Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-23 / 18. szám
miatt 1979. JANUÄR 23., KEDD 5 Poharakban a tejföl Harmincezer liter tejet dolgozott fel tavaly a Dabastej. Legnépszerűbb termékük a poharas tejföl, melyből a dabasi és ráckevei járás üzletein kívül, a budapesti Skála áruházba is szállítanak. Bozsán Péter felvétele A tervből valóság lesz Tiszta víz - öt községben El sem mondhatom jövetelem célját Domnanits Ferencnek, a gyáli tanács elnökének. Ahogy bemutatkozom, máris kérdi: — Vízügyben, ugye? Merthogy ez most — most? évek óta — nemcsak Gyál, hanem még négy község fő gondja a dabasi járásban. Alsóné- medi, Bugyi, Felsőpakony, Ocsa lakói és az itteniek, ösz- szesen mintegy 45—50 ezer ember naponta tapasztalja és panaszolja: baj van a vízzel. A kutak vize fertőzött, nitrátos, többségük emberi fogyasztásra alkalmatlan. A helyzet állandóan romlik, a tanácsi bírságok jó részét engedély nélkül ásott kutak, nem megfelelő helyen és módon, szabályellenesen épített szennyvízszikkasztók, -derítők miatt vétik ki. Már 1974 óta — Itt, Gyálon különösen rossz a helyzet — mondja a tanácselnök. — Főváros közeli, sűrűn lakott település, egyre több új ház, és ezek természetes velejárójaként, egyre több szennyvíz. Ez azután tönkreteszi az ásott kutak vizét. A KÖJÁL állandó vendégünk, jogosan. Itt, Gyálon, öt mélyfunatú kút eddig még jó ivóvizet adott, de mostanában már ezek közül sem mindegyik vizét ihatja egy éven aluli csecsemő. Az áldatlan állapotokon kizárólag közösen felépített, mind az öt községet ellátó vízműrendszer javíthat. Kesztyű nélkül, Styhl-fűrésszel Fa munkások a téli erdőben Harminckétezer hektár erdő,, harmincezer ibpkt^r ■,Vadászati terület tartozik a Buda- vidéki Állami Erdő- és Vadgazdasághoz. Az óriás gazdaság 1977-ben jött létre a telki és a gödöllői erdészet egyesülése révén, nyugati határa már á szomszédos Komárom megyébe nyúlik. Jelenleg 1860 dolgozót foglalkoztatnak, az évi termelési érték tavaly meghaladta a 240 millió forintot. A közelmúltban a Dunán inneni részek közül a valkói erdészetbe látogattunk el, hogy megismerkedjünk az erdő téli munkásaival. A havas tájon a sózott aszfalt fekete sávja ki-ki villan a mindent befedő fehérségből. A cserek, tölgyek között a felbukkanó szikrázó nap látványában gyönyörködhetünk. A valkói erdészet központjának közelébe értünk. Királyok útján — Körülbelül tíz kilométert kell az erdőben autóznunk, hogy a favágók mostani munkaterületére jussunk — tájékoztat Adám Ferenc, a valkói erdészet vezetője. A gazdaság gépkocsijába szállunk. Néhány perc múlva már a királyok útján fut a terepjáró, azon a nyílegyenes csapáson, amely Gödöllőtől Dányig ér, és sok hírességet hordott a hátán a régi időkben. Mondják, havonta kétszer fogasolták és egy tenyérnyi területű tócsát sem tűrtek meg rajta. A királyok azóta kifogytak erről a vidékről, a fák és az erdőművelők azonban hűségesek maradtak e tájhoz. A favágókat nem riasztja el a kémény tél sem munkahelyüktől, amely örök időktől fogva a szabadban van. Tóth Istvánt és öt társát sem igen zavarja a mínusz 13 fokos hideg, a méteres behavazott rönköket kesztyű nélkül rakják a lófogat platójára. Valamennyien Pécelen laknak, naponta járnak ki a gazdaság szállítójárművén. Tóth István nemcsak szereti a szakmáját, de anyagi számítását is megta- látja:' jövedelme eléri a havi 5 ezer forintot. S amióta elvégezte a motoros fűrészelő tanfolyamot, elmondhatja, hogy szinte mindent tud a mesterségéről. Kérdésemen, hogy miért éppen az erdőt választotta kenyérkereseti forrásul, láthatóan megütközik. Minden magyarázatnál beszédesebb, ahogy szerszámait forgatja. Ma sem könnyű A Bedő Albert szocialista brigád pihenőhelyére éppen az ebéd befejezte után érkezünk. Hangodi Pál, a csapat legidősebb tagja szólal meg elsőként. Arról beszél, hogyan is jegyezte el magát egy életre a fák világával. — Valamikor az 50-es évek elején apám, akinek cipész volt a foglalkozása, velem küldött haza egy pár lábbelit a falu erdészének. Szóba elegyedtünk, és ő javasolta, próbálkozzak meg a famunkával. Fiatal voltam, bírtam: naponta harminc kilométert is gyalogoltam, vagy kerékpároztam, s a fűrészelás is kézi erővel ment — idézi a hőskort az idős ember. Ma sem könnyű a dolguk. A fadöntés a bányászattal megegyező nehézségi fokú munkának számít. A Styhl fűrész érrendszeri elváltozásokat idézhet elő, ha valaki a megengedettnél hosszabb ideig dolgozik vele. A védőkesztyű valamelyest csökkenti a vibrációt, de az igazság az, hogy csak a reggeli órákban viselik, mert a hótól átnedvesedik és ráfagy az emberek kezére. Mégis, aki eltölt itt néhány évet, már nem tud innen szabadulni, képtelen i bokrokat, ligeteket, a szabad levegő illatát fölcserélni másra. Döntés előtt hajkolnak — S mi valahogy összetar- tóbbak vagyunk másoknál. Talán a veszély miatt is van ez, ami minden fa döntésekor fennáll, meg hogy nincs a környezetünkben senki, így magunkra vagyunk utalva — véli Soós Sándor, aki kilenc éve dolgozik az erdészetnél és tizennégy éves korában vízhordóként szegődött a munkásokhoz. A rövid beszélgetés után szedelőzködni kezd a brigád, felvijjognak a motoros fűrészek. A legügyesebb döntő, Sződi András is munkához lát: csizmája orrával előbb elkotorja a harminc méter magas fa tövétől a havat, azután a várható dőlés irányában bevág a fűrésszel a fatörzsbe. Ezt a fogást nevezik hajkolásnak, így irányítják, merre dőljön a törzs. Utána a másik oldalról az acélpenge néhány perc alatt átvágja a hatalmasra nőtt akác derekát. Az életpályáját befejezett szálfa recsegve, ropogva tör magának utat társai között, és a havas földig meg sem áll. Valkó Béla A községeket vízügyben a gyáli tanácselnök képviseli a különböző fórumokon. Munkája bizony nem könnyű. A járás, a megye vezetőinek anyagi és erkölcsi támogatása ellenére is, objektív okokból, elég lassan halad előre az ügy. — Még 74-ben kezdtünk dolgozni. Először geológiai szakvéleményt kértünk. Ez 1975-ben elkészült, a Bugyi községbe vezető út, az 5-ös főközlekedési út és a Duna-völgyi főcsatorna által határolt területet javasolta vízbázisnak. Itt azután, az ócsai határban, el is készült már négy kút, a Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkája. Az itteni víz mennyisége is, minősége is megfelelő. — Mi volt a következő lépés? — A Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalattól megrendeltük az egész vízrendszer programtervét. A munkálatokról havonta tárgyaltunk, egyeztettük elképzeléseinket a tervezőkkel. Tavaly decemberben elkészült a terv, melyet az öt község vezetői, a megyei, járási építési és pénzügyi hatóságok, a KÖJÁL, a Vízügyi Igazgatóság, de még a tűzoltóság is megvizsgált és jóváhagyott. A geológiai felmérés, a négy új kút, a programterv csaknem hatmillió forintba került, egy részét a községek fizették, a többit állami támogatásból fedezték. A legfontosabb objektumok — Egy hónappal a programterv elkészülte után, hol tartanak a munkával? A gyáli tanács műszaki csoportvezetője, Makay László, irdatlan aktaköteget tesz az asztalra: — Ez az a bizonyos programterv. Részletezi az elvégzendő munkákat, hol mikor, mire vamszükség. Ennek alapján, a jóváhagyások után megrendeltük, ugyancsak a Tanácsi Tervezőnél, a kivitelezési tervet. Ez várhatóan 1979 végére elkészül. A programterv mintegy 400 millió forintra becsüli az elvégzendő munkát. Ennyibe kerülnek a központi vízműtelep épületei, berendezései, a gerincvezetékek a községekig, a nyomásfokozók, a a víztornyok, az utak, a kiszolgáló épületek és nem utolsósorban, a községekben több száz kilométer vízvezeték. Ezek csak a legfontosabb objektumok. A beruházás két ütemben készül, a hatodik ötéves tervben a munkálatok 60 százalékát végeznék el. A második ütem, a befejezés, csak a hetedik ötéves tervidőszakra várható. Meggyőzés — egyenként — Honnan lesz ennyi pénz? — Jó része állami támogatás — feleli Domnanits Ferenc. — De nem nélkülözhető a lakosság hozzájárulása sem. Vízműtársulatot kell szerveznünk, ezt azonban a jeleníegi rendeletek szerint a kiviteli terv alapján, tehát csak, jövőre kezdhetnénk el. Jó lenne, ha engedélyt kapnánk arra, hogy a szervezést már most, a programtervben foglaltak szerint elkezdhessük. Ez némileg meggyorsítaná munkánkat, melynek neheze csak most következik. Az emberek meggyőzése, attól tartok, nem lesz köny- nyű. — Pedig saját érdekükről van szó. — Igen, ez a fő érvünk nekünk is. A munkahelyeken, termelési tanácskozásokon, falugyűléseken, szakszervezeti értekezleteken, tanácstagi beszámolókon, párttaggyűl ése- ken, vagyis lehetőleg minden fórumon igyekszünk majd meggyőzni az embereket: egészségükért, kényelmükért kell a zsebükbe nyúlniuk. — Mennyire? — A terv telkenként 15 ezer forinttal számol. Azt hiszem, adott esetben ez nem túl nagy összeg, különösen ha tudjuk. tíz év alatt lehet, részletekben kifizetni. Az öt község lakói bizonyára megértik, a vízműtársulat tiszta cél érdekében létesül: tiszta vízért. Amelyre hosszú évek óta várnak. A. Gy. Papírra vetik a retek magját A korai piros retek hazája Szeged körzete: a Mihálytelek nevű városrész és az azzal határos Röszke község, ahol a kis'kerttulajdonosok már a tavaszra készülődnek. Egyelőre a fűtött szobákban alapozzák meg a primőrtermesztést. Már több, mint ezer család vetette selyempapírívekre a magot, vagyis pontosan kijelölt távolságra ragasztotta a papírlapokra a szaporító anyagot. Az évtizedek során alakult ki ez a sajátos kertészeti módszer. Amint kedvezőre fordul az idő, a fóliasátrak alá leteregetik a magokkal tele selyempapír íveket. Homokot hintenek rá, jól meglocsolják, s a finom papír elázik, a magok pedig megerednek. Ezzel az ügyes módszerrel gyorsítják, köny- nyítik a vetést, és a növény ritkításával sem kell később bajlódniuk. Azonban a legfőbb előny, hogy teljesen azonos nagyságúak az így nevelt primőrök. Márciusban és áprilisban a ZÖLDÉRT Vállalattal kötött szerződés alapján több mint 12 millió csomó piros retket szállítanak a hazai és külföldi pi* acra. A KOCKÁZATOT VÁLLALNI KELL Mit rendel a boltvezető? Jól telelnek a homoki szőlők Az alig 3—4 centiméteres hótakaró alatt szunnyadó Duna—-Tisza közi határban kihasználják a napfényes januárt. Az enyhébb déli órákban metszik a gyümölcsösöket és a szőlősöket. A szőlőnél a vesz- szők előmetszésével előlegezik meg a tavaszi munkát, s a téli fagyok elmúltával kerül majd sor a tőkék termőre metszésére. A szakemberek ugyanis számolnak azzal, hogy a magas művelésű ültetvényeken a kemény éjjeli fagyok károsíthatják a rügyeket, bár eddig jól tűrik a telet a homoki szőlősök. A kertgazdaságokban és a Szőlészeti Kutató Intézet homoki állomásain rendszeresen ellenőrzik a szőlők telelését. Az eddigi rügyvizsgálatok szerint még nem tapasztaltak károsodást. Három Pest megyei áfésznél Nagyobb forgalom a vendéglátóiparban Pest megye áfészeinek vendéglátóipari bevétele 1 milliárd 176 millió forint volt tavaly, 1,6 százalékkal több, mint egy évvel korábban, A legnagyobb forgalmat a túrái Galgavádéke, a Dabas és Vidéke, valamint a Budai Járási Áfész bonyolította le. Az élelmiszerboltban, ahol rendszeresen vásárolok, az utóbbi hónapokban megcsappant a választék. Jó, ha akad három-négyféle sajt, s ugyanannyi felvágott, holott régebben ennek kétszerese volt a pultokon. Miért? — kérdeztem többször is az eladót „Nem szállítanak, nincs áru” — ilyesféle válaszokat kaptam. Nemcsak ami bevált El is hinném, ha nem látnám, hogy más, hasonló méretű boltokban lényegesen jobb a helyzet. S ha nem tudnám, hogy ma már az élelmiszerek választéka legalább annyira a rendelő kereskedelemtől, mint a szállító ipartól függ. így meggyőződésem, hogy az én boltom vezetője egyszerűen nem veszi magának a fáradságot, hogy a vásárlók igényeinek megfelelően rendeljen árut, s annak a kockázatát is vállalja, hogy valami megmarad. Pedig a boltvezetőknek ezt a kockázatot vállalniuk kell. Sőt. a változó gazdasági helyzetben ennél több és nagyobb kockázat is hárul a kereskedelemre. Nemcsak azt szükséges megrendelniük, amit vásárlóközönségük megszokott és elvár, amit az ipar minden nehézség nélkül szállít, hanem mást is. Nemcsak a bevált termékeket, hanem az újakat is. Mi több: olykor a megszokott helyett az újakat. Aki rendszeresen olvas újságot, az sűrűn találkozik mostanában a követelménnyel: korszerűsíteni kell a termék- szerkezetet! Ezt kívánja a termelés gazdaságossága, de ezt kívánja a vásárló, a fogyasztó is: a korszerűbb, a több kényelmet nyújtó, a jobban használható árut. S hogy jut-e ilyenből több az üzletekbe, az bizony távolról sem csupán az előállítókon, az iparvállalatokon múlik, bár a gazdasági elemzések általában a termelők — és egyedül a termelők — feladataként szabják meg a termékváltás követelményét. Feltételezik ugyanis, hogy a korszerűbb terméknek biztos piaca van és lesz. Jobb híján megveszik Csakhogy beleszól ebbe a folyamatba a kereskedelem is A kényelmes boltvezető, aki rutinból rendel, aki ugyanazl kéri, amit tavaly is jól, biztonságosan el tudott adni, konzerválja a termelés szerkezetét. Régi, elavult összetételében átörökíti a maga konzervativizmusával, kényelmességével, biztonságra törekvésével. S ha ezt teszi, legalábbis erkölcsi alapot teremt a szintén maradiságra hajló iparvállalatnak, amely ebben az esetben arra hivatkozhat: minek gyártsam, az újat, ha a kereskedelem nem rendeli? A folyamat végén pedig ott áll a vevő, aki jobb híján meg* veszi az elavult terméket is, de ha külföldre uta2ik, még némi koplalás árán is beszerzi a korszerűt. A kereskedelem nem csupán a fogyasztóval szemben tanúsít közömbösséget esetleges konzervativizmusával, hanem az egész népgazdasággal szemben is, amelynek alapvető érdeke a termékszerkezet sokat hangoztatott korszerűsítése. Bár a látszat néha más, vitathatatlan, hogy a kereskedelem kulcsfigurája a boltvezető. Az ágazat vezetői, a taná* csők illetékes osztályai rende- letekkel, állásfoglalásokkal, utasításokkal és más módszerekkel irányítják az ágazat munkáját, de végső soron a boltok, az áruházi osztályok vezetői döntik el — természetesen a lehetőségek határain belül — hogy mi kerül a fogyasztó elé. Részben tőlük függ tehát az is, hogy több vagy kevesebb újdonság jelenik meg a kirakatokban. Mindenkinek üzlet Ma, amikor egyes boltvezetők' — mint a bevezetőben említett példa jelzi — még attól is vonakodnak, hogy a hagyományos és lehetséges választékot megrendeljék, talán túlzás azt várni, hogy a kereskedelem legyen az egyik Ösztönzője, kikényszerítője az ipari termékszerkezet megváltoztatásának. De szerencsére vannak — és mind nagyobb számban vannak — az újért áldozatot, kockázatot is vállaló kereskedelmi szakemberek, üzletvezetők. A vásárlók pedig — legalábbis ahol van választási le* hetőségük — az ő boltjukat részesítik előnyben. S ezzel személy szerint őket magukat is, hiszen a kereskedelmi dolgozók jövedelmének jelentős részét teszi ki a forgalom után kapott jutalék. így hát a kényelmességgel szakítani, az új pártjára állni, és segíteni a termékszerkezet korszerűsítését talán a boltosoknak sem lesz rossz üzlet. Gál Zsuzsa
