Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-02 / 284. szám
MŰVÉSZETTÖRTÉNETI FÖLFEDEZÉS Czóbel Béla szülőháza Czóbel Béla A Czőbel-szüiőháznak a Guszev utcára átjáró udvara. (Halmágyi Péter felvételei) = Az Ű j Tikit t heti szá. | mával egyidőben közli lapunk = azt a Pest megyét is érintő. | művészettörténeti érdekessé- = gű fölfedezést, mely tovább z gazdagítja Czóbel Béla életé- 5 nek részletesebb megismerésé- S hez szükséges tényanyagokat. Czóbel Bélát, századunk festészetének egyik legjelesebb alakját immár végérvényesen elsősorban Szentendre mondja magáénak. Hiszen az 1940-es évek óta mindig itt alkotott a legszívesebben, a munkásságát — mint köztudott — itt őrzi és mutatja be az őt leghívebben reprezentáló gyűjtemény. Ám természetesen Czóbel Béla az egész országé is, nem kevésbé fővárosunké, amely szülőhelye. Korán elkerült azonban a házból, melyben világra jött, s mind ez ideig nem volt ismeretes, melyik házban látta még a napvilá- fgOt. Most valóságos fölfedezés számba megy a szülőház kiderítése, mivel erre már maga Czóbel sem emlékezett. Az utcát derítette föl már korábban Kratochwill Mimi művészettörténész, a Czóbel- emlékek fáradhatatlan kutatója, aki a teljes életmű feldolgozásán, monográfiáján dolgozik. Megtudta, hogy ez az egykori Bálvány utca volt, mely azóta kétszer is nevet változtatva, ma Október 6. utca. A házszám, továbbra is ismeretlen maradt. Kötelező állami anyakönyvezés csak 1895-től van hazánkban, addig csak az egyház írta be az újszülötteket, így a kezdeményezésre Lakatos Ernő, a Pest megyei Levéltár igazgatója kutatta föl az egyházi anyakönyvet. Meg is találta az .okmányt, amely 1883. szeptember 4-i keltezéssel föltünteti Czóbel József és König Sarolta fiúgyermekének. Bélának a születését. Ott a lakáscím is: Bálvány utca 3. Ez korábban Raktár utca volt, majd 1941-től Teleki Pál nevét viselte, jelenleg pedig az V. kerületi Október 6. utca. A 3-as számú ház épülete ma is áll, sőt kapuja mellett tábla jelzi műemléki védettségét. Egyébként átjáró a Pénteken a Kertészeti Egyetemen megnyílt a mezőgazda- sági, élelmiszeripari és erdészeti vállalatoknál, gazdaságokban dolgozó fiatalok országos kiállítása; a bemutatón az Alkotó ifjúság pályázat legjobb alkotásait láthatják az érdeklődők. A kiállításon mintegy 120 gépmodellt, makettet, illegve mezőgazdasági és ipari terméket szemléltetnek. Legtöbbjüket a fiatal szakemberek, alkotóközösséGuszev utca 4. felé. Maga az épület háromemeletes, romantikus stílusú, klasszicista elemeket is fölmutató lakóház. 1811-ben építette Hofrichter József «és később Hild József toldotta meg. A mindenképpen nevezetes épület igazi hírnevét azonban most a legújabb fölfedezés ad. ja. Méltó volna, ha a Fővárosi Tanács — gondolva Czóbel Béla születésének közeledő centenáriumára is — emléktáblával jelöltetné meg. A nagy művészre emlékezésen túl, ez is egyik — bármily szerény — jelképe lehetne a főváros és a körülölelő Pest megye szélesedő, termékeny kapcsolatainak. L. Z. gek odáig fejlesztették ki, hogy a gyakorlati munkában is használhatók. Egyebek között például a szállítást, a rakodást, a mezőgazdasági talaj - munkákat és az élelmiszer-' ipari feldolgozást megkönnyítő gépi berendezéseket szerkesztettek a gyakorlat számára. A pályaművek kivitelezését, az egyes szerkezetek gyártását a MÉM, valamint a vállalatok, gazdaságok felkarolják majd. EGY ÉPÜLETBEN jKönyvtár, Mint az első oldalon hírül adtuk, Üllőn felavatták a könyvesházat. Ebben gyermekkönyvtár, könyvesbolt, klubszoba található. Minden bizonnyal a község valódi kulturális központja lesz ez az új, ilyen formában alig ismert együttes. Az ifjabb és az idősebb nemzedékhez tartozó könyvbarátok egyaránt otthont találnak benne. Az üzletben valóban bőséges választékát nyújtják a külföldi irodalomnak. Az Üllőnél nagyobb települések is megirigyelhetik a gyermekkönyvtárat. Nemcsak azért, mert itt is bőséges a kínálat, azért is, mert ez a terem valóban otthona lehet az irodalom és a zene kedvelőinek, s azoknak, akik tanulmányaik kiegészítése érdekében forgatják a lexikonokat, szótárakat. A könyvtár felszerelését segítette a Ferihegy Termelőszövetkezet, s a Pest megyei Könyvtár: hanglemezeket, sztereó lemezjátszókat, televíziót ajándékoztak a településnek. Bár hazánk nem tartozik a legfejlettebb országok közé, mégis sok tekintetben — különösen ami a kultúra támogatását illeti — megelőzzük őket. Példa erre ez az új üllői kulturális központ, mely 2 millió 200 ezer forintba került. S mert a település tanácsának nem volt ennyi pénze, a helyi és a megyei intézményektől kért és kapott támogatást. A megyei tanácson, a Művelt Nép Könyvkiadó Vállalaton és a megyei könyvtáron kívül •Üllő lakói körülbelül 300 ezer forint értékű társadalmi munkával segítettek. Az ünnepségen emléklapot kapott: az üllői Áfész szolgáltató részlege és Allende szocialista brigádja, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség üllői telepén dolgozó gépműhely brigádja, a helyi általános iskola nyolcadik osztályosad, Tóth János, a monori járási pártbizottság osztályvezetője, Pálmai Lászióné, a nagyközségi könyvtár vezetője. Az ünnepség után Garai Gábor dedikálta könyveit. Délután gyermekműsort rendeztek. Tamási Eszter tévébemondó beszélgetett velük az olvasásról, a Neoton familiá beategyüttese bemutatta lemezeit. Az általános iskolában Krúdy Gyula műveiből összeállított műsort adtak elő. Ifjú alkotók KIÁLLÍTÁS A KERTÉSZETI EGYETEMEN SZÍNHÁZI ESTEK Danton halála Georg Büchner drámája a Nemzeti Színházban Miért érdekes egy mai néző számára, mi történt 1794 tavaszán, kora nyarán Párizsban a forradalom két vezéralakja, Danton és Robespierre között? Miért érdekes, mit mondott erről egy huszonhárom és fél esztendős korában tífuszban elpusztult zseni, nevezett Georg Büchner? Mi abban ma az izgalmas, fontos, elgondolkodtató, hogy egy ifjú német, akit kerek negyven esztendő választ el a francia forradalom vérzivataros 1794-étől, a „német nyomorúság” kellős közepén, négy évvel az 1830-as, júliusi párizsi forradalom után, melyben létrejött az úgynevezett „polgárkirályság”, a forradalom és a forradalmárok lehetséges útjairól, a tömegek és a vezetők viszonyáról, erkölcs és hatalom bonyolult és veszedelmes kölcsönhatásairól elmélkedik egy hatalmas méretű, szertelen szerkezetű, lázas dra- maturgiájú, mindössze öt hét alatt megírt drámában? Ha Bücher darabjának értő művészek létrehozta előadását látjuk, valószínűleg választ kapunk mindezekre a kérdésekre. Mert hisz hogyan is ne lenne érdekes a mai nézőnek — akár fiatalabb, akár idősebb korosztály tagja —, mi is volt a társadalmi mozgások, az osztályküzdelmek előtörténete? S ebben is éppen az egyik legfontosabbá, a francia forradalomé? Megérthetjük-e igazán a jelent a múlt ismerete nélkül? S hogyan is ne lenne érdekes, mint látta ezt a forradalmat egy majdnem kortárs, aki apái nemzedékétől még az élő emlékek élményeinek melegével értesülhetett az eseményekről? (Akárcsak a mai fiatalok a felszabadulásról, vagy a második világháború éveiről.) És hogyan is ne lenne érdekes, hogy egy fellobbanó, s egyre erősödő fényű lángész, aki maga is forradalmár volt, s aki megkeseredve ábrándult ki a júliusi forradalom „vívmányaiból”, de nem ábrándult ki a forradalom eszméjéből és abból a hitből, hogy el kell következnie egy igazi társadalmi forradalomnak is, miként írtja ki magából ezt a keserűséget, ezt a kiábrándultságot, s ezt a hitet, időként már-már megelőlegezve a fiatal Marx gondolatait? Az előadás izgalmas választ adó, merész és szuggesztív produkció. Aki ismeri Székely Gábor korábbi, szolnoki rendezéseit, rá fog ismerni ebben is az ő jellegezetes művészi jegyeire: a lazaságokat nem tűrő precizitásra, a játék pontos, minden ízében végiggondolt megszervezésére, az egyes alakok egymáshoz való kapcsolatainak gazdag kidolgozására, díszlet, világítás, mozgások szerves egységbe fogottságára, s főként arra, hogy mindezek az eszközök egy nagyon alaposan és következetesen kimunkált mondandó közvetítésére szolgálnak. (Társa most ezekben a díszlet- tervező, Székely László is.) Mit akar a rendező mondani a mai nézőnek? Azt, hogy a forradalmaknak vannak veszélyes periódusai, s ezekben alkalomadtán nagyobb veszélynek gondolják a forradalmárok azt, ami esetleg őket elválasztja, mint azt, ami a külső ellenség részéről fenyeget, s ez tragikus. Azt, hogy a dantoni út, az eredményekbe való belekényelmesedés, az élvezetekben való elmerülés, a „végre éljünk jól” mentalitása, s a robes- pierrei út, a ridegségig kíméletlen erkölcsi fensőbbrendűség, a minden bokorban a forradalom halálos ellenségét szimatoló gyanakvás, az elveket az embereknél előbbre helyező merev teoretD kusság egyaránt helytelen és nem vezet jóra. Azt, hogy míg a forradalom vezetői egymást marják és teszik el láb alól, addig egyik oldalon a tömegek éheznek, a másik oldalon pedig ügyeskedők szereznek vagyonokat. Azt, hogy miközben a legérdemesebbek, a leghivatottabbak egymást küldik a guillotine alá, felmerül és cselekvési, eseményeket formáló lehetőségeket kap a lumpen, az élősdi, a demagóg, a karrierista, a talpnyaló, az érdekhajhász, s ezzel lezüllik maga a forradalom is. Azt, hogy ha egy forradalom nem az emberért, az emberek felemelkedéséért történik, hanem csak hatalmi harcokat jelent a feltört új osztály tagjai között, akkor ez már nagyon nehezen nevezhető forradalomnak. Ez az üzenete Székely „olvasatában” Buchernek a mához, s ez bőségesen elegendő ahhoz, hogy a Danton halála ma is élő, eleven és izgalmas élményt nyújtson, hiszen manapság legalább annyira lényeges kérdések ezek, mint Büchner korában voltak. Székely nem fél attól, hogy a francia forradalom történetének részleteiben aligha túlságosan jártas átlagnéző nem érti meg, miről van szó a drámában. A drámának nem a történ elmi- s é g ét, hanem a történetiségét húzza alá, s ezért szorul el a torkunk, amikor Danton ellen kiagyalt vádpontokat sorakoztatnak fel, vagy amikor egy testület — a konvent — a csillogó érvek hatására hol ide, hol oda áll. Székely finoman, de határozottan utal bizonyos történelmi analógiákra, s ezáltal úgy hozza közel hozzánk Büchner mondandóját, hogy időnként csaknem elfelejtjük, mikor is született ez a dráma. Két hatalmas szerep emelkedik ki a tengernyi szereplő közül: Dantoné és Robespierre-é természetesen. Alakítóik. Kállai Ferenc és Kálmán György, sok tekintetben új színészi arcot mutatnak fel; korábbi esetenkénti modorosságaikból a legtöbb lekopott, játékuk egyszerűbb, célratörőbb, ugyanakkor mélyebbről feltörő. Ám az előadásnak az is nagy érdeme, hogy a kisebb szerepek alakítóit is magas hőfokra tudja hevíteni. öze Lajos, Oszter Sándor, Cserhalmi György, Piróth Gyula, Lázár Kati, Csomós Mari pillérei még az előadásnak, mely fontos állomás a megújult vezetésű Nemzeti életében. Takács István 1978. DECEMBER 2., SZOMBAT könyvesfolt, klub Üllőn Az első kos olvasók birtokba veszik a gyermekkönyvtárat Brigádtagok a \nézőtéren NAGY SIKERŰ KONCERT ABONYBAN JÖL MŰKÖDŐ zeneiskola, lelkes községvezetőség és az Országos Filharmónia összefogásával immár három éve szervezett a zenehallgatás Abonyban. Hiába Szolnok és Cegléd közelsége, a község ze- neszeretete igényli és élteti a helyi hangversenyeket. A Bihari János Zeneiskola nemcsak a fiatalok zenetanulásához nyújt lehetőséget, hanem az ÁFÉSZ Kereskedők Klubjának termet és szakmai se- ’ gítséget is ad, hogy szocialista brigádjaik megismerhessék a zene csodálatosan gazdag birodalmát. Az idei hangversenyévad első vendége Jan Pospisal hegedűművész volt Csehszlovákiából. Műsorán Csajkovszkij, Debussy, Dvorák, Janacek, Smetana, Vitali és Wieniawski egy-egy műve szerepelt. A MÁSODIK ELŐADÁST a héten rendezték, Friedrich Adám, Jandó Jenő és Ligeti Aridrás közreműködésével. Friedrich Adám kürtművész 1937-ben született. Bár diplomáját 1961-ben szerezte meg, már egy évvel korábban a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagjaként koncertezett, 1966-tól pedig szólókürtöse a zenekarnak. Tagja és szólistája a Magyar Kamarazenekarnak és a Filharmónia Fúvósötösének. Művészetét itthon és külföldön egyaránt ismerik és nagyra értékelik. Jandó Jenő zongoraművész huszonhat éves, de már számos nemzetközi versenyen szerepelt sikerrel. Az Országos Filharmónia szólistája, és a Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál tanársegédje. Ligeti András hegedűművész hármuk közül a legfiatalabb, 1953-ban született. A hegedűszakon már mint ta-. nársegédként tanít, azért még tanul is, hiszen a karmester- képző szakon jelenleg a negyedik évfolyamot végzi. A HANGVERSENY első számaként Beethoven: Szonáta kürtre és zongorára (F-dúr, op. 7.) című háromtételes művét hallottuk. A nagy virtuozitást és pontos összjáté- kot igénylő művet Beethoven 1800-ban komponálta Becsben, állítólag két nap alatt Punto számára, . s a zpngoraszólamot a bemutatón rögtönözve. Á zongora mozgékony dallamosságát főleg a két saroktételben a kürt egységes hangzásával állítja szembe, míg a középső lassú tételeiben a mondanivaló teljesen a kürt lágy hangzására épül. Friedrich Adám és Jandó Jenő játékán keresztül érvényesült a Zenemű minden hangulati és virtuóz szépsége. i Schubert: Fantázia hegedűre és zongorára írt C-dúr duóját 1824-ben komponálta, a „Sei mir gegrüsst’: (Légy üdvözölve) című dal témájára. Az igen nehéz hegedűszólam intonálását tovább nehezítette, a szó szerint forró hangulat, mert az érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt terem hőfoka a hangszerszám előadás közbeni hangolását tette szükségessé. Mindennek ellenére az előadás nagyszerűen sikerült és a hallgatóság nem érezte azt a plusz erőfeszítést, amivel Ligeti András korrigálta a hangszer elhangolódását. Méltó vastaps volt Jandó Jenővel együtt a jutalma. A SZÜNET UTÁN kissé frissebb levegőben, de legalább olyan lelkes hangulatban Brahms: Trió zongorára, hegedűre és kürtre, Esz-dúr, op. 40. négytételes műve zárta a koncertet. Az 1865. december 7-én bemutatott műben a szerző a harmadik tételt édesanyja emlékének szenteli, a közeli halál gyászának minden fájdalma tör fel a zene segítségével az Adagio mestóban. Zenetörténeti tény, hogy ezt a triót sem az 1367-es, sem a három évvel későbbi bécsi előadáson nem fogadta nagy elismeréssel a közönség. Budapesten 1891-ben a hegedűszólamot Hubay, a kürtöt Dreschen, míg a zongoraszólamot maga a szerző játszotta, de itt már osztatlan sikerrel. Máriássi István műsorvezető ismertetőiben rámutatott a művek legfontosabb és legjellemzőbb részeire, ezzel is segítve a szocialista brigádtagokat a muzsika értő élvezésében. Pintér Emőke
