Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-23 / 302. szám

1978. DECEMBER 23., SZOMBAT Közművelődés — együttműködéssel ORSZÁGOSAN HÁROM - EGY SZENTENDRÉN Az utóbbi időben egyre többször találkozunk a komp­lex művelődési intézmény fo­galmával. Mit jelent ez? Finnországi kis falvakban például az iskola egyben a fe-nőttnevelés központja is, könyvtára egyaránt alkalmas iskolai és közművelődési cé­lokra, tantermei az oktatás mellett a különböző összejö- vételek, műsorok megrendezé­sére is lehetőséget nyújtanak. Az Egyesült Államokban is számos példát láthatunk az is­kola és a közművelődési könyvtár együttesére. Alapvető céljuk közös: az egyetemes kulturális bázis sze­repét kívánják betölteni. A komplex intézmény fogalma ezért rendkívül gazdag: ma­gában foglalja a közoktatási, közművelődési (könyvtár, mű­velődési otthon, filmszínház), intézmények egész sorának épületegyüttesét, melyben az egyes részlegek külön-külön, vagy közös igazgatás alatt mű­ködnek. Társadalmi igények Hasonló elképzelés alapján hazánkban jelenleg három, eleve komplex intézménynek épült kultúrközpontról be­szélhetünk. Ezek egyike éppen a Szentendrén tevékenykedő Pest megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár. Már ezért is érdemes ismertetni a Könyvtártudományi és Mód­szertani Központ tanulmányát, melyet a szocialista országok hazánkban tartott, nemzetközi könyvtárépítészeti és felszere­lési konferenciáján elhangzot­tak állapján készítettek. Aktuálissá teszi ezt Barát Endrének, az MSZMP Pest megyei bizottsága propaganda- és művelődési osztálya vezető­jének lapunk december 7-i számában megjelent cikke is, melyben az Olvasó népért mozgalom megyei tapasztalatai alapján felveti az egyes mű­velődési intézmények össze­hangoltabb működésének szük­ségességét. Magyarországon a művelő­dési ház és a könyvtár együt- működési, illetve egybeépítési kérdései a legaktuálisabbak. Ezt gazdasági okok mellett a társadalmi igények is indo­kolják. Az egybeépítés tehát fontos — lenne. Az ésszerű megvalósítást azonban vágy­álmok nehezítik. A művelő­dési intézményt tervezők sok­féle társadalmi követelményt kívánnak kielégíteni. A kí­vánsághalmazt a realizáláskor természetesen a lehetőségekhez kell igazítani. Ezek a kény­szerkompromisszumok eset­legesek és szubjektivek. Még csak kivételesen volt példa arra, hogy egy komplex jelle­gű épület tervezésekor példá­ul szociológiai vizsgálatot is végeznének. Pedig a könyvtári szükségletek megállapításá­hoz (a helybeliek számából például) elég nagy biztonság­gal becsülhető a potenciális olvasók aránya, így számba- Vehetők a szükséges szolgálta­tások is. Kétirányú kapcsolat Magyarországon jelenleg mintegy 400 olyan intézmény van, ahol a művelődési ház, vagy központ a könyvtárral szervezeti egységet alkot. Ám a könyvtári részlegek alapte­rülete az épületének általá­ban csupán 25—30 százaléka, de több helyen még 15 száza­lék sincs. Ellentmondásos a két intézmény költségvetése és gazdálkodási rendszere is. Amíg a könyvtárak bruttó rendszerben gazdálkodnak, az­az kiadásaikat, bevételeiket, előirányozzák, esetleges be­vételeiket pedig nem költhetik el; a művelődési központok folyószámlásak, azaz a befolyó összegeket újra felhasználhat­ják, sőt, hogy fenntarthassák magukat — nem egyszer a kulturális színvonal rovására — mind nagyobb bevételekre kényszerülnek. A veszély ott van, hogy mivel a művelődési ház léte a jövedelmezőségtől függ, közös gazdálkodás esetén előfordul, hogy a könyvtári hitelekhez nyúl. A művelődési házak rendez­vény-szemlélete hat a könyv­tárakra is. Ez az oka, hogy többezer- olvasó rendszeres tá­jékoztatását és könyvellátását, vagyis az alapfunkciót, gyak­ran nem is tekintik közmű­velődési munkának, annak csupán a könyvtári rendez­vényt fogadják el. Habár az utóbbi időben je­lentősen nőtt a könyvtárosok fizetése, gyakran így is ke­vesebb mint a népművelőké, noha a könyvtárosok körében lényegesen kisebb a fluktuá­ció. Rendeltetésénél fogva a köz- művelődési könyvtár alkal­mas más kulturális intézmé­nyekkel való együttműködés­re. Könyvállományának kö­szönhetően a fizikai és a szel­lemi dolgozók széles körét fogja össze, így könnyen tud alkalmazkodni a társintéz­mények, a klub, a művelődési ház és a színházak, múzeu­mok, iskolák programjaihoz. Ez a munkakapcsolat kétirá­nyú: például a színházlátoga­tókból olvasók, az olvasókból pedig színházbarátok lesznek. A centrumoké a jövő Célszerű tehát a városok, nagyközségek központjaiban olyan kulturális centrumot ki­alakítani, ahol egy épületben helyezkedik el a szerepét és jellegzetességeit megőrző könyvtár, a művelődési köz­pont, esetleg a múzeum. A la­kótelepi központokban a köz­oktatási és közművelődési intézmények egyesítése javí­taná ezek tevékenységének ha­tásfokát. Mindez természetesen vi­szonylag nagy méreteket és jelentős anyagi áldozatot igé­nyel. A gyakorlatban legtöbb­ször a fokozatos építkezést vá­lasztották, ami elméletileg lo­gikus is. Sajnálatos azonban, hogy a beruházások gyakorta az első szakasz után leálltak, és mivel a könyvtárat általá­ban későbbi időpontra ter­vezték, azok építkezése elma­radt. A könyvtár egyes esetekben, például a lakótelepeken, más intézményekhez is kapcsolha­tó. Elképzelhető a kereskedel­mi hálózatba építésük, vagy például — ahogy Barát End­re is említette — a helyi filmszínházzal történő együtt­működésük. Tény, hogy a kis települése­ken és az új lakónegyedekben a komplex intézmények léte­sítése a közművelődés szem­pontjából legjobb megoldás. Ehhez azonban természetesen a társadalmi és a gazdasági szervek az eddiginél is jobb, következetesebb együttműkö­désére van szükség. A. Gy. Egyedi, néprajzi formák KÉT INTÉZMÉNY - KÉT TÁRLATA r A Magyar ex librisek és a 5 Művészeti Alap idei vásárlá- = sait bemutató kiállítás az Ipar- § művészeti Múzeumban, a Te- 5 rítékek című összeállítás Bu- E dapesten, a VIII. kerületi, Jó- = zsefvárosi Kiállítóteremben = (József krt. 70.) tekinthető meg. E január 31-ig. Az iparművészet hivatása Amikor az ember megje­lent hegyek, folyók és fák kö­zött a maga külön természe­tével, egyre erőteljesebben módosította környezetét. A XX. század fordulójára ez már környezetrongálódást ered­ményezett, egyre több semle­ges, közömbös, negatív teret. Ezzel ellentétesen a tárgyfor­málás ipari elterjedése, inten­zitása tömeges méretűvé vált, bizonyos értelemben ellensú­lyozta ezt a környezeti káro­sodást. A népszerűség fokozó­dása szaporítja a problémá­kat. Ma már úgy tekinthet­jük az iparművészetet, hogy az szinte kötelező jelleggel egy tágan értelmezett környe­zetvédelem részeként életün­ket áthatja a művészet alsó­közép szintjét elért tárgyak sokszorozódásával. A három- milliárd embernek legalább hárommilliárd iparművészeti tárgyra van szüksége ahhoz, hogy környezete ne ellenség­ként, hanem barátként legyen háttere. Ha a használati tár­gyaink szépek, akkor életünk könnyebben válik harmo­nikussá. Ártalmakat küszöböl ki, magányt szüntet, jó, al­kotó közérzetet épít bennünk. Az iparművészet névtelen szerénysége évezredek huma­nizmusának tartozéka. Jele­nünkben az ipar siet segítsé­gére, kéz helyett a gépek. Mégis az a feladatunk, hogy az ipari jellegű tömeges ipar­művészet mellett egyre na­gyobb gondot fordítsunk az egyedi, néprajzi forrásokat és egyéni képzeletet bővítő mű­vészi iparművészet ápolására. I Ez a pillanat az, amikor az' iparművészet eléri a mű rang­ját, és képzőművészet lesz. Tut-Anc-Amon szekrénye, a Francis-váza, a ravennai ele­fántcsontszék, Benvenuto Cel­lini sótartója, s ha a mi tá­jainkra nézünk; Suky Bene­dek kelyhe, a Mátyás kálvária elhagyva iparművészeti köze­gét, maradéktalan képzőművé­szet. Iparművészetünk töre­kedjen ma is arra, hogy név­telen szolgálata mellett sze­rencsés percekben a társada­lom figyelme és egyéni tehet­ség révén egyre nagyobb számban hozzon létre alkotás­erejű iparművészeti tárgyakat, melyek a képzőművészet szint­jén maradnak fenn. Egy hagyaték szépségei Aki sétát tesz az Iparművé­szeti Múzeum jelenlegi kiállí­tásain, az választ kap arra, hogy ez a törekvés a múltban és a jelenben hogyan sikerült. Soó Rezső botanikus profesz- szor 1969-ben az intézmény­nek ajándékozta azt az ex libris gyűjteményét, mely a harmadik legnagyobb a vilá­gon. Ebből a páratlan anyag­ból kezdte meg sorozatkiállí­tását az Iparművészeti Mú­zeum. E könyv jegyek olyan igényesek, hogy a grafika szintjén küldenek üzenetet ré­szünkre a XVIII. és XIX. századból. Külön is kiemeljük a pesti pálosrendi kolostor és a váci püspök, Migazzi Kris­tóf könyvjegyét, melyeknek érzékeny és hibátlan vonalve­zetése szembetűnő. Érdekes kollekció a Művé­szeti Alap idei vásárlása. A minőség közép- és még maga­sabb fokán megvalósuló alko­tások érzékeltetik iparművé­szetünk komplex gyakorlatát. Azt, hogy az átlagot illetően becsületesen megformált és ki­vitelezett tárgyakban gyönyör­ködhetünk, kivételes esetek­ben: művekben. Ezúttal ez a fokozat Geszler Máriának, Ju­ris Ibolyának, Csekovszky Ár­pádnak, Polgár Csabának, Schrammal Imrének, Cságoly Klárának, Polgár Ildikónak sikerült. Hiányoltuk Horváth Sándort, aki képzőművészi rangon iparművész, s most nem jelentkezett. A forrásokat is bemutatva Budapesten a józsefvárosi kiállítóteremben érdekes anyag gyűlt egybe a terítés művészetéről. Fajó János a katalógus előszavában a kiál­lítás célját illetően megjegy­zi, hogy .... az étkezés kul­túrájának emelésén túl szem­léletet szeretnénk formálni, mai életigényeink szerint. Ezúttal ez fényesen sikerült. Különösen azért, mert a ren­dezés ügyelt arra, hogy szériá­ban készült iparművészeti edé­nyeink előzetes népi és nem­zetközi forrásait is bemutassa, így Rosenthal termékei rímel­nek Hollóháza, az Alföldi Por­celángyár és a Budakalászi Textilművek termékeivel, me­lyek mind a művészi teríték­kel, kulturált étkezésünkkel kapcsolatosak. Az ízlés, a munka, a műveltség, a tudás Peter Behrens, Kányák Zsófia, Csete Ildikó, Miké Sándor munkásságában a mű rangján jelenik meg termő állandóság­gal. ők és társaik is egyre erő­teljesebben közelítik azt a mértéket, hogy a magyar ipar­művészetnek egyre több Bar­tókja legyen, minél hamarabb. Nagyon valószínű, hogy a gimnáziumban bevezetett fa­kultáció, különösen akkor, ha egyre több középfokú intéz­ményben az iparművészeti alapoktatás is szerepelni fog, sietteti ezt a kibontakozást. Losonci Miklós LAPOZGATÓ JMagyar műemlékek század másodpercnyi szubjek­tív tekintet olyan szemléletet sugall, ami alól aligha vonhat­juk ki magunkat. Hazánkról szól, történelmet érint, s nem kevésbé alkotómunkát mutat. A ma emberének értékmegőr­zését és a fotóművész Szenve­délyét. Molnár Zsolt Szij Rezső: Gyűjteményem keményen szól a német meg­szállásról, szép Keresztúry De­zső verses köszöntése 1965-ből: Ne üsse-verje szíjjasan: mert benn egy lélek íj ja van; ha elpendíti idegét, az égbe fúrja szép ívét a nyíl és árva lesz az íjj. Vigyázzon rá s szeresse Szijj Rezsőnek, szíves barátsággal. Tamási Áron Kormos Ist­vánhoz, Kosztolányi Dezső Franyó Zoltánhoz írott sorait is tartalmazza e kötet, csak­nem kétszáz alkotó dediká- cióit. Az, hogy Szíj Rezső szel­lemi életünk sokoldalú inspi­rátora, leginkább Tímár Máté soraiból derül ki, aki Majoros Adám krónikája c. könyvének 1958-as dedikációjában így definiálja Szíj Rezső tevé­kenységét igen találóan: Az én szerelmetes barátomnak, szénaboglyában gombostűt is megtaláló szemű Szíj Rezső­nek ajánlom ezt a könyvet, olyan szeretettel, ahogy első gyermekét urának nyújtja az édesanya. Szíj Rezső otthonának egyik éke az a vendégkönyv, mely szintén sok, talán ezen ajánlá­soknál is egyénibb bejegyzé­seket tartalmaz. Ahogy szel­lemi fürgeségét ismerem, ezt a kincset is rendezni fogja életművének következő köte­tében. L. M. A Magyar hdrfástrió SIKERES HANGVERSENY CEGLÉDEN AZ ORSZÁGOS FILHAR­MÓNIA harmadik bérleti hangversenyén a Magyar hár- fástríó mutatkozott be a ceg­lédi Erkel Ferenc Zeneiskolá­ban. A szokatlan hangszer- kombinációjú kamaraegyüttes 1950-ben alakult. A három szó­lista: Sz. Molnár Anna hár­faművész, Vermes Márta Hän- del-díjas hegedűművész és Szeredi S. Gusztáv ' brácsa- és viola d’amore-művész azóta bejárta szinte egész Európát. Művészetüket egyaránt elis­merik itthon és külföldön. Re­pertoárjuk a reneszánsz és ba­rokk művek hosszú sorától, korunk zenéjének magas szin­tű tolmácsolásáig terjed. Ze­neszerzőink szívesen kompo­náltak és ajánlottak műveket a Magyar hárfástrió számára, felfedezve azt a rendkívül szép hangzáslehetőséget, amely a hangszerek ilyen kombináció­jából adódik. Műsoruk első számának a magyar zene kimagasló rene­szánsz mesterének. Bakfark Bálintnak Három fantázia cí­mű, eredetileg lantra kompo­nált művét választották, me­lyet Darvas Gábor adaptált hegedűre, brácsára és hárfára. F. Benda cseh származású, német zeneszerző ugyancsak a romantika korában élt, és alko­tott. Szonáta című lassú és gyors tételből álló munkája hegedűre és hárfára íródott. A NAGY BAROKK MES­TER, G. F. Händel munkássá­ga áll talán a legközelebb a trióhoz, hiszen évekig éltek és tanítottak Händel szülőváro­sában, Halléban. Vermes Mária nemcsak mint hegedűművész mutatkozott be ezen az esten, hanem az ő adaptációjában játszott G-dúr chaconne-val is. A hegedű és brácsa kettősére adaptált Händel-zene méltán arat sikert mindenütt, hisz eb­ben a változatában ismeri már az egész zenei világ. Ritkán játszott zeneszerző hazánkban J. A. Birckenstock, négytételes B-dúr triószonátája volt a mű­sor következő száma. A lassú­gyors-éneklőén lassú és a vir- tuoz-gyors tételek szépsége meggyőzött arról, hogy az elfe­lejtett művek utáni búvárko­dás ugyancsak elismerésre méltó tevékenysége a triónak. A. J olivet huszadik századi francia zeneszerző Karácsonyi pasztorálok hangulata igazán szép befejezését adta a kon­certnek. A Csillagok, a Nap­keleti bölcsek, a Bölcsődal és a Népünnepély című tételek­ből álló mű a három hangszer valamennyi árnyalatának be­mutatására és azok összecsen- gésére kiváló alkalmat ad. A Magyar hárfástrió műsorvá­lasztása és előadása megérde­melt sikert aratott. AZ EST kétségkívül legma­gasabb teljesítményét Vermes Mária hegedűművész nyújtot­ta. Sz. Molnár Anna hárfajá­téka időnként kicsit vissza­fogottabb, fénytelenebb volt. Szeredi S'. Gusztáv brácsamű­vész különösen a Händel-mü előadásában volt igazán vir­tuóz. Ami viszont nagyon za­varóan hatott, az Szeredi S. Gusztáv műsorközlő tevékeny­ségében keresendő. Az Or­szágos Filharmónia általában külön műsorvezetőt szokott biztosítani hangversenyeire. Most nem volt és így a brácsaművész vállalta ezt a feladatot is. Amennyire jó és fontos, hogy egy-egy műről néhány gondolatot hall­junk azok elhangzása előtt, annyira zavaró, ha az előadó­kat bemutatva, jelen esetben sajátmagukat bemutatva, csu­pa elismerő, a zeneszerzők munkásságához viszonyítva terjedelmes bevezetőt hallhat­tunk. Ha nincs műsorközlő, akkor elégedjenek meg a ren­dezők egy rövid írásos ismer­tetővel. Pintér Emőke Nem jártam még Hegyma­gason, így nem láttam a Ta- rányi-présházat és a Szent György-kápolnát. A csenger- simai festett famennyezet, njegtekintése is kimaradt él­ményeim sorából. S hogy ne csak a távolabbiakat említ­sem, a nagybörzsönyi bányász­templom megnézése is várat magára. Pedig milyen egysze­rű lenne meglátogatni (közel van a fővároshoz), gyönyör­ködni a gótikus kapuban, amely a XV. századot idézi fel a tizenhárom esztendővel ez­előtti helyreállítás teljes pom­pájában. Mindez a téli könyvvásár­ra megjelent másfélszáznál több könyv egyikének lapoz­gatásé során merült fel ben­nem. Üjkori kalandozásaink ugyanis gyakorta érzéketlen­né tesznek bennünket a hazai értékek iránt. Mintha jobban lelkesednénk egy Loire-menti kastélyért, mint a boldogkői Várért, s a Big Ben látványa is mintha jobban elindítaná a beszélőkét, mint az egykori Festetics-kastélyban található könyvtár gazdag gyűjteménye. Kétségtelenül furcsa ez a szembeállítás és mégis, hogy mindezt jogosnak érzem, azt bizonyára nemcsak a recen­zensből, hanem az olvasóból is kiváltja Dobos Lajos pom­pás fotóalbuma. A Magyar műemlékek címet viselő kötet arra hívja fel a figyelmet, hogy az igen gyér számban fennmaradt építészeti emlé­keink között is akad világra •zóló. Másrészt arra figyel­meztet, hogy nem elegendő tudni róluk. Többet érünk, ha megteremtve a szemrevételezés élményét, személyesen is meg­győződünk mindarról, amit ez a Képzőművészeti Alapnál megjelent album figyelemfel- keltően elénk tár. Többek kö­zött a barokk stílus egyik rangos alkotását, az aszódi egykori Padmaniczky-kastélyt, a fertődi Esterházy-palota ab­lakszemöldökeit, a csarodai freskótöredéket, a csempesz- kopácsi sárkányos fejezetű oszloppárt, a zsámbéki temp­lomromot. Szerencsére vannak felka­pott műemlékeink, műemlék­együtteseink. Szentendre, Ják, a Budavári Palota, Hollókő, Visegrád a hétvégeken búcsú­járáshoz hasonló forgalmat bonyolít le. Velük azonban be Is fejeződik a sor, a többire már alig jut idő. Pedig csu­pán Dobos Lajos objektívje száznál több helységet, műem­léket mutat be, mintegy jelez­ve: csupán körül kell nézni és a látnivalók máris az ölünk­be hullanak. Hazai fotóséle­tünk jeles alkotójának azon­ban nemcsak a felfedeztetés az érdeme. Ennél sokkalta je­lentősebb az a művészi ábrá­zolás, megjelenítés, ahogy az egymásra épülő alkotói tette­ket (létrehozás, átépítés, res­taurálás) dokumentálja. Ahogy az épület, a táj, a környezet egységében megteremti a kap­csolatot 'az elmúlt idők és a jelen között. Egyik kiállításának kataló­gusában azt vallotta, hogy a A Műbarátok Kiskönyvtárá­ban megjelent kötet Szíj Re­zső dedikált könyveit tartal­mazza. E türelmetlen s rá jel­lemző alkotókedv most újra kitalált valamit. A kultúra fá­radhatatlan polihisztora ő, aki most híres könyvtárának sze­mélyes jellegű ajánlásait tár­ja az olvasó elé. Több dolog kiderül ebből. Egyrészt az, hogy élete a kapcsolatok soro­zata. Nem azon idézetek a lé­nyegesek, melyek a baráti üd­vözlettel sematizmusát tartal­mazzák, sajnos sok ilyen hasz­nálhatatlan bejegyzés is talál­hatói a dedikációkban, hanem azon karakteres sűrítések, me­lyeknek lényeglátása kiemel­kedő. Csak ebből a kisebb sor­ból érdemes idézni. Mint például Barsi Dénesi, aki a tartalmilag és küllemi- leg szép könyvek szakértő ba­rátjának nevezi Szíj Rezsőt. Berda József humoros fordu­lattal ajánlja könyvét, Csoóri Sándor szintén. Dutka Ákos a bibliofil jelleget hangsúlyoz­za, Erdélyi József az általános művelődés beavatott apostolá­nak nevezi Szíj Rezsőt. Ket­tős jellemzés ez, bemutatja Szíj senkihez nem hasonlítha­tó karakterét, s jelzi az író felismerő magatartását is. Kassák Lajos hűvösebben ol­vasójának nevezi Szíjt, Füst Milán nagytiszteletű úrnak. Keleti Arthúr ajánlásaiban tó szubjektív tekintet az ob- ktíven át, egy század másod- :rcig. Nos, ez a kétszáz egy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom