Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-08 / 289. szám

►KI* mrr.rtt 1978. DECEMBER 8., PÉNTEK av 5 Vélték, fejsze fenyegeti Tavasszal költöznek a Fillér utcai fák SZENTENDRE VAROS A pártbizottság ünnepi ülése Ünnepi kibővített pártbizott- kára nyitotta meg. Ezt köve­Itt jó dolgozni Új ruhában — régi kötetek A Pest megyei művelődési központ könyvkötészetében Dunakeszi nemrég épült ma­gasházai mögött kétszintes, kertes épületek sora húzódik. Fiatal fák állnak a házak előtt, levéllomb nélkül, az ősz már levetkőztette őket. — Megérik e a tavaszt? Kántor László, a városi ta­nács műszaki osztályvezetője erre a kérdésre nemmel vála­szol. A Fillér utca házaiba most kötik be a földgázvezetéket. A keskeny utca egyik oldalán széles árok mélyén csövek, ká­belek fekszenek. Az árok ol­dalán fagyökerek nyúlnak ki. Szabvány szerint Az utca lakói a szerkesztő­séget is felkeresték azzal a kérdéssel, lehetne e olyan mű­szaki megoldást találni, amely lehetővé teszi, hogy a fák meg­maradjanak. A csemetéket pár éve ültették, ápolták, gondoz­ták, most pedig műszaki elő­írásokra hivatkozva ki akar­ják vágni a vezeték építői. — Körülbelül harminc fá­ról van szó — mondja Kántor László. Szabvány írja elő, hogy ahol kábelt fektetnek, ott nem maradhat fa, mert a gyökerek terjeszkednek és elmozdítják, eltörik a kábeleket. A járda- szegély mellett négy közmű­vezeték húzódik. A szennycsa­torna, a víz, az elektromos ve­zeték és újabban a gázvezeték. A Kerületi Bányaműszaki Fel­ügyelőség, mint felügyeleti ha­tóság, nem járulna hozzá, hogy a fák ottmaradjanak. A gázvezeték használatát a Ti­szántúli Gázszolgáltató Válla­lat sem engedélyezné. Van megoldás — Ismerem azokat a fákat. Nemrég ültették — mondia Török Sándor tanácselnök, be­lépve a szobába. — Nem kell azokat kivágni. Nézünk rá kérdő tekintettel. — Ez az a hely — mutat egy makettre az elnök, most- már a saját irodájában. — Azokat a fákat még át lehet telepíteni. — De hová? — Bárhová, a város terüle­tére. — Ezt tehát megírhatjuk. — Igen. Sőt azt is, hogy ha az utca lakói akarják, telepít­sék be azokat a kertjeikbe. E szerint tehát a Fillér utca fái is megérik a tavaszt? Az utcán A Nap utca, Mező Imre út közötti szakaszon járókelőket szólítok meg. — Ha a lakókat megszavaz­tatták volna, mit akarnak, fát e vagy gázvezetéket, bizonyára a gázvezeték mellett döntöttek volna — mondja az egyik férfi. A házak kertjei persze alig száz négyszögölnyiek. Több­ségükben gyümölcsfák állnak, évelő növények foglalják a helyet. Nem biztos tehát, hogy az udvarokra telepíthetnék az utca fáit. — Túlélnék az áttelepítést? — tűnődnek néhányan. — Túl drága is lenne — mondja valaki. Az utca végénél háromszög alakú kis térség, úgy látszik játszótérnek alakították ki. A forgalmas országút zaja megtörik a magasházak falain, a kertbe épült kétszintes csa­ládi házak néhány méterre az urbánus környezettől másféle hangulatot árasztanak. Az ott­hont teremtő, környezetüket mind barátságosabbá formáló emberek ragaszkodása érthető. — Jó lenne, ha nem kellene kivágni őket — vélekedik egy idős asszony is. — De ha ez a komfort feltétele. Elvégre a gázszolgáltatás nagyon fontos nekünk. A tanácselnök ígérete: a fák nem halnak meg. Ha ezt meg­ígérték a tanácson, akkor bi­zonyára tudják, milyen eljá­rást alkalmaznak, mi a meg­oldás módja. Sorsukra várva állnak és várakoznak a Fillér utcai fák. K. I. — Van, amit öt éve nem tudok megszokni. Ott, Almás- kamaráson, tudja, ez Békésben van, mezőkovácsházi járás, szóval ott is vb-titkár voltam, de mindenkinek József, Jóska, vagy Józsi öcsém. Itt, Török­bálinton, pedig Leiszt elvtárs, titkár elvtárs. Hát persze, itt más. A sok ezer ember nem ismerhet annyira, meg azután több is a gond, és többször kell nemet mondani. Akinek pedig egyszer elmondtam, hogy nézze, magának nemcsak jo­gai, hanem kötelességei is van­nak, az legközelebb inkább keresztülesik rajtam az utcán, de nem köszön. Szemtől — szembe — Van, van fordítva is, hogyne. Hogy valaki megért: nem rosszat akarok neki, csak egyszerűen most nem tudjuk megoldani a telekproblémáját. Veri az asztalt, ingerülten, jogaira hivatkozik, azután a rákövetkező héten megállít, igaza volt Leiszt elvtárs, el­nézést a hangoskodásért. — Igazat tenni, az a nehéz. Mérlegelni mindent, az embert és a paragrafust... Amikor kezdtem, jó régen, gondol­tam, megváltom a világot. Nem lehet. Elég, ha nyugod­tan alszom el, lelkiismeretfur- dalás nélkül. — Az alvás meg rámfér. Szerdánként van a fogadó­napom. Ilyenkor jönnek mind­sági ülésen emlékeztek meg tegnap Szentendre város kom­munistái a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalakulá­sának 60. évfordulójáról. Az ülésen részt vett Tóth Miklós, az MSZMP Pest megyei bi­zottságának munkatársa. Je­len voltak korunk három nem­zedékének képviselői: állami és tömegszervezeti vezetők, a város üzemei és intézményei pártbizottságainak és pártve­zetőségeinek titkárai, KISZ- fiataiok. Meghívták a megem­lékezésre a veteránok között azokat a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett kommunistákat is, akik a vá­rosban tevékenykedtek: Dvo- reczki Mihály és Kürti László nyugdíjasokat. A pártbizottsági ülést Ho­ness László, az MSZMP Szent­endre városi bizottságának Ut­azok, akik úgy érzik, nekem kell döntenem. Behívom az il­letékes előadót, akinek a ha­tározatával nem ért egyet az ügyfél. Hármasban tárgyalunk, ez az elvem, szemtől szembe, nincs mellébeszélés. Igen, van amikor felülbírálom az elő­adót. Mondtam, Igazságot ten­ni... Szóval szerda esténként majd összeesem a fáradtság­tól. Két tanácsülés — A gépelés? Még az OTI- nál, ott kezdtem a közhiva­talt, ott mondta az első főnö­köm, Jóska, ne várjon itt gép­írókisasszonyra, ha akar vala­mit, gépelje le maga. Elég jól belejöttem, láthatja. Most a decemberi tanácsülésre készí­tek beszámolót, a nagyközség értelmiségi dolgozóinak hely­zetéről. Még összeszámolni is nehéz volt, hányán vannak tu­lajdonképpen, a népességnyil­vántartásban nem tudtunk utánanézni. — Most ötszázhatvan értel­miségivel számolunk. Egyelőre csak számolunk, később szá­mítunk is rájuk. Nem titok, közéleti aktivitásuk nem va­lami erős, és ezért nem is lehet egyedül őket hibáztatni. Mi, a tanács és a többi szer­vezet sem közeledett feléjük megfelelő módon, mondhat­nám, belőlünk is hiányzott az aktivitás. — Még mindig foglalkoztat a legutóbbi tanácsülés. Két témánk volt, az anyakönyvi munka, meg a hitoktatás. Az idén a kilencszáz általános is­kolásból hatvanan iratkoztak be hittanra. Beiratkoztak eny- nyien, de kevesebben járnak. Érdekes, hogy felsősök már alig vannak köztük, nyolcadi­kos négy, az idősebbeknek már saját véleményük van vi­lágról, emberről, az alapján, amit biojógiából, fizikából, történelemből tanultak. Az na­gyon érdekes és főleg elgon­dolkoztató, hogy a hitoktatás­ban részt vevő néhány gyerek többsége az úgynevezett hát­rányos helyzetű családokból való. A kisebbeket a szülők irányítják, természetesen, de vonzza őket a templom, a szertartás titokzatossága, ün­nepélyessége, külsőségei. A Zsiguli ára — No, ez az a pont, ahol ta­lálkozik az ügy az anyakönyvi munkánkkal. Most persze an­nak csak egyik részére gon­dolok, a névadókra, esküvők­re, temetésekre. Bizony, ezek néha sivárak. Elakad a magnó a nászinduló alatt, unalmas a névadó, érzés nélküli a teme­tési szertartás. Nem vagyunk tőén Simon János, az MSZMP városi bizottságának első tit­kára emlékezett a magyar kommunisták pártalapító te­vékenységére, két világháború közötti illegális harcára, a felszabadulás utáni szocia­lizmust építő munkájukra. Az idősebb nemzedék kép­viseletében felszólalt Bella Mi­hály, a város díszpolgára, a városi pártbizottság tagja, nyugalmazott vállalatigazga­tó. A fiatalok nevében Ben- kovits György, a KISZ városi bizottságának titkára tett ígé­retet, hogy korosztályának képviselői tehetségükhöz, tu­dásukhoz méltóan folytatják az elődjeik megkezdte utat. A testület tagjai ezután megvitatták a tömegszerveze­tek és mozgalmak pártirányí­tásának városi helyzetét, fej­lesztésének feladatait. szakemberek, nem tudunk minden alkalomra megfelelő szöveget írni. Van ugyan egy beszédgyűjtemény, de jobb nem említeni. Frázisok, köz­helyek, kenetesség. A templo­mi szertartások csillogók, fé­nyesek, szép a szónoklat, nem csoda, hogy ha azok is ott es­küdnek, akik különben nem teszik be a lábukat. Akad még persze szülői nyomás is, édes lányom, ha meg akarjá­tok kapni a Zsigulit, elmen­tek bizony a templomba! — Van munkánk a gondol­kodás formálásában is elég. Van gondunk és van örömünk. Ez vele jár. Én örülök, hogy ezt csinálhatom. A. Gy. A Magyar Tudományos Aka- déniia Budaörsi úti ku­tatóházának harmadik és ne­gyedik emeletén csupán tu­catnyi szobát foglal el az MTA Ipargazdaságtani Kutatócso­portja. 1960-ban kezdte tevé­kenységét. s az első kutatások középpontjában az állóeszköz­kihasználás és a folyamatos munkarend kérdései álltait. Az első időkben Hevesi Gyula akadémikus irányításá­val elsősorban a folyamatos munkarend bevezetésének feltételeit és várható követ­kezményeit vizsgálták, aklco- riban még igencsak újnak szá­mító, szociológiai és pszicholó­giai felmérésekkel is alátá­masztva. . A hetvenes évektől a ter­melékenység és a hatékonyság problémái kerültek előtérbe. Egyre több jelenség hívta fel a figyelmet arra, hogy a gaz­daságirányítás és a nyereség- érdekeltség rendszere önma­gában nem biztosítja kielégí­tően a termelékenység-növe­lés tartalékainak kihasználá­sát. A termelékenység növe­kedését még a legfejlettebb országokban is új módszerek, korszerű eljárások tudatos elterjesztésével, a vállalatok közötti tapasztalatcserék szer­vezésével és sok más eszköz­zel segítik. Különböző empirikus vizs­gálatokat kezdtek a vállala­toknál arra vonatkozóan, hogy melyek a termelékenység nö­vekedését elősegítő és gátló tényezők. Az utóbbiak közül különösen kettő lényeges: a specializáció alacsony foka és a vállalatok közötti kooperá­cióban mutatkozó zavarok. A kutatások alapján megállapi- tották. hogy a kooperáció aka­dozásának egyik oka az ipari szervezet túlzott központosítá­sa. Azt a bizonyos hátteret, amelvet annyian reklamálnak ma az iparban és a gazdaság­ban — és amely nagyfokú specializáció mellett, korsze­rű eljárásokkal gyárt alkatré­szeket, nyújt szolgáltatásokat Ablakkeret — műanyagból Az őszi BNV-n mutatta be legújabb gyártmányát a PEVDI solymári faipari gyáregysége A műanyag ablakok so­rozatgyártását már novemberben elkezdték. A hagyományos faablakokkal szemben előnye, hogy bármilyen méretben ké­szülhet, s előállítása kis szériáknál is gazdaságos. Jövőre 15 ezer négyzetméter műanyag ablakot készít az üzem. Bozsán Péter felvétele Igazságot tenni — lelkiismeretesen A törökbálinti vb-titkár hét köznapjai Kis műhely Budapesten, a Kulich Gyula téren. Ott, a Shell-kútnál. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár könyvkötészete. Itt jó lehet dolgozni, mert barátságos minden: a meleg cserépkályha, a könyv, az enyv szaga, a beszűrődő, szű­kén mért józsefvárosi nap­fény. És az emberek. Arpási Ferencné, a vezető, tizenöt éve Szekszárdról került ide, ott is a könyvtár kötészeté­ben dolgozott. Spitzer Károly- né is 1963. óta van itt, Mé­száros Lajosnét tizenegy esz­tendeje hívta valaki erre a munkahelyre. Tódor Katalin erre sétált egy nap, még hat­vannyolcban, látta a cégtáb­lát, bejött, maradt. Az egy- szál legény, Rév Miklós öt éve lépett be. Összeszoktak! Itt jó lehet dolgozni, mert lehet dolgozni. Különösen mióta ez az ötös kialakult. Kaptak ugyan új vágógépet, némely munkafolyamat egy­szerűsödött is, de egybehang­zóan vallják: a sokat emlege­tett hatékonyságnövelés nem­csak ezeken múlik. Az, hogy most évente 11 ezer kötetet tudnak öten bekötni a pár év­vel előtti 5—6 ezerrel szem­ben, (amikor pedig többen voltak), nos, ez szerintük an­nak köszönhető, hogy letisz­tultak. Akik most itt vannak, tökéletesen értik és ismerik egymást. Tudnak egymásról, gondjaikról, örömeikről. Érdekes Itt jó lehet dolgozni, mert érdekes a munka. Valameny- nyien szakmunkások, a szak­ma minden csínját-bínját is­merik. Mindenki mindent csi­nál. Ma Spitzerné és Mészá- rosné bontja ki régi, szakadt kötésükből a könyveket, ja­vítja, ragasztja a lapokat. Holnap az új borítótáblákat vágják, vagy a könyvgerincre nyomják a címet, amit most Arpásiné csinál. Tódor Kata­lin most az új kötésbe ra­gasztja a könyveket, tegnap körbevágta szép egyenesre, szabályosra szélüket. Rév Miklós a présgépnél ügykö­dik, de lehet, hogy már dél­után laponként ragaszt össze egy széthullott Vernét. Beszédes Itt jó lehet dolgozni, mert a kis műhely kitágul. Az egész megye beköltözik ide, leg­alábbis könyvtári könyveivel. A községi, városi könyvtárak küldik, meghatározott ütem alapján, felújításra szoruló köteteiket. Mennyi mindent elárul egy szállítmány! Beszel arról, mit olvasnak az embe­rek, hogy Berkesi milyen népszerű, hogy Jókai kedvelt- sége csökkent, hogy krimi kell minden mennyiségben és mesekönyv, mesekönyv, me­sekönyv. Itt kiderül az is, hogy egy könyv ronggyá ol­vasásának milyen oka lehet: hanyag könyvtáros és még ha­nyagabb olvasó, vagy nagyon népszerű, kedvelt olvasmány, vagy a könyvtár pénzügyi vi­szonyai. Bizony ez is, hiszen új könyv beszerzésére néha már nincs pénz, a kötés vi­szont ingyen van. Mármint a községi könyvtárnak. Egy kö­tet újrakötése néha többszö­rösébe kerül annak, amennyi eredetileg volt az ára... Megbecsülés Itt jó lehet dolgozni, mert a munkát megbecsülik. A fi­zetések 3250 és 4700 forint között. A főnökség messze, Szentendrén, de nem ezért jönnek ritkábban, hanem mert tudják, itt reggel héttől délután fél négyig kemény munka folyik. Jutalmak, ki­tüntetések is mutatják elis­merésüket. Itt jó lehet dolgozni, mert nyugalom van. Csendben szól a rádió, vagy beszélgetnek az emberek. Könyvekről, amik a kezükben vannak és azokról, amiket otthon olvastak előző nap. Téma a tévé és a család, a mozi és a munka. Mert a kezük egy pillanatra sem áll meg. Andai György' JEGYZET Iparkufatók — a fejlett országokban álta­lában kis- vagy középüzemek látják el Ezeknek a válLaia- toknak ez a fő feladatuk, lé­tült is attól függ, hogy ezt a feladatot becsülettel, a vevők megelégedésére lássák el. Ha nem az alacsony termelékeny­ség miatt sokszor feleslegesen felduzzasztott létszámokat, ha­nem a termelés méreteit néz­zük, ipartelepeink nem is olyan nagyok — mondja Román Zol­tán, aki 1968 óta áll a kutató- csoport élén. A termelékeny­ség a fejlett országokban kö­rülbelül kétszerese a miénk­nek, s ez azt jelenti, hogy amit — mondjuk — válunk egy ezer fős üzem termel, azt ott egy ötszáz fős állítja elő. A fő probléma tehát nem az, hogy kevés a kis telepek száma, hanem hogy ezek, a nagyvállalatok részeként nem eléggé önállóak, fejlődési le­hetőségük alig van. Az álla­mi ipar mintegy hétszáz válla­lata több mint ötezer teleppel dolgozik. A telepek túlnyomó része nem önálló, hanem egy nagy egységnek része. Ez vi­szont kapcsolódik az iparirá­nyítás kérdéséhez is; ahhoz a törekvéshez, hogy minden ágazatban kevésszámú, nagy egységet kelljen Irányítani. Persze ennek is vannak elő­nyei, mert a nagyobb egység jobban tudja koncentrálni az erőforrásokat, hatékonyab­ban léphet fel a világpiacon. De vannak hátrányai is: a nagv egységek irányítása bo­nyolultabb és rugalmasságuk kisebb. A kutatócsoport vizsgálatai­nak középpontjában jelenleg az iparpolitika fő kérdései áll­nak: a termelési struktúra és a vállalati szervezet korszerű­sítése. A szervezeti rendszeres az érdekeltség vizsgálatánál aobél indultak ki, hogy nem- cscui a vállalati és a népgazda­sági érdeket keil megkülön­böztetni, de az ágazati és terü­leti irányításoan is érvénye­sülnek külön érdekek. Az ösz­tönzők rendszere sem kielégí­tő. Erre a legjobb példa: évek óta cél az export növelése, de ezt egy olyan mutató segítsé­gével mérik, mely nem tük­rözi, hogy az exportált termé­kekhez mennyi importot hasz­náltak fel. Ha egy vállalat megkétszerezd exportját, min­denfelől elismerés övezi —, hogy ehhez esetleg háromszor annyi importot használt fel, azt ritkán kérik számon. Gazdaságunk gondjai kö­zött emlegetik a munkaerő- hiányt, s ezzel kapcsolatban az Ipargazdaságtani Kutató- csoport hívta fel a figyelmet arra — és ez ma eléggé elfo­gadottá vált —, hogy az or­szágban valójában nem mun­kaerő, hanem teljesítmény- hiány van. A vállalatoknak ezért nem a többletmunkaerő, hanem a hatékonyság-növelés lehetőségeit kell keresniük. Húsz kutató dolgozik az Ipargazdaságtani Kutatócso­portban. Az elmúlt években az ágazati ipargazdasági és szervezési intézetek széles há­lózata jött létre, ennél sok­szorosan nagyobb létszámmal. A vállalati munkába közvet­lenül ezek az intézetek kap­csolódnak be — mondja Ro­mán Zoltán —, mi inkább módszertani segítséget kívá­nunk adni a vállalatoknak. Megkíséreljük előre jelezni az ipar fejlődésének tendenciáit és — amennyire ez lehetséges —_a gazdálkodó szervezeteket időben felkészíteni az új fel­adatokra. Föld S. Páter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom