Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
6 1918. DECEMBER 17., VASARNAP Teíefonok Abonyból Idén 106 ezer telefon készül el év végéig a Mechanikai Művek abonyi gyáregységében. Ebből 33 ezret már újfajta eljárással gyártottak. Előnye, hogy az egyszerű szerkezet könnyen összeszerelhető, s alsó részének anyaga törhetetlen. Jövőre már csak ezt a típust gyártják. Vadászok és orvvadászok Mezőn, völgyben, csalitosban, a dobosi határban A fácánper, amit a Dabasi Járásbíróság a héten tárgyalt, pár napon belül a második orvvadászügy volt a nagyközség törvényházában. Az első eset vádlottjait a célzás pillanatában — amint gépkocsijuk ablakán kibújt a puskacső — tetten érte a körzeti fővadász, a jelen ügy résztvevői pedig a zsákmánnyal már éppen hazafelé indultak, amikor igazoltatták őket. A mikulásnap estéjén elfogott négy csepeli horgászt gyorsított eljárásban állították a dabasi büntetőta- nács elé. Horgászcimborák, légpuskával •— Lent iszogattunk a horgásztanyán — idézte fel a történteket a tárgyaláson S. Sándor harmadrendű vádlott —, amikor valakinek eszébe jutott, hogy elmehetnénk fácá- nozni. Már jócskán sötét volt, amikor gépkocsival alsónéme- di határában a csatornához értünk. Három légpuska volt nálunk és három elemlámpa. Nem egészen egy óra alatt hét fácát lőttünk, ilyenkor köny- nyű vadászni, mert a felgaly- lyazott állatokat 10—15 méterre is meg lehet közelíteni... A járásbíróság a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett (1080 forintnyi) lopásért Zs. Lászlót, valamint Sz. Bálintot 8, illetve 6 hónapi — ötszázalékos bérelvonással járó — javító-nevelő munkára ítélte. A harmadrendű vádlott büntetése egy éven át tartó 10 százalékos bércsökkentés, míg a negyedrendű K. Dezsőé kétezer forint pénzbírság. A büntetőtanács ezenkívül elkobozta a fegyvereket és a lámpákat, s végül engedély nélküli lég- puskatartás miatt szabálysértési eljárást kezdeményezett a rendőrségnél. Hurok, csúzli, csapda A per egyetlen tanúja Alsó- némedi fővadásza volt. Az ön személyi adatait még néhány ügy, és kivülröl tudom — jegyezte meg lakonikusan a bíró arra célozva, hogy az előző eset leleplezőja is a csupa- zöld gúnyás férfi volt. Örömmel mesél: — Fácánban, őzben, nyálban nagyon gazdag felénk a vidék, ezért jönnek vadászni titokban sokan, még Pestről is. Jó néhányan fegyverüket kint az erdőben rejtik el, és hiába tudjuk több környékbeliről biztosan, hogy orvvadász, nem bírjuk elfogni őket. Annyian vannak már, hogy a kapitányság elrendelte: rendőr is teljesítsen szolgálatot a területen, de ott vannak például a hurkosok, azokkal így sem tudunk mit tenni, ha csak beléjük nem botlunk. És néma csendben vadásznak a csúzlisok is. Nemrégiben rajtakaptunk öt falusi férfit, ők a szemem előtt lőtték le parittyával a fácánt és a galambot is. Vezeklő rapsicok Eszembe jut egy tavaszi beszélgetés a megyei tanácson a vadászati ügyek főelőadójával. Az erdei osztályharc frontvonalát ő nem a vadászok és orvvadászok között húzta meg: — Nézze, aki ismeri az erdőt, tudja, nemcsak az orvvadászok rapsickodnak. Társasági tagok is nemegyszer kalóz- kodnak idegen földeken, vagy éppen megszegik a tilalmi időket. Volt vadásztársaság a megyében — Veresegyházon a Rákóczi —, amelyet többek között ilyen vétkekért kellett szétrobbantani. Ha pedig egy- egy tagot kapnak rajta efféle bűnön, a szabályok szerint lesépítéssel, etetéssel kell vezekelnie akár két évig is. — Az orvvadászkodás az utóbbi időben annyira terjed, hogy tavaly nyáron átiratban kértük a bíróságokat, vegyék figyelembe a büntetés kiszabásánál az erdei bűncselekmények egyre növekvő számát. Soha nem volt annyi elhullott állat, mint amennyit tavaly találtunk. Több mint 400 nagyvad és csaknem 5 ezer kisvad pusztult el. A csömöri mezőn egyetlen alkalommal 23 hurkot szedett össze a természetvédelmi őr, máskor a do- monyi völgy csapdáiban találtak a bejárás során három nyulat és két fácánt. Különösen Budapest környékén, az alföldi vidékeken — a dabasi, monori, ceglédi, nagykátai járásban —, ahol régi hagyománya van a rapsickodásnak, sok az elhullott állat. Védekezni? Védekezni nehéz, időnként a vadőröket is hasra fektetik a fegyveres polgárok. Fülesbagolyért — fácánlövő? Az ország vadja ma — köztudottan — a népé. Nem mellékes azonban, hogy a vadak elejtésének joga a társasági tagoké. Vadásztársasági tag- I nak lenni viszont — ez is köz- I tudott — ritka szerencse. A vadásztársaságok a legveszedelmesebb orvvadászokat sem hívják sűrűn, hogy jöjjenek elő az illegalitásból és lépjenek a tagok sorába. S különös módon, akik kívül maradnak, éppen azok az erdőhöz legközelebb élő emberek... Az erdő világának megértéséhez, úgy tűnik, ez a társasági — társaságon kívüli megosztottság alapvetően hozzátartozik. Az erdőhöz, ahol Lázár István szavaival eluralkodtak a dzsungel törvényei. Ahol, ha nincs fegyver a hivatalos személynél, akkor hunyja be a szemét és fogja be a száját, ha kedves az élete... S bár az alsónémedi fővadásznál volt fegyver, még így is bámulat bátorságáért és igyekezetéért. Feltéve, hogy a bámulat nem erkölcsi kategória. Mert moralizálni véletlenül sem akarnánk. Már csak azért sem, mert a fővadász, aki pár nap alatt hat orvvadászt fogott el — mint elmondta, maga is belegabalyodott kissé az erdők kusza törvényeibe. A fővadásznak ugyanis nemsokára saját bírósági ügye is lesz, mert zug- preparátorral tömetett ki védett madarakat. A tárgyalásig azonban — szavai szerint — szeretné megmutatni, hogy amekkora kárt okozott, annyi hasznot is hajtott. A következő hetekben a Dabasi Járásbíróságon alighanem kiderül: van-e még restanciája. Most már csak azt nem tudni, hogyan számítják át a kitömött fülesbagolyért a fácánvadászt? Babus Endre Országgyűlés előtt A Büntető Törvénykönyvről JOGALKOTÁSUNKNAK immár több éves gyakorlata, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit közvetlenül érintő jogszabályok tervezetét széles körű szakmai és társadalmi vitára bocsátják a törvényelőkészítők. Ennek haszna és jelentősége — ugyancsak több év gyakorlata igazolja — egyaránt nagy: az eszmecsre kölcsönösen előnyös, hiszen a vélemények, a javaslatok ismeretében már eleve jobb, pontosabb törvénytervezet kerülhet az országgyűlés elé, a hozzászólók pedig sok értékes tennivalóval gyarapodhatnak. A társadalmi viták — elmondható — a jogpropagandának, a jogok és a kötelességek megismerésének, megismertetésének is fontos fórumai. Különös jelentőséget kap az előkészítés demokratizmusa törvénykönyveink módosításakor, s újjáalkotásakor. A kódexek ugyanis az alapvető társadalmi viszonyok legmagasabb szintű, legfontosabb jogi szabályait foglalják magukban —, s évtizedekig érvényesek. LEGUTÓBB — mint emlékezetes — a Polgári Törvény- könyv módosítását előzték meg országszerte szakmai és társadalmi viták. Most, az országgyűlés téli ülésszakára készülve másik nagy törvény- könyvünk, a BTK előkészítésének tapasztalatait összegezhetjük. A megalkotandó Büntető Törvénykönyv, a harmadik ilyen szabálygyűjtemény lesz jogtörténetünkben. Az 1878-as úgynevezett Csemegi kódex rendelkezéseit 1961-ben követte a most hatályban levő, első szocialista Büntető Törvénykönyv elfogadása. Többszöri módosítás után azonban szükségessé vált, hogy a társadalmi igényeknek, a bűnözés helyzetének és várható alakulásának jobban megfelelő szabályokkal váltsák fel. AZ CJ TÖRVÉNYKÖNYV előkészítése voltaképpen négy évvel ezelőtt kezdődött: 1974 őszén alakult meg a kodifikációs bizottság. Munkájában a bűnüldöző hatóságok képviselőin kívül természetesen részt vettek a büntetőjog legkiválóbb elméleti szakemberei is. Az általuk elkészített tervezetet boMunkaügyi viták Visszaélt jogaival az illetékes Az egyik Pest megyei község hat hónapra idősebb orvost alkalmazott. A kikötött idő leteltével a szerződést két alkalommal egy-egy évvel meghosszabbították. Ezután közölték vele: további munkájára nem tartanak igényt. A határozat ellen az orvos az illetékes járási közös munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amelytől kérte: munkaviszonyát nyilvánítsák határozatlan időre szólónak, mert már az első megállapodáskor hathónapos próbaidőt kötöttek ki, ami szabályellenes. A kérelmet a döntőbizottság elutasította. Szerinte nem próbaidőre, hanem minden alkalommal határozott időre szóló munkaviszonyt létesítettek. Az orvos ezekután a Pest megyei munkaügyi bíróságon pert indított. A bíróság a keresetnek helyt adott, a döntő- bizottság határozatát megváltoztatta és a községi tanácsot kötelezte, hogy az orvost eredeti munkahelyén, munkakörében és fizetésével tovább foglalkoztassa, egyben 45 ezer forint kiesett jövedelmet térítsen meg. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság elutasította. 1 Az orvosnak 30 napnál hoszszabb tartamú határozott időre szóló munkaviszonya határozatlan idejűvé alakult át, mert az első szerződés lejárta után tovább foglalkoztatták — mondta ki a határozat. Már a második szerződés, amelyet az első megállapodás kezdetére visszamenően kötöttek, eleve érvénytelen volt, mert munkaviszonyt visszamenőleges hatállyal nem lehet létesíteni. Nincs adat arra, hogy az orvos a határozatlan idejűvé vált munkaszerződést — a reá lényegesen kedvezőtlenebb — határozott időre szólóra kívánta volna módosítani. A szerződésmódosításhoz való dolgozói hozzájárulásnak egyértelműen bizonyíthatónak kell lennie. A határozott időre szóló munkaszerződések aláírását az orvos nyilvánvalóan azért nem tagadta meg, mert a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseivel nem volt tisztában. Az alkalmaztatással kapcsolatban elkövetett sorozatos szabálytalanságok egyébként azt mutatják, hogy a községi tanács sem ismerte a törvényt, vagy ha ismerte, az orvost megtévesztette. A dolgozó azonban ennek következményeit semmiképpen sem viselheti, épp így azt sem, hogy a tanács a kinevezéséről — jogszabályi előírás ellenére — nem gondoskodott. A munkaszerződés rendszeres meghosszabbításából arra lehet következtetni, hogy az orvos munkájára — az időtartam korlátozása nélkül — szükség volt, ennek ellenére a tanács munkáltatói jogát nem megfelelően gyakorolta. Ez a körülmény a dolgozó szempontjából a joggal való visszaélésnek minősül, mert ezáltal nemcsak a felmondási időtől esett el, hanem — a határozatlan idejű munkaviszonyhoz fűződő egyéb jogosultságok mellett — a hatvanadik évében levő orvos a szolgálati lakáshoz való jogát is elveszítette — hangzik tovább a határozat. A tanácsnak a jogszabályokkal ellentétes eljárása nem eredményezheti azt, hogy annak következményeit a dolgozó viselje. Az ilyen munkáltatói magatartás jogi szankciókat von maga után, ami azt jelenti, hogy a dolgozót olyan helyzetbe kell hozni, mintha jogsérelem nem érte volna. Ellenkező érvelés ellentétes a Munka Törvénykönyvében meghatározott azzal az elvvel, hogy a jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, s a törvény rendelkezéseit a társadalmi és az egyéni érdek összhangjának biztosításával kell alkalmazni. csátották országos vitára. A Hazafias Népfront bizottságai Baranya, Bács-Kiskun, Hajdú- Bihar, Nógrád és Vas megyékben, s Budapest két kerületében — Kelenföldön és Angyalföldön — szerveztek társadalmi fórumot. Egy-egy eszmecserén negyven-ötvenen vettek részt; a legkülönfélébb foglalkozási rétegek képviselői mondták el javaslataikat, észrevételeiket. A TÁRSADALMI VITÄKAT — mint más alkalmakkor — most is alapos tájékoztatás előzte meg: az Igazságügyi Minisztérium írásban ismertette a résztvevőkkel a főbb tudnivalókat. Ezeket a helyszínen a minisztérium munkatársai, a kodifikációs törvény- előkészítő bizottság tagjai szóban is kiegészítették. Megvitatta a tervezetet a KISZ KB értelmiségi fiatalok rétegtanácsa is. Szakmai tanácskozás mindegyik megyében volt: a rendőr-főkapitányságok, a bíróságok, az ügyészségek munkatársai, s az ügyvédi munkaközösségek tagjai egyaránt elmondták véleményüket. A Magyar Jogász Szövetség a többi szakterület jogászait vonta be az új rendelkezések megvitatásába; Budapesten, Székesfehérvárott, Miskolcon, Pécsett és Szegeden tartott megbeszéléseket. A TAPASZTALATOKAT már összegezték. Az érdeklődés, az aktivitás — mint a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s az Igazságügyi Minisztérium megállapította — mindenhol nagy volt, a résztvevők annak tudatában tették meg javaslataikat, hogy bár a bűnözés elleni harc nem csupán adminisztratív feladat, a jó jogszabály hatékony eszköze lehet a bűnüldözésnek, a társadalomellenes cselekmények megelőzésének. A törvénytervezet a társadalmi s a szakmai vitákon elhangozott, hasznos javaslatokkal kiegészítve kerül az országgyűlés téli ülésszaka elé. S minden bizonnyal érvényesül majd az a másik; fontos célkitűzés is, hogy az új jogszabály a korábbiaknál egyszerűbb, érthetőbb legyen. Kulcsár Anna A repülő ember Magyar feltalálók és a sugárhajtás I Hetvenöt éve, 1903. december 17-én az Egyesült Államok North Carolina államában, Kitty Hawk település közelében a levegőbe emelkedett a világ első motoros repülőgépe. Kereken 30 évvel az aviatika korszakának születése után (1933-ban) nemzetközi repülési kongresszust tartottak. Egy német küldött így szólt: Minek tulajdonítják, uraim, hogy az első repülőgép Amerikában emelkedett a levegőbe? Német- és Francia- országnak semmi sem sikerült. Amerikában ugyanis alig kísérleteztek! — Mielőtt a német úr befejezte volna mondókáját, egy angol közbevágott: Azért, kedves uram, mert az amerikai Wright fivérek nem olvastak buta újságokat és ráadásul még bicikliboltjuk is volt... Elmélet és kísérlet Az előbbi kissé humoros vita magyarázatra szorul. A századforduló táján ugyanis a világsajtó szinte telítődött repülésellenes cikkekkel. A német repülő ember, a kétfedelű sikló (vitorlázó) gép-; pel kísérletező Otto Lilienthal 1896-ban halálra zúzta magát. Mi lesz, ha egy nehéz motort illesztenek a szárnyak alá? Fel sem fog emelkedni. Ezeket a cikkeket Wilbur és Orwille Wright szerencsére nem olvasta, bicikliműhelyükben egy benzinmotor már türelmetlenül várta, hogy a kész, kétfedelű (biplán) szárnyai alá szereljék. .És miért volt fontos a kerékpárműhely — amit a bevezetőben említettünk? A két úttörő testvér üzlete lerakat volt; igen sok kerék, futómű — guruló szerkezet — volt raktárukban. (Elvégre nem mindegy, hogy egy repülőgép alá milyen kerekeket szerelnek!) Egyszerűsítve: felszerelték a gépet s 1903. december 17-én délelőtt Wilbur Wright mintegy 100 métert repült, 1—2 méter magasságban, majd a jó guruló szerkezet ismét a talajra segítette. Háromnegyed évszázaddal a repülés születésnapja után ma sem találunk egyetlen tudománytörténeti művet, amelyben a Wright fivérek történelmi szerepét megmagyarázták volna. Pedig a megoldás igen egyszerű. A fizikai (aerodinamikai stb.) ismeretekkel nem rendelkező testvérpár egyszerű mesterember, de vérbeli ksérletező volt! Szakkönyveket és a repülés elméletét nem ismerték, ám jó érzékkel fokról fokra javították gépüket. Téved, aki azt hiszi — mindez csak véletlen. Íme egy másik híres eset. Az ókori Euklidésztől kezdve a középkori Leonardo da Vinci-ig, sőt Descartes-ig százan és százan foglalkoztak a távcső problémájával — de csak elméletben! Az utolsó lépést három holland szemüvegkészítő mesterember tette meg, akiknek sejtelme sem volt a fénytörésről, a fény visszaverődéséről. Viszont addig rakosgatták lencséiket, amíg feltalálták a távcsövet ... Áttörték a hangfalat A repülés ragálya csakhamar átterjedt az Óvilágra. Blériot már 1909-ben átrepülte a La Manche csatornát, 1927-ben Lindbergh az óceánt. A gépek sebessége azonban (a rossz légcsavarok miatt) nem akart növekedni. Az autó negyedszázadon át gyorsabb (és veszélytelenebb) volt, mint a repülőgép. Az autók sebességi világrekordja már a századfordulón elérte a 100 kilométert óránként, a repülőgép csak a harmincas években érte utol a gépkocsikat. Ekkor az autók rekordja 500, a repülőgépé 750 kilométer volt óránként Ezután hosszú szünet következett. Ezután a Fonó Albert által feltalált, majd a Kármán Tódor által tökéletesített sugárhajtás jelentette a fejlődést, a repülőgépek áttörték a hangfalat — 1200 kilométert repültek óránként. A nagy repülőgép- gyárak kidolgozták az 50—100, majd 100—200 személyes utas- szállító gépek terveit. Ezek és maga a repülés tökéletesen bevált — mind a pilóta, mind az ember megtanult repülni. A sebesség varázsa A gyorsaság vágya, a sebesség varázsa azonban tovább űzi az embert. Csaknem egy évtizedes harc után megszületett a két és félszer hangsebességgel közlekedő < goi—francia Concorde. Nég óra alatt 100—140 utast pit Párizsból New Yorkt Ez a gép és teljesítménye Wright fivérek hattyúdal; Ennél nagyobb sebe aligha lesz szükség. És mégis lesz, azt már nem repülés, hanem a polgári hajózás ' "*ia megoldani... Gauser Károly
