Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
CEGLÉD! PE«T RftlAP KÜLÖNKIADÁS* H 1 ml G 13 3 BB MSHOE'Vmtn ""Híradó VÁCI MAPLO A PEST MEGYEI H i RlLA P KU LÖN KIADÁSA Á PESY MtGV,El"H(m AP KÜLÖNKIADÁSA A VA<ÉI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE Háromféle menü, az egyik diétás Segítség a lakásépítőknek Modern berendezésekkel — könnyebben A Nagykőrösi Konzervgyár nemcsak termelési eredményeivel, erős szocialista bri- gadmozgalmával emelkedik ki a város üzemei közül: élen jár dolgozóinak szociális támogatásában is, melyre a jelenlegi tervidőszakban több mint 57 millió forintot költ. Tekintélyes ez az összeg, hatékony felhasználása nem csekély feladat, a gyár szociálpolitikai intézkedési terve ezért rendkívül körültekintően határozta meg a tennivalókat, s a két évvel ezelőtt kinyilvánított törekvések helyességét azóta az idő igazolta. A gyár az idén is a meglevő intézmények hiánytalan ellátásán, kihasználtságuk fokozásán, a korábbi kedvezmények mindenkori megadásán fáradozott, valamennyi szolgáltatás színvonalának emelésével. S az eredmények nem maradtak el. A gyár bölcsődéjének és óvodájának kihasználtsága csaknem teljessé vált. Növekedett a vállalat hozzájárulása az étkezési költségekhez. Az üzemorvosi rendelő továbbfejlesztette szűrővizsgálatainak rendszerét. Kedvezően változtak a dolgozók munkakörülményei, noha a termelés csaknem egyharma- dát adó I. számú üzem átépítése sok nehézséget okozott, bekapcsolása a termelésbe viszont jövőre korszerű berendezéseivel jelentős mértékben csökkenti a fizikai megterhelést. A szociálpolitikai intézkedési terv gondosan felmérte a munkaruha-juttatás nehézségeit, de számottevő változásokat a most véget érő év intézkedései sem hoztak, hiszen a gondok forrásai a gyárkapun kívül keresendők. Mindenesetre a Munkaruhakutató Intézettel és a Patyolattal a minőségi kifogások csökkentése érdekében az idén is szorosan együttműködött a vállalat, mely a termelési költségek keretéből a tervidőszakban több mint 25 millió forintot kíván munkaruha-beszerzésre fordítani, csaknem felét az összes szociális kiadás összegének. A szociális juttatások felsorolásakor szívesen büszkélkednek a konzervgyáriak üzemi étkeztetési rendszerükkel, a központi telep korszerű étkezdéjével. Az elégedettségre nemcsak az adhat okot, hogy I a gyár ismét növelte a vállalati hozzájárulást — az idén már 2 és fél millió forintot fordít rá —, hanem az is, hogy a konyha mindinkább szem előtt tartja a korszerű táplálkozás követelményeit, a dolgozók háromféle menü közül választhatnak, melynek egyike diétás. A korábbi években gyakrabban esett szó a gyár gyermek- intézményeiről, mint az idén, ami érthető, hiszen a városban ebben a tervidőszakban két óvoda is épült, az egyik éppen a konzervgyár közelében, s a város óvodai ellátása gyakorlatilag teljessé vált. Mégsem csökkent az üzem óvodájának jelentősége, sőt, mint említettük, az óvodát AHOL ÉPP SZABAD A SZOBA Villany va rrógép, citerazenekar A pillangó, amikor rejtekéből kibújik, szárnyait szárit- gatja, próbálgatja a napon, kedves látvány. Kecsességének, színpompájának csak később lehetünk tanúi. Ilyen pillékhez hasonlíthatók a ceglédi Kossuth Művelődési Központban Lengyel Anna Mária táncpedagógus balett-táncos tanítványai, amint a mozgás művészeiével ismerkednek. Lázasan készülődik a kis csoport, bemutatóval lepi meg a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat fenyőfaünnepének résztvevőit, a többi gyereket. Az irodalmi színpad tagjai is gyakorolnak. Az utóbbi napokban vagy tucatnyi Télapóünnep szereplői voltak, most új hangot, színeket keresve készülnek a farsangra. Egy terem, két előadás Art, hogy sok jó kis helyen is elfér, el lehet mondani a ceglédi művelődési központról is. Szűkös termei, szaporodó csoportjai miatt, a vándorlás rendszerű foglalkozásokat kellett bevezetni: a szakkörök, csoportok mindig ott tartják foglalkozásukat, ahol épp szabad a szoba. Szakköri helyiség így a ruhatár, a színházi öltöző, olykor az iroda is. Naponta legkevesebb ötszáz-hatszáz ember fordul meg itt, színházi esten jóval több. Mivel a nagyterem egyelőre használhatatlan, főként irodalmi és más, kisebb közönségre számító pódiumprogramokat rendeznek. A délután a közép- iskolás bérleteseké, az est a felnőtteké. Korlátozott számban tartalékolnak jegyet azoknak, akiknek bérlet már nem jutott, de egy-egy előadásra igen kíváncsiak lennének. Talán mondanunk sem kell, hogy többe kerül, ha egy művész vagy művészeti csoport két előadást tart egymás után, de valamit — valamiért alapon erre számítani kellett: úgy, két részletben, hétszázan nézhetik meg az előadást. Az emeleti teremben háromszázötven vendég fér el. A termek most is telve. Az emeleti zegzug hosszú, keskeny szobájában gyors villanyvarrógépek zümmögnek. Az öt varrócsoport közül az egyik gyakorol, Simon Károly- né szabász vezetésével. Az asztalon kordbársony, kosztüm lesz belőle. Szürke szoknyát próbál egy idősebb asz- szony, már maga szabta, varr- ja. Szil-szál, selyemszál A lépcsőházban az elköszönő c iterazenekarosok lépte koppan. A földszinten a díszítőművész szakkörösöké az oldalszoba. Az imént új tagjelölt érkezett közéjük, bemutatkozásul palackra horgolt- hurkolt kutyust hozott magával. Nézegették a többiek: igen, hát ez is két kéz munkája, de majd akkor lesz be- mutatnivaló, igazi, ha az új vendég is megtanulja a tápió- szentmártoni Faludi Imrénétöl és a többi szakkörösöktől, miként kell a fonallal, tűvel bánni, hogyan színesednek párnán, térítőn az eredeti népi- hímzés-motívumok. Népes az alkoholmentesek Vitis klubja is: kis szilveszteri előzetesre készülnek, műsorral, játékkal, vígassággal és persze, üdítő italokkal, kávéval. Tervezik fejlesztését — Azért, hogy nincsen nagyterem, még nem mondhatjuk, hogy félkarú óriás a Kossuth Művelődési Központ — mondja Lűr István igazgató. — A művészeti rendezvények száma nőtt, gyümölcsözik a munkásművelődés, a kulturális együttműködés a város vállalataival, üzemeivel. Egymást érik a kihelyezett ismeretterjesztő és más rendezvények, amelyek kört helye van a politikai tájékoztatónak éppúgy, mint a dalnak, muzsikának. A város fejlesztésének terveiben ott szerepelnek azok az elképzelések is, amelyek a művelődési központ körülményeinek javítására irányulnak, hogy feladatainkat, amelyek egyre nagyobbak, minél jobban elláthassuk. Eszes Katalin többen vették igénybe, mint az előző években. Egyébként ez utóbbiban 170, a bölcsődében 30 apróság kaphat helyet. A két intézmény fenntartására évenként csaknem 1 millió 300 ezer forintot költ a vállalat. A családok életének megkönnyítését nemcsak a gyermekintézmények szolgálják. Segíti a gyár a lakást építőket is. A jelenlegi tervidőszakban mintegy száz dolgozója részesül majd lakásépítési kölcsönben, 3 és fél millió forint értékben. Jut pénz az öt esztendő során egyéb segélyekre is, összesen 1 millió 600 ezer forint. Tetemes összegre rúgnak a gyár balatonmáriai üdülőjének fenntartási költségei. Az üdülőben, egy-egy turnusban 55 ember pihenheti ki a munka fáradalmait, évenként csaknem négyszáz, sokan pedig szakszervezeti beutalóval töltik gondtalanul szabadságukat. Egyébként az üdülési lehetőségeket kihasználó konzervgyáriak többsége fizikai dolgozd, arányuk már most meghaladja a 70 százalékot, a tervidőszak végén pedig majd a 80-at. Ugyancsak a családok, elsősorban a háziasszonyok munkáját, életét könnyíti meg a gyár azzal, hogy továbbra is fenntartja a női fodrászatot, a Patyolat felvevőüzletét, az üzemi büfét, a központi telep bejáratával szemben levő zöldségesboltot pedig felvásárlási áron látja el friss áruval. A konzervgyári szociális támogatások rendszerébe szorosan illeszkedik a dolgozók kulturális és sporttevékenysége feltételeinek megteremtése, amire évenként több mint egymillió forintot fordít a vállalat. A gyár gazdasági vezetői, szakszervezeti bizottsága és természetesen, dolgozói most készülnek összegezni a szociálpolitikai intézkedési terv idei eredményeit. Az előzetes adatok elégedettségre adnak okot. Farkas Péter Tél a termelőszövetkezetben Cinkofán például a diótörés... Megismerik a járás népművészeit Fagy, jég, aszály, özönvíz, volt minden az idén, amit nem kívántak maguknak a gödöllői járás mezőgazdászai. A nehéz aratás, az őszi növények lassabb érése, a korai hó mind hátráltatta a termelőszövetkezetek dolgozóinak munkáját. S hogy most, az év végén, mégis jó eredményekre számíthatnak, jelzi: felnőttek a nehezebb feladatokhoz is a közös gazdaságok. Tényleg csöndesebb? A kerepesi Szilasmenti Termelőszövetkezet egyike a gödöllői járás nagy mezőgazda- sági üzemeinek. Nemcsak kiterjedésre, céljait tekintve is. Tavaly 380 millió forintnyi árbevételt tervezett, amit jócskán túlteljesített, ezért az idén merészet gondolt: az előző évi előirányzatot 512 millió forintra emelte. S bár végleges adatai még nincsenek, minden reménye megvan arra, hogy teljesíti, hiszen a munka dandárján túljutott, a tél Kerepesen is csöndesebb. S hogy tényleg csöndesebb-e, ezt kérdeztük a szövetkezet elnökhelyettesétől, Fábián Ferenctől. Szavaiból kiderült, hogy a téli időszak sem olyan eseménytelen manapság, mint évekkel ezelőtt volt, amikor a szövetkezet tagsága a fagyos, hideg hónapokban nem talált elfoglaltságot a közösben. — Télen a növénytermesztőknek a legkevesebb a dolguk. . Az állattenyésztésben, a segéd- és melléküzemágakban percnyi szünet sincs. Cinko- tán, Kistarcsán és Gödöllőn a szarvasmarhatelepeken senki sem lazíthat, de a juhászaiban és a baromfitelepen sem. Persze, a növénytermesztők közül is, akiknek zöme asszony és lány, egyre többen szeretnének egész évben dolgozni, már csak azért is, hogy keressenek, hiszen több juttatást egész évi munkához köt a jogszabály. — S találnak munkát télen a növénytermesztők? A híres ételízesítő — Akik keresnek, igen. Az élelmiszer- és a gyógynövényfeldolgozó • ágazatokban várják a segítséget. Kerti Mihály, az élelmiszerfeldolgozó vezetőhelyettese arról tájékoztatott, hogy az üzemben télen is teljes erővel dolgoznak, készítik a híres Szilas ételízesítőt, s Nyugaton keresett termékük az előre csomagolt zeller, ami levesként, főzelékként is "fogyasztható. A téli hónapokban szívesen fogadnak segítőket. Ugyanezt mondta Gulyás András, a gyógynövényfeldolgozó vezetője. Az ismert gyógycseppek gyártásához, az aromakészítéshez és a mellék- termékek hasznosításához ők is kértek segítséget a téli hónapokra. A szövetkezet kerületeiben munkaalkalmakat teremtenek azoknak, akik nem akarnak hosszú hetekre kimaradni a munkából. Cinkotán például a diótörés, a dióbélcsomagolás ad munkát az asszonyoknak. Az irodaházban pedig igazán nincs idő ilyenkor pihenésre. Javában ellenőrzik a leltárokat, készülnek a zárszámadásra. összeállítják az év végi mérleget, s fél szemmel már a tervezésre is figyelnek. Szó sincs unalomról Így festene hát a tél csöndessége? S ha a termelési elfoglaltságokhoz még a művelődési, tanulási és sportolási lehetőségeket is hozzávesszük, kitűnik: szó sincs unalomról, eseménytel enségről. A Téli esték rendezvénysorozatában a járás népművészeit mutatják be a termelő- szövetkezet dolgozóinak. A szakszervezet és a KlSZ-szer- vezet meghirdette a téli sakk- és asztalitenisz-bajnokságot, s alapoznak már a kézilabdázók is, akik ugyan kiestek az NB I-ből, de jövőre ismét a legfelsőbb osztályban szeretnék öregbíteni a szilasmentiek jó hírét. Gáti Zoltán Egy életre elkötelezetten Akikben megbíznak az utasok A vonatoknak menniük kell Az idős emberek azt mondják, fehér karácsonyunk lesz. S a fenyőfák alatt sok-sok ajándék. Nyugodt, boldog álmot hoz a karácsony éjszaka felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Fárasztó, álomtalan lesz az éjjel a vasút sok munkásának. Hiába ünnep, a vonatoknak menniük keik ★ Szabó Lajos 1953. december 1-én szállt először mozdonyra, gyakornokként. — Amikor sikerrel levizsgáztam a gőzmozdonyvezetés legjobban? Ballagunk hazafelé a monon Kossuth iskolából, vége a délutáni tanításnak. A kapun még egyszerre rajzottak ki, az úton már csoportokra, párokra szakadoznak. Hátukon árnyékként imbolyog a nagy táska a vak sötétben. Az utr cai lámpák sárgásszürke fényt szitálnak a tócsákra, gödrökre. Zseblámpával a kezében, egyedül lépked a Dózsa György utca koromsötétjében egy kisfiú. Felnőtt hang szól rá: — Nem félsz, kisöreg? — Én? — kérdez vissza önérzetesen. — Ha valami olyan jönne, akkorát ütök a fejére a lámpámmal!... Szaporábban megy tovább, kicsit meggörnyed a táska alatt. cm A járási gyermekvédelmi felügyelő 25 olyan gyereket látogat rendszeresen, akik állami gondozásból kerültek nevelőszülőkhöz. Akad közöttük négy és tizenhét éves is. — Éppen egy esztendeje végzem ezt a munkát — mondja Földiné Kovács Ida. — Elődöm Szilháti Dóra volt tudományából, eleinte a Rákosrendezői pályaudvaron szolgáltam, tolatósként. Egy öreg 326-ossal jártam, s egy tapasztalt fűtő volt a társam ... Ezek már csak emlékek, az emlékezetben megfakult események, hiszen éppen negyed század telt el azóta. Ma már azt mondják, öreg róka vagyok a szakmában. Bejártam a Vácról kiinduló összes vonalat, a balassagyarmatit, a romhányit, a veresegyházit, az aszódit, a budapestit. De a mozdonyt nemcsak vezetni kell, hanem szeretni is. Hirtelenjében nem tudom megmondani, hány alkatrésze van például egy 424-esnek, de ahányszor csak útra kelek, mindig megvizsgálom a legfontosabb szerkezeteket. Biztonságot ad az embernek, ha tudja, úgy indul el, hogy minden rendben. Váratlan események úgyis történhetnek ... Most már dízelt is vezetek. Eleinte szokatlan volt a motorok dübörgése, de gyorsan megszoktam. A leggyakrabban a veresegyházi vonalon járok. Borsosberényben lakom, s van úgy, hogy már hajnalban felkelek, készülődök... A család? Megszokták, hogy sokszor az ünnepeken is dolgozom. Így lesz ez most is. Karácsony első napján az aszódi vonatokat viszem, a következő napon pedig a veres- egyházi vonalon teljesítek szolgálatot. Biztos, sok utasom lesz... ★ Holubecz Béla 1974-ben végzett a gépipari szakközépiskolában. Pár évig egy tervezőintézet műszaki rajzolója volt, de mindig a vasút vonzotta: — Édesapám a Landler Járműjavítóban dolgozott, nyugdíjig. Néha én is bementem a műhelyekbe. Csodálatos volt az a világ és vonzó! Egy életre elköteleztem magam a vasúttal. Jelenleg dízelmozdonyokat vezetek. Szeretem azokat a masinákat, de van egy vágyam: azt tervezem, hogy a megfelelő gyakorlat megszerzése után, villanymozdonyra ülök. A felelősség mindig egyforma. Az ember akarva-akaratlanul is arra gondol, hogy a mozdony mögötti személykocsikban több száz utas várja hazaérkezését. Ök megbíznak bennem, s bizalmukkal nem szabad visszaélnem ... A karácsony? Dolgozni fogok, a v eresegyházi vonalon. Ha bejövök a fűtőházba, megnézem a kis fenyőfát. A fárasztó szó’salat után, jólesik majd a pihenés... Hiába ünnep, a vonatoknak menniük kell. Furucz Zoltán Körülöttük forog a világ. Elsősorban nekik díszítettük a karácsonyfát, miattuk rohangáltunk egyik üzletből a másikba a matchboxért, a Nagy Indián Könyvért, az autópályáért, a hókorcsolyáért, őket lessük fél szemmel a gyertya- gyújtáskor: melyik csomagot bontja először, minek örül a legjobban? aki nyugalomba vonulásáig egész emberként, teljes szívvel dolgozott. Másképp, persze, nem is igen lehetne. Szerencsére, a legnagyobb gondom az, hogy megértessem a nevelőszülőkkel, próbálják meg munkára nevelni a gondjaikra bízott csemetéket. iFurcsán hangzik, úgye? De az az igazság, hogy ezek a gyerekek nemcsak tökéletesen beolvadnak a családokba, a szó igazi értelmében otthon vannak, de még attól is megkímélik őket, ami hasznukra válna, a házkörüli munkától. Féltik, szeretik őket. Hogy csak egyetlen példát mondjak: a gyömröi S. házaspár gyermektelen, három állami gondozott gyereket fogadtak magukhoz, s bár anyagi helyzetük korántsem mondható a legjobbnak, most nekiláttak bővíteni a házat, csak azért, hogy akkor is kényelmesen elférjenek, ha megnő a három kicsi. Mert felnőttként is biztosan velük maradnak. m Az új monori rendelőintézet bal szárnyán mindig zsúfolt a földszinti folyosó, bár hol ez a zsúfoltság attól a nehezen felejthető régitől: az egészségház tenyérnyi várószobájában, órákig állva, a nyűgös apróságokat ölben tartva várt kiki a sorsára! Két rendelőben, két gyermekorvosnő fogadja a betegeket. A decemberi nyirkos, ködös időjárás egyre- másra okozza a mandulagyulladást, a mumpszot, a kötö- hártyagyulladást. Bundás, anorákos, kötöttbe és horgoltba bugyolált gyerekeket csomagolnak az anyukák a fűtőtestek közelében, s Tímeák, Zoltánok, Nikolettek és Zsoltok üvöltenek versenyt egy-egy injekcióstű láttán. Egy szőke copfos, pici lány különösen kitesz magáért, hangja a kórusból is kiválik. Édeanyja egyik karján a kistestvér, a copfos a farmernadrág felhajtott szélébe kapaszkodva szirénázik: — Anyu, menjünk be a doktor nénihez! Anyu, menjünk be a doktor nénihez! Nem ők következnek, még mindig nem, s a sor hajthatatlan, senki nem szól, tessék, menjenek be előttem. A doktornő unja meg legelőször, kiszól az ajtón: — Hát gyere be, Marcsi, ne nyúzd szegény anyádat! Marcsi arcáról egy pillanat alatt eltűnnek a könnyek. — Nem — kiáltja határozottan. S amikor a fehér köpeny eltűnik az ajtó mögött, mintha mi sem történt volna, újra kezdi. — Anyu, menjünk be! Anyu, menjünk be a doktor nénihez. .. — Kis buta — súgja egy fiúcska, nagycsoportos, ötéves fölényével —, ijesztgeti itt a többi kicsit... DD Kicsik, nagyok. A mieink, a másokéi. Gyerekek. Az ENSZ a következő esztendőt az ő évükké nyilvánította. Asztalunkon meghívók — találkozókra, továbbképzésekre szülőknek, nevelőknek, felhívás játszóterek, építésére, gyerekközösségek patronálására. Értük, miattuk, úgy vagy jobban, mint eddig. Koblencz Zsuzsa Úgy, vagy jobban, mint eddig
