat. Maradt Nagykőrös. Az ősszel Botocska Péterrel együtt mutattuk be, mit készítettünk. Ö fényképeket, én rézdombo­rításokat. .. — kiállítunk, dolgozunk — veszi át a szót Botocska Pé­ter, de hivatalos kritikát rend­szerint nem kapunk. Gyakor­latilag tehát segítséget sem. Az oktató, irányító szavak el­kerülnek minket. Legfeljebb abból gondolhatom, hogy egy- egy fotóm jól sikerült, mert megveszik, valamilyen kiad­ványhoz, plakáthoz. Nemcsak művészekkel nincs rendszeres kapcsolatunk, hanem a Nagy­kőrösön vagy a környéken dol­gozó amatőrökkel sem. Pedig még ez a kapcsolat is segíte­né a munkát. Az eszpresszóban nem kell messzire menni, hogy szóra bíriuk az egyik legtöbbet sze­replő, hangversenyező művészt, Geszncr Jenőt. Minden este ott ül a zongoránál, s ha te­heti, szívesen játszik Beetho­vent is a művelődési központ színháztermében, vagy a zene­iskolában egyaránt. — Valóban jó volna, ha a nagykőrösi művészetkedvelők szorosabb kapcsolatot tartaná­nak egymással. Rajztanárok, zenetanárok, amatőr alkotók, előadók szép számmal élnek a városban és nem is ismerik egymás munkáját. Közösen ta­lán még a művészekkel is köny- nyebben vehetnék fel a ba­rátság fonalát. Közösen még a művészeti nevelést is lob­ban irányithatnák, s talán a diákok dolgozatai sem lenné­nek olyan lehangolóak. Művészbarát klub Az utcán Stumpf Ferenc rajz­tanár és Lukácsi Attila mate­matikatanár éppen hasonló gondokról beszélget. Az ama­tőr filmesek helyzetéről. ' A konzervgyáriaknak nagyon jó dolguk van. mondják. De mit tegyenek a kívülállók? — Nem a technikai feltéte­lek hiánya a legnagyobb gond — vélekedik a matematika- tanár, hanem az alkotó közös­ségé. Felszerelést mindenki vesz magának, sőt a munka­helyek is segítenek ebben. Az eszközöket művészi szándék­kal használni viszont csak irá­nyító közösségben lehet. A tanító, nevelő közösségre is akad példa a városban. Az ifjúsági klubházban Rácz Jó­zsef rajztanár vezeti már két évtizede a képzőművészkört. — A kör viszonylag elha­tárolt kollektíva — mondja. Kevés a külső kapcsolatunk. Bizonyos, hogy a kör tagjai szívesen vennék valamiféle művészetbarát klub szervezé­sét s rendszeresen, látogatnák foglalkozásait. — Egyénenként vannak kap­csolataink művészekkel — ve­szi át a szót Verebélyi László, aki éppen egy gipszmodell t igyekszik megörökíteni papír­ján. Nekem például tiszakécs- kei kapcsolataim révén Bagó Bertalannal és a kecskeméti Bozsó Jánossal. Építhetnénk ilyen barátságot együtt is. A fiataloknak nagy szüksége volna erre. Itt a klubházban. A gimnazistáknak könnyebb a dolguk, ők nagyon jó művé­szeti oktatást kapnak, ismer­kednek is alkotókkal. A mun­kásfiataloknak ugyanezt a klub adhatná. A művelődés otthona — Szívesen segítjük a klub megalakulását — mondja, mintegy pontot téve a beszél­getés végére Kecskeméti Ist­ván, a klubház vezetője. — A zeneiskola tanárai örömmel vennének részt e klub munkájában — vélekedik Bá­lint Ferenc igazgató. Nagysze­rű alkalom nyílna ott a beszél­getésre, házi muzsikálásra. — Nem látom akadályát a klubszervezésnek, teszi hozzá Barna Elek fúvóstanár. A klub szervezésében egyéb­ként Kis István, az Arany Já­nos Művelődési Központ igaz­gatója az illetékes. Irodájában csaknem szó szerint megis­métli, amit a zenetanár mon­dott. „Valóban nincs akadá­lya, hogy a művészetkedvelők, amatőr alkotók és előadók, s a szakemberek, tanárok közös klubját vagy körét megszer­vezzük. A művelődési központ megteremti az ehhez szüksé­ges körülményeket. Unatkozó emberek „Rettenetes a mai szobrászat, a festészetről nem is beszél­ve”, írta a felmérés során az egyik diák. Gyakoriak a ha­sonló bejegyzések a kiállítási vendégkönyvekben is. Nem rit­ka az unatkozó ember a hang­versenyeken sem. Az iskolák becsülettel, de többnyire némiképp elkülönül­ve munkálkodnak azon. hogy mindez megszűnjék- Elkelne hát a segítség. Az iskoláknak is. a kívülállóknak is. Lelke­sedésben a megkérdezettek sza­vainak tanúsága szerint, nincs hiány. Farkas Péter Jófajta húsáru készül A Mészáros János Termelő- * szövetkezet s az ál ész közös 7 húsüzemében hetente 40 ser- f tést vágnak le és dolgoznak fel 1 különféle húsárunak. Termé- k keik igein kedveltek és kere- p settek a helyi és a környék­beli vásárlók körében. Felső képünkön: Veréb Ist­ván kolbászt tölt, melyet az áfész boltjaiban árusítanak majd. Jobb oldali felvételünkön: Radios László kocsira helyezi el a töltelékárut, melyet a fel­dolgozó teremből a füstölőbe szállítanak. Varga Irén felvételei A Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi Sportkörének elnöksé­ge Leskó László ügyvezető el­nök irányításával a Sportott­honban ülést tartott. Az NB Ill-as asztalijeniszezök igé­nyeit (ketten a szomszédos vá­rosból járnak át ide verse­nyezni) az ein öleség elfogadta és a feltételeket biztosítja, s kéri az utánpótlás gyakoribb szerepeltetését. E szakosztály vezetésébe Nánási Tibor be­kapcsolódik a 'közeljövőben. Deák György, a női kézilabdá- sok edzőjének írásos felmon­dását tudomásul vették. Az óévivel nagyjából azonos költségvetési terveket a sport­kör mind a hat szakosztályá­nak rövid időn belül el kell készítenie. A konzervgyárban nemrég úgynevezett sportépítő munka kezdődött. Az ügyve­zető kérte a szakosztályok ki­egészítését, nemcsak konzer- ves, hanem a város más mun­kahelyein dolgozó emberek bevonásával is. Több gond megoldása nem biztos, hogy rövid időn belül sikerül, de igyekeznek a problémákat or­vosolni. Szomolányi Gábor szervező titkár a tömegsportéletről tar­tott tájékoztatót. E célra a konzervgyáriak mindig meg­kapták azt, amit kértek: fel­szerelést és pályát is. A Kini­zsi női kézilabdacsapatának megszűnésébe ne nyugodjunk bele — mondotta. — A meg­oldáshoz több támogatás és segítség szükséges. A tömeg­sportnál főleg az asztalite­niszt és a sakkot kell a nők­nél népszerűsíteni. Ábrahám Tibor a sportkör írásos műszaki intézkedési tervjavaslatához fűzött szóbeli kiegészítést. Ezek között a sporttelepi kerítés és a tribün palatetőjének felújítása, a für­dő karbantartása, labdarúgó- játékos-kijáró készítése, a pá­lya kaszálásának megoldása, a szennyvízelvezetés vár megol­dásra. A Sportotthonban a vi­lágítás javítása, a tusoló és egyéb karbantartó-munkák el­végzése, valamint a W. C. sa­roképületrész teljes felújítása Állami gazdaságok, szövetkezetek Otthonok — közös erővel A SZÖVOSZ és az állami gazdaságok közötti megálla­podás alapján szövetkezeti szervek is közreműködnek az állami gazdaságok dolgozói számára készülő lakások épí­tésében. Egyebek mellett vál­lalkoznak az építkezések terv­szerű előkészítésében, az épí­tési tervek ajánlásában, to­vábbá a kivitelezéssel össze­függő szervező, beruházói és adminisztratív munka ellátá­sában való részvételre is. Az érdekelt dolgozó közre­működésének és az állami gazdaságok sokoldalú támo­gatásának jó összehdngolásá- val az építkezések számos helyen lakásszövetkezeti ke­retben valósulnak meg. Kü­lönösen jó eredményeket ér­tek el a bólyi, a bajai, a csák- vári és a kisalföldi állami gaz­daságokban létrejött üzemi la­kásépítő szövetkezetek. E te­vékenység országos elterjesz­tése érdekében működik együtt az Állami Gazdaságok Orszá­gos Központjával a SZÖVOSZ. szükséges és reális igény. A megoldáshoz a konzervgyár több részlegének egyetértése és összefogása szükséges. A továbbiakban dr. Fenyves György javasolta, hogy a do­bogós helyen végzett csapatok edzőinek célprémiumot adja­nak. Fleischmann János a ké-, zilabdások kérését tolmácsol-, ta: a sportolás miatt ne legyen' keresetkiesésük. Reszeli Soós; Ambrus szerint a szakmai munkára több gondot kell for­dítani. Varró Dénes a sok je­lenlegi feladat között a gyors cselekvésre kért mindenkit, a sportélet előbbrelépése érde­kében. Szoros a sakkviadal S I Az ünnepek miatt a terve-, zettnél lassúbb ütemben haladt a KlOSZ-szókházban a No­vember 7. Kupa minősítő egyéni sakkverseny. Az óévi utolsó játéknap után ez az ál­lás a körmérkőzéses rendsze­rű viadalon: 1—3. Nagy Sán­dor, Pallagi Tibor és Szálas Zoltán 5—5; 4. Mészáros 3,5; 5—6. Hévizi és Kis 3—3; 7—9. . Bakó, Forró F. és Horváth J. 2,5—2,5; 10—11. Forró F. és Mogyoró 1,5—1,5 ponttal. Még 20 játszma van hátra. A szer­vezők remélik, hogy az új év­ben a sakkszoba felújítása mielőbb befejeződik és, hogy a játékkedv is fellendül. Go-kart-feljebbjutás Négy osztályban (felnőtt I— II—III. o. és ifjúsági) összesen 92 versenyző szerepel az 1978. évi országos go-kart bajnok­ság értékelő listáján. A Nagy­kőrösi MHSZ sportolói jól sze­repeltek. I. osztályban (17 ver­senyző között) Kecskeméti Jó­zsef 99 ponttal 11. lett. A III. osztályban (33-an voltak) Hal­mi József 43 ponttal a 13. he­lyen végzett és ezzel feljutott a II. osztályúak mezőnyébe. s. z. Sötétben? A színhely: . Nagykőrös, autóbuszállomás. Téli este. Várakozom, mellettem egy magas és egy alacsony fiú. Ti- zenkét-tizenhárom évesek le­hetnek. A padokat rugdossák, majd unalmukban egy ki­sebb gyereket pofoznak fel. A nagyobbik szivart vesz elő a zsebéből s rágyújt. Ekkor né­hány hasonló korú lány jön be a váróterembe. — Jöttök diszkóba? — kér­dezik a két fiútól. — Fizettek? — kérdezik vissza azok. — Tíz forintunk van ... Ebben maradnak, és az alig tizenéves társaság vihorászva, kiabálva szilveszteri jókedv­vel útnak indul az esti ka­landra. Eltűnődöm: a sötétség­ben vajon mikor világít rájuk végre a fény? ... B. I i t I l A konzervgyárban Megkezdődött a szervezés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom