Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-16 / 296. szám

Megmentik a múlt emlékeit Félmillió a gyűjtemény fejlesztésére Gödöllő és múzeum. E szó­pár kellemesen csengene va­lamennyi városát szerető gö­döllői lokálpatrióta " fülének, főképpen akkor, ha megvolna a valóságtartalma. De hát ma még meg kell elégednünk a szerényebb elnevezéssel: gö­döllői helytörténeti gyűjte­mény. Ennyivel kell beérnünk, még ha sejtjük is, hogy a vá­ros nevének hallatán távoli vidékeken talán el sem hiszik, hogy egy ilyen nagy múltú helységnek nincs múzeuma. Mi viszont tudjuk, hogy az eddig összegyűjtött tárgyi emlékeink­ből csupán egy helytörténeti gyűjteményre tellett. De azt is, hogy mennyit fáradozott az a maroknyi csapat, amely az elmúlt évtizedekben Heltai Miklós nyugalmazott tanár irá­nyításával a város múltjának feltárásán szorgoskodott. Elé­vülhetetlen érdemeket szerez­tek a helytörténeti szoba lét­rejöttében. Pótolhatatlan Lassan-lassan azonban el­érkezik az ideje a továbblé­pésnek. amelyen a gyűjte­mény jelenlegi vezetői, szer­vezői és irányítói serényen munkálkodnak. Arra, hogy va­laha múzeuma legyen Gödöl­lőnek, gazdag múltunk köte­lez, jelenünk teremti meg hoz­zá a lehetőséget, de még na­gyon sokat kell érte tenni. A tennivalókról beszélgettünk Polónyi Péterrel, a helytörté­neti gyűjtemény vezetőjével. — Most valóban az a fel­adatunk, hogy a helyi emlé­kek begyűjtésével olyan rang­ra emeljük intézményünket, amely méltán viselheti a mú­zeum nevet. A jelenlegi kol­lekció ehhez még kevés. Biz­tosak vagyunk abban, hogy a hiányzó dokumentumok és tárgyak itt vannak, s az utol­só órákba érkeztünk, amikor gyorsan átalakuló városunk­ban egyáltalán felkutathatjuk őket. Nekünk minden régi használati tárgy, mesterséget, foglalkozást képviselő emlék, s nem utolsósorban az időseb­bek emlékezete, hiteles val­lomása értékes, hiszen vala­mennyi Gödöllő múltját, a va­laha itt élt és dolgozott em­berek, sok-sok nemzedék élet­formájáról, hétköznapjairól, ünnepeiről, szokásairól, hiedel­meiről, eszményeiről tudósít bennünket, kései utódokat. Fe­lelősségünk az utánunk kö­vetkezőkkel szemben is nagy, hiszen amit mi nem gyűjtünk össze, nem őrzünk meg, az számukra pótolhatatlan vesz­teség. S még valamit: a jelen eseményeiről, vagyis a mi mindennapjainkról is tudósí­tani kell őket. Régi mesterségek — Mit tartanak különösen fontosnak a régmúlt és a kö­zelmúlt évtizedekből megőriz­ni? _— Sokfelé tudják Gödöllő­ről, hogy itt valaha európai hí­rű művésztelep volt. Egyik cé­lunk ennek dokumentumait a lehető legteljesebben feltárni. A másik fontos tennivalónk a várostörténet tárgyi emlékei­nek összegyűjtése. Feltűnő, hogy az írásos feldolgozás mel­lett milyen kevés a régi Gö­döllőn élők életmódjára jel­lemző anyagunk. S közben ar­ról sem feledkezhetünk meg, hogy a város egykor kedvelt kirándulóhely volt. Az ide­érkezők és az itt lakók kap­csolatának jobb megismerése, történetileg sok mindenre fényt deríthet. — Ügy gondolom, hogy eb­ben a lakosság sokat segíthet. — Az imént körvonalazott gyűjtőmunka magánszemé­lyek, szocialista brigádok, is­koláit honismereti körei nél­kül elképzelhetetlen. Csakis az ő szorgos közreműködésükkel menthetjük meg a pusztulás­tól különféle, gyakran ma alig ismert mesterségek, haj­dan volt híres iparosok szer­számait: a kádárokét, a gyer­tyaöntőkét. az ostyasütőkét, a kötélverökét, s a szintén em­lített szőnyegszövők múltját bemutató relikviákat. Sajnos, a mostani tevékeny társadalmi segítőkkel kevesen vagyunk ehhez. Pedig a városi tanács támogatásával arra is futja költségvetésünkből, hogy az át­adott, illetve begyűjtött érté­kesebb tárgyakért fizethes­sünk. — Talán nem tudják elegen, hogy a régi Gödöllőt és tájait az idelátogatók is szívesen megörökítették, fényképező­géppel, avagy ceruzával és ecsettel. — így igaz. Gödöllőnek igen gazdag a képi ábrázolása. Az elmúlt egy-másfél év alatt majdnem száz képet gyűjtöt­tünk össze, amelyek az egyko­ri települést mutatják be. Az a tervünk, hogy ezekből ván­dorkiállítást rendezünk jövőre, a város üzemeiben és intéz­ményeiben. A képek, illetve a róluk készített másolatok mint­egy három évszázadot ölelnek fel Gödöllő múltjából. Jó ügy — Hogy a közeli múlt, a jelen és a jövő városában mi marad fenn képekben, az tő­lünk is függ. Igen sok kiváló fotós él városunkban. Akár felhívásnak is vehetik, amit mondok: örökítsék meg váro­sunk és vidékünk mostani ar­culatát, napjaink gödöllői em­berét. Mi ebben úgy segítjük őket, hogy akik feladatot kér­nek és vállalnak, azoknak fil­met adunk a felvételek elké­szítéséhez. Ellenértékként csu­pán azt várjuk, hogy fotózás közben ismerjék fel a történeti minőséget, azt mutassák meg, ami érték, nemes hagyomány, vagy a korunkra leginkább jellemző törekvés építkezésben, viseletben és életmódban. Hi­szen egyetlen jól sikerült fénykép olykor többet mond­hat az utókornak, mint a bár­milyen szemléletes leírás. A fényképezés szerelmesei már készülhetnek: jövőre pályáza­tot írunk ki ezekben a té­mákban. A tervek egyre inkább reali­zálódnak a helytörténeti gyűjtemény esetében is. Kö­szönhető mindez az eddigi társadalmi segítségnek és an­nak a támogatásnak, amit a városi tanács nyújt, amely fenntartója és mind jobb gaz­dája ennek az intézménynek. Jó ügyet szolgál. Jövőre fél­millió forintöt fordítanak a gyűjtemény fejlesztésére, gya­rapítására, ezenkívül több mint kétmilliót a gyűjtemény helyiségeinek bővítésére, tata­rozására. F. I. MA DÉLELŐTT Úttörővezetők konferenciája Konferenciát tartanak ma, szombaton délelőtt, a járási hivatal nagytermében a vá­ros úttörővezetői. A Magyar Úttörők Országos Szövetségé­nek VI. kongresszusa óta el­telt időszak munkájáról Bár­dos István városi úttörőelnök számol be. A vita után meg­választják a városi úttörőel­nökséget s a megyei úttörő­konferencia küldötteit. HKW V. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM 1976. DECEMBER 16., SZOMBAT Javítják az ellátást Aszódi kistermelők gondjai A szakcsoport a legelőnyösebb Díszes meghívó helyett szí­ves szóval invitáltak az aszó­di kertbarátok klubnapjukra. Az egy éve létrehozott köz­ségi kertbarátok és kisállat­tenyésztők klubjának tagjai ezúttal értékelték első ízben munkájukat. Mint Gurin László, a Ha­zafias Népfront aszódi bi­zottságának elnöke hangsú­lyozta, az állami és társadal­mi szervekkel együtt méltó ügyet támogattak akkor, ami­kor segítették a klub létreho­zását, hiszen olyan emberek munkájának összefogását tá­mogatták, akik ugyan kedv­telésből foglalkoznak kerti növények termesztésével és állatok tenyésztésével, tevé­kenységük igen hasznos, nemcsak a saját ’ ellátásuk, hanem a közélelmezés szem­pontjából is. Előadások Elég, ha arra gondolunk, hogy a tej, a tojás, a disz­nóhús és a gyümölcs jelen­tős hányadát a ház körüli gazdaságok adják. Nem is beszélve például a hízott li­báról, a libamájról és a hús­galambról, amelynek csaknem száz százaléka a kisterme­lőktől kerül ki. Jól bizonyí­totta ezt az a film is, ame­lyet az összejövetelen levetí­tettek. S hogy mi mindenért értel­mes dolog a kistermelőket ha­vonta legalább egyszer össze­hívni, arra is a népfront he­lyi elnöke mutatott rá. El­mondotta, hogy a klubfoglal­kozáson nyílik lehetőség arra, hogy a termelés nem kevés gondja mellett — hiszen oly­kor akadozik a tápellátás, ne­héz a kisárutermeléshez- nél­külözhetetlen eszközök be­szerzése — szakmai kérdése­ket is megvitassanak. Hogy csak egy példát mondjunk, nagy értékmegóvó jelentősé­gű, ha a szakmai összejövete­SPORT —SPORT —SPORT —SPORT —SPORT Januárban tanfolyam, hétfőn számvetés Megfelelő számú jelentkező esetén januárban labdarúgó- és kézilabda-játékvezetői tan­folyamot indít Gödöllőn a járási-városi sportfelügyelő­ség. Jelentkezhetnek mind­azok, akik valamelyik lab­dajáték mérkőzéseinek veze­tésére alkalmasnak érzik ma. gukat. Jelentkezni a sport­felügyelőség címén, 2100. Gö­döllő, Szabadság tér 1. szám alatt lehet. TEKÉZÖK TlZEK-BAJNOKSÁGA A csapatbajnokság során legjobb eredményt elért te- kézők számára a szakszövet­ség kiírta a tízek-bajnoksá- gát. Az első forduló, amit Gödöllőn rendeztek meg és nagy érdeklődés kísért, a várt eredmények születtek. Az aszódiak ezúttal is remekel­tek, ők végeztek az e'ső há­rom helyen. 1. Harajlca Pál, 419 fa; 2. Búzás László, 406; 3. Agócs István, 400. A gö­döllői Lőrinczy István 386 fá­val a negyedik helyen vég­zett. A következő fordulót ma. december 16-án Aszódon, a fegyveres erők klubja tekepá­lyáján rendezik. ELNÖKÖK A MÚLTRÓL ÉS A JÖVÖRÖL Az év sportmunkáját össze­gezik a kedden, december 19- én délelőtt kilenc órakor kez­dődő sportegyesületi elnökök értekezletén. A járási-városi sportfelügyelőség által ösz- szehívott ülésen a januárban kezdődő közgyűlések anyagát, a feladatokat, továbbá az 1979. évi költségvetések elő­készítését beszélik meg. A HÉV-állomás Szabadság téri épületében tartandó meg­beszélésre a járás huszonhat egyesületének elnöke hivata­los. A GSC ELNÖKSÉGI ÜLÉSE A Gödöllői Városi Sport­club elnöksége ez évi utolsó ülését december 13-án, hétfőn 17 órakor tartja. Megvitatják azt az anyagot, amit a váro­si tanács legközelebbi ülésén terjesztenek elő. Ezenkívül jelentést hallgatnak meg a kézilabda-szakosztály tevé­kenységéről. ___________ Cs. J. GA LCAMÁCSA Labdarúgó­teremtorna Hat csapat részvételével rendez terem labdarúgótornát a galgamácsai összefogás SE tömegsportbizottsága vasár­nap, december 17-én reggel fél kilenc órai kezdettel. Kérik az érdeklődőket, hogy pontosan és tornacipőben jelenjenek meg. leken az érdeklődők hozzáér­tőktől hallják, tnaulják meg, hogyan kell a kerti növények, vagy a kisállatok betegségeit a kezdeti szakaszban felis­merni. Vagy azt, kitől kérje­nek segítséget a kártevők gyors elpusztításához. Ma még nem sok, mindösz- sze harminc tagja van az aszódi kistermelők klubjának, pedig ennél jóval többen töl­tik szabad idejüket kertész­kedéssel vagy állattartással. Mostani összejövetelük han­gulatából arra következtet­tünk, hogy ez a tevékeny csoport szívesen lát másokat is soraiban. Szalóky István, a klub el­nöke örömmel újságolta, hogy a népfront és a művelődési ház vezetősége minden klub- foglalkozásukat támogatja, s már egyeztették jövő évi programjukat is. Minthogy a klub a kertészkedőket és az állattartókat egyaránt össze­fogja, általában havonként váltogatják az egyik, vagy a másik csoport számára érde­kes programokat. Nyúl helyett galamb Januárban például a zöld­ség- és gyümölcstermesztés szakmai kérdéseit taglaló elő­adásokat terveznek, hasonló témájú filmeket vetítenek. Arra is gondolnak, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetemről, illetve a Buda­pesti Kertészeti Egyetemről hívnak előadókat. Jónak lát­szik a klubvezető ötlete, hogy januári foglalkozásukon írják össze, a tagok milyen vető­magból, műtrágyából, nö­vényvédőszerből mennyit igényelnek, amit ez esetben egy tételben vehetnek meg. Ezek az ötletek is bizonyít­ják, hogy a kertbarátok moz­galmának ereje szervezettsé- , gében rejlik, hiszen közösség­ben könnyebb a mindennapi gondok megoldása. Mert ha átmenetileg is, ilyenek akad­nak. Kulcsár Győző klubtag elmondotta, hogy 5—6 éve jól berendezkedett nyúltar- tásra, a jószágnak sok táp és szálas takarmány kell, ám az ‘utóbbi években gyakran elő­fordult, hogy Aszódon nem kapott; Galgahévízre, Gödöl­lőre, vagy éppen Tóalmásra kellett érte mennie. Ezért is tért át a galambtenyésztésre. A kezdeti befektetés ugyan nem kicsi, de ennek a szár­nyasnak megvan az az elő­nye, hogy viszonylag köny- nyen takarmányozható, hi­szen fő tápláléka a búza és a kukorica, amihez előbb le­het hozzájutni. Felszólalására, amivel per­sze nem kívánt a nyúltenyész- tés ellen beszélni, Váczi Dá­niel, a túrái Galgavidéke Áfész intéző bizottságának el­nöke megint csak azt vála­szolhatta, hogy a nyúltenyész- tők munkáját csak a szak­csoportokon belül tudják ha­tékonyan támogatni, hiszen ez esetben a táp és a többi takarmány elosztása könj’- nyebb és szervezettebb. Budai Pál, az aszód—iklad—kartal— vérségi nyúltenyészrtő szakcso­port elnöke hozzátette, hogy körülbelül 180 tagot szám­láló szakcsoportjuknak jó a kapcsolata a Környei Mező- gazdasági Kombináttal, amely­től közvetlenül kaphatnak eie_ séget. Azoknak, akik a túrái áfésznek, vagy szakcsoportjá­nak tagjai, hat férőhelyes, majdnem kétezernyolcszáz fo­rintot érő nyúlketreceket ad a kombinát, amelynek árát öt év alatt törleszthetik. Ezen­kívül a szerződött nyúlhús minden kilogrammjára négy kiló tápot adnak a tenyész­tőknek. Szakcsoportjuk az idén 27 ezer nyúlra szer­ződött a kömyeiekkel, s az év végéig várhatóan 31 ezret szállítanak. Kihasználatlan föld Sok egyéb gondról is szó esett az aszódi kertbarátok és kisállattenyésztők összejövete­lén, ezek közül az egyik leg­fontosabb a mezőgazdasági szerárut és takarmányt áru­sító üzlet hiánya. A már most hasznosított ház körüli gazdaságok jobb ellátása épp­úgy indokol egy ilyen üzle­tet, mint az a tény, hogy majdnem négyszáz hektár ki­használatlan terület van a kö­zelükben, amely tagoltsága, fekvése révén nagyon alkal­mas kiskerti művelésre. Kaposi Z. Pál A szabály mindig segít Nem véletlen, hogy külön­féle fórumokon, időnként szervezetten igyekeznek fel­frissíteni közlekedési ismere­teinket. A járási-városi köz­lekedésbiztonsági tanács pél­dául a közelmúltban felmé­rést végzett a gazdaságok, in­tézmények, hivatásos és ma­gán gépjárművezetői között. Itt kiderült: évente egyszer valóban ránk fér, hogy be­hatóan foglalkozzunk a KRESZ-szabályokkal. Nem nehéz belátni; a közle­kedési szabályok ismerete azért fontos mindnyájunknak, hogy egy-egy adott helyzetben alkalmazva biztonságosan köz­lekedjünk, IndoTtolatlanul hát­rányt ne szenvedjünk. Pél­daként állhat itt az az eset, amelynek a napokban voltam tanúja. Veresegyház felől Gö­döllőre tartva két tehergépko­csit értem utói Szada lakott területén. Szembe velem ugyancsak egy teherautó jött. Amint ez elhaladt, alkalmam nyílt volna az előzésre. Az előttem haladó üres ZIL ve­zetője azonban cseppet sem szabályosan ugyancsak előzni készült. Körülbelül 4—5 mé­terre megközelítve „ragadt rá” az előtte teherrel megrakottan viszonylag lassan közlekedő másik teherautóra. A ZIL-es anélkül, hogy az előzés le­hetőségéről meggyőződött vol­na, az ilyenkor kötelező irányjelzés nélkül baloldali kerekeivel már tartósan át­lépte a terelővonalat, hogy kilásson. Azzal, hogy fi­gyelmetlen volt, irányjelzöjét nsm használta és túlságosan „ráment” az előtte haladóra, hátrányos helyzetbe hozta sa­ját magát, de feltartotta az utána következő járműveket is. A szabályok ilyenkor an­nak adnak előnyt, aki az elő­zést, a körültekintés és irány­jelzés után előbb kezdi meg. így történt, hogy a ZIL fi. gyelmetlen vezetőjének je­lezve szándékunkat előbb mi előztük meg őt. A mindennapi közlekedés­ben sok olyan helyzet van, amikor a figyelmetlenséggel, erőszakossággal járó sietség­nek, a rosszul végrehajtott manővereknek éppen nem előny, hanem hátrány a kö­vetkezménye, mint a fenti esetben is. Talán ezért sem árt, ha időnként felelevenít­jük és mindig betartjuk a ré­gen tanult szabályokat. K. Z. P. Szombati jegyzet Diófa Szemüket mereven az eredményekre függesztik, s egyebet észre sem vesznek. Szép lassan még azt is elfelejtik, hogy az ered. menynek is vannak foko­zatai. Legalább kettő: a rész- és a végeredmény Ami a tervezés és a meg­valósítás végső állomása vagyis az ánitattal tisz­telt eredmény között tör­ténik, az semmi, az csu­pán gyötrődés, hajsza, kin amin minél előbb túl kell jutni. S ha túljutottak, el kell felejteni, fátylat bo­rítani rá, hiszen révbe ér­tek, az eredmény révébe Ott azonban, ha sikerüli tudatuk mélyébe, aljába száműzni, az eredményi megelőző, a hozzávezető munkálkodás fáradalmai okozta megrázkódtatást újfent rosszul érzik magu­kat. Csömörrel elegyes üresség, hiánytudat kész­teti őket ismételt nekive. selkedésre, hogy rövidebb- hosszabb idő múltával a következő eredményrévbe evezzenek. Diófát ültetünk vala­mennyien, fejtegette az egyik eredmény-imádó Nem igazit, valóságosat, amelyik a természetben, a jó anyaföldben sarjad, nö­vekszik, átvitt értelemben vett diófát. Határozatokat hozunk, vagy hoznak má­sok, s mi mindennap reg gél újra nekigyűrközünk hajtjuk, űzzük magunkat, hogy Gödöllőn, Csömörön, Isaszegen vagy valahol má­sutt, gyárban, iskolában, intézetben — ahogy meg­tanultuk, ahogy álmunkból felverve is szajkózzuk — megvalósítsuk a határoza­tokból ránk eső részt. Csak az a baj, hogy hiába nyüstöljük, hiába hadako­zunk másoklcal és önma gunkkal, sosem érünk a végére. Mint a diófát ül­tető: gyümölcsét nem mi élvezzük. Mondotta ezt a nőpoliti­kái határozat érvé lycsü'é- séről tanácskoz > testület ülése után. Bár, tette hoz. zá, így vagyunk minden határozattal. Azért is szü­letett meg az új szólam, mely imigyen hangzik: a határozatokat nem bizr. nyos időszakra készítették, még jó ideig nem érke­zünk el ahhoz a ponthoz; amikor megálljt mondha­tunk, mert mindig lesz teendőnk, mindig lesz ja­vítani, változtatni való. Érdemes hát akkor?! Tudja a városlakó is, a diófa hosszasan fejlődik, mintha tudata volna, min­den centiméternyi növeke­dést alaposan megfontol, nem tolja törzsét, ágait hebehurgya módjára, ész nélkül. Ha csak nem gye­rekfejjel ültetünk dió át úgyszólván biztosak lehe­tünk, első termését mások, nálunk jóval fiatalabbak, esetleg véreink, utódaink törik fel. S mégis mindig akad. ak> dióját ültet. Vajon azért-e, mert tudja a törvényt, amely íratlanul megszabja számunkra, hogy ne hagy­juk itt életterünket úgy hogy a nyomunkba lépők letarolt pusztaságot talai- janak, amelyen az élet nem folytatható tovább. Igen, a diófaültetők ezért is cselekszenek úgy, ahogy cselekszenek, mert tudják a törvényt. Az élet törvé­nyét. Tudnak azonban mást is. Ellentétben az eredmény­imádókkal, megtanultak örülni. Hogyan és kitől nehezen megfejthető. Örülnek minden részered­ménynek, a fejlődés, vál­tozás alig nyomon követ-' hstő rezzenéseinek, a csak a beavatottaknak feltáruló apró titkoknak, amelyek azonban nagyon határozot­tan sejtetik, ha talán nem ma, de holnav bizonyosan célba érünk. Észreveszik a rügyfakadást, de az alig látható pici domborulatot is. amely a csodát meg­előzi. Látják a reális dió­fát és az átvitt értelemben gondolt, a határozat-diófát is. S mert titkok tudói, minden parányi előrehala­dásnak szívből örülnek, hiszen a részben benne van az egész. Benne va­gyunk mi is. Kör Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom