Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

1978. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK K/ubgyűlés magn ószalagon Klubgyűlésen emlékeztek leg a pomdzi helytörténészek párt megalakulásának 60. év- rdulójáról. Boros István tanácselnök — a helytörténeti klub tagja [— ismertette a helyi pártszer- /ezet megalakulásának és fej- [lődésének történetét. Beszélt bbek között a Tanác&köztár- az illegális pártélet- 1, majd a felszabadulás utá­lni pártszervezésről. Megemié- Lkezett Pomáz munkásmozgai- Imi mártírjairól, akiknek nevét fa községben emléktábla őrzi. Külön érdekessége volt a klubgyűlésnek, hogy a törté­nelmi tényeket, adatokat olyan idősebb emberek is kiegészí­tették, akik részesei voltak a hősi időknek: többek között Dohai Sándor, Bartos Gyula és Kacsovszky Nándor. Az előadást és a hozzászólá- okat magnószalagra rögzítet­ték és az a klub archívumába Balogh Gyula Pomáz 1 Ez is postai újítás ? A minap munkahelyemen egy papírost nyomott kezem- 1 be az adminisztrátor. Értetle- I nül forgattam, hát felvi'lágo- j sít ott: táviratom érkezett, de Inem kézbesítette a szentendrei |posta, hanem neki olvasták a telefonba. Hogyan? Hát [b. táviratra nem érvényes az ^úgynevezett levéltitok? Adandó alkalommal meg is [ kérdeztem a postán dolgozó ismerősömtől, mi erről a vé­leménye. Igazolta sejtésemet. A táviratok, levelek, telefon- 1 beszélgetések tartalmáról nem tájékoztathatnak a posta dol­gozói illetéktelent. A táviratot — szükség esetén — beolvas­hatják ugyan telefonba, de csakis a címzettnek, vagy csak előzetes engedélye alapján másnak. Ügy tűnik, hát, a szentend­rei posta újítást vezetett be. Akkor viszont nem ártana tá­jékoztatni az ügyfeleket: név­re szóló táviratokat telefon­ba bárkinek beolvassuk. S ak­kor majd ki-ki eldönti, igény­be veszi-e az új szolgáltatást, vagy sem. Ismeretes, hogy a postákon munkaerőgondokkal küzde­nek, de talán jó munkaszer­vezéssel el lehetne érni a megfelelő szolgáltatást, hiszen az ügyfelek kifizetik a telefo­nok, táviratok hagyományos — és nem a szolgáltatás telje­sítésének megfelelően leérté­kelt — árát. F. V. Kisegítő iskola A Pest megyei Hírlap egyik novemberi számából értesül­tünk arról, hogy Biatorbágy nagyközség korszerű gyermek- élelmezési központtal és egy ötvenszemélyes óvodával gaz­dagodott. Mivel ezeket a Bu­daörsi Költségvetési Üzem dol­gozói építették, az átadási ün­nepségre mi, budaörsiek is kí­váncsiak voltunk. Az ünnepség után a peda­gógusoktól érdeklődtem az úgynevezett kisegítő iskolá­ról, amilyen Biatorbágyon is van. Az 1. számú általános is­kola igazgatója, Bánáti Géza ugyanis hat évvel ezelőtt mint gyógypedagógiai tanár a köz­ség vezetőivel és pedagógusai­val együtt szervezett egy Jci- segítő tanulócsoportot. A szü­lők eleinte nem szívesen en­gedték gyermekeiket ebbe a külön csoportba, de amikor tapasztalták a haladást, kész­séggel segítették és támogat­ták a kezdeményezést. Jelen­leg két gyógypedagógiai ta­nárnő foglalkozik délelőttön­ként azzal a huszonhárom gye­rekkel, akik a kisegítő tanu­lócsoportba járnak. Ezek a ta­nulók a hét kilométerre levő Herceghalom községből járnak Biatorbágyra. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság dolgozói társadalmi munkában regge­lente gépkocsival hozzák be a gyerekeket és délután ugyan­így viszik haza őket. A szülőik ezúton is köszönik segítsé­güket. Lénárt József Budaörs Úttörők a járási hivatalban Az elmúlt napokban úttörő­sportolók gyülekeztek a rácke­vei járási hivatal tanácster­mében. Azokat a gyerekeket hívták meg ide, akik az úttö­rő-olimpián a legeredménye­Minden út Bagra vezet ? Megtévesztő elnevezések A közeli napokban a MÁV bagi megállójában — vonatra várva — széltől kicsípett ar­cú, középkorú emberrel talál­koztam, aki Aszódról gyalog baktatott Bagra. Fáradtságtól lihegve megkérdezte, hogy Bagón van-e a monori Mező­gép telephelye. Válaszom csak egyértelmű lehetett, hogy igen, itt van az állomástól két percre. — Akkor miért írták ne­em, hogy a telephely Aszód... 'lem szóltam, mert magam is udas vagyok a dologban. Ugyanis amikor a bagi gépál­lomást keresztelték, én voltam ott a tanács vb-titkára. Ment­ségemre legyen mondva, hogy sem az átadásra, sem a név­adó ünnepségre nem hívtak meg. Az én emberem menet köz- oen megkérdezett: — Hát az illetékesek nem tudnak itt rendet csinálni? Én meg röviden csak any- nyit válaszoltam, hogy a tör­vény azt írja elő: a vállalati örzskönyvben a vállalat szék­helyét — az pedig Monor — kell bejegyezni, tehát a dolog szabályos. De a telephely hogy lehet Aszód, amikor az valóban Bag. És hogy a Mező­gép Bag község belterületén van. * Ugyanezt írhatnám a Volán telephelyéről is, amely ugyan Bag, de mégis Aszód. A ter­melőszövetkezet tábláján pe­dig ez áll: Petőfi Tsz Kartal. Levélcím: Bag, Vöröshadsereg utca 39. Hogy ez mire jó és ki találta ki, csak a krónika­írók tudj áld. A Galga völgyének a lakos­ságot közvetlenül érintő egyik legnagyobb beruházása a nyolc község területére kiterjedő re­gionális vízmű, melynek neve Galgavölgyi Regionális Víz- és Csatornamű Társulat, Aszód. A központi telephelye azon­ban Bagón épül. Az épület már évek óta nagyjából ké­szen van, de az átadásra eddig még nem került sor. Talán itt is a névadással van a baj. El­árulhatom, a bagiaknak van javaslatuk, mert a telephely Bagón van. Az M3-as autópálya egyik szakaszát nemrég adták át a forgalomnak. A bagi emberek külön örülnek, hiszen a köz­ség belterületén az autópálya felett három karcsú híd ível át. Igaz, jobban szerettünk volna aluljárót, mert a hidak sokat elvesznek a szép kilátás­ból. És hogy mennyi lesz a decibel, ki tudná azt most megmondani. De, ha a dunai hidaknak lehet nevük, akkor miért ne lehetne a bagi autó- pályahidaknak is. Nézzük sorjában. Első: a csomóponti híd — karcsúsá­gáról már most is sokat be­szélnek a szakemberek, de az. hogy csomóponti híd, nem mond semmit. Több javasla­tom is lenne. Történelmi tény, hogy e helyről, a bagi mezők­ről írta Vak Bottyán, a ve­zérlő Rákóczi fejedelemhez híres levelét. Mondják a ba- giak, miért ne lehetne a híd neve Vak Bottyán? A második: a községbe ve­zető híd. (Ehelyett szerettek volna a bagiak inkább alul­járót.) Mivel a híd tartópil­léreit 1978. március 15-én be­tonozták és a munkások nagy betűkkel ráírták, hogy Petőfi, talán maradhatna ez a név is. A harmadik a Honvéd utca végén van. Miért ne lehetne ennek a neve Honvéd-híd? Arra kérem az illetékese­ket, ha névadásra kerülne a sor, kérdezzék majd meg a bagiakat is. Mert bár sokszor leírták már, hogy az autópá­lya építkezését Aszód térségé­ben folytatják, ez az építkezés Aszód területét még csak nem is érinti. És ha már a hidaknál tar­tunk, örömmel olvastam tudó­sításokat a bagi völgyhídról; ehhez éppen a bagiaknak van a legkevesebb közük. Ez ugyanis Domony község terü­letén ível át — egészen ponto­san Egerszeg pusztán. Dr. Balázs József Bag sebbeknek bizonyultak a rác­kevei járásban és bejutottak az országos döntőbe. A gyerekeket a járási hiva­tal vezetői fogadták: Raffai Béla elnök, Kátpi Incéné dr. elnökhelyettes és Csömöri László, a művelődésügyi osz­tály vezetője is. A pajtásokat, csapatvezető­ket és edzőket Raffai Béla kö­szöntötte. Elmondta, hogy azért hívták meg a pajtásokat, hogy felelevenítsék a nyári élmé­nyeket, a szép sikereket. Először Jáger Imre — aki birkózásban ért el kiváló ered­ményt — mesélte el élménye­it. Majd Kovács Zoltán aszta­liteniszező kapott szót. Szőlősi Juditnak is volt mit monda­nia. Súlylökésben ugyanis több mint tízéves úttörő-olimpiai csúcsot döntött meg 14,65 mé­teres lökésével és e mellett egyik legjobb játékosa volt a kiskunlaeházi röplabdacsapat­nak is. Ezüstérmet szereztek. A lacháziak fiú röplabdázói is bejutottak az országos dön­tőbe; erről a két testnevelő­tanár, Borosznok Ferencné és Balogh László beszéltek. A szigetszentmiklósd labda­rúgók is ott voltak a találko­zón. Sztraka Péter először a kispályás csapat tavalyi bronz­érmének történetéről szólt Majd az idei Pajtás Kupáról beszélt, amelyen A legsport­szerűbb csapat címet nyerték el. A kézilabda leánycsapat harmadik helyéről pedig az ed­ző. dr. Veres Istvánné mesélt. A hangulatos élménybeszá­moló végén a pajtások aján­dékokat kaptak. Ifj. Váczí Károly Szigetszentmiklós Lesz öltöző is Mogyoródon Ober János, a húszas évek végén, 1929-ben szervezte meg az első labda­rúgócsapatot. Kezdetben nem volt sem pálya, sem szerelés, de volt lelkesedés. A legények fehér ünneplő sifon-ingben, combig feltűrt, hosszú gatyá­ban rúgták a labdát a kerek­tói gulyadelelőn. Az évek folyamán aztán lett szerelés, sőt, pálya is. Időköz­ben négy pályát is építettek, de a sportkörnek hosszú fenn­állása alatt saját öitözős, igiazi futballpályája még nem volt, A sok átmeneti megoldás után most az egyik régi pályát újít­ják fel és ide öltözőt is épí­tenek. Mindez társadalmi munká­ban készül. A sportolók és a sportbarátok már eddig is több ezer órát dolgoztak. A talajt a Betonútépítő Vállalat dolgo­zói szombat-vasárnaponként egyengették el. A szükséges felszereléshez (mosdók, csö­vek, stb.) a pénzt a községi ta­nács és a téesz adja. A vasár­nap délután bajnoki ponto­kért küzdő játékosok délelőt­tönként betonoznak, falat va­kolnak. A korszerű sportpálya el­készülését mindannyian na­gyon várjuk, hiszen Pest me­gyének ez az egyik legrégibb sportköre. Jövőre ünnepli fenn­állása 50. évfordulóját. Kővári Ferenc Mogyoród Válasz cikkünkre Kompromisszum — kapcsolóóra híján Ismét a villanyóra címen november 23-án Fehér Ferenc levelét közöltük Postabontás rovatunkban. Azt írta, számá­ra elképzelhetetlen, hogy több hónapon át nem lehet bojle­rekhez kapcsolóórát biztosíta­ni. A napokban megérkezett a válasz, az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat esz­tergomi üzemigazgatóságának vezetőjétől. Ezt írja: Az elmúlt év december vé­gén Vácra szállított kapcsoló­órákat 1978 első hónapjaiban szerelték fel. Az érkezett mennyiségből minden igényt nem lehetett kielégíteni. Harminckét kapcsolóóra ér­kezett Vácra 1978. február 13- án, ezeket — régi igénylések alapján — szövetkezeti házak­ba szereltük fel. Szeptember 27-én kaptunk még negyven darabot, majd november má- sodikán ismét ötvenet. Ezek felszerelése a jelentkezés sor­rendjében történt. Váci kiren­deltségünk területén jelenleg több mint négyszázan várnak kapcsolóórára. Így természe­tesen a jelentkezők negyed részét sem lehet készletünkből kielégíteni. Üzemigazgatóságunk többi kirendeltségén is hasonló a helyzet. Általában csak azok­nak tudtuk felszerelni a kap­csolóórát, akik idén március­ban beadták kérelmüket. Egyébként olyan országos hiánycikkről van szó, melyet nem az Áramszolgáltató Vál­lalat készít. Mi legalább úgy várjuk és sürgetjük az órákat, mint fogyasztóink. A nehézipari miniszter 13/1975. (XII. 31.) NIM számú rendelet kimondja, hogy 50 liternél nagyobb vízmelegítő berendezést csak a csúcsidő- szak kizárásával lehet a háló­zatra kapcsolni, amihez ter­mészetesen kapcsolóóra szük­séges. Mi, mérlegelve a jelen­legi helyzetet, hozzájárulunk ahhoz, hogy a fogyasztóknál esetenként kapcsolóóra nélkül is bekapcsolják a vízmelegí­tő berendezést. Ezt átmeneti megoldásként segítségül kínál­juk. Természetesen ez esetben oz áramdíjkedvezmény nem alkalmazható. Reméljük, hogy a közeljő- vőbep nagyobb mennyiségű kapcsolóórát kapunk, és ki tudjuk elégíteni fogyasztóink jogos igényét. Hol működik —hol nem Korszerű rendelő Peregen — akadozó fűtéssel Október 26-án Postabontás rovatunkban több peregi anya aláírással adtuk közre azt a levelet, melyben megírták, hogy szeptember elején — örömükre — szép, új orvosi rendelőt adtak át Kiskunlac- háza peregi részén. A hűvös idő beálltával azonban az új rendelőben nem kezdtek fű­teni. Idézünk a levélből: — Az elmúlt napokban háromhóna­pos kisfiámat vittem orvoshoz, s akkor tapasztaltam, hogy az új épületben nagyon hideg van. Ilyen körülmények kö­zött kellett a csecsemőt levet­kőztetnem, bár az ügyeletes doktornő a saját hősugárzóját is beállította a váróterembe. A doktornő egyébként azt is elmondta, hogy többször telefonált már a községi ta­nácshoz, valamint a sziget- szentmiklósi Költségvetési Üzembe — akik a rendelőt építették — de mindkét helyen csak ígéretet kapott. Pedig nemcsak a fűtés rossz az épü­letben, hanem a bojler és a villanyvilágítás is. Mit mond az igazgató? Levélíróink panaszára akkor Szilasi László, a szigetszent- miklósi Költségvetési Üzem vezetője közölte, hogy hónapok óta hiába kerestek egy fon­tos alkatrészt, ?mi a fűtési be­rendezés működtetéséhez szük­séges volt. Végre sikerült azt beszerezni, így néhány nap múlva az orvosi rendelőben meleg lesz. A dolog — gondoltam tehát — annak rendje és módja szerint elintéződött. De a most érkezett levél nem ezt bizonyítja. Levelühk megjelenése óta — írják a múltkori panaszo­sok — már két hónap eltelt, és fűtés még mindig nincs. Ma, december ötödikén példá­ul az utcán tíz fok hideg van, a rendelőben — o hősugárzó ellenére — 12 fok, a váróban pedig öt fok. Kíváncsiak len­nénk, hogy mit szól ehhez az igazgató, aki önöknek a múlt­koriban választ adott. Embe­rei ugyanis időnként megje­lennek, és megállapítják, hogy rossz a fűtés, aztán marad minden a régiben. A kiskun- lacházi lakosok nevében kér­dezzük, hogy meddig tart ez még? A levél nyomán indultam el Kiskunlacházára. A szép, új orvosi rendelő sajnos zárva volt, mert délelőtt 11 órától délután 4-ig nincs rendelés. (A mellette lévő orvosi lakás ajtaján is hiába kopogtam, mert a doktornőt éppen be­teghez hívták.) A községi ta- nácsházún némi tanakodás után egy kedves ügyintéző, Újvári Gyulához, a helyi költ­ségvetési üzem főmérnöké­hez küldött — mondván, hogy ő bizonyosan mindent tud a dologról. — Elkésett — mondta, ahogy hellyel kínált — mert három napja már meleg van a ren­delőben. — De miért tartott három hónapig a javítás? — érdek­lődtem, azért még mindig hi­tetlenkedve? Felásták a kertet is — Nos, október ötödikén ad­tuk át az épületet, ( hivatalo­san, műszakilag, bár az ere­deti határidő december 31. lett volna. Sajnálom, hogy nem látta belülről is, mert őszintén mondhatom, nagyon szép. Háromszázhatvan négy­zetméter alapterületen három orvosi rendelőt építettünk: egy szakorvosit, egy gyermek­rendelőt, és külön tanácsadót a terhes kismamáknak. Mind­egyikhez kül/n vetkőzök, W. C., és személyzeti öltöző tar­tozik. Közvetlenül mellette épült egy háromszobás össz­komfortos orvosi lakás garázs- zsal, ahol most egy orvoshá­zaspár lakik. Mindez több, mint kétmillió forintba került, és alig nyolc hónap alatt ké­szült el. Sürgetett az idő, mert a több, mint háromezer peregi lakosnak kellett az orvosi ren­delő. — És a fűtés? — Az épületgépészeti mun­kák — a víz, villany, fűtés szerelése —a szigetszentmik- lósi Költségvetési Üzem dolga volt. Az átadás után azonnal megkezdtük a próbafűtést, és a Prométheusz szakemberei beszabályozták a rendszert; ennek ugyanis ez a menete. Néhány nap múlva azonban leállt a fűtés. Jöttek a ^szak­emberek, vizsgálták a szerke­zetet, de a hibát nem sikerült megtalálni. Néhány napig fű­tött, aztán megint elromlott. Az emberek felásták az egész kertet, végigtapogatták a csö­veket. Ekkor derült ki, hogy az egyik vezeték valószínűleg gyári hibás. Mert amikor nyomás alá került a szerkezet — a cső elrepedt, az olaj visz­ik rászokott és leállította az egész automatikát. Mire , sike­rült a hibát megtalálni, aztán a szükséges alkatrészt besze­rezni, valóban hosszú idő telt el. Mostantól azonban nem lesz probléma, legyen nyugodt. Kezelni kellene Ügy tűnt, hogy valóban fe­lesleges utat tettem meg, hi­szen a rendelőben bizonyosan meleg van. Ezt mondta más­nap Nagy Mária doktornő is, akivel telefonon beszéltem. De, hogy azért mégsincs minden rendben, ezt Sziget- szentmiklóson, Szilasi László­tól tudtam meg, akit — nyug­tázván az örömhírt — ismét megkerestem. — Még mindig nem lehet tudni, hogy valóban jó-e a fűtés — mondta. — Pedig a tanácstól kapott tervdoku­mentáció alapján pontosan készítettük el a berendezést. ElKépzelhető, hogy valamelyik gyári alkatrész lehet hibás. Hogy melyik? Az úgynevezett lábszelepet például harmadszor cseréljük, most már csak a sa­ját lelkiismeretünk megnyug­tatására. De lehet, hogy az égőfejekkel van a baj. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy ennek a finom automa- tikának nincs állandó kezelője, nincs aki mindennap ellenő­rizze, szabályozza. A megoldás is kézenfekvő lenne. A szomszédos iskolá­ban ugyanis — ahol ugyanez­zel az etázsrendszerrel fűte- nek — ott tartózkodik egy szakember. Azt is mi építet­tük, és még soha nem volt vele probléma. Gondolom meg lehetne azt oldani, hogy na­ponta ez az ember átmegy az orvosi rendelőbe is, és ellen­őrzi a fűtést. Régóta kérjük már ezt a tanácstól, mert mondhatom, hogy nagyon ké­nyelmetlen és kellemetlen ne­künk hetente többször Kiskun, lacházán javítgatni. Időben is — pénzben is. Az igen egyszerű és éssze­rű javaslatot pedig meg kel. lene fogadni. Még mielőtt be­köszönt a tavasz ... Bóday Márt»

Next

/
Oldalképek
Tartalom