Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-19 / 15. szám
1979. JANUÁR 19., PÉNTEK 'xMím Számadás a népfront Pest megyei nőbizottságában Szabadulni a sablonoktól Eljött a számvetés ideje, nemcsak a népgazdaságban, hanem a különböző társadalmi és tömegszervezetekben is, sorra veszik a testüleletek, a különféle bizottságok, mi mindent csináltak a múlt esztendőben, hogyan hasznosíthatják mindazt, amit munka közben tapasztaltak, a tanulságok miként segítenek a még jobb megoldások keresésében. A Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának nő- és rétegpolitikai bizottsága tegnap kerített sort erre a számadás- ra. Közös megbe szélések Mindenekelőtt megállapították, hogy a megye nőbizottságai a városokban, községekben elsősorban munkájuk tartalmát igyekeztek javítani, törekedtek megszabadulni a sablonoktól. Figyelmük kiterjedt a gyermek- és ifjúságvédelemre, a szabad idő növekedésével és felhasználásával kapcsolatos tennivalókra, a tanyás települések helyzetére, a nemzetiségiek lakta területek sajátos feladataira. A bizottságok alelnökei rendszeresen találkoztak a mono- ri, a szentendrei, a budai, a váci, a nagykátai járás központjában rendezett összejöveteleken, melyeken az érintett területek pártbizottságainak nőreferensei is részt vettek; bővült tehát a kör, melyben lehetőség nyílt a hasznos tapasztalatcserére. Tavaly, különösen az esztendő utolsó harmadában, a nőbizottságok munkájában jelentős hangsúlyt kapott a nemzetközi gyermekév előkészítése, elsősorban a családi életre nevelés segítésében, a szülői munkaközösségek támogatásában. Mindenképpen említésre méltó, ahogyan a nőbizottságok partnereivé váltak a tanácsoknak, a cigánylakosság helyzetének, életmódjának alakításában. A nőbizottságok tűzték célul azt is, hogy ne tévesszük szem elől a nyugdíjasokat. Elhatározásuknak tavaly is eredményesen tettek eleget. S itt nem arról van szó csupán, hogy az idős, a megér.'v'nelt pihenés éveit töltő emberek szociális körülményeit lelkiismeretesen figyelemmel kísérik, hanem igyekeznek őket bevonni a közéletbe is. S amint tegnap Nemes Istvánná, a Pest megyei pájrtbizottság nőreferense is megjegyezte a nőbizottság ülésén: ideje volt fölfedezni, hogy a nyugdíjasok között nemcsak pedagógusok vannak, meg lehet találni, s közéleti tevékenységre kérni az orvost, a munkást, a mérnököt, minden nyugdíjast, akinek egészsége engedi, hogy tegyen valamit a közösségért. A tanácsokkal egy nevezőn Egy dolog azonban aggasztóvá válhat — amint ezt tegnap több hozzászóló is fölvetette —, hogy a nőbizottságok nem találnak mindenütt megfelelő helyet rendezvényeik számára. Ahol a művelődési ház termet ad klubnak, szakkörnek, kézimunkázásnak, kiállításnak, előadásnak, vagy urambocsá’ egy kis beszélgetésnek, kismama-foglalkozásnak, ott nincs baj. Oda szívesen elmennek az emberek. Ebben kell tehát minden egyps településen közös nevezőre kerülni a népfrontnak és a tanácsnak, illetve mindazoknak, akik a művelődési házak fenntartói. Érdekes kezdeményezésről számolhattak be a monoriak: tavaly rendeztek először találkozót nevelőszülők számára, huszonnégy meghívott közül tizenheten meg is jelentek. Sok mindenben tudtak segíteni egymásnak, hiszen gondjaik, örömeik közösek, mondhatnánk azonosak. Nemzetközi gyermekév A nő- és rétegpolitikai bizottság tegnapi ülésének résztvevői végül az idei tennivalókat beszélték meg. Számos ötlet hangzott el, egyebek kö. zött a nemzetközi gyermekévvel, a napközi otthonokkal, a gyermekélelmezéssel kapcsolatban. Ezek közül csak egyet: Dunabogdányban Csobán Szvetozárné, népművelő két társával összeállított egy műsort a gyermekév alkalmából. Amennyiben az ŐRI elfogadja, járják vele a megyét, az országot. Nemcsak szórakoztatják, hanem be is vonják az előadásba a gyermekközönséget. Egyharmad a háztájiból A nagygazdaságok segítik a kisgazdaságokat A háztáji és kisegítő gazdálkodás a mezőgazdasági termelésnek tavaly mintegy 30 százalékát adta az országban. Idén hasonló a helyzet, az állattenyésztés a régi szinten maradt, a növénytermesztés egy_két százalékkal növekedik. A népgazdasági igényeknek megfelelően főként a sertés, a nyúl és a méhészeti ágazat fejlődik, a szarvasmarha-állomány tovább csökken a kisgazdaságokban. Pest megyében az országos tapasztalatokkal megegyezően a munkaigényes növények váltak elterjedtté, bár ezt az 1978- as felvásárlási adatok nem tükrözik eléggé, hiszen kevesebb uborka, paradicsom, paprika került a kereskedelmi forgalomba, mint tavaly. Ez a kedvezőtlen, hűvös időjárással magyarázható Így is öitszáz vagonnyi az a primőrzöldség mennyiség, amit a háztájiban termesztettek. Jelentős mértékben, több mint ötvenezer négyzetméterrel nőtt a fóliás zöldségtermesztés területe, s az alma kivételével emelkedtek a gyümölcshozamok is. Figyelemre méltó, hogy Pest megyében sertésből háromezerrel, baromfiból ezerszáz tonnával, tejből egymillió literrel haladta meg a háztáji termelése a tavalyit. Az értékesítési biztonság megteremtésére a mezőgazda- sági nagyüzemek és a felvásárló vállalatok szorosabb kapcsolatot alakítottak ki a kisegítő gazdaságokkal. Általánossá vált, a több évre szóló szerződéskötés, a kisgépek, a műtrágya, növényvédő- és gyomirtó szerek húsz-negyven százalékkal csökkentett áron szerezhetők be. Egységesebb és ösztönzőbb az adórendszer. A szövetkezetek tenyészállattal, vetőmaggal, gépi munkákkal, szaktanáccsal, a közös értékesítés megszervezésével segítik tagjaik munkáját. A népgazdaság teherbíró képességének ismert csökkenése miatt az idén takarékosabban kell bánni a drága, nehezen beszerezhető, import fehérje takarmányokkal, bár az ellátás a múlt évihez képest nem csökken, a hatékonyabb fel- használás a háztájiban is szükségszerű követelmény. A kisgazdaságokban megtermelt áru értéke Pest megyében egyébként meghaladja a hárommilliárd forintot. V. B. Újabb üzletek Barkácsboltok Cegléden, Százhalombattán Mezőgazdasági és építőipari gépeket kölcsönöznek Körülbelül 8 ezer négyzet- méterrel gyarapszik Pest megye ABC-üzleteinek, gazdaboltjainak, vendéglőinek területe az idén. A beruházások egy része már tavaly megkezdődött, így a pilisborosjenői, 9 süiysápi, a ceglédberceli üzlet építése is, a többi, főként a felvásárlótelepeké most indul. Igen jelentős vállalkozásnak ígérkeznek az érdi és da- basi áruház előkészítő munkái, 1979-ben kezdődnek és az alapozáshoz az ötödik ötéves terv utolsó évében fognak hozzá. A megfelelő kivitelezői kapacitás a megyei Áfészek számára is gond, ezért a feladatok tekintélyes részét saját építő gárdájukkal kívánják elvégeztetni. Egyebek között ezekről a kérdésekről esett szó a Fogyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetségének elnökségi ülésén, amelyen dr. Tuza Sán- dorné elnökölt. Bizonyára sok barkácsoló fogadja örömmel a hírt, hogy Százhalombattán és Cegléden üzletet nyitnak számukra. A szolgáltatóházak egyszerre több funkciót látnak majd el: szerszámok, anyagok árusításán kívül lehetőséget nyújtanak különböző munkák végzésére, s kívánság szerint kölcsönöznek is praktikus eszközeikből. Mint Nagy Gábor Áfész-titkár, a szolgáltatások helyzetéről szóló napirend előadója elmondta, a Pest megyei Fogyasztási Szövetkezetek az országos átlagnál nagyobb mértékben veszik ki részüket a lakosság mezőgazdasági és építőipari kisgépekkel való ellátásából. Említésre méltó, hogy például Nagykőrösön, Ráckevén, de a megye más településeiben a szövetkezetek bérszántást, sőt növényvédelmi teendőiket is vállalnak. Az ülés utolsó napirendi pontként a szakemberképzés helyzetét tárgyalta meg. Az írásos tájékoztató mint kedvezőtlen jelenségre hívta fel a figyelmet a gyakorlati oktatók indokolatlanul magas számára — jelenleg ugyanis 800 szakmunkásra, 300 irányító szakember jut — ugyanakkor az oktatók többségének nincs pedagógiai képesítése. V. B. Elutazott Milos Jukes Az MSZMP KB meghívására január 15—18 között látogatást tett hazánkban Milos Jakes, a CSKP KB elnökségének póttagja, a KB titkára. Kíséretében volt Zbynek So- jak, a KB osztályvezető-helyettese. Németh Károly, az MSZMP PB tagja, a KB titkára a látogatás során fogadta Milos Jakest. Milos Jakes megbeszéléseket folytatott Borbély Sándor- ral, az MSZMP KB titkárával, Kovács Antallal, a KB osztályvezetőjével, Romány Pállal, a KB tagjával, mező- gazdasági és élelmezésügyi mi. niszterrel. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott megbeszéléseken vélemény- és tapasztalatcserét folytattak a Magyar Nép- köztársaságban és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban folyó szocialista építőmunka időszerű feladatairól, a két testvérpárt agrárpolitikájának megvalósításáról. A megbeszélések tükrözték, hogy eredményesen fejlődik az MSZMP és a CSKP, a két ország népeinek sokoldalú együttműködése és testvéri barátsága. Milos Jakes és kísérete csütörtökön elutazott Budapestről. fsaiesS&k a i&rssgásrdáhan Negyvenhárcflimillió zsák Magasbatörő, cementfátylat terítő kémények között földszintes épület: a váci Cementes Mészmű tranzitüzemének zsákgyárában percnyi szünet nélkül dolgoznak a félautomata gépsorok. Évente 43 millió zsákot gyártanak. Kevesen tudják, hogy Hejőcsabától Be- remendig innen látják el az egész magyar cementipari e fontos kellékkel. Az üzemben hatvanketten .keresik kenyerű, két; három brigád két műszakban dolgozik. Harminc éven alul Negyvenhárommillió zsák. Sok ez, vagy kevés? A kérdésre Illés László, a tranzitüzem vezetője válaszolt. — Létszámunkhoz képest sók. De kellett, ezért másfél millió darabot már túlórában állítottunk elő, a CEMÜ külön engedélyével. Ha viszont arra gondolok, hogy hetvenöt ember negyvenhétmillió zsákot is gyárthatna, esetleges harmadik műszakban, akkor kevés... — Jól emlékszem még arra Óriás sajtok í készáru termelésünk nemcsak a hazai igényeket elégíti ki, egyre bővülő e termékek exportja, amelyeknek jelentős részét a KGST-országok vásá. rolják meg. Az utóbbi évtizedekben jelentősen módosult a világon az energiahordozók termelése és felhasználása. A szén elvesztette korábbi egyeduralmát, s a szénhidrogének előretörtek. A KGST-országok ugyancsak lépést tartottak az energia- mérleg változásával. Ez főleg a Szovjetunió hatalmas készleteinek köszönhető, hiszen a többi tagországban nemigen találtak jelentős lelőhelyeket. 1977-ben például a KGST-országok kőolajtermelése 566 millió tonna volt. Ebből a Szovjetunió 546 millió tonnával részesedett. Románia 15 millió tonnát termelt ki, a többi tagország együttesen ötmillió tonnát hozott felszínre. Import a Szovjetunióból A magyar népgazdaság kőolaj- és kőolajipari termékek iránti növekvő igényét — adottságai miatt — csak kismértékben tudta belföldi termelésből fedezni. Importunk döntő hányada a Szovjetunióból származik. A rendszeres és nagy mennyiségű szállításokhoz 1963-ban megépült a Barátság—I kőolajvezeték. A növekvő igényekkel lépést tartva 1973-ban pedig elkészült a Barátság—II kőolaj- vezeték egy szakasza is. Ezeken a vezetékeken keresztül az előző ötéves tervidőszakban összesen mintegy 28 millió tonna kőolaj érkezett hazánkba. A mostani tervidőszakban pedig a kétoldalú magyar—szovjet tárgyalások eredményeként tovább emelkedik ez a mennyiség. Az eltelt három évtizedben a földgáz termelése fejlődött a leglátványosabban a világon és természetesen a KGST-or- szágokban. Jelenleg a világon kitermelt földgáz több mint egynegyedét a szocialista közösség országaiban hozzák felszínre. A Szovjetunión kívül Románia, Magyarország, az NDK és Lengyelország is évente több milliárd köbméter földgázt termel. Ezek a mennyiségek jelentősek, de már most sem elégítik ki teljesen az igényeket. Hogy a növekvő felhasználásra az érdekelt országok időben és megfelelően felkészüljenek, elhatározták a Szövetség gázvezeték létrehozását. A KGST energia, és energiahordozó együttműködése az elmúlt időszakban kedvezően fejlődött, jól segítette elő az érdekelt országok gazdasági programjainak valóra váltását. A harminc év tapasztalata azt igazolja, hogy a kapcsolatok jól megalapozottak, szilárdak, amelyekre mindegyik ország — így hazánk is — számíthat, népgazdasági programjaink összeállításakor, s a tervek valóra váltásakor. Faragó András (Következik: A vegyipar felzárkózása) az időszakra, amikor tizennégy évvel ezelőtt, a zsákgyár megnyitásakor 26 millióval kezdtük a termelést — vette át a szót Túróczi Dávid művezető. — Az igények fokozatosan növekedtek, ám az idő múlásával nálunk kialakult egy rendkívül lelkes törzsgárda: mindig számíthatunk rá. juk, szívesen betanítják az újonnan érkezőket. Érdekes, hogy a törzsgárdisták között vannak már szép számmal olyanok is, akik a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. A jelek szerint megállapodtak nálunk... Az üzemvezető és a művezető egyaránt elismeréssel szólt a harminc éven aluli dolgozók helytállásáról: tavaly például KISZ-műszakot vállalva 100 ezer zsákot gyártottak — terven felül. A zsák- üzembeliek egyenes darabbér szerint kapják a fizetésüket: a munka nem igényel szakképzettséget — a gépsorokat kell kezelni nagy figyelemmel, okos törődéssel. S kik azok, akik ezt a munkahelyet az évek múlásával megszerették? Vajon milyen tényezők játszottak közre abban, hogy ott megállapodtak? Lazsálni nem lehet Nyolc évvel ezelőtt történt: Kiss László úgy határozott, hogy abbahagyja az ingázást. Tősgyökeres váci, s úgy érezte, hogy felesleges napi két órát utazással töltenie, mert találhat megfelelő elfoglaltságot a Duna-parti városban is. Aztán gondolt egyet, s bejelentette az Aszfaltútépítő Vállalatnál, hogy véglegesen hazatér. A Tejipari Vállalat sajtüzemében nyolcvan kilogrammos óriás sajtokat dolgoznak fel. Az egy méter átmérőjű sajtok mindegyikéből mintegy háromszáz mackósajtot készítenek. — Nem szívesen engedték el, de én akkor már elhatároztam, hogy jövök — elevenítette fel az eseményeket Kiss László. — Elegem volt abból az életformából, a családom körében kevés időt tölthettem. S megmondom őszintén, lényeges szempont volt az is, hogy az üzemtől lakást kaptam. A feleségemmel két gyerekünket neveljük. A zsákgyárban gépkezelőként dolgozom, s megtaláltam a számításaimat is. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem: szívesen dolgozom ebben a kollektívában. , Lazsálni nem lehet, de az ember igyekszik becsülettel helytállni ott, ahol egészséges otthonhoz juttatták ... A 22 esztendős Cseri Mi- hályné fiatal kora ellenére a törzsgárdatagok közé tartozik: immár kilenc esztendeje, hogy munkára jelentkezett a zsákgyárban. A meleg tekintetű, szókimondó fiatalasszony a művezető szerint a legjobban dolgozók közé tartozik. — Hogyan került az üzembe? — Az általános iskola befejezése után elhatároztam, hogy munkát vállalok, pénzt keresek — válaszolta. — A nővérem itt dolgozott, ő ajánlotta, nézzem meg a zsákgyárat, s ha kedvem tartja, próbáljak szerencsét. Amikor beléptem, először az tetszett a legjobban, hogy nagyon sok fiatal állt a gépek mellett. Igaz, döntő többségük azóta már másutt keresi a kenyerét, de akik itt maradtak, szívesen vállalják e nők számára egyáltalán nem könnyű fizikai munkát A közelmúltban egyébként innen vonult be katonának a férjem is. Ha majd leszerel, újra visz- szajön... S ami pedig Cseri Mihályné jövőre szóló terveit illeti, két elképzeléséről adhatunk számot. Az egyik a tanulás: levelező tagozaton a Sztáron Sándor Gimnázium első osztályos tanulója. A másik: a lakás. Az otthonteremtés gondja esténként még gyakori fejtörést okoz számára, hiszen férjével együtt albérletben laknak. — Az üzemben megígérték, hogy kapunk lakást. Azt viszont ne kérdezze, hogy mikor, mert még én sem tudom .., — mondta elgondolkozva. Cserbenhagyják Az utolsó mondatokat hallva Túróczi Dávid megjegyezte: — Azt hiszem, egyetlen pillanatig sem lehet vitás, hogy Cseriék jogosultak a lakásra. Mindketten hosszú ideje nálunk dolgoznak, s a teljesítményük is a kiemelkedők közé tartozik. Mégis várakozásra kényszerülnek: az üzemi lakótelep ugyanis nem épül tovább. Viszont az ottani otthonok tekintélyes hányadában olyanok élnek, akik a lakáskulcs átvétele után cserbenhagytak bennünket, az első adandó alkalommal űj munkahely után néztek. Ilyen körülmények között az a furcsa helyzet alakult ki, hogy — Cseriék példájánál maradva — a most várakozók csak akkor tudnak beköltözni, ha egy-egy lakás megüresedik. ... A lakáskulcsra tehát e visz- szás helyzetben várniuk kell. S hogy meddig, azt csak azok tudják, akik időközben talán már el is felejtették, hogy melyik kollektíva segítségével jutottak korszerű otthonhoz.,! F. G.
