Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-16 / 12. szám

1979. JANUÁR 16., KEDD Klasszikusok — mozgalmi dalok DOBOGÓN A CSEPEL AUTÓGYÁR FÉRFIKARA A Csepel Autógyár sziget- szentmiklósi művelődési köz­pontjának nagytermében vi­dáman dalolnak. A gyár ének­kara próbál, preklasszikus, romantikus, modern kórusmű­vek, népdalok, munkásmoz­galmi indulók egyaránt föl­csendülnek a másfél órás fog­lalkozás alatt. A szünetben vitatkoznak, beszélgetnek. — A jó amatőr kórusban a baráti viszonynak még fonto­sabb szerepe van, mint a pro­fiknál— mondja egy idősebb férfi. — A próbák közötti be­szélgetés, vita is összetartó erő... — Szeretném, ha még több, hozzám hasonló korú fiatal járna az énekkarba — szól egy tizennyolc év körüli fiatalember. Harminc éve,.. A vállalattal egykorúak va­gyunk — jelenti ki elsőként Tóth Béla karnagy. — Én ma­gam tizenöt éve alakítgatom, formálgatom az idestova har­mincéves énekkar profilját. Természetes, hogy az amatőr kórusok legfőbb erénye a sok­oldalúság. A három műszakos munka miatt nincs mód arra, hogy szakosodjunk. A kórus- mozgalom jelentőségét abban látom, , hogy művészeti im­pulzusokat ad az amatőrök­nek, a kultúrát közvetíti. A negyventagú közösség fontos­nak tartja, hogy minden vál­lalati rendezvényen szerepel­jen. Büszkék arra, hogy a köz­ség, a megye, sőt az ország előtt is- színvonalasan képvi­selik a munkás-énekkari moz­galmat. Lapozgatok az emlékköny­vükben. Tasra, Pilisszentke- resztre, Vonyarc-Vashegyre egyaránt ellátogattak. Jó kap­csolatban állnak a nagykőrösi művelődési központ énekkará­val, .a debreceni járműjavító kórusával, s cserevendégsze­repléseket szerveznek. Értékes trófeákat szereztek 1973-ban, amikor a Vándor Sándor- szemlén, a szombathelyi mun­káskórusok találkozóján, a va­sasszakszervezetek miskolci találkozóján egyaránt szere­peltek. Azóta mindig elnyerik az aranydiplomát a Vándor Sándor-seregszemlén. Á ha­gyomány szerint ilyenkor fel­vételük hangzik el a rádióban is. Bevonni a nőket is A Csepel Autógyár kórusa férfikar. Természetes, hogy a férfi- vagy női kórusok egy­aránt törekszenek arra, hogy vegyeskarrá alakuljanak, a re­pertoárjuk is szélesedik, a ki­bővült szólamok nagyobb le­hetőséget adnak az előadás­ban. Jelentős szervezőmunkát igényel majd ez a profilbővü­lés, de a művelődési háztól eddig is minden támogatást megkaptak, s ebben is számít­hatnak a közművelők segítsé­gére. A közeljövő terve, hogy kisebb KISZ-rendezvényeken is szerepeljenek. Népszerűsítik a komoly zenét a fiatalok kö­rében, ugyanakkor új tagokat is toboroznak. A kóruséneklés a szabad idő eltöltésének egyik legtartalmasabb formája. — Magam is szeretem a beat muzsikát, de más zene is létezik. Éppen ezért örülök, hogy újabban fokozódik az ér­deklődés a munkánk iránt^ biztos vagyok abban, hogy a fiatalok a klasszikus muzsikát is szeretik. Ezen belül szív­ügyemnek tartom, hogy a mozgalmi dalokat a legfiata- labbakkal is megszerettessem. TV-FIG YELŐ Energia. Alig néhány napja, hogy a Tv-Híradóban megdi­csérték § soroksári termelő­szövetkezetet példás energia­takarékosságáért — a nézők egyetértéssel nyugtázhatták, 'miszerint ott még egy csök­kent fényerejű világító forrást is rendszeresítettek alkonyégő néven —, s lám, a vasárnap esti Hét is e fontos kérdéssel foglalkozott. Jó okkal, hisz’ immár országos tünetté vált a túlfűtés, s ugyanígy az áram-, a benzin-, az olajpocsékolás. Mit lehet az efféle gondat­lan gazdálkodás ellen tenni? Mint a most. emlegetett kép­sor is mutatta, például újmó­di falburkoló lapokat kellene alkalmazni, amelyek sokszo­rosan jobbá teszik az épüle­tek hőszigetelését. Vagy pedig — s ez talán még fontosabb lenne — alaposan meg kéne javítahi az ajtók és az abla­kok tömítését, mert hiszen azok a legfőbb bűnösök a meleg kieregetésében. Öröm­mel vettük tudomásul, hogy ma már hazánkban is föllel­hető olyan ablakféle. amely csak tizedannyi helyet ad a légcserének, mint a jórészt nedves fából összeütött mai keretek. * Ezt lehetne, azt kellene — így sorolták a riportban —, amelyek megszívlelését min­den érdekelt előfizeti» egy­szerre ígérheti és ajánlhatja. Mert energiadoígokban is csak így juthatunk egyről a kettő­re, mint mondani szokás... Dániel. Egy krimi két rész­ben? Bizony nem kis megle­petéssel vehettük tudomásul, hogy így, egy szombat meg egy vasárnap estére szétszab­va kerül a szemünk elé Ro­bert Thomas világjáró bűn­ügyi komédiája, a Szegény Dániel, amely a budapesti Vígszínházban is egy jó szá­zas szériáig jutott el, úgy fél évtizednek előtte. Említett meglepetésünk an­nak szólt, hogy ugyan miért nyomoztatnak most egy meg egy traktusban, amikor éppen a végigfigyelhető folyamatos­ság, a szabdalásoktól meg nem zavart egységes figyelem adja a krimik savát-borsát. Az a tálalás, amikor legföl­jebb ha fél- vagy háromne­gyed órányi múltba kell visz- szatekintenünk a cselekmény megértése érdekében, s nem — mint most — egy jó hosszú nap eltelte után. Elsősorban a dupla sugárzás akadályozhatta meg a nézőt abban, hogy e szegény, sze­gény — amúgy aktív feleség­gyilkos — Dániel leleplezésé­nek csavaros meséjét végigiz­guljuk. Másodsorban pedig az, hogy Várkonyi Zoltán, a tv­változat rendezője igazán nem törte magát a színpadi mű át- igazításáért. Egy lefényképe­zett — alkalmankint túlontúl közelről fotografált — szinázi előadást láthattunk, amelyben igencsak zavartak a képer­nyőn már régóta szokatlan erős gesztusok. Így aztán felemás érzések­kel kelhettünk föl kedves do­bozunk, elől, amikor előkapta rendőrigazolványát az álfele­ség — az amúgy női nyomo­zóként is igen tetszetős kül­lemű Káldy Nóra — és meg­mutatta, hogy miféle mordály rejlik papi zakója alatt a szintén más alakjába bújt Lu­kács Sándor. Mit mondjunk? Tetszetősebb históriákért is tágítgattuk már pupilláinkat... Zene — szóval. Minden kü­lönösebb beharangozás nélkül rendeződött meg a tv egyik vadonatúj vetélkedője, amely­ben a muzsikához konyító ifjú műsorvezetők legjobbjai vá­lasztódtak ki. Nagy híre ugyan nem volt ennek a keresgélés­nek — ám annál több lett az eredménye, mert amint azt a Tv Zenei Klubjának vasárnap esti jelentkezésében tapasztal­hattuk, négy igazán rátermett programirányítót sikerült a kamerák elé állítani. Ügyesek, tájékozottak valamennyien, és ami fő: nem téblábolnak, ha­nem nagyonis bátran mozog­nak abban a kívülálló számá­ra bizony igen-igen bonyodal­mas kábelvilágban. Kvartett­jükből — hogy stílusosán szól­junk — az elsőként látott, hallott pécsi Ring Ferenc tet­szett a legjobban, akit szinte máris szerződtetni lehetne. Meg is teszik ezt bizonyosan... Akácz László Minden szereplésünket azzal fejezzük be, hogy valamelyik közismert munkásmozgalmi kórusmű eléneklésébe bekap­csoljuk a közönséget is... T apasztalatcser ék Tóth Béla karnagy elmond­ta még, hogy az utóbbi évek­ben kibővültek a szereplési és próbalehetőségeik. A vonyarc- vashegyi vállalati üdülőben tavaly nyáron edzőtáboron ve­hettek részt. Összekötötték a kellemest a hasznossal, dél­előtt és délután két-két órát próbáltak, de jutott idő pihe­nésre, szórakozásra is. Tarnay György debreceni és Kiss Ist­ván nagykőrösi karnaggyal — mint ahogy fentebb említet­tük — sikerült intenzív mun­kakapcsolatot kiépíteniük. Tóth Béla szeretné, ha még gyakrabban kerülne sor a ta­pasztalatcserékre. — Jó lenne, ha legalább ne­gyedévenként rendszeresen összeülhetnénk a vállalat ve­zetőivel, a közművelőkkel, s mindazokkal, akik fontosnak tartják a közös éneklést. Meg­vitatnánk a legaktuálisabb problémáinkat, dicséretet, vagy bírálatot kapnánk érde­münk szerint — fejezi be Tóth Béla. Pósa Zoltán Befejeződött a szólótáncfesztivál Két napon át, szombaton és vasárnap szólt a nóta, dob­bantak a csizmák a békéscsa­bai ifjúsági és úttörőház szín­padán a negyedik alkalommal megrendezett országos szóló­táncfesztiválon. A versenyen 22 szólótáncos és 24 páros ve­télkedett az aranygyöngyös, illetve az aranysarkantyús táncos cím elnyeréséért. Az eredményhirdetést kö­vető gálán a legjobb szólisták, majd a békéscsabai Balassi, a gyulai Körös, valamint a gyo­mai Körösmenti néptánc­együttesek léptek fel nagy si­kerrel. KIÁLLÍTÓTERMEKBŐL Turkmen szőnyegek Nagytétényben Tudsz-e szőnyeget szőni? Először ez a kérdés hang­zott el az eladólányhoz, ami­kor az idősebb asszonyok leánykérőbe mentek a keleti nomádoknál. A legtöbb he­lyen ugyanis — így Türkme­nisztánban is — a szőnyegké­szítés a nők feladata volt. Otthonuk, azaz a jurta (lakó­sátor) berendezési tárgyainak többsége ugyanis szőnyeg­tárgyból készült. Ezek meg­feleltek a nomád vándorló élet követelményeinek: köny- nyen szállíthatók, praktiku­sak, tartósak voltak. A jurta dísze és kényelme Ami a jurtát illeti: rácsos favázra épített kerek nemez­sátor. Átmérője átlag 6 mé­ter, belső magassága 3 mé­ter. Súlya a favázzal, a ne­mezből készült sátorlápokkal, továbbá a lekötésre használt kötélsávokkal és más tartozé­kokkal együtt 150 kg körül van. Ez egy teve rakományá­nak átlagos súlya. Az erős farácsozatú és a vastag, rend­szerint szürkésfehér színű, hajlékony nemezzel lefedett, félgömb alakú jurta kitűnő védelmet nyújt a nap, az eső, a szél, vagyis mindenféle idő­járási viszontagság ellen. A türkmén arra törekedett, hogy jurtáját ajtódrapériák, díszes kötélsávok, szőnyegek tegyék otthonossá. Ezek a szép szőnyegtárgyak: tükör­tartók, ruhaneműs zsákok, fé­sűtartók, kelengyetáskák, ajtó­függönyök, ajtókeretdíszek, és szőnyegek láthatók a Nagyté­tényi Kastélymúzeum „Régi türkmén szőnyegek” kiállítá­sán, amely december óta vár­ja a látogatókat. A kiállítást Gombos Károly, a Kelet­ázsiai Múzeum igazgatója ren­dezte. A kiállított tárgyak az Iparművészeti Múzeum sző­nyegtárából valók. A XIX. század végén meginduló sző­nyegkereskedelem révén ju­tottak hazánkba. A türkmén szőnyegeken igen sok vörös árnyalatot lát­hatunk. Az alkalmazott színek száma nem túl sok — leg­többször öt-hat. A szőnyegek I látványa azonban mégis nagy­szerű. mert e néhány Színnel ! A jurta szerkezete változatos színkombinációkat tudtak készíteni a türkmén nők. A festőanyagok többsé­gét Türkmenisztánban talál­ható növényekből készítették. A legelterjedtebb festékanyag a festőbuzér vadon termő, por- rás tört gyökere volt. Ebből nyerték a vörös szín külön­böző árnyalatait. A sárgát a szarkaláb növényből készítet­ték. A festékek közül csak az indigót hozták Indiából, a kék színhez. Az indigóval való festés meglehetősen nehéz volt, ezért ezt többnyire ta­pasztalt iparosok műhelyek­ben végezték. Különösen a bokharai kékfestő iparosok voltak híresek és megbízható­ak Közép-Ázsiában. Régi festékek és új eljárások A XIX. században figyeltek fel a türkmének szép szőnye­geire és tömeges megrendelé­seket kaptak a türkmén ta­kácsnők. A nagy keresletet azonban nem tudták másként kielégíteni, csak a gyors ha­tású, jóval kevesebb munkát igénylő festékekkel. Azonban az anilin és más vegyi festé­kek használata megrontotta a szőnyegek minőségét. így pa­naszkodik erről egy századele. LAPOZGATÓ Új magyar képtár CSAKNEM HÉTSZÁZ REPRODUKCIÓ VANNAK KÖNYVEK, ame­lyekről tudomást vesz a kró­nikás, ám mégsem ír azokról. Vannak viszont olyan kiad­ványok, amelyek megjelenhet­nek másodszor-harmadszor és többedik kiadásukat is meg­említi a recenzens. A beszámo­lás kötelezettségén túl azt fe­lelheti az óhatatlanul felme­rülő miértekre a műítész — mint éppen most —, hogy köz- érdeklődésre számottartó mű­ről van szó, olyan kiadvány­ról, amelynek tanulmányozása műveltségünket gyarapítja. így túlságosan is leegyszerűsített­nek tűnhet a válasz, ámbár legszívesebben alapjainkat ír­tam volna a műveltség szó mellé. Nem véletlenül, hiszen a Magyar Nemzeti Galéria Űj magyar képtára, amely a fes­tészeti gyűjteményt mutatja be, óhatatlanul alapfokú jár­tasságot követel. Azaz megte­remti annak a lehetőségét, hogy hazai művészetünk több mint másfélszázados múltjá­nak áttekintésével és feldol­gozásával bárki bizonyosságot szerezzen értékítéletének he­lyességéről, műfaji ismeretek­kel gazdagodjon: otthon érez­ze magát a képzőművészet egyik ágában. EZÉRT IS ÉRDEMES fog­lalkozni az Űj magyar képtár című kötettel, amely másodíz­ben jelent meg a Képzőművé­szeti Alap Kiadóvállalata gon­dozásában. Az a 127 nagyala­kú színes reprodukció és 544 kis méretű fekete-fehér bé­lyegkép, amit a kötet tartal­maz, a gyűjtemény legkiemel­kedőbb festészeti alkotásait jelenti. Így került reproduká­lásra id. Markó Károlynak az 1820-as évek végén festett Vi- segrád című olajképe. Brocky Károly Vénus és Ámor című műve, Barabás Miklós, Kelety Gusztáv^, Telepy Károly, Orlay Petrich ' Soma, Madarász Vik­tor, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Lotz Károly, Mészöly Géza, Szinyei Merse Pál, Mun­kácsy Mihály, Paál László, Fényes Adolf, Medgyánszky László, Hollósy Simon, Feren- czy Károly, Rippl-Rónai Jó­zsef, Csontváry Tivadar, Gu- lácsy Lajos, Nagy Balogh Já­nos, Uitz Béla, Nagy István, Tornyai János egy vagy több alkotása. Folytathatnánk a felsorolást, de alighanem' már a felmon­dott nevekből is kiderül, hogy az Üj magyar képtár történe­te művelődéstörténet is. Léte — jogelődeivel együtt — el­választhatatlan a. nemzetté vá­lás múlt század eleji küzdel­meitől. A magyar nemzeti művelődés harcosai már száz­harminc éve napirendre tűz­ték képzőművészeti kultúránk megteremtésének és terjesz­tésének a kérdését — állapít- • ja meg Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója bevezető tanulmá­nyában. Festőink, szobrászaink müvei állandó bemutatásának lehetőségét az élénk szellemi közélet nélkülözhetetlen fel­tételeként emlegették, s a tár­sadalom áldozatkészségét kér­ték egy Magyar Képcsarnok létrehozásához. A megvalósu­lás küzdelmes útjáról részle­tesen ír a főigazgató, aki egy­ben a kötetben közölt 671 ké­pet is kiválogatta. SZÁMUNKRA most nem is ez a könnyen emészthető, az­az együltőhelyben elolvasható bevezető a meghatározó. Sok­kal inkább az a stílusgazdag­ság, az az összetettség, ami sokszínűvé avatja ezt a köny­vet. S ez már a magyar festé­szet egészét jellemzi. Nem­csak a múlt századiakat, ha­nem a ma is kortársunknak érzett Derkovits, Egry, Szőnyi, Vajda Lajos, Amos Imre, Dé- si Huber István művészetét Megemlítve a gyűjteményben •szereplő maiakat is: Barcsay Jenőt, Vecsési Sándort, Szur- csik Jánost, Duray Tibort,- Bartha Lászlót, Kurucz D. Istvánt, Sarkantyú Simont, Németh Józsefet, Hincz Gyulát és Bernáth Áurélt. Ha a má­sodik kiadás ürügyén hiányo­kat is érzünk a kortárs mű­vészet bemutatásában, az al­bum kiválóan alkalmas arra. hogy átfogó képet adjon a magyar festészet történetéről. S ha ennek a kívánalomnak megfelel, akkor bízvást ajánl­hatjuk ezt a kiadást is min­den művészetet kedvelő ma­gyar állampolgár figyelmébe. Böngészése néha elmaradt történelem órát is pótolhat, de leginkább szemléletet nyújt táblaképfestészetünk megúju­lása érdekében. M. Zs. ji szőnyegkereskedő: „Immár gyakori panasz, hogy az újabb szőnyegek színei nem oly tar­tósak, intenzívek és harmoni­kusak, mint az előbbi időkben voltak; pedig, az alapszínek összbenyomása és a színve- gyülékek harmóniája — ami annyira jellemzi a keleti sző­nyegeket —, annál is inkább fontos, mert egy keleti sző­nyeg egyéb jó tulajdonságai mellett arra is hivatott, hogy egy emberöltőn át kitartván, annak szemléjete soha unottá ne váljon.” (A kiállított sző­nyegek többnyire még ilyenek, mert kevés kivételtől eltekint­ve nem anilin festékkel fes­tették őket, hanem a régi, növényi eredetű festékanya­gokkal.) A szőnyegminták egyszerű, gyakran ismétlődő motívu­mok: fák, állatok, növények, mágikus erejű talizmánok, „göl”-ök (melyek a törzsek címerei, törzsi jelképei voltak, mert a törzs ősi totemállatát ábrázolták stilizált formában). A minták egyéni változtatása meglehetősen ritka. A ha­gyományőrzésből következik, hogy a díszítőelemek a leg­ősibb időkből valók. A századeleji szőnyegkedve­lők számára a keleti szőnyeg egyet jelentett a perzsa sző­nyeggel. Nem azért, mintha akkor csak perzsa szőnyegek kerültek volna Európába, ám azok voltak a legismertebbek és az európai ízlésnek leg­inkább megfelelőek. Egyéb­ként elég sok közös vonást fedezhetünk fel a keleti sző­nyegeken — különösen az isz­lám vallás és az iszlám mű­vészet elterjedési körzeteiben. A szőnyegeken is érvényesült az iszlám művészet egyik fő szabálya: az élőlényábrázolá­si tilalom. Igen sok növényi motívumot, írásjegyet, geo­metriai figurát találunk a ke­leti szőnyegeken. Természete­sen kivételek is akadnak. Min­denesetre a szabály olyan erős, hogy a festészet és a szobrászat nem alakult ki az iszlám művészetben. Hagyományőrző mintakincs Ilyenfajta egységes minta­kincs semmilyen más művé­szetben nem alakult ki. Az alapelemekhez minden nép hozzáadta sajátos ábrázolási készségét. Ahol a nemzeti ha­gyományok és az iszlám mű­vészet követelményei talál­koztak, ott szabadon bonta­koztak ki az egyes nemzeti művészetek. A szép kiállítás betekintést nyújt a türkmén nép múltjá­ba és közelebb visz jelené­hez is, mert a szőnyegszövés ma is jelentős népművészeti ág Türkmenisztánban. A ki­állítás katalógusa kapható és meg is rendelhető. A szőnye­geket 1979. április 22-ig lát­hatják az érdeklődők. Bánpataki Vilma 1 k i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom