Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

1978. DECEMBER 1., PÉNTEK im Ki-ki maga mesterségét... Tegnap délután, a duna­keszi művészeti hetek záróese­ményeként pályaválasztási ki­állítás nyílt a József Attila művelődési központban. A vá­ros üzemeinek termékeit és a különböző szakmákat bemu­tató tárlatot Katona István, a városi pártbizottság titkára nyitotta meg. Az érdeklődőket nem csupán a látnivalók von­zották: a veresegyházi Forrás színpad és a ceglédi Dózsa György ifjúsági klub Kaláris együttese Ki-ki maga mester­ségét ... címmel színvonalas műsort tartott, amelyben írók és költők vallomása hangzott el a pályaválasztásról. A rendezvényt vetélkedő egészítette ki. Szakmák isme­retéből „vizsgáztak” a vidám hangulatú fejtörőn, a város hetedik és nyolcadik osztályos tanulói. A pályaválasztási kiállítás december 5-ig tart nyitva, na­ponta reggel 8-tól este 6-ig. Élő hagyomány Dunakeszin hagyománya van az öregek napjának, 1962 óta minden évben megrendezik. Az idén a Hazafias Népfront szakmaközi bizottsága, a Vö­röskereszt, KISZ-szervezetek, a József Attila Művelődési Központ nagytermében köszön­tötték a városban élő örege­ket. A 600 idős ember izga­lommal várta a kezdést. Meg­jelent Katona István, a du­nakeszi városi pártbizottság titkára, K. Veres András, az SZMT osztályvezetője. A 3-as számú iskola úttörői­nek műsorszámával kezdődött el az ünnepség, Ezután Hor­váth Károly, a dunakeszi szak­maközi bizottság titkára kö­szöntötte a város idős lakóit. Metykó Gyuláné, a városi ta­nács elnökhelyettese meleg szavakkal szólt az idős embe­rekhez. Ismertette az V. öt­éves terv időarányos eredmé­nyeit és a további elképzelé­seket. Ezt követte a vidám mű­sor, melyben felléptek Le- hoczky Zsuzsa és Kabos László színművészek, Molnár Júlia és Szántó Károly népdalénekesek. S. L. Biztonságos, előrelátó gazdálkodás A kiskunlacházi Kiskun Termelőszövetkezetben A Pest megyei országutakat járván, még az elmúlt hetek­ben is minduntalan szembeöt­lőitek a kanyargó beton men­tén terpeszkedő szántókon a modern kukoricakombájnok, a robusztus Rába—Steiger trak­torok, amelyek sok ember munkáját pótolják. A népgaz­daságban a mezőgazdaság az egyik ágazat, amely a legdina­mikusabban változik. Nagy- gazdaságok alakultak ki or­szágszerte, amelyek sok eset­ben saját termékeiket is fel­dolgozzák. Az új korok szük­ségszerű velejárója a roham­léptekkel fejlődő technika, mivel ma sem szűnt meg a földműveléssel és állattenyész­téssel foglalkozó dolgozók áramlása az ipari üzemekbe. Csökken a mezőgazdasági dolgozók száma, ugyanakkor sokasodnak a feladatok. Az MSZMP 1978 márciusi — me­zőgazdálkodással foglalkozó — határozata is kiemelten szól az előrelátó, a fejlődést folyama­tában is áttekintő termelés szükségességéről. Segített a pártszervezet — Figyelembe kell vennünk — mondja erről Tézli Károly, kiskunlacházi Kiskun Ter­melőszövetkezet pártvezetősé­gének titkára —, hogy a me­zőgazdaság nem mutathat fel állandóan látványos eredmé­nyeket. A gépesítés, a gazdál­kodás technológiájának mai szintjén még fontos befolyá­soló tényező az aszály, a jég­verés, az időjárás. A gondok akkor kezdődnek, ha állan­dóan látványos eredményekre törekszünk, nem törődve a gazdálkodás törvényszerűsé­geivel. Szövetkezetünk is át­élt már nehéz időket, mun­kánkban 1975 jelentette a mélypontot, s talán akkor ér­tettük meg igazán az előrelá­tás jelentőségét. A termelőszövetkezet dolgo­zói közül sokan emlékeznek még erre az évre, amikor de­cemberben is vetettek a ha­tárban, holott e munkát más­kor már október végére befe­jezték. — A pártszervezet, a kom­munisták segítségére van szükségünk — folytatja Tézli Károly. — A gazdaság üze­meiben, az egyes ágazatokban 3—3 párttagból álló bizottság vizsgálta meg a termelés hely­zetét, és ma már joggal mondhatjuk: sok kifogást, ja­vítanivalót találtunk a mun­kában. Az 1976-os választások­nál azután új vezetők kerültek a termelőszövetkezet élére, s lassanként megszilárdult, biz­tonságossá vált a termelésünk. Gépesítés, fokozatosan Tóth Vilmos főkönyvelő máris sorolja a gazdálkodást jellemző adatokat: — A termelőszövetkezet ár­bevétele 19<6-ban 138, 1977­ben 165 millió forint volt, idén 170 millió forintra szá­mítunk. A közös gazdaság a legnagyobb gabonatermesztő a ráckevei járásban, a mostani évben 1400 hektáron vetettünk búzát. A kedvezőtlen időjárás ellenére átlagosan 46,7 mázsa termést takarítottunk be. Ta­lán hosszúnak tűnő, de meg­alapozott fejlődés jellemzi a szövetkezet eietét. A tejterme­lésben például 1976-ban 2450 liter volt az éves tejhozam. 1977-ben 3102 volt, idén pedig 3300—3400 liter körül alakul ez a mennyiség. A szövetkezet dolgozói 4000 hektárnyi földterületet művel­nek, melyből 3200 hektár a közös szántó. A két tehené­szeti telepen 700 szarvasmar­hát és szaporulatát nevelik, a 2850 férőhelyes sertéstelepen pedig évente 4332 mázsa húst állítanak elő. — Modern műszaki és tech­nológiai eredményeket alkal­mazó gazdaságot nem lehet máról holnapra kialakítani — veszi át ismét a szót a párt­vezetőség titkára. — Hosszú fo­lyamat ez, amelyet jól meg­alapoznunk és évek, évtizedek kitartó munkájával megvaló­sítanunk kell. Ügy érezzük, elindultunk ezen az úton. Hoz­zákezdünk a gépesítéshez, sze­münk előtt tartva, hogy ne terheljük túl a gazdaságot. A legfontosabb fejlesztések­ről Tóth Vilmos számol be: — Az elmúlt három évben mintegy 23,5 millió forintért vásároltunk mezőgazdasági gé­^Jiózta (appal V égre eljött a nagy nap. A K—i börtön nehéz ka­puja csikorogva kinyílt. Béres István újra kint volt a napsütötte utcán. Néhány té­tova lépést tett a rekkenő me­legben, azután hirtelen fel­gyorsított, s szinte futva in­dult az állomás felé. Milyen más ... milyen csodálatos a szabadság — morfondírozott magában, s mohón szívta be az útmenti fák, növények il­latát. Már el is felejtette, hogy tegnap ilyenkor még a szaba­duló zárka dohos levegőjében töprengett eljövendő sorsán. Felesége már négy hónapja egy sort sem írt, nem látogat­ta meg. „Zsuzsa, Zsuzsikám!” — próbálgatta a szeretett asz- szony nevét, s aggódva gon­dolt arra, mi történhetett ve­le. „Soha többet nem hagylak egy percre sem magadra! — fogadkozott erősen. — Hosszú volt ez a három év, hat hó­nap, nagyon hosszú. Most majd lesz munkám, még ma jelent­kezem a -nyomdánál, amit ajánlottak. És dolgozni fogok, igen Zsuzsikám ... Meglásd lesz mindenünk ... Idővel ta­lán egy kocsink is. De addig Is... tudom, hogy meg fogsz bocsátani...!” ★ A vonat egyhangú kattogása lassan álomba kényszerítette Béres Istvánt. Csak a főváros- pa érve riadt fel a kalauz nó­gatására. A metró-bejáratnál nem volt ott a felesége. Pedig megírta neki, hogy melyik vo­nattal érkezik. És mégis ... Talán beteg ... Biztosan beteg. Sietve indult az aluljárón át a buszmegállóba. Húsz perc múlva a külvárosi ház előtt volt. Hármasával szedte a ko­pott lépcsőfokokat. Már a csengőn volt az ujja, mikor megdöbbent. Hiányzott a név­tábla. Tétován nyomta meg a gombot. Nagysokára csoszogás hallatszott, majd az ajtó rés- nyire kinyílt. Borzas hajú fia­talember lesett ki a résen: — Mit akar? — kérdezte, s összébb húzta mellén a kö­penyt. Béres dadogott valami értelmetlent, egyik lábáról a másikra állt. — No, nyögje már ki, mi a fészkes fenét akar! — dühö- döttí be a férfi. — Béres István vagyok és ... — csuklott el Béres hangja. Az idegen férfinek megnyúlt az arca és pillanatok alatt kré­tafehér lett. Béres tért ma­gához előbb és egy erős lökés­sel benyomta az ajtót. A má­sik ijedten hátrált a szobaaj­tóig. —. Ki jött, Frédikém? — szólt ki egy nő a szobából. Zsuzsa volt. Béresnek átvillant az agyán, hogy gyerekkorában egyszer leejtette a viharvert vekkert, s annak rugója jajong- va pattant ki belőle. Valami hasonló érzése volt ebben a pillanatban. Valahol bent el­pattant egy rugó. Ekkor meg­jelent az ajtóban az asszony. Szájában cigaretta lógott. Ami­kor meglátta férjét, először megrémült, majd hirtelen megkeményedett az arca: — Mit akarsz itt? — mond­ta kihívóan. — Köztünk vége mindennek. Miattad tört ketté az életem! Nem akarok veled élni tovább egy percet sem! — hisztérikusan kiabálni kez­dett. — Rám nem fognak uj­jal mutogatni, mert sittes fér­jem van. Tűnj el innen ... tűnj el! Béres érezte, hogy valami keserű íz elindul a gyomrából, s lassan kúszni kezd a torka felé. öntudatlanul lépett ki az ajtón, s csendesen becsukta maga mögött... A kocsmában vágni lehetett a füstöt. Az egyik piszkos asz­tal mögött ült magába roskad- tan Béres István. Számtalan üres féldecis, s néhány teli sö­röspohár társaságában. A de­lirium és a könnyek ködén keresztül bámult maga elé, majd rekedten felkiáltott. A pincért hívta. Belemarkolt a zsebében lapuló százasokba, s néhányat az asztalra dobott. Fizetett. A pincér csodálkozás­sal vegyes gyanakvással szólt rá: — Ez egy kicsit sok lesz ám, főnök! Béres ráemelte véreres sze­mét, s keserűen mondta: — Tegye csak el, ne legyen szívbajos. A sitten jól fizet­nek .... — Tántorgó léptek­kel elindult az ajtó felé. A pincér utána lépett, s bele­csúsztatta Béres zsebébe a vissza járót. A pultnál egy férfi könyö­költ, s szemében mohó fény csillant, mikor meglátta a ré­szeg embernél a sok pénzt. Hirtelen Béreshez lépett, ba­rátságosan átkarolta: — Gyere, cimbora, látom szomorú vagy, fizetek egy fe­lest ... Béres azonban ellökte ma­gától : — Hagyj békén! Elegem van á... — hirtelen azonban egy kezet érzett zakója zsebében. Egy izgatottan turkáló kezet. Pillanatok alat^t kijózanodott. Elkapta a férfi csuklóját, má­sik kezével annak hóna alá nyúlt, kissé megemelte, majd egy erőteljes dobással az ajtó­nak vágta. A helyiségben döb­bent csend uralkodott. Béres csak állt, percekig bámulta az ájult embert, s hirtelen el­eredtek a könnyei. Sírt, sírt, mint egy gyerek ... Egész tes­tében rázkódott, s már egyál­talán nem ellenkezett, amikor a rendőrök betuszkolták a kocsiba.... Schmidt Lajos pékét, amelyek — vélemé­nyünk szerint — a leggyorsab­ban megtérülő befektetést ké­pezik. Kombájnokat, tehergép­kocsikat vásároltunk, úgyszól­ván teljesen gépesítettük a siló és a gyökérzöldség beta­karítását. A fejlesztések ter­mészetesen jobb termésered­ményeket biztosítanak. Példa­ként megemlíteném, hogy 1976-ban még a társgazdasá­gok segítették betakarításunkat. Egy évvel később, 1977-ben 17 nap alatt elvégeztük ezt a munkát és Pest megye négy közös gazdaságának 300 hek­tárnyi termését segítettük le­aratni. Az idei év lassanként a vé­ge felé jár, a közös gazdasá­gokban már az elkövetkező év feladatain törik a fejüket a dolgozók és a vezetők. A Kiskun Termelőszövetkezet kedvező helyzetben kezdi az 1979-es évet, amelyre az ala­pot az idei eredmények te­remtették meg. Valamivel előbbre is — Valóban így van — mondja erről a főkönyvelő. — A mostani helyzetünk megen­gedi, hogy valamivel előbbre tekintsünk. Még 1975-ben megkezdtük a nagyüzemi gyü­mölcstermesztés előkészítését. Az a tervünk, hogy I980-ra — egy tagban — 192 hektárnyi termőmeggy-területet alakít­sunk ki, s így módunk lesz a rázógépes betakarításra, az öntözéses gazdálkodásra. Fog­lalkozunk almatermesztéssel is. A már most termő meggy- és almaültetvényeink jó bevételi foírást jelentenek. A tervek szerint egy 220 vagonos mag­tárat is építünk. Az elkövet­kező évben hasonlóak a cél­jaink a növénytermesztésben az ideihez, természetesen jobb terméseredményekre törek­szünk. Távlati céljaink közül megemlíteném, hogy 1980-ban felújítjuk a sertéstelepi ter­melés technológiáját. Jelenleg csak feszített körülmények kö­zött állíthatunk elő 4332 má­zsa húst. A rekonstrukció után biztonságossá válik majd a termelés. Javuló munkakörülmények — Munkánkban sok segítsé­get kapunk a szocialista bri­gádok tagjaitól — mondja még Tézli Károly. — Koráb­ban nagyon nehezen sikerült társadalmi munkát szervez­nünk a közös gazdaságban. A dolgozók szemléletének fejlő­dését igazolja, hogy 1977-ben már két kommunista műsza­kot szerveztünk. A dolgozók érzik, hogy törődünk munka- körülményeik javításával. Még 1976-ban 1 millió forintos költséggel szociális létesít­mény építését kezdtük el. amelyben öltöző, étkező és fürdő is helyet kap. A mun­kálatokat idén befejezzük. Jö­vőre hozzákezdünk azokhoz a munkálatokhoz, amelyekkel a KISZ-építőtábor fiataljainak elhelyezési gondjait oldjuk meg. ★ Az előrelátó gazdálkodás, a pontos, naprakész tervezés a mai korok szükségszerűsége. Csupán az átgondolt tervezés, a feladatok pontos ismerete, a korszerű gépek alkalmazása és az új technológiák bevezetése teremtheti meg a nyereséges nagyüzemi gazdálkodás felté­teleit és lehetőségeit. Virág Ferenc Szentendrei járás Ünnepi pártbizottság! ülés ' Ünnepi kibővített pártbi­zottsági ülésen emlékeztek meg a szentendrei járás kom­munistái a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár pomázi üzemé­ben a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásá­nak 60. évfordulójáról. Az ülésen részt vett Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára. Meghívták a megemlékezésre a járásban tevékenykedő Szo­cialista Hazáért érdemrenddel kitüntetett kommunisták kép­viselőit: Szdbó János, Szabó Jánosné, Pfeiler József, Ko­vács Sándor, Boskovics György, Komantinger Lajos és Trubovics Gojkó nyugdíjaso­kat is. A pártbizottsági ülést Né­meth Lajosné, az MSZMP já­rási bizottságának titkára nyi­totta meg. Ezt követően Há­mori Anna, az MSZMP Pest megyei bizottságának munka­társa emlékezett a magyar kommunisták pártalapító tevé­kenységére, két világháború közötti illegális harcára, fel- szabadulás utáni szocializmust építő munkájára. A járási pártbizottság tag­jai második napirendként megtárgyalták a nemzetiségi politika érvényesítésének já­rási tapasztalatait, az elkövet­kező feladatokat. A téma elő­adója Csonka Csaba, az MSZMP járási bizottságának első titkára volt. Harmincezer kötettel Budaörsön, a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat ital­boltja helyén könyvtár létesült. Harmincegyezer kötet szép­irodalmi és ismeretterjesztő könyvet helyeztek ott el. A képen: Siklódi Imréné könyvtáros a gyermekfoglalko­zások vezetője. Cser István felvétele Egy munkás — egymillió forint Divatos tollak a PEVDI gyárából Nélkülözhetetlen társunk a golyóstoll. Az azonban aligha jut eszünkbe, hogy... divatcik­ként kezeljük. — Erre csak a gyártóknak kell gondolniuk — mondja László Imre, a Fest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vál­lalat szentendrei írószergyárá­nak igazgatója. — Ha nem fi­gyelünk föl időben, milyen a divat, melyek a kedvelt író­eszközök, nem tudnánk piaco­kat szerezni termékeinknek. A PEVDI azonban még jó­kor látta, hogy elszáll az idő a műanyag tollak felett, s he­lyüket új, rangosabb fémtestű társaik foglalják el. Jelenleg is gazdag választékot kínál­nak; több típusból álló toll- családjuk jövőre újabb két taggal bővül. Ezenkívül ki­dolgoztak egy csavaros me- chanikájú, nagytartályos tóll- típust is és a közkedvelt PÄX golyóstollak tiszta fém válto­zatát. — Világszerte tért hódított az itthon is jól ismert rost- irón, több mint 50 milliót ké­szítünk év végéig — tájékoz­tat az igazgató. — A tőkés piacokra szállított 15 millió rostirón nagy részét új termé­künk teszi ki: a belföldön csak jövőre kapható körzős- készlet. Büszkék vagyunk arra, hogy rajtunk kívül egyetlen cég sem gyártja se­hol a világon. Tizenhat tőkés országba jutnak el idén ter­mékeink. Legnagyobb vevőink Hollandia, Belgium, Svédor­szág és az NSZK. De szállí­tunk a Közel-Keletre is. Hibaszűrő formátumvezérlő A vasúti rendezőpályaudva­rok munkáját könnyítő, a félreirányitást megakadályo­zó berendezést készítettek a MÁV és az Elektronikai és Szerelőipari Vállalat szakem­berei. A rendezőpályaudvaro­kon az érkező szerelvénye­ket utasítás szerint különbö­ző irányokba csoportosítják, célállomásokra juttatják. Eze­ket az utasításokat a pálya­udvarok szám- és bekötő­kombinációból álló kód sze­rint, géptávírón kapják meg. Az adathalmaz feldolgozá­sakor, de már a géptávírón történő továbbításkor is a a kódszámok elírásával, hi­bák csúszhatnak be, amelyek zavart okoznak a szerelvé­nyek rendezésében, nem kí­vánatos kocsikieséseket idéz­nek elő. Ennek megelőzését szolgálja az újonnan kifejlesz­tett adatellenőrző és formá­tumvezérlő. A berendezést a géptávíróhoz kapcsolják, s a memóriájában rögzített prog­ram szerint ellenőrzi az uta­sítások adatait, és hiba ese­tén jelez, egyben megakadá­lyozza a hibás adat továbbí­tását is. A gyár következetes profil- bővítését és gondos piackutatá­sát jól jelzi két számadat: ta­valy 15 millió forint értékű terméket exportáltak tőkés országokba, idén pedig 27 mil­lió forint bevételre számíthat­nak. Bár fő céljuk — a nép- gazdasági érdeknek is megfe­lelően — o tőkés export to­vábbi nagyarányú növelése, ez nem, jelenti azt, hogy megfe­ledkeznének a hazai vásárlók­ról. Nemcsak szállítási szerző­déseiknek tesznek maradékta­lanul eleget, az év elején ter­vezettnél több írószert is szál­lítanak a belkereskedelemnek. így, előreláthatóan 95 millió forint árbevételt érnek el, s ez 35 százalékkal több a vártnál. — Szentendre üzemeiben is egyre romlik a munkaerőhely­zet. Nálunk öt évvel ezelőtt még hatszázan dolgoztunk, most meg 330 a munkáslét­szám — állapítja meg László Imre. — Miként tudjuk mégis az évről évre növekvő felada­tokat megoldani? Igyekszünk fokozottabb mértékben feltár­ni a belső tartalékokat. Idén például a háromműszakos rostirón üzemben egy mun­kásnőnkre két gép kezelését bízzuk, a korábbi egy helyett. Jövőre kiterjesztjük e munka- módszert, s ahol csak lehet, áttérünk a többgépes rend­szerre. Természetesen műszaki fejlesztéssel is segítjük a ha­tékonyság növekedését. Mivel termékeinknél igen sok az aprólékos fémmunka, koope­rációs partnerekre volt szük­ségünk. Ellátási gondjainkon sokat enyhített, hogy megindí­tottuk a termelést új galván- üzemünkben. Túl sok pénzünk ugyan nem jutott gépbeszer­zésekre, mégis vásárolhat­tunk egy új, nagyteljesítmé­nyű betétcsomagoló automata gépet. A PEVDI szentendrei gyára azok közé az üzemek közé tar­tozik, ahol bizonyosak abban, hogy nem kell hajrázniuk az utolsó hetekben. Ezt legfőképp azzal biztosították, hogy 16 százalékkal növelték a terme­lékenységet és olyasvalamivel dicsekedhetnek, amivel kevés vállalatnál. Egy munkásuk keze nyomán megközelítőleg egymillió forint termelési ér­ték keletkezik. D. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom