Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-06 / 287. szám
WT8. DECEMBER 6., SZERDA ’xMHap Heti jogi tanácsok • A kOlts tgátalány elmén felvett Összeg nem számit be az átlagkeresetbe. Két olvasónk azért keresett fel, mert vállalatuk külszolgálat! költségátalány visszafizetésére kötelezte, azon a címen, hogy többet vettek fel, mint amennyi járt volna. Ök hivatkoztak arra, hogy a túlfizetésről nem volt tudomásuk, és a vállalat is elmulasztotta a kollektív szerződésben előírt 60 napos határidő betartását. Olvasóink azt kérdezik, milyen esélyük lehet, ha a munkaügyi bírósághoz fordulnak keresetlevéllel. Olvasóink bemutatták kollektív szerződésüket, amely szerint munkabér jellegű túlfizetés esetén a vállalat a dolgozót 60 napon belül kötelezheti visszafizetésre Először is a külszolgálat! költségátalány, de éppúgy a kiküldetési pénz sem minősíthető munkabérnek, így a kollektív szerződés idézett rendelkezése alá sem vonható. A kiküldetési vagy külszolgálat! költségátalány élelmezési, szállás, valamint közlekedési költség megtérítésére szolgál. A vállalat kötelessége, hogy az átalány összegét úgy állapítsa meg — természetesen előzetes számítások alapján —, hogy csak a tényleges költségeket fedezze, és ne jelentsen fizetéskiegészítést. Olvasóink vállalata nem tévedett tehát A kollektív szerződésben említett határidők erre az esetre nem vonatkoznak. Ha tehát a dolgozók nagyobb összegű költségátalányt vettek fel, mint amennyi részükre jogosan járt volna, a vállalatnak ebből eredő visz- szatérítési igénye 3 éven belül érvényesíthető. • Mikor lehel másodállást I vállalni? Több olvasónk fordult hozzánk ezzel a kérdéssel, mivel munkahelyükön nem engedélyezték másodállás vállalását. Azt is kérdezik, emiatt indítható-e munkaügyi vita. A kérdés megválaszolásánál a Munka Törvénykönyvéből és az 1/1976. (I. 31.) MüM. rendeletből kell kiindulni. Az irányadó jogszabály szerint, máshol főállásban levő dolgozót vállalat, szövetkezet, egyéb szerv, másodállásban csak akkor foglalkoztathat, ha az adott feladat a) a vállalat főállású dolgozóival — a munkakörükbe tartozó munkaként — nem végeztethető el, b) elvégzését az a vállalat, amelynek a tevékenységi körébe tartozik, megfelelő határidőre nem vállalja, és c) ellátására főállású dolgozó alkalmazása nem indokolt, ilyen dolgozó alkalmazására nincs lehetőség. Egyik olvasónk azt panaszolja, hogy elutasította a vállalata másodállás vállalása iránti kérelmét. Kérdezi, hogy milyen indokkal utasíthatja el azt munkáltatója. A másodállás létesítéséhez engedély szükséges. Ha nincs engedély, a szerződés érvénytelen. A vállalat a saját dolgozójával nem létesíthet másodállást. És tilos olyan másodállás létesítése is, amely a dolgozó munkájával összeférhetetlen. Egy másik olvasónkat éppen erre hivatkozással utasították el, a dolgozó azonban vitatja az összeférhetetlenséget A főálláson kívüli munka- vállaláshoz előírt engedély megadása a vállalat mérlegelési jogkörébe tartozik. Ha a vállalat nem adja meg az engedélyt, emiatt nem lehet a munkaügyi döntőbizottsághoz panaszt előterjeszteni. • Mikor adható meg aa engedély? Csak abban az esetben, ha a munka elvégzése nem tartozik az engedélyt adó vállalat tevékenységi körébe. Ha nem összeférhetetlen a főállás szerinti munkájával, továbbá az engedélyt adó munkáltató nem foglalkoztatja más vállalat dolgozóját ugyanilyen munkával. Szükséges az is, hogy a dolgozó a vállalatnál legalább kétéves munkaviszonyban legyen, s a főállású munkahelyén előírt kötelezettségének hiánytalanul eleget tesz. A rendelkezés megkívánja azt is, az engedély feltételeként, hogy a dolgozó kellő jártassággal, szakértelemmel rendelkezzen az érintett területen, További feltétel még — tekintettel arra, hogy a másodállás munkaideje általában egybeesik a főállás munkaidejével —, csak olyan munkakörben dolgozó létesíthet ilyet, akinek nem kell munkahelyén állandóan jelen lennie, illetőleg, aki munkaidejének beosztását a kollektív szerződés szerint, sajátmaga határozhatja meg. • Mekkora lakás, adató építhető? Magánszemély, illetve család, legfeljebb egy olyan — hat lakószobánál nem nagyobb — lakást építhet, amelynek alapterülete, családi Jogpropaganda Tatárszentgyörgy lakossága Ingyen választhatott egy héten át félszáz tájékoztató röplap közül, helyben megvásárolhatta bárki a Házi Jogtanácsadó füzeteit, közvetlen információt szerezhettek a község lakói a tulajdonjogról, az öröklésről, a szerződési kötelezettségekről, az építkezések kapcsán előforduló ' ügyes-bajos dolgok elintézésének módjáról, a háztáji gazdaságok és a felvásárlás szabályozásáról, az elmúlt napokban. A jogpropaganda-hetet az országban első alkalommal közösen szervezte meg a megye déli csücskében a Házi Jogtanácsadó szerkesztősége és a Pest megyei Tanács. A folyóirat kísérlete különösnek tűnő, de voltaképpen egyetlen lehetséges módon rezonált tovább az alföldi községben. Röviden a jogpropaganda-héten a paragrafusokról kevés szó esett. Pedig a szervezők szándéka, a törvényismeret fehér foltjainak feltérképezése, a tanácsadó füzetek használhatóságának vizsgálata, az ankét a helybeliek jogi kérdéseinek megválaszolására — kölcsönösen előnyösnek látszott. Ráadásul ennyi jogban jártas ember aligha sűrűn fordul meg a távoli községben, s nemigen lehet különösen hagyománya errefelé az ingyenes jogi tanácsadásnak sem. És mégis a jogi kérdések, í — amelyek az árvasági segélyről, a foglalkozási betegségekről, a bögrecsárdások megbüntetéséről tudakolódtak — csak töredékét tették ki a megyei, járási, községi vezetők részvételével megtartott központi eseménynek, a Fórumnak. Mert Tatárszentgyörgy, szükségszerűen kihasználta az alkalmat, hogy ez az esemény — először a megyében, sőt, az országban is itt történt meg. Így, ami a Fórumon lényegében elhangzott, annak a joghoz legfeljebb annyi köze volt, hogy a jus murmurandit, a morgás jogát gyakorolták az emberek. Mert Tatárszentgyörgy kereskedelmi ellátottságában, közlekedésében, szórakozási lehetőségeiben és az oktatás feltételeiben is aligha vitathatóan a megye leghátrányosabb helyzetben lévő települései közé tartozik. A csökkenő lélekszámú községben az emberek magyarázatot keresnek, mendemondák terjednek el, s ami mindebből talán a legfeltűnőbb volt, a helybélieknek régóta nemigen állt módjukban megtudakolni: milyen jövő vár Tatárszent- györgyre. Így aztán érthetően a község lakói számára egyéni jogi problémáiknál fontosabb volt, a megyei és járási vezetők megismerjék a község helyzetét, s a nyílt fórum az újságírót is figyelmeztette, van egy község a déli végeken ... B. E. ház esettén a 140 négyzetmétert, családi háznak nem minősülő több lakásos lakóház esetén pedig a 125 négyzet- métert nem haladja meg. És legfeljebb olyan, három szobásnál nem nagyobb üdülőt, amelynek alapterülete családi üdülő esetében a 80 négyzet- métert, társasüdülőben, vagy üdülőépületben a 60 négyzet- métert nem haladja meg. Az építkező részére nagyobb lakás építésére csak akkor adható építési engedély, ha a tanácsi bérlakásra megállapított lakásigényének felső határa a hat lakószobát meghaladja. Ilyen esetben két személyenként a lakás szobaszámát egy lakószobával, alapterületét pedig 15 négyzetméterrel lehet számításba venni. Nyolcvan, illetve hatvan négyzetméternél legfeljebb tizenkét négyzetméterrel nagyobb üdülő építésére akkor kaphat magánszemély építési engedélyt, ha a saját és családja körébe tartozó személyek száma a hatot meghaladja. A lakásigény mértékének megállapításánál az építkezőnek azokat a családtagjait veszik figyelembe, akik az építtetővel együtt költöznek a lakásba. Házaspároknál — kérelmükre — két születendő gyermeket is figyelembe kell venni. • Az év végi részesedésnél figyelembe lehető áthelyezett Idők számításáról. Nemrég egy építőipari vállalat dolgozói kerestek fel és elmondták, hogy az év végi részesedés szempontjából a vállalatnál eltöltött időnek csak az előző vállalatnál munkaviszonyban töltött időt számítják be akkor is, ha a korábbi munkahely-változtatások is áthelyezéssel történtek. Olvasónkat a vállalatnál azzal utasították el, hogy szó szerint felolvasták a Munka Törvénykönyv 25. §. (3) bekezdését, és a vállalatnál eltöltött ' időként figyelembe veendő munkaviszonyokat érintő 7/1967. (X. 8.) MüM rendeletet, amely úgy rendelkezik, hogy „a vállalatnál eltöltött időként kell figyelembe venni az áthelyezett dolgozónak az előző vállalatnál munkaviszonyban töltött idejét is”. A vállalatnál jól tudják, hogy melyik rendelkezés vonatkozik erre az esetre, csak az a hiba, hogy nem jól értelmezik. Ezzel kapcsolatban utalunk a munkaügyi miniszter és a SZOT irányelveire, amely kimondja, hogy törvénysértő a kollektív szerződésben az olyan szabály, amely a dolgozónak a vállalatnál munkaviszonyban töltött ideje számításánál az áthelyezést megelőző munkaviszonyai közül ennek csak a legutolsó munkahelyen eltöltött idejének figyelembe vételét írja elő. Az áthelyezett dolgozó előző munkaviszonyait a vállalatnál eltöltött időként kell számításba venni, visszamenőleg mindaddig, amíg az áthelyezés meg nem szakadt. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság elöntései Eltartási szerződés bonyodalmakkal Egy 77 éves beteg asszony fiatal házaspárt fogadott lakásába, hogy gondozzák. Pénzt nem fogadott el tőlük, sőt eltartásáért havi 2000 forintot fizetett nekik. A házaspár igyekezett is gondját viselni, a viszony azonban mégis megromlott közöttük, és a matróna a lakás kiürítéséért pert indított ellenük. A járásbíróság a házaspárt a lakás elhagyására kötelezte, kimondva, hogy elhelyezkedésükről — a bérlő betegsége miatt — a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. Az ítélet szerint ebben az esetben szívességi lakáshasználatról van szó. amit az idős asz- szony megvont. A házaspár legalább komfortnélküli másik lakásra vagy különbejá- ratú olyan albérleti szobára tarthat igényt, amelyben legszükségesebb bútoraikat és felszerelési tárgyaikat elhe-' lyezhetik. A jogerős ítélet eilen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, és úgy döntött, hogy a házaspár elhelyezéséről az özvegyasszony köteles gondoskodni. — Tévedett a járásbíróság, amikor úgy rendelkezett, hogy a házaspár elhelyezése a lakásügyi hatóság feladata — hangzik a határozat. Az özvegy fogadta be őket lakásába. tehát elhelyezésükről — jogszabályi rendelkezések, alapján — nem a lakásügyi hatóság, hanem a bérlő köteles gondoskodni. A jogszabály rendelkezésétől a bíróság az idős asszony betegségére tekintettel még méltányosságból sem térhet el. Kisajátítási kártalanítás Az egyik megyei tanácsi vb kerületi hivatalának lakás- és helyiséggazdálkodási osztálya, három évvel ezelőtt, háromszáztíz négyzetméter területű házas ingatlant kisajátított. A házban hárman laktak, ezért az ingatlan értékét, az akkor hatályban volt rendeletek alapján, a tanács negyven százalékkal csökkentette és kártérítésül 226 ezer forintot ajánlott fel. A tulajdonosok ezt nem fogadták el, és több- letkártalanitásért a tanács ellen pert indítottak. Arra hivatkoztak, hogy az egyik tulajdonos nem kért cserelakást, mert építkezni kíván. A megyei bíróság műszaki és ingatlan-szakértőt hallgatott meg, majd ítéletében a tanácsot 32 500 forint többletkártalanítás fizetésére kötelezte. Ezt a döntést a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság héttagú Elnökségi Tanácsa elé került, ámeljr ftatár02átábán a következőket mondta ki: A kisajátítási kártalanítás megállapításakor figyelembe kell venni a hosszabb idő, de legfeljebb öt év alatt kialakult forgalmi értéket. Amennyiben az épületben levő lakást a tulajdonos használja, forgalmi értékként a lakott értéket kell figyelembe venni. Beköltözhető ház forgalmi értékét csak akkor, ha a bentlakó tulajdonos részére nem kell cserelakást adni. A kártalanítás szempontjából ezt a lényeges kérdést azonban az eljárt bíróságok nem tisztázták, noha a tulajdonosok kérelmei és nyilatkozatai ebben a vonatkozásban ellentmondásosak. Ezért azt a tulajdonost, akinél nem biztos, hogy nem igényel cserelakást, fel kell szólítani nyilatkozattételre. Ennek eredménye alapján a kártalanítást az ingatlan lakott vagy részben beköltözhető forgalmi értéke figyelem- bevételével kell megállapífani. Az a tulajdonos, aki állítólag nem igényel cserelakást, még a jogerős ítélet meghozatalakor is á kisajátított ingatTíz nap rendeletéiből A panaszok, valamint a közérdekű bejelentések és javaslatok intézéséről a Közlekedésügyi Értesítő 10. Sizámá- ban 8/1978. (Közi. Ért. 10.) KPM. szám alatt utasítás jelent meg. A vállalatok tevékenységi köréről a Kohó- és Gépipari Közlöny 40. s?ámában talál, nak közleményt az érdekeltek. A kivitelező szervezetek anyagelszámoltatásának javításáról az Építésügyi Értesítő 31. számában jelent meg közérdekű közlemény. A szakorvosi, a gyógyszerészi szakképesítés megszerzéséről, valamint az orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek továbbképzéséről a 9/1978. (XI. 29.) Eü. M. rendelet rendelkezik, amely a Magyar Közlöny 82. számában jelent meg. Az 1979. évi munkaszüneti napok körüli munkarendről ugyanitt jelent meg a 16/1978. (XI. 19.) Mü. M. rendelkezés. A Kazánbiztonsági Szabályzat hatályba léptetéséről szintén a november 29-én megjelent Magyar Közlönyben olvashatják az érdekeltek a 8/1978. (XI. 29.) NIM. rendelkezést, és ugyanitt jelent meg a takarékszövet]:ezetekről szóló 1978. évi 22. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról kiadott 32/1978. (XI. 29.) PM. rendelkezés. Az 1979. évi bérfejlesztés felhasználásáról, azzal kapcsolatos feladatokról az Egészségügyi Közlöny 28. száma irányelveket tett közzé az egészségügyi tárca területére vonatkozóan. lanban lakott Tehát a tanács csak a lakott értéknek megfelelő kártérítést volt köteles kifizetni. Az eljárt bíróságok a részben beköltözhető és a lakott érték különbözeiét kitevő összegnek csupán bírósági letétbe helyezését rendelhették volna el, még abban az esetben is, ha az említett tulajdonos részére valóban nem kell cserelakást adni. A kisajátított ingatlanért járó kártalanítás megállapításánál a meghallgatott ingatlanforgalmi szakértő véleményét az eljárt bíróságok megalapozatlanul fogadták el, mert számítási módja nem helyes. A vételárat ugyanis a település jellege, az ingatlan fekvése, az épületek Kiviteli módja, műszaki állapota, korszerűsége, beköltözhetősége és az esetleges egyéb tényezők alapján állapítják meg. A la- kottságot a teljes ingatlan értékét csökkentő tényezőként veszik, figyelembe. A szakértői vélemény azonban e szempontoknak nem felel meg. Ezért az Elnökségi Tanács a perben eljárt bíróságok ítéleteit hatályon kívül helyezte, es az elsőfokú bíróságot új hatá. rozat hozatalára utasította. Tönkrement ház Az egyik városi tanács parcellázásra kijelölt területéből egy építésztechnikus és felesége telket vásárolt, majd önerőből házat építettek, amelybe hatósági engedéllyel beköltöztek. Még egy évvel korábban a telek előtti úton nagyobb mennyiségű víz gyülemlett fel, amit a tanács szivattyúzással eltávolított. A beköltözés évében a víz már a ház előkertjét is elöntötte. Rövidesen kiderült, hogy a kijelölt telket a tanácsnak, értékesítés előtt, fel kellett volna töltenie, de sem csapadékvíz-elvezetési, sem telekrendezési tervet nem készítettek. Ilyen előzmények után a házaspár a tanácsnál szavatossági igényét bejelentette, majd pert indított, amelyben azt állították^ hogy beépítésre alkalmatlan telket vásároltak, a rajta épült ház lakhatatlanná vált, ezért az adásvételi szerződést érvénytelennek tekintik. Csak a második esőzés után tudták meg, hogy a telkeken nem belvíz keletkezett, hanem ott korábban érvonulat volt, az rajta keresztülfolyt, és a környező terület csapadékvizeit befogadta. Végső fokon az ügyben a Legfelsőbb Bíróság döntött, s a következőket mondta ki: A víz alá került ház főfalai stabilan állnak, de a válaszfalak nagyrésze jelentősen megsüllyedt, megrepedezett. Az ingatlant vízteleníteni nem lehet, az egyetlen megoldás az épület lebontása, a felület feltöltése és új ház építése. A beszerzett szakvélemények szerint a telek az adás-vétel idejében rendeltetésszerű használatra alkalmatlan volt. A tanácsnak a vevőt erről tájékoztatnia kellett volna. A kihallgatott tanácsi előadó nem tudta igazolni, hogy a házaspárt a feltöltésre kötelezte Egyébként is nyilvánvaló: a vevők a telek állapota ismeretében nem építkeztek volna rajta. A tanácsnak a telek értékesítése előtt tereprendezést kellett volna végeznie és megfelelő vízelvezetésről gondoskodnia. Ezt elmulasztotta. Ezért a vevőket az elállási jog megilleti, tehát a szerződést fel kellett bontani és a tanács kártérítési felelősségét megállapítani. Mindezekért meg kell térítenie a telek vételárát, a ház felépítésével felmerült tényleges kiadásokat, és a házaspár munkájának értékét. De hibásak a vevők is — hangzik tovább az ítélet. A férj szakember, mégis kelló körültekintés nélkül járt el. Nem nézte meg a házhely rendezési tervét és a mélyen fekvő területre építette házát Mielőtt a munkába belefogott, a terepszintet meg kellett volna vizsgálnia. Az engedélyben foglalt előírással szemben, nem kért úgynevezett kezdési engedélyt. Mindezek miatt kármegosztást kellett alkalmazni. A körülmények gondos mérlegelésével a tanácsot a kár 75%-a: 230 ezer forint fizetésére kellett kötelezni. Tanácsi dolgozó felelőssége Egy tisztviselő a városi tanácstól garázs építésére engedélyt kapott. A munka már javában folyt, amikor legnagyobb megdöbbenésére végzésben értesítették: az engedélyt visszavonták. Ezt azzal indokolták, hogy a garázs a szomszédos épülettől két méternyire lenne, holott legalább hatméteres távolságra van szükség. A tisztviselő hiába fellebbezett, a visszavonást a megyei tanács is helybenhagyta. Ezek- után a városi tanácsnál kártérítési igényt jelentett be, azonban azzal az indokolással utasították el, hogy az ügyben eljárt dolgozó bűnösségét nem lehetett megállapítani. egyrészt mert saját törvénysértő határozatát vonta vissza, másrészt mert a fegyelmi felelös- ségrevonás lehetősége időközben elévült. Ezekután a tisztviselő 30 ezer forint kára megtérítéséért a tanács ellen pert indított. Keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Ezt azzal indokolta, hogy az ügyben eljárt tanácsi dolgozó ellen sem büntető, sem fegyelmi eljárás nem indult, tehát a tanács kárté- rítö felelősségét nem lehet megállapítani. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett. Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani. ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, továbbá az eljáró alkalmazott bűnösségét, illetve fegyelmi eljárás során vétkességét megállapították — hangzik a végzés. A törvény úgy rendelkezik: ha a büntető vagy fegyelmi eljárás lefolytatását jogszabályban meghatározott ok kizárja, a bíróság állapítja meg, hogy a felelősség feltételei fennállanak-e. Elévülésre hivatkozás estén ezt a rendelkezést csak akkor lehet alkalmazni, ha a károsult az eljárás megindítását egy éven belül kezdeményezte. A tisztviselő kárigényét az elévülési időn belül terjesztette elő, ezért azt érdemben kell vizsgálni. Az építkezés engedélyezésével kapcsolatos valamennyi államigazgatási iratot be kell szerezni. Az engedélyezett tervrajzok alapján meg kell állapítani, hogy az építési engedély megadásakor a tanács alkalmazottja az Országos Építésügyi Szabályzat rendelkezéseit sértő, olyan határozatot hozott-e, ami fegyelmi feleősségének megállapítására alapul szolgál. Bekell szerezni az engedélyt visszavonó határozat ellen előterjesztett javaslatra vonatkozó államigazgatási iratokat is. Végül szükség esetén meg kell állapítani a kár összegét. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra, valamint űj határozat hozatalára kötelezte.
