Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-20 / 16. szám

Újítással — új technológia A múlt évben új technológiát honosított meg a Ganz Mű­szerművek gödöllői árammérő gyárának újító brigádja. A hőre keményedé műanyagot fröccsöntéssel alakítják ki. A berende­zés segítségével 191 ezer mérőműszer alapját és fedelét készí­tik el. A képen: Dóra László beállítja a fröccsöntő gépet. Barcza Zsolt felvételei Két év alatt harminc Felkészítés érettségire Fodrászok, kőművesek, mázolok A péceli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetnek a szakmunkások nevelésén kí­vül más feladata is van. Le­velező oktatás formájában érettségi vizsgára készítik fel a fiatalokat, s mindazokat, akiknek valamilyen szakmun­kás-bizonyítványuk van. Az elmúlt két év allatt csaknem harmincán szereztek érettségi bizonyítványt náluk. A tanul­mányi idő három év. Hetenként egy délután fog­lalkoznak hallgatóikkal, akik­nek többsége a náluk szakmát szerzettekből kerül ki, de jár­nak hozzájuk fodrászok, szo­bafestők, esztergályosok és kő­művesek is szép számmal. A szakmunkásoknak itt már csak a közismereti tárgyakat kell három éven át tanulni, s bár mindezt már munka mellett vállalják, könnyűszerrel ve­szik az akadályokat: a ta­valy végzettek érettségi átla­ga 3,8 volt. 1 fi iPEST i VI ÉG iY El HÍ-r RLAP KUI JÖN KIAD AS A VI. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1979. JANUÁR 20., SZOMBAT Ütemes építkezés, növekvő igény A lakáseloszfás tapasztalatai Ülésezett a városi tanács végrehajtó bizottsága E heti ülésén a városi ta­nács két fő napirendi pon­tot tárgyalt. Elsőként az 1979. évi költségvetési és fej- lesztésialap-tervet, amelyet alkalmasnak tartott arra, hogy a jövő heti tanácsülés elé terjesszenek, másodikként az 1978. évi lakáselosztás ta­pasztalatairól készült jelen­tést. A végrehajtó bizottság által elfogadott értékelő jelentés, amelyet az igazgatási osztály nevében dr. Hernádi Lászlóné osztályvezető terjesztett elő, bevezetőben megállapítja: a lakáselosztás szempontjából az V. ötéves terv harmadik esz­tendeje is nehéz volt. Az igénylők száma meghaladta a 2200-at. ötven százalékuk szö­vetkezeti, a másik ötven 60— 40 arányban tanácsi bér-, il­letve OTP-lakást szeretne. Visszavásárlás Egyrészt a város lakossá­gának jelentős növekedése, másrészt a betelepülő új in­tézmények miatt oly mérték­ben növekszik a lakás iránti igény, hogy alig lehetséges a tervszerű kielégítés. A kérések a legtöbb esetben nagyon in­SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT Kézilabda Az első bajnokság tapasztalatai Tavaly rendeztek először önálló bajnokságot a járás­ban a kézilabdázóknak. Ko­rábban a gödöllői és a váci járás közösen tartott kézilab­da-szövetséget, s bár eleinte jól mentek a dolgok, idővel szaporodtak a gondok. A nagy távolságok, az utazási költsé­gek nehezítették a csapatok pénzügyi helyzetét, s a szö­vetség vezetése sem volt egy­séges. Közben a járásban mind több községben alakult kézilabdacsapat, s tavaly már elegendően voltak ahhoz, hogy külön bajnokságot szer­vezzenek. Megalakult a váro­si-járási kézilabda szakszövet­ség, vezetőséget választottak, s megkezdődött a pontgyűjtés is. A szövetség elnökétől, Tóth Józseftől, a gödöllői szakmun­kásképző intézet tanárától ér­deklődtünk az első év tapasz­talatairól. Tőle tudtuk meg, hogy a kezdeti nehézségek el­lenére, a bajnokság jól sike­rült, s a járásban sokan hó­dolhatnak kedvenc sportáguk­nak. De szóljunk először a gondokról. Sajnos, kevés a kézilabdás szakember. Az elnökség al­kalmanként alakította meg a fegyelmi, a játékvezető-küldő testületeket. De ez még a ki­sebb baj. Az elnökség tagjai­val együtt mindössze tíz já­tékvezető akad, s ezért is el­maradt néhány mérkőzés. A szabályzat ugyan kimondja, hogy szükségbíró is levezet­heti a találkozót, de hát ki az, aki a nehéz mérkőzéseket, a szomszédvárak összecsapásait szükségbíróként a kezébe me­ri venni. A szakemberhiány különösen azért bosszantó, mert 1977-ben a KISZ Pest megyei bizottsága és a Pest megyei testnevelési és sport- hivatal sport- és játékvezetői tanfolyamot szervezett. De akik ezt elvégezték, most nem jelentkeznek. Vajon hol ka­matoztatják tudásukat, hiszen a kézilabdások hívására nem jöttek. De nemcsak a kézi­labdások, hanem a labdarú­gók, a tekézők is várják a szakképzett embereket, s a tömegsportban is szükség van felkészült vezetőkre. A tavalyi, az első bajnok­ságra tizenkét férfi és hat női együttes nevezett. A férfiak küzdelmeitől egy csapat, a szadai lépett vissza, a nőknél a két galgahévízi együttes ad­ta fel idő előtt a harcot. Az őszi idényre jelentkeztek vi­szont a dányi lányok, akik a bajnokságon kívül játszottak, és remekül helytálltak. Dány- ban Kovács László, az általá­nos iskola testnevelő tanára szervezte meg a csapatot, a játékosok többsége általános iskolás, s így szép jövő elé néznek. S hogy mennyire áhítják a sikert, arra bizonyí­ték idei céljuk: bajnokok sze­retnének lenni. A jó példa mellett akad rossz is. Kartalon több játé­kos és sportvezető vétett a sportszerűség szabályai ellen, büntetésük eltiltás. A sportág vezetői szeretnék, ha ez idén hasonló esetek nem fordulná­nak elő. Ehhez azonban a já­tékvezetés színvonalán is emelni kell. Éppen ezért feb­ruárban továbbképzést tarta­nak a bíróknak, s új embere­ket is szeretnének megnyerni a sportág számára. Fiúnevelő intézet Az idén nagyobb támoga­tást kapnak a megyei kézi­labda-szövetségtől is, a to­vábbképzéshez ők küldenek előadókat s egy-két megyei találkozó vezetésére itteni bí­rókat hívnak meg. Persze csak akkor, ha helyben ele­gen lesznek. Ha nem, akkor a megyétől kérhetnek kölcsön játékvezetőket. A járási szövetség az új bajnokságra várja a nevezé­seket. Szeretnék, ha olyan községek is bekapcsolódná­nak a játékba, ahol eddig nem űzték ezt a sportot. A le­hetőség mindenki előtt nyitva áll. A tavalyi bajnokságból három csapat feljebb került. Mivel a férfiaknál tizenegy, a nőknél pedig, a szadaiakkal együtt öt csapat befejezte a küzdelmeket, a férfibajnok Galgahéviz A csapata felju­tott a megyei I. osztályba. Ugyancsak kiharcolta a felju­tást a második helyezett Tú­rái VM férficsapata és a Gö­döllői SC női gárdája is. Az utóbbiak az osztályozókon áll­ták meg a helyüket. Az utánpótlásról is igyekez­nek gondoskodni. Tavaly megrendezték az úttörők baj­nokságát, s ezt az idén is megismétlik. A szövetség pat- ronálásával a gyerekek is megkedvelhetik ezt a szép csapatjátékot. Ha a szakosz­tályok is megerősödnek, biz­tosan még több fiatal lány és fiú választja a kézilabdát. S ebben nemcsak a sport szere- tete segíthet, hanem a baráti, összeforrt közösségek is. G. Asztalitenisz-mérkőzések Vigaszdíj a tizediknek Aszódon a fiúnevelő inté­zetben rendezték ae község asztalitenisz-bajnokságát. A csapatversenyben tíz gárda mérte össze az erejét. A küz­delmes találkozók után az aszódi fiúnevelő intézet II. csapata végzett az élen, meg­előzve a honvédség és a fiú­nevelő I. csapatát. Az utolsó helyezett ikladiaknak sem volt okuk a bánatra, ők vigaszdí­jat kaptak. dokoltak, s noha városunkban jó ütemben folyik a lakás­építkezés, lehetőségeink kor­látozottak. Egyik oka, hogy a lakótelepek szanált terüle­ten épülnek, tehát régi há­zak lebontása árán húzzák fel az újakat. Növeli az igénye­ket, hogy még van az elemi feltételeknek sem megfelelő lakás a városban. Ilyen a Ha­raszti-telep, melynek felszá­molását tavaly kezdték meg. Egy következő probléma, hogy a lakáselosztás nem úgy valósult meg, ahogyan koráb­ban tervezték. Változások tör­téntek a lakásíormában. A Szabadság téren például 1977 végén — pénzügyi okok miatt — 360 házgyári lakás­ból 240, a visszavásárlás ígé­retével, OTP-beruházásba ke­rült. Tavaly, az év végén 120-at visszavásároltak, egyik felét bér-, a másik részt szö­vetkezeti lakásként értékesítet­ték. A múlt évben a tanács la­káshatósága 36 bérlakást oszt­hatott el, 27 otthonba a név­jegyzékben szereplők költöz­hettek be, a többibe a Ha­raszti-major lakói. A név­jegyzékben különben még nyolcvanhármán várnak la­kásra. Az idei első félévben várhatóan átadják a Dózsa György út 1—3. szám alatti 80, illetve a Kossuth Lajos utcában épülő P jelű názak 60 bérlakását. De még ezek után sem kaphatja meg min­denki lakását azok közül, akik a bérlakáskiutalási névjegy­zék’ en szerepelnek. Jegyzék Jobb a helyzet a szövetke­zeti lakások tekintetében. A tavalyi névjegyzékre százha- tan kerültek fel, nyolcvan- nyolcan már beköltözhettek. A Kossuth Lajos utca 43—45. számú ház 30 lakásának átadása után további neveket is felvehettek a jegyzékbe. Az OTP-öröklakás jegyzékén 87 igénylő neve található, negy­venkilencen még nem juthat­tak otthonhoz. A múlt év december vé­géig 86 nagycsaládos lakás­igénylőt tartottak nyilván, ezek közül hetvennégyen még a névjegyzéken sem szerepel­nek. A tavaly készített jegy­zékben 12 nagycsaládos van, ők a lakások átadásával fo­lyamatosan beköltözhetnek. Megkülönböztetett figyelmet ! fordítottak a múlt évben is a j cigány családokra. Hatan kap­tak bérlakást, három család­nak minőségi cserét bonyolí­tottak le, komfort nélküli la­kásból komfortosba költözhet­tek, egy család jutott tanácsi értékesítésű szövetkezeti és egy OTP öröklakáshoz. To­vábbra is gondot jelent a Nap­sugár utcai és a présházi te­lep, felszámolásukhoz húsz lakásra volna szükség. Feszültség A városi tanácsra 1978-ban 274-en adtak be lakásigény­lést. Közülük hetvenegyen kér­nek minőségi cserét. Elsősor­ban a János utcai lakótelep kis alapterületű lakásaiban élők szeretnének nagyobb ott­honhoz jutni. A szövetkezeti kategóriában 105 a jelentke­zők száma, huszonketten sze­retnének cserét, OTP-lakást hatvanhatan vásárolnának, ti­zenöten minőségi cserét kér­nek. Ezek a nagy számok is jel­zik azt a feszültséget, ami a város lakáshelyzetében fenn­áll, pedig az építkezések üte­mét tekintve egyáltalán nem kullogunk hátul. Befejezésül a végrehajtó bi­zottság úgy döntött, mivel bérlakás átadása nem várha­tó, az idei évre lakáskiutalási névjegyzéket nem készítenek. K. Gyógyért Újpesti művészek kiállítása Két újpesti alkotó, Hován László festőművész és Kovács Béla szobrászművész művei­ből rendeznek kiállítást a Gyógyért Vállalat gödöllői te­lephelyén, amelynek megnyi­tója január 23-án, kedden 15.30-kor lesz. A kiállítást ja­nuár 31-ig lehet megtekinte­ni, szombat és vasárnap kivé­telével 14 és 16 óra között. Mezőgazdasági könyvhónap Egyetemi tanárok előadásai Jogi és termelési kérdések Közeledik február, a me­zőgazdasági könyvhónap, ami­kor számos rendezvényt tar­tanak Gödöllőn, és a járás községeiben. A Juhász Gyula járási-városi könyvtár jelentős részt vállal a programok meg­szervezéséből, a szakíró—olva­só találkozók rendezéséből. Az események közül — mint ar­ról Gloser Petemé módszér- tanos könyvtáros, a szervező bizottság titkára tájékoztatott — kiemelkedik a február 12- én délután öt órakor, az aszódi nagyközségi könyvtár­ban tartandó rendezvényük, amelyen dr. Pacs István egye­temi tanár a kisállattenyésztés­ről tart előadást. Tudják, hogy nagy érdek­lődés nyilvánul meg a kör­nyéken a háztáji, házkörüü kertművelés, állattartás elmé­leti és gyakorlati kérdései iránt. Éppen ezért a szakmai előadások mellett jogi kérdé­sekkel foglalkozót is beiktat­nak. Február 16-án, a veres- i egyházi művelődési házban a kisgazdaságok jogi problémái kerülnek terítékre egy előadá­son. A kertészetről 23-án, dél­után 5 órakor a dányi Magve­tő Termelőszövetkezet iroda­házában lesz szó. Ott dr. Csi- der László egyetemi tanár tart előadást, akinek Kerté­szet című könyvét a helyszí­nen megvásárolhatják az ér­deklődők. Az előzetes program szerint az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának központjában 28-án, 16 órakor dr. Tóth Péter, a Pest megyei Állategészségügyi Állomás igazgatója és dr. Leölkes La­jos, a Mezőgazdasági Kiadó szerkesztője, megyénk állattar­tó telepeivel kapcsolatban be. szél a létesítési és az állat­egészségügyi követelmények­ről. Szombati jegyzet Tanulságok Kivételesen nem Gödöl­lőn történt, ami elmélke­désre csábított, nem mintha ilyesfajta dolgok itt nem történnének. Történnek bi­zony, éppen úgy, mint az ország többi városában, s minden bizonnyal jó né­hány községben is, bár er­ről nincsenek tapasztalata­im. De nem kerülgetem, egyszerű az apropó, a mi­nap esteli kilenckor kihúz­ták, a jobb felső nyolcas, népszerűbb nevén bölcses­ségfogamat. Tudom, a dolog tulajdon­képpen magánügy, igaz, a közérdeklődést kiváltók­hoz valamelyest közelebb álló. Hiszen ki az, aki ne húzná el a száját a hír hal­latán, mondjuk a saját rá­góberendezésének állapo­taira vagy a most már to­vább nem halasztható fog­orvoshoz. menetelre gondol­va. Én persze ismerek olya­nokat, akiket hidegen hagy a bejelentésem. Például sa­ját magamat, s az ambulan­cián velem együtt szenvedő, majd megkönnyebbülő al­katmi ismerőseimet. Akik utólag hahotázva legyinte­nek; ugyan kérem, semmi­ség az egész. Mert valóban az volt. Ér­demes meghallgatni. Ültünk ott vagy hatan, mindannyi­an sápadtan, s alighogy az éjszakai ügyeletes orvos be­tette maga után a rendelő ajtaját, beszélgetésbe ele­gyedtünk. Ki-ki elmondta búját-baját, már aki szi- szegés nélkül tudtunkra adhatta mondandóját. Jó magam azok közé tartoz­tam, aki már se élő, se holt nem volt a fájdalomtól, no meg a várható szörnyűsé­gektől. De azért fél szavak­kal, fejbólintással nagyjá­ból kicseréltük a vélemé­nyünket, s megállapodtunk abban, hogy az ilyesmit nem szabad az utolsó pilla­natig húzni-halasztani, ha­nem idejében kell orvoshoz fordulni. Érdekes, hiszen konklúziónk teljesen egybe­vágott az egyébként szélté- ben-hosszában terjesztett egészségügyi jótanáccsal. Fogadtuk is persze, hogy ezután másként lesz. Saját kárunkon okulunk, s levon­juk a tanulságokat. Annál is inkább, hiszen akárme­lyikünk mesélt is régi his­tóriákról a foghúzás és tö­més témakörében, alig-alig akadt elrettentő példa, már ami a húzást vagy a tömést illeti. Mert annál több szenvedésről adtak számot az elhanyagolt, demalgon- nal kezelt fogroncsok, ma­radványok, amiket aztán könyörtelenül kihúztak, pe­dig talán korábban még megmenthettek volna. Most, este is gyorsan ment a dolog, hat személyi igazolvány, hatszor két in­jekció, s hat, pillanatok alatt s teljesen fájdalom- mentesen kihúzott fog. Ki­felé menet az orvos dicsére­tétől volt hangos a folyosó; csodálatos keze van, szenzá­ciósan biztos, határozott, aranykezű, és így tovább. Aztán ki-ki ment a maga dolgára, főként haza, végre fájdalmak nélkül tölteni az éjszakát. S én fogadni mer­tem volna, hogy mindany- nyian leszünk még hasonló helyzetben. Egy ismerősöm, aki fog­pasztareklámnak is bcille- ne, pedig az ő fogai is rom­lékonyak, azt mondta, csak az ostobáknak fáj a foguk. Azoknak, akik nem okulnak a tanulságokon. A szép, egészséges fog csak ész kérdése. Summázott véle­ménye, talán bántó, de ha jobban belegondolunk, igaz. S ami azt illeti, nem­csak a fogak ügyében mond­hatjuk el ezt. Az utóbbi időben életünk sok-sok színterén ütközünk hasonló gondokba. Üzemi, szövetkezeti gyű­léseken járva, gazdasági vezetőkkel beszélgetve mind gyakrabban előkerülő téma a tanulságok meg- szívlelése. Illetve az, hogy vannak tanulságok, amiket most már megszívlelni kényszerülünk. Ez pedig engem a foghúzásomra em­lékeztet. Gáti Zoltán 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom