Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-19 / 298. szám

Korszerű világítótestek Kistarcsa és Kerepes között négy és fél kilométer hosz- szan cserélik ki a hármas utat megvilágító oszlopokat és lámpatesteket a Pest megyei Villanyszerelő Vállalat Bláthy Ottó kétszeres aranykoszarús szocialista brigádjának tagjai. A gyalogátkelőhelyek fölé 400 wattos jódizzókat helyeznek el. az úttest felett két darab 250 wattos halogénizzó adja majd a biztonságos közlekedéshez szükséges megvilágítást. Barcza Zsolt felvétele Postások panasza Sokat panaszkodunk a pos­tára. Most viszont a posta dolgozói panaszkodnak, s aki a napokban a hivatal környékén járt, megérheti őket. A Sza­badság téri és a Kossuth La­jos utcai építkezések valósá­gos sártengerré változtatták a környéket. A posta épületét jószerivel már csak helikop­terrel vagy legalábbis gólya­lábakon lehet megközelíte­ni. De a postásoknak, akiknek két épület között kell napjá­ban többször is közlekedniük, s ki-be hordani a küldeménye­ket, 'nincsenek ilyen alkalma­tosságaik. Pedig azért is rájuk férne, mert az épületeket egy mély árok választja el egy­mástól, ami fölé már régen át­járót ígértek az építők. A postások kérése, hogy I közlekedési viszonyaikon ja­vítsanak, eddig mindenütt sü­ket fülekre talált. Pedig a tél még eltart egy ideig, aztán meg jön az esős tavasz. Vala­mit ki kellene már találni, mondjuk a városi tanácson, vagy az építővállalatoknál, hogy újra dolgozni lehessen, mert ami most sárdagasztás címén a posta környékén fo­lyik, az inkább szenvedésnek nevezhető. Ja igen, s nemcsak a postások szenvednek, hanem az ügyfelek, a város lakói is. G. ■■jú—Wi yjr-ií* * k V­.iVvjvt ) ’iVÄ Y-'ai / ( Pl EST MEG íyei hirl j\p t CÜL ÖNKI/ \D AS/3 If.v Xfy.V,g i.5rf V'V&tS’tK' ; ■’ m V. ÉVFOLYAM, 298. SZÁM 1978. DECEMBER 19., KEDD Dányi Magvető Termelőszövetkezet Az újítás, munkaszervezés haszna — Az ősszel már elégedet­tek voltunk a Sirokkó 40-es szárítóval, mert a kukorica szárításakor zavartalanul mű­ködött — ezzel fogadott Vat- tay Antal, a dányi Magvető Termelőszövetkezet főmérnö­ke. Nem véletlenül említette, ezt a számukra igen fontos tényt elsőnek, hiszen amikor az aratás kezdetén náluk jár­tunk, gondjaik voltak az em­lített masinával. A hibákat azonban kijavították, s a ku­korica betakarítását, részben a jól működő szárítógépnek köszönhetően, az ország sok gazdaságát megelőzve, decem­ber elsejéig befejezték. Csille helyett konténer — Más is hozzásegített a gyors munkához. A kukorica és különösen a siló betakarí­tásában minden eddiginél na­gyobb szerepet kaptak a te­hergépkocsik. Míg két évvel korábban csak tizennégy te­herautónk volt, az idén már harminc, s ezekkel az üzemen Versengő falvak Az első hetek tapasztalatai Néhány hónapja jelent meg a felhívás, a gödöllői járás községeiben, a Versengő fal­vak című vetélkedősorozatra. Az első, a jelentkezést Követő pillanatnyi lelkesedés után megkezdődött a munka. Fel­osztották a területet, kijelölték a zsűrit a különböző felada­tok előkészítésére. Megkezdődtek a szomszédo­lások is. Jó néhány ilyen ren­dezvényen túl vagyunk, a múlt hét végén Veresegyház- tóI keresték fel két nap alatt több mint százan Hévízgyör- köt. Nem ez volt az első láto­gatás, hiszen a szomszédolás a két község között már a Ver­sengő falvak közművelődési vetélkedő előtt megkezdődött, a két falu lakossága korábban is találkozott. Két mozzanat Mit hozott a mostani szom­szédolás? Mindenképpen új vonás a két község fiataljainak egy­más lakóhelyén végzett mun­kája. Hévízgyörkiek az épülő veresegyházi ifjúsági klubnál dolgoztak, a veresi fiatalok járdalapokat fektettek és más apróbb munkákat is elvégez­tek, egyebek között havat sö­pörtek Hévízgyörkön. A másik lényeges mozzanat, hogy ekkor még több kis cso­port találkozott egymással. Kéthetente a társadalmi ve­zetőségek közös összejövetelén megtudtuk egymásról, hogy míg Hévízgyörkön a bejáró dolgozók jönnek össze vasár­nap esténként, a művelődési házban, addig Veresegyházon a helyi szocialista brigádok tartanak tartalmas estéket'. Itt fogalmazódott meg az igény, hogy találkozzék a két társa­ság, cseréljék ki tapasztalatai­kat. Ezen a találkozón köz- művelődési munkánk két na­gyon fontos kérdését feszeget­ték, nyitva hagyva a tovább­gondolkodás lehetőségét mind­két helyen. Nevezetesen a csa­ládtagok részvételét ezeken az .összejöveteleken, s a művelő­dési intézmények társas össze­jöveteleinek rendezésével kap­csolatos feladatokat. A veresegyháziak arról be­széltek, milyen szerencsés do­log volt az intézmény által a felnőtt csoportok számára rendezett összejövetel, ame­lyen komoly beszélgetések mellett játékos vetélkedők és tánc alkotta az est programját, valamint arról, mennyire jól­esett az az egy szem szaloncu­kor, amit ünnepi jókívánsá­gok előlegeként mindenki ka­pott. Nyúl ászok A hévízgyörki tapasztalat hasonló. Ha a bejárók klubja halászlés társas összejövetelt rendez, az asszonyok az elsők, akik részvételüket szorgal­mazzák, ugyanakkor a rend­szeres vasárnap délutáni esz­mecserékre ritkán mennek el, bár ekkor is nagyon szívesen fogadják őket, kívánják is je­lenlétüket. A két község nyulászai má­sodik találkozásuk alkalmá­val szintén ezek rendszeressé tétele mellett döntöttek. A sakkozók találkozójának min­den bizonnyal az lesz az ered­ménye, hogy majd otthon is rendszeresen összejönnek a művelődési házban. Ehhez re­mélhetőleg hozzájárul majd az Üj Tükör olvasószolgálat által szervezett élménybeszá­moló, amelyen sakkválogatot­tunk egyik tagjával ismerked­hetnek meg az érdeklődők. Ezen a megállapodás értelmé­ben hévízgyörkiek is jelen lesznek. Bar f'.ég kellemetlen volt, hogy az ígért busz távolmara­dása miatt a veresegyházi művészeti csoportok késve ér­keztek, és a bemutatkozás be­fejezése majd csak januárban lesz, a szocialista brigádok életét bemutató kiállításon, az előcsarnokban rendezett ének­kari és népzenei bemutató azt bizonyította, mindenki jó szív­vel készült, jó szívvel indult, senkinek sem volt fáradságos az, hogy a vasárnap délután­ját a szomszédban töltse, ma­gával hozva azokat az értéke­ket, melyeket csak ő tud be­mutatni, hogy a korábbi szom­szédolást viszonozza és előké­szítse a következőt. A kiírók A két község találkozása több száz embert mozgósított, százak voltak kíváncsiak egy­más életére, munkájára. Tud­juk, mindennek folytatása van. A nevező községekben varrják a babákat, készülnek az albumok, amelyekbe a vi­seleteket bemutató minták ke­rülnek, megkezdődött az 1978. évi falukrónikák előkészítése. Veresegyházon a krónikaíró kör megtartotta első összejö­vetelét, amelyen Horváth La­jos, a Pest megyei Levéltár munkatársa ismertette a kró­nikaírás iránti igényeket, be­szélt a jó krónikák jegyeiről, s megszületett a megegyezés az első adatszolgáltató összejö­vetel megrendezésére is. Az eddig elmondottak, va­lamint a szadai, galgamáesai szomszédolásokon szerzett is­mereteink azt bizonyítják, a jelentkezők komolyan veszik a munkát A kiíró szerveken a sor, hogy a munka rendszere­zésén, értékelésén fáradozzon. Társaikkal és részvételükkel is segítsék a mozgalom sikerét. Furuglyás Géza i belüli és a külső szállításokat is sokkal gyorsabban elvégez­hetjük, mint a traktorokkal. Igen előnyös, hogy húsz bil­lenőplatós IFÁ-nk van, zöm­mel terepjárók. — A nagy tömeg silótakar­mány behordását a tehergép­kocsikra házilag készített ol­dalfal-magasítókkal könnyí­tettük, illetve gyorsítottuk meg. így négy gépkocsi köny- nyűszerrel helyettesítette azt a hét-nyolc traktort, amit eddig használtunk. — Hasonló módon léptünk előre az idén a szőlő szállítá­sában is. Korábban a merev­platós kocsikon hordott csillé­ket használtunk, de akkor minden járműre két rakodó is kellett. Ez év őszén, szintén helyben gyártott tartályokat, amolyan kis konténereket sze­reltünk a dönthető IFA-ko- csikra, ezek rakományának kezelésére elég a gépkocsive­zető, hiszen a döntés a vezető­ülésből irányítható. A korsze­rűsítést nagyban előmozdítot­ta, hogy az Eger—Mátra Vi­déki Borkombinát gyöngyösi telepén — nekik adjuk el a szőlőt — olyan fogadórészt alakítottak ki, amelyen az ilyen kocsik is kiüríthették terhüket. A szőlő szállításakor is jobban gazdálkodhattunk a járművekkel, mert egy teher­gépkocsira és az utána kötött billenős pótkocsira szerelt tar­tályokban egyszerre 90—100 mázsa szőlőt szállítottunk, szemben a csilletartályossal, amely pótkocsival együtt is csupán 40—50 mázsát vitt egy­szerre. Hármas feladat A példákból látszik, hogy a dányi szövetkezetben a koráb­binál korszerűbb módszerek bevezetésével egyszerre taka­rítottak meg gépi és munka­erőt, valamint energiát. Az energiatakarékosság ilyen for­mája azért figyelemre méltó, mert a pánikszerű szigorí­tás helyett a szakszerűséget tartották szem előtt. Valami­vel jobb munkaszervezéssel és újítással érték el, hogy keve­sebb géppel szállíthatják a terményt. Ugyanilyen ésszerű módsze­reket követnek a gázolajjal és egyéb energiával való takaré­kosságban is. Röviden szólva hármas feladatot határoztak meg maguknak: az energia- fogyasztást megtervezték, fo­lyamatosan ellenőrzik és idő­közönként utókalkulálják. Csökken a tüzelőanyag­fogyasztás — Az egységnyi munkaidő­re, teljesítményre, vagy pél­dául a szárítógépek esetében, az elvont vízre eső gázolaj fogyasztására az országos elő­írások, normák szerint ügye­lünk, sőt kidolgozzuk o helyi üzemanyagnormákat is — ma­gyarázza Vattay Antal főmér­nök. — Tudjuk, hogy ezek be­tarthatósága függ a motorok állapotától, a járművek és egyéb gépek kihasználtságá­tól, s nem utolsósorban a munkánk szervezettségétől. — Hosszú távon mégis nagy jelentőséget tulajdonítunk a gázolajfogyasztás utókalkulá­lásának. Energetikusunk állan­dóan ellenőrzi a fogyasztást, s havonta- értékeljük, melyik gép, mennyit használt fel. Ta­pasztalataink kedvezőek. Az idei munkák lényegében befe­jeződtek a szántóföldeken. Már kiszámoltuk, hogy a ta­valyihoz képest hat százalék­kal sikerült csökkehtenühk a fajlagos tüzelőanyag-fogyasz­tást, a terményszárítóknál, a járműveknél és a traktorok­nál. Közös munka, gépkeze­lők, közvetlen irányítók és nem utolsósorban karbantar­tók és javítók összefogásának eredménye ez. Fehér István — A hipertóniáról, a vér­nyomásmérésről és az érrend­szeri megbetegedésekről hall­hatnak előadást ma, december 19-én a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárának kultúrtermében délután négy Órakor. ■ - ...................— ASZÓD Fiókkönyvtár — összefogással Csengey Gusztáv lesz a neve? Aki az elmúlt egy-két hét alatt nem járt az aszódi lakó­telepen, most meglepetve ta­pasztalhatja, hogy a nemrég még felvonulási épületnek használt, elhanyagolt barakk­ból milyen szép, takaros kis házacskát varázsoltak az ügyes munkáskezek. A nyáron elkészült az utol­só 24 lakás is, az építők elvo­nultak, de a felvonulási épü­letet nem bontották le. Az aszódi könyvtárosok javasla­tára a nagyközség vezetői el­határozták, hogy az épületből . társadalmi munka segítségé ­vel fiókkönyvtárat létesítenek. A kivitelezést a honvédség KISZ-szervezete vállalta. A község anyagi támogatá­sával, a KÍSZ-esek szakipari munkájával, és nem utolsósor­ban a könyvtárosok tevékeny­ségével elkészült a három he­lyiségből álló, klubfoglalko­zásokra is alkalmas kulturális létesítmény, amelyet rövid ün­nepségen — megjelentek a nagyközség társadalmi és gaz­dasági szerveinek képviselői is — adott át Kiss Károly tanács­elnök. Az 5-ös számot viselő új fiókkönyvtárban 5 ezer kö­tet könyv, számos újság és fo­lyóirat várja az olvasni vá­gyókat. Az átadási ünnepségen, ame­lyen a 2. számú általános isko­la kisdobosai és úttörői szere­peltek, megtudtuk, hogy a fi­ókkönyvtár hétfőn 17 és 20, szerdán és pénteken 10 és 18 óra között tart nyitva. Csütör­töki napokon az-iskola tanulói itt tartják irodalmi és művé­szeti klubfoglalkozásaikat, és végül megoldódik a kismamák klubjának helyiséggondja is. Ök hétfői napokon jönnek ösz- sze. Ünnepi köszöntőjében Kiss Károly arról is szólt, hogy az új fiókkönyvtár elké­szítését a versengő falvak el­nevezésű járási közművelődési vetélkedősorozat részeként vállalták. Az átadási ünnepség utáni beszélgetésen fölmerült, hog • jó volna a könyvtárnak nevet adni. Olyan személyiségről el­nevezni, akinek kapcsolata van Aszóddal, az irodalommal, a könyvekkel és az ifjúsággal. A múlt század második felében élt Csengey Gusztáv, a korá­ban ismert költő, ifjúsági író, a Gyermekbarát című lap szerkesztője, aki hosszú éve­ken át tanára, majd igazgatója volt a gimnáziumnak, és a ne­véhez fűződik az aszódi Pelő- fi-kultusz megindítása is. Széo lenne, ha az ő neve, a róla el­nevezett utcán kívül, a fiók- könyvtár falára is felkerülne. A. I. Országos verseny — túrái siker Házigazdái több megyei rendezvénynek Nagyon szép Pest- megyei tornászsikerek születtek a kö­zelmúltban megrendezett or­szágos vidék-bajnokságon. A túrái tornászlányok edzői, Lendvai Márton és Varjú Mi- hályné kísérték el a Pest me­gyei versenyzőket, tőlük ér­deklődtünk az eseményekről. — Ez alkalommal a túrái Mihalik Tünde szerepelt a leg­sikeresebben — mondja Varjú Mihályné, a III. osztályban ő nyerte meg az egyéni ifjúság' bajnokságot. Ugyanebben a j kategóriában a harmadik nely- ! re is túrái kislány, Dúsa Er­zsébet került. A csapatbajnok­ságot is a túrái Vörös Meteor SE nyerte meg ebben a cso­portban. — Természetesen a többi kategóriában is értünk el ered­ményeket — veszi át a szót Lendvai Márton. — A serdülő II. osztályban az alig 12 éves Hámori Csilla hatodik helye­zést ért el, de a női osztályú bajnokságban is túrái siker született, Tóth Erzsébet har­madik lett. És még egy megyei siker, ezt ugyan nem túrái, hanem ceglédi kislány érte el, a CVSE sportolója, Fehér Éva, az ifjúsági II. osztályú baj­nokságban a negyedik helyen végzett. — Mi a titka e szép eredmé­nyeknek, kérdeztük Lendvai Mártontól. — Nincs titka, illetve ha van, az a szorgos munka. So­kat jelent, hogy a lányok nagy lelkesedéssel edzenek télen- nyáron, hetenként négyszer- ötször is. Tornászcsapatunk jó közösséggé vált, a lányok se­gítik egymást, szurkolnak a másiknak, s ha bárki sikeresen szerepel, azt közösnek tekin­tik. — Mik a legközelebbi terve­ik, milyen versenyekre készül csapatuk? Varjú Mihályné válaszol: — Ha sportkörünk vezetősége is egyetért ezzel, szeretnénk in­dulni a II. osztályú ifjúságiak és felnőttek versenyén. Ezen­kívül egy sor helyi és megyei versenyt kell lebonyolítanunk a tavasszal. A helyi versenye­ket már februárban kezdjük, március 19-én mi leszünk a házigazdái a megyei tornász úttörő-olimpiának, majd a ta­vaszi szünet után nálunk lesz a megyei általános iskolai ku­paverseny. Ebből persze gond­jaink is adódnak. Tornatér-1 műnk mindössze 9X18 méte­res, és raktár híján a tornasze­rek nagy részét is itt tároljuk. Éppen ezért a gyakorlatokhoz nagyon szűk a hely. — Az iskola vezetőitől ígé­retet kaptunk arra, hogy a kö­zeljövőben egy szertárral bő­vítik birodalmunkat. Ez némi­leg enyhíteni fogja gondjain­kat, de sajnos, a tornaterem ettől nem lesz nagyobb. Nagy szükség volna arra, hogy ha új iskola épül Túrán — tudomá­som szerint a közeljövőben er­re sor kerül — okvetlenül tor­nateremmel kell kiegészíteni az iskolát. Jó volna, ha a mi véleményünket is kikérnék, a jelenlegi iskola építésekor ez nem történt meg. Beszélgetésünk közben Szarvas László, a művelődési ház igazgatója lép hozzánk, és átad Lendvai Mártonnak egy nagyon szép több színű borítós füzetet, amelyen ez olvasható: Pest megyei Tornahiradó. Lendvai Márton ugyanis eh- nökhelyettese a megyei torna­szövetségnek, és kezdeménye­zésére évente három-négy al­kalommal megjelentetik a hír­adót. Takács Pál Egy igazi angolspárga. Bemutaitja Mihalik Tünde. A szerző felvétele i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom