Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-13 / 293. szám

%Ma<m 1978. DECEMBER 13., SZERDA VÁLASZTHAT A DIÁK Sikerrel zárult kísérletek Pest megye 21 gimnáziumá­ban, a mostani tanévben 4 ezer 792 diák tanul 400 peda­gógus irányításával. A követ­kező év őszétől újdonság vár rájuk: a fakultatív oktatás. Erről kérdeztük a megyei ta­nács illetékesét, Berényi Ede gimnáziumi tanulmányi fel­ügyelőt. Egy iskolatípus jelene — A gimnázium 1948-ig csak kevesek iskolája volt, a kiválasztottaké. Jó példa erre, hogy a felszabadulás előtt a gimnáziumi érettségi volt az úriember jellemzője, s csak az számított párbaj képesnek, aki e papírt birtokolta. Az akkori gimnáziumokban erőteljes volt a szelekció, a gimnazistáknak csupán egyötöde jutott az érettségiig, s nem is mindig a legrátermettebbek... — A kulturális forradalom, az iskolarendszer reformja előtt megyénkben csak öt gim­názium volt. Azóta kialakul­tak a szakközépiskolák, szak­munkásképző intézetek, s a gimnázium is sokat változott. — Ma ez utóbbi iskolatípus­nak kettős a feladata. Egy­részt felkészíti a diákokat az egyetemi, főiskolai továbbta­nulásra, másrészt olyan alap­vető műveltséget, tájékozott­ságot, készségeket ad nekik, amelyek birtokában — ha nem is tanulnak tovább — beilleszkedhetnek a társadal­mi munkamegosztásba, s idő­vel bővíthetik ismereteiket például a kétéves szakközép- iskolákban, a tanfolyamokon, nyelviskolákban. — Az 1972-ig végzett felmé­rések nyomán az MSZMP ok­tatáspolitikai határozata már nagyobb jelentőséget ad ennek a második célnak: a gimná­ziumban a második évfolyam­tól kezdődően fakultatív tár­gyak oktatását kell bevezetni, s ezek sorában olyan tantár­gyak, tantárgycsoportok sze­repeljenek, amelyek részben a továbbtanulásra készítik fel a diákokat, részben az érett­ségi vizsga utáni munkába állásukat segítik. Az első teendő a gyors vál­toztatás volt. A gimnáziumok­ban már 1973-tól kezdődően — heti 7—9 órában — olyan tárgyakat oktattak, mint pél­dául a gép- és gyorsírás, gé­pészeti műszaki rajz, az ál­lamigazgatási ismeretek, a te­lexkezelés, vagy a közgyűjte­ménykezelői ismeretek. Egyidejűleg megkezdődtek a fakultatív oktatási kísérletek is, megyénkben például a ceg­lédi Kossuth, és a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban. Ma már Cegléden két évfo­lyam, Nagykőrösön egy vég­zett eredményesen, a négyévi fakultatív tanulás után. Mi a lényege? A kísérletek tehát sikerrel zárultak. Nyomukban az 1979 —80-as tanévtől országszerte bevezetik a fakultatív oktatást. Hogy megérthessük, mi is ez, kövessük soron osztályon­ként a változást. Az első osz­tályban még nem érzékelhető a korábbi és az új közötti kü­lönbség, mert ebben az idő­szakban a különböző iskolák­ból, különböző szintű ismere­tekkel érkezett tanulók tudás­szintjének egyeségesítése, a hátrányok kiegyenlítése a cél; minden gyerek ugyanazt ta­nulja. — A második osztály fel­adata az orientálás, a tanulók érdeklődése, készségeik, ké­pességeik alapján irányultsá­guk felmérése, személyiségük „tájolása”. A pályaválasztást másodiktól az úgynevezett orientációs foglalkozásokon könnyítik majd a nevelők: tu­dományágakat, egyes munka­fajtákat ismertetnek, s termé­szetesen tágabb teret kap az önismeretre nevelés. — Ugyanebben az esztendő­ben minden tanuló szabadon választhat már egy tantár­gyat, amely iránt érdeklődik, amelyhez különösen kedvet érez. Ilyen heti kétórás tárgy lesz például a szociológia, a néprajz, a logika, az ábrázoló geometria, vagy a pszicholó­gia. Ez a választás a diákokat még nem kötelezi semmire, harmadik és negyedik osztály­ban is választhatnak új tár­gyat, s akár el is hagyhatják mindezt: csak a már jelentke­zetteknek kötelező, hogy részt vegyenek az órákon — ame­lyeket maguk kértek. Tényleges fakultáció — A tényleges fakultáció a harmadik-negyedik osztály­ban következik be. A harma­dikban heti 26, a negyedikben heti 24 óra a kötelező — ha­gyományos rendszerű — ok­tatás ideje. Ezenkívül a har­madik osztályban hét, a ne­gyedikben kilenc óra az az idő, amennyit a tanulók a ma­guk választotta tárgyak tan­óráin töltenek. Ez viszont kö­telező, nem úgy, mint az imént említett két óra. — A hét, illetve kilenc órá­ban elméleti tárgyak — pél­dául a magyar, a történelem, a biológia, a kémia, a fizika, a földrajz, a matematika, ide­gen nyelvek — szerepelnek, s ezeken kívül a gyakorlatok széles köre. így lesz majd képzőművészeti, gépírási, szá­mítógépkezelői, idegenvezetői, postaforgalmi, gépjárműveze­tői gyakorlat, s természettu­dományi vagy kémiai anyag- vizsgálati laboratóriumi fog­lalkozás, .nevelési, népművelé­si, államigazgatási, sportszer­vezési témájú óra. — Ezeket a kötelezően vá­lasztható tantárgyakat csopor­tokba állítják, s a választás lényege, hogy a csoportokból egy-egy óraváltozatot vehet­nek fel a tanulók. Például ilyen csoport lesz a budakeszi gimnáziumban a magyar—tör­ténelem—angol tantárgyhár­mas, a magyar—gépírás, vagy a földrajz—testnevelési és sportszervezési ismeretek tantárgypárok. Társadalmi érdek A fakultatív oktatási rend­szer három lényeges előnnyel jár. Elsősorban: aki tovább szándékozik tanulni, nagyobb óraszámban foglalkozhat egye­temi—főiskolai felvételi tan­tárgyaival. Másodsorban, aki nem kíván magasabb iskolába menni, heti öt-hat órát tölthet olyan gyakorlattal, amelynek hasznát veszi majd munkájá­ban. A harmadik előny csu­pán „mellékterméke” a fakul­tatív oktatásnak: a pályavá­lasztás ebben a rendszerben kitolódik a tizenhat éves ko­rig. Érettebben, megalapozot­tabban dönthet a diák: a munkát, vagy a továbbtanu­lást választja-e. Sok-sok szervezési feladatot ró a fakultatív oktatás a gim­náziumokra. Nyilvánvaló, hogy a választható tantár­gyak és gyakorlatok körét az egyes iskolák személyi és tár­gyi feltételei, kapcsolatai ha­tározzák meg. Ahol hiányzik a telexgép, vagy nincs a közel­ben számítógép, nem oktatha­tó ez a két gyakorlat. Ahol nincs óraadó pszichológia­tanár, nem taníthatnak lélek­tant. Ahol csak mezőgazda- sági üzemek segítik a gimná­ziumot, bajos ipari gyakorla­tot szervezni. — Az iskolák nyilván min­dent megtesznek majd, hogy a választható tárgyak széles skáláját teremtsék meg. De a fakultatív oktatás nem kép­zelhető el a korábbi - osztály- keretek között. Kiscsoportos formában történik majd a képzés, s ez a közismert tan­teremhiány miatt bizonyára órarendi problémákat okoz. Egy azonban bizonyos: min­den fiatalnak, minden felnőtt­nek érdeke — tehát egész tár­sadalmunknak érdeke —, hogy magasabban képzett, megala­pozottabb tudással érettségiző diákok hagyják el a gimnáziu­mot. Vasvári G. Pál KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A festmény és a kerámia jövője LOSSONCZY TAMÁS KÉPEI A MŰCSARNOKBAN SÖVEGJÁRTÓ MÁRIA TÁRLATA A CSEPEL GALÉRIÁBAN Az absztrakció természetrajza többnyire Századunk képzőművészeté- azonban nek vitája változatlan hévvel keresi a realizmus és az el­vonatkoztatás pólusán, a festői igazságot. Nem a módszer, ha­nem a minőség biztosítja az eredményt. Lossonczy Tamás az abszt­rakt irányzat híve. Követke­zetesen az, attól a pillanattól kezdve, ahogy 1929-ben meg­ismerkedett Piet Mondriannal. Tagja volt a Szocialista Mű­vészcsoportnak, 1945 után az európai iskolához vonzódott. Nehéz sorsa ellenére, inspirá- lódva is ettől lett, maradt egyre színvonalasabban festő. Igaz, nem ártalmak nélkül. Csapást jelentett életében az, hogy a háborúban munkáinak nagy része elégett, de az is gondja lett, hogy 1947—1948 után 1968-ig nem állított ki. Ezt művészete is megérezte, szikkasztó, nem termékenyítő elem ez a túlságosan hosszúra nyúlt szünet, melyért elsősor­ban nem ő a felelős. Most úgy tűnik, hogy első korszaka a jelentős és maradandó iga­zán. Kép és gondolat ott egy­bevág színben és formában. Az 1948-ig készült művekben nyoma sincs bizonytalanság­nak, tétovaságnak. Azokban az absztrakció olyan érdekes és hiánytalan természetrajzát lát­juk, mely híd Mondrian és Va­sarely között; felzárkózás és kezdeményezés. Ezekre a mű­vekre valóban jellemzőek Pa- lasovszky Ödön szavai; Az ő képei számomra költemé­nyek ... sűrített látomás, vagy álom, mely centrálisán szól a szívünkhöz és agyunkhoz. Amikor a Zuhanva szállni 1942-ben festett képét nézem, akkor érzem azt, hogy ez ben­nem is szól, ez a Mű én is vagyok, mert a kép megele­veníti az ember általános ön­arcképét merőben új képi szó­rendjével. Ilyen remeklés a Sötétet váltó fény, amely Egry folytatása és Vasarely egyik első, Lossonczy Tamás által jegyzett nyitányműve. Utána azonban magány és elbizonytalanodás következett. Nem szükségszerűen, de tény­legesen. Lossonczy Tamás élet­művében egyre inkább szép, kellemes dekoráció lett az el­vonatkoztatás, nem lényeg, nem igazság. Martyn Ferenc és Hincz Gyula feladatválla­lását Lossonczy Tamás nem tudta követni, bár a külsősé­gekben egyre több a hasonló­ság (köztük. A hasonlóság látszat, Lossonczy Tamás o figurális mozzanatoknál erejét veszti. Igaz, az életművet csúcsai alapján számítják, s Losson­czy Tamás több művében el­érte azt a magaslatot, melyet áhított, melyért küzdött, me­lyet megérdemelt, mely mara­dandó. Tükrözi azt a Műcsar­nokban január 7-ig látható ki­állítása is melyet Kratochwill Mimi rendezett szakavatottan, kitűnő érzékkel. A művész példája a műve­lődéspolitikát arra sarkallja, hogy o tehetségnek nyilvános­sághoz kell jutnia, mert a húszéves szünet akarva-aka- ratlan ártalmat okoz. Kedveli a kövér formát, ezzel eleveníti meg az életet szimbolizáló anyagot. Söveg- jártó Mária 1967-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán Csekovszky Árpád tanítvá­nyaként, művei szerepeltek Faenzaban, Rothenburgban, Nottinghamban, önálló kiállí­tása nyílt Zalaszentgróton, Szegeden és most Budapesten. Így fogalmazta meg vallomá­sát hivatásáról: Az anyag, a forma, a szín életem tartalma, képzeletem megtestesítője. Szeretek játszani, mert a já­ték, a mese a nyomasztót eny­híti és szabaddá teszi az em­bert. A fantázia szülte tárgya­immal másokban is a játékos­ság örömét kívánom felkel­teni. Sajátos elv, sajátos meg­fogalmazás; igaz. Sövegjártó Mária művészetével igazolja, I Öröm keltő nemes játék hogy a tárgyakban rejtőző ne­mes játéklehetőség vezet el mindannyiunkat az örömhöz és a szabadsághoz. A játék az alkotás és a harmónia nélkü­lözhetetlen nyitánya. Üj Egert épít kerámiáiban a nagy hasú kapitánnyal, új katedrálist! Megidézi kerek tálon a szélki­rályt, testet ad a rémmesék uhujának, ez álom valóságát és lehetőségeit fedezi fel mű­veiben, melyeket január 7-ig a Csepel Galériában láthat az érdeklődő közönség.- Sövegjártó Mária a szépség­ben rejti el riadalmát. Ruszta- veli sorait idézi: boldog, aki célt ér; hát még ki a szenve­dést kiállja. Művei minden bánatot túlszárnyalnak; eb­ben rejlik a szépség csöndes hatalma, amely az övé. Losonci Miklós RADIOFIGYELO A RADIÓSZINHAZ bemu­tatója pénteken a Bányamen­tők címmel hangszőttes volt a Mecseki Szénbányák mentési munkájáról. Ez a műsor — László Lajos és Borenich Pé­ter összeállítása — jórészt magnófelvételekből állt. Azok­ból a felvételekből, amelyek a mecseki, István-aknai bánya­szerencsétlenség után, a men­tési munkák során készültek. Négy-ötszáz, de sokhelyütt hat-hétszáz méter mélységben folyik itt a fejtés a gázkitö­rés állandó veszélyében. Még­is bányásznak, mert az or­szágban egyedül itt van kok­szolható kőszén. „Reng a föld! Robbanásveszély! Jön a me­tán!” „Nem tudjuk, ki maradt alatta, kérünk sürgős segítsé­get.” „Kérünk orvost.” „Az or­vos elindult.” „Megvan a sé­rült. Nyöszörgést hallani.” S ezek után hosszú munka kez­dődik, rettentő feszültségben. Itt egyetlen mozdulatot se le­het elhamarkodni, mert akkor omlik a szén, és végképp ma­ga alá temetheti a szerencsét­lenül járt bányászt. GYERMEKKONYVEK KARÁCSONYRA Kököjszi és Bobojsza A könyvesboltok karácsony előtti forgalma azt példázza, hogy a játé­kok, egyéb hasznos ajándékok mel­lett a könyvek sem hiányoznak majd a fenyőfa alól. A válogatáshoz kívá­nunk segítséget nyújtani, azzal a szándékkal, hogy minden gyermek azt a könyvet kapja, ami érdeklődé­sének és életkorának a legjobban megfelel. A péceli szúnyogok A baba, a mackó, a tejesbögre a legkisebbek mindennapos kedvelt tárgyai. A Reich Károly grafikus- művész rajzaival megjelent leporel­ló — Add ide — megannyi bájjal fe­dezteti fel a képtáblákon a gyakorta kézbe vett játékokat, használati esz­közöket. Mese tetszés szerint fűzhe­tő hozzájuk, akár gyermekeink első könyve is lehet ez a kedves kiad­vány. Hogy miért járunk a boltba tejért, vajért, tejfölért és túróért? A nagyon is komoly kérdésre egy cserfes kis­lány, Kleofás macska gazdája adja meg a választ Kertész Edit három éven felülieknek szóló könyvében: azért, mert mi a hatodik emeleten lakunk, és a tehenek sajnos nem sze­retnek lépcsőn járni. A kötet címe: Tejet vegyünk, vagy tehenet? Ugyancsak Reich Károly illuszt­rációival jelent meg újból Móra Fe­renc mesegyűjteménye, A hatron- gyosi kakasok. A jégmacska, A péceli szúnyogok, A gavallér zsiráf és más történetek fantáziadúsítók, egyben a világ dolgaiban is segítik eligazodni az óvodásokat. A kis pillangó utazása — Lcsznai Anna meséje — egy szeptemberben született lepkéről szól, aki egy szobai virág kelyhéből a legszebbik Tündér­országba repül. Különös dolgokat tartalmaz a Kéne — ha vóna című versválogatás, Hajnal Anna feldolgo­zásában. Olyan meseországba ka­lauzol el, ahol palacsintából készül­nek a háztetők, a fűzfákon zsemlék nőnek, s az ajtók, ablakok is mézes­kalácsból vannak. Krix és Krax Hárs László tündérszép meséje — Hótündér — végül is egy jóra for­duló történetet mond el. Másik könyve, Az égből pattant nagyapa, Kázmér és unokája, Dönci kalandja­it adja közre Tintaországban meg az Elveszett, Elgurult Holmik Biro­dalmában. Kalandos vidékekre ve­zet el az Akimuskin—Csarúsin szer­zőpáros Ismered őket? című könyve is: a sivatagi hiúz, a havasi párduc, a galléros pávián, a kék gnu, a bö­lény és még sok-sok állat előfordu­lási helyeit, tulajdonságait és élet­módját mutatja be. Török Sándor negyven évvel ez­előtt írt gyermekregénye egy buda­pesti bérházban született kisfiúról és barátairól: a vékony hangú Kököj­sziről és a vastag hangú Bobojszáról szól.,.. akik selyemvitorlás, zászlós, lámpásos papírhajójukon, a Szent Kristófon eljöttek esténként Andris­hoz, és vitték magukkal a szana- szétbe, a szerte-széjjelbe... hogy sok mindent megértsen, kiismerje magát a jó és rossz, az illő és illetlen között. Gyurka számolni tanul — olvas­hatjuk V. Binét Ágnes könyvének címoldalán, amelynek rajzait Zsoldos Vera készítette. A kötet szórakoztató formában mutatja be, hogyan tanít­hatjuk meg óvodás gyermekünket gondolkodni, hogyan vezethetjük be a számok birodalmába. A közlekedé­si szabályokkal ismerteti meg ugyan­csak az óvodásokat Tótfalusi István kötete, a Barátod, a zebra. Krix és Krax két irkafirka fiú, Dallos Jenő alkotta meg őket. Ä nép­szerű karikaturista a képi befogadás és közlés abc-jének olyan\ elsajáttí- tatására vezet rá, amely játékossá­gával és mindennapos eszközeivel nemcsak kapukat nyit meg, hanem el is indítja a gyermekeket az ön­álló rajzi alkotás (látás) útján. Harc és szerelem Hosszú szünet után ismét az is­kolások asztalára került a Lamb testvérpár Shakespeare-mesék című műve. Mottójuk: Shakespeare-t nemcsak a beavatottak érthetik, ha­nem az egyszerű emberek és a gyerekek is. A szerzők mesévé for­málták a nagy drámaíró húsz da­rabját, mintegy előkészítve a tizen­évesek korosztályát a műveivel való színházi találkozásra. A tinédzsereket érintő kérdésekkel foglalkozik a Fiúk-lányok évkönyve. A kötet négy részre tagolódik. Elő­ször a haditechnika legújabb ered­ményeit mutatja be, majd dokumen­tumokat közöl a Tanácsköztársaság 133 napjáról. Érdekes tallót olvas­hatunk a század telekommunikációs forradalma és a színház egymást formáló hatásáról, végül a befejező részben a mai fiatalok vallanak ter­veikről, vágyaikról. Különösen gazdag a választék a különböző történelmi korokat be­mutató kötetekből. Jerzy Edigay Az elámi nyílvessző című munkája az ókori Babilonban játszódik, Nabu- kodonozor uralkodása idején. Ocskay brigadéros dicstelen szereplését tár­gyalja Koncsek László könyve, a Soproni farsang, amely 1704-ben ját­szódik. A Képes történelem sorozatban két kötet is napvilágot látott. A Bocs- korosok hadinépe a nagy európai parasztháborúk eseményeit taglal­ja. A Mire megvalósul gyönyörű ké­pességünk, a rend — József Attila sorait idézi a cím — a magyar mun­kásmozgalom hatvan esztendejének állít emléket. G. Beke Margit Harc és szerelem című kötete egy óír mondávál ismer­teti meg a böngésző kedvűeket. Bön- gészkedni azonban az Ifjúsági lexi­konban is lehet, nemcsak a középis­kolások, hanem a náluk kisebbek is hasznosan forgathatják. Ajánlatunk természetesen nem teljes. Csupán ízelítő a valóban bő­séges választékból. Most már a szü­lőkön a sor: találják meg gyerme­kük számára a legizgalmasabb ol­vasmányt. Molnár Zsolt A montázstechnikával ösz- szeállított műsorban a menté­si munka közben egy bányászt hallunk, aki elmondja, hogy próbált menekülni, mikor jött a metán, hogy próbált levegő­höz jutni, hogy veszítette el végül az eszméletét. Megmen­tették» s már arról mesél, mi­lyen jólesik munka után a sok port és fáradságot egy üveg sörrel lemosni. S hogy mi mindent termel meg a ház kö­rüli kis kertben — málnát, szőlőt, pattogatni való kuko­ricát ... Nem érzi se hősnek, se áldozatnak magát. Mint ahogy a bányamentők se ér­zik hősiesnek, amit tesznek. Legtöbbjüknek apja, nagyap­ja, testvére, sógora mind bá­nyász, és az lesz a fiuk is. Miért vállalják? Kimondatla­nul ezt a kérdést sugallta az egész műsor, ezt énekelte a végén megszólaló dalban Cseh Tamás is: „Mondd, ki fejti meg rosszkedvű álmaink? Ki fejti meg csikorgó álmaink?” Írhatnánk elismerő szavakat végül erről a műsorról, csak­hogy a valóság súlyosabb, szörnyebb igazolást adott: ugyanazon a napon, mikor a rádióban elhangzott, december 8-án, a mecseki szénbányában újabb szerencsétlenség tör­tént. Hat bányász meghalt. Üj felvételek kerültek a bánya­mentők magnószalagjaira. A KETTESBEN — című mű­sorban hétfő este Pilinszky Jánossal beszélgetett Szilágyi János. Ez a beszélgetés az is­meretlen olvasónak szólt; an­nak, akivel a költő nem talál­kozik, akin verseinek hatását voltaképp soha, vagy alig mér­heti le, és akire a költő mégis nagyon figyel. Nem úgy, hogy szeszélyeit, ízlését, elvárásait figyeli, hanem hogy komolyan veszi. Ez a komolyság, a köl­tői hivatás és mesterség tisz­tessége volt jelen Pilinszky János minden szavában. Nem is beszélgetés volt ez, inkább vallomás. Pontos, a költő kö­rül lengő mítoszokat szétfosz- lató vallomás arról, hogyan születik a vers, mi az ihlet szerepe, milyen gyerekkori él­mények alakították a szemé­lyiségét, hogyan s kitől tanulta az anyanyelvét. Éeszélt költé­szetének alapvetően meghatá­rozó élményéről, a háborúról, saját „szerzetesi” életformájá­ról, s végül elmondta az „Apokrif” című versét. Ez a versmondás pedig csak ahhoz az élményhez volt fogható, amikor régi felvételekről Ba- bitsot vagy Szabó LőrinCet hallottam. Aki meghallgatta ezt a beszélgetést, többet tu­dott meg a költészetről, mint amit megtud akárhány bölcs, tudós magyarázatból. Mosonyi Aliz

Next

/
Oldalképek
Tartalom