Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-20 / 299. szám
1978. DECEMBER 20., SZERDA Heti jogi tanácsok 6 A raktári dolgozók felelősségéről. Az utóbbi időben több olyan üggyel találkoztunk, amikor raktári dolgozókat vont felelősségre a vállalat a leltárhiány miatt. Az egyik esetben, bár a raktár és az üzemi konyha különálló egység, mégis együtt számoltatták el a raktárt és az üzemi konyhát, és teljes leltári anyagi felelősséget írtak elő. Sérelmezték ezt a dolgozók, de a munkaügyi döntőbizottság is helybenhagyta a Vállalat intézkedését. A másik. A raktárhelyiség nem felelt meg a jogszabályban előírt követelményeknek, és bár a kollektív szerződés a jogszabálytól eltérően rendelkezett, a munkaügyi döntőbizottság mégsem változtatta meg a vállalat intézkedését, jóllehet, a kollektív szerződés törvénnyel nem. ellenkezhet. Nézzük a két esetet, mi lett olvasóink ügyének sorsa, illetve hogyan kell továbblépniük. Az első esetben, amikor az üzemi konyhához tartozó raktárnak a vezetője, a mellette dolgozó másodraktárossal együtt, teljes anyagi felelősséget vállalt. Az üzem e felelősségvállalási nyilatkozat alapján ez év novemberében mindkettőjüket nagy összegben marasztalta el. A konyha raktárvezetője panasszal élt a vállalati intézkedés ellen, és kérte a leltárhiány alól való mentesítését. Arra hivatkozott, hogy az árut a másodraktáros vette át és adta ki, míg ő főleg az adminisztrációval foglalkozott. A másodraktáros dolgozott rosszul, erről olvasónk több esetben jelentést is tett felettesének. A raktár vezetője most a munkaügyi döntő- bizottsághoz fordult, és kérdezi, milyen esélye lehet. A vállalatnál ugyanis azt mondták, hogy nem kerülhet sor a leltárhiány alól való mentesítésére, mert a raktár önálló részleg. Kérdés tehát elsősorban, hogy az üzemi konyha és a raktár külön egységnek tekintendő-e. Olvasónknak az a véleménye, hogy egységen belül szervezett részleg a raktár, és ebből az okból a konyhavezető felel a hiányért. Nem osztjuk olvasóink véleményét. Hasonló esetben a Legfelsőbb Bíróság már állást foglalt. Olvasónk ügyében elsősorban abból kell kiindulni, hogy az általa vezetett raktár, bár a konyhai ellátás céljait szolgálta, és a konyhavezető a raktár vezetőjének közvetlen felettese volt, de a konyhavezető jogköre nem terjedt ki a raktár vezetésére. A Nagyvonalú károsultak Tavaly 177 és fél millió forinttal, egy esztendővel korábban még ennél is súlyosabb mértékben, majd 261 millióval rövidítették meg a társadalom javait. E hatalmas társadalmi veszteség visszakövetelésében törvényeink a károsult vállalatok, gazdálkodó szervezetek. oldalán állnak. Hogyan lehetséges akkor, hogy a társadalmi tulajdonban bűncselekménnyel.; «koaöit/ -károk mindössze 16—30 százalékának visszaszerzéséért indítanak pert a károsult ■ vállalatok? — Az utóbbi esztendőkben indult több mint 2600 per iratának tanulságait kutatták az ügyészek, hogy választ keressenek a meglepő arányra. A Legfőbb Ügyészség irányításával végzett országos vizsgálat főbb megállapításairól dr. Lévai Tibor, a legfőbb ügyész helyettese tájékoztatta az MTI munkatársát Érthetetlen közöny — Még rosszabb az okozott károk visszatérülési statisztikája, ha figyelembe vesszük azt is, hogy 1976-ban például a büntetőeljárásban már megítélt követelések 65, a polgári peres útra terelt kártérítések 49 százalékában elmaradt az összeg behajtása is. A felmérés során kiderült, hogy a bűncselekménnyel előidézett veszteségek megtéríttetése nem az ügyészi és az ítélkezési gyakorlaton múlik. Sokkal inkább áll vagy bukik azon, hogy a kárvallottak élnek-e jogos követelésükkel. Érthetetlen közönnyel, hanyagsággal kezelik a kárvallott vállalatok többségében a veszteségek megtérülésének ügyét. Legtöbbjük befejezettnek tekinti ténykedését a feljelentési kötelezettség teljesítésével: a nyomozóhatóság felhívására azonban már nem adják meg a szükséges felvilágosítást a kár mértékéről, és ennek bizonyítékairól. Nem csoda hát, hogy az adatszolgáltatási hiányt az ügyész a vádirat benyújtására előírt törvényes időn belül n°m tudta pótolni. Gyakran előfordul, hoev nem gondoskodnak a vállalat jooi kénviseletéről, s ott sincsenek a tárgyaláson. Felszólításra sem — Még kevesebb eséllyel kecsegtet az a jogi lehetőség, hogy a társadalmi tulajdonban okozott kár megtérítésének ügyét nem a büntetőeljárásban, hanem a polgári vagy munkaügyi perben döntik el. Ugyanis a károsultak rendszerint csak ügyészi felhívásra kezdeményeznek eljárást akár megtérítése érdekében. A Somogy megyei főügyészség felhívására kellett megindítani például azt a kártérítési pert is, amelynek sikerén — a Kajáig József és hat társa ellen hűtlen kezelés miatt indult bűnügy kapcsán — több mint 317 ezer forint visszatérülése múlott A „felperesi” magatartásrakirjyó példát szolgáltatott az a hulladékfeldolgozó vállalat, amely ügyészi figyelemfelhívásra sem volt hajlandó kártérítési pert indítani a csalás és üzérkedés miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélt bűnelkövetők ellen. A vádlottak több mint 936 ezer forint hasznot húztak abból, hogy — fondorlattal — termelői áron szerezték meg a fonalat, és busás haszonnal adták tovább. A bíróság előtt a vállalat tagadta, hogy a bűncselekmény miatt kár érte, ezért az igényt a Fővárosi Főügyészség érvényesítette helyette. A károsult, a Legfelsőbb Bíróság másodfokú eljárásában is a károkozók mellé állt, sőt indítványozta az ügyészi kereset elutasítását Hogy mire hivatkozott? Arra, hogy a kármeg- téríttetésével keletkező for- galmiadó-fizetési kötelezettsége, úgymond, szükségtelen „pénzügyi bonyodalmak” elé állítja őket. Mondanom sem kell. az ítélkező tanács az ügyészi indítvánnyal értett egyet. T ájékozatlanság — Ami pedig a jogerősen megítélt kártérítési összegek megfizetését illeti, a végrehajtási eljárásban is mulaszt a károsultak többsége. Nem kérik a jogerős ítélet végrehajtását Ez történt a büntetőeljárásban megítélt kárigények 36 százalékában. Igaz, az esetek jó részében mindez a jogi tájékozatlanságra vezethető vissza. Legtöbben úgy vélekednek: a bűnüldöző szervek hivatalból intézkednek a kár behajtásáról. Így gondolkodott a Fejér megyei Tanács mar- tonvásári foglalkoztató iskolája és nevelőotthona is, amikor az ügyész felhívására „bevallotta”, hogy a kár megtérítéséért azért nem tettek egyetlen lépést sem, mivel azt hitték, hogy az illetékes büntetésvégrehajtó szerv „hivatalból” vonja majd le és utalja át részükre az összeget. — Az országos vizsgálat tapasztalatai ' is felhívják a figyelmet: a jog szabta keretek között ne csak azoknak á felelősségre vonását szorgalmazzuk, akik személyi javainkhoz nyúlnak — mondotta befejezésül dr. Lévai Tibor. raktárt kizárólag olvasónk, és helyettese kezelték. A raktár elszámoltatása is elkülönített a konyhától. Tehát az adott esetben a raktár önálló egység, és azt nem lehet az egységen belül szervezett részlegnek tekinteni. Véleményünk szerint olvasónk az említett okból nem mentesülhet. Nincs azonban kizárva, hogy a másodraktáros hanyagsága miatt ne kapjon mentesítést részben vagy egészben. A másik esetre vonatkozóan röviden adunk tájékoztatást. Ügy tűnik, hogy a gyümölcsraktár helyisége nem tekintendő zárható raktárnak, a vállalat nem biztosította az elkülönített helyiség elzárható- ságát, ezért — véleményünk szerint —nem felel meg a raktár követelményeinek. Olvasónk tehát kellő alappal fordulhat a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, és kérheti a leltárhiány megtérítési kötelezettség alól való felmentését O Mikor jár az anya jogán a családi pótlék. Ha a gyermek az együttélő házastársak háztartásában van, és a családi pótlékra mindketten jogosultak, a családi pótlék az apa jogán jár. Az anya jogán jár minden esetben a családi pótlék akkor, ha arra az apa nem jogosult. Vonatkozik ez az élettársakra is. Az előzőekből következik, hogy az apa jogán jár a családi pótlék akkor is,' ha' az apa olyan foglalkozást folytat, amely nem ad jogot a családi pótlékra, és akkor is. ha az apa bár olyan foglalkozást folytat, amely jogot adna a családi pótlék folyósítására, de a munkaidőre és a munkára vonatkozó feltételek hiánya miatt nem jogosult rá (pl. nincs meg a szükséges biztosítási ideje stb.). Anya jogán jár természetesen a családi pótlék abban az esetben is, ha az anya egyedülálló, és ezen az alapon magasabb összegű családi pótlék jár. Egyik olvasónk azt írja, hogy foglalkozása magánkereskedő, felesége pedig munkaviszonyban álló dolgozó. Három gyermekük van. Olvasónknak, mint magánkereskedést folytató apának, családi pótlék nem jár. Ha az anya esetében fennállanak a -szükséges feltételek — és mint ahogy írja — nála a 21 napi biztosítási idő megvan, akkor az anya jogán kell megállapítani a családi pótlékot. A másik esetben az apa termelőszövetkezeti tag, az anya munkaviszonyban áll. Az apa az előző évben nem teljesítette az előirt munkanapokat, de az anyának munkaviszonya alapján megvannak a szükséges feltételei. Az arra jogosult gyermek után a családi pótlék az anya jogán jár. S végül, ha az apa sorkatonai szolgálatot teljesít, és a felesége otthon a saját háztartásában tartja el gyermekét, akkor az anya egyedülállónak tekintendő, és ezért az anya jogán jár a családi pótlék. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság elöntései Valutázás nyaralóval 'Egy ezelőtt idős ember évekkel sági tárgyaláson a vevő a ke- ki akart vándorolni I reset állításait tagadta és kiAmerikába. Az egyik Pest megyei községben nyaralója volt, amit jó barátjának eladott, mégpedig azzal a feltétellel, hogy az ellenértéket a vevő Anterikában élő rokonától dollárban kapja meg. Az adásvételi szerződésben a vételárat 150 ezer forintban tüntették fel, amiből 40 ezer forintot kifizettek. Később az eladó a2 amerikai rokon anyagi helyzetéről kedvezőtlen értesülést szerzett, ezért az adásvételi szerződést fel akarta bontani, ehhez azonban a vevő nem járult hozzá. A rokon levélben megnyugtatta: ha megérkezik, a pénzt megkapja. Nem sokkal később az eladó öregúr meghalt. Az özvegy a nyaralóra vonatkozó adásvételi szerződést perrel támadta meg. Arra hivatkozott, hogy az ingatlan sokkal többet ér, mint amilyen összeg a megállapodásban szerepel. A feltűnő értékaránytalanság miatt! jelentette: az ellenértéket időközben kiegyenlítette. Tagadta, hogy az üzlet létrejöttében az amerikai rokonnak bármi szerepe lett volna. Végső fokon a perben a Legfelsőbb Bíróság döntött, amely tanúvallomások és egyéb bizonyítékok alapján a szerződést semmisnek nyilvánította. A nyaralót az elhunyt annak idején tulajdonképpen az amerikai rokonnak valutáért adta el — hangzik az ítélet indokolása. A vevő nem tudta igazolni, hogy a vételárat valóban kifizette. A felek között jogszabályba ütköző szerződés jött létre. A tervszerű deviza- gazdálkodásról szóló törvény- erejű rendelet szerint ugyanis belföldön levő vagyoni értékről külföldivel csak devizahatósági engedéllyel szabad adásvételi vagy más szerződést kötni. Miután ilyen engedélyt nem kértek és nem kaptak, a nyaralóra vonatkozó szerződés a szerződés érvénytelenségé-, színlelt, jogszabályba ütköző, nek kimondását kérte. A bíró- tehát semmis. A tanács felelőssége Az egyik Pest megyei községben egy gyári munkás telket vásárolt, majd kérelmére a tanácstól engedélyt kapott, hogy kizárólag szerszámraktár céljára, kamrát építhessen. A munka el is készült, de körülbelül egy év múlva a tanácstól írás érkezett, amelyben értesítették: a korábbi építési engedélyt visszavonták, mert az építmény az előírástól eltér, s a tulajdonosa hétvégi nyaralónak használja. Azonkívül azért is le kell bontani, mert a telek a Duna árterében fekszik, ahol semmiféle építmény nem létesíthető. A Pest megyei Tanács illetékes járási hivatalának műszaki osztálya ez;t a döntést helyben hagyta és a bontásra egy hónapi határidőt adott. Ezekután a munkás a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályához panasszal fordult. Arra hivatkozott: az építési engedélyt tanácsi alkalmazott adta, ezért kártérítést kér. A panaszt azonban elutasították, bár megállapították, hogy a községi tanács az engedély kiadásánál nem járt el kellő körültekintéssel és nem szerezte be a vízügyi szerv szakvéleményét. A telektulajdonos azonban az épületet nem bontotta le, mire 1200 forint pénzbírsággal sújtották és a bontásra újabb egy hónapi határidőt adtak. Az illető az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium építési főigazgatósághoz fordult. Arra hivatkozott, hogy a községi tanács vb-titkára, mint felelős vezető, megtévesztette, amikor előbb szóban, majd írásban az engedélyt megadta. Tíz nap rendeletéiből A közművelődési intézmények dolgozóinak munkaköri pótszabadságáról hivatalos közlemény jelent meg a Művelődésügyi Közlöny 23. számában. A szerzői jogról szóló, 1969. évi III. törvény módosításáról és kiegészítéséről az Elnöki Tanács 1978. évi 27. sz. törvényerejű rendeletében intézkedett. (Magyar Közlöny 84. száma, megjelent december 7- én.) A szerzői jog végrehajtása tárgyában • kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM. sz. rendelet kiegészítéséről ugyanitt jelent meg a 4/1978. (XII. 7.) KM. számú rendelkezés. A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről szóló 32' 1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendeletet is módosították, az 54 1978. (XII. 7.) MT. számú rendelkezésben. Ezzel együtt egységes szerkezetben jelent meg a Magyar Közlöny 84. számában a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéses kapcsolatairól szóló rendelkezések szövege. A bölcsődékről a 10/1978. (XII. 5.) Eü. M. számú rendelet intézkedik. (Magyar Közlöny 83. száma.) A gazdálkodó szervezetek között szállítási és vállalkozási szerződésből eredő jogvitákban eljáró választott bíróságról a 8/1978. (XII. 5.) IM. rendelet rendelkezik, ugyanitt. A nö vény véd elexiről szóló 43/1968. (XII. 6.) MÉM. számú rendeletet a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter módosította, amely szintén a Magyar Közlöny 83. sz. jelent meg. Panaszára a Pest megyei Tanács válaszolt, közölve, hogy a titkár ellen fegyelmit indított, ezzel is lehetőséget kívánt biztosítani, hogy a munkás az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítéséért pert indíthasson. - A fegyelmi eljárást azonban elévülés miatt megszüntették. A határozat megállapította: a községi vb- titkár jogellenesen adott engedélyt az árterületen történő építkezésre. Ezzel munkaköri kötelezettségét megszegte. Erről azonban a felügyeleti szerv már korábban tudomást szerzett és így a fegyelmi lefolytatásához szükséges háromhónapos élévülési v idő lejárt. Ugyanakkor a panaszost felszólították: kárának megtérítését a bíróságtól kérje. Ilyen előzmények után a munkás a községi tanács ellen 15 ezer forint kárának megtérítéséért pert indított. Végső fokon az ügyben a Legfelsőbb Bíróság o tanácsot a peresített összeg megfizetésére kötelesbe. Az ítélet indokolása szerint az igazságügyi építész-szakértő megállapította: a munkás az engedélybe foglalt építési előírásokat megtartotta és kamrát létesített. Tehát a tanács az építési bontási és szállítási költségeket megtéríteni tartozik. Az elvált feleség tartásdíja A bíróság kimondta a válást és jóváhagyta a volt házaspár egyezségét, amely szerint a férj az 50 százalékos rokkant feleségének havi 50Ó forint tartásdíjat fizet. Két évvel később az elvált férj fizetési kötelezettsége megszüntetéséért volt felesége ellen pert indított. Arra hivatkozott, az asszony élettársi kapcsolatot létesített, ezenkívül nála lakik egy beteg ember, akinek gondozásáért havi 1400 forintot kap, tehát a tartásdíjra nem gzorul rá. Azzal is érvelt, hogy újból megnősült és két kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. Az alsófokú bíróságok ellentétes ítéletei eile« a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt. Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a volt férj keresetét elutasította. A határozat indokolása szerint az asszony azt vallotta: a tartásdíjra létfenntartása érdekében szüksége van. Valótlan, hogy a volt férje által megnevezett férfival életközösségre lépett. Az illető csak albérlője volt, de már nem lakik nála. Az igaz, hogy egy beteg ember gondozásáért havonta 1400 forintot kap, ebből azonban ezer forintót az illető élelmezésére és mosószerekre fordít. Egyébként régebbi betegsége továbbra is fennáll, s emiatt állandó munkaviszonyt nem tud létesíteni. — Tartásdíj fizetésének kötelezettségét olyan volt házastárssal szemben is lehet vállalni, aki arra nincs rászorulva, vagy érdemtelen — hangzik a határozat. — A fizetési kötelezettség csökkentése vagy megszüntetése azon az alapon kérhető, hogy a t>ái- lolás indokául szolgáló körülményekben később lényeges változás történt. Ez esetben is ezt kell vizsgálni. A beteg ápolásáért kapott összegből az asszonynak olyan kevés marad, amiből nem tud megélni. Nincs bizonyíték arra, hogy volt albérlőjével élettársi kapcsolatot létesített és közös gazdálkodást folytatott volna. Igaz, egy tanúvallomás szerint az illető, bár a lakásból elköltözött, gyakran odajár, ez azonban azzal magyarázható, hogy az ott lakó beteg ember közeli rokona és azt látogatja. Végül megállapítható: a volt férj jövedelme az egyezség- kötés óta lényegesen emelkedett, tehát a házastársi tartásdíjat akkor is meg tudja fizetni, ha második feleségének korábbi házasságából származó két kiskorú gyermeke eltartásáról kell gondoskodnia. Az anya kötelezettsége A bíróság a válóperben két kiskorú gyermeket az apánál helyezte el. Később az illető volt felesége ellen gyermektartásdíj fizetéséért pert indított, amelyben az asszony havi jövedelme negyven százalékára tartott igényt. A nő azzal védekezett, hogy betegsége miatt gyakran van táppénzes állományban, ha valamit dolgozni tud, akkor sem keres havi ezer forintnál többet, de vannak hónapok, amikor teljesen munkaképtelen, tehát gyermektartásdíjat nem tud fizetni. Az elsőfokú bíróság az asz- szonyt tartásdíj fizetésére kötelezte, a másodfokú azonban mentesítette, mert védekezését elfogadta és szerinte az apa havi 4500 forint fizetéséből, amihez még második felesége jövedelme is járul, a gyermekeket egymaga is el tudja tartani. Törvényességi óvásra ezt a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte és az ügyben új eljárást rendelt el. A határozat indokolása szerint a rendelkezésre álló adatokból az derül ki, hogy az elvált asszonynak egy éven belül öt különböző munkahelye volt, többször helyezték beteg- állományba, de előfordult, hogy fizetés nélküli szabadságot vett igénybe, vagy igazolatlanul mulasztott. Nincs adat arra, hogy a gyakori munkahelyváltoztatások, illetve mulasztások a szerinte fennálló betegségével összefüggésben volnának. Az sincs tisztázva, hogy képzettsége és egészségi állapota alapján, milyen munka végzésére alkalmas és mennyit kereshetne. Megalapozatlan tehát a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy gyermekei eltartásához nem tud hozzájárulni, mert ezzel saját megélhetését veszélyeztetné. — A bíróság elmulasztotta annak tisztázását is — hangzik tovább a határozat —, hogy az apa havi 4500 forintos jövedelmét és házastársa keresetét is figyelembe véve, milyen kiadások terhelik. Csak mindkét szülő anyagi helyzetének és a gyermekek szükségleteinek megállapítása után lehet dönteni az anya tartási kötelezettségének terjedelme felől.
