Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

V. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM 1978. DECEMBER 10., VASÁRNAP Ritkább a panasz és a kifogás Javult a tanácsi ügyintézés Megalapozott döntések születnek Adóbevallás, építési enge­dély, anyakönyvi kivonat, megszámlálni is nehéz lenne, hogy hány fajta kérelem, be­advány, végzés fordul meg a tanács osztályain hónapról hó­napra. Az állampolgárok ügyes-bajos dolgait, s az álla­mi, gazdálkodó szervek irá­nyítását ügyiratok, akták ez­reiben követhetjük nyomon. Ha a munka gyorsaságára és tartalmasságára vagyunk kí­váncsiak, ha mégoly sok is az ügy, számba kell vennünk őket. A statisztika, ha kellő hozzáértéssel elemezzük, meg­mutatja, hogyan dolgoztak a tanács szakigazgatási szervei. Határidő A városi tanács kétéven­ként, a végrehajtó bizottság évenként értékeli a hatósági munka tapasztalatait, a végre­hajtó bizottság titkárának irá­nyító, ellenőrző tevékenysé­gét. Időről időre felmérik, si- került-e előbbre lépni, csök­kent-e a panaszok száma, megalapozott döntéseket hoz­nak-e az ügyintézők. A végre­hajtó bizottság legutóbbi ülé­sén kerültek terítékre ismét ezek a kérdések. A hatósági ügyintézés egyik fontos mutatója, a harminc napon túl intézett ügyek szá­ma. Az államigazgatási eljá­rás szabályai között ez a ha­táridő az egyik legfontosabb. Arra hivatott, hogy időbeli biztonságot adjon, hogy az ál­lampolgár, az intézkedést ké­rő szervezet tudja, mikor szá­míthat válaszra. A demokra­tizmus formai feltétele egy­ben a hónapnyi idő: ezalatt általában el kell intézni az ügyeket. Hogy aztán a határo­zat tartalma megfelel-e a tör­vényességnek, az már külön kérdés. Erről is szó esett a be­számolóban, amit dr. Szőnyegh Lajos, a végrehajtó bizottság titkára terjesztett a testület elé. Nézzük először a határidő­ket. Az utóbbi évek statiszti­kái bizonyítják, hogy érdemes volt újból és újból megvizs­gálni a feltételeket, erősíteni az osztályok együttműködését, szorgalmazni az ügyintézők szakmai képzését. Három év­vel ezelőtt az ügyek 30 száza­lékát intézték 30 napon túl, két éve 25 százaléknyi volt az arány. .Tavaly újabb hét szá­zalékot sikerült lefaragni, az idén október végén pedig már 5 százaléknál tartottak. Jutalmazás Hogyan lehetne tovább csökkenteni a határidőből ki­futó ügyek számát? A választ régóta keresik a tanácson, s az eddigi eredmények tanú­sítják, hogy nem hiába. De mind nehezebb a dolog. A ta­nács elavult épületében jobb munkaszervezés, a korszerű segédeszközök alkalmazása ugyancsak nehéz. Gyökeres változásra csak az új tanács­háza felépülte után számítha­tunk. Addig is tenni kell azon­ban valamit. A többi között azzal is javíthatnának a hely­zeten, ha idejében gondoskod­nának a szabadságra menő, vagy megbetegedett ügyinté­zők helyettesítéséről. Azt is elhatározták, hogy a korábbinál alaposabban érté­kelik a szakigazgatási szervek dolgozóinak munkáját, s meg­fontoltabban élnek a jutal­mazások és az elmarasztalá­sok eszközeivel. További se­gítséget adhatnak a munkakol­lektívák is, tavaly 5 ilyen cso­port alakult, s mindegyik a szocialista munkakollektíva címért küzd. Jogszabályok Kihasználatlan lehetőségek rejlenek a munka egyszerűsí­tésében, a bürokratizmust is csökkenteni lehetne. Ezért a vezető testületeknek, a dolgo­zó kollektíváknak, az ügyinté­zőknek tisztában kell lenni azzal, hogy munkájukat magas mércével mérik. A végrehajtó bizottsági ülésen, a hozzászó­lók között dr. Csalútzky György, a Pest megyei tanács végrehajtó bizottságának tit­kára jegyezte meg, hogy hiába intéznek el a tanácson száz ügy közül kilencvennyolcat idejekorán és jól, az emberek mégis a maradék két százalék­ból ítélnek, arra panaszkod­nak. S joggal, hiszen akinek az ügyét csak nagysokára vették elő, akinek a jogát sértették, aligha vigasztalhatja magát azzal, hogy sokan mások vi­szont elégedettek. A hatósági munka' tartalmi oldalát tekintve sem mond­hatjuk: ennél jobban nem csi­nálhatnák. De hogy nincs na­gyobb baj, azt a határozatok sorsa is bizonyítja, 96 száza­lékukat minden külön felszó­lítás nélkül, önként teljesítet­ték az érintettek. A panaszok, a kifogások apadásához is hoz­zájárult, hogy a végrehajtó bizottság titkára a törvényes­ségi felügyelet körében, s a mindennapi munkakapcsola­tokban is arra törekszik, hogy az ügyintézők jól ismerjék a jogszabályokat, azokat helye­sen értelmezzék. Erre szolgál­nak a rendszeres konzultációk, Hibaszűrő formátumvezérlő A vasúti rendezőpályaudva­rok munkáját könnyítő, a fél- reirányítást megakadályozó berendezést készítettek a MÁV és az Elektronikai és Szex'elő- ipari Vállalat szakemberei. A rendezőpályaudvarokon az ér­kező szerelvényeket utasítás szerint különböző irányokba csoportosítják, célállomásokra juttatják. Ezeket az utasításo­kat a pályaudvarok szám- és bekötőkombinációiból álló kód szerint, géptávirón kapják meg. Az adathalmaz feldolgozása­kor, de már a géptávirón tör­ténő továbbításkor is a kódszá­mok elírásával, hibák csúsz­hatnak be, amelyek zavart okoznak a szerelvények ren­dezésében, nem kívánatos ko­csikieséseket idéznek elő. En­nek megelőzését szolgálja az újonnan kifejlesztett adatellen- őrző és formátumvezérlő. A berendezést a géptáviróhoz kapcsolják, s a memóriájában rögzített program szerint ellen­őrzi az utasítások adatait, és hiba esetén jelez, egyben meg­akadályozza a hibás adat to­vábbítását is. a népi ellenőrzési bizottság vizsgálatai is. Elégedett lakók A panaszok kivizsgálása, az ellenőrzések kiderítették pél­dául, hogy a pénzügyi osztá­lyon a többieknél jóval na­gyobb a határidőn túl inté­zett ügyek száma,, s hogy a műszaki osztály ügyfelei sé­relmezik a hangnemet, s hiá­nyolják a kulturált ügyinté­zést. Mindkét hiányosság ki­küszöbölésére megfelelően in­tézkedtek. Ezektől éppen úgy, mint a jogpolitikai elvek kö­vetkezetes alkalmazásától azt várják a gödöllői tanácson, hogy munkájukkal elégedet­tebbek lehessenek a város la­kói. G. Megfizették a tanulópénzt Négy község tagsága, egy nyelven A kartali termelőszövetkezet első éve Kovács Lászlót, a kajtali Petőfi Termelőszövetkezet el­nökét nehéz utolérni. A gaz­daság földjei négy község, Bag, Hévízgyörk, Kartal, Verseg határában találhatók; aki­nek ekkora területet kell be­járnia, az sokszor van úton. Aznap, amikor kerestem, reg­gel hétkor Versegen találkoz­tak vele, fél kilenckor o kartali tanácselnökkel látták beszélgetni, nem sokkal ké­sőbb a bagi Hathegyen tűnt fel gépkocsija. Végül a szö­vetkezet bagi irodájában ér­tem utol, s amikor elmondtam merre kerestem, megnyugta­tott: most hosszabb ideig az irodájában marad. Asztalán rengeteg papír; ki­mutatások keverednek szakmai folyóiratokkal, aláírásra elő­készített levelekkel. — Szövetkezetünk alapsza­bálya úgy rendelkezik — ma­gyarázza —, hogy évenként két ízben kell összehívni a munkahelyi közösségek vá­lasztott küldötteit, akiket a szövetkezet gazdálkodásáról, életéről tájékoztatunk. A na­pokban tartjuk ezt a küldött- értekezletet, amelynek be­számolóján dolgozom, a szak­ágazati vezetők jelentései és természetesen saját ismere­teim, tapasztalataim alapján. Szorgalmas asszonyok — Gazdaságuk nagyön fia­tal, alig tíz hónap telt el az egyesülés óta — vetem közbe. Hogyan múltak ezek a hóna­Nyolc buszmegálló Versegen Nyolc új buszmegállóval gazdagodik Verseg. A Betonút­építő Vállalat veresegyházi kirendeltségének Petőfi szocia­lista brigádja eddig öt megállót készített cl leállósávokkal együtt. A hátralévő hárommal a hónap közepére végeznek. Képünkön: készül a leállósáv. Barcza Zsolt felvétele pok, mennyire sikerült össze­rázódnia a tagságnak? — Az egyesüléskor mind a bag—hévízgyörki, mind a kartali—vérségi szövetkezet szűkös anyagiakkal rendelke­zett. Eszközellátottságuk, ter­melői beruházásaik minimá­lisak voltak. Sokan bizony­talannak érezték helyzetünket, ezért kiléptek. Ez a mene­külési hullám először zavart okozott, majd minőségi vál­tozást hozott. 1978. január el­sejétől ötvennégyen fordítot­tak hátat a szövetkezetnek, közöttük huszonhat 30 éven aluli, tizenöt szakmunkás. Ugyanebben az időszakban negyvenhetén kérték felvé­telüket, s ami igen örvende­tes, zömük fiatal. Harmincné­gyen nem érték még el a 30. életévüket, a szakmunkások száma huszonnégy. — Lassan megszűnnek a négy faluból összejövő dolgo­zók között az ellentétek. Ki­válóan együtt dolgozik a ba­gi traktoros, a kartali gépsze­relő és a vérségi kombájnos. Csökken a növénytermesztők közötti súrlódás is. A hévíz­györki asszonyok ugyanolyan szorgalmasan dolgoznak a vérségi földeken, mint aho­gyan saját határunkban. És ez elmondható a bagi, a kartali és a vérségi asszonyokról is. Ez az egymásra találás ja­vítja és megszilárdítja a mun­kafegyelmet. — Hogyan tükröződik a ked­vező változás a termelésben, a gazdasági eredményekben? — Növénytermesztési fő ágazatunk idei bevételi ter­ve 44 millió 800 ezer forint volt. Várhatóan elérjük a 45 milliót. A nem is olyan nagy túlteljesítés mögött kemény munka vap. A dolgozók és a vezetők közötti jó kapcsolatot, a hozzáértést és a tagok szorgalmát dicséri az 1571 hektáron elért 42,5 mázsás bú­zahozam. A kukoricával is dicsekedhetünk, ha nem is vagyunk elégedettek. Hektá­ronként átlagosan 50 mázsát takarítottunk be. Eggyé forrt brigádok — Nem minden növény hozta a várt eredményt. Zöld­borsóból a tervezett harminc mázsa helyett mindössze ti­zenhét, magborsóból huszon­kettő helyett tizennyolc má­zsa termett hektáronként. Gondjaink voltak az uborka és a paradicsom betakarításával. Ezek már korábban jelentkez­tek, akkor, amikor a vezetők nem tudtak megbirkózni a növényvédelmi munkákkal já­ró ' szervezési feladatokkal, aminek következtében több táblánk elgyomosodott. Az okokat megvizsgáltuk, kide­rült, hogy a tervezés nem volt elég alapos, nem vettük figyelembe az átszervezéssel járó minden tényezőt. — Az állattenyésztésben a 19 millió 600 ezer forintos be­vétellel szemben * várhatóan túlszárnyaljuk a 21 milliót. Tejtermelésünk az egyesülés óta 20 százalékkal emelkedett. Az állattenyésztésben dolgo­zók egyre jobban elsajátítják a korszerű technológiát, na­gyon sokat javult az itt dol­gozók munkafegyelme. Egy­más gondolatait is ismerő brigádok kovácsolódtak ösz- sze, olyan közösségek, ame­lyek felelősséget éreznek egy­másért és munkájukért. Ugyanilyen elismeréssel szól­hatok ipari, kereskedelmi te­vékenységünkről, avagy mű­szaki főágazatunk dolgozói­nak igyekezetéről, szorgalmá­ról. Az elnök statisztikai ki­mutatásokat tesz elém, ame­lyeken nyomon követhető az a fejlődés, amit a rövid tíz hónap alatt elértek. Az ered­mények nem ostromolják az eget, de a számok is alátá­masztják, hogy a négy köz­ségben élő termelőszövetkezeti tagság és vezetősége jól együttműködik. Veszteség nélkül — őszinte, emberi hanggal igyekszünk olyan légkört ki­alakítani, amelyben a veze­tőségnek nincs titka, és min. denki elmondhatja a vélemé­nyét. Azt szeretnénk, ha a szövetkezet tagsága a tulajdo­nos jogán jó ga^da módjára venne részt a közös munká­ban, kollektívánk mindennapi életében. Az egyesülés óta jelentős összegeket használ­tunk fel szociális célokra.. Utat, fürdőket, öltözőket épí­tettünk; felújítottuk és kor­szerűsítettük a hús- és sütő­üzemet. Ezeken kívül is szám­talan apróbb feladatot oldot­tunk meg, amellyel javítottuk a munkakörülményeket. A kartali Petőfi Termelő- szövetkezetben november kö­zepéig minden növényt külö­nösebb veszteség nélkül be­takarítottak. Október 20-ig 1700 hektáron elvetettük az őszi búzát, folyamatosan szór­juk a szerves trágyát és so­rolhatnám tovább. Az idejé­ben és jó minőségben elvég­zett munkák bizonyítják, hogy ha megfizettük is a ta­nulópénzt, az első éven túl. jutva, magasabb osztályba lép­het szövetkezetünk és bízha­tunk abban, hogy a nagyobb követelményeknek is megfe­lelünk. Fercsik Mihály Kézilabda Kevés öröm — sok gond Elérkezett az év végi szám­adások ideje. A GSC kézilab­da-szakosztályának tagjai is egybegyűltek a sportkör ki­csiny helyiségében, hogy ér­tékeljék az elmúlt idény ese­ményeit. Markó Gábor, a szak­osztály vezetője részletesen is­mertette a csapatok gondjait, eredményeit. Régiek és újak A GSC női kézilabdázói ta­valy mondtak búcsút a me­gyei bajnokságnak. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, több játékos megvált az egyesület­től. A borús hangulatban töb­ben megkérdőjelezték a női szakosztály létjogosultságát. Az edzői kitartás és sportsze­retet azonban útját állta a fel­bomlásnak : Gömöri Gusztáv és Deme József meggyőző, szervező munkája nyomán a megmaradó játékosok meg­nyerték a gyenge színvonalú járási bajnokságot. Sikerrel vette a csapat a megyei osztá- lyozót is, jövőre ismét a me­gyei I. osztályban szerepelhet­nek. A felnőtt csapat mellett úijászervezték az ifit is. Az általános iskolákból toborzott játékosok egvelőre csak Ízlel­getik a kézilabdázás örömeit, jó szereplésről még nem be­szélhetünk. Jövőre, a felsőbb osztályban még nagyobbak lesznek a kö­vetelmények. Nő a kiadás is, hiszen a két csapatnak már nem a járásban, hanem a me­gyében kell utaznia. Legalább 50 ezer forint lesz a költségve­tés. Gond a teremhiány is, a téli felkészülés így aligha lesz megfelelő. Ráadásul a kény­szerű szabadtéri edzések idő­pontját is '• nehéz egyeztetni, hiszen egy pályán tréningez­nek a női, a férfi, a felnőtt és ificsapatok. Csak kellő sport­köri, városi, üzemi támogatás­sal enyhíthetnek a gondokon. A szakosztályvezetésben is vannak megoldatlan kérdé­sek. Ellentmondásokkal terhes a férfiak bajnoki szereplése. Nagy reményekkel vágtak ne­ki a GSC-ssk a pontszerzés­nek. A bizakodást megalapoz­ta, hogy az év eleién négv jó képességű játékossal erős'tet­te csapatát. Hiába reményked­tek azonban játékosok, szur­kolók a sikerben, a ravszodi- kus szereplés hamar lehűtette őket. Mi okozta a rossz sze­replést? Sokan a régi és az új játékosok konfliktusára gon­doltak, pedig ahogv az év vé­gi számadásból is kiderül, nem erről volt sző. Az igazoltak egyike bevonult katonai szol­gálatra, másikuk a fél szezon­ban beteg volt. Egyikük nem látogatta rendszeresen az ed­zéseket, a mérkőzésekről is el­maradt néha. Ugyanakkor a régiek mintha az újaktól vár­ták volna a csodát, s érthetet­lenül félreálltak, kisebb elán­nal küzdöttek. ígéret, segítség Pedig néha megmutatta a csapat, hogy mire képes. Vol­tak sziporkázó győzelmek, pa­rádés gólok, de máskor biz­tosnak látszó győzelmeket en­gedtek ki a markukból. A bajnokságban elért hato­dik hely semmiképpen sem nevezhető sikernek, de nem ad okot arra sem, hogy mostohán kezeljük a szakosztály ügveit. Pedig úgy látszik, a kézilab- dások kevés támogatásra szá­míthatnak. Az idén mindössze harminc mezt kapott a férfi­csapat, az is mind rövid uiiú volt. Hűvösebb időben aztán éppen ezért több színű mez­ben pompáztak a játékosok, mmtha a mérkőzés előtt gyűi- tötték volna össze őket. A ké­zilabdapályával sem dicse­kedhetünk, s úgy látszik, a város üzemei és vállalatai is elfeledkeztek arról, hogy egy­kor segítséget ígértek a kézi- lahdásoknak. Pedig érdemes lenne több figyelmet szépülni ennek a soortá-mak is. Éooen a férfi jfu'isóaj rsanat bizonyította, az utánpótlásban is van fantázia. A bajnokságban az ifik hu- ' szonnégy mérkőzést játszot­tak, ebből tizenhetet meg­nyertek, egyszer döntetlenül végeztek. Gólkülönbségük 482 —302. Hazai pályán csak a bajnok Budakalásztól kaptak ki. Az összes megszerezhető pont 73 százalékát begyűjtöt­ték. Az országos ifjúsági kupa megyei döntőjében csak a volt NB-s fóti csapat ütötte el őket a továbbjutástól. Szatmári At­tilára és Csaja I. Józsefre jö­vőre már állandó tagként a felnőtt csapatban számítanak. Ha a város összefogna, még a mostaninál is ígéretesebb le­hetne az utánpótlás. Jövőre jobb lesz ? A’ felnőttcsapat jövőre ki­sebb reményekkel kezd, hi­szen az év elején igazoltam, közül Kolesza Antal kapus, és Berczeli József átlövő Duna­keszire, a felsőbb osztályba igazolt, egy játékos pedig le­állt. A csapat kapitánya ismét Tóth Lajos lesz, helyettese Horváth László. Az év végi számadás re­mélhetőleg sok kérdést tisztá­zott a kézilabda körül Gödöl­lőn. Ha mindenki levonja a tan.iiságokat, jövőre talán jobb eredményekről számol­hatlak be a szakosztály ve­zetői, s a kézilabdázók jó já­tékkal a mostaninál több hí­vet szoroznék ennek az érde­kes, változatos látóknak. Mitru Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom