Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-12 / 9. szám

1979. JANUÄR 12., PÉNTEK ’Mfaao Harmincnál több szerkezetet Szerelőkészlet a technikához Az 1978—79-cs tanév második felében körül az első osz­tályosok kezébe az általános iskolai szerelőkészlet, amely az új tantárgy, a „technika” gyakorlati segédeszköze. A készlet hetven alkatrészt, öt szerszámot és feladatlapo­kat tartalmaz, — segítségükkel harmincnál több szerkezetei lehet összeállítani. A szerelőkészlet a TANÉRT 1. sz. debreceni mechanikai gyáregységéből közvetlenül az iskolákba kerül. Ahol nem gond a beiskolázás... Értelmes pályakorrekció — Nem okoz gondot a beis­kolázás: minden szeptember­ben több mint ötven fiatal kezdi meg nálunk tanulmá­nyait. Igaz, az itt oktatott szakma elég közel áll a ma­napság oly népszerű autó- és motorszereléshez... Köztu­dott, hogy a szakmunkásképző intézetek igyekeznek ' figye­lembe venni a népgazdaság igényeit: a divatos pályákra így csak korlátozott számban vehetik fel a jelentkezőket... Szívesen jönnek A biatorbágyi Mezőgazda- sági Gépész Szakmunkáskép­ző igazgatója Engel Ferenc: az ő szavait jegyeztük. Való igaz: pályaválasztás előtt álló diákok — mindenekelőtt azok a fiúk. akik vidéki környezet­ben nőttek fel — szívesen ad­ják be jelentkezési lapjukat az iskolába. A szakma, amit a hároméves képzés során elsa­játítanak, kétségkívül vonzó napjainkban. A korszerű ag­rotechnika térhódításával a Biatorbágyon végzett mező- gazdasági növénytermesztő gé­pészeknek nem okoz gondot az elhelyezkedés. Az állami gazdaságok, termelőszövetke­zetek döntő többsége igyek­szik a diákokkal már tanuló­éveik során megállapodást köt­ni. Biztos megélhetés, jó ke­reset, s a munkahelyeken pers­Esték a lakótelepi klubban A szentendrei HÉV-állo­másról zsúfolt autóbusszal utazunk a Felszabadulás la­kótelepre. Délután négy óra múlt: akinek a fővárosban kettőkor ért véget a műszak, most igyekszik hazafelé, kis­gyerekkel a karján, csoma­gokkal megrakodva. A többség naponta így utazik, hiszen a telep lakóinak nagy része Bu­dapesten dolgozik. Szerény elnevezés Nem hiszem, hogy az oda- vissza mintegy háromórás utazás után a családok több­ségének gyakran van kedve és ideje arra, hogy visszamenjen Szentendre közepére egy isme­retterjesztő előadásért, a könyvtárba néhány jó köny­vért, egy klubösszejövetelért. Igaz viszont, hogy nem is keli: tavaly április negyediké óta a lakótelepen a megyei mű­velődési központ és könyvtár klubot működtet, amely a hét öt napján várja a társaságra, kollektív kikapcsolódásra, könyvekre, újságokra, folyó­iratokra vágyókat. Neve lakótelepi klub, de ez az elnevezés talán túlságosan is szerény, mert egyszerre lát el e kis centrum könyvtári és klubfeladatokat, sőt, mini könyvesbolt, társadalmi mozi is működik itt, lehetőség nyí­lik zenei felvételek átjátszá- *sára, az óvodába nem járó, három-öt évesek számára pe­dig rendszeresen tartanak ér­telem- és készségfejlesztő fog­lalkozásokat. Szemlátomást nem csupán szavakban megfogalmazott fel­adatokról van szó: az egyik asztalnál két fiatal hajol a sakktábla fölé, mások a mi­ni rex golyóit célozgatják. Tá­volabb soron kívüli összejöve­telt tart a bélyeggyűjtő kör. Egy anyuka képeslap fölé ha­jol, míg a kisgyerek a játé­kok tanulmányozásában me­rül él; hangos „jó estéttel” idősebb férfi érkezik. Köny­veket hoz vissza, s Máté Györgyné klubvezetőtől izgal­mas olvasmányokat kér. Közösséget kovácsol A kölcsönzés után a klub­vezető leül az asztalhoz né­hány perces beszélgetésre. — A klub létrehozásának célja — mondja —, hogy a két és fél ezer lakótelepi la­kosnak, no, meg a környékbe­lieknek lehetőséget teremt­sünk a találkozásra, kapcsola­tok, közösségek kialakításá­ra. A munkát az is segíti, hogy a lakótelepen nemcsak más városokból idetelepültek, hanem a szanált lakásokból ideköltözött régi szentendrei­ek is laknak, s bizonyos kö­zösség máris kialakult. A közösség formálásának persze számtalan módja, for­mája van. Többek között azok az író—olvasó találkozók, ame­lyek szellemi hátterét a há­romezer kötetes könyvtár je­lenti. Vagy azok a művészeti, földrajzi előadások, foglalko­zások, amelyeket a környék­beliek érdeklődését, illetve a gyermekek életkori sajátossá­gait figyelembe véve szervez­nek. Változatos a januári program is, bár a klubvezető szerénykedik. Pécsről és a Mecsekről hangzott el vetített­képes előadás, bábfoglalkozás­ra, zeneiskolai növendékek hangversenyére, gyermek- rajz-kiállításra kerül sor. És még nem is szóltunk az állandó kiscsoportokról, a ze­nebarátok köréről, az ifjúsági bélyegkörről, a környezet esz­tétikájával foglalkozó kertba­rátok és virágkedvelők klub­járól. A lakótelepi lakásokban sok olyan idős ember él, aki a nap nagy részét egyedül tölti, a nyugdíjasok klubja ezért népszerű. A csoportok nagy részét a klubvezető vagy maguk a ta­gok irányítják társadalmi' munkában. A lelkesedés ellen­súlyozhatja az anyagi felté­telek szűkösségét — erről ta­núskodik a sikeres Klubvendé­gek című rendezvénysoroza­tuk is. A szentendrei képző­művészek önzetlensége is sze­repet játszik abban, hogy im­már tizenkét helyi alkotóval ismerkedhettek meg a lakó­telepiek. Személyes találkozá­sok, néhány hétre kölcsön­adott művek segítették elő, hogy mind többen megis­merhessék például Balogh László, Farkas Ádám, Klimó Károly, Rózsa Péter munkás­ságát, ezen keresztül a modern művészetet. Tűzzománc a falon Ha már az esztétikánál tar­tunk, nem szabad megfeled­keznünk a szép környezetről, az ülőbútorok tértagoló elhe­lyezéséről (igaz, a társadal­mi mozi vetítései idején a helyiség igencsak átalakul), s az egyes rendezvényekre hívó esztétikus nyomtatványokról sem. Igaz, ha értelmes a cél, nincs is szükség különösebb propagandára. Asszonyklubot például aligha lehetne szer­vezni, mert az otthon maradó kisgyerekes anyák, kismamák amúgy is éppen eleget vannak egymás között, de a hathetes szabástanfolyamra huszonhe­ten jelentkeztek- Még néhány adat az érdeklődésről: a klubnak tavaly kétszázhetven beiratkozott olvasója volt, a helyiségben akkor is legalább negyven-negyvenöten fordul­nak meg naponta, ha semmi­lyen rendezvény nincs. Máté Györgyné megmutatja még a játékrészleget, a szí­nes televíziót, a lemezjátszót, magnetofont, s búcsúzáskor megjegyzi: — Ne feledkezzen meg mos­tani kiállításunkról, Jávor Piroska tűzzománcairól sem!... F. Szabó Ernő | pektíva várja a fiatalokat. A jelenlegi helyzetben talán fe­lesleges bizonygatni: a mező- gazdaságban egyre több jól képzett, kvalifikált szakem­berre van szükség. S az ifjú generáció mindig rendkívül fogékonynak bizonyult a leg­frissebb technikai ismeretek elsajátítására. A biatorbágyi szakmunkás- képző pedagógusai, oktatói pe­dig mindent elkövetnek azért, hogy a három esztendő alatt a diákok megbízható szak­emberekké váljanak. A tanu­lók megismerkednek a mező- gazdasági erőgépek, a trakto­rok üzemeltetésével, működé­si elvével, s karbantartásá­val, de mindez csak a képzés egyik oldala. A biatorbágyi szakmunkásjelöltek gyakori vendégek az iskola tanüzemé­ben, a Fejér megyei Csákvári Állami Gazdaság göböli üzem­egységében, ahol a gyakorlat­ban is találkozhatnak az isko­lában már bemutatott gépek­kel. Nem csalódtak Az intézményben tehát nincs létszámhiány: a mezőgazda- sági növénytermesztő gépész­szakma a jelek szerint vonzó a fiatalok körében. S akik ere­detileg autó-motorszerel*'v=k készültek, vajon nem érzik-e magukat a pályakorrekció kö­vetkeztében csalódottnak? Az iskolaigazgató válasza: — Sokéves tapasztalataim alapján kijelenthetem: ezek a fiatalok fokozatosan megsze­retik a mezőgazdasági növény- termesztő gépész szakmát. A traktorok járművillamossági szerelése például nagyon közel áll az autókéhoz, motoroké­hoz. S lényegesnek tartom azt is. hogy pedagógusaink lelki- ismeretesen foglalkoznak diákokkal. Rendszeres korre­petálással arra törekszünk, hogy a gyengébben tanulók felzárkózzanak a legjobbak mögé. Egyértelmű a .célunk: aki egyszer már bekerült is­kolánkba, végezze is el azt s a három év elmúltával szak­képzett ifjúként induljon éle­te első munkahelyére... A szakmunkásképző hat osz­tályában jelenleg százhatvan öt diák tanul. Döntő többsé­gük a szomszédos Komárom megyéből érkezett, s egyhar- mad részük Pest megyéből: el­sősorban a budai, valamint a szentendrei és a váci járásból. Ebben a tanévben előrelát­hatólag hatvannégyen vehe­tik kézbe végbizonyítványu­kat: a jelek szerint valameny- nyien lakóhelyükön, vagy leg­alábbis ahhoz közeli állami gazdaságban. termelőszövet­kezetben helyezkednek el. Biztató tervek S mit hoz a jövő? Az elkö­vetkezendő időszakban e szép szakma iránt érdeklődő fia­talok. akik pályaválasztás előtt állnak, nyilvánvalóan elkül­dik felvételi lapjukat Biator- bágyra. Az iskolaigazgató vé­leménye szerint pénzügyi le­hetőségeikhez mérten megfe­lelően fejlődik az intézmény. — Mindenekelőtt azt kell megoldanunk, hogy a kollégiu­munkban legyen központi fű­tés — rangsorolta a tennivaló­kat Engel Ferenc. — Erre a célra csaknem teljes egészé­ben rendelkezésünkre áll a szükséges pénz. Fontos fel­adatnak tekintjük a göböli ta­nulóotthon felújítását. ahol mindenekelőtt a fürdőszobá­kat kell rendbehozni. Anv fel­tétlenül örvendetes: a Csákvá­ri Állami Gazdaság ehhez a munkához már hozzákezdett. Mindezen túlmenően az okta­tó-nevelő munka korszerűsí­tése érdekében igyekszünk tel­jessé tenni a szaktantermi ok­tatást: tavaly erre a célra 65 ezer forintot fordítottunk. S azt is lényegesnek tartom, hogy könyvtárunk fejlesztésé­re iskolai költségvetésből az idén ötezer forintot költhe- tünk. A tervek mindenképpen biz­tatóak. S ami a legfontosabb: megvalósulásuk esetén kétség­kívül tovább javul Biatorbá­gyon az oktató-nevelő munka színvonala. Ha így lesz, annak nemcsak a tanulók, hanem az egész mezőgazdaság hasznát látja... F. G. Szerelvények vezetékekhez Tíz évre szóló kooperációi szerződést kötött az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, a Nikex és az Intercooperati- on RT, egy francia céggel, speciális olaj- és gázipari sze­relvények, úgynevezett gömb­csapok gyártására. Ezeket a Dunántúli Kőolajipari ^Gép­gyárban állítják majd elő. A gyár olaj- és gázipari be­rendezésekhez készít alkatré­szeket. kutató-, fúróeszközöket, s termékeit felhasználja a vegyipar és az alumíniumipar is. Legtöbbet a csőelzáró sze­relvényekből készítik, ezeket szerelték hazánk gáz- és olaj­vezeték-hálózatába, az olaj­finomítókba, a Barátság és Testvériség gázvezetékekbe és az Adria kőolajvezetékbe. A kooperáció nyomán egy­szerűbb felépítésű, kevesebb alkatrészt igénylő új szerel­vénytípus gyártására vállalko­zott a gyár. RÁCKEVÉN, AZ ARANYKALÁSZ TSZ-BEN Nem szünetel a munka Nagyobbacska gyerek ko­romban, ha hajnalban keltet­tek föl kapáláshoz, maroksze­déshez, mindig azzal vigasz­taltak, majd kialszom magam a télen. Ha olvasni akartam, amikor estefelé etetni kellett az állatokat, akkor is azt mondták, olvashatok majd ele­get a télen. Tavasztól őszig napkeltétől napnyugtáig folyt a munka, a tél volt a pihenés, az erőgyűjtés évszaka. Régi szép idők?! Csak az várhatta gond nélkül a kikeletet, aki­nek meleg volt a szobája, aki jó ruhában küldhette isko­lába valamennyi gyerekét. Emlékek, a rosszabbak közül valók. De maradjunk most a mában, érdekesebb, mi törté­nik napjainkban a téli ha­tárban. Jut mindenre Aranykalász Tsz, Ráckeve, az elnökhelyettes irodája. Ép­pen azt kérdezi valaki, hogy ki lesz, aki leviszi a fizetést Zsadányba? Egy éve ott, Bé­kés megyében vásárolt a gaz­daság egy telepet, ahol nyér­cet, Norvégiából importált, görényhez hasonlító állatkát tenyésztenek. Értékes préme­ket készítenek majd a bun­dájukból, a Május 1. Ruha­gyárnak. A könyvelésben már a feb­ruári zárszámadás előkészíté­sén dolgoznak javában. Daró- czi Lajos főkönyvelő szerint kialakultak a legfontosabb mutatók, tudják, hogy a ter­vezett 108 millió forinttal szemben 115 milliós ered­ményre számíthatnak. A szö­vetkezet dolgozóinak havi át­lagkeresete 4700 forint körül alakult, az évi jövedelem 4—5 százalékának megfelelő nye­reséget tudnak osztani. A nyugdíjasoknak is jutott anyagi segítség, de költöttek szépen szociális és kulturális célra is, összesen 3 és fél mil­lió forintot. Hol vannak már a hajdani telek szívszorító gondjai! A folyamatos mun­kában, rendszeres fizetéssel a zsebben az idősebbek is csak biztatásra szedik elő rég sut­ba került, mára legendának ható emlékeiket. Van mit tenni... Az állattenyésztésben ért­hetően télen-nyáron egyfor­mán sok a tennivaló. Ilyenkor, januárban, a gépek gazdái, a karbantartók, azonban már a tavaszra, nyárra készülnek, javítják, fölkészítik a követ­kező erőpróbára masináikat. A talajjavítás sem szünetel, dol­got ad egyebek közt a talaj­vizet, csapadékot összegyűjtő, mélyedések elegyengetése, per­sze, ha az időjárás engedi. Mű­ködik a faipari és parképítő ágazat, cukorkát gyártanak másik kisüzemükben. Mit csinál télen a növény- termesztő? Hasznosítja ma­gát ott, ahol éppen szükség van a munkáskezekre. Azok, akik nyáron az öntözésben dol­goznak, most például a gép­műhelyben kaptak feladatot. Megragadja az alkalmat Mertl Ferenc, az elnökhelyettes, hogy. megjegyezze: — Nyaranta aztán nem volna baj, ha többen lennénk, a munkák dömpingje idején az irodákból, műhelyekből is a földekre igyekszünk, Békés és Nógrád megyéből hívunk idénymunkásokat. Ha fiatal gyümölcsöseink termőre for­dulnak, még több lesz a gon­dunk. Szinte minden munka* •körbe tudnánk embereket föl­venni, de nagyon szűkén mé­ri ez a vidék az utánpótlást. Szóba kerül aztán az is, hogy sokat segít ugyan a korszerű technika, de a munka most sem könnyű a mezőgazdaság­ban. Igaz, a jó tehenész ke­reshet havi ötezret, ám meg is dolgozik érte. Ezt már a Duna túlpartján fekvő állat­tartó telepen halljuk, ahol huszonkét ember gondoz 575 juhot, 572 szarvasmarhát, 15 lovat. Eltelnek az esték Ráckeve és Makád között a hatezer hektárral van mit tenni bőven, egész esztendő­ben. Legfeljebb a legöregebb nyugdíjasoktól kérdezhettük volna, mivel telnek a téli esték? A többiekről beszámolt dr. Tukacs Béla, a termelő- szövetkezet elnöke: — Csaknem kétszázötvenen tanulnak különböző esti is­kolákban. Dolgozóink rend­szeresen járnak a ráckevei és a makádi művelődési házba, ismeretterjesztő előadásokra, különböző kulturális rendezvé­nyekre. Ilyenkor időszerű a szakmai továbbképzés. Az iro­dák népe, a növénytermesztők, állattenyésztők a téli hónapok­ban tesznek szert aktuális, újabb ismeretekre, amiket az év többi részében felhasznál­hatnak. A pályakezdők külön képzést kannak, segítségül a beilleszkedéshez, a tapasztala­tok rendszerezéséhez. Valóban érdekesebb, ami naojainkban történik a téli határban. Kovács T. István Sima, hímzett tarkán szőtt, nyomott mintás ágyneműgarnitúrák, fehér és színes lepedők, párnahuzatok nagy választékával várják kedves vásárlóikat Ä PRV SZAKÜZLETEI i JANUA’R 10-2(H i t i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom