Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-29 / 305. szám
Ésszerűbben, korszerűbben Nőtt a termelékenység A járási pártbizottság egyik 1976-ban hozott határozatában intézkedéseket sürgetett e termelékenység növelése érdekében. Annak ellenére, hogy a! 1975. december 31-i adatokhoz viszonyítva, a járás ipari üzemeiben foglalkoztatottak száma 20 százalékkal csökkent, az egy dolgozóra jutó termelési érték a MEZŐGÉP Vállalatnál például 287 ezer forintról 365 ezer forintra, a kefe- gyárban 160 ezer forintról 198 ezer forintra nőtt. A jobb eredményeket szinte mindenütt a termelési eszközök jobb kihasználásával, korszerűbb technológia bevezetésével és a termelőerők ésszerű átcsoportosításával érték el. Fővárosi üzemek Óvodákat, iskolákat patronálnak A helyi üzemekben, intézményeken kívül, a fővárosban működő üzemek, vállalatok is támogatják a monori gyermekintézményeket: több százezer forinttal járultak már hozzá bővítésükhez, s újabb 20 vállalat ígéri a jövőben a segítséget, csatlakozva a régi patronálókhoz. Utánpótlási gond Ingázó diákok Járásunkban is sok gondot okoz a megfelelő szakmunkásutánpótlás. A ceglédi 203. számú Bem József Szakmunkásképző Intézet monori osztályaiban csaknem 350 ipari tanulónak jut hely, de jelenleg csupán feleannyian ismerkednek falaik közt a választott szakmával, főként azért, mert az általános iskolát befejező, szakmunkásnak jelentkező fiatalok többsége budapesti munkahelyet választ és a fővárosban folytatja a tanulást. Ä P E'ST.'MEG Y £ I \H í RLA P- K ÜL ÓN K I A OÁ S A£ xx. évfolyam, 305. szám 1978. DECEMBER 29., PÉNTEK Jegyzet Műsorok helyett — mázolás A szünidő a gyerekeknek mindig öröm. Ezzel az örömmel azonban sok esetben gondok is párosulnak: a dolgozó szülők nem mindig tudják úgy időzíteni szabadságukat, hogy a téli vakációban együtt lehessenek csemetéikkel. Többségük kénytelen őket a napköziben elhelyezni, hiszen az önállóság hiánya miatt, senki sem hagyja szívesen egyedül egyiküket sem a lakásban. A napközik a szünidőben csak akkor látják el jól feladatukat, ha színvonalas, színes programokról gondoskodnak. Amennyiben nem. a gyerek észre sem veszi a vakáció és a tanítási napok közötti különbséget. A rendezvények hiánya, a bezártság, az unalom érzését keltheti bennük. a szünidő nem éri el igazi célját, nem nyújt pihenést, játékot, szórakozást, kikapcsolódáit. Az Oktatási Minisztérium ősszel született állásfoglalása szerint, erősíteni kell a kapcsolatot az iskolák és a művelődési intézmények között, hogy a gyerekek hasznosan töltsék el szabad idejüket. A járási művelődési ház, ennek megfelelően, színes programajánlatot dolgozott ki a téli szünet idejére, de Monoron csupán egyetlen iskola jelentette be igényét a műsorokra, a többi, érthetetlen módon, egyáltalán nem érdeklődött irántuk. Természetesen, lehetséges. hogy az iskolák maguk is tartalommal tudják megtölteni az elkövetkezendő napokat, de az említett lehetőséget figyelmen kívül hagyni mégis vétkes köny- nyelműség. A járási művelődési ház nagyterme most, a téli szünetben, nem gyermekzsivajtól hangos: ecsetek, pemzlik zizegése, festékes vödrök csörömpölése töri meg a csendet. A kihasználatlanság ugyanis lehetővé tette, hogy hozzákezdjenek a már amúgy is esedékes festéshez, mázoláshoz. Kövess László Kovács Ferencné a revolvereszterga gépen készíti a jelzőpálcákat a filmlaboratóriumnak Barcza Zsolt felvételei gyártanak majd. A már épülőfélben levő, új műhelyben írásvetítőket fognak összeszerelni. Amennyiben a vállalat fejlesztési alapja megengedi, további korszerűsítésekre is sor kerül. A Filmtechnikai Vállalatnál már kidolgozták a VI. ötéves tervre vonatkozó gazdasági mutatókat: a tervidőszak minden évében a bérszínvonal 4— 5 százalékkal, a termelés pedig 6—8 százalékkal emelkedik majd. A jobb termelési eredményeket szinte kizárólag a termelékenység fokozásával akarják elérni. K. L. Nagy Jánosné és Rosta Teréz bangátvezető vásznat sző. Szeretnek együtt lenni Lelkes, tevékeny közösség Mezőkövesden, Egerben jártak Mi kell a jó klubhoz? A laikusok is fel tudnak sorolni néhány feltételt: helyiség, érdekes program és lelkes tagság. De persze, az ember szerepe a döntő. Ez jutott eszembe, amikor a sülysápi nyugdíjasklub két vezetőjével beszélgettem. A szervezők Soós Mihály pártalapszerve- zeti vezetőségi tag, tűzoltóparancsnok és a nyugdíjasok sülyi szervezője. Babarczai János pártbizottsági tag, a pártépítő munkabizottságban dolgozik és a sápi községrész nyugdíjasainak szervezője, ök ketten, a szervezői, megteremtői a sülysápi nyugdíjasok klubjának. Részlet a vezetőség minapi beszámolójából: „Alakulásunkkor úgy határoztunk, megpróbálunk valamit tenni, hogy a munkában becsülettel helytállt idős embereknek hátralevő napjait még kellemesebbé, szebbé tegyük. Jelszavunk: életet az éveknek.” Mivel helyiségük nincs, az Alsó-Tápiómenti Afész egyik kisvendéglőjében rendezték meg első összejövetelüket, amelynek a pótszilveszter nevet adták. Az első rendezvény nagy sikere és nem utolsósorban 127 résztvevője hozzájárult ahhoz, hogy a klub gyorsan hírnevet szerezzen magának és még bátrabban vállalkozzék nagyobb tömegeket is megmozgató rendezvényekre. A siker titka A két fő szervező fáradhatatlan utánjárásának köszönhetően, a második negyedévi programot mezőkövesdi kirándulással zárták. A sikerre jellemző, hogy a két nagy busz is szűk volt, a gyógyfürdő meglátogatása még sokáig beszédtéma volt a nagyközségben. A buszbeli hangulat. a közös ebédek és a kirándulások még jobban összekovácsolták a közösséget. A nyarat kihasználva, egy másik kirándulást is szerveztek. Az egri kiruccanás már tartalmasabb volt, mint az előző, hiszen annak tapasztalatait is fölhasználták a szervezők. Az egri kanyargós utcákon tett séta, a vár és a Szépasszonyvölgy megtekintése sok idős embernek azért Is felejthetetlen marad, mert életében először jutott el a patinás városba. Igényelnének más programokat is, amelyek a művelődési házban zajlanának le, s filmvetítést, tartalmas műsorokat is szívesen megtekintenének. A nyugdíjasklub sikerének titka az, hogy az idős emberek szeretnek együtt lenni, a hátuk mögött hagyott dolgos, sokszor kemény éveket fölidézve, gondtalanul szórakozni. Az Életet az éveknek jelszó megvalósult, ezt bizonyította az idei utolsó program is: a vezetőség rövid beszámolója után jó hangulatú műsor kezdődött, melyben táncversenyt is rendeztek. A győztesek fiatalokat megszégyenítő ügyességgel ropták a köröket, a Tóth Józsefné—Szántai Pál kettős különösen nagy tapsot kapott. Több támogatást Ha megkérdezik Sülysápon, hogy a művelődési házban melyik a legjobban tevékenykedő közösség, sokan említik a nyugdíjasok klubját. Lelkesek, mozgékonyak az idős emberek és még ma is sokat tesznek a községért. Éppen ezért nem értjük, hogy miért csak a helyi áfész patronálja őket? Lényegesen több támogatást érdemelnének. Lukács István I? észlet a Maglód múltját ismertető tanulmány bevezetőjéből, amely a község felszabadulását megelőző napok, hetek eseményeit idézi fel: „... oz előrenyomuló szovjet csapatok feltartóztatására, a német hadvezetőség nyolc hétig tartotta községünket megszállás alatt. A Budapesten tartózkodó német véderő-parancsnokság utasítást adott a község főjegyzőjének, s a polgári szerveknek, hogy a katonasággal karöltve, Budapesttől 30 kilométeres körívben, négy méter széles, három méter mély tankcsapdát ássanak. Ezekre a munkálatokra — a vetési időszakban — a lakosságot kivezényelték, a földek nagy része bevetetlen maradt ... Az SS-katonák a községet kifosztották, az állatállományt elhurcolták. Táska Józsefet feleségével, családjával együtt — mert nem akarta az utolsó tehenét odaadni — kivégezték ... Valóságos tűzfészek volt ez időben Maglód ...” A romok alatt Márkus Sándorné ma így emlékezik: — Szinte még gyerek, 12 éves kislány voltam. A község lakosságnak nagy részét' kilakoltatták, német parancsra csendőrök hajtották a népet Ecser, Pécel, Rákoskeresztúr irányába ... Borzasztó, félelemmel teli heteket éltek át, akik a községben maradtak. A meg-megújuló, mindig ismétlődő aknavető-lövedékzápor elől a pincékbe menekültünk. A szomszédokkal, utcabeliekkel együtt, tizennyolcán éltünk a mi pincénkben, ahová november 4-én húzódtunk be. — Nagy csendre ébredtünk november 19-én. A pincéből i házba merészkedtünk. Kilenc óra körül, hirtelen akna- lövedék-zápor zúdult a községre, becsapódás érte a szomszédos házat is, amely teljesen Egy régi december emlékei A szebb élet biztos tudatában Virágesővel fogadták a szerelvényt Gomban, 16-tól 20-ig: szabás-varrás tanfolyam, 19-től: ifjúsági klubfoglalkozás. Gyomron, 15-től a rajz, 18-tól a fotó szakkör, az ifjúsági és magnós klub , összejövetele. Mendén, 18-tól: az ifjúsági klub foglalkozása. Monoron, 17-től: asztalitenisz edzés. wyaregynazan, iD-toi lí-ig: i népi tánccsoport próbája. Pilisen, 18-tól: a magnós és ifjúsági klub foglalkozása. Üllőn, 14-től az ének-zene szakkör, 18-tól a szakmaközi klub foglalkozása. Vasadon, 14-től: a sportklub összejövetele. Vc- csésen, 18-tól: a galambász szakkör foglalkozása. é Késztermék — jövőre Kézzel szövik a király vásznat A Filmtechnikai Vállalat már teljesítette tervét iVC V Cű SjiJ all LjJiXI i ICtCOl mény akad az országban, amely a Kulturális Minisztérium hatáskörébe tartozik. E kevés egyike a Filmtechnikai Vállalat, amely a filmszínházakat látja el különböző berendezésekkel. Monori gyáregységének vezetője, Puskás Ferenc tájékoztatott bennünket tevékenységükről, terveikről. A vállalati munkamegosztás révén, főként filmvetítő alkatrészeket, gépházi és biztonsági berendezések alkatrészeit készíti az üzem 97 dolgozója. Termékeik több mint ötven százalékát értékesítik külföldi piacokon. Jelenleg két szocialista és két munkabrigád tevékenykedik a gyáregységben, munkájukat számos oklevél és emléklap dicséri. Az országban egyedül Monoron gyártják az úgynevezett királyvásznat, amely kiváló hangáteresztő képességéről híres. Ez a speciális mozivászon nagyon munkaigényes, kéziszövéssel készül, még nem sikerült olyan technológiát kifejleszteni, amely helyettesíthetné az ember munkáját. Évente csaknem ezer 300 négyzetméter vásznat szőnek az ügyes kezű asszonyok. A gyáregység dolgozói már december közepén teljesítették idei, 55 millió forintos árbevételi tervüket. Hozzáláttak az év végi leltározáshoz és a következő évi terveket is elkészítették. Jövőre nemcsak alkatrészeket, hanem késztermékeket is A nap kulturális programja tés megszervezéséhez, a község ügyeinek intézéséhez. A gazdasági élet megindításának segítésére különféle részlegeket hoztak létre. Az ipari részleg vezetője Sallai Imre volt, különböző iparágak dolgozói tömörültek e csoportba, nagy részt vállalva a község újjáépítéséből. Megalakult a szabók, cipészek, s a vasutasok részlege. Ez utóbbi munkáját Szegedi István irányította, ö és társai hősies munkát végeztek a felrobbantott vasúti hidak, átereszek helyreállításában, nekik is köszönhető, hogy 1945. május elsején elindulhatott az első vonat Mendéről Budapestre. A vonatot virágesővel fogadták a maglódiak. Az ostrom folytán szinte teljesen használhatatlanná vált villanyhálózat újjáépítésén a villanyszerelő részleg éjt nappallá téve dolgozott. i A fővárosért Az aknaszedő csoport tagjai, Szabó István vezetésével, -S a szovjet katonák segítségével, megtisztították a községet, a község környékét a Eel nem robbant aknáktól, lőszerektől, 1945. február 14-én megalakult a kommunista párt íelyi szervezete. A község lakossága is részt vállalt a főváros újjáépítéséből, miközben a szebb élet reményében, biztos tudatában, íaponta meg kellett küzdenie i létfenntartás ezernyi gond- ával. 1945. április elsején kezdő- lőtt meg a földosztás. Jandó István ásta sírgödörbe lökték a nácik. A községben, német katonai parancsra, összesen körülbelül 25 katonaszökevényt végeztek ki, s táblával a nyakukban, napokig hagyták kint feküdni a holttesteket. A felszabadulást megelőző harcok során a lakóházakban és középületekben jelentős károk keletkeztek, a becsapódó aknalövedékek 16 polgári lakost öltek meg Maglódon. December végére egyre inkább harapófogóba került a fővárost körülvevő német hadigépezet, a Vörös Hadsereg egységeinek — heves küzdelmek közepette — sikerült áttörniük a németek alkotta, szoros körgyűrűt. December 28-án, körülbelül hajnali hat óra tájban szabadult fel Maglód. Akkor haladt át az első szovjet katonai gépkocsi a vasúti híd felől, a falun keresztül. Ecser irányába. Délelőtt 11 óra körül szovjet katonatisztek kisebb csoportja érkezett a községbe. Gyömrő felől, feltételezhető, hogy közöttük volt Steinmetz Miklós, magyar származású kapitány is, aki a Vörös Hadsereg Gyömrőn állomásozó po- i litikai osztályáról indult el utolsó útjára. ! Éjt nappallá téve Jó egy hét múltán, 1945. ja- ' nuár 6-án, délután egy óra- 1 kor a központi iskolában ősz- i szehívatt nagygyűlésen a mag- i lódiak megválasztották az i úgynevezett hetes tanácsot, a j község első Munkás—Paraszt Tanácsát, amely nagy lendü- i lettel látott hozzá az újjáépíelpusztult. Anyámmal, testvéreimmel a pincébe rohantunk, édesapám, utolsóként, még a házban maradt. Pillanatok múlva találat érte a mi otthonunkat is ... Édesanyánk, látva, hogy apánk nincs velünk, szaladt volna vissza a lakásba. A pincében levők közül többen lefogták öt, a robbanások egy pillanatra sem hagytak alább, s csak amikor elcsendesült a zaj, öt órányi idő elteltével merészkedett fel a házba néhány férfi... Keserű csend töri meg az emlékezést. — A megsérült házrész alatt, a romoktól félig betemetve, még élt édesapám. Lehozták őt is a pincébe. Elvérzett, s ott, szemünk láttára halt meg. Ha nem kellett volna öt órát a romok alatt szenvednie, ha azonnal orvosi segítséget kaptunk volna ... Harmincnyolc éves volt. Azon a hajnalon Dr. Laczkó Pál, maglódi körzeti állatorvos: — Mint a legtöbb falubeli család, mi Kistarcsán vészeltük át 1944 decemberét. Minden ingóság nélkül, gyalog tettük meg az utat, s csak később, lovakat szerezve jöttünk vissza személyes holmijainkért. A községet, a családi házat sl nem hagyó maglódiak közül sokan emlékeznek ma is — szemtanúként ott kellett lenniük — a karácsony előtti szörnyűségre: az értelmetlen harcot nem vállaló három magyar katonaszökevényt, az. egykori Kóczián-lcastély udvarában agyonlőtték és a maguk
