Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-07 / 288. szám

J ABONYI KRÓNIKA A törvény szellemében Sokoldalú képzésre törekednek >4 fiatalok helyzete a Mechanikai Művekben A Mechanikai Művek abo- nyi gyáregysége KlSZ-bizott- ságának értékelése szerint, a munkahelyen a fiatalok tör­vény adta jogai és érdekei megfelelően érvényesülnek. A gyáregységben működő tár­sadalmi szervek vezetői fi­gyelemmel kísérik a 30 éven aluliak élet- és munkakörül­ményeit, intézkedéseik össz­hangban vannak az ifjabb ge­nerációk tagjainak érdekeivel. A szakmunkás-tanulók tanműhelye jól felszerelt, az oktatáshoz szükséges minden feltétel megvan. Még egy oktatóra lenne szükség, és el kellene érni, hogy az üzemi gyakorlatra kihelyezetteket többféle mun­kával bízzák meg. Az állami és politikai kép­zés lehetőségével sokan él­nek. A betanított munkások tanfolyamokon szerezhetnek szakmunkás bizonyítványt, mely nagyobb anyagi elisme­réssel jár. A vezetők figye- lemmmel kísérik az ifjú szak­munkások bérezését. A telje­sítménybérben dolgozó fiata­lok a csoport munkájának ará­nyában kapják a fizetést. A gyáregység vezetősége kezdettől fogva arra töreke­dett, hogy minden ifjú kép­zettségének megfelelő munka­körben dolgozzék. Sajnos, a bizonyítványt szerzett szak­munkások gyakran máshol helyezkedtek el, mivel a kör­nyékbeli üzemek általában magasabb bért ajánlottak fel. A gyáregységben két ifjúsá­gi és egy ifjú munkabrigád dolgozik, de a fiatalok más brigádokban is tevékenyked­nek. A vállalásokat többségük sikeresen végrehajtja, megfelelő anyagi és erköl­csi elismerésben része­sülve. Sokat javult a fiatalok szociá­lis helyzete, jobbak a munka- körülmények. Megoldódott az üzemorvosi rendelés, .több gyermekgondozási szabadság­ról visszatért kismama gyer­mekének jut hely az óvodá­ban és a bölcsődében. Válto­zatlanul gond azonban a lakó- házépítés, a tetemes költsé­gek és a nehézkes kölcsön­igénylés miatt. A szabad idő hasznos eltöl­tésére egyre több a lehetőség. A gyáregységnek sportpályája és klubhelyisége van: ked­vük szerint szórakozhatnak, sportolhatnak a fiatalok. Gy. Á PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA hím A CEGLÉDI JAPÁS ÉS CE< A iROS SZfejgJg. XXII. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1978. DECEMBER 7., CSÜTÖRTÖK Nehezen szokják meg a vándoréi etet A kútfúrók nehéz esztendeje Jövőre korszerű géppel gazdagodnak Tavaly, nem első ízben, ki­váló üzemvezetőség címmel tüntették ki munkájáért a Vízkutató és Fúró Vállalat ceglédi üzemét. Két éve 83 millió, tavaly 103 millió fo­rintos éves tervet teljesített. A vállalat, az eredmények és a szaporodó feladatok isme­retében, erre az évre megint magasra állította a mércét: 113 millió forintban határozta meg a ceglédiek bruttó terme­lési értékét, és annak meg­felelően jelölte meg a dolgo­zói létszámot is. A nyereség összege a há­romnegyed év végén meg­haladta a 15 millió 800 ezer forintot. A termelési előirányzatot már nehe­zebb elérni. Kitüntetett véradók Embertársaikon segítenek A mozgalom egyre szélesedik Hagyomány már Abonyban, hogy a Vöröskereszt nagyköz­ségi területi vezetősége időn­ként összehívja a véradók né­pes táborát és ünnepség ke­retében, jutalmakat, kitünte­téseket ad át. A napokban ilyen ünnepi összejövetel színhelye volt a művelődési ház színházterme, ahol megjelent Tarkó Sándor, a nagyközségi pártbizottság titkára, Horváth Józsefné, a Vöröskereszt járási szerveze­tének titkára is. A véradókat dr. Virágh Ferenc, a Vöröske­reszt községi csúcsvezetőségé­nek elnöke köszöntötte, majd dr. Gyetvaí István, a ceglédi véradóállomás vezető főorvosa mondott beszédet. Félezren jelentkeznek Akik a segítségnyújtás szük­ségességét felismerik, nagy szolgálatot tesznek embertár­saiknak. Sokszor a vér maga az élet, ezért aki vért ad, életet ment. Abonyban az utóbbi időben, évente öt al­kalommal, félezernél is töb­ben keresik fel a véradások színhelyét, az összegyűjtött vér eléri a 200 litert. Figyelemre méltó, hogy négy üzem önállóan vállalkozik véradónao szervezésére. Mindez arra utal, hogy a mozgalom egyre széle­sedik, mind többen látják az önzetlen emberi cselekedet fontosságát. Az ünnepségen a hússzoros donoroknak arany, a tizenöt- szőrösöknek ezüst, a tízszere­seknek bronz kitüntető jel­vényt, a véradások szervezé­sében élenjáróknak tárgyjutal­mat adtak át A jutalmak kiosztása után a Gyulai Gaál Miklós Általá­nos Iskola és a zeneiskola növendékei adtak műsort. Az ünnepség befejeztével két aranyjelvényes véradóval beszélgettünk. Megmentette testvérét Szalai Sándorné háztartás­beli Szolnokon lett donor. So­káig magas volt a vérnyomá­sa, azt ajánlották neki adjon vért, javul majd az állapota. Hallgatott a wnácsra, attól kezdve nem érzi a kellemet­len betegséget. Többször vet­tek tőle vért a szomszédos megyeszékhelyen, aztán át­helyezték nyilvántartólanját Ceglédre és azóta onnan kap meghívást. — Kevesen tudják meg a véradók közül, hogy személy szerint kinek nyújtanak se­gítséget, nekem azonban volt két olyan esetem, amelyben ismertem a beteget — mond­ta. — Még 1941-ben, a bátyám életét sikerült megmentenem. Vérátömlesztésre volt szüksé­ge. Néhány évvel ezelőtt egy kismama és születendő gyer­meke került veszélybe. Raj­tam kívül öt vagy hat em­bert is behívtak és együttesen segítettünk. Az asszony és a gyermek életben maradt, aminek nagyomnagyon örül­tem. Később meleg hangú köszönőlevelet kaptam az anyától. Folytatni szeretné A katonaélet sok embert hoz kapcsolatba a véradómoz­galommal. Közéjük tartozik Kiss István is. Most a húsz­szoros véradóknak járó arany­jelvényt kapta meg, de va­lójában már huszonhárom al­kalommal segített. Miután le­szerelt és a helyi ÁFÉSZ-nál elhelyezkedett, néhány mun­katársával, továbbra is eljárt a véradásokra, de véglegesen csak akkor csatlakozott a se­gíteni akarók népes táborá­hoz, amikor három évvel ez­előtt a kisfia született. A fe­leségének kellett vért adnia. Azóta egy évben négyszer, öt­ször oda tartja a karját. Sze­retne ötvenszeres véradó len­ni. Az orvostudomány mai fej­lettségi fokán számos, a múlt­ban halálos betegség már gyógyítható. Legtöbbjéhez azonban vérpótlásra vagy vér­átömlesztésre van szükség. Hazánkban évente 300 ezer­szer alkalmaznak vérátöm­lesztést, ezért fontos, hogy a mozgalom tovább terebélye­sedjék. Gy. F. Tehenész a Közös gazdaságban Uwe Az abonyi József Attila Termelőszövetkezet szakosított te. henészeti telepén naponta 4 ezer 600—4 ezer 700 liter tejet fejnek és adnak át a, tejfeldolgozónak. Képünkön: Pinviczki István brigádvezető — fejés közben. Gyurákl Ferenc felvétele Nehezebb, mert a teendőkhöz kevesebb a munkáskéz, mint amennyire a feladatokat mér­ték. Főleg a fúrósok állnak odább, s igen megérzi a vál­lalat tucatnyi ember hiányát. Most az igények nagyobbak, nem győzik őket kielégíteni. Hiába korszerűek, jók a gé­pek, hiába a minden igényt kielégítő munkásszállás, ha sokan nem tudnak beilleszked­ni a változtathatatlan életmód, ba, a vándorlásba. Mert víz­re az ország minden részé­ben szükség van. Hívják a fúrómestereket a Tiszazugba, Dunántúlra, síkságra és heev­het őket. A lakóhelyiségben kényelmesen élhetnek, a pi­henőben televízió, rádió, kis­könyvtár áll szabad óráik el­töltésére. Jól gépesített a munka, modernek a fúróberende­zések. A csőszállítást ki­véve, szinte mindenütt ki. küszöbölték már a nehéz fizikai munkát. Ebben az évben csaknem 6 százalékos volt a bérfejlesz­tés. A vállalat seregnyi tan­folyam rendezésével ad lehe­tőséget a szakmai továbbfejlő­désre. Tavaly tanult szinte minden második dolgozó va­vidékre. Víz kell városnak, fa­lunak, gyárnak, termelőszövet­kezetnek, egyre több víz. Dolgoznak a ceglédi szak­emberek a szomszédos Cseh­szlovákiában is, a KGST ke­retében. Javarészt fiatalok, hiszen a vállalatnál az átla­gos életkor harmincnégy év. Még a törzsgárdatagok leg­többje is fiatal. Elmondhatják, nem volt könnyű az év. Ügy kellett csoportosítani az embereket, alakítani a műszakbeosztást, hogy minél kisebb legyen a fönnakadás. A vándoréletnek búcsút mondó szakembereket akként igyekeztek pótolni, hogy saját segédmunkásaiknak lehetőséget adtak a szak­mai képzettség megszerzé­sére, segédmunkást pedig, ahol csak lehetett, a munkát meg­rendelőtől kértek. A kisegítés a hiányt valamennyire pótolta, de nem oldotta meg a prob­lémát egészen. A fúróberen­dezés egyműszakos működte­téséhez négy ember kell, nyolc a kettőhöz. Valameny- nyien egymásra vannak utal­va, nem mindegy, hogy hiány- zik-e valaki a sorból. Ha fúrócserére kerül sor bizonyos elért szint után, a csere egy teljes műszakot igénybe vesz. Nem mindegy, hogy akkor leteszik-e a mun­kaeszközöket és otthagynak csapot-papot, mert vége a munkaidőnek, vagy ott a vál­tás, és minden megy tovább. Nagyon kevés az olyan em­ber, aki a feladat befejezését fontosabbnak tartja a haza­utazásnál, a szabad szombat­nál. Akik maradnak, ilyenek. Lehet rájuk számítani és ők is megtalálják a számításukat. A fúrócsoportok vándorló laki helyeit formatervezők ter­vezték. Az egykori lakókocsik- i kai összehasonlítani sem le­lamilyen formában. A követ­kező évi szakmai tanfolyamra már verbuváltak embereket. Jövőre is bőviben lesz fel­adat. Korszerű, 2 ezer 500 mé­ter mélységig fúró gép érke­zését várják Romániából, va­lószínű, a második félévben megkapják. Ebben az évben 24—30 helyen dolgoztak az or­szágban, előreláthatólag jö­vőre sem lesz kevesebb mun­kájuk. Tavaly az országban 487 kutat fúrtak, ebből 200 ötvenhármat a Vízkutató és Fúró Vállalat készített, szinte minden harmadikat a ceglédi üzem, s ebben az évben sem kevesebbet. E. K. Üde, formás fenyők Illatos a ceglédi piactér: be­futottak az első fenyőszállít­mányok, hamarosan megkez­dődik az árusítás. A fák, melyeknek javát az északi hegyvidékről hozták, formásak, jobbára, az igények­nek megfelelően, középmére­tűek. * A piacon kívül, a város több résozén lesz fenyőárusító hely. Mint az élelmiszer- és a csemegeboltok polcsorai mu­tatják, nem maradnak csupa­szon a fenyőágak, lesz mit rájuk aggatni. Sok mázsa sza­loncukrot, csoki- és habkari- kafélét vesznek, csillogó dí­szeket vásárolnak az embe­rek, az ünneo előtti forgalom már elkezdődött. Növendék­hangversenyek A ceglédi Erkel Ferenc Ál­lami Zeneiskolában, december 9-én, szombaton kerül sor Lekner Mária gitárszakos nö­vendékeinek hangversenyére 16 órai kezdettel. Hétfőn, 18 órakor Balatoni Éva ének- és Szőnyei Gyula ütőhangszeres tanár tanítvá­nyai adnak számot közönség előtt az eddig tanultakról, kedden, 18 órakor Hajnal Il­dikó zongoraszakos tanítvá­nyai lépnek pódiumra. — A nő és a férfi címmel, egészségügyi ismeretterjesztő előadást tart ima, december 7-én, a PEMÜ ceglédi cipő­gyárában dr. Kopár Zoltán nőgyógyász. Az előadás dél­után fél kettőkor kezdődik. Apostol koncert. December 8-án, holnap este hét órakor, a törteit Déryné Művelődési Ház­ban tánczenei koncertet ad az Apostol együttes. Emlékplakettek, vándorserlegek Postagalamb Gardalegenből Húszéves a sportegyesület Megalakulásának 20. évfor­dulóját ünnepelte a napokban a ceglédi A—25 Postagalamb- ' sport Egyesület. Az ünnepség a Fegyveres Erők Klubjában zajlott le: családtagokkal és meghívott vendégeikkel együtt emlékeztek meg a két évtized eseményeiről, örömeiről, gond­jairól. A helytállást, a sport szere- tetét meleg szavakkal köszönte meg a tagságnak Molnár Ká­roly főtitkár, elismerését fe­jezte ki mindazoknak, akik részt vállaltak az A—25-ös egyesület támogatásából. A postagalamb-versenyeken az előző időszakban igen szép eredménnyel szerepelt a ceglé­di egyesület. . Darányi Ferenc két ízben, Molnár Károly és Bálint Miklós egy-egy alkalom­mal lett Kelet-területi bajnok, továbbá évről évre öt-hat tár­suk ért el első osztályú minő­sítést, ami fémjelzi a harminc tagú egyesület sikeres tevé­kenységét. Ebben az évben is bajnokot köszönthettek, Kiss Ferenc személyében; ő az A— 2 testvéregyesület tagja. A jubileum alkalmából Sal- lay Ferenc egyesületi elnök oklevelet és emlékplakettet adott át az alapító tagoknak, Nagy Józsefnek, Molnár Ká- rolynak, Milus Istvánnak, Da­rányi Ferencnek, Bíró Tibor­nak, Kónya Istvánnak, Décsi Sándornak és Bálint Miklós­nak. Emlékplakettet kaptak az A—2-es testvéregyesület, a Magyar Postagalambsport Szö­vetség, valamint az egyesüle­tet patronáló társadalmi és tö­megszervezetek képviselői. Mint Darányi Ferenc el­mondta, az idén is szép ered­ményekkel büszkélkedhetnek. A vándorserleg védője most, a versenyeken elért teljesítmé­nyeiért, Juhász Gábor lett. Az első külföldi versenyen, két galamb teljesítményére kiírt serleget Tarr József kapta meg. Ifj. Kiss Ferenc, aki az egyesült, valamint a Keleti kerület 1978. évi bajnoka lett, megkapta azt a vándorserleget, amelyet a 600 kilométer fe­letti versenyen leggyorsabb ceglédi postagalamb tulajdo­nosa őrizhet egy éven át. A serleget a néhány évvel ezelőtt elhúnyt egyesületi elnök, Ecseri József emlékére alapí­totta két ceglédi egyesület. A 20 éves A—25 jubilumi serle­get Darányi Ferenc nyerte el galambjával: a madár a leg­hosszabb távú versenyen sze­repelt igen jól: Gardalegen (NDK) és Cegléd között re­pült. Városunkban régi hagyomá­nya és népes tábora van a postagalamb sportnak. Idősek és fiatalok egyaránt szép és felelős munkát vállalnak érte, hiszen az értékes, szép kis szárnyasokkal gondosan kell foglalkozni. A segítő szakirodalom sok más kérdésre is kiterjeszti a galambsport barátainak a fi­gyelmét. H. A.-A ózöheuéniy és & ciuereLeL meg!... ISIe ereszd!... Gyava vagy! A csikó közeledik, ők szét­szaladnak. — Szökevény, szökevény! — kiabálják utána. Közben fehér, zöldkeresztes szállítóautó érkezik, lépésben haladva a Kozma Sándor úti felüljáró felől. Az állatkórház a felüljárón túl van. Nem vi­tás, az autóban ülők a csikó után kutatnak. Erre járt? Hol lehet? A gyerekek mutatják az utat. — Itt szaladt... Ott szaladt... A játék folyik tovább. A ke­resés is. — Ha a kórházból szökött el, akkor megérdemelné a virgá­csot — ítélkezik az egyik gye­rek. — Én adtam volna szalon­cukrot neki, hogy szelídebb le­gyen — így a másik. — De el­szaladt, hát elszaladt. Nesztek, akkor együk meg együtt. Zsebébe nyúl, . maroknyi édességet vesz elő, eszegetik. A csikó ma-d meglesz. Már más a téma. Télapó napja van. Eszes Katalin Éles fütty veri fel a ceglédi Károlyi lakótelep délutáni csendjét, majd a két ház közti fordulóban gyerekek tűnnek fel. Kipirult arccal loholnak a megadott irányba, élükön eqy hadonászó, bojtos sapkással. — Rohdm, srácok! Arra ment el! No csak, gondolom, nem a jó öreg Télapó kisinasát kerge­tik? Ma van december 6-a, ilyenkor tucatnyi Télapó és még több ajándékot vivő, váró kis- inas található a városban. Mi­ért ne jutna épp a lakótelepre? De mórfondírozásra nincsen idő. Az ellenkező irányból nye­rítés, paladobogás hallatszik, s kisvártatva megjelenik egy barna, csillagos homlokú csi­kó. Karcsú a lába, fejét lesze­gi, sörénye lobog, amint átga- loppol a kél házsor közt, majd megtorpan, nyihog, fordul visz- sza, köröket ír le, cirkuszpo- rondnyi kis köröket és nyerí­tése hasonlít az eltévedt, ta­nácstalan gyerek segélykérő zokogásához. Megérkeznek a srácok is. — Híjj, itt van! Fogjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom