Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-06 / 287. szám

1978. DECEMBER 6., SZERDA KIÁLLÍTÁS A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN A Fiatalok Stúdiójának jubileuma December' végéig tekinthető meg c százas létszám«! alkotó- gopart tárlata, mely ifjú képző- és iparművészeink seregszem­Keresztmetszet Két évtizede, hogy a kul- ; turális kormányzat, a Magyar Képzőművészek Szövetsége és ■ a Művészeti Alap az induló ; festők, szobrászok, grafiku­sok támogatására létrehozta a fiatal képző- és iparművészek , stúdióját, azt az alkotómű­helyt, mely komoly anyagi segítséggel, pályázatok egész sorával, kiállítások rendezésé- ; vei, műtermekkel támogatta a (tehetségeket. Ma már mindez ! történelem. Korosztályok és alkotók növekedtek fel — Ve. csé'si Sándor, Szurcsik János, I Csik István, Baska •József nemzedéke. Mire jutottak az utódok, a stúdió jelenlegi ge­nerációja? A tárlat erre ad választ, a mai közös tevé­kenység keresztmetszetét mu­tatja be, nem a műhely fej­lődéstörténetét. A hagyományos realizmus háttérbe szorul, a teljes tér > hiánytalan gondozása, azaz az iparművészeti tendencia foko­zódik. A táblakép is merő 4 absztrakció — áttételes, asz- szociatív fonnák közölnek bizonyos információkat bi­zonyos eszmékről. Még a szobrász! portré az egyetlen közeg, ahol a hagyományok érvényesülnek. Ide jutottunk? Szeretnünk, dicsérnünk kell ezt az állapotot, fejlődési ál­lomásnak nevezhetjük vagy , megtorpanásnak ? Lelkesed- i nünk indokolt vagy riadunk? I Egy biztos; mindez átmenet, s ha az új művek lehetősé­geit készíti elő a stúdió je­lenlegi kollektív kísérleti la­boratóriuma, akkor visszame­nőleg ez a mostani stádium igazolhatóvá lesz, de csak ek­kor. Alig van mű ugyanis a kiállításon — az esztétikai félkésztermékek és meghök- kentésre épülő vizuális prog­ramok kavalkádját találjuk. A fiatal festőknek, szobrá­szoknak és a kritikának pon­tosan kell látnia ezt, mert a diagnózis jelez; jó felmérés és kiindulás esetén felfelé ve­zet az út, de ezen helyzet stabilizálása zuhanást ered­ményez. Ez a bemutatkozás teljes képe, ez az összbenyo­más. Mű vagy program? Szobor, grafika, táblakép helyett a kiállítás a meghök- kentésre, az egyes bokszokra épül, melyek érdekesek a ma­guk nemében, sajátos lelküle- tet, munkamódszert tárnak fel, de nem pótolják a műve­ket. A stúdió közösségi mű­helye a jövőben akkor talál­ja meg a helyes utat, az op­timális mértéket, ha a kísér­letezésekre, új vizuális prog­ramok támogatására és az új művekre is azonos erejű gon­dot fordít. Most, ezúttal túl­ságosan az elmélet és a kere­sés-kutatás került előtérbe, ötletbazár a tárlat, kevés, na­gyon kevés a mű — s ezt a frappáns demonstráció sem képes helyettesíteni. Kellemes a tárlatnézés, ringatnak, al­tatnak a képi harsogások, de alig marad emlék és jel a jövőre; ez a probléma. Pest megyei alkotók V Kaubek Péter Nagymaroson dolgozik, felesége Pálffy Ka- talifl is. Mindketten megoldott szobrot, jó portrét mutattak be; jelezve, hogy erre a mű­fajra, minőségi léptékre to­vábbra is szükség van. Híd­végi Valéria váci művész te­hetséges festő, aki ezúttal egy kedvderítő játszótér teljes vi­zuális környezetét tervezte meg, a lakótelepek égető gondjára adott választ; kép­zőművészettel. Banga Ferenc Foton nevelkedett — változat­lanul jó, egyéni ízű grafikák­kal jelentkezik ezúttal is. Sá­ros András Miklós Vácról küldte be szakmailag kifogás­talan, de nyomasztó lapjait. Nem szeretnénk hinni, hogy ennyire reménytelen a világ, a világa, mint amit e nyo­mott, zilált emberfejek su­gallnak? Szüts Miklós Sződ- ligeten él — s ezúttal is, mint eddig mindig; megfontolt, érett festményt küldött a tár­latra. Hozzá hasonlóan aktív a szentendrei Aknay János, ■ V'i­fii 1 Jel I Já || ■ •' & 'v Zámbó István: Ki van a szobában? (kollázs) aki egyre hatásosabban ta­lálja meg a modern építésze­tet kísérő festészet új elemeit. Még 1977 nyarán alakult meg a stúdión bedül a kísér­leti műhely, melynek tagjai jórészt szentendreiek; Farkas Ádám, Holdas György, Zámbó István, Aknay János, Lugossy László. Farkas Ádám az egész tér plasztikai gondozására, átköltésére tesz határozott gesztusokat, de hozzá hason­ló erőről, gondolati szabatos­ságról tesz tanúbizonyságot Holdas György és Aknay Já­nos is. Évekkel ezelőtt Ráckevén nyílt meg Dienes Gábor és Gábor István egyéni tárlata; az első. Most bizonyították képességüket, azt, hogy rá­szolgáltak a bizalomra, hiszen Tőig Molnár Zoltán, Almásy Aladár, Kárpáti Tamás, Szkok Iván, Rényi Katalin, Balás Eszter, Decsi Ilona alkotásai mellett ők jelentik a reményt előre. Szabados Árpád régeb­ben kitűnő grafikákkal igazol­ta képességeit; most ezúttal is programot mutat be ni, vek helyett. Ö és mások is. A kritika szigora nem mondhat mást a jószándéknál; képre, műre törekedjenek a fiata­lok, ne a meghökkentésre, mert csak az anyagba for­mált gondolat a maradandó. Losonci Miklós Múzeumok és idegenforgalom P A TÖBB MINT EGYMILLIÓ LATOGATO PEST MEGYEBEN Előfordulhat, hogy egy-egy külföldi társasutazásról hóna­piak múltán már csak annyi marad emlékezetünkben: lo­holtunk múzeumból múzeum­ba. Ha így van, akkor rosszul állítottuk össze a meglátoga­tandó múzeumok listáját Ven­déglátóink sokat akartak mu­tatni, s éppen ezért gyakorlati­lag nem láttunk semmit Aki sokat markol... — Hogyan nézzünk múzeu­mot? — kérdeztük Ladányi Istvántól, a Múzeumok Pest megyei Igazgatósága igazgató­helyettesétől. — Semmiképpen sem úgy, ahogy íilmvíigjátékokban áb­rázolják a turistákat Fényké- pezőgépped a nyakukban ro­hannak az idegenvezető, vagy a tánlatvezető után, aki hadar­va egy-két megjegyezhetetlen adatot mond a látnivalókról. Aki például Szentendrén kezdi az ismerkedést, az jól teszi, ha először a Kovács Margit-gyüj- teményt nézi meg. Ott annyi élményben lesz része, s olyan jól tárják elé az anyagot hogy többé nem felejti el A Kovács Margi t-gyűjtemény után a kö­vetkező állomás a szentendrei képtár lehet s így tovább. Akinek csak egy-két órája van, az ne akarjon mindent megnézni, csak a legfontosab­bat A múzeumok és az idegen- forgalom között szoros kap­csolat van. Elválaszthatatla­nok egymástól, sőt úgy is fo­galmazhatunk, hogy bizonyos fokig egymás értelmét adják. Ott nagyobb az idegenforga­lom, ahol több élményre, lát­nivalóra számíthatnák (s eb­ben persze nem is csalódnak). S jóllehet a múzeumok egy részében kutató, feltáró mun­ka is folyik, de elsősorban a közönségért, a látogatókért (vagyis az idegenforgalomért) vannak. Közművelődési szolgálat Pest megye múzeumai, kü­lönösképpen a szentendreiek nemcsak kiállítási anyaguk, hanem látogatottságuk alapján is az élvonalba tartoznak. A Pest megyei igazgatósághoz tartozó múzeumokban 1976- ban 577 ezer 933, tavaly már 843 ezer 420 látogató fordult meg. A más kezelésében levő múzeumokkal (például a szentendrei Szerb Egyháztör­téneti és a Szabadtéri Néprajzi Múzeummal) együtt pontosan 1 millió 292 ezer 590 látogató volt tavaly. Az idén pedig újabb rekordot állítanak föl; csupán négy hónap alatt, jú­liustól október végéig több mint 700 ezren voltak kíván­csiak az igazgatósághoz tarto­zó múzeumok kiállításaira A népszerűségben a szent­endreiek, s azok közül is a Kovács Margit-gyűj temény ve­zet Ezt tavaly 475 ezren, az idén csupán október végéig már ennél is többen nézték meg A Kovács Margit-gyűjte- ményt tavaly csak a Magyar Nemzeti Galéria tudta túl­szárnyalni. Hazánkban a múzeumokat a közművelődés és az idegenfor­galom szolgálatába állították. Ha például a három éve létre­hozott múzeumi közművelő­dési csoport valamelyik mun­katársa egy társaságot végig­vezet a kiáilítótermeken, s okos, érdekes magyarázatával leköti a figyelmüket akkor nemcsak mint idegenvezető, hanem közművelődési szak­emberként is jó szolgálatot tesz. Többen visszatérnek A múzeumok igazgatóságá­nak közművelődési csoportja és a Pest megyei oktatási ka­binet nagyszabású vállalko­zásba fogott Pest megye ösz­szes múzeumának anyagát dia- filmre vették, s annyi példány­ban sokszorosítják, ahány is­kola van Pest megyében. A filmeket az iskolák a művésze­ti oktatásban, nevelésben hasz­nálhatják fel. Azok a fiatalok ugyanis, akikkel a filmek alap­ján megismerik a múzeumo­kat feltehetően kedvet kap­nak, hogy fel is keressék azo­kat. S aztán nemcsak ők men­nek el, hanem majd másokat is magukkal csábítanak. Ez pe­dig már idegenforgalom. A közművelődés és az ide­genforgalom, más szóval a lá­togatók érdekeit vették figye­lembe a nyitva tartási idők megválasztásánál is. (Ellentét­ben például azokkal a könyv­tárakkal, amelyek szombaton és vasárnap zárva vannak.) Szünnapot hétfőn tartanak, sa többi napon télidőben 9 órá­tól délután 5 óráig, nyáron 10- től délután 6 óráig vannak nyitva. Feltehetjük még a kérdést3 vajon milyen kép maradna meg abban a turistában, aki Pest megye valamennyi mú­zeumait végiglátogatná? Ilyen ember persze aligha van. Egy­re többen vannak azonban olyanok, akik visszatérnek. A múzeumok teremőrei, tárlat­vezetői sok látogatót már is­merősként köszönthetnek. És ez egyértelműen bizonyítja, hogy a turistákban a múzeum- látogatásból nemcsak a fá­radtság maradt meg. Szentc Pál i RÁDIÓ FIGYELŐ SZÍNHÁZI ESTÉK Doktor Marlowe-dráma a Népszínházban Spekulatív merevséggel létrehozott re­neszánsz tablók sorozata az előadás. Olyan érzésünk támad, mintha egy XVI. századi cenzor megtévesztésére készültek volna a képek: Faustus eluta­sítja az asztronómia, a medicina és a teológia tudományát; Szerződés az ör­döggel; Faustus lelki gyötrelmei. S amint a cenzor elfordítja tekintetét, azonnal elevenné válnak a tablók és népies, bolondos, szentségtörő játék kerekedik könnyed lebegéssel. Aztán ismét rendeződnek a figurák, középjen Faustus, lábánál famulusa, körben a tanítványok, két oldalt a Jó és a Go­nosz Angyal, háttérben Mefisztó, s a szabad helyeket benépesítik a nagy szellemi kaland többi szereplői. A Nép. színház produkciója szimpatikus cin. kosság a XVI. századi angol szerző, Christopher Marlowe és az előadás ren­dezője, Ruszt József között. Marlowe ízig-vérig lázadó volt, s lá­zadásának alapja a hit, hogy meg le­het szabadulni a dogmáktól. Tudatosan szembeszállt mindennel, ami az em­berközpontú és a világ megismerhető­ségét hirdető reneszánsz gondolkodást kalitkába zárta. Egy kocsmai vereke­dés közben leszúrták. De addigra vég- hezvitte hatalmas szolgálatát: a Nagy Tamerlán című tízfelvonásos művével, a II. Edwarddal és a Didó királynővel lényegében megteremtette az angol re­neszánsz dráma műfaját. A Doktor Faustus, ellenpontozott felépítésével és a közjátékok beiktatásával már -Közvet­lenül a 6hakesp>eare-i szerkesztés elő­hírnöke, példázata. A dráma, kételkedésből, lázadásból, szentségtörésekből, megbánásokból szü­letett. Marlowe Faustusának minden szava tagadás, mert célja nem egyéb, minthogy megrendítse a középkor al­kotta világot. A pokolra szántak serege veszi körül Faustust, de ő annyival kü­lönb mindnél, hogy nem a bűneiért fog kárhozni, hanem testét és lelkét adta a nagy szellemi kalandért, hogy megismerhessen, mindent a világból, sőt a teremtés lényegéig akar jutni. Ezért aztán Marlowe-nál a dráma je­lenetei a valóság logikája helyett, a gondolkodás mechanizmusát tükrözik. A valóban élt és 1538-ban elhunyt Doctor Johannes Faust német mágus és asztrológus páratlan karriert fu­tott be. A személye köré fonódott mondákat, az ördöggel kötött szerződé­sét alig négy évvel a halála után egy német népkönyv foglalta össze. Én. nek alapján valószínűleg készült Faustról népi színjáték is, ennek em­lékét őrzi egy német bábpamflet, amelyben afféle papnyuvasztó garabon­ciásnak tüntetik fel. Az első megma­radt színpadi feldolgozásban Marlowe a reneszánsz embertípusát mintázza róla, s Goethe tragédiájában a polgári fejlődés útját járja végig az újkori em­ber jelképévé emelkedve. Ha a zene­műveket is számba vesszük, akkor csaknem negyven alkotásban született újjá. A Népszínházban, Marlowe drá­májának ősbemutatóján a töprengő, a dolgokat és a gondolatokat visszájáról is mérlegelő Fausttal találkozunk. Az előadás, Ruszt József rendezésében — kis túlzással — egyetlen monológgá válik. Minden jelenet Faustus gondo­latainak, lázas látomásainak vetülete, még Mefisztó is, aki állandóan ott van a színpad valamelyik zugában, s együtt mérlegel a főhőssel. A jelenetek lazán illeszkednek egymáshoz, tételszerűen különválva kap egy-egy kép belső, gondolati ívet. De nem jön létre az egység. Ebben a megoldásban Faustus nem jut el a megismerés öröméhez, mintha belefáradna a kalandba, a dolgok összefüggésének keresésébe. Elismerésre méltó a rendezői szán­dék, hogy a művet minél közelebb hozza a mai nézőhöz. Ruszt József igyekezett megtisztítani a drámát a ma már nehezen érthető részletektől, s néhány figurának narrátor funkciót is adva, szorosabbra fűzni a jelenetsoro­kat. Ez indokolja a kétszeres áttétele, zettséget: azt játsszák el, mintha alkal. mi társulat mutatná be egy hevenyé­szett színpadon Marlowe darabját. Az utóbbi ötlet nem túlzottan használt a produkciónak: sok a feleslegesnek tűnő mozgás, a jelentéktelen színpadi át­rendezés, lassan születnek meg a már említett élőképek, s néhány beállítás túl direktnek, öncélúnak hat. A színészeket a virtuóz átváltozások dicsérik. Markaly Gábor játssza a Jó Angyalt és a Bolondot, Bősze György Lucifert és a Pápát, Hodu József a Belzebubot és a Barátot, Sára Berna­dette pedig egy személyben Nőördög, Heléna és Hercegnő. A szerepjek páro­sítása kihasználatlan lehetőséget is kí­nált: a figuráknak a szemünk előtt le­játszódó rokonítását. Igaz, ez kevésbé látványos, de talán új gondolatokat éb­reszthetett volna. Jó színészi megoldá­sokat láthattunk Farády Istvántól, Hő­vel Lászlótól, Zala Márktól és Hetényi Páltól is. Gábor Miklós keltette életre Faus­tust. Mesteri alakításának lényege, hogy a figurának minden jelenetsorban új és új arcát mutatja fel: a kamaszos könnyelműségtől a fölényes parancso- lón keresztül az önvizsgáló töprengé­sig. Szuggesztív erejével képes arra, hogy hidat teremtsen az eltérő tulaj­donságok között és egységes karaktert hozzon létre. Lényegében Gábor Miklós játéka tártja egységben az előadást. S rangos partnerre talált a Mefisztót megelevenítő Trokán Péterben. Az ő Mefisztójában nincs semmi ördögi, sok­kal inkább a végzet, a halál angyala: engedi szabadon ‘csapongani Faustust, akinek bukásában nem is dicsőül meg. A két kulcsszerep ilyen felfogása ter­mészetesen a rendezői koncepciót is dicséri. Ennek következtében Marlowe Faustusa úgy hal meg, mintha tovább gondolkodna az új lehetőségeken, mint­ha csak új feltámadásait várná. •v Kriszt György A PRIZMA, az új műsor. szerkezet hétvégi külpolitikai félórája egy-egy konfliktus, probléma hátterének,-okainak részletesebb bémütatására vál­lalkozik. Barnát György mű­soré szombaton a hírekben gyakran szereplő Iránnal fog­lalkozott Áttekintette az irá­ni történelem utolsó két év­tizedének fordulatait. 1961— 62-ben az amerikai befolyás­sal visszahozott sah meghir­dette az úgynevezett fehér forradalmat. Ennek az volt a célja, hogy mérsékelt szociá­lis és gazdasági reformok végrehajtásával Iránt a fejlett kapitalista országok szintjére emelje. A tervezett fejlődés gazdasági alapja az ország olaj kincseinek kihasználása volt. A fehér forradalom amúgy sem túl forradalmi el­képzeléseit azonban a korrup­ció végképp aláásta, s a tö­megek elkeseredése találko­zott az olajüzletből és a ha­talomból egyaránt kizárt síita egyház sahellenes törekvé­seivel. Ezzel magyarázható, hogy a fanatizált muzulmán tömegek és a kisszámú háttér­be vagy illegalitásba szorított baloldal közösen tüntet a jelenlegi rendszer ellen. A 40 ezer amerikai szakértő je­lenléte azonban biztosítani látszik a sah uralmát. Aki a válság óráiban egyedül a kész­séggel a tüntetőkre lövő had­sereg alakulataira és vezetői­re támaszkodik. A Prizma nemcsak a jelen­legi helyzetet értékelte, hanem Irán távolabbi múltjával is foglalkozott. Például rög­tönzött egyháztörténeti fejte­getést hallhattunk, az iszlá­mon belül a siita vallás ki­alakulásáról. Hasznosak az ilyen felvilágosítások, hisz ha valamelyik ország a világ- politikai érdeklődés közép­pontjába kerül, hírek és kom. mentárok gyakran ismertnek feltételezik történetét, jelleg­zetességeit. S így a megma­gyarázatlan vagy homá­lyos értelmű szavakat hasz­náló információáradat in­kább untat, mint tájékoztat. A Prizma hasznos közlései éppen ezen segítenek. JELENIDÖBEN. Divat a házasság jelenével, jövőjével, indítékaival és lehetőségeivel foglalkozni. És ez a divat kétségkívül a válási statisz­tikák kedvezőtlen adataiból, az emberek a házassággal kapcsolatos elégedetlenségéből táplálkozik. Néhány embert megkérdezni, miért házaso­dik vagy miért nem házaso­dik s hogyan képzeli el két ember kapcsolatát a házasság­ban, lehetséges, sőt ismerős műsorötlet. Nem csoda, hogy a Jelenidő legutóbbi adása nem szolgált különösebb meg­lepetésekkel vagy tanulságok­kal. Van, aki egyedül él és őr­zi önállóságát, van olyan fia­talasszony, aki hosszas viták után mégis feláldozza szakmai előmenetelét a házasság ked. véért, van aki felnőttként is jól érzi magát szülei kényez­tető szeretetében, és van olyan elvált asszony, aki a házi­munka igazságtalan elosztá­sa miatt fordított hátat a házasságnak. S még számtalan, a riportban nem szereplő in­díték, eset lehetséges. Ügy tűnik, ahány pár, annyi há­zasodni—nem házasodni di­lemma. Csak megalapozott, statisztikai adatokra támasz­kodó, körültekintő szociológiai vizsgálat tudna általánossá­goknál többet mondani erről a kérdésről. Egy ilyen vizsgá­lat talán azt is kiderítené, hogy a házassággal kapcsola­tos problémák egész életfor- mánkban, életmódunkban ho­gyan ágyazódnak. VILÄGVASÄRNAP. Szer­vesen illeszkedik a vasárnapi műsorokról alkotott téves el­képzelésekhez Sediánszky Já­nos műsora. Eszerint ugyan­is a fáradt, pihenni vágyó dol­gozót ritmustalan, lassú, ter­jengős műsorral kell kikap­csolódásra serkenteni. A karthágói útiélményeket és Karthágó történetét feleleve­nítő művelődéstörténeti ösz- szeállításból is éppen kitelt volna egy érdekes, hatásos félóra, ha az oda nem illő in­terjúk, az időnként mindent elborító fecsegés s a kísérő zene kimarad belőle. A mű­sor jó perceiben érzékeltetni tudta a gyakran kegyetlen ókori világ véres vagy-vagy helyzeteit, taktikázástól men­tes harcait. Ilyen távolságból a békekorszak emberének nyilvánvaló a szinte önma­gáért való pusztítás céltalan­sága. Kár, hogy porig rombolt városokat keresve a történe­lemben nem kell Karthágóig hátrálnunk, Hirosima neve sokkal közelebbről figyelmes. J tét. Mező Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom