Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
Három évtized karácsonyai rr;—:—;-----r lehettem, kilenc, amiI lSyOlC CVCS | kor az iskolában elő— szőr hallottam a gyerekek között: a karácsonyfát nem is a Jézuska hozza. Vitatkoztam a gyerekekkel. — Édesszülém azt mondta, Igenis a Jézuska hozza. — Mert szüleim szavát szentnek tartottam: és nagyon vártam a karácsonyt azzal a szándékkal, „mindent megfigyelek, amit a felnőttek csinálnak nálunk; b két néném és szüleim.” Bizonyságot akartam. Karácsony böjtjén, az ünnep előtti napon anyám küldött, ..tűzre valót hozzak”, s a fészerbe mentem. Édesapám a gyalupadon a karácsonyfatartót igazgatta, amit előző évekből már ismertem. Szöget ütött a fejembe, mit akarhat azzal édesapám. A kamrában meg a hátikosárba állított karácsonyfát láttam meg. Ez szintén nyomós érv volt, mert iskolából jövet láttam az Aszódról érkező asszonyokat, hátukon a kosárba állított fákkal. A felsős gyerekek meg nevetve mutatták a kisiskolásoknak — lássátok, milyen Jézuska hozza. Este aztán mindenről bizonyságot kaptam, mert a hátikosárból a fa az édesapám által készített tartóval a szoba asztalára került, színes papírlánccal díszítve. Néhány csillagszóró, aprócska gyertyák és dió, meg anyánk készítette apró sütemények ráaggatva a faágakra. Nagyon tudott fájni a bizonyság, „hazudtak a felnőttek”. Fájni tudott az is, elvesztettem egy illúziót, ami széppé, titokzatossá tudta tenni a gyerekek számára a karácsony várását. Dehogyis gondoltam én még akkor arra: az én gyerekeimmel szemben is el fogom követni ezt a kegyes csalást. 1939-ben, s utána is, a háborús szelek által, szintén nagy volt a szegénység, a pénztelenség is a falvakban, és mentegettük a karácsonyi Jézust a gyerekeink előtt. Nagyon szegény most a Jézuska, ajándékot ne is várjatok tőle. Valóban az volt, és csak borókaágra jutott a pénzemből, no meg előkerültek az előző évben gondosan el rakott díszek. Láncfüzér, megspórolt gyertyavégek, selyempapír, amibe kockacukrot csavargattunk, és tudtak örülni az én gyerekeim, akár-' csak mi annak idején.- ----------------- karácsony táján a I A következő | készülődés lázában------------------- — mert valóban te sti betegség nélkül —, lelkileg szenvedve gyötrődtem. Itt a karácsony, és egy fillér a kezemben nem volt. Férjemet behívták katonának, ráadásul kihallgattam akaratlan a két gyerekem beszédét, amikor a nyolcéves Marika lányom oktatta 4 éves öccsét. „Te, Lacink, el ne áruld az anyunak, mink tudjuk, ő hozza a karácsonyfát és nem a Jézuska, mert akkor annyit se kapunk, hogy fánk legyen”. Ám a legszegényebb, a legszomorúbb karácsonyunk, a legemlékezetesebb is számomra az 1944 karácsonya volt. Férjem fogságba esett, Pest felől dörögtek az ágyúk, és madarak helyett repülőgépek szálltak a borús, esőt csorgató felhők alatt. Verseg december 8-án szabadult fel a német megszállás alól, a falunkon átvonuló szovjet haderő Pest alatt gyülekezett, és a felszabadult falvakban kevés létszámú rend- fenntartó csaoat maradt. Egy-két tiszt és a szolgálatot teljesítő katonák. Az ostrom miatt. Verseg félig romokban maradt, a mi lakásunk is. A háztető nagy része rászakadt a falakra, és csörgött a konyhába az eső. A szovjet parancsnokság megengedte, hogy az uraságok tanyáit, a gazdasági épületeket a házaik javítására az emberek széjjel szedhetik. Én fs hordtam a két gyerekkel cserepet, gerendát, de nem volt ember. aki a tetőt a fejünk felett kicsit rendbe hozta volna. És eljött a szent este. Se karácsonyfa, se világítónk. A tűzhely körül ülve a levett kis- karika engedett némi fényt a parázsló tűzből, és meséltem, hogy szabadulni tudjak a torkomat szorongató bizonytalanságtól, a ránk szakadó magánytól. Akkor már három gyerekkel ültem asztalhoz, ha szűkén is, de enni kapjanak mindennap, nagy gond volt. A kutya ugatni kezdett, de nem mozdultam, mert tehernek éreztem karom mozdítását is, majd a kutya ugatása csaholássá csendesült, mint amikor ismerős jön a házhoz. — Vajon ki gyühet szent este hozzánk? — tűnődtem. — Drasztutye, manka, drasztutye, maiinkák! — köszönt a nagy termetű Andrej, és az alacsony ajtó miatt meghajolva lépett barátjával a szobába. Vidámak voltak, jóked- vűek és lármásak. Fogadtam a köszönésüket, és már nem éreztem olyan szorítónak a sarkaiból kifordult világot. Széket adtam a vendégeknek, és mentegettem szegénységünket. Az egyik katona a zsebéből arasznyi gyertyát szedett ki, és a tűzhely lángjával meggyújtotta, majd az asztalra állította. A három gyerek meg mint a csirkék, körbefogták a két katonát, és tele lett a szoba zajjal, lármás kacagással. A két szovjet katona nem először járt nálunk. Előzőleg már több ízben voltak itt. Andrej a parancsnok sofőrje volt. A bontásoknál segített faanyagot gyűjteni, és a két nagyobb gyerekkel hamar összemelegedett. Mint sofőrt, érdekelte a házunk előtt az árokba forduló harckocsi is, és többször is próbálkozott kivinni onnan, közbe bejöttek hozzánk melegedni. Hát innen volt az ismeretség, és nagyon jólesett, hogy karácsony estéjén gondoltak ránk. Tűrhetően beszélt magyarul, így értettük egymás szavát. — Mamka, nekem család Moszkva, maiinkák messze, neked itt van Pálinka kisbarisnya és Aljoska (azaz Marika, Joci és a kétéves Palika). Az asztalra állított vastag gyertya lángja kiűzte a szobasarkokba telepedett homályt, és akkor láttam, Andrej a hóna alatt egy fenyőágat szorongatott, majd az asztalra tette, és a feneketlen pufajka zsebébe csúsztatta hatalmas tenyerét. Mi minden elfért abban. Az egyik zsebbe gyufa és egy üveg petrol világító, a másik zsebbe gyertyacsonkok, három maréknyi kockacukor. Tudtam, a fenyőág a pap kertjéből való, a gyertyacsonkok is, mégis jólesett a szándék, a világ más tájáról ide sodródó ember jött az emberhez a szeretet ünnepén. A gondolat, hogy nem vagyunk már annyira egyedül, kisöpörte testemből az ólmos fáradtságot. Marikát a kamrába szalasztottam a karácsonyfatartóért. Segítettek a katonák is. Nyolc órakor már feldíszítve állt a fa, és a köny- nyű gyertyák lángját a tört ablakon beszökő éles levegő jól megtáncoltatta. Én a két gyerekkel magyarul, a két katona oroszul énekelt... Maid asztalra tettem a kelt kalácsot, és közösen fogyasztottuk el. Később, a múló évek során gyakran gondoltam az 1944 karácsony estén érkező két vendégre. Élnek-e? Túlélték-e a pusztító háborút? Ha élnek még valahol a nagy szovjet földön, és szeretteik körében töltik az ünnepeket, gondolatban én is asztalukra helyezem szerény ajándékomat, a három évtized óta őrzött emléküket. ;■ ■—:------------——- Felnőttek a I 1977. december 24. | gyerekek, ők--------------------------------- is megesaládo sodtak. Az unokák között állok én is a mennyezetig érő, gazdagon díszített karácsonyfa alatt. Hogy mennyi minden ajándék van a fenyőfa alatt, sorolni is sok lenne. Ma már szegényül, üres kézzel ritka házhoz kopogtat a karácsonyi Jézuska. Én is őszinte szívvel kívánok kellemes ünnepeket a szeretet napján. Emberséget az anyagiak mellé. MARTON PALNÉ Verseg Közép-Európában egyedülálló Ahogy a Duna Visegrádnál hatalmas ívben kanyarodik, megkerülve a szemközti Börzsöny legdélibb nyúlványát, szemet gyönyörködtető természeti szépségeket láthatnak a kirándulók. A Salamon-torony feletti Sibrik-dombról azonban a kilátás történelmi múltunk gazdagságát is elénk tárja. Ez a panoráma, hála régészeink és történészeink munkájának, egyre szélesebb és színesebb. A Duna-parthoz közel, Mátyás király egykori palotájának még romjaiban is impozáns maradványai, fenn a hegy csúcsán a IV. Béla felesége által épített fellegvár kövei a középkori Magyarországról adnak hírt. Római köveken Jóba Éva rajza És a ke2idet? A római erőd, amelynek alapfalait néhány évvel ezelőtt találták meg régészeink, időszámításunk után. a IV. század elején épült, hogy a barbár támadásoktól védje a Pannónia határáig terjeszkedő birodalmat Az V. században Róma gyengülése és a barbár törzsek egyre erősödő támadása távozásra, az erőd és a p>arti őrtornyok elhagyására kényszerítette a katonákat. Rövid szláv uralom után megjelent a honfoglaló magyarság. A meglevő erődítményt hamarosan használatba veszik, és I. István alatt egyike lesz a legkorábbi királyi várbirtoknak és megyeszékhelynek, ahol a világi hatalmat és unalmat a várispán gyakorolja. Egyházi szempontból a király Visegrádot és az egész hozzá tartozó megyét a veszprémi püspökség felügyelete alá rendelte. A Magyar Tudományos Akadémia várispáni központ kutatási programja keretében folynak az ásatások jelenleg a visegrádi S ibrik-dombon. Az országút egyik oldalán a várispáni használatra átalakított római erőd feltárása már nagyrészt befejeződött, az érdeklődők a két korszak jói -elkülönülő építési maradványait megtekinthetik. A várispáni székhely azonban feltételez a közelben egyéb, XI. századi emléket is. Az út másik oldalán a Magyar Nemzeti Bank üdülőépítésbe kezdett és az előkészítő földmunkák során sírokra leltek. A régészek hamarosan megállapították, a temető XI. századi keletkezésű, és mivel akkor templom köré temetkeztek, várható volt, hogy a közelben ennek a maradványait is megtalálják. Két templom Szőke Mátyás, a visegrádi Mátyás király Múzeum régésze, aki az álsa- tásokat vezette, így beszélt a leletekről: — A munkánk során az egyenletes négyszögekre felosztott ásatási területen az egyik meglepetést követte a másik. Egyrészt nem is egy, hanem két templomot találtunk. Az időben korábbi I. István alatt, tehát 1001 és 1Q38 között épülhetett A mérete kiesi, a félkörívű szentéllyel együtt tíz méter a hossza és a szélessége alig haladja meg a négy métert. A XI. század vége felé a templom, úgy látszik, már szűknek bizonyult és ezért a korabeli szokásoknak megfelelően, hogy a szentelt hely folytonossága megmaradjon, az eredeti kistemplom egy részét beleépítették az új, nagyobbá. Ennek már majdnem tizenkét méter hosz- szú a hajója, nyolc méter körüli a szélessége és a négyszögletes szentély oldalai is öt méter felettiek. A templom falához támaszkodva emeletes esperesi ház állott, gazdasági udvarral, kemencével, tornyos lépcsőfeljáróval, amelyről a templomi karzatra is fel lehetett jutni. — A templomhajó majdnem kétharmadánál a lábazatban szentélyre- kesztő nyomait találtuk. A szokatlanul nagy terület elválasztása valószínűleg azért vált szükségessé, mert a főoltárnak és a két mellék- oltárnak is külön miséző papja lehetett — Az ásatás során sok kőfaragás, oszloptöredék került elő. Ezeken kívül egv kilencméteres falszakaszon freskódíszítést találtunk. Fejtöredékek. kéz, ruhadísz, madarak, halak és egy kis állatka ismerhető fel rajta. A templomot a jelek szerint minden falán freskó díszítette, a levált és összegyűjtött anyag ötven ládát tölt meg. — mondta Szőke Mátyás. — Van lehetőség a helyreállításra? — Körülbelül százhúsz négyzet- méter lehetett a festett falfelület a templomban. Az ötvenládányl törmelék összerakása nem lehetetlen, de iszonyatos türelemjáték megtalálni a hiányzó részt, illetve alkotó fantáziával kigondolni, hogy majdnem kilencszáz évvel ezelőtt milyen elrendezésben, mit ábrázolt az akkori mester. Ez a feladat Rády Ferencre, az Országos Műemléki Felügyelőség falikép-restaurátori csoportvezetőjére és munkatársaira vár. — Az ideiglenes védelemről hogyan gondoskodnak? — Jelenleg kétszeres nylonsátor- borítás védi a területet, később pedig az Országos Műemléki Felügyelőség soron kívül védelmi intézkedéseket hoz. — Milyen leleteket találtak a templomot körülvevő temetőben? — Valójában két temetőről beszélhetünk, mert a kistemplom köré is temetkeztek megépítése után. Ezeknek a síroknak nagy része a későbbi épület belsejébe került. Feltárásuk jövő évi feladat, reméljük, a leletek valamilyen módon utalnak majd ,az építkezés pontos idejére. A nagytemplom körüli sírok száma meghaladja a kétszáztízet. Köznép« temető, nagy kincsek nélkül, de így is sok érdekességgel. A szentély külső falánál esperesi sírt ástunk ki, áldozókehely és az azt lefedő kis tányérka, a patena volt a halott mellett. Aranygyűrűket, egy gyermekcsontvázon ezüsitgyűrűt, az egyik sírban I. László (1075—1095) pénzérméit, máshol nyílhegyeket találtunk. Egy másik sír emberi tragédiát rejtett: egy helyen anya- és gyermekcsontváz került elő, valószínűleg szülés közben halt meg mindkettő. A csontok további vizsgálata során még nagyon sokat megtudhatunk erről a közösségről. Az Igazságügyi Minisztérium orvosszakértői intézetének munkatársai. Varga Tibor és Susán Sva él fogja végezni az antropológiai vizsgálatokat, sőt, a vér- csop>ortvizsgálatokat is, így lehetőség nyílik sok egyéb tudományos eredményen kívül például a családi kapcsolatok kiderítésére is. Tatárok pusztították — Hogyan pusztult el végül is a templom? — Az 1241—42-es év — a tatárjárás pusztította el. A köveit elhordták a lakótorony, az úgynevezett Salamon-torony építéséhez. — Miért olyan fontos ez a lélet? — Idézem a Magyar Tudományos Akadémia ásatási bizpttságának a véleményét: nagyszerű, szépen megmunkált kőanyaghoz freskómaradvány is járul és így ez a hely összképet ad a korabeli művészetről. Közép-Európában páratlan lelet. — Milyen anyagi eszközök állnak a rendelkezésükre a megóvásában? — A Nemzeti Bank, amelynek az üdülőépítése során bukkantak fel a maradványok, vállalta a helyreállítás és fenntartás támogatását, s az OMF soron kívül munkatervbe vette. Sedlmayr Jánost, az OMF tervezési osztályának műteremvezetőjét kérdeztük, mikor nézhetik meg az érdeklődők Visegrád új régészeti szenzációját? — A feltárt romok fölé védő tető kerül, a falmaradvány freskójának megóvási módját még vizsgálatok döntik el, esetleg leválasztva, külön a fal előtt mutatható be; a legidő- igényesebb azonban a freskótörmelékek összeállítása. így- valószínűleg 1980—81-ben csodálhatjuk meg a korai mesterek XI. századi művét HAJÓS ANNA Weöres Sándor: Behavazott házak Ernyedten tartva terhüket alusznak a tanyák. Mit álmodnak a hó alatt? Sár-szikkasztó tavaszi szellőt rügyet, csírát, bimbót, virágot — Körülugatják mind a kutyák: A háztető szalmája gabonát nem terem soha többé, tavasz, nyár ugyan éleszti, hiába Mégis, csakazértis, vágyakoznak a télvégi sugárra. i
