Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

1978. DECEMBER 31., VASÁRNAP Nyugodt ügyelet a zajos után • Mit hoz az éjszaka? • A sebesültet leütötték • Amikor a mulatók zárnak Egyszerű mondat a nyelvész számára: a kórházban betege­ket gyógyítanak. De kérdez­zük meg az éjszaka szolgála­tot teljesítő nővért, az ügye­letes orvost, a műtőst, s rög­tön beláthatjuk: nem is olyan egyszerű. Amire számíthatunk Dr. Kausz István adjunktus, a Pest megyei Tanács Sem­melweis Kórháza 2-es sebé­szeti osztályának másodfőor­vosa: — Kétnaponként osztá­lyunk adja a zajos ügyeletet, ami azt jelenti, hogy mind­azok a betegek, akik az utcá­ról jönnek elsősegélyért, vagy akiket a mentő hoz és sürgős sebészeti beavatkozásra van szükségük, ilyenkor a mi osz­tályunkra kerülnek. Este 8-tól reggel 8-ig naponta átlagosan hatan-nyolcan vannak, s ugyanennyien, akik csak egy­szerűbb vizsgálatra, tanácsra, kezelésre szorulnak, de el­hagyhatják az osztályt. —- Hogy miből áll az ügye­let? Két orvos vár készenlét­ben, az ügyeletvezető — ez ma én vagyok — s az ügye­letes orvos. Ha beteg érkezik, megvizsgálja az ügyeletes, s ha a konzíliumra, műtétre is szükség van, ébreszti az ügye­letvezetőt. De itt vár a riasz­tásra a műtős és a műtősnő Is. Soha nem lehet előre tud­ni, hogy mit hoz az éjszaka. —- A sebészeti osztály dol­gozói nincsenek egyedül: szükség lehet gyors laborató­riumi vizsgálatra, vérkészít­ményekre, röntgenfelvételre, belgyógyászati segítségre. Most még csak kilenc óra van, de délután négy óta hárman is az osztályra kerültek. Egyikük még fél hétkor átesett egy ki­sebb műtéten, s most alszik. A többit majd meglátjuk. Polgár Erzsébet műtőasszisz­tens: a munkaidőm 32 óra egyvégtében. Nappal 6—7 mű­tétnél asszisztálok, éjszaka is sor kerülhet néhányba, s más­nap reggel az egész kezdődik elölről. Ha nyugodt az éjszaka alhatok, ha nem, dolgoznom kell. Ma este még nem akadt munkám, a tévét néztük, s ha csend van, olvashatunk, kártyázhatunk, keresztrejt­vényt fejthetünk a műtőssel, Zsarká Gyulával, ma ő az ügyeletes. — Ez az otthonom — mu­tat körbe a műtős, s nem így mondja: a második otthonom. Azután kiderül, hogy valóban több időt tölt a munkahelyén, mint otthon. Az asztalon ka­rácsonyfa áll. — Nyugodtabb az életünk, amióta megkezdő­dött a kórház felújítása — mondja. — Azelőtt baleseti ügyeletet is tartottunk, s éj­szakánként 14 ágyon fogadtuk a sérülteket. Amióta felemel­ték az ügyeleti díjakat, vasta­gabb a boríték is: 22 évi mun­kaviszony után a 3 300 forin­tos alapfizetéshez ügyeleten- ként 100 forint jön, havonta körülbelül ezer. — A munkám? A műszerek sterilizálása, a gépek ellenőr­zése, kezelése, a vizsgálati anyagok, az infuziósoldatok szállítása, a szennyes és a tiszta textília cseréje. Csupán erre hat óra kell. S ha mű­tétre kerül a sor, ott is segéd­kezem. A műtőben nincs álmosság Éjfél előtt néhány perccel nyílik a folyosó ajtaja, dr. Anka Péter ügyeletes orvos jön egy beteggel. Az állán há­romcentis seb, fehér inge, ele­gáns nyakkendője, öltönye véres. Italtól bűzlik. — A nevemet ne írja meg, csak annyit, hogy részeg frá­ter vagyok — köti lelkemre, mikor arról faggatom, mi tör­tént vele. — Láthatja, ittam, nem is keveset, és megütöt­tek. Nem is tudom hogyan történt. Egy idegen pasas volt, azt hitte, a feleségét akarom molesztálni. Először nem is vettem észre a sebet, csak akik körülállták. mondták, hogy dől belőlem a vér. Nem viselte meg az alko­hol, az ütés sem. Jókedélyűen tréfálkozik, míg a műtős lám­pát hoz, az asszisztensnő az asztalra fekteti, az orvos pedig megtisztítja sebét, s összekap­csolja. — Nem azért nem kap érzéstelenítőt, mintha nem sajnálnám — mondja dr. Anka Péter —, de csak egy szúrást érez, amikor a kap­csot összenyomom. Azután a beszélgetés, ahogy ilyenkor szokás: — Eszméletvesztés nem volt? — Ugyan dehogy, nem va­gyok én olyan könnyű le­gény ... — Hogy hívják, hol lakik? Mondja az adatokat. — Itt egy papír, ezzel men­jen el röntgenvizsgálatra. Nem valószínű, hogy eltört az álla, de biztos ami biztos ... — Irtó pojácának érzem ma­gam — tör ki a betegből az elkeseredés — először ütöttek meg úgy, hogy a kezemet sem emeltem föl... — Ugyan ne gyerekesked- jen. — No, mikor jöhetek, hogy egy üveg pezsgővel ünnepel­jük meg a kapocs kivételét — búcsúzik hangulatot váltva a póruljárt páciens... Éjfél után az orvos szobájá­ban folytatjuk az ambulan­cián megkezdett beszélgetést: — A beutalt betegek jóré­sze az esti órákban érkezik, az elsősegélyre szorulók közül sokan éjféltájt, amikor a mu­latóhelyek zárnak. A mostani­hoz hasonló eset nem ritka. De mert elsősegélyre szorul­nak ezek az emberek, egyál­talán nem zavar, ha felkelte­nek miattuk. Szerencsés a ter­mészetem, ha hatszor ébresz­tenek, hetedszerre is el tudok aludni. — Mivel lehet feldühíteni? Például egy asszonyka azzal állított be a múltkor, éjjel kettőkor, hogy nézzem már meg a kezét, két hete meg­csípte egy szúnyog, és nem múlik a nyoma. Persze, ha súlyosabb esetek­ről van szó, az sem zavar, ha 48 órából másfelet alszom. Le­het, hogy beszélgetni, olvasni, vagy kártyázni fáradt lennék, de ha a műtőasztal mellé ál­lok, megszűnik a fáradtság, s csak a betegre figyelek. Gyó­gyítani nem lehet másként. Ötvenhárom ember élete Az 53 ágyas sebészeti osz­tály hat kórterménék bete­geire a három éjszakás nővér ügyel. így hívják ezt a mun­kát: szolgálat. Ok akkor sem alhatnak, ha csend van a ter­mekben. De nincs. Éjjel ket­tőkor hangos szitkozódás. Hiába az orvos, az ápolónő erőfeszítése, nem sikerül al­vásra bírni egy beteget. Ami­óta a kórházba került, nem jutott szeszhez, s az alkohol­megvonás tünetei most jelent­keznek. — Ha akarnánk sem pihen­hetnénk — fog a szóba Nagy Mária nővér. Az esti gyógy­szerelés, az injekciózás, az ágyak körüli rend megterem­tése, a betegek nyugtatása, ha szükséges, a mozgatásuk ren­geteg tennivalót ad. Éjszaka nagyobb a felelősség. Ha pél­dául egy cukorbeteg vércukor- szintje nappal esik le veszé­lyesen alacsonyra, a sápadás­ról a többi beteg is észreve­heti. De éjszaka ez nem lát­szik. így időnként végig kell járnunk a termeket, hogy a többi árulkodó tünetet felfe­dezzük: az erőteljes szagga­tott lélegzést, a verítékezést s a többit. Van, akinek kétórán- ként mérjük a vérnyomását. A szülészet forgalmasabb Hajnalodik. Ot órakor a por­tás kinyitja a kórház kapuját, jönnek a takarítók, kazánfű­tők, majd a hét órakor szol­gálatba lépő nővérek, azután az orvosok, adminisztrátorok. Csendes éjszaka volt, a sebé­szeten pihenhettek az ügyele­tesek, egyetlen beteg sem ér­kezett mentővel, s elsősegélyt kérő sem jött több. — A nehéz karácsonyi na­pok után el sem tudom hinni, hogy ilyen nyugalom volt — mondja 8 órakor a műtősnő, Polgár Erzsébet. Kilenckor kezdődnek az operációk, ma hatra számítunk — búcsúzik. A kórház portásától tudom meg kifelé menet, hogy csak a szülészeten aludtak keveset, este óta három asszonyt hoz­tak be. Gyors látogatás az osz­tályon. Az egyik korán érke­zett, a másik a szülőszobán van, s a harmadik túl a nagy eseményen: könnyű szüléssel egészséges kislánynak adott életet. Ez történt egy éjszaka a Semmelweis Kórházban. De történhetett volna másként is: zajosabban. Vasvári G. Pál Felröppent a vörös kakas? Nyugodt év vége a tűzoltóknál A karácsony napjaiban, s az azóta eltelt időben egyet­len számottevő tűzeset tör­tént csak Pest megyében. Mint megírtuk, Nagykátán december 26-án egy lakóház tetőszer­kezete gyulladt ki. Ezenkívül csupán jelentéktelen kárt oko­zó födém tűz, kémény tűz ke­letkezett. A tűzoltók nyugodt év végéje azonban nyugtalan esztendő után következett. Az elmúlt évi 494 tűzesetet már október­ben sikerült elérni s csupán az év első kilenc hónapjában 480 alkalommal ütötték fel fejüket a tűzkígyók, ebből a száraz tavasz idején több mint 100 erdőtűz adott munkát a lángok oltóinak, s nem rit­kán 10 ezer forintokban volt mérhető a kár. Ezt az évet is a felelőtlenül okozott tüzek jellemezték: az eldobott égő dohánynemű, a gyermekjáték, az otthoni elektromos barkácsolás, az őrizetlenül hagyott égő gaz miatt kellett kivonulnia a me­gye hivatásos tűzoltóinak, az, 5 ezer önkéntes és 3 ezer üze­mi tűzoltónak leggyakrabban. Csupán az ősz végéig 7,7 millió forintnyi tűz okozta kárt mértek fel a megyében a tűzoltók, míg tavaly az egész esztendőben alig érte el a tűzkárok értéke a 6,5 mil­liót. Té! és nyár madarai Két évszak — a tél és a nyár — madárvendégei ta­lálkoztak az idén: a fenyve­sek, parkok, ligetek, környé­kére megérkeztek a hideg idő hírnökei, a seregélynagyságú, bóbitás csonttollú madarak, a pátkai víztározó partján pe­dig még mindig látni hófehér nagykócsagokat. A hazai táj e legszebb védett madarai csak ritkán telelnek át nálunk, de a megfigyelők szerint Pátka környékén a hideg hónapokban is gyakran feltűnik hat-hét hófehér tollú, fázósan gubbasz­tó kócsag. A Magyar Ma­dártani Egyesület tagjai a Közép-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság szakembereivel vizs­gálják: mi tartja a kócsagokat a tározó környékén. Az utolsó pohár, és azután... Nem a szakmában — mint vásárló bukott le Fridrich úr aktája felett, mintha Gogol szelleme kísér­tene. A miniszteriális főtiszt­viselőnek hitt férfi és a lóvá- tett kereskedők furcsa histó­riája ugyanis bűnügy és tár­sadalmi szatíra egyszerre. Afféli vidéki szélhámosság, abszurditásában mai elemek­kel. A Tápió menti faluban ta­valy Szilveszter napja után a csalássorozatnak hamar híre ment. A helybeliek csodál- kozva-hitetlenkedve emleget­ték a rászedett boltosokat, akik mindadig még a csoki­csenő gyerekektől is féltve őrizték az üzletet, s gyakran a forintos tolvajlásokért is ta­nácsi dorgálás következett. Különös és meglehetősen ért­hetetlen eset volt ez minden­ki előtt s még a bíróság is megkülönböztetett figyelem­mel kísérve az ügyet — hely­színi tárgyalást rendelt el. Fridrich úr Tápiószelén a községháza nagytermében ke­rült bíróság elé. Titokzatos úriember, pikáns történetekkel A történet még évekkel ez­előtt kezdődött, amikoris Ab- rahám-telken tanyát vásárolt egy középkorú, láthatóan jó­módú pesti házaspár. A váro­siak kora tavasztól késő őszig a Tápiószelétől 3—4 kilomé­terre fekvő házban éltek, s csak kevesekkel kerültek is­meretségbe. Talán úgy is mondhatnánk, némi titokza­tosság volt körülöttük. Aztán néhány esztendő múltán a fi­noman öltözködő, s kellemes modorú férfiről a községben elterjedt, hogy magas beosz­tású minisztériumi tisztviselő. S csakhamar Tápiószelén mi­nisztériumi híreket lehetett hallani a főhivatalnok, Frid­rich úr környezetében. Mert Fridrich úr diszkréten ugyan, de mesélt, vagy éppen nexu­saira hivatkozott. Szélcsatorna-kísérletek Az Építéstudományi Intézet szélcsatornájában vizsgálják a kamaraerdei napközis tábor kü­lönleges tetőszerkezetét. A mesterséges lég­áramlásban az érdekes formájú sátorszerkezet úgynevezett szélterhelését elemzik. Balaton József felvétele És a nagyrabecsült férfi nemcsak afféle pesti gentle­man volt, hanem elsőrendű fogyasztó is, a helyi önkiszol­gáló bolt egyik legjobb vevő­je. A pénztárosok az ilyen vásárlókért szoktak titokban versengeni, hiszen az ötven- egynéhány éves ember hét végi vásárlásaiért már kez­detben is 5—600 forintot fi­zetett, s ez csak tovább nö­velte a fővárosi úr ázsióját. S mert nálunk a köztisztelet időnként gesztusokban is megnyilvánul a bolt és a he­lyi kereskedelem vezetői ap­ró szívességekkel adtak nyo- matékot megbecsülésüknek. Kezdetben csupán az Áfész gépkocsiját kölcsönözték so­főröstül Fridrichnek az áru elszállítására, majd az üzlet- vezetés mentesítette a T. ve­vőt a sorban állás terhe alól is. Kolléga, ön egy nikkelbolha? Fridrich úr kosarait ezen­túl az irodában számlázták, s a férfinak a kasszánál csupán a végösszeget kellett befizet­nie, miközben a boltvezetők szívességként az árut is fel­rakták helyette a kocsira. A hajlongás, az igyekezet, a szolgai alázat oly nagy volt, hogy egyszer még a boltve­zető-helyettes asszony is megkérdezte a régi szelle­mességgel kollégájától: miért ugrál úgy Fridrich előtt, akár egy nikkelbolha? A férfinak tavaly ősszel már úgy tűnt, tökéletes bizalmat élvez az ABC áruházban. Blokkjait nem ellenőrizte senki, alig­hanem tiszteletlenségnek tar­tották volna ezt a vezetők. S ekkor Fridrich úr végtelenül egyszerű, bar kétségkívül hi­degvért kívánó trükkbe kez­dett és több mint egy esz­tendőn át ingyenélője lett a Tápiószelei Afésznek. A minden gyanú felett álló férfi az irodai számlázások után ugyanis még néhány ap­róságot vett és csupán ezeket fizette ki a pénztárnál. A boltvezetőknek átnyújtott blokk tehát csak erről a 100 forint körüli utólagos vásár­lásról készült, holott Fridrich időközben már 2 ezer forint körüli árut hordott el szom­batonként az üzletből. Nem­sokára a négy év óta pénz­ügyi problémák nélkül műkö­dő ABC-üzletben leltárhiány mutatkozott, majd az újabb ellenőrzések újabb passzívu­mokat mutattak ki. A bolt­ban egyre feszültebb, gya­nakvóbb lett a hangulat, s a dolgozók már egymás közt keresték a vétkest. A koccintás és a talányok Aztán tavaly karácsony tá­ján Tápiószele valamennyi kerámia cukortartója hirtelen eltűnt az ABC-üzletből. A vevő természetesen ismét Fridrich volt, aki az ünne­pekre egyebek közt egy kar­ton banánt, 10 kiló naran­csot s tucatnyi konzervvirslit vásárolt. A méregdrága cu­kortartókért viszont kár volt... A bolt egy másik jó­módú vásárlója, a doktornő ugyanis nem hagyta meg­jegyzés nélkül Fridrich köl­tekezését s ezzel elültette a gyanakvás szellemét, az egyik üzletvezető-helyettesben. Így következett el Szilvesz­ter napja, amikor a férfi is­mét úriember módjára visel­kedett, s egy üveg szamorod- nivül kívánt boldog új esz­tendőt a tápiószeleiknek. Ám ez a koccintás a boltosok utolsó áldomása volt, több tízezres hiányuk felett. A fér­fi távozása után ugyanis a vezetőség döbbenten állapí­totta meg, hogy Fridrich mindössze száz forintot fize­tett, holott 2694 forint értékű árut vitt el. A rendőrségi fogdában ha­marosan vége szakadt a férfi titokzatos anonimitásának. Fridrichről kiderült, hogy több évtizedes kereskedő múlttal rendelkező könyv ter­jesztő, aki feleségével együtt havonta 21 ezer forintot ké­rés. — De hát ekkora jövede­lem mellett minek szélhámos- kodott? — kérdezték sokan a lebukást követően. S egyál­talán hova lett a töméntelen élelem — a hetente kiló­számra vásárolt téliszalámi, virsli s a tucatjával elszállí­tott konzervek — hiszen a Fridrich házaspárnál alig- alig jártak rokonok vagy ven­dégek. A kérdés a járásbíró­ságot is foglalkoztatta, s a büntetőtanács végül is a ta­lány meglehetősen morbid megoldására jutott... Állateldorádó az Ábrahám-tanyán A Fridrich teremtette ön­mítoszhoz az az ámulat is hozzátartozott, amellyel az egyik áfészes sofőr otthon mesélte: — az Ábrahám-ta­nyán még o kutyák is mire­lit csirkét esznek, S a Frid- rich-háznak nem egyetlen há­ziállata volt, a tanyán 4 eb és 5 macska élt feltehetően pompás körülmények között, hiszen a bírósági ítélet sze­rint a felvágottak és konzer­vek jelentős részét a kilew állat fogyasztotta el. Abszurr fintora ez ennek az égési ügynek, hiszen az Ábrahám- tanyán olyan csemegéket et­tek az állatok, amelyekből a faluban és más falvakban is nemegyszer több hétig egyet­len falat sincsen. A vádlott aktájában a bűn­ügyi okmányokon kívül ta­lálható egy fegyelmi határo­zat is. Az 1975-ben keltezett hivatalos papír szerint frid­rich egy Békés megyei por­tyája során a megyei párt- bizottság néhány tagjára hi­vatkozva zsarolta a tsz-ek ve­zetőit mezőgazdasági köny­vek vásárlására, vagyis saját forgalma növelésére. A tekin­télyelvre épített trükk tehá nem új, bár mint azt a jeler ügy is bizonyítja még mindig használható... A Nagykátai Járásbíróság az ötnegyed évig tartó s bi­zonyíthatóan 36 ezer forint kárt okozó csalásért 1 év 3 hónapi börtönre és (a kár megtérítésén kívül) 15 ezer forint pénzbüntetésre ítélte Fridrich Lászlót. 4z ABC-üz- let vezetőjét és két helyette­sét az Áfész leváltotta és ala­csonyabb munkakörbe he­lyezte. Babus Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom