Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

A PEST M EG YE I H ÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1918. DECEMBER ’l„ PÉNTEK V. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM Óvodák, iskolák, üzletek Javultak a dolgozó nők életkörülményei A városi tanács intézmé­nyeiben, a tanács felügyelete alá tartozó szövetkezetekben és a városgazdálkodási válla­latnál több mint ezerkétszáz nő dolgozik. Szociális helyze­tükkel, érdekvédelmükkel, munka- és életkörülményeik­kel 1976-ban, egy közös ta­nácskozáson foglalkoztak a tanács, az intézmények, a Ha­zafias Népfront nőbizottsága. Akkor a tanács végrehajtó bi­zottsága intézkedési tervben foglalta össze azokat a legfon­tosabb teendőket, amelyek a nők helyzetének további javí­tásához szükségesnek látszot­tak. Most elérkezett az ideje, hogy felülvizsgálják: az el­múlt időszakban miként sike­rült a gyakorlatban elérni a célokat. A testület tagjai, akiket Be­nedek János, a' tanács elnöke tájékoztatott, először arra vol­tak kíváncsiak, hogy a 'nők közül hányán töltenek be ve­zető állásokat. A városgazdál­kodási vállalatnál nyolcvanhét nő dolgozik, közülük tizenhár­mán vezető beosztásban. A vegyesipari szövetkezetben a százhat nőből kilenc a vezető. A háziipari szövetkezetben, ahol az elnök is nő, tizenöten állnak irányító posztokon. Az építőipari szövetkezetben csak huszonhét nő dolgozik, ketten vezetnek. Meglepő, hogy a művelődési intézményekben, ahol az át­lagnál több a nődolgozó, a szövetkezeteknél rosszabb az arány. A városi-járási könyv­tárat és a nevelési tanácsadót nő irányítja, de az általános- iskolák igazgatói mind fér­fiak. Igaz viszont, hogy az igazgatóhelyettesek egyike mindenütt nő. A vezető beosztásban dol­gozó nők mindenütt meg­állják a helyüket. Szakmai felkészültségük, vezetői képességeik semmivel sem maradnak a férfiaké mö­gött. Az egyik legfontosabb poli­tikai teendő a munkakörülmé­nyek javítása. A feltételek többségében megfelelnek a kö­vetelményeknek, a szociális el­látás javításáért az utóbbi időben is sokat tettek a fele­lősök. De még akad tennivaló, különösen a városgazdálkodá­si vállalatnál és a háziipari szövetkezetben kell nagyobb gondot fordítani a kulturális körülmények megteremtésére. Mindkét helyen a szűkösség, az elavult épületek akadályoz­zák az előbbrelépést. Továbbra is figyelemmel kell kísérni, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bért elve érvényesüljön minden munka- területen. Éhhez a szövetkezeti nőbizottságok s a szakszerve­zetek adhatnak segítséget. A dolgozó nők életkörülmé­nyeinek javításában nemcsak a munkahelynek, hanem a nagyobb közösségnek, a város­nak is van szerepe. S hogy milyen hathatós intézkedése­ket tehet például a tanács, arra jó példa az elmúlt idő­szak városfejlesztési gyakorla­ta. A kereskedelmi és szol­gáltatóágazat körültekintő bő­vítésével nagy segítséget kap­tak a két vagy több műszak­ban dolgozó családanyák: a Stromfeld sétányon, a Klapka utcában új ABC épült, a Szőlő utcában korszerűsítették az üzletet. Bővült a Patyolat felvevő­helye, gyorstisztító szalont létesítet­tek. Épül a királytelepi ABC, a János utcai Áfész-szolgálta­tóház, s hamarosan megnyíl­nak a Dózsa György úti üz­letek is. A háziipari szövet­kezet is fejlesztette szolgáltató részlegét. A családanyák gondjait eny­hítette a gyermekintézmények fejlesztése is. A János utcá­ban harminc, a Stromfeld sé­tányon hatvan kisgyermeknek adtak helyet, a Kossuth Lajos utcában is többen fémek el. A fejlődés ellenére még min­dig kevés az óvoda és a böl­csőde. Az utóbbi két évben ti­zennégy új tanterem épült, 's ezenkívül még hét teremmel bővült az általános iskolai hálózat. Több diák járhat napközi otthonba, bár még ezen a téren sem kielégítő a helyzet. Már épül a Szabad­ság téren a tizenkét tantermes általános iskola, amely újabb nagy segítséget jelent. Ha a nőkről beszélünk, szót kell ejteni a lakásgondokról is. Különösen a többgyerme­kes családok és a gyerme­küket egyedül nevelő anyák kívánnak különle­ges bánásmódot. A többgyermekes családoknak két és fél, háromszobás laká­sok kellenek. Sajnos ilyenből kevés épül, s gondot okoz a megszokott környezet, s a szűkös anyagi lehetőségek is. Az elkövetkezendő időben kö­zös megoldást kell találni. A végrehajtó bizottsági ülé­sen részt vettek a szövetke­zeti nőbizottságok felelősei is, akik beszámoltak a helyi sajá­tosságokról. Valamennyiük megállapította, hogy hasznos volt a nőbizottsági szervezet kialakítása. A szövetkezetek vezetőségei rendszeresen meg­tárgyalják, áttekintik a nőpo­litikái határozatból fakadó feladatokat. A végrehajtó bizottság elfo­gadta a beszámolót; az 1976- ban született intézkedési ter­vet továbbra is érvényesnek tartja, s utasította a városi ta­nács termelésellátás-felügye­leti csoportját, hogy rendsze­resen ellenőrizzék az áruvá­laszték bővítését, a zöldség­gyümölcs ellátást. A városi tanács a jövőben újabb lehe­tőségeket keres a bölcsődei helyek kialakítására. A Haza­fias Népfront nőbizottsága pe­dig jövőre, az első negyedév­ben ismét megszervezi a vá­rosi nők fórumát, ahol vala­mennyi dolgozó nő elmondhat­ja véleményét. G. Z. — Meseszínház lesz a váro­si-járási Petőfi Sándor Műve­lődési Házban vasárnap, de­cember 3-án, délelőtt 10 óra­kor. Az előadás címe: A va­rázsköpeny titka (magyar nép­mese). Társadalmi munkán, fellépésen Gimnazisták a városért A Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola diákjai a város területi párt- alapszervezeteinek ünnepi ülésein, a városi pártbizottság és a városi tanács megemlé­kezésein is ott voltak; műsort adtak a KMP megalakulása 60. évfordulója alkalmából. Az iskola házi ünnepségén ezek­ből a produkciókból állították össze az egyórás előadást. Nem maradtak távol a vá_ rosban szervezett társadalmi munkáról sem; az iskola ta­nulóinak többsége segített csinosítani a parkokat, a la­kótelepek környékét, az út­menti árkokat. Parkosítás, tereprendezés Befejezéséhez közeledik a kistarcsai kórház építése. Az épületek többségében már folyik a műszaki átadás és minősítés, kívül rendezik a terepet és parkosítanak. A beruházás több mint 600 millió forintba kerül, s jelentősen javítja Pest megye egészségügyi ellátását. Az új kórházba az új év tavaszi hónapjaiban költöznek be a betegek, s a lakótelepet is birtokukba veszik az orvosok és ápolók. Bozsán Péter felvétele Olcsóbb kordonhuzal Acé! helyett műanyagból A szőlőtermelés fontos se­gédeszköze — akár a házkö­rüli, akár a nagyüzemi ül­tetvényeket tekintjük — a kordonhuzal, amely a hajtá­sokat és a termést tartja a két szomszédos oszlop között. Ezekre az acélhuzalokra te­temes súly nehezedik, ráadá­sul ma már sok helyütt gép­pel szüretelnek, s a szőlő­kombájnok legtöbbje kisebb nagyob rázással, ütéssel dol­gozik, s ez szintén a dróthu- zalt terheli. Az acélhuzal átlagos élet­tartama nyolc év, ezután cse­rélik. A legnagyobb kárt a rozsda teszi benne, de nem­egyszer a gépekkel való mű­velés közben szakad el. Most új fajta műanyag huzalt vizs­gáltak a MÉM Műszaki Inté­zetének munkatársai. Hét szőlőtermelő gazdaságban kí­sérleteztek, s kiderült, hogy a hazai gyártású műanyag kordonhuzal évente mintegy 55—60 százalékkal olcsóbb a hagyományosnál. S mert a műanyag huzalt a korrózió nem károsítja, akár 14—15 évig is eltart. Igaz viszont, hogy az új termék jobban nyúlik. Ezért a fő teher vise­lésében az acéldrótot egyelő­re teljesen nem helyettesíthe­ti, de együttes felhasználásuk­ra mód nyílik. F. I. Decemberi állatorvosi ügyelet Gödöllőn és környékén, Csö­mörön, Dányban, Erdőkerte­sen, Isaszegen, Kerepesen, Kistarcsán, Mogyoródon, Nagytarcsán, Pécelen, Sza- dán, Veresegyházon: December 3-án dr. Rédling Tibor, Kerepes, Templom u. 3.; 10-én dr. Mohai Imre, Ve­resegyház, Fő út 106.; 17-én dr. Békési Béla, Pécel, Isasze- gi út 24.; 24-én dr. Szécsi László, Gödöllő, Stromfeld sé­tány 13.; VI.; 25-én dr. Szőke Ferenc, Gödöllő, Stromfeld sétány 16. VI. 3.; január 1-én dr. Mohai Imre, Veresegyház, Fő út 106. Aszódon és környékén; Ba­gón, Domonyban, Galgahéví. zen, Galgamácsán, Hévízgyör- kön, Ikladonj Kartalon, Tú­rán, Valkón, Vácegresen, Vác- kisújfalun, Vácszentlászlón, Versegen, Zsámbokon: December 3-án dr. Dóka Jó­zsef, Vácszentlászló, Kossuth u. 3.; 10-én dr. Ipacs Imre, Galgamácsa, Egresi út 7/a; 17-én dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth u. 86.; 24-én dr. Var­ró Imre, Túra, Dózsa Gy. u. 2.; 25-én dr. Soós Endre, Aszód, Kossuth u. 51.; 26-án dr. Varró Imre, Túra, Dózsa György u. 2.; 31-én dr. Ipacs Imre, Galgamácsa, Egresi út 7/a; január 1-én dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth u. 86. Csúcsforgalomban Városi közlekedésünk helyzete, ha lassan is, de javul. Gondok, orvoslásra váró bajok akadnak még bőven: kevés a tetővel el­látott és teljesen zárt vá­rakozóhely, hiányosak a menetrendek. S bár ezek is sürgető hiányosságok, most mégis másról szó­lok. Személyes tapasztala­taim alapján fogok tollat, de több száz szenvedő tár­sam nevében írok. A Volán 15-ös járatáról van szó, amely a vasútál­lomástól a Hegy utcáig és onnan vissza közlekedik. A tévétoronytól a városba és a vasúiig naponta több százan, talán ezren is igénybe veszik. A napköz­beni utazással nincs is semmi baj. Bezzeg a reg­geli és a délutáni csúcs! Reggel hat és nyolc óra között zúgolódó, méltatlan­kodó utasok tömege j.rése- lődik a járművekbe,*s ha­sonlóképpen fest a d Hután négy és hat óra közti idő is. A munkából hazasietö, kisgyermekekkel karjukon érkező anyák, terhes nők próbálnak a hosszú sorok élére állni, de ha felfér­nek abban sincs köszönet: az autóbusz becsületesen megtöltött szardíniás do­bozhoz hasonlít. Ráadásul a felszállás így sokáig tart, s az indulás, az érkezés ideje is elcsúszik. Javaslom; a Volán ille­tékesei ellenőrizzék pana­szomat, s ha lehet a kriti­kus időszakokban állítsa­nak be segítő járatokat. Mitru Mihály Ötletek szomszédoláshoz Hévízgyörki bemutató Veresegyházon Ilyenkor, novemberben a reggeli hat óra kora hajnalnak számít, s aki teheti, még for­dul egyet az ágyában. A hévízgyörki November 21. Mű­velődési Ház ifjúsági klubjá­nak tizenhat tagja szombaton ebben a hajnalnak számító órá­ban gyülekezett a buszmeg­állóban. Vidámak voltak, tré­fálkoznak, fiatalos jókedvvel ugratták egymást. Gábor Miklós klubvezető elmondta, hogy Veresegyházra sietnek, s felvilágosított arról is, a járá­si közművelődési bizottság ál­tal meghirdetett Versengő fal­vak közművelődési vetélkedő keretében szombaton és vasár­nap a hévízgyörkiek szomszé- dolnak Veresegyházon. Háziszőttes terítő Két napon át egymást kö­vették az események. Nehéz lenne részletes krónikát adni a negyvennyolc óráról, csak pillanatokat villanthatunk fel, de ezek a pillanatok biztosan adnak ötleteket a szomszédoló falvaknak. Szombaton reggel -nyolc órától délután háromig közös munkát végeztek. Sejtes Ven­del, a veresegyházi művelődé­si központ igazgatóhelyettese elmondta, hogy a községi fia­talok társadalmi munkában építik saját klubjukat, s ebben segítenek a hévízgyörkiek. Ob- reczán Barnabást, Dobronai Miklóst dicséri a vendégek vezetője, de nagyon elégedett a többiekkel is. — A közös munka egyben afféle erőpróba is — állította Gábor Miklós. — Az együtt töltött esték szóra­kozása közben könnyű bará­toknak lenni, könnyű dolog arról szónokolni, hogy mi már igazi közösség vagyunk. En­nek a közösségnek az életre­valóságát próbáltuk ki most a munkában, abban, hogy a szabad szombatot feláldozva, a veresegyházi fiataloknak segí­tünk otthonuk megteremtésé­ben. A legnagyobb dicséretet Pásztor Béla, a veresegyházi nagyközségi tanács elnöke mondotta, aki meglátogatta a dolgozó fiatalokat és tréfál­kozva megjegyezte. — Akár minden szombaton küldök ér­tetek autóbuszt, hogy segítse­tek a mi fiataljainknak. De nemcsak dolgoztak a klubtagok, tréfás vetélkedő is volt, s megemlékeztek a KMP és a KIMSZ megalakulásának hatvanadik évfordulójáról. A vetélkedőt a hévízgyörkiek nyerték, s ők kapták a győz­tesnek járó jutalmat is, de a vendégek sem maradtak adó­sak. Háziszőttes térítőit ajándé­koztak a vendéglátóknak. Dí­szítsák vele a felavatandó klubjukat! A szülőfalu tisztelete Délután a két közművelődé­si intézmény társadalmi veze­tőségei találkoztak, s próbál­ták megfogalmazni a közös gondok megoldásának lehető­ségét. Mi így csináljuk, nálatok hogy van? — ezt a címet le­hetne adni a kötetlen légkörű tapasztalatcserének. A két község gazdasági, települési, társadalmi, kereskedelmi adottságai különböznek. Kü­lönbözők a két intézmény fel­tételei is, mégis sok azonossá­got fedeztek fel, s igen sok ötletet kapott egymástól a két társadalmi vezetőség. Sápi La­jos és Gabrielli István pél­dául a nyugdíjasklubok életé­ről beszélgetett, dr. Balázs József né a pávakör munkájá­ról, lehetőségeiről tájékoztat­ta kollégáját, de legtöbb szó a munkásművelődésről esett. Hévízgyörk a bejáró dolgozók­kal való foglalkozásnak sajá­tos módját találta meg a be­járó dolgozók klubjának meg­szervezésével, a veresegyhá­ziak a helyi üzemekben dolgo­zó szocialista brigádokban rej­lő tartalékokat gyümölcsözte- tik a brigádtagok és az egész község közművelődésében. Találkoztak a két község nyulászai is, s valamennyi hé- vizgyörki vendég nyúltenyész- tési szakkönyvet szorongatott a kezében. Ezt kapták aján­dékba veresegyházi kollégáik­tól. Hasznos ajándék — véle­kedett Dobronai István, ami­kor a veresegyháziak Hévíz- györkre jönnek, megrendez­hetjük a nyúltenyésztők vetél­kedőjét is. Hat órakor nyílt a hévíz­györkiek fotódokumentációs kiállítása, amelynek képeit Hörömpő Gergely készítette. A kiállítást Bankó János ren­dezte nagy hozzáértéssel és a szülőfalu iránti mély tisztelet­tel. A sakkozás szépsége A Régi arcok napfényben című tablón idős, ráncos arcú hévízgyörkiek portréi. Az ar­cok mélyen szántott barázdái keserves évekről vallanak. Holnapra nyomuk sem marad, vallja az egyik képsor, s a hévízgyörki szalmatetős házak még meglevőit mutatja. Föl­dünk aranyat ér, hirdeti a tabló felirata, s a képeken ka­páló, palántázó, gyomláló, uborkát, paradicsomot szedő asszonyokat látnak az érdek­lődők. Az esti discoprogramot is a hévízgyörkiek szolgáltatták: — Villanyorgonánkat a stúdió tagjai barkácsolták, s még ott­hon sem látta a saját közönsé­günk. Elsőnek a veresegyházi fiataloknak kedveskedünk új alkotásunkkal — mondta az ér­deklődőknek a fel-felvillanó lámpák színes fényében Bol­hás János szakkörvezető. Vasárnap reggel hévízgyörki sakkozók érkeztek a vendég­látó faluba. Veresegyháznak nincs komoly sakkélete, s a találkozó a néhány helybelit próbálta meggyőzni a sakko­zás szépségéről. Délután a művelődési ház öntevékeny művészeti csoportjai érkeztem a faluba, hogy műsorral kö- szöntsék a házigazdákat Őszinte szó Tisztán csengett az asszony­kórus éneke, vidáman szólt a citerazenekar muzsikája, dob­bant a táncoló fiúk csizmája, magasba röppent a lányok szoknyája. Elfelejtett játéko­kat, olyanokat, amelyeket sa­ját maguk gyűjtöttek, muta­tott be a gyerek népijáték- csoport, s mindennek a másfél órás műsornak összefüggő, szép keretet adott az a diaso­rozat, amit a hévízgyörkiek hagyományőrző tevékenységé­ről mutatott be Polónyi Péter. Furuglyás Géza, a Váci Mi­hály Művelődési Központ igazgatója búcsúzóul a két együtt töltött nap eredmé­nyeit értékelte. — Sokat ta­nultunk egymástól. Őszinte volt a hangunk, közös a gon­dolkodásunk. Mertünk a gon­dokról is szólni, ahogy ez a jó szomszédok között illik. így búcsúztak a veresegyhá­ziak: Viszontlátásra december 9-én és 10-én, amikor Veres­egyház köszönti Hévízgyörköt. Fcrcsik Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom