Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-04 / 2. szám

»wirr "dßf Tf K/unap 1979. JANUÁR 4., CSÜTÖRTÖK Teke NB II Majdnem dobogón A teke léríi NB II 1978. évi küz­delmei során csak egy pont vá­lasztotta el az Űttröszt KÖZGÉP Cegléd együttesét a dobogóra ju­tástól, a harmadik helytói. A végeredmény: FÉRFIAK Keleti csoport 1. Postás SE 25 17 — 9 116- 92 34 2. Ózdi Kohász 26 16 — 10 124- 83 32 3. Saig. TC 26 15 1 10 124- 83 31 4. Űttröszt K. 26 15 — 11 119- 89 30 5. Építők SC 26 15 — 11 110- 98 30 6. Szegedi VSE 26 14 — 12 112- 96 28 7. Egri Sp. 26 14 — 12 100-108 28 8. Pénzügyőr 26 13 1 12 98-110 27 9. S. Síküveg 26 13 — 13 105-103 26 10. Szóin. Gy. 26 13 — 13 101-107 26 11. V. Ikarus 26 13 — 13 99-109 26 12. Szeg. Post. 26 11 — 15 99-109 22 13. Ny. TITASZ 26 8 — 13 82-126 16 14. Misk. ÉMTE 26 4 — 22 64-141 8 Az idei „aranylabdás” Kevin Keegant a Hamburger SV játé­kosát Európa No. 1-ének megsza­vazása óta az ajánlatok tömegé­vel halmozzák ei. A legnagyobb összegű ajánlatot az Egyesült Ál­lamokból kapta, egy amerikai együttes egymillió dollárt áldoz­na megszerzéséért. Kar tali krónika A megyei labdarúgó-baj­nokság őszi idényének meg­lepetése a Kartali MEDOSZ jó szereplése. Az 1978 nya­rán felkerült gárda a máso­dik helyen zárta az első fél­évet. Érdekes visszapergetni a sportkör, a szakosztály múlt­ját, s ebben Száraz József, a sportkör elnökhelyettese se­gített A mezítlábas bajnokságban írásos és fényképes doku­mentumok' bizonyítéka szerint az első sportkör 1926-ban ala­kult Kartalon. Megfelelő anya­Szegeden és Óbudán Porondon az utánpótlás A megyei sporthivatalban az új év első munkanapján a megyei kézilabda szövetség vezetői az idei tervekről tár­gyaltak Szemes Árpáddal, a PTSH főelőadójával. Akár­csak a többi sportágban, itt is elengedhetetlen az utánpót­lás nevelése, a legjobbak fog­lalkoztatása, s ez a kérdés is napirenden szerepelt. Kurdics Sándor, a kézilabda szövetség elnökhelyettese el­mondta, hogy az 1962-es szü­letésűéiből álló, a kiválasztó tornán feltűnt fiatalokból ál­ló Pest megyei fiú csapat ja­nuár 6-án, Szegeden teremtor­nán vesz részt két másik megye társaságában. Az együttes a Csepel Autó kézi­labdáiéira épül. Kívülük a Budakalászi Textiles, vala­mint a Váci Fonó adja a leg­több játékost. A kiválasztó tornát min­den évben megrendezik. A korábbi legjobbak alkotják a Pest megyei férfi- és női if­júsági válogatottat, amely o hét végén rajtol Óbudán, a Kerék utcai teremtornán. A leány csapat vasárnap 12.35- kor a Bp. Spartacus ellen játszik, míg a fiúknak 13.30- kor az FTC ifi lesz az el­lenfelük. Egy héttel később a lányok a budapesti ifjúsági válogatottal, a fiúk a Ganz- MÁVAG férfi felnőtt csapatá­val játszanak 14.25, illetve 16.15 órai kezdettel. Kurdics Sándor elmondta még, hogy a szentendrei na­pok keretében évről évre sor­ra kerülő viadalt, a Duna men­ti kisvárosok tornáját szeret­nék nemzetközivé bővíteni, s elsősorban az ifik számára ki­írni. A nemzetközi találkozók egyébként nem hiányoznak a fiatalok programjából, így például a megyei női ifjúsági válogatott márciusban, a Dub. nica csapata ellen mérkőzik Csehszlovákiában. A megyei szövetség az ifjú­sági válogatott csapatok lét­rehozásával, szerepeltetésével az egyesületek munkáját is segíti, hiszen legjobbjaik ré­szére gazdag programot, sok \ játéklehetőséget biztosít. I R. L. Sok a tehetséges fiatal Ökölvívó kedvcsinálás Vácott Vácon, az új művelődési ház impozáns színháztermé­ben, ideális környezetben, s mintegy 400 néző buzdítása mellett fejeződött be — mint ahogy már arról korábban hírt adtunk — a Pest megye baj­noka címért indított ötfordu­lás egyéni ökölvívó-csapatbaj­nokság. Boros Zoltán és Schrick Fe­renc, a Váci Híradás Vasas ökölvívó-szakosztályának ve­zetője és edzője fáradságos, de igen hasznos előkészítő munkája sikerének könyvel­hető eí, hogy ilyen rendkívül ünnepélyessé és , maradandó­vá tudták tenni az utolsó for­dulót. Mint ahogyan szép vo­nása volt ugyancsak ennek a záróeseménynek, amikor a baj­nokok és helyezettek részére kedves kis úttörőlányok kí­séretében a részt vevő egyesü­letek edzői és a vendéglátók vezetői, valamint dr. Hesz Mi­hály kajakozó olimpiai baj­nokunk, aki egyben az orvosi teendőket is ellátta, adták át az érmeket, díjakat. A versenyt követően beszél­gettünk Schrick Ferenc edző­vel, országos bajnokkal, aki az alig másfél éves váci ökölví­vó-szakosztály eredményeiről tájékoztatott bennünket. — Mintegy 20—30 gyerek jár hozzánk edzésre, kiknek ja­varésze igen tehetséges. Leg­nagyobb sikerünket éppen a közeli napokban értük el, ami; kor is az 1964-es születésű Boros István, a serdülő korcso­portban, nagyközépsúlyban or­szágos bajnok lett. Raita kívül azonban Szunyogh. Boros és Molnár is jó reménységül tűnőségünk. Bízunk benne, hogy a váci fiatalok a most megrendezett döntő után még nagyobb kedvet kapnak az ökölvíváshoz, amely egyébként, érzésem szerint szép fejlődés­nek indult. Erről a fejlődésről szólt Tó­háti László, a Pest megyei Ökölvívó Szövetség főtitkára is, aki többek között elmond­ta, hogy a megyék közül a mi­enk volt az, amelyik megren­dezte a megyei bajnokságot. Szólt még a főtitkár arról is, hogy mindez azt jelenti, hogy szakosztályainkat és ver­senyzőinket tekintve is a szín­vonal mellett számszerűleg is fejlődés mutatkozik, és így be­bizonyosodott, hogy képesek vagyunk nagy versenyek lebo­nyolítására is. Jó volt ez a ver­seny abból a szempontból is, hogy számos országos, ifjúsá­gi és serdülő bajnokunk bizo­nyíthatta, a jövőben számolni kell majd megyénkkel. Min­den valószínűség szerint tük­rözni fogja majd az erőnket az idén induló ifjúságiak és serdülők, megyei válogatottak között sorra kerülő bajnok­ságon. Minden jel tehát arra mutat, hogy valami megindult, így most már a kérdés csak az, hogy a folytatás milyen lesz. A sokoldalú segítség, amely ezt a versenyt is áthatotta, arra mutat, hogy ez a sportág széles összefogással számol­hat, így tulajdonképpen most már csak az eredmények azok, amikre várnunk kell. Boros Miklós gi támogatás hiányában nem érhettek el jelentős eredmé­nyeket. A felszabadulás vál­tozást hozott. A MAD1SZ és a SZIM szervezésében hívták életre a sportkört, s 1946-ban már beneveztek az aszódi já­rási mezítlábas bajnokságba. Abban az időszakban élede­zett a falvak sportja, s a me­zítlábas labdarúgó-bajnokság is lehetőséget adott a szerep­lésre. 1952-től, a község fel­lendülésével párhuzamosan a sportélet is virágzásnak indult. A hatvani cukorgyári célgaz­daság kerületi vezetői jelen­tős támogatást biztosítottak kulturális és sportcélokra. Nemcsak a labdarúgók hal­lattak magukról, jó néhány sportágban indult meg az élet. A női, férfi kézilabda- és röplabda-, a férfi asztalitenisz-, a teke- és a sakkcsapatot 1955- ben hívták életre. Jó néhány Galga menti fiatal dolgozott ekkor a Kartali Állami Gazda­ságban, s ők is hozzájárultak a Kartali Kinizsi sikereihez. A Kinizsi 1955—56-ban meg­nyerte a Gödöllő—Aszód össze­vont járási labdarúgó-bajnok­ságot, s az 1957155-as küzdelem- sorozaton már a megyei 11. osztályban játszottak. 1959- ben az osztályozón — a Pé­teri KSK és az Érdi Traktor együttesével voltak egy cso­portban —, kivívták a megyei I. osztályba jutás jogát. NB lll-as évek Ebben az időszakban Seres Gyula, az Újpesti TE volt vá­logatott játékosa volt az ed­ző. Emlékezetes, az 1960 októ­berében Gödöllőn háromezer néző előtt lezajlott mérkőzés. A Kinizsi 2-1-re nyert, ezzel elhódította az elsőséget a Ceg­lédi Építőktől. Ezután a Ceg­léd és a Kartal felváltva ve­zetett, végül is a Kinizsi 48 ponttal, 92-45-ös gólkülönb­séggel nyerte a bajnokságot, s feljutott az NB III-ba, ahol három éven át jól szerepelt. Három év elteltével hanyat­lás következett. Csökkent az egyesület anyagi támogatása, a sportköri vezetők lemorzso­lódása, s egyéb okok játszottak közre. Így zárult a kartali sportélet legszebb évtizede. Az 1960-as évek végén újból erő­re kaptak a helyiek, s első­sorban a labdarúgásban jeles­kedtek. Ismét bejutottak a megyei bajnokságba, azonban csupán átszállójegyet váltot­tak és a járásban folytatták tovább. 1971-től szép eredmé­nyeket értek el, ekkor már MEDOSZ néven. Az 1975/76- os járási küzdelemsorozatot az első helyen zárták. Ebben az időszakban Székely József, majd Nagy Jenő, volt kartali NB III-as játékosok készítet­ték fel az együttest, a sportkör élén pedig Száraz József állt. Az osztályozó nem sikerült. A következő évet azzal a tervvel kezdték, hogy kiköszörülik a csorbát, s a bajnoki cím meg­szerzése mellett a megyei I. osztályba jutással teszik fel szereplésükre a koronát. A MEDOSZ jól vette az aka­dályokat, s csoportjából — Sós­kút, Abony és Érd volt a tár­saságukban — veretlenül ju­tott a felsőbb osztályba. Az első csapat tagjai: Moór Ferenc (ősszel ő kapta a leg­kevesebb gólt a megyei baj­nokságban), Deme János, Bog­nár János, Magony István, Boróczki Pál, Bozsik László, Száraz Árpád, Száraz Zoltán, Bereczki Antal, Gábor László, Kiss Mihály, Gerhát János, Jakus János, Berta József, Ko­vács József, Biliinger Sándor. Velük együtt több tehetséges fiatal kezdte meg január 3- án az alapozást. Így Kardos, Szabó, Zámbó, Gulyás és Rá­kosi. Moór volt a legjobb A községi tanács, a tangaz­daság, a Galgavidéke Áfész támogatja elsősorban az egye­sületet, amely nem áll meg az eddigi eredményeknél. A sport- létesítmények korszerűsítését, új öltöző építését — ennek alapjai már állnak —, salakos edzőpálya létesítését tervezik. Ezek ei készültével szeretnék a férfi kézilabdasportot to­vábbfejleszteni, s egyben minél több résztvevőt bevonná a rend­szeres testedzésbe. A labdarúgók számára a baj­nokság kezdetén az első tíz közé jutást tűzték ki célul. A jó őszi szereplés után maga­sabbra állították a mércét, do­bogós helyezést várnak. Záradékul az együttes ta­valyi legjobbjai: Moór 136, Száraz A. 132, Gerhát 124, Kovács 121, Gábor 119, Berecz­ki 118 ponttal. Mérkőzésen­ként osztályozták a játékoso­kat (1—10-ig), s ennek alapján „osztották ki” a fenti bizo­nyítványt. Sinkó István TENISZRAJT A Király Kupáért Nagy érdeklődés előzi meg Európa-szerte a mai tenisz Király Kupa rajtot. Európa legjobb csapatai kezdik meg mintegy másfél hónapos küz­delemsorozatukat, méghozzá két csoportban. Az „elit” osz­tályban nyolc együttes indul — közöttük a magyarok is —, „b” kategóriában pedig há­rom csoportban tizenhárom. A Király Kupát 1936-ban V. Gusztáv svéd király ala­pította. A kupát jelenleg a svédek védik, miután tavaly Uppsalában a döntő első mérkőzésén 2-1-re kikaptak Taróczyéktól, utána viszont Debrecenben ugyanilyen arányban győztek, s jobb volt a pontarányuk. A kupa első fordulójának műsora. „Elit” osztály. A-cso- port, Eskilstuna: Svédország— Franciaország, Bécs: Ausztria —Csehszlovákia. B-csoport, Sheffield: Nagy-Britannia— Magyarország, Sábádéi: Spa­nyolország—NSZK. ★ A magyar teniszválogatott megérkezett Sheffieldbe, ahol ma este találkozik Anglia vá­logatottjával a Király Kupa küzdelmeiben. A csapat dél­után edzést tartott a mérkő­zés színhelyén, a Concord Sport Centre fedett pályáján. Nehéz ellenféllel került szembe a magyar együttes a Király Kupa első fordulójá­ban. Az angol válogatott ta­valy több mint 30 év után először beverekedte magát a Davis Kupa döntőjébe. A mérkőzés valószínű pá­rosítása: Mottram—Taróczy, Drysdale—Benyik, párosban: David Lloyd, Mark Cox—Ta- róczy, Szőke. A mérkőzés magyar Idő szerint este nyolc órakor kez­dődik. Főszereplők: Az újságírók és a színészek Teremtorna a Körcsarnokban Az angliai Hastingsban a nem­zetközi sakkversenyen vezet Speelman 3 ponttal és egy füg­gőjátszmával, a második helyen a svéd Andersson áll 3 ponttal, 3. Csőm 2,5 ponttal és egy függő- játszmával. Újságírók, színészek, ripor­terek teremfoci tornáját bo­nyolítják le szombaton dél­után 5 órai kezdettel a Kör­csarnokban. Pályára lép a magyar újságírók és a jugo­szláv újságírók válogatottja, valamint a televírióriporterek és a színészek csapata. A té­vések között szerepel több is­mert riporter: Egri János, Kopeczky Lajos, Bokodi Béla, Gyulai István és Knézy Jenő. A színészek csapatkapitánya Komlós András együttesét tánczenészekkel és énekesek­kel erősíti. Csapattagok: Búj- tor István, Cs. Németh Lajos, Juhász Jácint, Beszterczey Pál, Aradszky László, Kovács Ferenc, Ihász Gábor, Koós János, Sólymos Antal és Kan- gyal Ferenc. Az NSZK-ban túrázó magyar bajnok és kupagyőztes Tatabánya férfi kézilabda-csapata ötödik mérkőzését a hazaiak bajnokával, a Dankersennel játszotta és 12-7-es félidő után 19-8-ra győ­zött. A tatabányaiak góldobói Káló (8), Pál (5), Flasch (3), Bábos, Bognár és Básti. Foci nagypályán és kicsiben A France Football rangsora A France Football világhí­rű francia szaklap elkészítet­te az európai labdarúgó-válo­gatottak legújabb rangsorát. Az első helyen a világbajno­ki- i ki ezüstérmes Hollandia áll, Olaszország és a holtverseny­ben 3. Anglia és Lengyelor­szág előtt. A listán összesen 31 ország szerepel (csak Mál­tát és Albániát nem rangso­rolták), Magyarország a 23. helyet foglalja el. A sorrend: 1. Hollandia, 2. Olaszország, 3 —4. Anglia és Lengyelország, 5—6. Franciaország és Spa­nyolország, 7. NSZK, 8—9. Ausztria és Portugália, 10. Szovjetunió, 11. Csehszlová­kia, 12—13. Skócia és Svédor­szág, 14—15. Észak-trország és Wales, 16—17. Belgium és NDK, 18. Írország, 19. Romá­nia. 20—21. Görögország és Jugoszlávia, 22. Dánia, 23. Ma­gyarország, 24. Svájc, 25. Bul­gária, 26. Finnország, 27. Nor­végia, 28. Törökország. 29. Iz­landi, 30—31. Ciprus és Luxem­burg. ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN TANÍTOTTÁK: számtanban nem szabad összehasonlítani a körtét az almával. Azt hi­szem, a nagypályát sem sza­badna a kicsivel. Mégis, a folyamatosság felrúgat ve­lünk minden bölcs szabályt. Mert immár évek óta szinte minden kísértetiesen ismétlő­dik a hazai labdarúgó ber­kekben: csapnivaló bajnokság, levezetőként teremtorna, ké­sőbb alapozás, bizakodás (a fiúk annyi kilométert fut­nak, hogy azzal egy gépko­csit lehetne bejáratni) s mindezek után döntetlen, ve­reség, vagy győzelem, az el­lenfél erejétől függően. Vál­tozatlanul unalmas a játék, az ürességtől konganak a stadio­nok, s változatlanul emelked­nek a labdarúgó szakosztály támogatására tordított (a patronáló ágazat, vállalat. In­tézmény dolgozóitól elvont) összegek. Mindez így nem folytatható. Ha fontosnak tartjuk a gaz­daságtalanul termelő üzemek felszámolását, akkor előbb- utóbb hasonló rendszabályokat kell életbe léptetni a gazdaság­talanul gazdálkodó szakosztá­lyoknál is. Igaz, a sport nem lehet, és ne is legyen ná­lunk üzleti vállalkozás. Ép­pen ezért megengedhetetlen, hogy néhány ember öncélú játszadozása miatt százezrek­nek ne jusson megfelelő fel­szerelés, létesítmény. A lab­darúgóknak nem maradhat más választásuk: vagy szín­vonalas bajnokságot teremtve visszahódítják a fizető kö­zönséget, vagy maradnak a mai szinten, de már e szint­hez illő anyagi támogatás mellett. Tagadhatatlan, a kispálya méretei, szabályai különböz­nek a nagyobb pályáétól. De a játék szellemének itt is, ott is ugyanannak kell len­nie. A közelmúltban éppen ezért aggodalommal figyeltük a Győrben történteket, me­lyeket a televízió közvetített. Egy csapat gólt, esetleg gó­lokat lőtt a mérkőzés elején. A játékosok a vezetés birto­kában azt hitték, hogy ők a jobbak, a meccset már meg­nyerték, a mérkőzés hátralé­vő része csupán már forma­ság. Es ez nem kispályás be­tegség. Visszalapozva az elmúlt évek statisztikáját, kiderül, hogy válogatottunk az elmúlt tíz évben 17 mérkőzést vesztett el, vagy adott döntetlenre ve­zetés után. Hasonló példát a labdarúgó világbajnokságon is láttunk. Csakhogy amíg mások képesek vesztett ál­lásból újítani, addig a sta­tisztika szerint: a magyar válogatott az elmúlt tíz esz­tendőben mindössze négy (!) mérkőzést nyert meg úgy, hogy előzőleg az ellenfél ve­zetett. A TÉVÉ MUNDIÁL ÖSZ- SZEFOGLALÓJÁBÖL LÁT­TUK, micsoda iszonyatos küz­delem folyik a labda megszer­zéséért, megtartásáért. Szo­morúan summáztuk: nemzet­közi kupamérkőzéseket, vá­logatott találkozókat kell kö­vetnie a tv-kamerának, hogy a nézők mi fi lói azt lássák, amit bajnoki találkozókon szeretnének látni. A mi NB I-ünkben a csapatok játék és küzdelem helyett 90 percet töltenek a pályán, s egy bi­zonyos előny megszerzése után nem nagyon erőltetik magu­kat, hiszen a meccspénz ugyanannyi 1-0-ás és 12-0-ás győzelmekkor. Hiába az évek óta ismétlődő intelem: ami itthon elég a soványka győ­zelemhez, az nemzetközi szin­ten a döntetlenhez is kevés — a labdarúgók rossz diák­ként befogják fülüket, és úgy lazsálják le a mérkőzéseket, ahogy tudják. A néhány éve bevezetett követelményrendszer lényegé­ben arra jó, hogy egy-egy vesztes meccs után elmond­hassuk: a vereség ellenére já­tékosaink távolugrásban, egy. és tízperces futásban jobbak ellenfeleiknél. Ráadásul a követelményrendszer megosz­totta a szakvezetőket. Egy részük kiállt mellette, mond­ván: az előrelépés egyetlen biztosítéka. Mások szerint az erő megöli a technikát, sem­mivé teszi a magyarokra jel­lemző szellemességet. Az csak egy-két edzőnek jutott eszé­be, hogy a kettőt (erőnlétet és technikát) egyformán le­het fejleszteni. A munka egyik legsarko- sabb meghatározása: célsze­rű és ésszerű emberi tevé­kenység. Nos, a labdarúgá­sunk irányítói elérték cél­jukat: csapatunkat bevezet­ték a VB 16-os döntőjébe. Az ésszerűség azt kívánta volna, mindebből a sikerből gyűjt- sünk erőt a későbbi összecsa­pásokra. Mégis, ennek ellen­kezője történt. A Mundialon való részvétel nemcsak erőin­ket emésztette fel. hanem tar­talékainkat is. Ez nem kis mértékben köszönhető a szem­léletnek, mely szerint nálunk a győztes csapat mindig jól, dicséretesen küzdve, vagy el­szántan játszott. Nálunk az eredmény befolyásolt vélemé­nyeket, az értékeket is hoz­záigazítottuk. A futball szín­házának rendezői a szórvá­nyosan elhangzó tapsból az egész előadást értékelték si­keresnek. AZ MLSZ ŰJ ELNÖKSÉGE egy vesztes háború utolsó há­rom csatája előtt kapta meg kinevezését. Csapatunk az Európa-bajnokságon elbukott (csodákban ne reményked­jünk), az új cél nyilvánvaló: egy egységes olimpiai gárda kialakítása és felkészülés az elkövetkezendő világbajnoki selejtezőkre. Ahhoz persze, hogy a magyar labdarúgás megújhodjon, sok mindennek meg kell változnia. Elsősor­ban talán a szemléletnek. A teremtornán egyik csa­patunk edzője mondta, hogy játékosai félnek a talajtól, nem szívesen jöttek Győrbe. Mindezt egy nappal azután jelentette be, hogy a televí­zióban ismét láthattuk a 3—6 fokos hidegben a csúszós fü- vön, a nyirkos időben zabo­látlan csikóként száguldó, a „pályán lehetek” érzésétől szinte megrészegült labdarú­gókat. Egy héten belül egy ország figyelhette, hallhatta, hogy mennyire más a kis- és a nagypályás foci. A nézők persze bármikor lezárhatták készülékeiket, ha a látnivalók­kal elégedetlenek voltak. A különbségek ettől függetlenül megmaradtak. Horváth Kálmán I ( l

Next

/
Oldalképek
Tartalom