Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-21 / 300. szám
»>wr mic.yrt 1978. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Felavatták Gellért Oszkár emléktábláját Szerdán Budapesten felavatták Gellért Oszkár Kossuth-díjas író, szerkesztő, a Nyugat első nagy nemzedéke költőjének emléktábláját egykori lakóházán, a XIII. kerületi Radnóti Miklós utca 19/a számú házon. Garai Gábor Kossuth-díjas költő, a Magyar írók Szövetségének főtitkára beszédében felidézte a nagy író pályáját, méltatta életművét. Ezt követően az emléktáblánál a Kulturális Minisztérium és a Magyar Írók Szövetsége nevében Marczali László miniszterhelyettes, illetve Illyés Gyula Kossuth- díjas költő és Garai Gábor helyezte el az emlékezés koszorúját. Ott voltak, s elhozták virágjaikat az író családtagjai, barátai és tisztelői. Úton a parlamenti fenyő Szerdán kivágták a parlamenti fenyőfát a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság Sopron környéki erdészetében, Sopronhorpács határában. A százéves, 25 méter magas faóriásból a legszebb 15 méteres részt vágták le. A munkát nagy gondossággal hajtották végre, az óriási fát a kivágás után daru eresztette lassan a földre, hogy ágai ne törjenek össze. Ezután a tisztítás következett, majd az óriási fát különleges gépkocsira rakták és Sopronba szállították. Onnan ma folytatja útját Budapestre. Sopronban készültek a parlamenti fenyőfa üvegdí- szei is. Követelmény a közéletiség Bizonyíték: a járda, az óvoda A járási tanácsok megszűnésével párhuzamosan megalakult — illetőleg ahol már azt megelőzően létrejött — új, jelentős szerepet kapott községeink életében a megyei tanácstagok járási csoportja. Ez a csoport összekötő kapocs a községek és a megyei tanács között; elsődleges feladata a községek tevékenységének összehangolása, az egészséges egyensúly kialakítása. Erről a munkáról beszélgettünk Ipacs Lászlóval, a Bu- dapestkörnyéki TÜZÉP vezér- igazgatójával, Érd megyei tanácstagjával, a budai járás megyei tanácstagi csoportjának elnökével Együttműködés az alap — Közéleti ember... Napjaink divatos fogalma. Mit. jelent önnek ez a kijejezés? — Nem egyszerű divat ez. igaz, sokat használjuk, a mai idők követelménye. Olyannyira helytállónak tartom, hogy el sem tudom képzelni azt a vezetőt, aki nem vállal közéleti szerepet. Nekem nyitás volt a közéleti tevékenység, lehetőség ama, hogy kimozduljak az íróasztal mellől, s ne csupán a szorosan vett munkámban találkozzak emberekkel. Ezek a találkozások, amikor bennem nem a vezér- igazgatót, hanem a tanácstagot látják az emberek, saját munkámban is segítenek. — Mióta tanácstag? — 1952, e testületek megalakulása óta. — Miben látja a tanácstaai csoportok jelentőségét? Paraffinexport harminc országba Dolgozik az automata csomagoló Százhalombattán Paraffin. Ismerjük a szót, tudjuk azt is, hogy a karácsonyfánkat díszítő fehér, vagy színes gyertyák is ebből az anyagból készülnek, de a legtöbben aligha hallottak róla többet. Nem így a Dunai Kőolajipari Vállalat szakemberei, ákik az idén mintegy 25 ezer tonnát állítanak elő belőle, s a hazai felhasználáson kívül szinte a világ minden tájára exportálják. A legnagyobb mennyiséget Olaszországba, az NSZK-ba és Svájcba. Az idei kivitel megközelíti a 20 ezer tonnát. Nyolc éve foglalkozik a DKV paraffingyártással, de 1971-ben ■' még mindössze 9 ezer tonnát állítottak elő. Jelenleg táblás és folyékony paraffint szállítanak a külföldi partnereknek, melyek minőségben és a csomagolás módját tekintve is megfelelnek a szigorú, nemzetközi követelményeknek. Az idén 25—30 százalékkal emelkedett a világpiaci ára. Eddig 36 ember készítette elő szállításra a kész paraffintáblákat. Most megvásárolták az automata gépet, s e hónapban üzembe is állították. Ezzel nemcsak a termelés hatékonysága nőtt, hanem a Sóból 12 ember felszabadult, akiket átirányíthattak más, létszámhiánnyal küzdő munka- területre. A beruházás azonban még nem fejeződött be; 45 millió forintos exportbővítő hitelt vettek fel, melyből paraffin- gacs és petrolátum redesztilláló üzemegységet építenek, ami várhatóan 1980 végére elkészül. A tervek szerint 1981- ben 5 ezer tonnával emelkedik a termelés, mellyel megnövelhetik az exportszállításaikat. Ez körülbelül egymillió dollárt hoz a népgazdaságnak. A magyar iparnak és a külföldi partnereknek a technikai minőségű paraffinon kívül szüksége van élelmiszeripari célokra alkalmas minőségűre is. Ezt használják többek között a sajtok bevonására, tejfölöspoharak impregnálására. E minőség egyik jellemzője, hogy íztelen és szagtalan. Az eddig gyártott mennyiség már nem elégíti ki a kül- és belföldi partnerek igényeit, ezért elhatározták egy paraffinszagtalanító egység felépítését. Várhatóan ez is elkészül 1980 végére. Mi várható 1979-re? A technológiai előírások szerint az üzemet minden második évben le kell állítani egyhónapos karbantartásra. Jövőre tehát kiesik a termelésből ez az egy hónap, s ennek megfelelően csökken a termelés. Egy részét igyekeznek az év többi hónapjában pótolni, hogy exportkötelezettségeiknek mindenképpen eleget tegyenek. T. Ágoston László Négy szintig — házilagosan A korábbinál egyszerűbb eljárással segíti a sajátházépítőket az építésügyi és városfejlesztési miniszter új rendeleté. Az új jogszabály — mely 1979. január 1-én lép életbe — nemcsak a lakásépítésre vonatkozik, hanem üdülők, horgásztanyák létrehozására, valamint melléképületek, gazdasági épületek építésére, továbbá a fenntartási, az átalakítási és a korszerűsítési munkálatokra is, amelyeket házilagosan végez az építtető, vagy az állampolgárok építőközössége, illetve a lakás-, üdülő- vagy garázsszövetkezet. Korábban kétszintes és hatlakásosnál nagyobb lakóházat az építési engedélyen túl csak külön hatósági hozzájárulás alapján építhettek házilagosan. Az új jogszabály lehetővé teszi, hogy külön engedély nélkül négyszintes — tehát háromemeletes — lakóházat, üdülőt vagy horgásztanyát hozzanak létre házilagos kivitelezésben. — Azt mondom mindig: a csoport a tanácstag legjobb nevelőiskolája. Munkánkban jelen van az egész megye, s nekünk a megyei feladatok, célok ismeretében kell segítenünk a községek munkáját. Ehhez megvan az erőnk is: a budai járás tanácstagi csoportjának tizenhét tagja különböző bizottságokban dolgozik. mindannyian elhozzák a terület ismeretét csoportunkba. Részt vesznek üléseinken az országgyűlési képviselők és nagyon jó társ a járási hivatal. Csak az együttműködés lehet az alapja a hasznos ötleteknek, s annak, hogy javaslataink mindig eredményesek. — Megyénk legnagyobb köz- igazgatási egysége a budai járás. Mennyiben ró ez különleges feladatokat önökre? — Bizony, nagy a terület, de nem hinném, hogy gondjaink eltérnének a megye, vagy akár az ország többi járásáétól. Az út, a közművesítés, a járda, a környezetvédelem; az óvoda, az iskola, az orvosa rendelő — ezek országos gondok, legföljebb időnként egyik-másik nagyobb hangsúlyt kap. Jogos büszkeség — Idén melyek voltak a legfontosabb feladatok a budai járásban? — Csoportunk legutóbbi ülésén értékelte az idei munkát, s úgy gondoljuk: van mivel büszkélkednünk. Járásunkban jelentősen növelik a fejlesztési bevételeket, úgy, hogy még tartalékalapra is jutott. Csökkentettük az adóhátralékot: ez nagy eredmény és itt további feladata van a tanácstagságnak a lakosság meggyőzésében, és maguknak a tanácsoknak is, saját munkájuk pon| tos végzésében. Épült a járásban óvoda, is- j kola, művelődési ház, járda, ’ vízvezeték. Csák a legújabbat említem: Budaörsön három hónap alatt épült föl a forfa- óvoda. Lakosságunk idén harmincmillió forint értékű társadalmi munkát végzett, többet. mint tavaly. Végül: megvizsgáltuk a cigánylakosság helyzetét, az elmúlt időszakban javult a helyzetük és kidolgoztunk egy olyan tervet, amely további javulást jelenthet — Az új év küszöbén vagyunk: mit terveznek 1979-re? — Tanácstagi csoportunk jövőre is rendszeresen vizsgálja járásunk helyzetét. A kereskedelem, a háztáji gazdaságok fejlesztése, a környezetvédelem, a községi tanácsok rendeletalkotása és az állami tulai- donban levő tanácsi kezelésű földek hasznosítása szerepelnek programunkban. Mind olyan kérdés, amely szinte valamennyi községünket érinti. A megye patriótája — Furcsa a megyei tanácstag helyzete: „odafönn” választóit képviseli, „odalenn” a megyét. Lehet-e egy megyei tanácstag lokálpatrióta? — Munkánkhoz elengedhetetlen, hogy az ember patrióta legyen, elsősorban is a megye patriótája. Éppen elkötelezettsége pátriája iránt követeli meg tőle azt, hogy a dolgokat összefüggésében lássa. Jómagam érdi vagyok, 1930 óta élek itt. Szeretem a községet, talán sikerült is néha tenni érte. de sohasem merült, föl bennem, a megye rovására gyarapodjon a mi közösségünk, vagv fordítva. — Érdet említette: a község nagy változás előtt áll. Mit jelent az önök munkájában a várossá válás? — Mindenekelőtt nagyobb felelősséget, többet várnak tőlünk. Ugyanakkor nincs olyan ember, aki ne fogadná otthon jó szívvel ezt az átalakuláet. — Huszonhat éve tanácstag, végig figyelemmel kísérte a tanácsi szervezet fejlődését Milyen változásokat hozott az idő? «• — Nagyon sokat! Ma jobban, eredményesebben dolgozhat a tanácstag, munkájának van látható eredménye. Egy járda, egy óvoda — ez már bizonyíték. Megváltoztak az emberek is, egészségesen formálódott szemléletük is, tudnak örülni, ha a község gazdagodik. Megtanultak a közösségéri dolgozni, nem is gondolná az ember, mi mindenre lehet mozgósítani! Persze, nem parancsszóval, emberi közelséggel. Egyetlen dolgot hiányolok: még mindig keveset törődünk környezetünkkel. Nem a saját portánkkal, mert azok igazán szépek, de elfelejtünk kinézni a kerítésen, nem vesszük észre az elhanyagolt árokpartokat, kies partokat. .. Pedig az is a mi környezetünk. Major Árvácska Furángyanta Megkezdték a próbaüzemelést a Péti Nitrogénművek új furfurol gyárában, amely fa- apritékból állítja elő a keresett, eddig nagyrészt importált vegyipari alapanyagot. A gyár évente 150 ezer tonnányi — nagyrészt hulladék és értéktelen — fát használ fel, amelyről a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó gazdaság gondoskodik. A nagy mennyiségű fa előkészítésére külön feldolgozó üzemet építenek a gyár szomszédságában. A próbaüzemet követően a gyár évi termelése 7500 tonna furfurol, kísérő termékként pedig 4500 tonna ecetsav, több száz tonna hangyasav és me- tilalkohol lesz. A termékek mindegyike importot pótol. A Péti Nitrogénművek az előállított furfurol nagy részét saját technológiával feldolgozza, már meglévő üzemében furfurilalkoholt készít belőle. Ebből állítják elő az öntödékben nélkülözhetetlen hőálló és korrózióvédő furán- gyantát. Megalakult a KISZ érdi városi bizottsága Ismeretes, hogy az Elnöki Tanács rendelete értelmében január 1-től városi rangot kap Érd, a budai járás 46 ezer lakosú települése. Az elmúlt napokban — erről lapunkban is beszámoltunk — az üzemek, intézmények küldöttei megválasztották a városi pártbizottság tagjait, tisztségviselőit. S tegnap kibővített, ünnepi ülésen — az ifjúsági szervezet nagyközségi tisztségviselőinek folyamatos kooptálásával — megalakult a KISZ érdi városi bizottsága. Az eseményen megjelent dr. Árpási Zoltán, a KISZ Pest megyei bizottságának első titkára és Nagy Imre, az MSZMP Pest megye! bizottságának alosztályvezetője. A nagyközség ifjúkommunistái ez év márciusában tartották meg küldöttértekezletüket: az eltelt időszakban végzett munkáról Szépe József, az érdi nagyközségi KISZ-bi- zottság titkára számolt be. A beszámolót követő vitában öten szólaltak fel. Többek között Pribék Rozália, az MSZMP érdi városi bizottsá- i gának titkára, valamint dr. ' Árpási Zoltán, akik az elkövetkezendő időszak legfontosabb tennivalóira hívták fel a figyelmet. Az érdi városi KISZ-bizott-. ság titkára Szépe József lett.. GEPPEL IRTA ALA A NEVET Megoldódott a Traven-rejtély A század egyik legizgalmasabb irodalmi rejtélye volt napjainkig, hogy kit rejt a B. Traven írói álnév. Robert Robinson angol kutatót illeti a felfedezés érdeme: hat országban nyomozott az író után. Íme az eredmény: B. Traven 1882-ben Swie- bodzinban, egy lengyel faluban született, mely akkor a német birodalomhoz tartozott. Az író eredeti neve Hermann Albert Ottó Maksymilian Fiege. Regényei 1925-től jelentek meg. A mexikói nép életét nagy megjelenítő erővel, együttérzéssel ábrázolta, az amerikai kapitalizmus embertelen hatalmát lebilincselő történetekben leíró regényei, elbeszélései harminc nyelven, több millió példányban láttak napvilágot. Századunkban páratlan módon az író makacsul elzárkózott a nyilvánosság elől, műveit is csak géppel írta alá. Sem kiadóival, sem fordítóival soha nem találkozott, fényképet, önéletrajzot soha nem bocsátott a kiadók rendelkezésére, azt sem tudták, németül vagy angolul írja-e műveit, mert sorai mindkét nyelven kissé idegenül hangzottak. A legromantikusabb feltevések keletkeztek kilétéről. Mexikó elnökét, majd Jack Londont, hol meg egy Hohen- zollern herceget sejtettek személyében. Az angol kutató az okmányok alapján gyanítani kezdte, hogy Traven más álneveket is használt: Torsvan, Martinez, Croves ugyanaz a személy. Croves-Traven halálos ágyán vallotta be feleségének, hogy azonos Ref Marut üldözött német lapkiadóval. Robinson Rét Marut londoni tartózkodásának okmányaiból indult ki, s megállapította születésének helyét, idejét, szülei nevét — Lengyelországban. Sőt, két testvérére Is rábukkant Alsó-Szászországban, akik fivérükre ismertek Rét Marut egykori fényképéről. Traven hétgyermekes, szegény család „különös, okos, magának való” fia volt, aki lakatosinasból lett katonává, majd harcos baloldalivá. Anarchista lapot adott ki Münchenben, majd 1919-ben a forradalmi munkástanács tagjaként a halálos Ítélet elől szökött meg Németországból, Rotterdamban szállt hajóra, s eltűnt — örökre. Londonban illegális bevándorlóként élt, a börtönt is megjárta. Szabadulása után hajófűtőként jutott Amerikába, s 1951-ben mexikói állampolgárságot nyert, Acapulcóban telepedett le, s élete utolsó másfél évtizedét Mexikóvárosban töltötte. GOMBO PÁL: Csütörtöki koktél I A legigazibb bölcs, akit ismertem, akár a többi bölcs, nem vitte sokra, csak úgy közepesre, mert az ostobák tudják, mitől döglík a légy, míg a bölcsek csak minden mást tudnak. Szóval: segédszerkesztő volt, és úgy is hívtuk: Bölcs Szokrátész. Hadd élesszem fel szellemét. KI A BÖLCS? — Megáll az eszem! — mondotta felháborodva a fiatal munkatárs B. Sz.-nek. — Tegnap kint jártam a Sapinda és Vidéke Vendéglátóipari Trösztnél és a káderpolitikáról beszéltem az igazgatóval. „Nos, mosf. is át kell helyeznem két üzem- egységvezetot — magyarázta. — Az egyikük Szorgos Lajos, a legrokonszenvesebb emberem. Szolid, megbízható, kiváló családi életet él, mi több, a szakma a kisujjában van. Mellékesen szólva vendéglátóipari főiskolát végzett Bázelben. Hanem a forgalmat nem hozza, az étterem veszteséges. A Panaszkönyv — én már csak így hívom — tele van dicsérettel, de abból nem élünk meg. Muszáj áthelyeznem helyettes üzemvezetőnek Dugi- falvára.” „A másik — folytatta —: Brahis Benedek. — Az az ember lop, csal, ahol tud. A vendégek fel vannak háborodva, mert az étel hideg, és zsíros, a sör gyanús. Ezt persze csak mint privát ember tudom, mert a Panaszkönyvet rég összetépte, mondván, hogy ezzel nem ér rá bajlódni. Amellett szóbeszéd is lábra kapott, hogy az utóbbi két esztendőben emeletes villát építtetett, garázzsal, a garázshoz új Mercedes kocsit szerzett be. Miből? — kérdezik az emberek és joggal. De ami igaz, az igaz, működésére a vállalat sem fizet rá. Van néhány társaság, amely féléjszaka ott mulat és hozza a többletjövedelmet. Mit csináljak? Át kell helyeznem Merőújfal- váról Sapindára, persze ugyancsak üzemvezetőnek.” — Hát mit szól ehhez? — kérdezte a fiatal munkatárs erkölcsi magaslatán dühöngve. — Bölcs ember — válaszolta B. Sz. — Nemcsak a tapasztalatok összességével számol, hanem visszásságával is. A HIVATALNOK VÉTKE Másik ifjú kartársunk a következőket adta elő: — A legborzalmasabb közlekedési szempontból Özönháza. A város közeledtét az jelzi, hogy a betonút macskakőbe csap át, aztán időnként aszfalt van, helyenként, váratlanul, különösen a kanyaroknál, ismét macskakő. A kocsi persze csúszik, pláne vékony hóban, mikor nem látni a cseles úttestet. Ezzel szemben a legváratlanabb helyeken valamiért bontják a talajt, kiássák novemberben, betemetik márciusban. A figyelmeztető táblákat persze már december elején elsodorják az első karambolozó autók, újat pedig nem helyeznek ki, mert arra nincs keret. Szerintem nem a balesetező gépkocsi- vezetőket, hanem az ezért felelős hivatalnokot kellene bíróság elé állítani! Vagy erre nincs paragrafus a Kreszben?! — Még nincs — válaszolt Sz. B. — De lesz, A jogcím így hangzik majd: „Nem tartotta be o sebességhez illő útviszonyokat." CÍMADÁS A színházi kritikustól kapott kéziratot B. Sz. A műbírálat egy zsebszínház előadásáról szólt. Kiváló klasszikus szerzőt választottak ki, a vendégrendező neves személyiség volt. Hanem a színészegyeztetés rosszul sikerült, csupa, sok jóindulattal másodrendűnek nevezhető művész lépett fel, néhány félamatőr törzsgárdatag társaságában. A tenyérnyi színpadon egymásba ütközve ágáltak, így elérték, hogy az egyébként szobányi nézőtéren sem lehetett szavaikat hallani — egymástól. A cikk jól volt megírva, érzékeletesen, és színesen. Hanem szemkapó címet kellett neki adni. B. Sz. ezt írta a kritika fölé: „Sok rossz színész, kis helyen is elfér” KRIMI Szocialista sajtónk mély humanizmusról tanúskodó szokása szerint a lap elkezdte a közönség gyönyörködtetését folytatólagos de- tektívregényekkel. Ahogy ez illik, az elsőnél még vigyáztak arra, hogy a szerző neves, a mű izgalmas legyen. A bonyodalmak egymást követték, az áldozatok szaporodtak, a detektív egyre lángeszűbb következtetésekre jutott, a feszültség már-már szikrákat csiholt ki az olvasókból. B. Sz. úgy valahol a folytatások kétharmadánál otthon vendégül látott egy ismerős házaspárt. A krimire terelődött persze hamarosan a szó és a vendégasszony nekiszegezte a kérdést a házigazdának: — Áruld el már, ki a gyilkos? B. Sz. kínos helyzetbe került ezzel. A lap szenzációját lelőni szakmai becsülete tiltotta, a vendég kíváncsiságát kielégítetlenül hagyni viszont a jóneveltség. Ám tüstént feltalálta magát és így felelt: — Mindenki gyanús, aki még éli
