Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

Házstészfa készül Kokén A dányi Magvető Termelőszövetkezet kókai tésztaüzeme november 15-re teljesítette a 23,5 vagonos éves tervét. Nyolc­fele tésztát készít két műszakban az itt dolgozó nyolcvanhat asszony. A tarhonyatészta kivételével — amely 5 tojásos — r.yolc tojást használnak fel a cérnametélt, a csiga-, az eper­levél-, a nagy és a kis kocka-, a szélesmetélt- és a csusza- tisztához. A képen látható asszonyok csigatésztát sodornak. Csomagolják a cérnametéltet Barcza Zsolt felvételei TERMELŐSZÖVETKEZETEK - EGYÜTT A fejlesztés útja a szakosodás A járás mezőgazdaságának további fejlesztésében fontos szerepe van a szakosodásnak. Valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet és az Ag­rártudományi Egyetem Tan­gazdasága is tagja legalább egy termelési rendszernek, öt szövetkezet pedig két-három termelési rendszernek, illetve gazdasági együttműködésnek is tagja. A közeljövőben a szőlőtermesztésben kívánnak előbbre lépni a Rákosvölgye, a dányi Magvető és a túrái Gal- gamenti Rákóczi termelőszö­vetkezetekben, a burgonyater­mesztésre szakosodik a Szilas- menti, a galgamácsai összefo­gás és a Rákosvölgye szövet­kezet. Erősíteni kívánják az együttműködést a veresegyhá­zi Vörös Csillag Szakszövetke­zet és a fóti Béke Termelőszö­vetkezet között. V. ÉVFOLYAM, 300. SZÄM 1978. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Gazdagodtak a dányiak Járda, közmű — összefogással Az év vége közeledtével szaporodnak leltáraink. A hozzáértők számszerűen is mérlegeidé, hol történt előre­haladás, mit lehetett és kellett volna még elvégezni. Az biz­tos, hogy sok mindenért fele­lősek vagyunk, egyének, kol­lektívák, mert ha voltak is nehézségek, tagadhatatlan, hogy javarészt a munkával szerzett örömöktől maradhat emlékezetes ez az esztendő is. Amivel gyarapodtunk, abban valamilyen munka testesül meg, s azé az igazi öröm, aki többet tett értük. A maguk erejéből Gondolom, így vannak ezzel a dányiak is, amikor a napok­ban zajló tanácstagi beszámo­lókon összefoglalva hallják, hogy mi mindennel gyarapo­dott egy év alatt a község. Ám, éppen az előbbi fejtege­tés alapján hozzátehetjük: mindez csak a helyben la­kók közös akaratával valósul­hatott meg. Tanúm rá tanács­elnökük, dr. Fabó István, aki annál is illetékesebb ezt bizo­nyítani, hiszen 1948, a taná­csok megalakulása óta részt vesz a község irányításában, huszonegy évig titkára, 1971 óta pedig elnöke a helyi ta­nácsnak. Vele beszélgettünk a 4200 lakosú község életéről, hétköznapjairól. — Az egy évvel korábban megtartott tanácstagi beszá­molókon sok javaslat hangzott el arról, hogy hol van külö­nösen szükség a közművek, utak, járdák felújítására, vagy éppen újak építésére — kezd­te tájékoztatóját dr. Fabó Ist­ván. — Az észrevételeket, ja­vaslatokat, ahol csak lehetett, figyelembe vettük idei köz­ségfejlesztési tervünk kiala­kításakor, ezért sok minden­ben jelentős támogatást nyúj­tott a lakosság. Fő utunk, a Szabadság út járdája nem volt végig lekövezve, itt az idén 340 méter új járdát építettünk meg. A Templom utcában 125 méteren újítottuk fel az évek során megsüllyedt járdát. Ta­nácsunk ebben az évben 38 ezer forintot költött járdaépí­tésre. S külön is megemlítem, hogy a Szondi György utcai lakók az út páros oldalán sa­ját erejükből építettek ma­guknak gyalogjárdát. — Az egyik legnagyobb ösz- szefogást jelentette a Kossuth utca úttestjének építése. Ez 700 méter hosszú, a közleke­dés szempontjából már régen igen fontos lett volna helyre- állítása, hiszen rendkívül mély, sáros volt az esős évszakok­ban. Az itt lakók házanként 1500 forintot adtak az úttest építésére, ezen felül hatórai társadalmi munkát vállaltak személyenként, amint azonban kiderült, hogy a kőterítéshez ez sem elég, átlagoson további két órával megtoldották. Hozzájárulás A Magvető Termelőszövetkezet társadalmi munkában szállí­totta a köveket. A lakosság által végzett társadalmi mun­ka értéke 177 ezer, a gazda­ságé mintegy 60 ezer forint, a lakók pénzbeli hozzájárulá­sa majdnem 80 ezer forint Az átalakulás fokozatai Kiapadhatatlan forrás a munka zése közben. A szövetkezet sincs még egyéves. Ismerik egymást, közösen élték át az indulás nehézségeit, gondjait, együtt küzdöttek a feladatok, elképzelések megvalósításáért. Fegyelem Nem voltam egészen apró gyerek, amikor a magyar fal­vakban még a hagyományos növénytermesztés folyt. A ku­korica betakarítása után alud­ni tért a határ, s pihenni, a nyári munkákban, elsősorban az uradalmi földeken megfá­radt summások, mezőgazdasá­gi nincstelenek és törpebirto­kosok népes serege. Erre gon­doltam, amikor a kartali Pe­tőfi Termelőszövetkezet bagi irodájában láttam a sürgő­forgó embereket, miközben beszélgetőpartneremet, Kupi Károly növénytermesztési fő- ágazatvezetőt vártam, hogy az esztendő eredményeiről, a jö­vő esztendő terveiről faggas­sam. Amikor megérkezett, el­mondtam neki is a bevezető­ben írtakat: Kötődés — Hol van az már? — kér­dezett vissza. — Néhai nagy­apáink még egy álló napig is elbabrálíak, farigcsáltak, mes­terkedtek, hogy egy kézhez álló ganéjhordó saroglyát ösz- s behozzanak. Piszmogni órá­kig egy lapát nyelével, míg engedelmesen a tenyérbe si­mul — nem éri meg. Hiszen olcsón kapni a boltban. Tudjuk, persze, nagyon jól tudjuk, hogy az a világ, tartós kapcsolataival együtt, kötődé­seivel a falubeli rokonsághoz, a kisháza tájaihoz, az udvar­hoz, a kerthez, a fákhoz — ez a kereknek érzett egykori, gyermekkori világkép végképp szétködlik napjainkban. Hogy találkozunk ezzel a jelenséggel a termelőszövetke­zetben, abban a termelőszö­— Nem volt könnyű eszten­dő, ha az eredmények dicsé­retesek is. Búzából 42,5 má­zsás, őszi árpából 51 mázsás hektáronkénti átlagtermésről számolhatok be, és van jó né­hány terményféle, amely ha­sonlóan eredményes volt. Csakhogy nekem az a véle­ményem, nemcsak azt kell számolni a termelőszövetkezet földjénél, amit kihoztunk be­lőle, hanem azt is, amit ben­ne hagytunk. Az őszi alapműtrágyát pél­dául a szükséges 2200 hektár helyett csak 500 hektáron szórták ki. A búzánál az op­timális tőállományból mintegy 10—15 százalék hiányzott. A 250 hektáron termelendő cu­korrépa vetéséhez nem ren­delkeztünk vetőgéppel. Sorol­hatnám tovább, de ez a né­hány adat is elég bizonyíték ahhoz, hogy a termelés első­sorban az embertől függ. A fegyelmezett emberek által végzett fegyelmezett munká­tól. Alszik-e a határ? Alszik-e a falu? — kérdezném beszél­getőpartneremtől, de a leltá­rozók elhívják, így önmagam válaszolok a kérdésre. Még nincs ugyan vastag hótakaró, de a jövő évi gazdag és bő termés érdekében gondosan megművelt földeken sarjad a mag. Az emberek tanfolyamokon, előadásokon, csoportos beszél­getéseken keresik az olcsóbb, jobb termelés lehetőségeit. Készül a szakvezetés, készül­nek a fizikai dolgozók a tava­szi, nyári helytállásra. Ki így, ki úgy gyűjti az erejét. Fercsik Mihály volt, amihez a tanács még mintegy 110 ezer forintot adott. — Útjavításokat, ugyancsak társadalmi munkával, a Petőfi és a Bethlen utcában végez­tünk, a Rákóczi utca bitume- nezését megyei segítséggel si­került megoldani. Igen rossz állapotban van a Dány és Káka közötti út, amelyet ez évben terveztek felújítani, ez azon­ban jövőre maradt. Ez a köz­ség belterületén, az Árpád és a Vásártér utcában lakó negy­ven családot érinti, ezért a község 200 ezer forinttal járul hozzá a több millió forintos beruházáshoz. — Iskolánk jelenleg három helyen működik. Az idén megkezdtük és jövőre folytat­juk az Imre téri iskolaépület bővítését négy tanteremmel és szertárral. Ez több millió fo­rintos beruházást jelent, amelynek befejezését 1980-ra ígérhetjük. A régi tanácsháza épületében alsós napközi ott­hont rendeztünk be, ugyan­csak mostantól indítottuk meg a felnőttoktatást o cigány la­kosság számára, amelyen hú­szán vesznek részt. — Az évek során kicsinek bizonyult az óvoda konyhája, amelynek pedig 127 óvadást, 47 napközist és nevelőiket kellett volna ellátnia. 1978- ban bővítettük, s napjainkban már kétszáz személy étkezhet itt. A munkát a tsz szakem­berei végezték, a szülők tár­sadalmi segítsége itt sem ma­radt el. Részletes terv Dr. Fabó István tanácselnök még azt is elmondotta, hogy ez az esztendő némi előbbre- lépést jelentett a leendő köz­ségi vízmű munkálatainak megindításában. A Dózsa utca végén már elkészült egy mélyfúrásos kút, ennek hoza­ma azonban kevés, jövőre még egyet kell fúratniuk. Ez utóbbinak tervezése és fúrása sem csekély összegbe kerül, mintegy 700 ezer forintot emészt fel. A vízmű részletes tervét jövőre készítik el. Fehér István T ájékoztatás az idei eredményekről Megalakult a MAE járási-városi szervezete Megtartotta alakuló ülését a Magyar Agrártudományi Egye­sület gödöllői járási-városi szervezete, tegnap, december 20-án a MÉM Műszaki Inté­zetben. A járás és a város gazdaságaiból és intézményei­ből érkezett szakembereket, valamint vendégeket — köz­tük Tunyogi Andrást, a Pest megyei Tanács növényterme­lési szakfelügyelőjét, a MAE megyei szervezetének titkárát és Lehel Lászlónál, a Pest me­gyei Tsz-Szövetség titkárhe- helyettesét — Balázs Ferenc, az intézet ügyvezető igazgató- helyettese köszöntötte. Ezután Lehel Lászlóné adott előzetes tájékoztatást megyénk mező­gazdaságának idei eredmé­nyeiről, majd megválasztották a járási-városi szervezet veze­tőségét. A MAE gödöllői szervezeté­nek elnöke Kolozs László, a vácszentlászlói Zöldmező Ter­melőszövetkezet elnökhelyette­se lett. Elnökhelyettesnek Dol­mány Ferencet, a járási párt- bizottság munkatársát, titkár­nak Fekete Máriát, a járási hivatal műszaki és munkavé­delmi felügyelőjét választották meg. Tagjai a vezetőségnek: Dr. Édes Istvánná állatorvos (Kisállattenyésztési Kutatóin­tézet), Dr. Kalász László mű­szaki titkár (MÉM Műszaki Intézet), Molnár László kerü­leti igazgató (ATE Tangazda­ság), Mózer István elnökhe­lyettes (galgamácsai összefo­gás Termelőszövetkezet), Dr. Tóth Pál egyetemi docens (ATE) és Vattay Antal főmér­nök (Dányi Magvető Termelő- szövetkezet). F. L Fontos exporttermék Fontos exportterméket állí­tottak elő a dányi Magvető Termelőszövetkezet takar- máHykészítő üzemében. A TSZKER megrendelésére 65 vagon kukoricagranulátumot gyártottak, amely szállításra kész a szövetkezet raktárában. Lakásszerviz Kevés az üveges Minden várakozást felülmúl a gödöllői Építőipari Szövet­kezet által az idén augusztus­ban megnyitott lakásszerviz iránti kereslet. Erre az évre 300 ezer forintos bevételt ter­veztek, de már biztos, hogy el­érik az egymilliót, a festők, tapétázók, asztalosok sem győ­zik a megrendelést, ámde a legnagyobb igény az üvegesek iránt nyilvánul meg. Kielégí­teni csak abban az esetben ké­pesek, ha sikerül további üve­gezőket felvenni. TERMÉSZETJÁRÁS Közkedvelt klubdélutánok Ma: diavetítés a Tátráról Közkedveltek a GSC termé­szetjáró szakosztályának a téli esték hasznos eltöltését szol­gáló klubdélutánjai. Szeptem­bertől áprilisig minden hónap harmadik csütörtökén a Ju­hász Gyula járási-városi könyvtárban tartják az össze­jövetelt. A legközelebbi ma, december 21-én délután 5 órai kezdettel lesz. Diaképekkel ka­lauzolják el az érdeklődőket az Alacsony-Tátrába. Ezen az estén hirdetik ki a Mátra— Bükk jelvényszerző túra ered­ményeit és adják át a jelvé­nyeket. A Bükk—Mátra jelvényszer­ző túrán Verebélytől Putnokig a szakosztály tizennyolc tagja vett részt, a zempléni Rákóczi túrán tizennégy. Az Alacsony- Tátrában, ahol a ma bemuta­tandó diaképek készültek, nyolcán voltak. Itt említjük meg, hogy a si­keres szakosztályt négy lelkes természetbarát irányítja. Idei évükről a GSC legutóbbi el­nökségi ülésén Bihari József szakosztály elnök számolt be. Létszámuk 1978-ban 204 volt, 91 férfi, 105 nő, négy fiú és 4 lány. Nyplcvannyolc túrát ren­deztek, elsősorban hazai tája­kon, ezekből huszonhárom úgynevezett munkatúra volt, amelyek során felújították a turistautak jelzéseit. Cs. Galgamácsa Jó mérkőzések a teremtornán A Kiskút SC, a Váckisújfalu község, a SE Oregfiúk, az ösz- szefogás SE és a Tsz Gépész csapatának részvételével ren­deztek labdarúgó teremtornát Galgamácsán. A nagy érdek­lődéssel kísért eseményre az általános iskola tornatermében került sor. A nézők nem csa­lódtak, jó mérkőzéseket lát­hattak. A tornát a Váckisúj- falu'ak nyerték meg, második az összefogás SE, harmadik a SE öregfiúk, negyedik a Tsz Gépész, ötödik a Kiskút SC. A győztes csapat díja egy díszes váza, e mellé a motor­sporttal kapcsolatos könyveket kaptak jutalmul. A többi együttes is könyvjutalomban részesült. vetkezetben, amely egy évvel ezelőtt két gazdaság egyesíté­sével keletkezett? — Egy-két rövid évtized alatt a szemünk előtt vesztet­te el értékét o kézi munkának az a fajtája, amelyet a gépek százszor pontosabban, gyor­sabban, eredményesebben és okosabban elvégeznek. A kézi munkából fakadó öröm meg­szűnt. Az az öröm ma már nincs, ami kijárt az aratónak, amikor hátratekintett és vé­gignézett a kaszája nyomán kialakult renden. A kombáj- nos meUét ma másfajta öröm dagasztja. Légkör A munka öröme a nagy kérdés, vagyis az: vajon le­het-e a mindennapos munkát az örömök olyan kiapadhatat­lan forrásává bővítenünk — méghozzá társadalmi méretek­ben, mindenki által hozzáfér­hető forrássá — mint az egyén virtusságát követelő munkák­nál volt szükségszerűen jelen ez az öröm. — Itt van a növénytermesz­tési munkák gépesítése, amely a közismert okok miatt szük­ségszerű. Mit tehetünk? Gépe­ket vásárolunk. Legutóbb is két Kába—180 típusú masiná­val gazdagodott a szövetkeze­tünk. Ám a gépekhez ember kell, olyan ember, aki a mil­liós értékű gépet személyes munkaeszközeként kezeli és szereti. Négy dolgozót elküld- tünk traktorostanfolyamra. De hol a biztosíték arra, hogy a tanfolyamot végzetteknek a munkájukban örömük lesz? Pedig a pihenés, a kikapcsoló­dás örömeit is jócskán meg le­het többszörözni, ha valaki élvezettel végzi a munkáját. A vezetés dolga a munkaeszköz, jelen esetben a gép megsze­rettetése, de a vezetés dolga a jó munkahelyi légkör kiala­kítása és biztosítása is. A ha­talmas munkaeszköz így vál­hat és válik személyes hasz­nálati tárggyá, kedves isme­rőssé, miközben a közösség­nek termel milliós értékeket. Különben is az a meggyőződé­sem, hogy a szakmai színvo­nal emelése növeli a munka­kedvet is. — Nézzünk egy másik terü­letet. A mezőgazdaságban egy­re nagyobb jelentősége van a kémiai eszközökkel, szerekkel történő növénytermesztésnek, a műtrágyázástól egészen a kártevők elleni védekezésig, a gyomtalanításig stb. Ha nem ma, hanem csak holnap gon­dolunk az ezzel kapcsolatos feladatokra, biztosan elkésünk, ezért iskoláztunk be hét em­bert betanított munkási nö­vényvédelmi tanfolyamra. — Az emberekkel való törő­dés. a vezetés és a termelés­ben dolgozók közötti őszinte kapcsolat kialakítása teremt­het igazi munkakedvet. Hogy miért beszélek ilyen sokat a munkakedvről? Hosszú távlat­ban sem remélhetjük az után­pótlás számbeli javulását, így a munkaerőhiány legbiztosabb ellenszere nálunk csak egy lehet: bőség a munkakedvben. Még nincs egy éve, hogy Kupi Károly a kartali Petőfi Termelőszövetkezet dolgozója, de tapasztalata, jártassága, szakismerete megvan, hiszen egész fiatal korától a mező- gazdaságban dolgozott, erre a munkára készült iskolái vég-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom