Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-14 / 294. szám
rrsr ur.cra 4 1978. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK GAZDAG PROGRAMOK ÓCSAN Szűkös körülmények között is féltucat szakkör Az évutó csalhatatlan jele, hogy hatalmas kockáspapír íveken készülnek a jövő évi költségvetések. A száínok még nem véglegesek, de arányaikban már jelzik, hogy az üzemek és intézmények mire, mennyit szánnak. Bizony az előttünk álló esztendőben méginkább meg kell fontolni minden forint helyét. Az új gazdasági szabályozók módosítják is a költségek tervezését és ez kihatással lehet a közművelődési keretekre is. Jogos a feltételes mód, mert a nyereségből képzett szociális, kulturális és sportalap lehet azonos az ideivel, sőt növekedhet is. Szívesen adnak A kulturális alapok nagysága Pest megyében az országos átlagnál is közvetlenebbül érinti a népművelők munkáját, mert nálunk a közművelődési intézmények túlnyomó része közös fenntartásban üze- - mel. Azokon a helyeken aligha lesz gond, ahol az együttműködési szerződések nemcsak formálisak voltak, ahol már kialakult az intenzív I közös munka. A gazdasági vezetőket éppen az eredmények győzik meg arról, hogy a lehetőségekhez mérten biztosítani kell a jelenlegivel azonos szintű támogatást. A megyében szép számmal találhatnánk jó és kevésbé jó példákat a művelődési intézmények közös fenntartására. Olyan azonban csak kevés akad, ahol az üzemek pénzben kifejezhető támogatása sokkal nagyobb, mint a helyi tanács által biztosított szubvenció. Ezek közé sorolhatjuk az ácsai művelődési házat. — A nagyközségi tanácstól évente 64 ezer forintot kapunk — tájékoztatott Kéri Mihály né, a művelődési ház gazdasági előadója. — A Vörös Október Termelőszövetkezet és a helyi Afész qsszesen 110 ezer forintot utal át. Ez a támogatásnak csak egyik része, a Fegyver és Gázkészülék Gyár, valamint az ÉPFA munkásai gyakran vállalnak kisebb-nagyobb javításokat a művelődési házban. Többször kaptunk kölcsön a termelő- szövetkezettől és az üzemektől teherautót, illetve egy-egy művészegyüttes vendégszerepléséhez autóbuszt. Így aztán a támogatás értékét aligha tudnánk pénzben kifejezni. Viszonzásért Az együttműködés egyik pólusán az üzemek, jelentős támogatást nyújtó mecénásként állnak. S így természetszerűen vetődik fel a kérdés: mit kapnak cserébe? Éspedig azon kívül, hogy a művelődési intézmények a kulturálódás általános lehetőségét nyújtják. Hiszen ebben azon vállalatok dolgozói is részesülnek, amelyek nem kötöttek közös fenntartási, együttműködési szerződést. — Legjelentősebbek azok a programok, amelyeket a termelőszövetkezettel, vagy az üzemekkel összefogva szervezünk — mondta Földiné Hajdú Anna, a művelődési ház igazgatója. Ilyenkor a gazdasági egységek dolgozói közvetlenül magukénak érzik a műsort, író—olvasó találkozót, vagy előadást, mert a rendezvényeket közösen készítjük elő. így az üzemek is „belekóstolnak” a mi munkánkba és megszűnnek „kívülállók lenni”, a szívügyükké válik egy- egy közművelődési program. Akik korábban csak alkalmanként jöttek hozzánk, azok — egy részük biztosan — rendszeres látogatókká válnak. Közülük kerülnek ki az új szakköri tagok, s a kiscsoportokban állandósul az aktivitásuk. Az ócsai művelődési házban — meghazudtolva a szűkös körülményeket — több mint féltucat szakkör működik. A fotoszakkört éppen a közös fenntartásban részt vevő üzemek kezdeményezésére szervezték. Az ifjúsági kub hetente kétszer várja a fiatalokat, ugyanakkor népszerű az ásványgyűjtő-, a báb- és a néptánc csoport is, egyre több tagja lesz a természetbarát körnek, s még nem is említettük a zeneoktatást és a tanfolyamokat. Bármikor bejöhet — A művelődési házat rendszeresen támogatók jogosan érzik magukénak a művelődési házat — folytatta Hajdú Anna. — Üzemi rendezvényeikhez nemcsak a termet adjuk bérleti díj nélkül, hanem szakköreink közreműködésével, esetenként hivatásos művészek meghívásával mi is viszonozzuk a segítséget. Rendszeresen tartunk olyan ismeretterjesztő előadásokat, amelyek az együttműködésben részt vevő vállalatok szakmai munkáját segítik, ezenkívül szaktanfolyamokhoz is szerzünk előadókat. De végső célunk, hogy a nagyközség minden lakója sajátjának érezze a művelődési házat, olyannak, ahová bármikor bejöhet, bízva abban, hogy értelmesen töltheti el a szabad idejét. Ez persze még távlati cél, hiszen az ócsai művelődési ház dolgozói nem tudják megoldani, hogy az intézmény kapui az esti órákban mindennap nyitva legyenek. (Ott- j áriunkkor a község egyetlen könyvtárát is zárva találtuk betegség miatt.) Több szakmai klubra volna igény. De a megoldás útjában jelenleg még akadályok tornyosulnak. Van, de mégsincs Pénzkérdés szakkörvezetőket alkalmazni, vagy ügyeletes szolgálatra nyugdíjast felvenni. Pedig a gazdasági egységek, a nyereségük terhére kifizetett közös fenntartási összeg ellenében joggal várják, hogy dolgozóink érdeklődésének megfelelő — és a korszerű közművelődési módszerekkel is egyező, az érdeklődésnek megfelelő szakköröket hívjanak életre a művelődési házak. Esetleg a meglevő pénznek átcsoportosításával meg lehetne oldani. Kriszt György Zenepedagógusoknak Hangverseny a Barátság Házában Márciusban adtunk hírt arról, hogy a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában megalakult az Orosz-Szovjet Zene Barátainak Köre. Az elmúlt fél év alhtt nagyon sok érdekes, nívós műsorral örvendeztették meg az érdeklődőket. Felléptek a Szovjetunióban ösztöndíjasként végzett fiatal előadóművészek, a moszkvai Csajkovszkij-versenyre induló fiatalok, bemutatkozott a Moszkvai Kamarazenekar, vendégek érkeztek Grúziából, hogy bemutathassák zenei életük néhány mai reprezentánsát, Antal Imre szovjet hanglemezritkaságokat ismertetett... házigazda volt Szokolay Sándor és Czigány György is. A héten lezajlott rendezvény a szokásosnál is nagyobb érdeklődést váltott ki. Az MSZBT, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, valamint az Orosz-Szovjet Zene Barátainak Köre ugyanis pedagógiai szakosztályt hozott létre azzal a céllal, hogy a zenepedagógiai gyakorlatban jól hasznosítható, de hazánkban ritkán játszott, vagy egyáltalán nem ismert kortárs szovjet zeneműveket kutasson fel és mutasson be. A szakosztály vezetője, Váczi Károly, a Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépiskola igazgatója saját növendékeivel mutatta be az első válogatást, azzal a szándékkal, hogy a hangverseny tapasztalatai, az azt követő észrevételek segítségével folytathassák a kutatást. Az ország minden részéről, így megyénkből is jelenlevő zenepedagógusok javaslataikat és észrevételeiket elmondva az egész zeneoktatás segítségére lesznek azzal, amit ez a lelkes kis kör az orosz-szovjet zene megismertetésében, a zenepedagógiai repertoár bővítésében közösen létrehoz. P. E. Történelem és környezet A BARÁTSÁG EZER ÉVE Akik jártak már Lengyelországban, meggyőződhettek arról a szimpátiáról, ami nap mint nap megnyilvánul az oda ellátogató magyarok iránt. A látnivalók megtekintése, valamint a beszélgetések során azt is megállapíthatták, hogy ez a rokonszenv nem újkeletű: az idestova ezer éves múltra visszatekintő történelmi kapcsolatok sokkal mélyebb nyomot hagytak a két népben, minthogy egyetlen mondattal vagy gesztussal el lehessen azt intézni. Tanulmányainkból, elbeszélésekből tudjuk, hogy Báthory István uralkodását régi történelmük legszebb lapjain emlegetik a lengyelek. Krakkó egyetemén magyar diákok tanultak a XVI. században. Bem és a lengyel főtisztek neve összeforrt az 1848—49-es magyar szabadságharccal. A második világháború alatt a magyar föld adott otthont lengyel menekültek ezreinek. Az igény már régóta felmerült: tudományos hitelességgel, a realitások tükrében dokumentálni kell ezt a testvéri kapcsolatot, átfogó jelleggel bemutatni mindkét nép számára, mindazt, ami ösz- szeköt bennünket. Az első nagyobb szabású vállalkozásra 1970-ben került sor: a krakkói Wawel termeiben, majd a Budavári palotában megrendezték Az ezeréves magyar—lengyel barátság című kiállítást. Mintegy ennek a tárlatnak a gyümölcseként jött létre az a díszes kiállítású — a budapesti Corvina és a varsói Krajowa Agencja Wydawnicza gondozásában külön magyarul és lengyelül megjelent — kötet, amelynek címoldalán ez olvasható: A barátság ezer éve — Magyarország — Lengyelország. A szerzők, Kovács Endre történész és Dávid Katalin művészettörténész (a lengyel változat szövegét Waclaw Felezek írta) az államalapítás korától napjainkig követik nyomon a két nép történelmi, művészettörténeti, művészeti, irodalmi kapcsolatait. Könyvükben számos olyan tényre, dokumentumra bukkanhatunk, amelyek eddig elkerülték a történészek figyelmét. Körültekintő alaposságuk, valamint a 24, szöveg közti rajz, 16 színes képtábla és 160 feketefehér képoldal révén úgy érezzük, végre egy olyan hiteles mű került a közös asztalra, amely nem a legendák világára épít, hanem nagyon is kézzelfoghatóan vetíti elénk mindazt, amit ismernünk, tudnunk kell. SZÉP TÁRGYAK DICSÉRETE Az iparművészeinek meg kell adni méltó helyét a művészetekben, s ezt csak bizonyos esetekben kísérheti a „hasznos”, az „alkalmazott”, a „díszítő” jelző. Az iparművészeinek ehhez a teljes embert kifejező humánus arcához szeretném közelebb vinni az olvasóinkat — jelöli ki célját Koczogh Ákos a Szép tárgyak dicsérete című könyvében. Szándékban nincs tehát hiány, s aki kezébe veszi ezt a szép és igényes kiállítású Gondolat-kiadványt, alighanem elsőre végig is lapozza. A gondosan ösz- szeválogatott bőséges képanyag ugyanis az öltözködéstől a lakásberendezésig, a belső hangulatok megteremtésétől tá- gabb környezetünk alakításáig mintegy példáját mutatja annak, hogy amit jó ízléssel létre lehet hozni, az eredendően hatást gyakorol mindennapjainkra. Nem véletlenül idézi a szerző Le Corbusier-t: Egyetlen mértéket fogadhatunk el, mely minden kérdés gyökeréig vezet vissza: az emberi mértéket. Senki számára sem közömbös, hogy milyen tárgyak veszik körül. Legalábbis reméljük, hogy sokunk közérzetét befolyásolja az az étkészlet, amelyből eszünk, az a bútor, amit használunk, az a kerámia, amivel lakásunkat díszítjük. Koczogh mindenekelőtt a velünk született jó ízlésre hivatkozik, amikor általában az iparművészet funkciójáról értekezik. De külön-külön is, az anyag és forma harmóniájának megvilágításában, valamint a különböző műfajok (kerámia, üveg, textil, bőrművesség, fémművesség, játékkészítés, belsőépítészet. ipari formatervezés) sajátosságainak megismertetésében. Önálló részt szentel környezetünk, otthonunk világának, vagyis arra ösztönzi az olvasót, hogy lakását ne csip-csup dolgokkal rendezze be, legyen igényes, válogassa meg tárgyait, mert — Somlyó Györgyöt emlegetve — dolgaink nemcsak használati, mű-, dísz- vagy értéktárgyak, hanem jelek és jelképek is. ISMERJÜK MEG A BÚTOR STÍLUSOKAT Tárgyi anyagot mutat be másik ajánlott művünk is, Kaesz Gyula könyve, az Ismerjük meg a bútorstílusokat. A kötetet immár negyedízben jelentette meg a Gondolat (előző kiadásai mind egy szálig elfogytak), s hogy mégis szót ejtünk róla, azt annak okán tesszük, hogy a tanulmány „inkább a tájékozódást kereső, széles rétegekhez szól, mint a szakmai körökhöz. És mivel éppen ezek az olvasók — jogosan — várnak megfelelő ismertetést a közelmúlt és a jelen művészeti jelenségeiről is, a könyv anyaga egészen a máig vezet, a mi bútorművészeti törekvéseink tárgyilagos értékelésére is kitér.” Mint a kultúra minden területén, a lakáskultúrát illetően is csupán a régi korok szokásainak, formaalakításainak megismerése vezethet el a valódi korszerűséghez. Ez a manapság gyakran emlegetett megállapítás Kaesz Gyula könyvének is a kiindulópontja. Vagyis belemélyedve olvasásába, érdeklődéssel követhetjük nyomon az őskor, az ókor bútorait, ismeretséget köthetünk a különböző stílusok bútorremekeivel. A könyv megemlíti, hogy a bútorok is jellegzetesen koruk termékei, amelyek koruk életformáihoz igazodnak, s ugyanakkor vissza is hatnak azokra. Számunkra mindenekelőtt ez most a jelenben fontos, hiszen óhatatlanul felébred bennünk a vágy, hogy végignézve és megbecsülve a múzeumok gyűjteményeit, elolvasva ezt az okosan nevelő könyvet, mi is bárcsak olyan bútorokkal rendezhetnénk be lakásainkat, amelyek elsősorban a mi igényeinket fejezik ki, és hozzánk is igazodnak. Molnár Zsolt HETI FILM] EG YZET Bobby Deerfield Jelenet a Bobby Deerfield című filmből. Jobbról AI Pacino Minden megvan ebben az amerikai filmben abból, ami egy közönségfilmhez kell. De ezekből az alkotóelemekből semmi nem eredeti. Kell ugye egy neves rendező. Sidney Pollack az; jó emlékezetünkben él az A lovakat lelövik, ugye? óta. Szóval ez megvan. Kellenek éppen futó sztárok, férfiak, nők. Mint például Al Pacino, aki nagyon megalapozta a hírnevét az utóbbi időben, például a nálunk most is műsoron levő Serpicóval. Vagy Marthe Keller, a szép svájci sztár, meg a csinos francia Anny Duperey, aki a szintén műsoron levő Sokat akar a szarka című filmkomédiából (is) ismerős. Tehát ők is megvannak. Aztán szét kell nézni a legutóbbi évek nagy közönségsikert aratott filmjei között, s meg kell vizsgálni, ezekben mi vonzotta a közönséget? Volt például az Egy férfi és egy nő, benne egy autóversenyzővel és egy kissé szertelen nővel? Kiváló! Akkor legyen a Pacino által eljátszandó hős itt is autóversenyző, és legyen egy szertelen nő, akivel összeakad, elég furcsa körülmények között. Az se baj, ha a nő beteg — mondjuk tüdőbajos. Ez Valéry Violetta óta regényben és operaszínpadon roppant hatásos, és Thomas Mann óta a tüdőszanatórium is igen jópofa színhely, ott annyi minden történik ezekkel a tüdőbetegekkel, és még a környezet is szép, a sok nagy hegy, meg minden. Ez a nő legyen mondjuk Marthe Keller, ő úgyis svájci, otthon érSzentimentális regény Túltengő érzelmekben nincs hiány a heti moziműsorban. A Szentimentális regény című szovjet filmben is találunk elég érzelmet, de ezek azért némiképp más minőségűek, mint a Bobby Deerfield-beliek. Elsősorban talán azért, mert a film (Vera Panova ismert regénye az alapja) olyan történelmi időszakban — az úgynevezett NEP-korszakban — játszódik, amikor valós és tényleges társadalmi konfliktusok között éltek a szovjet emberek. ízlés kérdése, mit és menynyit tudunk el- és befogadni a történet néhol elég szélsőséges érzelmi megnyilvánul saiból. Ízlés kérdése, szeri jük-e a fekete-fehér jellerr két, a fekete-fehér ábrázol! módot, a gyakran naiv me! vezetést. De annyit meg k hagyni, hogy a rendező, h Maszlennyikov e sutaságok túl is meg tudja mutatni korszak légkörének néhány , lemző vonását, s hogy 1 nagyon tehetséges fiatal s nésznő, a két ellentétes jel mű Zóját alakító Elena Prc lova és Elena Korenyeva ( csak, „civil” keresztnevük egyezik’) igen figyelemre m tó játékot produkál a tál leginkább plasztikusr mondható szerepekben. Útban az Atlantisz felé Leszámítva a film nem egészen szeplőtlen magyarítású címét — útban lenni, ugye, azt jelenti, hogy alkalmatlankodunk valahol, úton lenni meg, hogy valami felé, valahová tartunk — ez a cím első olvasásra holmi tudományos-fantasztikus alkotást sugall. Hiszen Atlantisz léte vagy nem léte, illetve holléte az ókor óta örökzöld kérdés. Csakhogy ez a film nem sci-fi. Akkor hát jni? Nem könnyű a válasz. Első néhány métere után azt hisszük: egy izgalmas tudományos felfedezés történetét látjuk majd — hiszen Grey professzor egy könyvben írta meg, mint bukkant nyomára a legendás Atlantisznak. Aztán, később, arra gondolunk: itt egy némiképp történelmi t gyú film következik, ugye az egyik főszereplő, a k: ügyefogyott tudós, Bohma az 1870-es évek háború dt Balkánján át igyekszik Gör országba. Ez olyannyira n veszélytelen, hogy tudósun elfogják s kivégzik, de tú Aztán, mikor mindezeken esett, rá kell jönnie, hogy lajdonképpen a híres profi szór, Grey üldözi őt — te itt már krimibe vált a f: És van még vagy három filmtípusból egy-egy eve nállal. A recept mégsem mert bár ennek az NDK-fi nek az alkotói nagyon ko lyan veszik mondandóju az Üt on az Atlantisz mégis úgy hif mint egy faji paródia. Takács Istv; zi magát a hegyek között. Di az az igazi, ha van egy má sik nő is, aki a szerelmi há romszöghöz úgyszólván elen gedhetetlen. Ö persze áldoza lesz, őt elhagyják, ő zokogn fog — pedig alighanem még iscsak ő az igazi (bár hátrá nya, hogy nem tüdőbeteg é nem egzaltált). Ez a nő lesz szép Anny Duperey. Nomármost, kell még egy két izgalmas autóverseny, e; mindenki szereti, századun az autó százada, satöbbi. Fér fias sport, életveszély, balese minden, ami kell. Esetleg töb alkalommal is. (Ügy is lesz Es kell még egy kis romanti ka, egy kis könnyes-bolondc szerelem a tüdőbeteg leányzt val (aki közben egyet mé léghajóz is egy fura úrral, c legalább így alkalma nyílik í operatőrnek, hogy szép lég felvételeket készítsen az ein gadó toszkán tájakról). Ez ismerős a Love Story és családfájához tartozó filmt tömegéből, akárcsak az a te jesen váratlan (?!) befejez« hogy a szép tüdőbeteg leár meghal (ismét csak: mint Vi léry Violeta, La Traviata, azí a megtévedt nő.) Lám-lái az élet olyan, mint a reg nyék, vagy az operák. A dolgon az sem segít, ho| Pollack máskülönben nagyi érti a filmcsinálás mesterséj beli oldalát, és hogy épp ezé: a filmben minden pontos! olyan, amilyennek lenni ke És az sem használ, hogy forgatókönyv egy R emarq\ regényből készült. A giccs a kor is giccs, ha nagy név< fémjelzik.
