Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-08 / 289. szám

Naponta 130 mázsa kenyeret és hatvan-nyolcvan ezer pék­süteményt készítenek az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat gödöllői kenyérgyárában. Mindennap nyolcvan üzletbe szál­lítanak a friss kenyérből, kifliből, zsemléből. A képen az alagútkemencéről szedi le Lakatos Sándor a ropogósra sült kenyeret. Aiagúíkemencéhen sül a kenyér Túra Öregek napja öregek napját rendez a Va­sutas Szakszervezet, Túra és környéke nyugdíjasainak. A december 9-én, szombaton dél­után háromkor a Bartók Béla Művelődési Házban kezdődő rendezvényen a Kék szivár­vány népi együttes ad műsort. Télapó-est Mikulás-csomag a belépő Télapó-estet rendez decem­ber 9-én este hét órakor a művelődési házban a galga- mácsai Csokonai Vitéz Mihály ifjúsági klub. Belépődíj egy Mikulás-csomag. Játékos ve­télkedő, zene és tánc ígér szó­rakozást a fiataloknak. Már a szilveszteri óév-bú­csúztatót is szervezik az ifjú­sági klubban. Az érdeklődő fiatailok a klubvezetőktől kap­hatnak részletes felvilágosítást. V. ÉVFOLYAM, 289. SZÄM 1978. DECEMBER 8., PÉNTEK MAE-szervezet alakul Segítik a járás mezőgazdaságát Szakmai rendezvények — helyben Feledésbe merülő szokások Disznótorok a Galga mentén Amikor a csizma alatt kopog a föld, lehet köszörülni a disz- nóölö kést, mondotta gyerek­koromban apám, mert ez azt jelenti, hogy itt van a szalon­na és kolbászfagyasztó hideg. Manapság Hévízgyörkön, a máskor olyan csendes hajna­lok, a váratlanul érkezett hi­degben egyre hangosabbak: innen is, onnan is hízók si- valkodását hallani. Alig múlt öt óra, ám Tóth Pál udvara máris benépesült. Itt van a közeli rokon Lukes István és annak felesége. Itt vannak a komáék is. Nem könnyű dolog lefogni a 250— 260 kilós fekete szőrű, hordó alakúra gömbölyödött jószá­got. A böllér szerepét a házi­gazda tölti be. Jó helyre, és jól alkalmazott szúrás, amit egy dobhártyát repesztő sival- kodás követ, aztán egy-egy horkánás és jöhet a gáz. Kell az erő Nézem a propán-bután gáz­palackra szerelt pisztolyból vastagon áramló lilás láng-; csóvát, és a régi disznóvágá­sokra gondolok. Tóth Pálné az ilyenkor szokásos pálinkával kínál, és sajnálkozva a körü­löttünk lábatlankodó gyere­kekre mutat: — Nekünk érde­kesebb volt a disznóvágás. A szalma magasba röppenő láng­ja bevilágította a fél utcát. Mi, gyerekek is megraktuk a magunk külön tüzét. Amíg a felnőttek a disznót porzsolták, addig az apróság kukoricát sütött. Persze, ki törődött a tűzben sült kukoricával, ami­kor a böllér felmutatta a disz­nó fülét, meg a farkát. Ez volt az felső falat a disznótor­ban, de azt hiszem, ez volt a legjobb is. Befejeződött a perzselés. Hiába, a technika nem csak a disznópörzsölés romantiká­ját vette el, de meg is gyorsí­totta a munkát. Tóth Pál na­gyot kiált: — Csomóra, gyere­kek, megsült füle, farka! A fel­szólításra apjához fut* Pali, Laci, Pityu, Icu, Margit, s íz­lelgetik a frissen perzselt, pi­rosra sült falatokat. A gazda is felegyenesedik, körbejárja a tisztára vakart, dörzsölt és lemosott jószágot: — Szép, kerekre hízott, sze­gény. Nem sajnáltuk tőle a ku­koricát. Nagy a család, öt ap­ró gyerek, meg a nagymama, meg mi ketten, a párommal. Nyolcán üljük körül az asz­talt. A gyerekek kamaszofl- nak. Mindnek jó az étvágya. Igaz, dolgozni is szeretnek. A nyáron a fiúk már a kaszálást is próbálgatták. Az ilyen mun­kához kell az erő. Ezért aztán évenként kettőt is kés alá hiz­lalunk. Az asszonyok edényeket hoz­nak, fel kell bontani, ki kell belezni a disznót. Nem is olyan kis munka ez. Tóthné mondja: — Ha hiszi, ha nem, három napig tart. A disznóvá­gást megelőző nap délutánján előkészítjük az edényeket. Forró vízzel mossuk, sikáljuk a húsvágószéket, a teknőket. Megpucoljuk, összevágjuk a vöröshagymát, fokhagymát. Köménymagot, borsot dará­lunk. Fát vágunk az üstök alá. Gondoskodunk minden szükséges kellékről, hogy kéz­nél legyen. Másnap, a disznóvágás nap­ján hajnalban kelünk. Kelle­nek erre a napra asszonyok, akik a belet mossák. Nagyon kényes munka, hozzáértést, lel­kiismeretet kíván. Kell asz- szony bent a dolgozó férfiak mellé, meg az üstökhöz is, ahol abálják a szalonnát", meg a sajtba, hurkába valót, s főzik a rizst, ami a disznó­tor leghíresebb, legkényesebb termékébe, a májashurkába kerül. Micsoda gond! — Mennyi kapkodás, meny­nyi hercehurca! Az tudja csak, aki egyszer életében vé­gigcsinálja. Ebédet is adni kell! Azt hihetik, hogy ez csak nem gond olyan helyen, ahol disz­nót vágtak. Pedig micsoda gond! El ne fokhagymázzuk, túl se sózzuk, ne legyen rágós se, de azért kívánja a fogakat. Ezzel alig végez a háziasszony, elkezdődik a vacsorához ké­szülődés. Éjfélre, ha ágyba kerülünk! Reggel, ez már a harmadik nap, ott a sok mo- satlan edény, és a rengeteg kockára vágott zsírszalonna, amit ki kell sütni. Közben a konyhában osz­tályozzák a húsokat. — Ebből faraghatsz még a kolbászhoz! — Ezt egészben akasztjuk a füstre! — így hangzanak az utasítások. A gyerekek min­dent sorba kóstolgatnak. ízlik a frissen abált szalonna. Egy- egy falat máj is jut számuk­ra. Forgathatják a húsdaráló hajtókarját. Kérlelik apjukat: — Sok kolbászt csináljon, édes­apám! — Szalonna ne legyen? Reggel szolgálatba Az apa tölti a kolbászt. A gyerekek számolják a tekergő, pirosán fénylő szálakat. — Ti­zennégy, tizenöt... húsz. A méternyi hosszú kolbászokat átvetik a rúdon. Megy majd a füstre, Nyolc kiló rizsből, ké­szül, tekeredik, csavarodik a kellemesen fűszerezett, májjal és hússal gazdagított, friss bél­be töltött, tepsibe rakott, sütő­be dugott disznótoros májas­hurka. Búcsúzni készülök, s arról érdeklődöm, milyen lesz a disz­nótoros vgesora? — A régi disznótorok ideje elmúlt, csak a család lesz és a segítők. Nincs már nótaszó — mondja a ház aszonya. A tél sem a régi a Galga menti falvakban. — Reggel ötkor szolgálatba megyek — így a házigazda. — Targoncavezető vagyok a MÁV Józsefvárosi pályaudvarán. Egy kicsivel többet csomagolok, mint szoktam. Kóstolót viszek a kollégáknak. Döntsék el, va­gyok-e olyan jó böllér, mint amilyen vasutas? — Én meg összeállítom a csomagokat. Lesz bennük min­den. Szétviszik a gyerekek. Nyolc-tíz helyre. Küldök azok­nak, akik régen itt lettek vol­na a disznótorban, de most nem érnek rá. Van, aki jelen­leg is a szolgálatát tölti, van, aki késő éjjel jön haza, mert második műszakba jár, de olyan is akad, aki az első vo­nattal indul a fhunkahelyére, Csak a lakodalomba lehet ösz- szehozni a rokonságot, a disz­nótorba nem! — sóhajt Tóth­né. A gáztűzhelyen jénai edény­ben fő a leves, teflonban a pecsenye. A menü azonban a régi lesz: — orjaleves, főtt hús, tormával, toroskáposzta, pecsenye tört burgonyával, kolbász és hurka ecetes ubor­kával, paprikával. És csúsz- tatónak a hévízgyörki szőlő­hegyen termett kadarka. Fercsik Mihály tűk magunkat a természet vak szeszélyeitől, csökkentettük a mindennapi életoen, a munka­helyen, kinn az utcán ránk le­selkedő veszélyeket, létezni ma sem könnyű, ma sem szórako­zás. Helytállni, maguk és má­sok hasznára válni azok képe­sek, akik a lehetséges veszé­lyeiére felvértezik magukat, előrelátók, körültekintők, ügyelnek önmaguk és társaik épségére. Akik felelősségtu­dattal élnek. Ámde felelősség- érzet nem csupán a lehetséges veszély megelőzésére, illetve elhárítására szükséges, anél­kül legegyszerűbb tetteinket sem irányíthatjuk helyesen. Felelősségvállalás nélkül ma­gunitnak és környezetünknek is könnyen kárt okozhatunk. A felelősségteljes életre ké­szülni kell, a felnőttek segít­ségével és irányításával a gyermekkorban. Nyár közeledtével minden évben írnak nekünk leveleket, amelyekben intelmeket fogal­maznak meg a gyerekek okos vakációzására, felhívják szü­lők és a többi felnőtt figyel­mét a helyes viselkedésre, ar­ra, hosvan óvják gyermekei­ket a játszótere,n, az utakon, a parkban, a vízparton leselkedő veszedelmektől. Az idén is kantunk ilyeneket, az egyikre, különösen jól emlékszem. Is- kn1 s~sidája annak, hozván ne védjük a gyerekéket. Röviden A Magyar Agrártudományi Egyesület ez év áprilisában tartotta a négyévenként szo­kásos közgyűlését. Ezen egye­bek mellett határozat szüle­tett arról, hogy a mintegy húszezer tagot számláló társa­dalmi szervezet elősegíti a tudományos eredmények ter­melőerővé válását, szorgalmaz­za a szakemberek képzését és továbbképzését, részt vállal az agrárértelmiség közéleti és közművelődési tevékenységé­nek javításából, s nem utol­sósorban hatékonyabbá teszi az egyesületen belüli tervsze­rű munkát. Ez utóbbihoz tar­tozik, hogy függetlenül a köz­összefoglalva a lényeget: a kis- és nagy iskolásokat min­den közlekedéstől, forgalomtól szigorúan elkülönítve tartsák. Arra is gondosan ügyeljenek, hogy a különböző korosztályú­ak se keveredjenek, nehogy a nagyobb, erősebb megverje a kisebbet, vagy másképp okoz­zon neki bánatot. Ha nem té­vedek, még a homok összeté­telére és tisztaságára is volt recept, elkerülendő a fertőzé­seket. Látszólag mély felelősségről tanúskodtak a sorok, tüzete­sebben szemügyre véve őket, mégis az ellenkező következte­tésre jutunk. Gyakorlatilag szerencsére kivihetetlen az effajta hermetikus elzárás, gondolatilag azonban végig- játszhatjuk. Képzeljünk el egy világ zajától távoli csodaszép parkot, amely elég tágas a gyermekek korosztály, esetleg súly és magasság szerinti cso­portosítására. Nincsenek au­tók, motorok, de még bicik­lik sem, amiknek óvatlan pilla­natban nekiszaladhatnának. Barangoljunk tovább képzelet- be'i kertünkben. Mi van ben­ne? Fű. virág, bokor, fa és madarak. Fsetleg lepkék. Elő­fordulhat, hogy valamelyik fiú vagy leánv meglát egy szín- pomná.s szitakötőt, s meei géz­ve tőle, rvomába ered. how elkapja. Anniira be'efé'ediVe- zík a vadászatba, bow e^vszer csak kopp... és szeme csilla­Emelkednek az iskola falai Az aszódi nagyközségi tanács építőipari költségvetési üze. me építi a helyi 12 tantermes iskolát. Az oktatási szint alap­jai rövidesen elkészülnek, a gazdasági szárny befejező szint­jének tartópillérein dolgozik a képen látható Izrael László szocialista brigád. Barcza. Zsolt felvételei Példázat a felelősségről Hogyan óvjuk a gyereket? Bármennyire függetlenítet­ponti és a megyei agráregye­sületi társaságoktól, megyei szervezetektől, szakosztályoktól szorosabb kapcsolatot alakíta­nak ki a területekkel. Pest megyében ezekben a hetekben alakulnak meg a MAE járá­si szervezetei, köztük a gödöl­lői is. Erről kaptunk előzetes tájékoztatást a járási hivatal­ban. Kutatások — Gödöllőn és a járás köz­ségeiben sok olyan szakem­ber van, aki régóta tagja a Magyar Agrártudományi Egye­sületnek, sőt abban magas funkciót tölt be — mondja Fekete Mária, a járási hiva­tal kereskedelmi és élelmi- szergazdasági osztályának munkatársa, aki a leendő já­rási-városi szervezet egyik szorgalmazója. — A járásunkban élő, itt dolgozó MAE-tagok területi szervezetének létrehozását az a tény különösen indokolja, hogy ezzel is segítjük a város agrárcentrummá fejlesztését. Ha eredményesen dolgozunk, majd abból a környékbeli gazdaságok is profitálhatnak. Kell-e bizonyítani, hogy az Agrártudományi Egyetem, ha­zánk egyik legnagyobb mező- gazdasági oktatási intézmé­nye, a gépesítési kutatások ve­zetője a MÉM Műszaki Inté­zet, a Kisállattenyésztési Ku­tatóintézet és az Erdészeti Tu­dományos Intézet gödöllői állomása milyen nagy segítsé­gére lehet járásunk mezőgaz­daságának is. Ügyszólván min­den olyan kisebb vagy na­gyobb szakmai rendezvényt helyben megtarthatunk, amely­gokat hány. Nekirobant egy iának. Vágjuk ki a fákat? a bokrokon szúrós tüskék van­nak, irtsuk ki? A füvön meg­csúszhatnak, szántsuk fel? S ha ezek után kijövünk a kertből, gyermekeink egyetlen lépést sem mernek tenni, hi­szen az utcán minden lüktet, zakatol, kavarog, édeni nyu­galomhoz szokott szemük meg­riad, testük megbénul, lábuk / földbe gyökeredzik. Legyünk inkább realisták. Vegyük tudomásul, a veszé­lyek kiiktathatatlanok, de el­kerülhetők. Megelőzésükhöz mindenekelőtt tudnunk kell róluk. Ismerni természetüket, tulajdonságaikat, tudásunk birtokában kikerülhetjük őket, sőt meggátolhatjuk lét­rejöttüket. S nem utolsósorban: a gye­reknek edződnie kell. Gondo­lom ritka az olyan ember, akit gyerekkorában ne gyapált volna meg egv nagyobb kö­lyök, ne vette volna el ked­venc ceruzáját, radírját, lab­dáját, babáját, még ha időle­gesen is. De vannak kellemes emlékeink is. Arról, hogy na­gvobb, erősebb barátunk meg­védett. pártunkra állt. segített a tanulásban, megtanított fá­ra mászni, elvitt a sportegye-- sütetbe. Az élet rendje, how korosz­tályok, nemzedékek élnek ewütt. egymással. Elkülöníté­sük ideig-óráttg tart, az • óvo­dában, az iskolában, de a szü­retbe-). hazafe'é v!-*a kevered­nek. Nincs ez máskénn a ját- c-'.-Sf A-o,--, c rnaád.qn később, s felnőtt korban sem. K. P. re a szakemberek szívesen el­mennének. Konzultáció — Terveink között szerepel hogy a kezdeti sikerek folyta­tásaként rendszeressé tesszük a helybéli agrárértelmiségiek fó­rumát. Tény ugyanis: ha meg­felelő szervezéssel elősegítjük működését, az érdeklődés sem marad el. Tavaly például há­rom olyan programja volt a fórumnak — dr. Burgert Ró­bert előadása Gödöllőn, egy bá­bolnai szakmai tapasztalatcsere és a helyi tangazdaságban szer­vezett konzultáció —, amelye­ken egyenként százötven-két­száz szakember jelent meg. Szeretnénk elérni, hogy a járá­si MAE-szervezet évente leg­alább négy hasonló tapaszta­latcserét rendezzen, és azt is, hogy bármely intézmény, vagy gazdaság szakmai bemutatójá­ra a járás MAE-tagjai meg­hívót kapjanak. Ezek a ta­pasztalatcserék ugyanis köz­vetlen segítséget nyújthatnak a gazdaság fejlesztését szolgáló munkákhoz. Új jelentkezők Az Agrártudományi Egye­sület járási-városi szervezetét december 20-án a MÉM Mű­szaki Intézetben tartandó ala­kuló ülésen hozzuk létre. Ide várjuk azokat, akik már tagjai ennek a társadalmi szervezet­nek, vagy most akarnak belép­ni soraiba. Kaposi Z. Pál Edzett ifjúságért Korhatár nélkül Az Edzett ifjúságért sport- mozgalom jegyében rendez asztalitenisz- és sakkversenyt, december 10-én, vasárnap a KISZ városi bizottsága. A Ganz Árammérőgyár éttermé­ben és klubhelyiségében dél­előtt fél kilenckor kezdődnek a mérkőzések. Az asztalite­niszezők korhatár nélkül ne­vezhetnek a női egyéni, a fér­fi egyéni és páros, valamint a vegyespáros küzdelmekbe. A férfi sakkozók egyéniben és csapatban indulhatnak, neve­zési feltétel: csapatonként egy sakktábla. Galgamácsa Asztalitenisz­bajnokság Galgamácsán az általános iskola tornatermében rende­zik meg- december 10-én, va­sárnap délelőtt fél kilenctől a Téli Kupa asztaliteniszcsapat­bajnokság mérkőzéseit. — Űjítómozgalom. Az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Pest megyei Bizottságához tartozó vállalatoknál 1970- ben négyszáznyolcan, tavaly pedig ötszázötvenhárman nyújtottak be újítási javas­latot. Az elfogadott és be­vezetett újítások száma vi­szont csökkent. Tavaly már csak százharmincnyolcat fo­gadtak el és száztizenkilen- cet vezettek be. Csupán a Közgépnél nem fektettek el egy javaslatot sem. A negy­venötből huszonhármat elfo­gadtak és bevezettek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom